Esti Hirlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-26 / 47. szám

Rongyba burkolt, csőre töltött revolvert csempészett be haragosához Dunapentele, február 25. — Utasítást kaptunk, hogy házkutatást tartsunk — mondta a dunapentelei honvéd karhatalom tisztje, amikor társaival belépett Bariczáék konyhájába. — Ön ellen bejelentés érkezett, hogy engedély nélkül fegyvert, tart magánál. Ha így van, adja elő... Az idős Baricza Sándor kilencholdas gazda, a Dunai Vasmű melletti Baracson lakik, a Községháza utca 3. alatt. Világéletében törvénytisztelő ember volt, érthető, hogy megijedt a kemény szavak hallatára. — Nincs énnekem semmiféle fegyverem — bizonygatta — megnézhetnek kérem akaromit. Tessék csak nyugodtan — s maga tárta szélesre a tisztaszoba ajtaját és az éléskamráét. — Megnézzük — mondták a karhatalom emberei, s hozzáláttak. Nem nagyon alaposan csinálták. Baricza és a felesége azt kezdték gondolni, hogy afféle okvetetlenkedés az egész. Mindenki ismer engem a környéken — lélegzett fel a gazda — tessék akárkitől megkérdezni, milyen ember vagyok én. Mire kellene nekem a fegyver? A nyomozást vezető tiszt csak ennyit mondott: — Meglátjuk. Amikor a lakásban úgy ahogy mindent végignéztek, világítást kértek, hogy az udvart is szemügyre vehessék. Egy öreg viharlámpa fényénél kopogtatni kezdték a fészer oldalát. A tiszt benyúlt a tengeriszárak közé, s a keze kemény tárgyba ütközött. Kiemelte: Valami csíkos ingből származhatott az a rongydarab, amibe a fegyvert belecsomagolták. A burkolatból csőretöltött revolver került elő. Bariczáné felsikoltott: — Uramisten, hogy került ide? Az ura esküdözött: — Sose lássam a napot, ha akármit is tudtam erről. Nem volt az enyém... A többit ott mesélték el Bariczáék a konyhában, ahol látogatásunkkor az asztalnál üldögéltek éppen. — Visszajöttek újból a lakásba —- meséli az asszony. A parancsnok nagyon nézelődött. Megvizsgált minden fehérneműt, még azt is, amit aznap mostam ki, a magamét. Itt száradt a kötélen. A tiszt csak csóválta a fejét. Erősen gondolkozott Azóta megtudtuk, hogy mi volt a gondja. Olyan anyagot keresett, mint amilyen a rongydarab. Két napig volt vizsgálaton Baricza Sándor a karhatalomnál Faggatták, de tagadott. — És hogyan derült ki az ártatlansága? — kérdezzük. — Hát látták, hogy semmiképpen se boldogulnak. Kérdik, van-e haragosom. Tudtommal nincs — mondom. — De mégis — nógatnak. — Akkor jutott eszembe a motorbicikli ... — Ügy volt — folytatja az asszony -j-, hogy az uram rokona, Lajtos Sándor ellopott egy motorkerékpárt az udvarról. Kitudódott és baja lett miatta. Azt hitte, hogy az uram jelentette fel. Ezért akart boszszút állni. Éjszaka besurrant, elrejtette a fegyvert. Aztán levélben feljelentette az uramat. A karhatalom őrizetbe vette Lajtost és bocsánatot kért Baricza Sándortól. Lajtosnál a házkutatáskor előkerült a revolver párja, a csíkos ing többi részébe csavarva. Kiderült, hogy Hegedűs János pentelei lakos húsz liter borért adta neki a fegyvert. Együtt kerültek most a megyei bírósághoz. 