Esti Hirlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 179-204. szám)

1958-08-24 / 198. szám

Gazdag program várja Moszkvában a budapesti Opera művészeit Szeptember elsején kezdődik Moszkvában a budapesti Ope­ra vendégjátéka. A szovjet vendéglátók nagy előkészülete­ket tesznek, hogy a magyar művészek számára érdekessé és emlékezetessé tegyék a két­hetes moszkvai tartózkodást. A tervek szerint azok a mű­vészek, akik nincsenek elfog­lalva a próbákon és előadáso­kon, csoportos kirándulásokon keresik fel a szovjet főváros történelmi nevezetességeit, meglátogatják múzeumait és színházait. Az esti órákban a művészek egy része a moszk­vai színházakba látogat. A ma­gyar művészek találkoznak majd szovjet írókkal, zeneszer­zőkkel és a moszkvai színhá­zak képviselőivel. A moszkvai Opera fiatal tagjai meghívják a magyar művészeket a Kom­­szomolszkaja Pravda szerkesz­tőségébe. A programban szere­pel az Akadémiai Nagy Szín­ház fiatal művészeivel való ta­lálkozás is, látogatás a moszk­vai állami egyetemen. A magyar operaegyüttes tisz­teletére szeptember tizenötödi­­kén a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere fogadást ad. Würtz Ádám kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézete kiállítótermében A napokban nyitt meg Würtz Ádám „Romániai útijegyzetek’­ című kiállítása. Ez a kis tárlat — amelynek alkotásai a baráti Román Népköztársaság életé­ből merített érdekes témái ré­vén is megkülönböztetett fi­gyelmet érdemelhetnek — nem egyszerű utijegyzet-kiállítás. Fiatal művésze, Würtz Ádám — olyan határozott, szuverén természetű munkásságról ad számot, hogy művei láttán eszünkbe sem jut az „alkalom­szerűség”. Érett biztonsággal s valami sajátságos, tárgyilagos figyelemmel fogadja az új be­nyomásokat — nem hajszolja a különlegességeket, de mindig kiemeli a karakterisztikus jel­legzetességeket. Gondos — már-már pedanté­riába hajló — igényességgel emeli ki a feljegyzésre érde­meset, s virtuóz biztonsággal, ízléses, ízes artisztikummal fo­galmazza meg mondanivalóját. Semmi hevenyészettség, eset­legesség — még a krokiszerű rajzokban sem találunk ilyent — semmi impresszió-rögzítő sietősség. Végleges és ökono­mikusan meggondolt, de belső feszültségekkel gazdag kife­jezésmód jellemzi műveit. Würtz Ádám rézkarcai és il­lusztrációi révén lett ismertté a művészet­kedvelők körében. Ezen a kiállításon elismerő fi­gyelemmel vehetjük­­tudomá­sul, hogy művészünk új terü­leteket is érint. Próbálgatja a „kevéssel sokat mondás” ne­héz leckéit, szellemes játékos­ságokba bocsátkozik, előveszi a színeket s velük is motiválni igyekszik kompozícióit, sőt ak­­varellszerű, már-már a festé­­s szét köreit érintő régiókba is f­elkalandozik. A „műhelyébe­­ kapunk bepillantást, az alko­tói fejlődés izgalmas fordula­­­­tokkal tarka folyamatát van­­ alkalmunk itt egy időre nyo­­­­mon követni. Fiatal művészeknél takaré­­­­koskodni szokás a dicsérő sza­vakkal — de Würtz Ádám olyan művész, akinek „nem árt meg a siker”. Cs. M. Arab darabot, arab költeményeket fordít Germ­anus Gyula A színekben pompázó, gyö­nyörű­ keleti szőnyeg vonja magára a látogató figyelmét a Kecskeméti utcai bérpalota legmagasabb emeletén, Ger­manus Gyula professzornál. Könyvtárában csodálatos ér­­dekességű kötetek, amelyek jó részét a házigazda kivételével nem sokan tudnák elolvasni Budapesten: arab betűseket nyomtatták azokat. — Rengeteg