Esti Hirlap, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-13 / 240. szám

»A nevető ember balladája“ Günther Weisenborn színj­átéka a Petőfi Színházban Weisen­born drámai balladá­ja két nevet idéz emlékeze­tünkbe: Victor Hugót és Bert Bnechtet. A romantika francia mammutját, az „elveszett ar­cú ember’­ legendájának első irodalmi feldolgozóját, és a színpadi újítót, az epikus drá­ma modern mesterét. A ballada főhőse, Lester — az ítélkező clown- és arc­­nélküli lord — maga is tiszta jelkép: torz ábrázatával a köz­nép jogfosztottságát jelképezi, ötéves korában egy vándorszí­nész „compractico” (gyermek­kereskedő) felvágta száját egészen a füléig, s mint bohó­cot saját truppjában nevelte fel. Lester, a komédiás, sokáig csak vigyorog és mulattató da­lokban panaszkodik. De ké­sőbb, amikor nemesi szárma­zása kiderül, az éneklő jelkép akcióba lép, nyíltan szemébe vágja osztályostársainak, a gő­gös lordoknak, sötét törvény­őrzőknek és parazitáknak az „arc­ nélküli emberek” igazsá­gát. Mindig felfelé vág, lefelé roha, nevelőapját, a hajdani „compractice”-t is felmenti a felelősség alól. Még a szemé­lyes sorscsapások is ebben a társadalmi jelkép­rendszerben kapják meg valódi értelmüket: Lofter szerelmének, Angeld ná­­nak vaksága sem egyéb az ár­tatlanság fizikai jelzésénél. Jelzés, amely szinte mesebeli­vé varázsolja a lányt, az ő tündéri, magasba emelő von­zalma kárpótolja majd Loftert az elvesztett rangért, címért, vagyonért. Ha Weisenborn színművét élvezni akarjuk, mindenekelőtt le kell számolnunk — egyéb­ként jogos — előítéleteinkkel. Meg kell barátkoznunk a szél­sőséges típusokkal, az alig árnyalt jellemekkel, a strófák­ban fellélegző balladai formá­val — s akkor, a kissé nehéz­kes első felvonás után, egy drámaian tagolt költeményben gyönyörködhetünk. A színjáték rendezője, Simon Zsuzsa a helyzetek kiélezésével elkerülte a brechti színpad utánzását. A balladai forma ívét epikus nyugalommal épí­tette fel, míg a jelenet­ pillé­reknek erős drámai alapzatot adott. A szereplők közül négy szí­nész emelkedik ki: Dayk­a Mar­git (Ó, az oroszlán) nyerseségé­ben is szívhez szóló jellemal­kotásával, Hacser Józsa (An­gelina) versbe illően finom hang- és taglejtésével, Módi- Szabó Gábor (Bottel, erőmű­vész) a karikatúra túlzásait el­kerülő átélésével és Somogy­­vári Rudolf (Lofter) megalá­­zottságában is uralkodó hősi rangjával. Az ugyancsak kitű­nő Bánhidy László (Lofter ne­velőapja) a komédiások házi­előadásának jelenetében fárad­tabb a kelleténél. Ambrus Edit (Josiane hercegnő) még kissé szűk érzelmi skálán ját­szik. Csákányi László néhány árnyalattal szürkébb a szere­pénél. Gordon Zsuzsa egysze­rűségében is kifejező. Gellért Lajos, Peti Sándor, Kozák László és Vértes Lajos egy-egy jó epizódalakítással vesz részt az együttesben. Fülöp Zoltán díszletei fantá­­ziaébresztőek. A darabot Gás­pár Margit, Siegfried Kurz da­lainak szövegét Vidor Miklós fordította. Galsai Pongrác Paykt Margit és Hacser Józsa Ködös őszi napokon kiújul­nak a reumatikus fájdalmak. Kérdezze meg orvosát, ő is kéthetes hévízi kárat ajánl. A hévízi PALATÍNUS GYÓGYSZÁLLÓ­BAN orvosi kezelés, gyógyfürdő, teljes ellátás napi 125,5 fo­rintért. Ellátás nélkül szobák is kivehetők. Szobafoglalás: IBUSZ. Üdülő­szolgálat. Budapest, VII., Le­nin