Esti Hirlap, 1958. április (3. évfolyam, 77-100. szám)

1958-04-19 / 91. szám

Meszelés után falbontás, árdrágítás, túlszámlázás, a vevők megkárosítása A társadalmi tulajdon védelmét tárgyalják a főváros kerületi tanácsülésein Ma, pénteken két kerület ta­nácsülésének napirendjén sze­repelt a társadalmi tulajdon védelmének kérdése. A VIII. kerületi Tanács ülésén Suhajda József elnök beszámolója után Klein Imre, a pénzügyi állan­dó bizottság elnöke rámutatott arra, hogy sok, egyébként be­csületes dolgozó azért nem tö­rődik a társadalmi tulajdon­nal, mert azt látta, hogy a múltban gazdasági hibák, rossz­ tervezés, tervszerűtlen gazdál­kodás miatt milliók pocsékolódtak el és elmaradt a felelősségre­­vonás. Az ellenőrzések során figye­lemmel kell kísérni a rokoni kapcsolatokat is. A kerület házkezelési igazgatóságának egyik könyvelője például test­vére volt az ugyanazon házke­­zelőséghez tartozó József kör­út 21. számú ház kezelőjének. A házfelügyelő 17 ezer 500 fo­rint lakbért és fűtési díjat sik­kasztott el, és ezt a testvére el­tussolta. A vállalatok kapuinál az ellenőrzés sokszor formális. Néha korrupt elemek kerülnek olyan pozíciókba, ahol beosz­tásukat jogtalan előnyökre használják fel. Például a Ba­ross utca 21. szám alatti Bútor­boltban Angyal Ferenc és Dé­­tári Ferenc a vevőktől jutta­tást kértek és bútort csak annak adtak, aki őket megfizette.­­A 470-es számú gyümölcsbolt­ban úgy sikkasztottak 200 ezer forintot, hogy egyes árukat a megenge­dettnél drágábban adtak el. Mindkét ügyben folyik az el­járás. Egyes helyeken leírják a veszteségeket anélkül, hogy tisztáznák a felelősséget. Elné­zés tapasztalható a leltárhiá­nyok esetén is. De fel kell fi­gyelni a leltártöbbletekre is, miután a többletek a vásárlók be­csapásából erednek. A­ vendéglátóipari vállalat­­a 810-es számú étterem vezető­jét azonnali hatállyal elbocsá­totta, és ellene büntető felje­lentést tett, mert hamisította az italokat. A múlt évben a kerületi ven­déglátóipari vállalatnak 269 esetben kellett fegyel­mi büntetést kiszabnia. Szóvátette, hogy a társadal­mi tulajdonban állami építő­ipari vállalatok is kárt okoz­nak, amikor többet számítanak fel, mint amennyi munkát vé­geznek. Az ÉM 24-es számú Építőipari Vállalat a túlszám­lázás miatt 54 ezer forintot tartozik visszafizetni. A közön­ség panaszkodik, hogy az épí­tőipari munkákat nem végzik megfelelő minőségben, a mun­kaidőt nem használják ki. A magánkisiparosok is túlszám­láztak, így Major Gyula kis­iparos például 80 ezer forint­tal. A raktárhiány nagy káro­kat okoz. Sok esetben kész­árukat tárolnak a szabadban, még csak el sincs kerítve az áru. A becsületes kisiparosok­nak érdekük, hogy kiközösít­sék azokat, akik társadalmi tulajdonból lopott anyagokat dolgoz­nak fel. Az intézményekben végzett tatarozásoknál nem ritka, hogy meszelés után újra bontják a falat, az újonnan bemázolt falat levakarják és más szín­nel festik be. Példa rá a Szá­zados úti és a Práter utcai is­kola építése. A VIII. kerület parkjaiban évente 100—120 ezer forint kárt okoznak. Ne­héz teherautókkal felhajtat­nak a járdákra, hogy meg­könnyítsék a terhek lerakását, a járdák beszakadnak, le­süllyednek. Gyakori a konyhákban, szo­bákban a favágás. A házke­zelési igazgatóság emiatt töb­bek