Esti Hirlap, 1958. május (3. évfolyam, 101-126. szám)
1958-05-01 / 101. szám
A KÖZÖS ZÁSZLÓ MÉG IFJÚ VOLT május elseje hagyománya magyar földön, még csak 1893-at írtak, még csak harmadszor hangzott fel a májusi munkásdal a Városligetben, Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Sopronban, de az úri Magyarország is jól megértette, miért lobog oly büszkén, magasan a májusi zászló. A budapesti főkapitány, dr. Jenczy Nándor miniszteri osztálytanácsos úr, abban a rendeletben, amelyben megtiltotta (persze, hiába tiltotta meg), hogy a munkások munkaszünettel, „tüntetésszerű körmenettel, zászlókkal, jelvényekkel” ünnepeljenek, már az első mondatban a lényegre tért. ..A nemzetközi eszméknek hódoló munkások a folyó évben is május 1-ét mint nemzetközi munkásünnepet akarják megünnepelni”. Ez fájt a legjobban űri Magyarországnak, május elseje proletarnemzetközi volta! Hiszen már az első május elsején felolvasták ott a Ligetben a külföldi munkástestvérek üzenetét (közöttük egy levelet, amelyet 1890 áprilisában szentpétervári munkások írtak a budapestieknek), a második ünnepen már büszkén hirdették, hogy az osztályelnyomás ellen „a legjobb fegyver a munkások nemzetközi szolidaritása” — érthető volt hát az elnyomó osztályok félelme. A proletár nemzetköziség élt az első világháború harcos ünnepein, amikor a békéért szólt a májusi szó, ott élt tiszta ragyogásban az első szabad májuson 1919-ben, amikor a világ minden tájáról az együttérzés és öröm szavát hozta a tavasz a Magyar Tanácsköztársaságnak, de ott élt a Horthy-világ sötétjében is, amikor a reményt és bizakodást éppen a nemzetköziség adhatta leginkább. A SZABAD MÁJUSOKON, 1945 óta még erőteljesebb, zengőbb hangon szólhatott erről a májusi szó, hiszen a haza szabadságát, a nép szabadságát a nemzetköziség legerősebb, legnagyobb serege, a szovjet nép hadserege hozta el Magyarországnak, s az új élet építésében végre, történelme során először, testvéri népek segítő családjában talált támaszt a magyar nép. Nemcsak szóban, jelszavak betűiben és feliratok vásznain élt s és azóta a nemzetköziség — a proletárinternacionalizmus alkotóerővé, ható tényezővé lett magyar földön is. Jobban és inkább kellett nálunk, mint sok más országban: a nacionalista fertőzés, a soviniszta méreg szinte csontig, velőig hatolt Magyarországon. S ha tettünk is, nem keveset, hogy gyógyuljon a magyar közgondolkodás a nacionalizmus betegségéből, megtanuljon élni az egészséggel, a munkás-nemzetköziséggel, nem volt elég. A betegség heves rohamának, 1956 őszének, az ellenforradalomnak kellett rádöbbenteni az országot, hogy van még fertőző góca, a mélyben rejtező baktériuma a sovinizmusnak és éppen az október végi, november eleji napok mutatták e virulens kórokozó kártevésének lehetőségeit. MÁSFÉL ESZTENDŐNÉL ALIG TÖBB IDŐ, az 1956 óta eltelt hónapok megmutatták, hogy a májusi eszmék legfontosabbja, a nemzetköziség új tartalmat nyert Magyarországon s különösen az ellenforradalmi kísérlet leverése óta. Valótlant mondana, aki nemzetköziségről szólva, elhallgatná, hogy a felszabadulás első tizenkét évében nem volt ezernyi példája a proletár internacionalizmus megnyilatkozásának a magyar életben. Ám 1956 őszétől még konkrétabb, mindenki számára még megfoghatóbb dologgá lett a munkástestvériség. Most nem az ellenforradalom leverésében kapott szovjet segítségre, vagy arra a mérhetetlen jelentőségű erkölcsi és anyagi támogatásra gondolunk csupán, amit a szocialista tábor országaitól kapott a magyar nép — bár ez a támogatás a legfénylőbb példák közé tartozik. Arra, ami azóta történt. Mindegy, hogy Pesten dolgozó német televíziós szakembereket, a KGST üléseit, a szocialista országok külpolitikáját, a szovjet kukoricatermelés szakértőjének magyarországi útját, a magyarromán földgázvezetéket, a