Esti Hirlap, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

Minden békekölcsönt sorsolnak az Mén Szeptember: I., V. és VI. december: II., II. és IV. — Nincs szó a kötvények összevonásáról, valamennyi kibocsátást külön-külön sorsolják­­ Továbbra is minden sorsolásra 100000 forint a főnyeremény Hövid szünetelés után szep­temberben folytatódik a béke­kölcsönök sorsolása. Mint is­meretes, a kormány 1956-ban már nem bocsátott ki új ál­­lamkölcsönt, hogy ezzel is emelje a dolgozók életszínvo­nalát, csökkentse a lakosság terheit. Ugyanakkor határoza­tot hoztak a különböző kibocsátású és különböző visszafizeté­si lejáratra szóló békeköl­csönök közös nevezőre ho­zására. Eredetileg az Első Békeköl­csön, amelyet 1950-ben bocsá­tottak ki, 10 évre szólt, és Utolsó sorsolását a terv sze­rint 1961 májusában tartották volna. Az utolsónak kibocsá­tott Hatodik Békekölcsön 15 éves lejáratra szólott és utol­só törlesztése 1976. év végén volt esedékes. Az új rendelke­zés alapján valamennyi béke­kölcsön 1974. év végén jár le, tehát az első négy az eredeti határidőn túl, az ötödik-hatodik pedig az eredetileg kitűzött határ­időnél korábban. A békekölcsönök lejárati idejének közös nevezőre hozá­sa szükségessé tette a sorso­lási és törlesztési tervezet m­egfelelő átdolgozását. Erede­tileg minden kölcsönt külön­­külön évente kétszer sorsol­tak, sőt tavalyelőtt volt olyan hónap, amikor két kölcsön sorsolását is be kellett iktat­ni. A sorsolások adminisztrá­ciós gépezete ennek folytán állandóan permanenciában volt, és jelentős költséget emésztett fel Az átszervezés nyomán ezentúl csoportosan történnek a sorsolások, még­pedig úgy, hogy egy adott idő­pontban félévenként 3—3 kibocsá­tást sorsolnak folyamato­san. Évente tehát négyszer rendeznek majd sorsolást. Idén az év második felében két alkalommal sorsolják már az új rendszer szerint a köt­vényeket. Szeptember 21-én és 22-én az első, ötödik és ha­todik békekölcsön sorsolását bonyolítják le, mégpedig úgy, hogy az első napon az Első Békekölcsönt sorsolják, ami hosszabb időt igényel, mert nemcsak a nyereményeket húzzák ki, hanem ezt a köl­csönt már törlesztik is. A má­sodik napon egymásután sor­solják az ötödik és hatodik békekölcsön nyereményeit. A lejárati határidő­­megvál­toztatása nem befolyásolja a békekölcsönök nyereményei­nek arányát, ami változatlan marad. Továbbra is minden egyes sorsolásnál 100 000 forint­tal húzzák ki a főnyere­ményt és a 100 forint név­értékű kötvényekre eső legkisebb nyeremény 200 forint marad. Nem változik a sorsolás rend­szere sem, amit az eredeti ter­vezetnek megfelelően az egyes kibocsátásoknál már ismert módon bonyolítanak le. Min­den kibocsátást külön-külön sorsolnak, tehát nincs szó a kötvények összevonásáról, csu­pán időmegtakarítás végett fo­lyamatosan sorsolják a kü­lönböző kötvényeket. Azelőtt minden egyes kötvényfajtára külön-külön sorsolási bizott­ságot neveztek ki. Most egy bizottság felügyelete mellett zajlik majd le mind a három­féle kötvény sorsolása. Az idei kötvénysorsolás má­sodik esedékessége december 28-án és 29-én következik be. E két napon a II., III., és IV. békekölcsönket sorsolják. Az első napon a törlesztéssel egy­bekötve a 11. Békekölcsönt, a második napon a III. és a IV. Békekölcsön nyereményeit fogják sorsolni. Ebben az évben mintegy 169 millió forintot képvi­sel a két sorsolás alkalmá­val kifizetésre kerülő nye­remények és törlesztések összege. A következő években az összeg megfelelően emelkedik, mert hiszen idén a 160 millió forint csak egy féléves sorsolás és két békekölcsön törlesztésé­nek összegét jelenti, míg a következő években a négy­szeri