2700 tervmutató helyett 20 Kigyógyítják az állami gazdaságokat a krónikus ráfizetésből — Hallotta? Az egyik állami gazdaságban 14 forintba kerül egy tojás — önköltségi áron! — Az semmi! Egy másik gazdaságban 600 forintért termelik a búza mázsáját. Bizony, nagyon rossz volt a vélemény az állami gazdaságokról. Volt ebben sok túlzás, de sok igazság is. Az utóbbi években a gazdaságok egy részében már jobban ment a munka. Mintegy két éve sikerült megfordítani a termésátlagok azelőtti rangsorát: az állami gazdaságok másfél-két mázsával több gabonát takarítottak be egy-egy holdról, mint a termelőszövetkezetek, s terméseredményük három-négy mázsával is meghaladta az országos átlagot. A kapásnövények eredménye is elérte az országos szintet. A nagy hiba azonban továbbra is megmaradt: az állam még mindig sokat ráfizetett az állami gazdaságokra, mert ha többet is, de még mindig drágán termeltek. Kevesebb szempont -több jövedelem Miért történt ez így? Milyen intézkedéseket tesznek most, hogy kifizetődő legyen az állami gazdaságok termelése? — érdeklődtünk illetékes helyen. A ráfizetésnek sok oka volt — kaptuk a felvilágosítást. Kezdődött a bürokratikus központi tervezéssel. A kötöttség odáig ment, hogy 1954-ben már 2700 tervmutató zúdult a gazdaságok nyakába. „Felülről” szabták meg, hogy egy több ezer holdas gazdaság mit termeljen, miből hány holdat vessen, s mekkora termés legyen. Azt is előírták, hogy például öt holdon legyen paradicsom, húsz holdon rostkender stb. Nem sokat törődtek a helyi talajviszonyokkal, időjárási adottságokkal. Olyan területeken is erőltették egyes növények termelését, amelyeken ez nem volt kifizetődő, s ha máshol termelik, háromnégyszerte többet hoz. Most mindössze húsz kötelező tervmutatója van az állami gazdaságoknak, egyébként szabadon terveznek. A legfontosabb „szempont”, hogy jövedelmező legyen a gazdálkodás. Az elpocsékolt kevés Közismert, hogy „ontja a pénzt” az okos állattenyésztés. Nos, az állami gazdaságokban ezt sem használták ki jól. A gabona vetésterületének erőltetése miatt sok helyen nem termelték meg a saját állataik eltartásához és hizlalásához szükséges takarmányt. Az országosan begyűjtött takarmányból kaptak, nem egyszer az ország egyik részéből szállították a másikba, de a tetejébe a központi készlet kevés is volt. A takarmányínség következményeként — mikor végre betakarították az árpát — egyoldalúan csak árpát adtak az állatoknak, azután meg csak kukoricát. A fehérje-túltengést követte a keményítőtúltengés. 10—30 százalékos takarmányveszteséget jelentett ez ahhoz képest, mintha megfelelően kevert takarmányt kaptak volna az állatok. Kötelezték a gazdaságokat, hogy sok sertést hizlaljanak, pedig öt mázsa abraktakarmányból lesz egy mázsa sertéshús, a szarvasmarhánál viszont 3:1 az arány. Vegyük még hozzá, hogy a szarvasmarha keresettebb cikk a világpiacon, mint a sertés, tehát gazdaságosabb az exportja is. Két mázsa maga egy Mercedes Változtatnak most ezen is. Felhasználták a tudósok segítségével kidolgozott új módszereket, s tavaly annyi lucerna- és lóhere-vetőmagot „fogtak”, mint előzőleg öt év alatt sem. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy az évelő pillangósok — a lucerna és a lóhere — vetésterületét jelentősen emeljék. Azért is hasznos ez, mert Magyarországon kevés a szervestrágya és az évelő pillangósok segítik a talajerő utánpótlását is. Mindezeken kívül ezeknek a magvaknak exportja igen jó üzlet. A magyar lucernamag 96 százalékos csíraképességű, más országok csak 45—60 százalékos csíraképességű magokat tudnak eladni. Érthető tehát, hogy a magyar magnak olyan jó ára van, hogy két mázsa lucerna-vetőmagért egy Mercedes-autót ajánlottak. Forintos gyertyával keresték a fillért Megkötötték azelőtt a gazdaságok vezetőinek kezét a bérezésben és a munkaszervezet kialakításában is. Még azt is előírták velük, hogy hány éjjeliőrt alkalmazzanak... Nem volt joga a gazdaság vezetőinek néhány ezer forintot kifizetni