csehszlovákiai ipari dokumentációk útját Pestre vagy Tiranába, a söjtör—varasdi magyar —jugoszláv villamos távvezetéket említjük — a baráti kapcsolatok rendkívüli megsokszorozódását, gyakoribbá válását és kölcsönösségük elmélyülését kell elsősorban látni. Ami Magyarországot illeti: 1945-tel megkezdődött és a jelennel virágkorába ért az az időszak, amely örökre és végérvényesen lezárta az „egyedül vagyunk” hamis és ártalmas illúzióját. Amit joggal mondhatott ki már a múlt századvég munkás májusa: a munkások nemzetközi szolidaritása történelmi hatóerővé lett, s mert munkásállamról (s körülöttünk mindenütt munkásállamokról) van szó, mert van, mert erős a szocialista tábor, a nemzetközi szolidaritás az államközi viszonylatokra is érvényessé vált! BUDAPEST ÉS VELE AZ ORSZÁG a mai május ünnepen még igazabb, még forróbb szívvel ünnepelheti a nemzetköziség nagy ünnepét, mint valaha. A néphatalom Magyarországa a megerősödés, a felemelkedés s a békeharc példáját adja minden májusi ünneplőnek, a májusi eszmék legfontosabbika, a proletárinternacionalizmus gondolatához. S ha van ország — s nem egy van! —, amelyben ma, akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt nálunk Jenczy kapitány úr és gazdái, bilincsbe akarják verni május elsejét, számukra is itt a szocialista országok példája. Harcokon, átmeneti vereségeken át, de mindig új erőt gyűjtve, diadalmasan halad a munkások májusi menete az egész világon. (Bozsán felvétele.) ill. évfolyam, 101. számára 60 fillér 1958. május 1. csütörtök Tudósítóink jelentései Európa május elsejei készülődéséről Péntekre napolták el a Biztonsági Tanács ülését A nyugati nagyhatalmak beleegyeztek, hogy Gromiko külön-külön fogadja moszkvai nagyköveteiket New York, április 30. A késő esti órákban ért véget a Biztonsági Tanács ülése. A tanácskozások lefolyása a következő volt: Délelőtt, kezdés után, Szoboljev küldött azt javasolta, hogy az elnöklő Cabot-Lodge amerikai delegátus adja át az elnöki széket a Biztonsági Tanács egy másik tagjának, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államokat közvetlenül érinti a megvitatásra kerülő kérdés: az amerikai katonai gépek provokatív repülései. Lodge elutasította a szervjet kérést és követelte: a Szovjetunió tárgyalja meg az amerikai küldöttség által a Biztonsági Tanács elé terjesztett kérdést az Északi Sarkvidék nemzetközi ellenőrzéséről. Ezután a svéd delegátus szólalt fel, majd Szoboljev jelentette j£Í ,, a Szovjetunió elveti az amerikai javaslatot, amely nem alkalmas a tényleges háborús veszély kiküszöbölésére. Szoboljev rámutatott, arra, hogy az amerikai javaslat nem a meglepetésszerű támadás veszélyének kiküszöbölését szolgálja, hanem szerzői el akarják terelni a Biztonsági Tanács figyelmét a szovjet kormány által előterjesztett fontos kérdésről. Egyúttal — folytatta — hírszerző adatokat akarnak kapni a Szovjetunió területének jelentős részéről, noha a Szovjetunió nem küldi bombázóit az Egyesült Államok határai felé és a Szovjetunió nem fenyegeti semmivel sem az Egyesült Államokat, sem bármely más államot. A sarki térség ellenőrzéséről szóló amerikai javaslat nem küszöbölheti ki az atom- és hidrogénbombával felszerelt amerikai repülőgépek repülései nyomán támadt feszültséget. A Biztonsági Tanácsnak javasolnia kellene az Egyesült Államok kormányának: vessen véget ezeknek a provokációs repüléseknek. A szovjet delegátus ezután felsorolta azokat a kérdéseket, amelyeket a csúcstalálkozó napirendjére kellene tűzni: az atomkísérletek haladéktalan megszüntetését, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia lemondását az atomfegyver alkalmazásáról, a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtését, a NATO és a varsói szerződés megnemtámadási szerződését és más problémákat A kanadai, a