Esti Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
Zöldhagyma és snettling A Nagyvásártelepre ma reggel 10 vagon és 8 tehergépkocsi áru érkezett. A hétvégi szükségletek ellátására az áruelosztó vállalatok a budaörsi és Maglódi úti nagy tárolókban elhelyezett árukból friss szállítmányokat juttattak a csarnokokba és a piacokra. Fagymentes, jó minőségű ella-burgonyát, hagymát, levesbe való zöldséget és káposztafélét hoztak forgalomba változatlan áron. Csak a gumós zeller árát emelték fel a KÖZÉRT-zöldséges boltokban. Az I. osztályút 5,60, a II. osztályút 4,80 forintért árusították. Szárazfőzelékben a kínálat fokozódott. Az állami boltok a vegyes babot kilónként 2,50, a fehér és fürjbabot 3,90, az egyszínű színes babot pedig 3,40 forintért hozták forgalomba A környékbeli kertészek a tisztított parajt kilónként 10 forintért, a zöldhagymát csomónként 1,50—2, a snettlinget cserepenként 5-6 forintért árusították. Hús és füstölt áru bőven van a boltokban. Az állami gazdaságok Lenin körúti mintalerakatában az ömlesztett füstölt sajtot kilónként 28 forintért, a juhászati telepekről érkezett friss juhtúrót pedig 26 forintért árusították. Repülőgépről szórt sötét színű homokkal gyorsítják az északi-sarki jégtáblák olvadását Leningrád, jan. 28. Az Északi-sarkon 20—30 nappal előbb kezdődhet meg a hajózás azáltal, hogy repülőgépről sötét színű homokot szórnak, a jégtáblákra. Tavasszal, amikor a tenger már nagyjából megszabadult a jégpáncéltól és a hajózás lehetővé válik, az igen vastag partmenti jégtáblák gyakran még jégtörők számára is lehetetlenné teszik a sarkvidéki kikötők megközelítését. Ezeken a jégtáblákon mesterséges csatornákat létesítenek oly módon, hogy különleges porozóberendezéssel ellátott repülőgépekről szénporral kevert, sötét homokot szórnak egyenletesen a jégtáblákra. A homok csökkenti a hó és a jég visszaverő-képességét, és így a tavaszi nap sugarai meggyorsítják az olvadást. A Kaukázus és a Pamir vizein ugyancsak ezzel a módszerrel gyorsítják meg a jég olvadását, hogy nagyobb mennyiségű vizet nyerjenek az öntözéshez. Csonttollú madarat fogtak Hévízen A Madártani Intézethez érkezett jelentés szerint Hévízen nemrég csonttollú madarak átvonulását észlelték, sőt egy példányt el is fogtak. Ez az Európa legészakibb vidékein honos seregély-nagyságú, izabellaszürke színű, bóbitás madár eléggé ritka látvány hazánkban. Nevét a másodrendű szárnytollak végén található pecsétviasz-csepphez hasonló alakú és színű csontkemény képződményről kapta. Az öregebb példányoknál a farktollak végein is van „csontcsepp”. Rendszerint népes csapatban vonul a csonttollú madár, s előszeretettel lepi meg a japán akác, a szophora stb. bogyótermő fákat. A Madártani Intézet felhívja a lakosságot, hogy a csonttollú madaraik esetleges vonulásáról, vagy foglyul ejtéséről minden alkalommal küldjenek értesítést, (Bp., II., Garas utca 14.) címére. Herr Wetzling még ma is büszke nők és gyermekek kivégzésére Berlin, február 1. „A külföldi munkások megtizedelését azért hajtottuk végre, mert meg kellett tőlük védeni a környékbeli lakosságot” — mondotta katonás hangon a nyugatnémet Arnsberg város bírósága előtt dr. Wolfgang Wetzling, egykori SS- tiszt. A vádlottak padján ülő társai bólogatnak: ennek valóban így kellett történnie 1945 márciusában, amikor a Warnstein környéki erdőkből 208 külföldről deportált kényszermunkást — köztük 77 nőt és gyermeket — halomra lövöldöztek. Megbánásról szó sincs. Herr Wetzling szenvtelen hangon ecseteli a kivégzés lefolyását: „A táborban azt mondottuk, hogy jelentkezzenek munkások áttelepítésre egy jobb táborba. Tehergépkocsikra raktuk őket, majd az erdőben hármas sorokban kellett állniok. A kivégzőosztag félkörben felállt mögöttük és vezényszóra megindult a tüzelés. Biztosíthatom önöket, hogy mindez másodpercek alatt játszódott le — mondotta csaknem büszkén Wetzling és sűrűn hangoztatta: a kivégzési parancsot ma sem tartja a „háborús joggal ellenkezőnek”. A bíró feltette a kérdést: a kivégzett nők és gyermekek is veszélyt jelentettek a lakosságra? — A nők néha fanatikusak — válaszolta Wetzling — ezt főleg az orosz nőknél tapasztaltam. Bizonyos vagyok benne, hogy a kivégzettek közül sok veszélyes elem volt. Mostanáig Wetzling, az SS Obersturmbahnführer, a náci hadbíró nemcsak szabadlábon volt, hanem jogi praxist is folytatott. Lüneburgban dolgozott, ahol letartóztatásáig a helyi kultúregyesület elnöke volt. Wetzling mellett ül a vádlottak padján Johannes Miesel, egykori magasrangú SS-tiszt, a V2 és más rakétafegyverekkel rendelkező hadosztály vezérkari főnöke. Még a közeli múltban is jelentős állami hivatalt töltött be Eickenfördeben. Gaert SS Untersturmführer Mölnben ipari tanulókat tanított és így tovább. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy az elmúlt nyáron megrendezett SS bajtársi találkozón tízezrével jelentek meg a zsíros állásokkal rendelkező volt SS-ek és határozottan elégedetten énekelték a „Mi vagyunk a Führer kedvenc csapata” című dalt. A tárgyalás egyébként folyik. Haynal Kornél Liszt Ferenc hazatérése A Pressburger Zeitung 1820. november 28-i száma egy főrangú kegyről értesítette olvasóit: „A múlt vasárnap, november 26-án Liszt Ferenc, a kilencéves virtuóz abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az itteni főrangú körök és művészetbarátok előtt gróf Esterházy Mihály úr lakásán bemutathatta zongorajátékát. A művész rendkívüli érettsége, az eléltetett, legnehezebb művek villámgyors megértése, lapról rögtönzött játéka általános csodálatot keltett. Tehetsége a legnagyszerűbb reményekre jogosít". A lelkesítő bemutatkozást tett követte. Hat főrend hatszáz forint évi ösztöndíjjal biztosította Liszt Ferenc további külföldi tanulmányait. Liszt szülőhelye Doborjáh. Apja, az Esterházyak alkalmazottja, majd zenésze kilencéves fiával Bécsbe költözött. Roppant benyomások halványították el a gyermekben a hazai képeket. Bécs, a császárváros, a tanulmányok és kitűnő mesterei: Carl Czerny és Antonio Salieri. A pálya felfelé ível, a művészet és a párizsi társadalom csúcsaira tsz. 1824-ben a párizsi „Dranseau Blanc” mindent túlszárnyaló elismeréssel írt a tizenhárom éves pianistáról: .Tegnap este óta hiszek a lélekvándorlásban. Az a meggyőződésem, hogy Mozart lelte és géniusza az ifjú Lisztbe költözött. Igen, ő maga Mozart!’* Az a tíz év, amely a párizsi és nemzetközi hangversenytermek és szalonok minden elismerését megszerezte számára, nemcsak sikereket jelentett, hanem művészi és emberi érlelődést is. Huszonnégy éves, amikor a dicsőített fiatal mester tanulmányt ír a „Gazette musicale‘-ban, a címe: „A zeneművészek társadalmi helyzetéről*’. A mesterek szenvedéseinek és küzdelmeinek kínzó emlékeivel kezdődik ez az önvallomás. „Ha arra a végzetes hallgatásra gondolok, amely egy Beethoven, egy Mozart, egy Schubert legnagyobb műveit kísérte s ugyanakkor arra a lármás lelket idézésre, amellyel nyomorúságos semmiségeket fogadtak, közel állok a kétségbeeséshez“. Keserű csalódással ír a szalonok hölgyeiről. Azt hiszik, hogy drágakövekkel ékesítve nagy esztétikai kérdésekről dönthetnek, s a legnagyobb alkotásokról fitymálva, szellemeskedve fecseghetnek. Ez a társadalmi élet azt a kínzó kérdést teszi fel a művésznek, hogy többnek számíthat-e, mint kellemetes időtöltésnek, szalonok szórakoztatójának. És így kiált fel Liszt: „Végül is mi a művészet? Nem az amiről én egykor álmodtam, hanem csak a szerencse, a világ javaival elhalmozottak ízletes, ínycsiklandó tápláléka?