krt. 30. Telefon: 422—736. ­TrencUlZi ktűn­tye Bemutató a Blaha Lujza Színházban A mai zenés vígjáté­­ ősét valahol a commédia del’arte­­nak abban a válfajában kel­lene keresni, amelynek egyes részeit játék helyett dalban mondotta el a „vásári színjá­ték” valamelyik szereplője. Az akkori lantikíséret helyett ma egész Orchester szolgál, s a da­los-zenés betétek nem a játék helyettesítésére, hanem színe­sítésére vannak. Shaw szerint ugyan a zene csak azért szük­séges egyes darabokhoz, hogy betöltse az író által hagyott űrt — de ez paradoxon csupán. Annyi bizonyos, hogy a zenés­vígjáték afféle „bohém” mű­faj: úgy tesz, mintha a valóság „égi mását” adná, holott tud­ja, hogy ezt sem ő, sem a kö­zönség nem hiszi el Innocent Vincze Ernő és Kál­lai István „Tavaszi keringő” című háromfelvonásos zenés vígjátéka ez utóbbit sikerrel teljesíti. Mintha egy Courts- Mahler-regény elevenednék meg a színpadon, felvonásokra darabolva, zenekísérettel Az érzelmes, helyenként aktuális viccekkel megtűzdelt történet szerint az ötvennyolc eszten­dős világhírű hegedűművész beleszeret huszonegy éves ta­nítványába, s már-már el is venné, ha Fehéregyházáról elő­került törvénytelen leánya, to­vábbá rokoni és baráti köre meg nem akadályozná ez öreg­kori bolondságban. A drámai konfliktus alapját egy tarka házisapka képviseli, melyet or­vul a művész fejére tesznek, s ettől oly nevetségessé válik, hogy ifjú menyasszonya kiáb­rándul belőle. A „Naplemente előtt” Clausen tanácsosának librettói hasonmása számára végül is diadalmas hegedűje marad meg egyedüli vigasz­ként. A naiv-érzelgős históriát Szenes Iván ügyes dalszövegei és Horváth Jenő pompás, mo­dern, mégis dallamgazdag, fül­bemászó muzsikája viszik si­kerre. Jobbnál jobb számaik közül a „Nem szabad mellre­ szívni” és a „Néró császár...” hamarosan sláger lesz. Az előadást kitűnő színész­gárda teszi élvezetessé. Min­denekelőtt talán Lenke bő­vérű komédiázó kedvvel és eredeti ízzel teli játékát kell említenünk. Ez a tehetséges fiatal színésznő egyike legjobb komikáinknak. Sennyei Vera franciás csípősséggel, Szabó Ernő fanyar humorral, Uray Tivadar fölényes eleganciával, Gombos Katalin tavaszi üde­­séggel alakítja szerepét Raj­tuk kívül feljegyzésre méltó még Pagonyi János, Gálcsiky János, a bájos Széchy Vilma, az ügyes Bogár Richárd és Oszer Imre neve. Horváth Ti­vadar mértéktartó rendezése és Neogrády Miklós kellemes díszlete dicséretet érdemel. (tűri) Színházak szombati és vasár­napi műsorát Opera­ház szombaton: Bolygó hollandi (7), vasárnap délelőtt: Hattyúk tava (11), este: Orfeusz (F-bérlet, 2. előadás. 7).­­ Ope­raház Erkel Színháza szombaton: Rigioletto (5. bérlet, 2. előadás. 7), vasárnap délelőtt: Don Pas­­quale (ifj. előadás, 11). este Álarcosbál (15. bérlet, 2. előadás, 7). — Nemzeti Színház szomba­ton: Othello (fél 7). vasárnap: Phaedra (7). — Katona József Színház szombaton: Jó embert keresünk (fél 7). vasárnap dél­előtt Tartuffe (fél 11) este; Pyg­malion (7). — Madách Szín­ház szombatom és vasárnap es­te: Királyasszony lovagja (7), vasárnap délután: Egerek és em­berek (fél 3). — Madách Színház Kamaraszínháza szombaton és vasárnap: Sose lehet tudni (7). — A Magyar Néphadsereg Szín­háza szombaton este (7). és va­sárnap délután (fél 3): Erdő, — vasárnap este: Földindulás (7). — Petőfi Színház szombaton (7) és vasárnap (7). Nevető ember: balladája vas. hu.; Olympia (3). — Jókai Színház szombaton é­s vasárnap: Trisztán (7). — Jó­zsef Attila Színház szombaton (7) és vasárnap délután (fél 3). Irány Caracas!, vasárnap este: A szabin nők elrablása (7). — Fővárosi Operettszínház szom­baton (7) vasárnap délután (ne­gyed 3): Luxemburg grófja, va­sárnap este: Valahol Délen (7). — Blaha Lujza Színház szom­baton (7), vasárnap délután (fél 3). Tavaszi keringő, vasárnap este: Iparai lakodalom (7). — Vi­dám Színpad szombaton (7), va­sárnap (3 és 7): „Osztályon felü­li” kabaré. — Kis Színpad szom­baton (8), vasárnap (4 és 8): A doktor úr. — Állami Bábszínház ’ szombaton: Hüvelyk Matyi (5). este: Szerelmes Istenek fél 8). vasárnap délelőtt: Hüvelyk Ma­tyi (11). Hamupipőke (3 és 5). este: Az ember komédiája (fél 8). — Éjféli jazz: szombaton (éj­jel 11 órakor): Corvin. Szikra. Kispesti Hunyadi. Puskin, Beth­len mozikban. — Zeneakadémia: szombaton: Strauss-est (Állami Hamgverwerkyzenekar, N-bérlet. 1.. 8 óra), vasárnap délelőtt: „Séta a hangszerek birodalmá­ban” (1. ifj. bérleti előadás a Fővárosi Zeneiskolaszervezet nö­vendékei részére. 11). délután és este: „Világsiker!” (A Ma­gyar Rádió Tánczenekara és szólisták: 4 és 8). — Kamara Va­rieté szombaton (6 és fél 9), va­sárnap (3, 6 é­s fél 9): Kihúzzuk a lutrit! — Budapest Varieté szombaton és vasárnap (4 és 7): Utazás a világzűrben. — Főváro­­si Nagycirkusz szombaton és va­sárnap: Párizsi jégrevü (4 és 8). Fővárosi mozik matinéműsora: 1957. X. 13. Gyilkosság a Dante utcában (magyarul beszélő színes szovjet film) ZUGLÓI (Angol u. 26.)­­ 10. — Vízkereszt (szovjet) HAZÁM (Váci út 150.) 10. — Csuk és Geri (szovjet) ANGYALFÖLDI JÓZSEF ATTILA KULTURHÁZ (József At­tila tér 4.) 111. — Dankó Pista (magyar) SPORT (Thököly út 56.) 10. — Holnap már késő (olasz) ALKOTÁS (Alkotás u. 11.) 110. — Nehéz napok (kínai) MIK­SZÁTH (Sashalom) 12. — Egy pi­­r­­ló világos (magyar) TERV (P.­­újhely) 10. — Varázsbolt (szov­jet rajzfilmsorozat) OTTHON (So­roksár) 10. — Fel a féljél (ma­gyar) ÉVA (Erzsébet királyné út­ja) 10. — Repülés a holdba (szov­jet rajzf­ilmsorozat) VASVÁRI (Kerepesi út 44.) 10. — Fiam a tanár úr (olasz filmdráma) REGE (Széchenyi-hegy) 11. — Eladó kísértet (angol) VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) 10. — Buksi meg­kerül (csehszlovák) TÜNDÉR (Új­pest) 10. — Luxustutajon (szov­jet) BALASSI (Pestimre) 10. — Twist Olivér (angol) ÁRPÁD (Ke­repesi út 146.) 10. — Dollárpapa (magyar) IPOLY (Hegedűs Gyu­la u. 65.)­­ 10. Matinéelőadások a gyermekváros javára. 1957. X. 13. Londonban Jártunk, Pázmán lovag, Komikusok albuma (ri­portfilm, balettfilm és egy ka­cagtató rövidfilm egy műsor­ban) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 10. — Karneváli éjszaka (szórakoz­tató színes szovjet film) DÓZSA (Róbert Károly krt. 59.) 10. — Te és némely bajtársad (német) FÉNY (Újpest) f10, f12. — Liliom- I­fi (magyar) ZUGLÓI (Angol u. 26.) f1­2. — Aranyalmafácska (csehszlovák rajzfilm) ÓBUDA (Selmeci u. 14.) 10. — Puccini (olasz) TINÓDI (Nagymező u. 8.) f10, f12. — Erkel (magyar) BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3.) 