francia, valamint a japán képviselő támogatta az amerikai határozati javaslatot Ezután Hammarskjöld főtitkár szólalt fel, majd a Biztonsági Tanács ülését péntekre napolta el. Az angol lapok többsége röviden és kommentár nélkül ismerteti az Északi-sark vidékével kapcsolatos legújabb amerikai tervet. A Manchester Guardian azonban komolyan bírálja ezt a javaslatot. Vezércikkében kijelenti: a radarlánc kiépítése óriási összegeket emésztene fel, több évig eltartana, s mire elkészülne, valószínűleg el is avulna. Az ismert, tekintélyes angol lap lényegében Szoboljev felszólalásával ért egyet, amikor a továbbiakban kijelenti: az amerikai javaslat elfogadása után sem alhatnánk nyugodtan. A csúcsértekezlettel kapcsolatos diplomáciai előkészítésről újabb nyugati határozat született. Az AFP francia hírügynökség jelentése szerint a brit külügyminisztérium szóvivője tegnap este a sajtó képviselője előtt is megerősítette: a három nyugati nagyhatalom elfogadta a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy a csúcsértekezlet diplomáciai előkészítése során Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország moszkvai nagyköveteit külön-külön fogadja Gromiko szovjet külügyminiszter. A hírügynökségek véleménye szerint az erről szóló hivatalos nyugati választ valószínűleg még a mai nap folyamán eljuttatják a szovjet kormányhoz. A londoni rádió jelenti: A szocialista internacionálé elnöksége, amely Londonban ülésezik, felszólította az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát, hogy függesszék fel az atomrobbantási kísérleteket. A felfüggesztés első lépésül szolgálhatna az általános leszerelési egyezmény felé. Az elnökség sürgeti a csúcsértekezlet mielőbbi megtartását is, függetlenül az előkészítő tanácskozásoktól. 150 000 forint jó munkáért * A Lenin Kohászati Művekben az év elején gyárrészlegek szerinti csoportosításban párosverseny kezdődött a takarékos termelésért, a legjobb üzem cím elnyeréséért. A havonként értékelésre kerülő verseny követelményei általában azonosak az élüzem-feltételekkel. A feltételeket teljesítő üzemeket a dolgozók létszámá- s nak arányában és az elért he- l lyezéstől függően meghatározott pénzösszeggel jutalmazzák. A jó munka jutalmául több mint 150 ezer forintot osztanak ki a dolgozók között. Békevonatok A mai nap békevonatokat indítottak Budapest-Rákosrendező-pályaudvar, a Hámán Kató, a dorogi, a Keleti-pályaudvar fűtőházainak dolgozói Miskolcra, Lajosmizsére, Szobra, Szolnokra és Dorogra. A hat békevonat csaknem kétezer tonna súllyal többet visz az átlagos terhelésnél. Ezeknél a pályaudvaroknál és fűtőházaknál május tiszteletére indított békevonatokat zászlókkal feldíszített mozdonyok húzzák rendeltetési helyükre. Május elsején felavatják a sztálinvárosi kisvasutat A sztálinvárosi KISZ-fiatalok november 7-én elhatározták, felépítik a sztálinvárosi úttörővasutat, ígéretüket beváltották: május 1-én avatják a kisvasutat. A kis gőzmozdony pontos mása a 424-es sorozatú mozdonyoknak. A nyitott vasúti kocsit világoskékre festették, rajta díszült az úttörőjelvény. A kis mozdonyt Vincze Sándor nyugdíjas bányamozdonyvezető indítja el első útjára. Ma délután a gyerekeké a Csepeli Vason . A tavalyihoz hasonlóan, az idén is megrendezi a Csepeli Vasmű párt- és szakszervezeti bizottsága a nőbizottságokkal együtt, a Vasműben dolgozók gyermekeinek gyárlátogatását május elseje alkalmából. Egy órakor megáll a munka, megszűnik a gyártelep széles útjain a forgalom és kettőkor a gyárban dolgozó „apukák“ és „anyukáik“ ezrei sereglenek a kapuhoz, hogy fogadják négytizennégy éves lányaikat és fiaikat. Attól kezdve az egész gyártelep a gyerekeké. Körülbelül 13 ezer kislány és kisfiú megnézi a szülők munkahelyét, felül az autóbuszokra, amelyek körüljárják az egész Vasművet, felkapaszkodv