vasárnapi túlórapótlékra, aztán jött az esőzés, amely esetleg milliós károkat okozott a betakarítatlanul maradt terményben. „Forintos gyertyával keresték a fillért..Most felhatalmazták őket arra, hogy maguk dolgozzák ki a helyi körülményeknek legjobban megfelelő bérrendszert, s a béralap keretén belül a maguk belátása szerint gazdálkodhassanak. Egészséges racionalizálást is hajtanak végre: kisebb lesz az éves állandó dolgozók nagyon felduzzadt száma, a szükségeshez képest alkalmaznak majd több időszaki dolgozót. Takarékosság is okozhat kárt A magyar gyümölcs, szőlő és bor világszerte ismert és keresett. Hogyan használják fel ezt a lehetőséget — az eddiginél jobban — az állami gazdaságok? Az utóbbi években 21 000 hold gyümölcsöst telepítettek, főként almát, ezek között a külföldön igen keresett Jonathánt, és a szintén nagyon előnyösen exportálható kajszibarackot. Hozzálátnak a badacsonyi és a tokaji szőlővidék rekonstrukciójához is, az idén két és félmillióval több szőlőoltványt tudnak előállítani, mint tavaly. A 21 000 holdnyi nemrég telepített gyümölcsös egy része már az idén termőre fordul, de annak idején nem kapták meg a pénzt az úgynevezett kiegészítő beruházásokra. Ha most sem tudják megépíteni a szükséges utakat, utóérlelő és csomagoló színeket, egyes helyeken a kisvasutat — nagyon sok gyümölcs tönkremehet. Ebben az évben több lenne a veszteség, mint amennyi az összes kiegészítő beruházás értéke! Ezt pedig el kell kerülni — mondják. — Sürgős intézkedésre van szükség! A jó recept Azt és ott termeljék, ami és ahol a legnagyobb eredményt ígéri, s bürokratikus megkötöttségek nélkül okosan gazdálkodhassanak — ez az a ,,recept”, amellyel ki akarják gyógyítani az állami gazdaságokat az eddigi krónikus ráfizetésből. Az illetékesek azt várják ettől, hogy már az év végére nyereségről fognak beszélni az állam gazdaságaiban. N. G. A második emelet titka - A körúti házról kéne írni, szerkesztő úr, jó fotós téma. A második emeleti lakásról. Az utcára néz. Olyan röntgenképféle: be lehet látni a szobába, nyitva a fát az utcára Mi ebben a „fotótéma”? Kérem, egy körúti polgár otthona, spanyolfal nélkül. Látni az almazöld mintás falakat (a nyáron festhettek), a falakon képek és — ezt kéne lefotózni — a zongora. A Körútra néz a zongora. Alatta már állványok, húzzák a falat, a zongora pedig egyik lábával a levegőbe lóg, néma, villamosok robognak, körúti zsivaly. A zongorát! Ez egy olyan Ehrbar-féle zongora, melyet még „Sternberg Ármin és Testvére”-inél vásárolhattak, részletre. Szerkesztő úr, maga még hallotta annak idején a szomszédból esténként (ne szégyellje korát) a „Szűz imáját” és a „Für Elise”-t. A fiatalasszony ezt játszotta ott a második emeleten, ezt tanulta otthon „a mamánál”. Le kéne fényképezni a Körút fölött lebegő öreg zongorát, faltörmelékes fedelén megbillenve jól látszik egy váza, a vázában makart-csokor... – Igen kérem, a körúti ház. A zongora már nem aktuális. Tegnap az állványok elérték a második emeletet, kötelet hurkoltak derekára, leengedték. Nincs már ott... De azért még jó a téma. Le kéne fotózni a falat. Igen, a nyáron újjáfestett, almazöld, mintás falat. Képek a falon. Széles, aranyozott keretben, „olajban” egy körszakállas, evikkeres férfi nézi a körutat. Szigorú, soha meg nem bocsátó szemmel. „A papa”, ő fizethette annak idején Sternbergéknek Mariska zongorarészletét, azt az Ehrbart. Mariska — aki a Bür Eliset játszotta esténként — „Mariska néni” a cvikkeres férfiről jó néhány évvel