ellen feljelentést tett. Előfordult, hogy a bíróság a kár megtérítésén kívül a bér­lőt ezért háromhavi börtön­re ítélte. A tanácsülés határozati ja­vaslatokat fogadott el. Meg­állapították a népi ellenőrzési bizottság munkatervét is. El­sősorban azt vizsgálják, hogy a társadalmi tulajdon védel­me megfelelő-e, sor kerül a házkezelési igazgatóságok ala­pos ellenőrzésére, valamint arra, hogy megfelelően gazdál­kodnak-e a vállalatok az állo­mányon kívüli béralappal és a célprémiumokkal. A kora délutáni órákban megkezdődött az I. kerületi Tanács ülése is, amelynek na­pirendjén ugyancsak szerepelt a társadalmi tulajdon védel­mének kérdése. NÉMET FILMI I + I MÉGIS | !szép ! AZ 1 félet ! I + I BEMUTATÓ:­ I ÁPRILIS 24 . ! Elkészült a századik Hajó az Óbudai Hajógyárban Ma reggel kifutott az Óbudai Hajógyár kikötőjéből a százas számot viselő, szovjet megren­delésre készült vontatóhajó. Jelentős esemény volt ez a gyárban, mert ritkaság, hogy egy hajógyár a szériagyártás­ban ugyanazzal a típussal el­jusson a századik alkotásig. A százas hajó néhány nap múl­va a Dunán utazva a Fekete­tengeren át elindul a Szovjet­unióba, az ottani vizeken uszályvontatásokban vesz részt. Baby mosógép, új csőbútor, újszerű ébresztőóra Megvizsgálta az új gyártmányokat a Minőségellenőrző Intézet Az elmúlt hónapban nagy tevékenységet fejtett ki a Ke­reskedelmi Minőségellenőrző In­tézet­. Kényeré­ is árumintát küldtek be vizsgálatra. Az új gyártmányok bemutatásával a textilipar vezet.­­Új élelmiszer gyártmány­okból 39 mintát bocsátottak vizsgá­lat alá, ezek közül 8 nem volt alkalmas. Az engedélyezett új cikkek között van a Vegyipari Gép- és Radiátorgyár kétkilogram­­mos Baby mosógépe. A Fém­­feldolgozó KSZ kétliteres új formájú eszpresszógépe igen tetszetős kivitelű. A kozmeti­kai és vegyicikkek bemuta­tott 98 mintája közül 10 esett kifogás alá. Új formájú csőbútorokat is vizsgált­­ a KERMI. A Me­chanikai és­ Fémtömegcikk KSZ által készített acélcsővá­­zas ülőbútorok, a VIBEG által bemutatott csőbútor­­garnitúrák igen ízlésesek, ki­tűnően vannak kárpitozva, meglátszik rajtuk a gondos munka. A rúgó nélküli cső­vázas kárpitozott gyermekre­­kamié azonban kemény fek­helyet biztosít. Jó minőségű­nek mutatkozott a Magyar Op­tikai Művek és az Óragyár új típusú ébresztő, fali és asz­tali órája. G. J. ­dős, fiatal a faluban csak így szólította: úrfi. Volt triciklije, hatos flóbertje, mat­rózruhája, hozzávaló sapkája, rajta Ferenc József jelmonda­ta: „Viribus unitis“ — egye­sült erővel. Játékainkban nem vett részt, nem járt velünk rá­kászni, halászni, a hegyi pa­takban gátat építeni. Otthon játszott. Tőlünk féltették. Tizenegy éves­­ korában inté­zetbe került. Szép egyenruhá­ja volt, a nagy vakációban is abban járt, hogy nagyobb le­gyen a tekintélye. Sok év múltán találkoztam vele. Fiatal újságíró voltam, riportügyben jártam a Föld­művelésügyi Minisztériumban. Akkoriban Molnár Ferenc „Az aluviumi erdő titka“ című szatírája divatba hozta a bü­rokrácia elleni harcot. Ilyen ügyben jártam. Egyik szobából a másikba küldözgették. A negyedik szobában ő ült. Né­hány emlékeztető szót szóltam szülőfalunkról, gondoltam, gyorsabban előrejutok. De nem. Még csak el sem moso­­lyodott. Arca fagyos volt, mint amikor intézeti egyenruhájá­ban