sorsolás és a többi béke­kölcsön törlesztési idejének elérkezése jóval nagyobb ösz­­szeghez juttatja a kötvénytu­lajdonosokat. Ez évben mind a két kölcsönsorsolást, tehát a szeptemberit és decemberit is Budapesten tartják meg. Itt említjük meg, hogy június 30-án járt le a bé­kekölcsönök átrendezésé­vel kapcsolatban a kama­tozókötvények becserélésé­nek határideje. Az eredetileg kibocsátott ka­­matozókötvényeket azért kell átcserélni, mert a hozzájuk mellékelt kamatszelvény-ív kevesebb szelvényt tartalmaz, mint amennyi az újonnan meg­állapított lejárati időre szük­séges. A kötvénytulajdonosok tetszésére volt bízva, hogy az eredeti kamatozókötvényért új kibocsátású, tehát 1974-ben lejáró új kamatozókölcsön­­kötvényt, vagy pedig Hatodik Békekölcsönkötvényt, nyere­ménykötvényt kérnek-e cseré­be. Aránylag elenyésző számú kamatozókötvény volt forga­lomban, de a tulajdonosok ezek­nek is csupán a felét nyújtot­ták be június 30-ig becserélés­re. G. J. Ezt a szép selyem, füstszínű kompjét láttuk tegnap este a Hungária-Balaton idegenfor­galmi gálaestjén tartott divat­­bemutatón. Plasztik és bőrdíszműves szabászt állandó munkára Jó kereseti lehetőséggel azonnalra FELVESZÜNK. Fővárosi XIII., Kézműipari V. Bp., XIII., Hegedűs Gyula u. , Munkaügy. A lengyel nagykövetség filmbemutatója A lengyel nagykövetség pén­teken este filmbemutatót tar­tott a Rózsa Ferenc Művelődé­si Otthonban. A politikai, tár­sadalmi és kulturális élet meg­jelent képviselői nagy tetszés­­sel fogadták a cannes-i nem­zetközi filmfesztiválon díjat nyert „Csatorna“ című lengyel játékfilmet. Bár után a bíróságon Ez év április 16-án Bertalan György mérnök, Búna László­vá műszaki rajzolóval italo­zott. Erősen illuminált állapot­ban este a Cellért Szálló bár­jában folytatták a mulatozást, ahol botrányosan kezdtek vi­selkedni, mire az üzletvezető megtagadta további kiszolgá­lásukat. 11 óra tájban távoz­tak a helyiségből. Az utcára érve a mérnök összeveszett a rajzolónővel, botrányt csaptak. Két rendőr igazolásra szólítot­ta fel őket, de az igazolást durva szavakkal megtagadták. Szidalmazták és fenyegették a rendőröket, és súlyos, izgató kijelentéseket tettek. A Fővárosi Bíróság dr. Réti Lajos tanácsa most vonta fe­lelősségre a botrányokozókat. A bíróság ittas állapotban el­követett bűntettben mondta ki a vádlottakat bűnösnek. Bóna Lászlónét tízhavi, Bertalan Györgyöt hathavi börtönre és ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Vörösszilva a piacon A Nagyvásártelepre ma reg­gel 133 vagon és 95 tehergép­kocsi áru érkezett, a többi kö­zött burgonya 17, gyümölcs 31, és vegyes darabáru 35 vagon. A szabadszállási és az apos­­tagi földművesszövetkezetből megjött 12 első vörösszilva szállítmány. Ára a Budapesti Csemegekereskedelmi Vállalat boltjaiban kilónként 4 forint. Sárgabarack 18 vagonnal jött, ára 2.40—4.60 forintra csök­kent. A Heves megyei dinnyé­sek már nagy tételben szállít­ják a cukordinnyét, ára az ál­lami boltokban kilónként 12— 14 forint. Megérkezett Zala megyéből a mézédes szarvas- körte. Kilónként 6,40 forintért árusították. A háziasszonyok ma reggel sok almaparadicso­­mot vásároltak, miután ára az állami boltokban kilónként 9 forintra csökkent. A Baromfi- és Tojásértékesítő Vállalat ma reggel 250 000 friss tojást és száz mázsa baromfit osztott el a közért-boltok között. A magánkiskereskedőknél és az őstermelőknél a paradicsom 10 százalékkal, a zöldpaprika és az uborka öt százalékkal magasabb áron került forga­lomba, mint az állami boltok­ban. Helyreállítják Kinizsi várát Három éve dolgoznék a nagyvázsonyi Kinizsi-vár helyre­­állításán. Ez lesz az ország egyetlen, teljesen