Esti Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 101-126. szám)

1958-05-01 / 101. szám

A KÖZÖS ZÁSZLÓ MÉG IFJÚ VOLT május el­seje hagyománya magyar föl­dön, még csak 1893-at írtak, még csak harmadszor hangzott fel a májusi munkásdal a Vá­rosligetben, Hódmezővásárhe­lyen, Debrecenben és Sopron­ban, de az úri Magyarország is jól megértette, miért lobog oly büszkén, magasan a májusi zászló. A budapesti főkapitány, dr. Jenczy Nándor miniszteri osztálytanácsos úr, abban a rendeletben, amelyben megtil­totta (persze, hiába tiltotta meg), hogy a munkások mun­kaszünettel, „tüntetésszerű körmenettel, zászlókkal, jelvé­nyekkel” ünnepeljenek, már az első mondatban a lényegre tért. ..A nemzetközi eszméknek hó­doló munkások a folyó évben is május 1-ét mint nemzetközi munkásünnepet akarják meg­ünnepelni”. Ez fájt a legjobban űri Magyarországnak, május elseje proletarnemzetközi vol­ta! Hiszen már az első május elsején felolvasták ott a Liget­ben a külföldi munkástestvé­rek üzenetét (közöttük egy le­velet, amelyet 1890 áprilisában szentpétervári munkások írtak a budapestieknek), a második ünnepen már büszkén hirdet­ték, hogy az osztályelnyomás ellen „a legjobb fegyver a munkások nemzetközi szolida­ritása” — érthető volt hát az elnyomó osztályok félelme. A proletár nemzetköziség élt az első világháború harcos ün­nepein, amikor a békéért szólt a májusi szó, ott élt tiszta ragyo­gásban az első szabad májuson 1919-ben, amikor a világ min­den tájáról az együttérzés és öröm szavát hozta a tavasz a Magyar Tanácsköztársaságnak, de ott élt a Horthy-világ sö­tétjében is, amikor a reményt és bizakodást éppen a nemzet­köziség adhatta leginkább. A SZABAD MÁJUSOKON, 1945 óta még erőteljesebb, zen­­gőbb hangon szólhatott erről a májusi szó, hiszen a haza sza­badságát, a nép szabadságát a nemzetköziség legerősebb, leg­nagyobb serege, a szovjet nép hadserege hozta el Magyaror­szágnak, s az új élet építésé­ben végre, történelme során először, testvéri népek segítő családjában talált támaszt a magyar nép. Nemcsak szóban, jelszavak betűiben és felira­tok vásznain élt s és azóta a nemzetköziség — a proletár­internacionalizmus alkotóerővé, ható tényezővé lett magyar földön is. Jobban és inkább kellett nálunk, mint sok más országban: a nacionalista fer­tőzés, a soviniszta méreg szinte csontig, velőig hatolt Magyar­­országon. S ha tettünk is, nem keveset, hogy gyógyuljon a magyar közgondolkodás a na­cionalizmus betegségéből, meg­tanuljon élni az egészséggel, a munkás-nemzetköziséggel, nem volt elég. A betegség heves ro­hamának, 1956 őszének, az el­lenforradalomnak kellett rá­döbbenteni az országot, hogy van még fertőző góca, a mély­ben rejtező baktériuma a so­vinizmusnak és éppen az októ­ber végi, november eleji na­pok mutatták e virulens kór­okozó kártevésének lehetősé­geit. MÁSFÉL ESZTENDŐNÉL ALIG TÖBB IDŐ, az 1956 óta eltelt hónapok megmutatták, hogy a májusi eszmék legfon­­tosabbja, a nemzetköziség új tartalmat nyert Magyarorszá­gon s különösen az ellenforra­dalmi kísérlet leverése óta. Va­lótlant mondana, aki nemzet­köziségről szólva, elhallgatná, hogy a felszabadulás első ti­zenkét évében nem volt ezer­nyi példája a proletár interna­cionalizmus megnyilatkozásá­nak a magyar életben. Ám 1956 őszétől még konkrétabb, mindenki számára még meg­foghatóbb dologgá lett a mun­kástestvériség. Most nem az ellenforradalom leverésében kapott szovjet segítségre, vagy arra a mérhetetlen jelentőségű erkölcsi és anyagi támogatásra gondolunk csupán, amit a szo­cialista tábor országaitól ka­pott a magyar nép — bár ez a támogatás a legfénylőbb pél­dák közé tartozik. Arra, ami azóta történt. Mindegy, hogy Pesten dolgozó német televí­ziós szakembereket, a KGST üléseit, a szocialista országok külpolitikáját, a szovjet kuko­ricatermelés szakértőjének ma­gyarországi útját, a magyar­­román