nos a motorkerékpárok hátsó üléseire, a kerékpárüzem által rendelkezésre bocsátott apró biciklikre. Bábjátékban, a balett-csoport táncaiban, filmvetítésben gyönyörködhetnek a kis vendégek. Itt kapják meg a „cukorka-fejadagjukat“, piros és nemzeti színű zászlócskákat és a délután „sztárját“, egy-egy színes léggömböt Este hatig tart gyerekek és szülők vidám majálisa a Vasműben és másnap reggel ebben a hangulatban találkoznak, hogy Budapest dolgozóival együtt vonuljanak fel tarka virágokkal, apró zászlócskákkal és színes kendőkkel a kezükben. (1) Milyen pályára menjenek a lányok Háztartási iskola a — Sok szülői háznál okoz gondot a gyermekek jövőjének megalapozása — ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kisházi Ödön munkaügyi miniszter azt az ankétot, amelyen a 14—18 éves fiatalok elhelyezését vitatták meg pedagógusok, szülők és a fiatalság képviselői. Nagy Richárd, a KISZ Központi Bizottságának titkára arról beszélt, hogy a falukról a városba áramlás csökkenti a városi fiatalság elhelyezkedési lehetőségeit. " Növelni kell a falu kulturális és szociális viszonyait, és meg kell szerettetni a falusi ifjúsággal a mezőgazdasági munkát. Vannak divatos szakmák, s vannak, amelyekre nem akar senki sem menni, s ha nem változik a helyzet, egyes szakmákban felesleges munkaerők lesznek, másokban hiány. Mivel sok leány a VIII. általános után nem tanul tovább, foglalkoztatásukat meg kell oldani. Az ankét első felszólalója, egy óbudai általános leányiskola osztályfőnöknője, elmondotta, hogy sokszor nem tud választ adni a szülők kérdésére: milyen pályára adják leánygyermeküket a tizennégyéveseknek . . Az állami és szövetkezeti fodrászatban nem vesznek fel leánytanulókat, a maszek-fodrász pedig titokban nagy öszszegeket kér a szülőktől, ha ipari tanulót alkalmaz. Nehéz a lányok elhelyezkedése. Egy szülő szóvá tette, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy csak az lehessen tanonc, aki az általános iskolában négyes osztályzatot ért el A hármas osztályzatúból is lehet kitűnő iparos. Egy pedagógus szóvá tette, hogy az ipari iskolákban felvételre június közepéig lehet jelentkezni. Ezt a határidőt hozzák előre, hogy még a tanév folyamán tudomást szerezhessenek a pedagógusok arról: tanulóik közül kiket nem vettek fel, ezeknek ezután elhelyezkedésüknél segítséget nyújthatnak. Mire a technikumokban a felvételről döntenek, már az általános gimnáziumokban megtörténtek a beiratások, s a technikumban elutasított esetleg mindenről lekésik. Egy szülő felszólalásában azt a gondolatot vetette fel, hogy, mint a múltban, ismét bizonyos szakmai képzettséghez kössenek egyes állásokat. A IX. kerületi Tanács gyermekvédelmi előadója elmondotta, hogy a kerületben túlkoros osztályok olyan iskolát nyitottak, melyben háztartási szakismeretekre, takarításra, főzésre és varrásra tanítják a 11 éves kislányokat. Ez az iskola jól bevált, vannak gyenge fizikumú lányok, akik az általános iskola elvégzése után még nem mehetnek dolgozni, vagy pedig 14 éves korban még nem is választottak pályát. Az ilyen iskola azért jó, mert megóvja a kislányokat a tétlenségtől. Javasolta, hogy az általános iskolához kapcsolódó kétéves olyan iskolát hozzanak létre, amely a leányokat hasznos dolgokra tanítaná. A XIII. kerület egyik pedagógusa elpanaszolta, hogy osztályt többször ismétlő lányok 13—14 éves korban a tízéves korú lányok osztályában ülnek. Néha még a tanárok sem mernek bemenni az osztályba, olyan lehetetlen állapotokat teremtenek a túlkoros leányok. Állítsanak fel külön osztályokat a túlkoros tanulóknak. A XVIII. kerület egyik pedagógusnője elmondotta, hogy egy időben falun tanított, jobb könyveket kell beszerezni a falusi könyvtárakba, mozira, faluszínházra van szükség, hogy a fiatalság ne vágyjon el a faluról.