Esti Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

III. évfolyam, 51. szám Közöljü­k a lottó nyerőszámait 1958. március 1. szombat Az SZKP határozata a szovjet mezőgazdaság reformjáról Gáspár Sándor beszámolója A napirend első pontjaként Gáspár Sándor, a Szaktanács főtitkára tartotta meg a Szak­szervezetek Országos Tanácsá­nak beszámolóját a XVIII. kongresszus óta végzett mun­káról és a magyar szakszerve­zetek feladatairól a munkás­hatalom erősítésében, az élet­­színvonal alakításában, a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek javításában. Beveze­tőjében a többi között szólt a szakszervezetek szerepéről és helyéről a szocializmust építő magyar társadalomban. Ezt a helyet, ezt a szerepet — mon­dotta — az a tény határozza meg, hogy a szakszervezetek az új társadalom megvalósítá­sáért legkövetkezetesebben küzdő osztály, az uralmon le­vő munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei. A hatalom megszilárdításáért folyó harc osztályharc, amely egyaránt folyik politikai, gazdasági és ideológiai síkon. A szakszervezetek szilár­­dan az osztályharc alap­ján állnak. Feladatuk a munkáshatalom szüntelen erősítése, s ebből kö­vetkezik, hogy a szocializmus építése során szerepük és je­lentőségük állandóan növek­szik. A Szaktanács főtitkára a többi között kiemelte, hogy a ára 60 fillér Ma reggel megkezdődött a szakszervezetek kongresszusa Ma reggel, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának nagytermében ünnepélyes kül­sőségek között megnyílt a ma­gyar szakszervezetek XIX. kongresszusa. A kongresszu­son megjelent és az elnökség­ben foglalt helyet dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács el­nöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Marosán György államminiszter, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tag­ja, a Központi Bizottság titká­ra, valamint az MSZMP Köz­ponti Bizottságának és a kor­mánynak több tagja. Ott volt Komócsin Zoltán, a KISZ első titkára, Ortutay Gyula, a Ha­zafias Népfront főtitkára, Va­dász Elemér, az MSZBT elnö­ke, Erdei Lászlóné, az Orszá­gos Nőtanács elnöke, Szakosíts Árpád, Trencséni-Waldapfel Imre, Poór Bertalan, Rusznyák István, továbbá a magyar szak­­szervezeti és munkásmozgalom számos idős harcosa, valamint számos külföldi küldöttség tagjai. Somogyi Miklós, a Szakta­nács elnöke megnyitó beszédé­ben üdvözölte a kongresszus­ra érkezett vendégküldöttsége­ket, Louis Saillant-t, a Szak­szervezeti Világszövetség fő­titkárát, P. N. Korobovát, a szovjet szakszervezetek köz­ponti tanácsának titkárát, Fa­­thy Kornélt, az arab országok szakszervezeti szövetségének főtitkárát, Gaston Monmous­­seaut, a francia CGT titkárát, Walter Sacchettit, az olasz reggia-emiliai munkakamara titkárát, Gottlieb Fialát, az osztrák, Piotr Gajevskyt, a lengyel, Vaclav Paseket, a csehszlovák, Ion Dobret, a ro­mán szakszervezetek képvise­lőit, Kurt Meiert, a Szabad Német Szakszervezeti Szövet­ség titkárát, Quimo Kocanit, az albán szakszervezeti tanács titkárát, Drago Sztamenkovi­­csot, a jugoszláv szakszerveze­ti tanács alelnökét, Zu In Sen, a koreai, Tran­ Baót, a vietna­mi, Stojan Abadzsievet, a bol­gár szakszervezetek küldöttét és Georges Vanhaute-t, a vegy­ipari dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetségének tit­kárát. A kongresszus egyperces néma felállással emlékezett, meg a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom halottairól valamint a magyarországi el­lenforradalom áldozatairól, majd elfogadta a napirendet és megválasztotta a kongresz­­szus munkabizottságait, vala­mint titkárságát. szakszervezeti tevékenység egyik központi kérdése a tár­sadalmi és egyéni érdekek egybehangolása. Ez azt jelen­ti, hogy a szakszervezeteknek szüntelenül rá kell irányíta­­niuk a dolgozók figyelmét a szocializmus építésének távla­taira, az ebből adódó konkrét feladatokra, másrészt állan­dóan szem előtt kell tartaniuk a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek szüntelen javí­tását. A szakszervezetek alapvető funkciója — mondotta az­után —, hogy a dolgozók észrevételeit, bírálatát közvetítsék az állami veze­tőszervekhez. Gáspár Sándor ezután rá­tért a szakszervezetek felada­taira a munkáshatalom gazda­sági erősítésében. Hangsú­lyozta: a munkáshatalom erő­sítésének legfőbb kérdése ma az ellenforradalmi támadás