10. — Csók a stadionban (csehszlovák) DIADAL (Kriszti­na krt. 87.) 10. — Csavargó (in­diai) NAP (Népszínház u. 31.) 10. — Veszélyes őrjárat (szovjet) AKADÉMIA (Üllői út 101.) M1.— Kis karmester (francia) PETŐ­FI (Pongrácz u. 9.) 10. — Álru­hában az ellenség között (kínai) HALADÁS (Bartók Béla út 130.) 11l. — Kapitá­ny és hőse (nyu­gatnémet filmszatíra) SZÉCHE­NYI (Pestújhely) 10. — Hanni­bál tanár úr (magyar) VILÁG (Rákosszentmihály) 10. — Kaló­zok kincse (szovjet) JÓKAI (Rá­koshegy) 10. — Emberek a hava­son (magyar) MADÁCH (Pestlő­rinc) 10. — Tanár úr kérem (ma­gyar) KOSSUTH (Pesterzsébet) 10. — Északi Robinsonok (szov­jet) RÁKÓCZI (Csepel) 10. alra hallo­ttak □ A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADA­LOM 40. évfordulójára készül a szovjet zenei élet. Az ün­nepség-sorozat méreteire jel­lemző, hogy csak az OSZSZ­­SZK-ban 3600 hangversenyt, 2500 irodalmi estet és 100 ze­neszerzői koncertet rendeznek a nagy évforduló alkalmából. □ TISZAY MAGDA: Opera­házunk művésznője, akinek megbetegedése miatt elmaradt Gluck „Orfeusz”-ának felújí­tása, meggyógyult. A reprízt vasárnap estére tűzték ki. □ OSCAR WILDE „A rea­­ dingi fegyház balladája” című alkotásából pantomimet írtak. A „Börtön-ballada” zenéje Jacques Ibert műve, és az ol­­denburgi Városi Színházban mutatják be. □ A LIEBNER JÁNOS ve­zetése alatt álló Magyar Ka­marazene Együttes október 23- án mutatkozik be a magyar közönségnek. Az új utakat ke­reső együttes bemutatkozó mű­során Spohr Nonettja, Honeg­ger és de Falla egy-egy Ma­gyarországon először elhangzó műve, és Weiner Leó két tán­ca szerepel. Január közepén kéthónapos külföldi turnéra indul az együttes: Ausztriában, Svájcban, Nyugat-Németor­­szágban, Franciaországban és Észak-Afrikában ad hangver­senyeket. El FRANCIAORSZÁG iro­dalmi nagydíját 1957-ben he­tedszer ítélték od­a. Idén Louis- Martin Chauffier, az ellenállá­si mozgalom volt harcosa kap­ta a nagydíjat „L'homme et la bete” című művéért. □ A SZÁZADOS ÚTI MŰ­VÉSZTELEP egyik műtermé­ben beszélgetünk Kiss Kovács Gyula szobrászművésszel, mi­közben ujjainak gondos simítá­sai nyomán szemünk előtt for­málódik legújabb alkotása, a fára csimpaszkodó medvebo­­csok kedves figurája, amely a Róna utcai játszóteret fogja díszíteni. — Szabad kezet kap­tam e munkában. Rám bízták a témát, s úgy gondolom, a já­tékos állatábrázolásokat öröm­mel fogadja a hancúrozó gyer­meksereg — mondja a művész. — Idei munkásságom? Helyre­állítottam az októberben le­rombolt csongrádi hősi em­lékművet, a miskolci kórház számára egy kettős kompozí­ciót készítettem. A Köröndre kerülő Vak Bottyánom az öntö­dében van. Lehet, tavasszal már felállítják. Esténként, a magány óráiban kisplasztiká­kat mintázok. □ BIZONYÁRA sokan emlé­keznek még Jeritza Máriára, amikor a „Walkür” Brunhil­­dájának ezüstös vértjében, tol­las sisakjában, szőke szépsége teljes ragyogásában megjelent a budapesti Operaház színpa­dán. Jeritza Mária, a jelenkor egyik legnagyobb drámai éne­kesnője, október 6-án ünnepel­te 70. születésnapját. Pályáját 1913-ban a bécsi Hofoperben kezdte, 1921-ben a New York-i Metropolitan-hez került. □ WALTER SCOTT halálá­nak százhuszonötödik évfordu­lójáról megemlékeztek a moszkvai Gorkij Világiroda­lomtörténeti Intézetben. Orlov akadémikus méltatta a nagy angol író