helyreállított kö­zépidős vára, az egyik legszebb látnivaló a Balaton és a Bakony vidékén. Rövidesen befejezik a Kinizsi által építtetett palotaszárny legszebb helyiségének, a kápolnának a helyreállítását. Az ása­tások újabb leletekkel gazdagították a magyar régészeti tudo­mányt is. Az utóbbi hetekben bibliai jelenetet ábrázoló pecsét­nyomót találták, amelyet páratlanul szép ötvösmunka díszít. Az értékes leletet a vármúzeumban helyezik el, amely kibő­vítve, új anyaggal várja a látogatókat. Az átrendezett és kibőví­tett múzeumot augusztusban nyitják meg. A Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala tíz­ágyas turistaszállást rendez be a vár szomszédságában. A vár környékét is rendezik. 8000 új típusú lemezjátszós rádiót készít az idén a Telefongyár A Telefongyár az év elején készítette el új T 426-os típu­sú, korszerű rádiókészülékét. A rövid idő alatt közkedveltté vált, kéthangszórós, két hang­­színszabályozóval ellátott, for­gatható ferrit-antennás készü­léket most korszerű, há­­romsebességes lemezjátszóval kombinálták. Az új, lemezjátszós rádió mintapéldánya elkészült, a ke­reskedelem örömmel fogadta, s jelentős megrendelést tett. Az üzem augusztusban kezdi meg az új rádiók sorozatgyár­tását, s az idén nyolcezer ké­szüléket hoz forgalomba. Az első, új típusú lemezjátszós rá­dió szeptemberben jelenik meg az üzletekben, előreláthatólag 3600 forintos áron. Tulajdonképpen nem nagy ügy, amely most szólni késztet. De az almahéj sem je­lentős, ahogy eldobva hever az utcán, azután lesz átkozott oka és esetleg előzménye sok mindennek, amikor elcsúszik rajta valaki és kitöri a lábát. Gondoljuk csak el, esküvőjére indul a fiatalember, vagy még inkább első nagy találko­zójára égő szerelmesével. S gipsz és részvét, kórházi ágy s táppénz,­sajgó fájdalom és ta­lán bicegés, egy életre, azért, mert egy mérhetetlenül semmi almahéj rálesett. Emberileg pedig a legszomorúbb, hogy a csúsztatót és a buktatót a lába elé valaki, nem szándékolt go­noszságból lökte, hanem ősbar­­bári civilizálatlan gesztusból — és itt sorolhatnék jelzőket, de talán önök is tudják miféle ember az ilyen. Hogy folytassam a magamé­val, tegnap éjjel elloptak alvá­somból néhány órát. A tettes ismeretlen, csak annyit tudok róla, hogy ott lakik, ahol én, a Szamuely utcában. Vakme­rően és brutálisan felrázott ál­momból, nem törődött vele, hogy a legszívesebben alszom, ha álmos vagyok és az álmom mézédes volt. S ami a legfá­jóbb: zenével keltett, szép mu­zsikával, amelyet ébren olyan szívesen hallgatnék, klasszikus zenével, amelyben zengenek a kottafejek s a harmónia az égig száll. De úgy vélem, hogy az áldozatnak mégis mindegy teljesen, ha a kőkorból szár­mazó kőbaltával, vagy Michel­angelo szobrával verik agyon. El lehet lopni az álmot a szom­szédok veszekedésének indián üvöltözésével és így is, ahogy ez az éjszakai tolvaj tette, amikor nyitott abla­kán át ki­küldte a zene titánjait a rádió elháríthatatlan sugaraival, hogy a zeneirodalom nagyjai művészetükkel verjék szét az ágybéli nyugodalmamat. Micsoda cinikus és szentség­­gyalázó éji tolvaj! Aki Bachot, Beethovent küldi ellenem, cin­kostársává teszi Euterpét, a muzsika múzsáját. Micsoda Jel- Szál CL Z&lt ki tévelygés: zenével ártani, nem valami részeg mulatós jó­kedvben, hanem műélvezet közben! S micsoda fordított Orpheus, aki nem a lantjával szelídíti a fenevadakat, hanem vadakká teszi az embereket a csendülő harmóniával. Mert mondanom sem kell: az tör­tént, hogy a felriadt és vadult emberek az ablaloknál ter­mettek, a házból, ahol lakom és a szemköztiből, ahová szin­tén barbár módon hatolt be a művészi muzsika. A nyers