következményeinek felszámo­lása, az ország gazdasági ne­hézségeinek leküzdése, az el­ért életszínvonal biztos alap­jainak megteremtése. Az­ 1958. évi gazdasági terv és a most készülő hároméves terv cél­kitűzéseit ez határozza meg. Az ez évi terv teljesítésének legfontosabb­­feltétele, hogy mindenütt a gazdaságosság szemlélete jusson érvényre. A szakszervezetek ma már rendelkeznek azokkal az eszközökkel — kialakultak nagyjából azok a módsze­rek is —, amelyekkel ered­ményesen segíthetik a fel­adat megoldását. Az első helyen áll ezek között az üzemi demokrácia fejlesz­tése. Ezzel kapcsolatban a Szakta­nács főtitkára részletesen fog­lalkozott az üzemi tanácsokkal, az anyagi ösztönzés helyes al­kalmazásával, a nyereségrésze­sedés szétosztásával, a munk­a­­versennyel, majd megállapí­totta: a szakszervezetek fele­lősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának alaku­lásáért. A szocializmus építé­se során a termelőerők fejlő­désének, a termelékenység emelkedésének együtt kell jár­nia a dolgozók életszínvonalá­nak javulásával. Az életszín­vonal alakulásáért viselt fe­lelősség — emelte ki — a mai helyzetben mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi élet­­színvonalat védeni, biztosí­tani kell. A továbbiakban hangsúlyozta: meg kell aka­dályozni minden olyan bürok­ratikus törekvést, amely — akár az árak burkolt emelé­se, akár a minőségrontás út­ján, akár pedig a bérek vagy a szociális juttatások oldalá­ról — a kialakult életszínvo­nalat csökkentené. Gáspár Sándor ezután rátért a nyugdíj kérdésére. Szó sincs arról — mondotta a többi kö­zött —, hogy nyugdíjrendsze­rünk egészében rossz volna és alapjaiban át kellene szervez­ni. Jelenleg is kiállja az össze­hasonlítást valamennyi tőkés ország nyugdíjrendszerével. Még nagy azonban az arányta­lanság a régi és az új alapon megállapított nyugdíjak között­. A keresetek emelkedése miatt ez az aránytalanság állandóan nő. Ez sérti a dolgozók igaz­ságérzetét. Nyugdíjrendsze­rünk másik fogyatékossága, hogy nem veszi eléggé számí­tásba a munkában eltöltött éveket s ugyanakkor rövid a várományi idő. Természetesen nem téveszthetjük szem elől — hangoztatta a Szaktanács fő­titkára —, hogy bármely ren­dezés több százezer embert érint, hiszen jelenleg hatszáz­ezer nyugdíjas van. A rendezés tehát hatalmas összegeket igé­nyelne. Csak a legégetőbb problémák megoldásához több mint fél milliárd forintra vol­na szükség. Figyelembe véve mindezt, úgy gondoljuk, — mondotta — helyes volna, ha a kong­resszus úgy foglalna ál­lást, hogy a hároméves tervben az élet- és munka­­körülmények javítására rendelkezésre álló alapo­kat mindenekelőtt erre a célra használják fel. Társadalmi összefogással e kérdés megoldását előbbre le­hetne hozni. Gáspár Sándor ezután a la­káskérdéssel foglalkozott, s ezzel kapcsolatban élesen el­ítélte az albérleti uzsorát, majd a társadalmi tulajdon fokozott, erőteljes védelme mellett foglalt állást. Lapzártakor a kongresszus a főtitkári beszámoló befejező részét hallgatja. A magyar szakszervezetek XIX kongresszusának elnöksége Louis Saillant (Bozsán felvételei.) Hazafelé tart Bukarestből a magyar párt- és kormányküldöttség Kolozsvár, február 28. Behavazott erdei tájakon át robog már a magyar küldött­ség különvonata. A magyar vendégeket Petre Borila, Mo­gyorós Sándor, Aurel Málná­son és Caius Pranzescu kíséri el a határállomásig. Felejthetetlen élmény volt a bukaresti búcsúzás. Tegnap este a magyar kormánykül­döttség tiszteletére Keleti Fe­renc, rendkívüli és meghatal­mazott nagykövet a Hadsereg Házában fogadást adott, ame­lyen megjelentek a román ál­lam- és pártvezetők is, élükön Gheorghiu­ Dejzsel és Chivu Stoicával. A fogadáson mű­vészi műsor volt: magyar és román népdalokat játszott a zenekar, Osváth Júlia énekelt. háromnegyed tizenkettő óra előtt néhány perccel a Hadse­reg Háza elől elindultak a gép­kocsik a baneasai pályaudvar felé, ahol már felsorakozva állt a díszszázad a reflektorok vakító fényében. Hamarosan megérkezett a magyar küldött­ség is. A magyar és román nép vezetői néhány percig még be­­szélgettek. Amidőn felcsendül­tek a baneasai pályaudvaron a magyar himnusz, majd a ro­mán állami himnusz hangjai, nagyon sok szemet párázott be a búcsúzás ünnepi érzése. Egy­más mellett álltak a két nép vezetői és bizonyára jóleső ér­zéssel gondoltak arra, hogy jó