Esti Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 230-256. szám)
1958-10-03 / 232. szám
A szövődében Kőbányán, ahol építkeznek, tanulnak, dolgoznak Friss malteros falak, betapasztott ajtónyílások, padlót szedő, talicskát toló munkások . . Megnőtt a létszám, kényelmetlenül szűk lett a régi öltöző , most bővítik. Májusra visszahozhatják a ruhásszekrényeket, addigra új zuhanyozók alá állhatnak a műszakot befejezők. — Vállalatfejlesztési alapból készül — mondja egy kékruhás fiatalember, Schmidt Károly, aki két földhalom között beszéli meg a kőművesekkel, mit, s hogyan tegyenek. — Kilencszázezer forintbakerül a bővítés .. Nagytakarítás, szén, iskola S mivel ő a beruházási előadó, már sorolja is: — A vízderítő berendezésre 130 ezer forintot költünk; 240 ezerbe kerül az ívelő üzemrész repedezett, gödrös kőpadlójának kicserélése; a kikészítő műhely födémfelújítását szintén 240 ezerért, a szövődé tetejét négymillió forintért javíttatjuk meg... Utóbbi munka két-három évig is eltart... A gyárudvaron hatalmas szénhegyek. — Elég lesz az idén — mondja Negyedes Sándor oktatási megbízott. — Kipróbáltuk, jó a minősége is, s a fűtés ellenőrzése után átvizsgáltunk minden ajtót, ablakot, hol törött, kevés az üveg. Mert szőni és fonni csak egyforma hőmérsékleten lehet. 22 fok kell hozzá, különben „megdermed“ a fonál és szakadozni kezd... Meszelik a leányotthon falát, festik a bölcsődét. Üzemegészségügyi hónap az októberi patkányt, egeret irtanak, tisztiorvos jön ellenőrizni majd, rendben fogadják-e a gyárban a telet. Egy földszintes házból padsorokba ültetett leánykák néznek kifelé. Harmincnégyen tanulják itt egy évig a szövést. — A 14 évesek elhelyezkedési lehetőségeit akarjuk könnyíteni az iskolával — mondja Negyedes Sándor. — Havi száz forint zsebpénzt, munkaruhát kapnak, s 50 fillérbe kerül az ebédjük... Fizetésen belül: havi 290 forint — A munkások is csak 250-et fizetnek az étkezésért, amiből egy háziasszonynak talán levesre sem telnék... Ezt Gáspár Pál főkönyvelő mondja, aki kiszámította, hogy fél év alatt 998 ezer forint étkezési, s 2 853 000 forint SZTK- hozzájárulást fizetett ki a vállalat. 284 ezerbe kerültek a munkaruhák. Gyengébb tüdejűeknek tízórai is jár: 15 ezer forintot fizettek ki erre a célra. Egyetlen hónapban 294 forintot kap ily módon fizetésén felül a Kőbányai Textilművek minden dolgozója. Gyömrő és más környező falvak adják a munkások jó részét, a vonattal bejáróknak azonban földjük is van, s így, ősszel, kukoricaérés, szüret idején sok a hiányzó. A szövőtelepiek nagy része viszont Leányszáláson lakik, itt már kevesebb a baj. A gyár évente 249 ezer forintot fizet rá öt bérházára. Mert nyolc-tíz-huszonnégy forint bért fizetnek a lakók, egy háromszobás összkomfortosért 75 forintot! Export A főkönyvelő asztalán adatok. Éppen ma számították ki, hogy szeptemberrel mennyit növekedett nyereségrészesedésük. Tizenegy napot értek el eddig — augusztus végén 3 099 000 forint volt a többletnyereségük. Tavaly 15 napot fizettek ... — ... az idén is lesz annyi — mondja Gáspár Pál. Pedig sok a váratlan döccenő. Legutóbb például elfogyott a fonoda gyapotja, az idén későn érik be a gyapot, nem érkezhet idejében ... Lengyelországból és az NDK-ból jött sürgősen a kölcsöngyapot... — Bár ilyen gyors és megbízható lenne a külkereskedelem diszpozíciója is — mondják a gyár vezetői. Mert a kikészítőből a sok áru csak raktárba kerül, nem közvetlen eladásra. Közép- és Távol-Keletre — mindenüvé — exportál a gyár. De ha nem kapják meg időben — pénzt kell hevertetni a raktárban. Keresztényi