és művészietlen koncertről, amely ezután kö­vetkezett, nemigen szeretnék beszélni. Mert bár a tolvajhoz illő, mégis stílustalan volt ez, soha szép zene ilyen mérges gerjedelmeket nem váltott ki. Hálóinges, sőt, ingtelen álmo­sok követelték, hogy Beetho­ven fogja be a száját, s olyan üzeneteket küldtek az álom­­lopónak a csillagos éjszaká­ban, hogy még a csillagok is hunyorogni kezdtek. A csilla­gok igen, de a sunyi tolvaj nem. A sugárzás kikutathatat­­lan, a szitkok találomban rep­kedtek és a galád, megátalko­­dott, vandál műélvező csak azért is zenélt. Noha égett a szemem, a ha­lántékom lüktetett és epekedve sóvárogtam a csend után, nem átkoztam az éjszaka támadóját, aki a művészet gyönyörű ök­lével törte szét a nyugalom tükrét. Eltűnődtem rajta: mi­félék is vagyunk, mi emberek? Vajon mit változtunk azóta, hogy az ősember hajánál rán­totta be barlangjába kiszemelt asszonyát, azóta, hogy textilt hordunk vadállatok bőre he­lyett? Csitította-e vajon az önzés állati hangját a kultúra, beplántálta-e a kíméletességet, a magasrangú tapintatot, s más efféle fénylő humánumot a szívükbe Homérosz, Aris­toteles, Shakespeare, Arany János, vagy éppen Beethoven, a megsiketü­t zenetitán, aki-­­nek kanduival dacolt ellenünk az áthúzódásokra süket csend­betörő? Változtunk, persze változ­­■ tunk, de maradtak még ilye­­­­nek... Mint ő, ez a rádióval lármázó, aki bizonyára pulyka­vörösen vágna vissza, ha tör­ténetesen szemtől szembe, a nappali órákban tán, kapna va­lamely hibájáért, vagy pimasz­ságáért ennyi szidalmat. Kikér­né magának, ahogy mondani szokták — most pedig lapult. Lapult a lesötétített szo­bában, a klasszikus ze­nék mellett, kajánul és talán vigyorgott is, hogy merényletével hány em­bert zaklatott ki az ágyból. Mennyit adna ön, nyájas ol­vasó egy ilyen emberért? Mert én semmit. Sőt nappal talán szánnám is, hogy ennyire ér­téktelen. Ez éjjel azonban nem sántám, hanem visszafeküd­tem az ágyba és nyitott szem­mel gondoltam mindenféle megtorló csodákra... Talán így is születnek a bűnök...? S reggel a lépcsőház összeho­zott egy másik virrasztóval. Tudja — így szólt — hajnal felé mégis elaludtam. Azt ál­modtam, hogy még éjjel meg­találtam a muzsikálót és pizsa­mában becsöngettem hozzá. Mi tetszik — kérdezte —, mi tetszik ezen az éjjeli órán? És kik önök — mondotta hozzá rémülten —, mert az ajtóban felvonultak mind a felriasz­tottak, ki hálóingében, ki úgy, ahogy valamit felkapott ma­gára. Mi vagyunk az ön ál­dozatai — feleltem neki, s nem teljes erőből, de verni kezdtem a fejét. Rövid ideig verdestem, aztán következtek a többiek, ö, nem volt lincselés, csak egy kis fegyelmezés, éjjeli pofonok, nem túl hangosak, csak, hogy égjen a bőre... Már égett is.­.. A lépcsőházból a kapuba ér­tünk. Szép álom volt — feleltem a­­ másik virrasztónak. És hosszan kezet szárítot­­­­tunk, Bodó Béla Szakértelem és Az állam sohasem elvont fo­galom, hanem mindig élő valóság. Emberek alkotják, politikai, gazdasági, kulturális stb. életének igazgatását a ve­zetőktől a segédmunkásig és altisztig emberek végzik, így van ez mindenhol, s természe­tesen így van ez nálunk is. Éppen ezért az állami gépezet, főleg pedig a gazdasági élet és a további fejlődés szempontjá­ból végtelenül fontos az, hogy az irányító és a termelő mun­ka részvevői nemcsak megbíz­hatóak legyenek, de kellő szak­értelemmel is rendelkezzenek. Mindenki örömmel üdvözölte a nemrég lezajlott pártkonferen­cia határozatát, mely behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ez helyes és jól van így. Le­gyen szabad azonban e kérdés­sel kapcsolatban a segítő kri­tika szemüvegén át rámutatni néhány