a zongoravásárlás után a második emeleten így beszélt fiának: „az ópapa mindig szigorú, de igazságos volt, Margit véneddel, mikor otthagyta az ura, nem állt szóba, de borítékban küldött neki egy Abbáziába szóló vasútjegyet és pénzt, hogy menjen, pihenje ki magát”. És az összerogyott cserépkályha mellett szintén egy „olaj”. Semmi más nincs a képen, csak zöld, fehér talajú mérges hullámok. „A tenger”. A tenger a Körút felett. „Fiuméból való ez” — mondotta Mariska néni későbben, a második emeleten, pedig csak a Vagyonmentőből, aukción szerezték, a Lónyai utcából egy majolikamintás lavórral együtt. „A tenger”-t kéne le- fényképezni, a cserépkályhá- val, s látszana alatta a Körút... Nem, szerkesztő úr, nem sikerült a felvétel. Már nem is lehet. Befalazták a második emeletet. Már a harmadiknál tartanak, felhúzták a falat. Igen, a kőművesek rontották el ezt a fotót. Becsukódott az utca, a kíváncsi pillantás elől ez a pesti otthon is. Ahogy talán vezércikkben írnánk: „Ismét begyógyult egy pesti ház harc ütötte sebe.” Nem fotótéma többé. Jártam a házmesternél is. Mi van a zongorával, „A tenger” tulajdonosaival? Nem tudja. És az új lakók? Fiatal házaspár. Zongorájuk még nincs — nem kopogtattam be hozzájuk, csak emlékezetből újra megrajzolom a szobát — a falon „A tenger” és egy körszakállas, cvikkeres férfiú. „Ez a tenger — mondhatja most a fiatal férj az asszonykának — ide viszlek majd el a jövő nyáron vagy azután. És ez a férfi? Te, Mariska, nem mókás, ilyen szakállt viseltek a múlt században a férfiak, és úgy mondják, mind ilyen szigorúak voltak!.. Szerkesztő úr, nem fotótéma ez, és jaj, csak sose legyen már többé az! Legyen titok, titok már végleg Mariskáék titka, a pesti első és második, földszintes és ötödik emeletes családi otthonok titka! Kőbányai György Ma kifutott a téli kikötőből a Zoltán és a Komárom Serény munka folyik az újpesti téli kikötőben, ahová a jégzajlás elől a vízi járművek egész flottáját bevontatták. Itt vannak nyári ismerőseink, a vízibuszok is, a jégveszély elől partra húzták őket. Tizenöt vontató és uszály már megszépülve futott ki innen egész évi kalandozására. Ma két vontató, a Zoltán és a Komárom futott ki. A legtöbb hajó már csak mázolásra vár. A Szent Istvánon éppen festik a fedélzetet, alumíniumárbocot is szerelnek rá, március elején elindulhat. Utána sorban következik a Táncsics, Petőfi, Visegrád, Szabadság s valamennyi többi ismert dunai gőzösünk, hogy kicsinosítva szállíthassa majd az utasokat és kirándulókat. Ma elindul a 72,73 és 76-os Már csak a 74-es troli nem jár Ma, hétfőn elindulnak a 72- es, a 73-as és a 76-os jelzésű trolibuszok, s így már csak a Baross utcában hiányzik a népszerű troli. De a Baross utca egy részén is feszülnek már a kereszthuzalok. A szerelők mindent elkövetnek, hogy március végére meginduljon a közlekedés a Baross utcában, az utolsó még hiányzó, a 74-es trolibusz vonalán is. Készülnek egy új, a Bethlen utcában közlekedő trolibuszvonal tervei is, amely pótolja majd az ott hiányzó villamosközlekedést. A levegő dieselesítése jut eszembe. Ilyenkor megkísérlem kiszámítani, hogy a sok ezer géperejű jármű naponta hány millió vagy milliárd, kis fekete szemcsével szennyezi levegőnket. Budapestnek, másfélmillió ember lakóhelyének, a fürdővárosnak levegőjét! Olykor, amikor valósággal körülölel a dieselmotorok fekete gázfelhője, kis aggodalommal gondolok a dieselesítési programra. Nem ismerem a terveket, az elképzeléseket, de hajlamos vagyok inkább a sárga