földgázvezetéket, a csehszlovákiai ipari dokumen­tációk útját Pestre vagy Tira­nába, a söjtör—varasdi magyar —jugoszláv villamos távvezeté­ket említjük — a baráti kapcso­latok rendkívüli megsokszoro­zódását, gyakoribbá válását és kölcsönösségük elmélyülését kell elsősorban látni. Ami Magyarországot illeti: 1945-tel megkezdődött és a je­lennel virágkorába ért az az időszak, amely örökre és vég­érvényesen lezárta az „egyedül vagyunk” hamis és ártalmas illúzióját. Amit joggal mond­hatott ki már a múlt századvég munkás májusa: a munkások nemzetközi szolidaritása törté­nelmi hatóerővé lett, s mert munkásállamról (s körülöttünk mindenütt munkásállamokról) van szó, mert van, mert erős a szocialista tábor, a nemzetközi szolidaritás az államközi vi­szonylatokra is érvényessé vált! BUDAPEST ÉS VELE AZ ORSZÁG a mai május­ ünne­pen még igazabb, még forróbb szívvel ünnepelheti a nemzet­köziség nagy ünnepét, mint va­laha. A néphatalom Magyar­­országa a megerősödés, a fel­­emelkedés s a békeharc példá­ját adja minden májusi ün­neplőnek, a májusi eszmék leg­fontosabbika, a proletár­internacionalizmus gondolatá­hoz. S ha van ország — s nem egy van! —, amelyben ma, akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt nálunk Jenczy kapitány úr és gazdái, bilincsbe akarják verni május elsejét, számukra is itt a szocialista országok pél­dája. Harcokon, átmeneti ve­reségeken át, de mindig új erőt gyűjtve, diadalmasan halad a munkások májusi menete az egész világon. (Bozsán felvétele.) ill. évfolyam, 101. szám­ára 60 fillér 1958. május 1. csütörtök Tudósítóink jelentései Európa május elsejei készülődéséről Péntekre napolták el a Biztonsági Tanács ülését A nyugati nagyhatalmak beleegyeztek, hogy Gromiko külön-külön fogadja moszkvai nagyköveteiket New York, április 30. A késő esti órákban ért vé­get a Biztonsági Tanács ülése. A tanácskozások lefolyása a következő volt: Délelőtt, kezdés után, Szo­boljev küldött azt javasolta, hogy az elnöklő Cabot-Lodge amerikai delegátus adja át az elnöki széket a Biztonsági Ta­nács egy másik tagjának, te­kintettel arra, hogy az Egye­sült­ Államokat közvetlenül érinti a megvitatásra kerülő kérdés: az amerikai katonai gépek provokatív repülései. Lodge elutasította a szervjet kérést és követelte: a Szovjet­unió tárgyalja meg az ameri­kai küldöttség által a Bizton­sági Tanács elé terjesztett kérdést az Északi Sarkvidék nemzetközi ellenőrzéséről. Ez­után a svéd delegátus szólalt fel, majd Szoboljev jelentette j£Í ,, a Szovjetunió elveti az amerikai javaslatot, amely nem alkalmas a tényleges háborús veszély kiküszö­bölésére. Szoboljev rámutatott, arra, hogy az amerikai javaslat nem a meglepetés­szerű támadás ve­szélyének kiküszöbölését szol­gálja, hanem szerzői el akar­ják terelni a Biztonsági Ta­nács figyelmét a szovjet kor­mány által előterjesztett fon­tos kérdésről. Egyúttal — folytatta — hírszerző adatokat akarnak kapni a Szovjetunió területének jelentős részéről, noha a Szovjetunió nem küldi bombázóit az Egyesült Ál­lamok határai felé és a Szovjetunió nem fenyegeti semmivel sem az Egyesült Államokat, sem bármely más államot. A sarki térség ellenőrzéséről szóló amerikai javaslat nem küszöbölheti ki az atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek repülé­sei nyomán támadt feszültsé­get. A Biztonsági Tanácsnak ja­vasolnia kellene az Egye­sült Államok kormányá­nak: vessen véget ezeknek a provokációs repülések­nek. A szovjet delegátus ezután fel­sorolta azokat a kérdéseket, amelyeket a csúcstalálkozó na­pirendjére kellene tűzni: az atom­kísérletek haladéktalan megszüntetését, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia lemondását az atom­fegyver alkalmazásáról, a kö­zép-európai atomfegyvermen­tes övezet megteremtését, a NATO és a varsói szerződés megnemtámadási szerződését és más problémákat A kanadai, a francia, vala­mint