tennivaló lenne azon a téren — mondotta ne­künk Germanus professzor —, hogy az arab irodalom kincses­­bányájából minél többet is­merhessen meg a magyar kö­zönség. S ez nemcsak a régi­re, hanem a maira is vonatko­zik. Mutat nekünk egy új, csinos kiállítású verseskönyvet. „Az ihlet árnyékában” a címe a könyvnek. Szerzője Hasszán Abdullah Al Kurasi. „Harcol­jatok karddal és tollal” — írja a költő, akinek verseit Ger­manus Gyula révén hamarosan megismerhetjük. Lefordított egy arab színdarabot is a rádió részére. Közel-keleti útjairól Germa­nus Gyula hatalmas­­ jegyzet­anyagot hozott magával. Na­gyon érdekesek az arab tán­cokról szóló feljegyzések. — Kairó keleti negyedében — mesélte nekünk — egy dél­után különös zajra ébredtem. Felsiettem a ház tetejére, ahonnan beláthattam a szom­széd ház udvarára. Első pilla­natra ijesztő kép tárult sze­mem elé. Nők táncoltak, han­gosan sikoltozva, ugrándozva. Volt olyan nő, aki a másiknak a haját húzta tánc közben. Az­nap este egy arab barátommal találkoztam és megemlítettem neki a különös táncot. Azt mondta, hogy az egy Zár nevű ősrégi arab tánc. A Zár­szó annyi, mint megszállott ember. Aztán hozzáfűzte: „Te külö­nösnek tartod itt ezt a táncot. De azt nem tartod különösnek, amit az európaiak táncolnak a különböző éjjeli mulatóhe­lyeken?” Nyilván a Rock and rollra, mambóra és csacsacsára gondolt. Igazat adtam neki. Láttam ezenfelül egy Szamri nevű nemzeti táncot, amelyet csak férfiak járnak. Szamri annyi, mint lándzsa. Harci mozdulatokat tesznek és gyak­ran meg is sebzik egymást. A nők tisztes távolból figyelik ezt a táncot,, mert nem taná­csos a férfiak közelébe menni. Végül Germanus Gyula el­mondta a következőt: — Damaszkuszban a híres bazár szinte városnegyed mé­retű. A világ minden áruját meg lehet találni fedett bolt­jaiban. Az ezeregyéjszakára emlékeztető bőségben van ott mindenféle holmi. Az orvosok is ott működnek. Feleségem­nek megfájdult a foga. Ott ta­láltuk a bazárnegyedben a leg­modernebb klinikákat is elhal­ványító műszerei között. Hófe­hér köpenyben fogadott és olyan fájdalomcsillapítót adott, amely két-három má­sodperc alatt hatott. Kérdez­tem, hol végzett, így válaszolt: „A Sorbonne-on”. Kristóf Károly KÖNY­VEK KOZÖTT TÜNDÉR VILÁGTÜKÖR — Berzsenyi szava illik rá Szabó Lőrinc műfordításainak új, tel­jes gyűjteményére. Örök bará­taink — három évezred és há­rom világrész költői, akiket éppen a műfordítás avat még meghittebb, még bizalmasabb barátainkká. Verlaine, Heine, Frapertius, Shakespeare, Uh­­land, Browing, megint Shakes­peare — a tartalomnak egyet­len pici szelete elénk tárja a vi­láglíra kimeríthetetlen bőségét. Minél gazdagabb egy anto­lógia, annál nehezebb megva­lósítani benne a versek szer­ves, valóságos rendjét. Szabó Lőrinc már az Örök barátaink első kötetében a tematikus rendezés mellett döntött, vál­lalva a kockázatot, hogy ke­vésbé tájékozott olvasói előtt esetleg egybemosódnak köl­tők és korszakok. Az új ki­adás hatalmas versanyaga még szuggesztívebben kimutatja az egymás mellé tett versek té­máinak belső rokonságát. A lírai témák decimális rendszerének körvonalai bon­takoznak itt ki — figyelemre méltó tanulságokkal. Korunk — talán a rossz lelkiismerettől hajtva — megpróbálja éssze­rűen rendezni a múlt mérhe­tetlen raktárait, szótárazza a nyelveket, szakozza a könyv­tárakat, kataszterezi a nép­meséket. A líra szakkatalógusa — előbb-utóbb