sétált falunk egyetlen ut­cájában. Zsakett volt rajta, ke­zei éppolyan halványak, ápol­tak voltak, mint úrfi korában. Tekintete végigszaladt rajtam, és, hogy kihangsúlyozza kül­sőnk különbségét, megrángatta zsakettje ujját, hogy jobban elővillanjon vakító fehér, aranygombos manzsettája. Körülményes tapogatózás után ismerte csak el, hogy az ügy aktája■ valóban nála van. Udvariasan figyelmeztettem, hogy az öregasszony, akinek ügyével, mint újságíró foglal­kozom, hónapok óta özvegy, de nyugdíját még mindig nem folyósítják. Kértem, vegye elő az aktát, mert ha eddig barok­ ORFI­ matikus hanyagságról van szó, megírom... Szeme lángot vetett, arca lila-vörös lett. Rekedt izga­lommal mondta: — írja meg! Nem hagyom sürgetni magam. Maholnap minden erdőkerülő az aszta­lomra csap, ha ügyét azonnal el nem intézem! Hát ez nem megy! Ezt itt nem tűrhetjük, akárhogy piszkálódik egy-­két újság. Ha az öregasszony járja a szerkesztőségeket, akkor eb­ben az évben nem is veszem elő az ügyét! Köszönés nélkül otthagy­tam. Az ügyet megírtam. Nem­sokára hivatalos nyilatkozat jelent meg, amely szerint az özvegy férje halotti bizonyít­ványát nem láttamoztatta az előírt három illetékes hatóság­gal, tehát a nyugdíj folyósítá­sára csak ezután kerülhet sor. A kérvényező nem „szereltet“ szabályszerűen a kérvényt. Az úrfi beváltotta fenyegeté­sét, abban az évben ide-oda vándorolt az akta. Sok minden történt azóta a történelemben. A napokban az egyik budai presszóban né­­zegetem a lapokat. Valaki vál­lamra teszi kezét. Felnézek. Nini, az úrfi... Arca meg­nyúlt, borostás. Feje búbján néhány kusza, ősz hajszál. — Emlékszik még rám? Földik vagyunk — mondta és széket húzott mega alá. — Megengedi? — és már le is ült. — Megöregedtünk ... ma­ga hogy van? — Elek. — Ide járok — mondta és rágyújtott. Amíg öngyújtójával bíbelő­dött, azon gondolkodtam, mit jelentsen ez az elkésett barát-okozás? Hamarosan rájöttem, mert az első nagy szippantás után dőlt belőle a panasz. Te­hát ez. Keserű a szája íze, szüksége van a fekete mellett valakire, akinek kiöntheti bá­natát. Sok apróság után rátért arra, ami legjobban rágja. — Ősszel — kezdte nagy sé­relmének ecsetelését — kér­vényt adtam be, házilag készí­tett mütyürkékre kértem áru­sítási engedélyt. Amolyan nép­­művészeti apróságokra... ■— Népművészeti? . . — Igen, ezt nagyon értem... Hat hónapja nyomom az ak­tát. Fiatalember az ügy elő­adója. Eddig hol ennek, hol anna­k a pótlását kérte ... Teg­nap fél óráig ácsorogtam az előszobában, mert azt mond­ták, értekezleten van. Nem volt igaz! Kinyomoztam, lement a sarokra fölhörpinteni egy dup­lát! És még ő volt dühös. Ki­fogásolta, hogy sürgetem az ügyet és állandóan zaklatom... Fújta a magáét. Hogy egy nyegle fiatalember miatt hó­napok óta keserű az élete, hogy az ilyen nemtörődöm if­jakat szurokba kellene már­tani, hogy ... satöbbi. Szótla­nul figyeltem. Rájöttem: ez az ember ismeretségünkkel kap­csolatban nem arra emlékszik, amire én. Szülőfalunkra emlé­kezik — talán homályosan egy későbbi találkozásunkra is —, de az öregasszony esetére nem. Magát sem látja már a sok keserűséget okozó íróasztal mögött. Egyike azoknak, akik a tükörben sem látják meg magukat. — Átkos örökség ez!... Amolyan úrfiféle... — mond­tam. — Az! — kiáltott, és