munkásságát, alkotó­művészetének sajátosságait . A WROCLAWI ÁLLAMI SZÍNHÁZ prózai együttese Csehszlovákiában vendégszere­pel. Pozsonyban bemutatták nagy sikerrel A. N. Osztrovsz­­kij „Ahol ég, ott oltanak” című vígjátékát. □ FISCHER ANNIE Kos­­suth-díjas kiváló zongoramű­vésznő Október 27-én Beetho­­ven-estet ad Prágában, 28-án pedig vegyes műsorral szere­pel. Prágából Párizsba utazik, nyugat-európai hangverseny­­körútjának első állomására. A BALESETI MŰTÉTRŐL készített filmet a Budapest Filmstúdió. A színes film a Költői Anna-kórház önfeláldo­zó, embermentő munkáját és egy pár bravúros műtéti képet örökít meg. A film szaktanács­­adói a kórház vezető sebészei voltak. □ A FILMMÚZEUM olyan szovjet filmek bemutatására készül, amelyeknek mostanáig csak híre érkezett el Magyar­­országra. Ilyen Eisenstein „Ré­gi és új”, Ermler „A birodalom bukása”, Dovzsenko „Arzenál" és Pudovkin „Anya” című filmje. Réti István emlék­kiállítása (1872-1945) Alig egy hete tárta ki kapuit a Nemzeti Galéria, s ma dél­ben újabb ünnepélyes ese­mény, a Réti István emlék­­kiállítás megnyitásának szín­helye. Bár Réti Istvánt a közvéle­mény mindig is a nagybá­nyaiak legjobbjai közt tartotta számon, azt már kevesebben tudják, hogy a „magyar Bar­bizon” megszületése és virág­zása mennyire az ő nevéhez fűződik. 1895 ködös müncheni telén, az iparparti Athén poé­­tikus cégéry kávéházában ő vetette fel a Nagybányán léte­sítendő művésztelep gondola­tát, s a prófétai szenvedélyű Hollóssy és a nagyszerű Feren­­czy Károly mellett ő volt a nagybányai iskola harmadik vezére. Fáradhatatlan szerve­ző, tanító és irodalmi tevé­kenysége döntően hozzájárult a szülővárosában kibontakozott, modern festészetünket megala­pozó művészet kivirágzásá­hoz. Azok közé az alkotók közé tartozik, akiknek egyénisége szuggesztív közvetlenséggel rögződött az életműben. Első festménye, amellyel korán fel­tűnést keltett, a Bohémek ka­rácsonyestéje idegenben, nyi­tányként magába sűríti művé­szetének jellemvonásait. A ho­mály uralta szegényes szobá­ban három fiatalember ült, áll­ja körül az asztalt; alakjukat sejtelmesen világítja meg a lámpa fénye. Révedező arcu­kon az elhagyatottság és a fá­jó emlékek szomorúsága, a me­­leg barnás-fekete tónusok ben­sőséges érzelmeket szólaltat­nak. Hasonló hangulatot árasz­tanak szobabelsői, melyeknek öregasszonyai a boldogító em­lékezések nyugalmával mérik az idő múlását, és ugyanilyen élményszerűek bibliai kompo­zíciói, amelyeken emberközel­be hozza, földön járó lények­ké magasztosítja a testamen­tum szentjeit. A Honvédteme­tés öreg 48-asainak szomorú őszi menete, a dobszóra fárad­tan lépő, elfeledett egykori szabadságharcosok felidézése a millennium évtizedében nem­­kevésbé volt vádoló hitvallás a nemzeti függetlenség elárult szent ügye mellett, akár a ha­lott Kossuth kegyeletteljes vo­násokkal örökített arcmása. Ennek rajzát Turinban készí­tette a művész, ahová Lyka Károllyal együtt sietett Ró­mából, 1894 márciusában, hogy tisztelegjen a nagy vezér ra­vatalánál. Palettája később, a napsü­tötte nagybányai táj igézeté­ben kivirult, kiszínesedett, de számunkra az ő festészetét el­sősorban azok a rembrandti fény-árnyékos kompozíciók je­lentik, amelyeknek érzelmi gazdagsága, önvallomáserejű líraisága után önarcképeiben