ezt is meg kell csinálni — ki fogja mutatni a költők örök gondjait, gyógyít­hatatlan sebeit. Hogy csak egyetlenegyet említsünk: volt-e valaha lírikus, aki ne figyel­meztette volna kacér kedvesét a női szépség múlandóságára? Szabó Lőrinc gyűjteménye legalább húszat felsorakoztat ennek az örök témának válto­zataiból. Legalább ötvenet a halálról. Legalább százat a ki­keletről. Mennyi finom ötletet, szel­lemes összehasonlítást sűrít be­le a két kötetbe ez a rendezés. A Shakespeare-szonettek át­szövik a gyűjteményt elejétől végéig. Baudelaire prózai köl­teményei külön részt kapnak, mert belső egységük erősebb, mint más versekkel való ro­konságuk. La Fontaine és Kri­lov meséi sorozatban kerülnek egymás mellé ... Az Örök barátok szövege immár­ végleges. Sajnos, vég­leges, mert a költő, aki ezeket a verseket magyarra álmodta, nincs többé. De még maga ké­szíthette elő kiadásra, formál­hatott, finomíthatott a versek szövegén. A csaknem kétezer oldalon alig néhány sorban véljük megérezni a fordító megalkuvását, fáradtságát, az egész gyűjteményből a nagy mű tiszta fénye árad. (Szépiro­dal­mi Kiadó) A NÉHÁNY HÓNAPJA el­hunyt spanyol Nobel-díjas köl­tőnek, Juan Ramón Jiménez­nek most jelenik meg első ma­gyar verseskötete. Sárga tavasz címmel válogatott össze And­rás László egy kis kötetre va­lót Jiménez tekintélyes élet­művéből. Sikere van a kötetnek, Gar­cia Lorca népszerűségének fé­nyéből — bár ez is csak a leg­utóbbi éveknek, s nagyrészt éppen András László buzgal­mának eredménye — az előd­nek, Jiméneznek is jut néhány sugárnyaláb. Kettejük kapcso­latát, a néphagyomány és mo­dern líraiság Lorcában kitel­jesedő szintézisét helyesen vi­lágítja meg a kötet utószava. Annak kifejtését azonban el­kerüli András László, hogy Ji­ménez igazában parnasszista költőnek indult, a francia szá­zadvég pasztell-lírájának von­zási körébe tartozott. Ennek az igazán nem dehonesztáló tény­nek elismerése helyett bonyo­lult magyarázattal szolgál az utószó arról, hogy a spanyol lírában az is kritikai realista, aki nem az. A Sárga tavasz verseit And­rás László és Tímár György fordította. András már el­hagyta korai fordításainak gro­teszk, mesterkélt kifejezéseit; legegyszerűbb dalok hangjára éppoly biztosan rátalál, mint az újszerű szóképekkel átszőtt, bonyolult stílusra. Tímár mun­kája egyenetlenebb; vannak szerencsés találatai, de nem egyszer hajlandó feláldozni a világos kifejezést, a stílus tisztaságát a formáért, rímért. (Magvető Kiadó) ANDRÉ GIDE 1914-ben írta egyik legnépszerűbb regényét, vakbuzgók és szélhámosok furcsán bonyolított ironikus történetét. A Vatikán pincéi már a két háború között sikert ért el nálunk — persze az ak­kori két-háromezres példány­számokkal mérve — az akkori gyönge fordítás ellenére. A most megjelent új kiadás — Sárközi Márta munkája — hitelesen érzékelteti Gide re­gényének groteszk konfúzióját, érzelmek, rögeszmék és fon­dorlatok szövevényét. Nem volt könnyű dolga a fordító­nak. Meggyőzően kellett tol­mácsolnia egy kalandor, egy vakbuzgó nyárspolgár, egy utcalány, egy akadémikus­­ságra áhítozó rossz író,, egy milliomosságba csöppent ifjú fantaszta, s számos hason­szőrű szereplő párbeszédeit és cifra töprengéseit. S ami még több: követnie kellett az indo­kolatlan meglepő fordulatok, az action gratuit-k feszültsé­gét, amelyeknek éppen ez a regény adta iskolapéldáit a kö­vetkező évtizedek francia