rácsa­pott az asztalra. Felkai Ferenc Felkutatják az üzemekben heverő hasznosítható anyagokat Sok olyan anyag hever az üzemekben, amelyek hiánya másutt a gyártás folyamatos­ságát veszélyezteti. A heverő készletek feltárására és hasz­nosítására a Mérnök Techni­kus Tanács kezdeményezésére az üzemekben műszaki brigá­dok alakulnak. A Mérnök Technikus Tanács felhívta a vállalatokat, hogy heverő kész­leteik jegyzékét és anyagigé­nyeiket jelentsék be a tanács­hoz. Ezeket a jegyzékeket a Technika Házában rövidesen megnyíló klubhelyiségben a szakemberek rendelkezésére bocsátják, így valószínű, hogy sok, eddig heverő anyag kerül­het majd felhasználásra. 83 millió forint a Józsefváros épületeinek javítására A Józsefváros épületeinek javítására az idén 83 millió forintot fordítanak. Az ösz­­szegből 34 és félmillió forint a sortatarozás célját szolgálja. Rendbe hozzák az üzletportá­lokat és a neonvilágításra is nagyobb összeget szánnak. A sortatarozásra előirányzott összegből 11 millió forintot ha­sítanak ki a portálok építésére és a neon világításra. A máso­dik negyedévben befejezik a sortatarozásokat egyes portál­építkezések kivételével. Az is­kola­tantermek építésére na­gyobb arányokban csak jövő­re kerül sor. A Trefort utcai iskolára emeletet húznak és ily módon hét új tantermet lé­tesítenek. Ugyancsak emelet­ráépítéssel a Nap utcai isko­lában négy új tantermet nyer­nek. ígéretet kapott a kerület arra, hogy a jövő évben meg­kapja a volt Kossuth Akadé­mia egyes épületeit oktatási célokra és oda helyezik az egyik középiskolát és ily módon a kerületben levő középiskolák zsúfoltsága lényegesen enyhül. Víkendház alumínium szerkezettel Alumínium szerkezetű víkendházat terveztek az ALUTERV mérnökei. Azonos szerkezetű elemekből különböző nagy­ságban épülhet fel a célszerű, rendkívül higiénikus há­zacska. Képünkön a tervezők és a modell látható. (MTI Fotó: Mező felv.) Hogy osszuk be a fizetést !Ezerhétszáz „próba-család“ háztartási könyve — Mit mond a statisztika - Lakbérre, fűtésre, világításra a jövedelem 7,4 százaléka megy el — Legtöbbet élelemre költenek — Te hogy osztod be? — ez a kérdés gyakran hallható, ami­kor háziasszonyok találkoznak. Legtöbb családnál a férj haza­adja fizetését feleségének, visz­­szakap valamennyi zsebpénzt, s a további gond rendszerint az asszonyé. Mi lenne, ha len­nének olyan szabályok, mint amilyet egy régi lányiskolai tankönyvben olvastunk: férjed jövedelmét oszd háromfelé, egyharmadát költsd élelemre, egyharmadát ruházkodásra, a harmadik harmadot pedig oszd kétfelé. Egyik felét lakbérre és lakásra költsd, másik felét pedig szórakozásra és tartalé­kolásra, előre nem látott ki­adásokra tedd félre. Persze, semmiféle szabály nem állja meg a helyét. Ol­csóbb a lakbér, az átlagos jö­vedelemnek 16-od része. Vi­szont igényesebbek lettünk ét­kezésben. Hogy a helyes ará­nyokat legalább nagyjából fel­mérjük, a Statisztikai Hivatal­hoz fordultunk. Itt 1700 városi családot kértek meg, hogy a legszigorúbb titoktartás mellett készítsenek feljegy­zéseket bevételeikről és ki­adásaikról, s azt bocsássák a statisztikusok rendelkezé­sére. Egy napot töltöttünk e ház­tartási könyvek között. Egy elektromos számológép segít­ségével próbáltuk összeállítani a budapesti háziasszonyt