“ " így érez Liszt Ferenc, Marie d'Agoult grófnő szerelme, Párizs ünnepelt művésze. Az ilyen mester sohasem szakadhat el minden művészet ihletőjétől, a szülőföldtől. Ez a szenvedély csak a hűség szólamában találhatja meg a benső hangokat. Mert Liszt életének legboldogabb napja az volt, amikor újra magyarnak érezte magát. Az 1838. év elejét Liszt d’Agoult grófnővel Olaszországban töltötte. Itt született meg második gyermekük, Cosima. A Como-tó mellől előbb Milánóba, majd Velencébe mentek. Egy nap a San Marco téren, a „Caffe Flórián’* teraszán ült a grófnővel, amikor egy újságárus gyermek a fülébe ordította: Árvíz Magyarországon! Liszt megrendülve olvasta a Pest-Buda pusztulásáról szóló híreket, és noha a grófnő még gyenge volt — elkeseredett vita után — elhatározta, hogy azonnal Magyarországra siet. Április 9-én Bécsig jutott, ahol több koncertet adott az árvíz sújtotta ország megsegítésére. Több nagysikerű hangversenyének hatalmas jövedelmét Magyarországnak adta, de ő maga d'Agoult grófnő súlyos betegsége miatt viszszatért Velencébe. Hogy mit érzett? Egy párizsi barátjának írta: „Valami ellenállhatatlan erő arra ösztönzött, hogy álljak a szerencsétlenek mellé. De milyen módon segítsek, segíthetek én, aki semmit sem mondhat magáénak, ami az embert hatalmassá teszi, sem gazdaságom, sem világi hatalom. Mindegy — mégis előre! ..ugyanis azt érzem, hogy a szívem nem talál nyugalmat, a szememre nem jöhet álom, amíg obulusaimmal nem adózok ennek a nyomorúságnak az enyhítésére’”. Lambert Massart-hoz írta: „Hogy is képzelhettem volna, hogy más országban jöttem világra, hogy ereimben más emberfaj vére pezsdül, hogy hozzátartozóim másutt élnek... Súlyos esemény ébresztette föl bennem azt az érzést, amelyről azt hittem, hogy kihalt, pedig csak szunnyadott... E belső küzdelem érzéseiből bontakozott ki előttem a haza képe. Hirtelen a múltba képzeltem magam és a szívemben tisztán és érintetlenül megtaláltam a gyermekkori emlékek kincseit. Gazdag vidék tárult szemem elé, a jólismert erdő, vadászokat láttam dús fái közt, a sziklákhoz verődő, rohanó Dunát, a határtalan és buja réteket, a szelíden legelésző nyájakat. Ez a Magyar Haza, az erős és termékeny föld, amely olyan nemes fiakat szült. — Én is! Én is! — én is ehhez az ősi és erős törzshöz tartozom!— kiáltottam fel az égő honvágytól! Ó, távoli, szépséges Hazám ...! Ismeretlen barátaim! Távoli nagy-nagy családom! Fájdalmas sikoltásod visszatérített, hazavezetett Hozzád! — Ez a nemzet mindig büszke volt és hősi! Ezekben a hatalmas szívekben mind a mai napig erős és nagyszerű érzések éltek. E magas homlokok nem ismerhetik a szolgasorsot és szellemi szegénységet. Dicsőséges jövő elé néznek, mert bátrak és erősek, mert semmi sem emésztette fel akaratunkat és semmi sem csalta meg reményeinket... Előre! Előre! Sokáig nélkülözött Hazám, nem kívánok egyebet, minthogy szent földeden újra megtaláljam önmagamat s lelkemben megtisztuljak.“ Christein Liszt életrajzában feljegyzi: „A velenceiek nagyrabecsülésébe, tiszteletébe, rajongásába belejajdult Liszt szenvedő hazaszeretete. Felugrott és szinte felordított: Lovakat! Lovakat! A hazámat akarom látni! Mit kezdjek ezekkel a magasztaló, de mégis csak idegen ünneplésekkel? ... Előre Magyarországba!” 1839. december 18-án Pozsonyban ünnepelték. A diéta megszakította üléseit, a Duna-híd majdnem leszakadt a várakozó és ünneplő tömegektől. 1839. december 24-én Pest úgy fogadta Lisztet, ahogy előtte soha senkit. 