írói számára. Nem tudjuk, mi indította ar­ra az Európa Könyvkiadót, hogy Gide érdekes, de nem kellemes regényét álruhába bújtatva adja ki. Az új cím: A Vatikán titka, és a burkold hivalkodó montázsa azt a tév­hitet keltheti az olvasóban hogy leleplező riportkönyvet kap a Vatikánról. Vargha Balázs Éva Cristian filmművésznő, a román filmküldöttség egyik tagja a Margitszigeten. (MTI fotó Keleti felv.) Korszerűsítik a budapesti mozikat Tízmillió forintot fordítanak­­ ebben az esztendőben a fővá­­­­rosi mozik korszerűsítésére. Legelőször a szélesvásznú fil­mek vetítésére is alkalmas új­pesti Tündér és a rákospalotai Tavasz tatarozásával készülnek el. Szeptemberben megnyílik a Mátra-mozi, ahol átalakították a gépházat. Őszre ígérik a pesterzsébeti Corvin rendbe­hozatalát, s itt is szélesvásznú filmeket lehet majd bemutat­ni. Renoválják a csillaghegyi Kárpát filmszínházat. A Lenin­­ körúti Bástya új szellőzőberen-­­­dezést kap. A Vörös Csillag új­­­­jáépítése hatmillió forintba­­ kerül. Tervezik még az Üllői­­ úti és a pesterzsébeti Tátra, a­­ kispesti Hunyadi és Kölcsey, a­­ kőbányai Verseny, a pesterzsé­­f­beti Világosság, a pesthideg-­ kuti kultúra, a rákosszentmi­­­­hályi Világ, a budafoki Árpád,­­ az óbudai Újlaki és a Felszab­­badulás mozik modernizálását. | Jim­ hal­latt itt □ SZEPTEMBER ELSE­JÉN, délelőtt tíz órakor tartja­­ rövid társulati ülését a Petőfi és a Jókai Színház. Az évad­nyitó társulati ülés után azon­nal megindulnak a próbák­­ Dosztojevszkij ,,A félkegyel­mű“ című művéből, melyet G. A. Tovsztogonov Lenin-rend­­del kitüntetett rendező rendez. □ TÖRÖK TAMÁS „Az el­tüsszentett birodalom“ című mesejátéka, melyet a budapes­ti, volt Ifjúsági Színház Ka­maraszínháza 1953-ban játszott nagy sikerrel, a Kínai Nép­­köztársaságban nemrég jelent meg másodízben nyomtatás­ban. 1955-ben a sanghaji Ifjú­sági Kiadó adta ki 50 000 pél­dányban; az új, népszerű, il­lusztrált kiadás a sanghaji Népművészeti Kiadónál jelent meg 85 000 példányban. □ A MOSZKVÁBAN ren­dezendő nemzetközi képzőmű­vészeti kiállításra szánt mű­veket augusztus 28-án, 29-én és 30-án lehet beküldeni a Mű­csarnokba. Csak olyan képeket és szobrokat vesznek át, ame­lyek a felszabadulás után ké­szültek. A magyar rendező bi­zottság népünk új életét, a szocializmus építésében elért eredményeit visszatükröző al­kotásokból szándékozik kivá­lasztani a tárlat anyagát. □ SZÉLL GYÖRGYÖT, a híres magyar származású di­rigenst az amszterdami Con­­certgeboux- Orchester három évre állandó karnagyává vá­lasztotta. □ KARLOVY VARYBAN második napja tart a fiatal színművészek fesztiválja, ame­lyen a csehszlovák színjátszás képviselőin kívül számos kül­földi színész és színházi szak­ember vesz részt, a Szovjet­unióból, NDK-ból, Magyaror­szágból, Lengyelországból, Ju­goszláviából, a Német Szövet­ségi Köztársaságból és Romá­niából. A D—34 színház tar­­t­­otta a fesztivál első előadását.­­ A Karlovy Vary-i színházi­­ fesztivál azért jelentős, mert vitafórumot teremt a csehszlo­vák és külföldi színházi szak­emberek számára. A művészek szemináriumban beszélik meg a modern színjátszást. Az első előadást E. F. Burián, a D—34 | igazgatója, a híres csehszlovák­­ színházi rendező tartotta „A­­ mai színház problémái“ cím­ | mel. □ KLINDA ISTVÁN fiatal | orgonaművészünk, aki az idei | prágai tavaszon értékes helyez­­­zést ért el, szeptemberben | Gandba utazik, s részt vesz a | nemzetközi Bach-orgonaverse- | nyen. □ A NEMRÉG ELHUNYT| Sacha Guitry életét filmen | örökítik meg. Sacha Guitry | szerepét Pierre Brasseur játsz.