ér­deklő adatokat. Először a jövedelemre vol­tunk kíváncsiak. Ezertől 3600- ig terjedő havi fizetéseket ta­láltunk, az 1700 család 1957- ben átlagosan havi 2000 forint jövedelemmel rendelkezett. Miután az átlagos létszám egy családban három fő, vagy en­nél valamivel több, egy főre közülük havi 692 forint jöve­delem jutott. Ebből fejenként 685 forintot költöttek el, vagy­is havonta és személyenként 7 forintot takarítottak meg. Voltak közöttük magánosok és ötgyermekes családok is. A magánosokra és gyermektelen házaspárokra személyenként 1050 forintot jutott. A három­tagú családoknál egy emberre 804 forint, az ötgyermekes családban egy főre 556 forint. A családi pótlék kiegyen­lítő erőt jelent itt és to­vábbi könnyebbséget jelent a sokgyermekeseknek, hogy a lakbér megoszlik. Lakbérre, fűtésre és világí­tásra fejenként 51 forintot, a jövedelem 7,4 százalékát köl­tötték. A lakás karbantartásá­ra és berendezésére, háztartási szerekre valamivel többet: személyenként 54 forintot, a jövedelem 7,9 százalékát. Egy forinttal többet szórakozásra: 55 forintot, vagyis minden szá­zasból 8 forintot. Egészségápo­lásra személyenként 24 forin­tot, a fizetés 3,5 százalékát. Közlekedésre pedig mindenki­re 14 forint jutott, 2,1 száza­léka a jövedelemnek. Legtöbbet mind az 1700 ház­tartásban az élelemre fordították, a fizetésnek majdnem felét, 58,9 százalékot. Nem elégedtünk meg ezzel az egyszerű adattal. Segítségül hívtuk a Statisztikai Hivatal fogyasztási számait: mi kell hát egy embernek élelemből? Bu­dapesten 1957-ben egy lakos havonta 9 kiló kenyeret, 3 kiló tésztát, 2 kiló cukrot, 1 kiló zsírt, 2 kiló húst, 70 deka hentes­árut, 7 liter tejet, 10 deka vajat, 11 tojást és 6 kiló burgonyát fogyasztott. Eszerint az élelmezésre szánt összeg minden száz forintosá­­ból 9,50 megy kenyérre, 4 fen­rint lisztre, 7,30 cukorra, 8,20 zsírra, 14,70 húsra, 8,20 hentes­árura, 7,60 tejre, 1,90 vajra, 6,50 tojásra, 2,60 krumplira, 3,50 dohányra és 2,10­ fűszerre. Cukorkára, édességre 5,90-et( zöldség- és főzelékre ugyan­ennyit kell számítani. A mara­dék szeszesitalra, kávéra, teá­ra és szárazhüvelyesre megy. Persze, vigyázzunk: az 1700 családból egyik sem költeke­zett pontosan így. Ezenkívül alig akad család, amelyik ne gyűjtene lakásra, bútorra, mo­­torkerékpárra, vagy legalább egy rádióra. Ez mindig a többi igény rovására megy. Egyik ember a szép lakásért mond le a ruházkodásról, a másik első­sorban öltözködni akar, a har­madik a gyomrának, vagy a torkának a rabja. Különbségek voltak a jövedelem és a gyer­mekek száma szerint is. Az ezerforintos személyenkénti jövedelemből négyszer annyi jutott mű­velődésre, ötször annyi ru­házkodásra, tízszer annyi édességre, háromszor any­­nyi dohányra és hétszer annyi szeszesitalra, mint ahol csak 400 forint jutott egy főre. Aki többet keres, nem első­sorban kenyeret és tésztát eszik többet. De azért feltű­nően sok háztartási könyv volt az átlaghoz hasonló. Ezért mégiscsak segítséget nyújta­nak az elsejei beosztáshoz a Statisztikai Hivatal számára készült háztartási könyvek. Gesztelyi Nagy Zoltán MEGNYÍLT a RUHAIPARI TERVEZŐ VÁLLALAT állandó NYÍLT ÁRUSÍTÁSÚ MODELLBOLTJA Budapest, VIII., József körút 29. Telefon: 135—620 Nyitvatartási idő: de: fél 11-től fél 7-ig

Next