munkát végeztek: sikerült még szorosabbra kovácsolni a magyar és a román nép ba­rátságát. Kádár János és a küldöttség többi tagja kézfogással búcsú­zott Gheorghiu-Dejtől, Chivu Stoicától és a román nép többi vezetőitől, megölelték egymást, majd beszálltak a vonatba. Né­hány másodperc múltán a kü­lön szerelvény elindult. A különvonat azóta robog Budapest felé. Útközben újabb és újabb élményeknek lehet­tünk szem- és fültanúi. Alig pitymallott, s a kis falusi ál­lomásokon és a nagyobb vá­rosok állomásain már nagy tömegek váratkoztak és üdvö­zölték a tovarobogó k különvo­­natot. Segesváron, a szászok ősi, patinás városában, néhány percre megállt a szerelvény, és Apró Antal mondott köszöne­tet a fogadtatásért. Kiskapu­son a Küküllő-völgyi állami gazdaságok dolgozói messzi földön híres jófajta küküllői borokkal töltött művészi fa­ragású fahordócskákat ajándé­koztak a magyar nép küldöt­teinek. Erzsébetváros, Balázs­­falva és Enyed lakossága is kint várakozott az állomáso­kon, hogy­ üdvözölje a vendé­geket Tövisen Hunyad­ tarto­­mány lakosságának üdvözletét tolmácsolták, amire Szirmai István válaszolt. Délelőtt fél tizenkettőkor érkezett a kü­lönvonat Kolozsvárra, ahol Kádár János mondott rövid választ az üdvözlésekre. Merly István A­ Marisanaja Zvjezda új szovjet fegyverekről Moszkva, február 28. A Krasznaja Zvjezda több cikkben megállapítja, hogy a szovjet hadsereg lövészalaku­­latainak és tüzérségének fegy­verzete a legkorszerűbb szín­vonalon áll. A cikk megemlí­ti, hogy az új típusú szovjet géppisztolyok tűzgyorsasága és találati pontossága igen nagy, súlyuk könnyű. A fegyverzetet új típusú karabélyok és golyó­szórók egészítik ki. A szovjet hadsereg alaku­latait korszerű páncélelhárító rakétafegyverekkel szerelték fel, amelyekkel a legvastagabb páncélzatot is át lehet ütni. • Ma várható ítélet a pratói perben Róma, február 28. (Tudósítónktól.) Ma már ötödik napja folyik Fir­enzében a per, amelynek vádlottja Fiordelli pratói püs­pök és egyik plébánosa, Don Arazzi. A két pap ellen becsü­letsértés miatt emeltek vádat, mert a Bellandi-házaspárt „nyilvános kéjelgőknek” ne­vezte. E sértő kifejezést azért használták, mert Bellandi és felesége nem volt hajlandó templomban megesküdni, esik az állam törvényei szerint a polgárikig.­­ Ma a védők beszélnek, ítélet az esti órákra várható. Mazzanti ügyész szerdán dél­után mondotta el a vádbeszé­det. Elismerte, hogy a püspök és a plébános becsületrontást követett el, mégis arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy eljárásuk nem büntethető, mert a becsületsértést papi hi­vatásuk gyakorlása közben kö­vették el. Az ügyész ezen az alapon a vádlottak felmenté­sét kérte. Az ügyész vádbeszéde kü­lönböző kommentárokat vál­tott ki. Bár a vádlottak fel­mentését kérte, klerikális kö­rökben mégsem elégedettek. Kifogásolják­­., hogy az olasz igazságszolgáltatás magának követeli a jogot, hogy az állam törvényeit püspökökkel és plébánosokkal szemben is ér­vényesítse; 2., hogy az ügyész „súlyos sértésnek” minősítet­te a püspök által használt ki­fejezéseket, 3., hogy megerő­sítette, nem lehet szó kétféle — vallási és polgári — becsü­letről, s az államnak köteles­sége védelmeznie az állam­polgárok becsületét, 4., hogy a vád képviselője bírálta a kon­kordátum megvalósításának­ gyakorlatát. Ezzel szemben világi körök­ben megjegyzik, hogy az ügyész akkor járt volna el kö­vetkezetesen, ha a vádlottak elítélését kéri. Nino Volta Szudánban folyik a választás Khartum, február 28. Szudánban csütörtökön meg­kezdődtek a szavazások. A vá­lasztások során 173 parlamenti képviselőt és 30 szenátort vá­lasztanak meg. Az írástudatlan választók kedvéért minden listának jel­vénye van, és a szavazók az oroszlán, a teve, a cédrusfa, az elefánt stb. között választhat­nak. Aki leszavazott, lemosha­­tatlan sárga tintával bélyeget kap a kezére, nehogy még egy­szer szavazhasson. A szudá­niak között ugyanis nagyon sok a hasonló vagy azonos ne­vű ember. A városokban és a nagyobb településeken tegnap már be­fejezték a szavazást. Vidéken a választás még egy hétig el­tart. A szavazatok összeszám­­lálása március 7-én kezdődik és az eredményt március 10-én teszik közzé. A választási bi­zottság szóvivője szerint a vá­rosokban és a nagyobb telepü­léseken valószínű, hogy a vá­lasztók 90 százaléka is leadta szavazatát.

Next