szempontra, sőt, fogya­tékosságra is, amelyekkel álla­mi életünk számos területén, sajnos, még ma is találkozha­tunk. Ne legyen félreértés. Nem le­het vitás, hogy a megbízható­ság, a hűség az államrendünk­höz alapvető követelmény, melynek semmiféle enged­ményt tenni nem lehet. De egyrészt a megfelelő szakérte­lem hiányában a megbízható­ság még nem elég képesítés ahhoz, hogy valaki saját mun­katerületén a dolgát jól ellás­sa, másrészt pedig igen sok függ attól, hogy ezt az egész kérdést miként kezelik. Még sok hibával találkozunk. Ezek elsősorban nem a jelen, hanem a múlt hibái. A megbízhatóság szempontjából is különbséget kell tenni azok között, akik el­lenségei népköztársaságunk­nak és azok között, akik talán csak nem mindenben értenek egyet egy vagy más irányelv­vel. Az államhűség keretein belül mindenk­inek lehet a hi­vatalostól eltérő véleménye, ez még nem megbízhatatlanság. Az ilyen ember esetleg alkal­matlan lehet valamely kénye­sebb természetű állás betölté­sére, de azért igen kitűnő mun­kát végezhet azon a szakterü­leten, ahol tapasztalattal és tudással rendelkezik. A megfelelő szakértelem kulcsproblémája gazdasági éle­tünknek és közigazgatásunk­nak egyaránt. Itt történt a múltben a legtöbb hiba és rengeteg javítani való van még e területen. Gazdasági életünk sok baját el lehetett volna kerülni, ha különböző vezető állások betöltésénél a megbízhatóság kérdését nem kezelték volna bürokratikusan és a szakértelem kérdését nem szorították volna annyira hát­térbe a megbízhatóság prob­lémájával szemben. Eltekintve attól, hogy ennek gazdasági életünk tehát az ország látta kárát, ez sok ember érdemte­len megbontásához vezetett és okot adott nemcsak jogos pa­naszra, hanem a rossz köz­hangulat kialakulására is. Saj­nos, a múltnak ezeket a súlyos hibáit még ma sem látják be mindenhol, különösen pedig ipari és gazdasági életünk egyes területein. Nemcsak a, sajnos elkerülhetetlen racio­nalizálásoknál kezelik sok he­lyütt sematikusan ezt a kér­dést, hanem akkor sem érvé­nyesül mindig kellő mérték­ben a szakértelem, ha a meg­bízhatóság ellen semmi lénye­ges kifogás nem merül fe. Természetesen a másik vég­letbe se szabad esni. Mert egyes helyeken az is előfordul, hogy elkápráztatva a szaktu­dástól, túlságosan megbíznak egyes személyekben, s ez szin­tén hiba. Magyarországnak, ma in­kább, mint valaha, szüksége van megbízható szakemberek­re. Ők segíthetnek rendbehoz­ni összekuszált gazdasági éle­tünket, csak a munka és a tu­dás révén juthatunk ki abból a hullámvölgyből, ahová az is­mert okok következtében ke­rültünk. Ezért fogadja min­denki örömmel a pártkomfe­­rencián megnyilvánult törek­vést, mely a szaktudásnak a jövőben nagyobb megbecsülést igyekszik biztosítani. Remél­jük, hogy így is lesz. Wesselényi Miklós Mezőgazdasági tanulókat szerződtetnek az állami gazdaságok­ talok —­ elsősorban az állami gazdasági dolgozók családtag­jai közül — minél nagyobb számban szerződjenek tanulók­nak az állami gazdaságokba. Még ebben az évben szer­ződni lehet a zöldség- és ker­tima­g-kertész, továbbá gyü­mölcs- és faiskola-kertész, sző­lő- és szaporítóanyag-kertész, valamint az ács­kőműves, asz­talos, bognár, kádár, szíjgyártó és mezőgazdasági kovács szak­mákban. A tanulmányi idő há­rom év. Jelentkezni az ipari tanuló­képzésre vonatkozó rendelkezé­­seknek megfelelően, az alkal­mazó állami gazdaságnál lehet. A mezőgazdaság belterjes irányban történő fejlesztése megkívánja, hogy a falusi fia­ EGY EMBER frakkban Lengyel filmvígjáték. Főszerepben: DYMSZA. MÁJUS 1. VÖRÖSMARTY ZUGLÓI — RÓZSAVÖLGYI kertmozi. LÉGCSŐHURÍ­IÁL GYOMORSAVVÁL vIRUTOS MEGBETEGEDÉSEKNÉL SA­VAS VÍZ

Next