a japán képviselő támo­gatta az amerikai határozati javaslatot Ezután Hammarsk­jöld főtitkár szólalt fel, majd a Biztonsági Tanács ülését péntekre napolta el. Az angol lapok többsége rö­viden és kommentár nélkül is­merteti az Északi-sark vidéké­vel kapcsolatos legújabb ame­rikai tervet. A Manchester Guardian azonban komolyan bírálja ezt a javaslatot. Vezér­cikkében kijelenti: a radarlánc kiépítése óriá­si összegeket emésztene fel, több évig eltartana, s mi­re elkészülne, valószínű­leg el is avulna. Az ismert, tekintélyes angol lap lényegében Szoboljev fel­szólalásával ért egyet, amikor a továbbiakban kijelenti: az amerikai javaslat elfogadása után sem alhatnánk nyugod­tan. A csúcsértekezlettel kapcso­latos diplomáciai előkészítésről újabb nyugati határozat szüle­tett. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint a brit külügyminisztérium szóvivője tegnap este a sajtó képviselője előtt is megerősítette: a három nyugati nagyha­talom elfogadta a Szovjet­uniónak azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezlet dip­lomáciai előkészítése során Nagy-Britannia, az Egye­sült Államok és Franciaor­szág moszkvai nagyköve­teit külön-külön fogadja Gromiko szovjet külügy­miniszter. A hírügynökségek véleménye szerint az erről szóló hivatalos nyugati választ valószínűleg még a mai nap folyamán el­juttatják a szovjet kormány­hoz. A londoni rádió jelenti: A szocialista internacionálé elnöksége, amely Londonban ülésezik, felszólította az Egye­sült Államokat és Nagy-Bri­­tanniát, hogy függesszék fel az atomrobbantási kísérleteket. A felfüggesztés első lépésül szol­gálhatna az általános leszere­lési egyezmény felé. Az elnök­ség sürgeti a csúcsértekezlet mielőbbi megtartását is, füg­getlenül az előkészítő tanács­kozásoktól. 150 000 forint jó munkáért * A Lenin Kohászati Művek­­­­ben az év elején gyárrészlegek szerinti csoportosításban pá­­rosverseny kezdődött a takaré­kos termelésért, a legjobb üzem cím elnyeréséért. A havon­ként értékelésre kerülő ver­seny követelményei általában azonosak az élüzem-feltételek­­kel. A feltételeket teljesítő­­ üzemeket a dolgozók létszámá- s nak arányában és az elért he- l lyezéstől függően meghatáro­zott pénzösszeggel jutalmaz­zák. A jó munka jutalmául több mint 150 ezer forintot osztanak ki a dolgozók között. Békevonatok A mai nap békevonatokat indítottak Budapest-Rákosren­­dező-pályaudvar, a Hámán Kató­, a dorogi, a Keleti-pálya­udvar fűtőházainak dolgozói Miskolcra, Lajosmizsére, Szob­ra, Szolnokra és Dorogra. A hat békevonat csaknem két­ezer tonna súllyal többet visz az átlagos terhelésnél. Ezeknél a pályaudvaroknál és fűtőhá­zaknál május­­ tiszteletére in­dított békevonatokat zászlók­kal feldíszített mozdonyok húz­zák rendeltetési helyükre. Május elsején felavatják a sztálinvárosi kisvasutat A sztálinvárosi KISZ-fiata­­lok november 7-én elhatároz­ták, felépítik a sztálinvárosi úttörővasutat, ígéretüket be­váltották: május 1-én avatják a kisvasutat. A kis gőzmoz­dony pontos mása a 424-es so­rozatú mozdonyoknak. A nyi­tott vasúti kocsit világoskékre festették, rajta díszült az út­törőjelvény. A kis mozdonyt Vincze Sándor nyugdíjas bá­nyamozdonyvezető indítja el első útjára. Ma délután a gyerekeké a Csepeli Vason . A tavalyihoz hasonlóan, az idén is megrendezi a Csepeli Vasmű párt- és szakszervezeti bizottsága a nőbizottságokkal együtt, a Vasműben dolgozók gyermekeinek gyárlátogatását május elseje alkalmából. Egy órakor megáll a munka, meg­szűnik a gyártelep széles út­jain a forgalom és kettőkor a gyárban dolgozó „apukák“ és „anyukáik“ ezrei sereglenek a kapuhoz, hogy fogadják négy­­tizennégy éves lányaikat és fiaikat. Attól kezdve az egész gyártelep a gyerekeké. Körülbelül 13 ezer kislány­­ és kisfiú megnézi a szülők munkahelyét, felül az autóbu­szokra, amelyek körüljárják az egész Vasművet, felkapaszkod­v­­­ nos a motorkerékpárok hátsó üléseire, a kerékpárüzem által rendelkezésre bocsátott apró biciklikre. Bábjátékban, a balett-csoport táncaiban, film­­vetítésben gyönyörködhetnek a kis vendégek. Itt kap­­­ják meg a „cukorka-fej­adagjukat“, piros és nemzeti színű zászlócskákat és a dél­után „sztárját“, egy-egy színes léggömböt Este hatig tart gyerekek és szülők vidám majálisa a Vas­műben és másnap reggel eb­­ben a hangulatban találkoz­nak, hogy Budapest dolgozói­val együtt vonuljanak fel tar­ka virágokkal, apró zászlócs­kákkal és színes kendőkkel a kezükben. (1) Milyen pályára menjenek a lányok Háztartási iskola a — Sok szülői háznál okoz gondot a gyermekek jövőjének megalapozása — ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kisházi Ödön munkaügyi miniszter azt az ankétot, amelyen a 14—18 éves fiatalok elhelyezését vi­tatták meg pedagógusok, szü­lők és a fiatalság képviselői. Nagy Richárd, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára ar­ról beszélt, hogy a falukról a városba áramlás csökkenti a városi fiatalság elhelyezkedési lehetőségeit. " Növelni kell a falu kulturális és szociális vi­szonyait, és meg kell szeret­tetni a falusi ifjúsággal a me­zőgazdasági munkát. Vannak divatos szakmák, s vannak, amelyekre nem akar senki sem menni, s ha nem változik a helyzet, egyes szakmákban felesle­ges munkaerők lesznek, másokban hiány. Mivel sok leány a VIII. általá­nos után nem tanul tovább, foglalkoztatásukat meg kell oldani. Az ankét első felszólalója, egy óbudai általános leányis­kola osztályfőnöknője, elmon­dotta, hogy sokszor nem tud választ adni a szülők kérdésé­re: milyen pályára adják leánygyermeküket a tizennégyéveseknek . . Az állami és szövetkezeti fod­rászatban nem vesznek fel leánytanulókat, a maszek-fod­rász pedig titokban nagy ösz­­szegeket kér a szülőktől, ha ipari tanulót alkalmaz. Nehéz a lányok elhelyezkedése. Egy szülő szóvá tette, miért ra­gaszkodnak ahhoz, hogy csak az lehessen tanonc, aki az ál­talános iskolában négyes osz­tályzatot ért el A hármas osztályzatúból is lehet kitűnő iparos. Egy pedagógus szóvá tette, hogy az ipari iskolákban felvételre június közepéig lehet jelent­kezni. Ezt a határidőt hozzák előre, hogy még a tanév fo­lyamán tudomást szerezhesse­nek a pedagógusok arról: ta­nulóik közül kiket nem vettek fel, ezeknek ezután elhelyez­kedésüknél segítséget nyújt­hatnak. Mire a technikumok­ban a felvételről döntenek, már az általános gimnáziu­mokban megtörténtek a be­iratások, s a technikumban el­utasított esetleg mindenről le­késik. Egy szülő felszólalásá­ban azt a gondolatot vetette fel, hogy, mint a múltban, is­mét bizonyos szakmai képzett­séghez kössenek egyes álláso­kat. A IX. kerületi Tanács gyermekvédelmi előadója el­mondotta, hogy a kerületben túlkoros osztályok olyan iskolát nyitottak, mely­ben háztartási szakismeretekre, takarításra, főzésre és var­rásra tanítják a 11 éves kislányokat. Ez az iskola jól bevált, van­nak gyenge fizikumú lányok, akik az általános iskola elvég­zése után még nem mehetnek dolgozni, vagy pedig 14 éves korban még nem is választot­tak pályát. Az ilyen iskola azért jó, mert megóvja a kis­lányokat a tétlenségtől. Java­solta, hogy a­z általános iskolá­hoz kapcsolódó kétéves olyan iskolát hozzanak létre, amely a leányokat hasznos dolgokra tanítaná. A XIII. kerület egyik peda­gógusa elpanaszolta, hogy osz­tályt többször ismétlő lányok 13—14 éves korban a tízéves korú lányok osztályában ülnek. Néha még a tanárok sem mernek bemenni az osz­tályba, olyan lehetetlen ál­lapotokat teremtenek a túlkoros leányok. Állítsanak fel külön osztályo­kat a túlkoros tanulóknak. A XVIII. kerület egyik pedagó­gusnője elmondotta, hogy egy időben falun tanított, jobb könyveket kell beszerezni a falusi könyvtárakba, mozira, faluszínházra van szükség, hogy a fiatalság ne vágyjon el a faluról.

Next