­­ sza. □ ORSZÁGOS DALOSTA-­­ LÁLKOZÓT hirdetett meg a­­ Miskolci Járműjavító énekka- | ra, háromnegyedévszázados ju­ |­bileuma alkalmából. A­­ nagy- | szabásúnak ígérkező énekkari | találkozót szeptemberben ren-­­dezik Miskolcon. □ THÄLMANN-EMLÉK- | MŰVET lepleztek le Weimar-­­ ban az elmúlt napokban. Ernst­­ Thälmannt, a Német Kommu- | nista Párt vezetőjét Buchen- A­waldban meggyilkolták. Az­­ évforduló napján avatták fel­­ szobrát, amely Walter Arnold f drezdai szobrászművész alko- | tása. | □ ÁRKÁDOSÍTJÁK a Rá-­­ kóczi utat és teljesen új utca-­ kép alakul ki a főváros szívé-­­ben. Ennek az átalakulásnak­­ akadnak majd különféle „ál-t­orozatai“ is. Ezek közé tartozik­­ másfél-két év múlva két régit mozi eltűnése is. Mindkettő a­­ Rákóczi útnak a Baross tér fe­­­lé eső részén működik. Az ár-­ kádosítás során eltűnik majd­ a Rákóczi-mozi és a Honvéd-­ mozi. Helyüikbe talán felépült majd 1—2 nagyobb, 600—8001 személyes szélesvásznú mozit is, egyelőre azonban „kikerü­­­lik" az ár­kádosítást, de 1960-­ ra eltűnnek mindketten a földi színéről. Mindkettőhöz, de­­ legalábbis a Rákóczi-mozihoz­ nagy múlt, nagy történelmi­ emlék fűződik. A Rákóczi-mo­­­zi helyén állt egykor a híres­ Velence-kávéház, ahol 1898-­­ ban vetítették esténként egy­ pikkoló fekete mellett az a­k-­ kori burleszk- és mulattató­­­filmeket. Ebből a kávéházból­­ indult el a magyar mozgókép-­ ipar. Negyven évvel ezelőtt,­ 1918-ban nyílt meg a Velence helyében a Phönix-mozgó, amely később a Rákóczi-mo­zi elnevezést­­kapta. Most egy darab filmtörténelem tűnik majd el a Honvéd­mozival is, amely viszont a híres Ámor-mozinak volt a jogutódja. A Kerepesi úti, az­az később a Rákóczi úti mo­rál úgy diktálta a tulajdonos­nak, hogy kellő időben csen­­gettessen az Ámorban, nehogy a­ villanyvilágítás leleplezze a­­ szerelmes párokat. □ A SÁROSPATAKI VÁR­KASTÉLY helyreállítási mun­kálatai jövőre teljesen befeje­ződnek. Immár húsz méter hí­ján újjáépült a várat körülve­vő olasz bástya, mögötte dí­szes függőkerteket létesítenek, s a Rákóczi-kastély homlok­zati munkálatai is befejezésük­höz közelednek. Megkezdődött az egykori nagyhírű vadregé­nyes várkert fásítása is. Rövid történet Színes román rajzfilm Grigorescu festészete Színes rövidfilm a nagy román művész munkássá­gáról, a HÍRADÓ MOZI műsorán Mit­ hallgatunk az új évadban? A hangversenylátogatók figyelmébe! Elkészítették a rövidesen megkezdődő téli hangverseny­évad első bérletsorozatait. Bi­zonyára sokakat érdekel, hogy mit tartalmaznak a körülbelül két hét múlva kibocsátásra ke­rülő programok. Az A-sorozat a Magyar Állami Hangverseny Zenekar négy előadását hir­deti meg az Erkel Színházba. Szeptember 22-én kerül sor az első koncertre, amely Bartók műveiből áll. Ferencsik János vezényli a Négy zenekari dara­bot, a Hegedűversenyt és Can­tata profanát. Az esten Yehudi Menuhin, valamint a Budapest­­i Kórus működik közre. Lu­kács­ Miklós dirigálja a máso­dik programot: Beethoven He­gedűversenyét, Szabó Ferenc Lírai szvitjét és Csajkovszkij Hegedűversenyét. Ezen az es­ten Igor Ojsztrah lesz a­ ven­dégművész. A harmadik kon­cert dirigense Erdélyi Miklós, s Csajkovszkij b-moll Zongora­­versenyét Jeanne-Marie Darré játssza, míg a negyedik