29-én a Vigadóban tartott második hangversenyét a Rákócziindulóval fejezte be. A hatás leírhatatlan volt. Pozsonyban pénzt gyűjtöttek a szobrára, de a nagy összeget — Liszt kérésére — egy Párizsba küldendő magyar szobrásznövendék ösztöndíjára fordították. A Kaszinóban rendezett ünnepi vacsorán vetette fel Liszt először a Magyar Zeneakadémia megalapítását, amelynek anyagi és erkölcsi támogatására 1840. január 4-én Liszt a Nemzeti Színházban hangversenyt rendezett. Magyar ruhában jelent meg. Óriási hatást keltő hangverseny után egy díszruhás küldöttség remekbe készült, régi magyar kardot nyújtott át Lisztnek, aki nagy beindultan így válaszolt az üdvözlésre: „Minden erőmmel azon leszek, hogy hazám iránti hálámat művekkel és tettekkel lerójam!... Ezt a kardot, amelyet egykor a haza védelmében suhogtattak, most gyenge és békés kezekbe adták. Nem szimbólum-e ez? Mintha azt mondanák: Magyarország, miután annyi diadalt aratott a csatatereken, most a művészetektől, az irodalomtól, a tudománytól, a béke barátaitól várja újabb dicsőségét. Az ész és munka embereinek nem kevésbé nemes a feladatuk, hősi a küldetésük. És egyetlen dicsőségnek sem szabad Magyarországtól elmaradnia, mert a mi hazánk arra hivatott, hogy hősiessége és békés szelleme teljébe a nemzetek élén járjon.” Liszt január 15-én elutazott Pestről. Tizenhét nap alatt kilenc hangversenyt adott. Pestről Pozsonyba ment, később Sopronba, ahol utoljára játszott. (Mint mondják, Petőfi is ott volt ezen a hangversenyen.) Végül földijei meghívására szülőfalujába ment, ahol a falu népe zenével, tánccal ünnepelte nagy fiát, noha tél volt és dermesztő hideg. Liszt mégis a tavaszt látta, a doborjáni erdőt, a szántásra készülő népet, a kocsmából kihangzó nótaszó sokáig visszhangzott benne és minden kép, emlék és dallam egyetlen érzésbe olvadt: Zenébe önteni Magyarországot. Barabás Tibor Hatvan év művészi munkája A győri múzeumnak ajándékozza hatévtizedes iparművészeti munkájának legszebb darabjait Schmida Bandi, aranykoszorús iparművész. Művei mellé elkészítette mesterségének tapasztalatairól szóló adatgyűjteményét is. A több kötetes, hatalmas munka nagy segítséget nyújt a jövő iparművész-nemzedékének neveléséhez. A Legfelsőbb Bíróság megsemmisített árverést Békés megye tanácsának pénzügyi osztálya negyvenezer forint erejéig végrehajtást rendelt el az egyik községbeli házaspár házára. Az első árverés sikertelen maradt, a másodikon azonban 23 000 forintos becsértékért a házat megvásárolták. Az árverés ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke a törvényesség érdekében óvást emelt. Álláspontja szerint törvénysértő volt az ingatlan becsértékének 23 000 forintban történt megállapítása és hogy ilyen összegért bocsátották árverés alá a házat. Ilyen előzmények után az ügy a Legfelsőbb Bíróság dr. Oroszi Ferenc tanácsa elé került, amely megállapította, hogy az óvás alapos, ezért az árverést megsemmisítette és a bírósági végrehajtót további intézkedések megtételére utasította. A határozat indokolása szerint két ok is volt az árverés megsemmisítésére. Az egyik az, hogy a valóságos telekkönyvi tulajdonos a feleség, mégis az árverési hirdetményben csak a férjet türítették fel, mint adóst és telekkönyvi tulajdonost, míg az asszonyt nem is értesítették az árverés kitűzéséről. Ennek ellenére a ház mégis árverésre került. A telekkönyvi tulajdonos szabályszerű értesítésének elmaradása már egymagában alapot ad az árverés megsemmisítésére — mondotta ki a Legfelsőbb Bíróság. Jogszabálysértő volt azonban az árverés a becsérték téves megállapítása miatt is. Az árverési vételár nem mutathat lényeges, számottevő eltérést a szabadforgalomban kialakult árakkal szemben. Különösen fontos az ellenérték helyes megállapítása ingatlanárverésnél. Ilyen esetben hat hónapnál nem régibb keletű adó- és értékbizonyítvány adatai az irányadók. Ebben az esetben a végrehajtónak észlelnie kellett volna, hogy a 335 négyszögöl területű, cseréptetejű, fő- és melléképületből álló ház 23 000 forintban megállapított becsértéke a valóságos forgalmi értéktől nyilvánvalóan messze elmarad és a köztudomással ellentétes. Tehát az árverést nem tűzhette volna ki és nem tarthatta meg, mielőtt a végrehajtó bizottság az adó- és értékbizonyítványt felül nem vizsgálja. A megállapított jogszabálysértésekre tekintettel az árverést meg kell semmisíteni. SZÜLETÉS-SZABÁLYOZÓ felvilágosító