villamost pártolni, még ha zörög is, és lelki szemeim előtt olyan Budapest képe bukkan fel, amelyben villanynyal és mondjuk lendkerekekkel hajtott járművek mozognak az utcán, orrunkat, szánkat, légcsövünket és tüdőnket pedig nem dieselesítik az egyébként derék és hasznos motorok. Kérem, ne nehezteljenek rám, mondván: íme, az újság már nemcsak arról cikkezik, hogy kevés az autóbusz, hanem azt is kifogásolja, hogy sok. A valóság az, hogy több gonddal lehetne javítani a helyzeten. Csak jobban karban kellene tartani a motorokat, pontosabban beszabályozni az üzemanyagot adagoló berendezést, és a szennyezőanyagoktól már eleve megtisztítani az olajat. Tatár Imre Kissé furcsán hangzik ez a kifejezés, magam is ezt tartom. De valahányszor az utcán járok, s látom az autóbuszokból és a teherautókból ömlő koromfekete kipufogógázt — ez a szokatlan szókapcsolás CSÓKOLOK - hangzik az üzenet A Szaktanács székházában tegnap mutatták be a Német Demokratikus Köztársaságban üdülő magyar gyermekek életéről készült mintegy 400 fényképet. Az üdülő gyermekek élőszóval elmondott üzeneteit hangszalagról közvetítették. S mint képünk megörökítette: hallgatóságban nem volt hiány. Foto Dolezsál. Jól „elhelyezte“ a gyereket, félévi börtönt kapott érte Szeged, február 25. (Titkósítóziktól) Különös bűnügyben ítélkezett a szegedi bíróság. Gyermekelhagyásért hat hónapi börtönre ítélte Szitkai Lászlót. Szitkai három évvel ezelőtt megismerkedett Szabó Ottiliával, boldogságukat azonban akadályozta, hogy a leánynak volt egy kisgyermeke. Szitkai ravasz tervet eszelt ki. Szegedről Egerbe helyeztette magát és amikor odautazott, magával vitte menyasszonyát a gyermekkel együtt. Kecskeméten kiszállt a vonatból és a város egyik forgalmas üzletében elhagyta a kisgyermeket. Menyasszonyának csak annyit mondott, hogy a kicsit jól elhelyezte. Egerben összeházasodtak és most, több mint két év múltán, a hatóságok előtti iratok egyeztetésekor véletlenül pattant ki, hogy Szitkainénak volt egy kisgyermeke. Szitkai azzal védekezett, hogy elvesztette a gyermeket, később azonban beismerte bűnét. Az elhagyott gyereket egyébként annak idején örökbefogadta egy kecskeméti család. A bíróság az örökbefogadó szülőknél hagyta a gyermeket. HÚSZEZER SZIVÁRVÁNYSZÍNŰ LABDA A debreceni Mechanika- és Műanyaggyárban már a tavaszra készülnek. A gyermekek kedvenc játékából, a már ismert színes műanyag labdá s ból az első negyedévben húszezret adnak át a kereskedelemnek. A gyermekek örömére a szivárvány minden színében, sokféle szép mintával készítik a labdákat. Új nitrogéngyűjtő baktériumfajtát fedeztek fel Hosszú évek kísérletei után a gyulatanyai kutatók egy új baktériumfajtára találtak. Az új baktérium, amelynek még nevet sem adtak, az ismert nitrogéngyűjtő baktériumnál sokkal nagyobb mennyiségű nitrogént képes gyűjteni a csillagfürt gyökérzetén. Emellett a szabad levegő nitrogénjét is leköti. Megállapítások szerint leginkább a csillagfürtön él, de sok más növény gyökérzetén is megtalálható. Az új baktérium tanulmányozását a gyulatanyai kutatók tovább folytatják. Hol KAPHATÓ A Toto—Lotto kirendeltségeknél, a postahivatalokban, az OTP fiókokban, dohányárudákban,, újságárusoknál és a kijelölt árusítóhelyeken. A kitöltött szelvényeket dobja be a postaládákba, a Toto— Lotto gyűjtőládákba, a postahivatalok és az egyes kijelölt budapesti dohányárudák gyűjtőládáiba. Ugyanott kaphat Lotto selvényt, ahol Toto-szelvényt. Ugyanott dobja be a Lotto-szelvényét, ahová a Toto-i szelvényt dobja.