est programja Liszt Szent Erzsébet legendája, a Budapesti Kórus közreműködésével, Erdélyi Miklós­ vezényletével. A B-bérlet négy zenekari estjét a Zeneakadémián tart­ják; az elsőre szeptember 25- én kerül sor, s Szenkár Jenő vezényli az Állami Hangver­seny Zenekart, amelynek mű­sora Bartók I. Szvitje, III. Zon­goraversenye Fischer Annie tolmácsolásában és Ravel Daphnis és Chloe című műve. A második est vendégkarmes­tere Roberto Renzi, aki ugyan­csak az Állami Hangverseny Zenekar élén dirigálja Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, Ra­vel Pavane-ját, Saint-Saens g­­moll Zongoraversenyét Gabos Gábor megszólaltatásában, to­vábbá Dukas A bűvészinas című művét. Bartók-műveinek szentelik a harmadik estet, amelyen Lehel György vezény­li a Rádió Szimfonikus Zene­karát, Key Tibor szólaltatja meg a Rapszódiát. Daniel Saf­ran a vendégművésze a negye­dik programnak: Boccherini és Hacsaturjan Gordonkaverse­nyét játssza az Állami hang­verseny Zenekarral, Kóródy András vezénylésével. A C-bér­­let Bartók és mai magyar szerzők műveit ígéri. Az Erkel Színházban Szvjatoszlav Rich­­ter játssza Bartók II. Zongora­­­­versenyét az Állami Hangver- Z­seny Zenekarral, Ferencsik­­ János dirigálásában; a Zene­­i akadémia két estjén pedig­­ Borbély Gyula, illetve Lehel­­ György vezényli a Rádió Szim­­­­fonikus Zenekarát, amelynek­­ műsorán Kadosa, Maros, Mi­­­­hály, Ránki, Szabó, Szerván­­­­szky és Weiner művei szerepeln ínek. Kadosa Pál, illetve a Bu­­­­dapesti Fúvósötös közreműkö- j­désével. (—a) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii i­ kusz műsora a Pozsonyi úton sz.: (4 és 8); v.: (fél 11. 4 és 8). FŐVÁROSI MOZIK MATINÉ­­MŰSORA 1958. augusztus 24-én: Bűvös szék (magyar) TERV (Pestújhely) 10. — Furfangos Nyeszterka (szovjet) AKADÉMIA (Üllői út 101.) 10. — Varázsdoboz (angol) KOSSUTH (Pesterzsébet) 10. — Volt egyszer egy király (csehszlovák) MADÁCH (Pestlő­rinc) 10. — Utazás az őskorban (csehszlovák) REGE (Széchenyi­­hegy) 11. — Riadó a hegyekben (román) OTTHON (Soroksár) 10. — Atlanti történet lengyel) SZÉ­CHENYI (Pestújhely) 10. — Ta­vasz (jugoszláv) NAP (Népszínház u. 31.) 10. — Sipka-szoros hősei (szovjet —bolgár) MIKSZÁTH (Sas­halom) 12. — Páncélos dandár (csehszlovák) PETŐFI (Nagytétény) 10. —■■ Mese a moziban (szovjet) IPOLY (Hegedűs Gyula u. 65.)­­ 10. — Kék sirály (jugoszláv) RÁKÓCZI (Csepel) 10 — Sas fia (jugoszláv) KÖLCSEY (Kispest) 10. — Nevess velünk (magyar) TINÓ­DI (Nagymező u. 8.) f 10. — Lu­xustutajon (csehszlovák) UGOCSA (Ugocsa u. 10.) 10. — Maximka (szovjet) HALADÁS (Bartók Béla út 130.) fli. — Bátor emberek ! (szovjet) ANGYALFÖLD! JÓZSEF ATTILA KULTURHÁZ (József at­­­­tila tér 4.) fli. Szín­házak szombat —vasárnapi műsora: Operaház Szabadtéri Színpa­da a Margitszigeten ez. és v.:­­ Nyírfácska-együttes (8). — Ká­rolyi-kert, sz.: Ma­y dl n—Mozart jelmezes hangverseny (8). —­ Épí­tők Rózsa Ferenc Parkszínpada sz. és v.: Aranyvirág (8). — Állat­kerti Szabadtéri Színpad ez.: Pá­rizsban szép ,a nyár (8); v.: Rend­kívüli kiadás (8). — Vörösmarty Szabadtéri Színpad ez. és v.: IBUSZ-kisasszony (8). —■ Maja­kovszkij Színpad ez. (fél 8); v.: (4 és fél 8): Estére kiderül. — Kulich Gyula Szabadtéri Színpad sz.: Erre táncol Pest (8); v.: Fa­lusi kislány Pesten (gyermekmű­sor, 4). — Fővárosi Nagycirkusz ez., és v.: Ezt látni kell! (4 és 8). — Trolle R­hod in Svéd óriások­­

Next