előadásokat tartanak . Látják kérem, például amíg itt ülnek, nem történhetik semmi baj. (Várnai rajza) Kígyót-békát lopott. New York, február 1. A New York-i metró egyik állomásán egy 16 éves diák a mellette álló utas kezéből kiragadott egy dobozt, villámgyorsan elvegyült a tömegben és eltűnt. Amikor zsákmányával hazatért, kellemetlen meglepetés fogadta: a dobozban békák, négy hatalmas gyík és egy óriáskígyó volt. Mint utólag kiderült, eredeti tulajdonosuk az állatokat egy kiállításon akarta bemutatni. Az amerikai sajtó megjegyzi: a fiatal tolvaj ilyen élménytől remélhetőleg sürgősen jó útra tér. Kötelező lomtalanítás, nagytakarítás és patkányirtás március utolsó hetében A budapesti szokásos tavaszi általános patkányirtást az idén március utolsó hetében, 24-e és 30-a között végzik el. A kötelező patkányirtást a kerületi tanácsok egészségügyi osztályai szervezik a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás irányításával. * A Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson ezt mondották munkatársunknak: — A tavalyi patkányirtás sikeres volt. Tulajdonképpen arra is mód van, hogy egy városból tökéletesen kiirtsák a rágcsálókat. Ez kizárólag idő és munka kérdése. A hollandok azzal büszkélkednek — és joggal —, hogy Kuxhaven kikötőjét sikerült patkánymentesíteniük. Budapestet is idővel teljesen megszabadítják a patkányoktól — ehhez azonban a lakosságnak is segítenie kell. A házfelügyelők jelentsék a házkezelési igazgatóságnak, ha patkányt észlelnek. Akadhat házfelügyelő, aki ezt a kötelességét elhanyagolja, ilyen esetben a lakó is tehet jelentést. Az első teendő az apró műszaki hibák megszüntetése. El kell tömni a patkányjáratokat,rendbe kell hozni a csatornarácsokat, törött pinceablakokat. Az eddig használt irtószer 60—70 százalékos eredménnyel pusztította a patkányokat. Az idén nagyrészt új, vegyszeres mérget fogunk használni. A háztartási boltokban kétféle irtószer lesz kapható. A Duplex nevű szert egy-két éjszakára kell kihelyezni. A Cumacid nevű új szer viszont hetekig használható. Általánosságban egy patkány évente száz forint kárt okoz. Budapesten másfélmillió patkány van, ami azt jelenti, hogy az általuk okozott kár évente legalább 159 millió forint. Akármennyit költenek tehát irtásukra, ez a kiadás jól kifizetődik. Falburkolatok mögé és jégszekrények parafabélésébe is sokszor befészkelik magukat a patkánycsaládok. Mindent megesznek és megisznak, kivéve a tömény szeszt. Amikor egy KÖZÉRT-üzletben a patkányok okozta kár listájára felvettek nyolc üveg konyakot, az ellenőrök nyomban tudták, hogy nemcsak négylábú patkányok garázdálkodtak az üzlet raktárában. Sok kárt okoznak a kábelek átrágásával is. A villany- és telefonhuzalokat is megrongálják. Nemrégen érkezett egy hír arról, hogy rágcsálók pusztítása miatt Mosztár városában két napig nem volt villany. A patkányok szeretik a zenét. Az egyik eszpresszóban — ahonnan azóta már kiirtották őket — ha a zenekar játszott, előjöttek a patkányok, felültek egy magasban húzódó cső faburkolatának tetejére, s élvezték a zenét. Csak akkor tűntek el, ha a zene elhallgatott. Legújabban Kőbányáról érkezik sok panasz az elszaporodó patkányok miatt. A kőbányai sertéstelepeket egymásután szüntetik meg, és az ott megtelepedett patkányok most kelnek vándorútra. A rágcsálók irtásáról a Közegészségügyi és Járványügyi Intézetben a következőket mondották: — Az előkészítés alapján mintegy 14 ezer épületben lesz irtás. Hét-nyolcmillió négyzetméternyi területen folyik majd az irtás. Körülbelül hét tonna irtószert árusítanak, és a vállalatok to-vábbi hét tonna irtószert használnak majd el. A mostani irtástól komoly eredményt várunk. A húsvét előtti általános patkányirtás előtt kötelező lesz a házakban a lomtalanítás és nagytakarítás; erre vonatkozóan majd rendelet jelenik meg. Pakots György