meghitt barátunkra ismerünk. A kiállítást Aradi Nóra mű­vészettörténész, Réti István művészetének legjobb ismerő­je rendezte gondos munkával. Artner Tivadar Egy színésznő visszatér a színpadra Beszélgetés Erdélyi Micivel Pénteken délben a Művelő­désügyi Minisztériumban egy kis fényképes igazolványt nyújtottak át Erdélyi Micinek. A színésznő, aki évek óta nem szerepel, átvette „működési en­gedélyét”. Mindazok, akik a „Hyppolit, a lakáj” című film nagysikerű reprize óta meg­kérdezték, hogy miért nem játszik Erdélyi Mici, most már választ kaphatnak e sorok út­ján a művésznőtől: — Azért nem játszottam, mert­­ senki nem kért fel rá. Szerződést nem kínáltak, szín­darabhoz, filmhez nem hívtak. — És most? — Most az Országos Filhar­mónia megkérdezte tőlem: óhajtok-e rendezvényein fel­lépni. Természetesen igennel válaszoltam, így aztán a leg­nagyobb örömmel és lelkese­déssel készülök arra, hogy új­ra színpadra lépjek. — Hány filmben szerepelt? -i­ összesen 61 filmben ját­szottam főszerepet. Ezek közül négyet külföldön. Német film­jeimnek Karl Lamac volt a rendezője, s partnereim benne: Hans Thimig és Hans Moser. A magyar filmekben Csortai Gyulával, Jávor Pállal, Páger Antallal és Sárdy Jánossal játszottam együtt. Úgy hallom, rövidesen műsorra tűzik az „Emmy” című régebbi filmet, amelyben szintén játszottam. A „Papucshős”-től a „Péntek Rozi”-ig, a „Két vallomás”-tól a „Nászút félárárt’-ig sok-sok filmtekercs a „megmondható­ja”, mennyire szerettem a pá­lyámat. És most még jobban szeretem, mint régebben. Kristóf Károly NEM EGÉSZ A MESTER UTCA VÉGÉN... ▼an a T I N Ó D Y cukrászda, eszpresszó (IX., MESTER UTCA 13. SZÁM) Állandóan friss sütemény, italkülönlegesség, presszókávé Kitűnő dzsessz zene: BABAY-trió. Nyitva: este 8 órától reggel 4 óráig a Hét Könyvei Akadémia Kiadó; Hegel-emlék­­könyv, szerkeszti Szigeti József. Waldapfel József: A magyar iro­dalom a felvilágosodás korában c. kiadás. Corvina; Moliére? Tartuffe avagy A képmutató. (Francia­­magyar nyelven.) Európa Kiadó; Daudet; Levelek a malomból (Elbeszélés.) Ifjúsági Kiadó; Szabó Árpád; A trójai háború. II. kiadás Képzőművészeti Kiadó; ‘ Lyke Károly; Michel Angelo Magyar Helikon; Arany János balladái Zichy Mihály rajzai­val. Magvető; Erdődy János; A nős­­tényfarkas. Regény. Takáts Gyu­la; Színház az E­züstkanceóban. Regény. Móra Kiadó; Babay József; Mi huszonketten. Regény. Há­mori Ottó; A vasbetonszobor. Bagi Ilona élete. Midas király és más mesék. Ovidius nyomán Szépirodalmi Kiadó; Hunyadi Sándor; Téli sport — Nemes fém. Regények. Murányi-Kovács Endre: Szenvedélyes élet. I—II. kötet regény. Reményik Zsig­mond: Könnyű múzsa. Két vi­dám regény. Soós László: Trapéz. (Az Almieri-trió.) Zeneműkiadó: Hégi muzsik® kertje. Válogatta Szabolcsy Ben­ce. II. bővített kiadás. Zrínyi Kiadó; Calvino, a pók­­fészkek ösvénye. Regény. Nyolc kilogramm a Francia­országban gyártott televíziós készülék súlya és hordható — egy hátizsákban. — Hamburg­ban „zsebmagnetofont“ készí­tenek. Méretei: 10x17x4 centi­méter, súlya 800 gramm. □ GYEREKEK! A távbeszélő mesemondó (427 — 960) műsora 13-ára, vasárnap: B. Radó Lili: Napanyó és Julika. (Elmondja: Komlós Juci.) 14-én, hétfőn: A halak és a sötétség eredete. Né­ger mese. (Elmondja: Deák Sán­dor.)

Next