Nándor Újabb négy autóbuszvonalon sűrítik a járatokat A Fővárosi Autóbusz Üzem eddig már az 1-, 5-, 6-, 7-, 56- és 65-ös autóbuszok vonalán sűrítette a forgalmat. Még ezen a héten a 10-es vonalán három kocsival, a 15-ösön két kocsival, a 22-esen és a 48-ason három-három kocsival sűrítik a járatot. Jövő hétfőtől, hatodikétól kezdve meghoszszabbítják a 48-as autóbusz útvonalát is. A 48-as autóbuszok Csepel Királymajorban nem a Szebeni utcáig, hanem meszszibb, a Határ útig közlekednek majd. Ami csak lehet, fel kell mosni a járdát A házfelügyelők munkaviszonyának szabályozásáról szóló rendeletet — mint tegnap megírtuk — a fővárosi tanács elfogadta. A szabályzat azt kívánta kimondatni, hogy a házfelügyelők kötelesek fagymentes időben a gyalogjárót fellocsolni. Dr. Kende Zsigmond azt indítványozta, hogy locsolás helyett a járda kötelező felmosását írják elő. Indítványa után úgy módosították a rendelet szövegét, hogy a gyalogjárót lehetőség szerint fel kell mosni, ha nincs lehetőség rá, meg kell elégedni a locsolással. FŐVÁROSI ] PATYOLAT | VÁLLALAT | KILÓS MOSÁST |? | 10 NAP ALATT | | VÁLLAI | 1 kg 3 Ft 10 fillér X A nyár utolsó hetében, egy elfáradt rózsaszín alkonyon indult át feleségem Pestre, a szabónőhöz. Elkísértem, mert a szabónő azt üzente, hogy csodás divatlapok érkeztek a művelt Nyugatról. Közlekedési eszközül egy kanárisárga villamost ajánlottam, nem egy enciánkék autóbuszt választott. A szabónő utcájában egérszürke anyagból készült a járda, nagykockás mintával, itt-ott felszedve. A borsózöld házat fehér és piszkosfehér ablakdíszítések tagolják, csauszín redőnyökkel, több félrecsúszva kacéran és helyreállítást ígérve csalfán. A háztető palaszürke, a csatorna őszi rozsdabarna, esőben nedvfényű, nyakba csörgő. A kapu ejtett vállú denevérszabás, elöl nyitott, középmagasságban divatos, nagy fémgömb. A lift mélybarna és állongó, apró de sűrű szidással övezett. A házfelügyelőnő derékban bőszabású, nyaktól fölfelé paprikapiros. Száj kissé nagyra szabott és jól kinyitva. A lépcsőház mélysötét és görényillatú, itt-ott égett olajszaggal kevert, amely fátyolszerűen lebeg, mint egy könynyű stóla. A lépcsőhöz hidegfekete mintája ragadós, az emelkedés lépcsőzetesen lerakott, fordulóban a vendég szuszog és halkan, de huzamosan káromkodik. Külföldi divatlapok seregét nyújtotta a szabónő és hosszan belemélyedtünk. A külhoni divat elragadó. Első pillantásra legjobban egy francia trapéz Princess ruha tetszik, és azonnal igennel szavaztam, mert a hölgyről éppen leesőben volt. Bízni lehet benne, hogy aki azt felveszi, bármely pillanatban kicsúszhat belőle. Aztán mégis egy angol kiskabátot ajánlottam, melyben a hölgy úgy húzza be magát, mint aki attól tart, hogy a kutya belekap hátulról. Majd az amerikait választottam, amelyiknek az eleje van hátul és a hátulja elöl, továbbá az ingszabást, amelyben viselője úgy festett, mintha a közértben csomagolták volna. Láttam olaszt, amelyben a hölgy bárhol benevezhet zsákbanfutásra és spanyolt, amelyik gömbalakot kölcsönöz viselőjének, és ha álmában bika kergeti, csak elgurul. (Ha viszont Pestre jön benne, a villamoson mindenki átadja a helyét.) Szebbnél szebb dolgok véget nem érő választéka tárult elénk, sajnos, a pesti nők nagy többsége maradt, egyik sem tetszik, senki nem csináltatja, pedig nagy sikerük lenne, mindenki röhögne az utcán. Feleségem egy princess szabást választott. Csinos, testhezálló, fiatalos, de semmi különös. Se nem repül, se nem gurul, se nem röhögtél. Legalábbis azt hittem ... Tegnap, ahogy hazamegyek, lábam földbe gyökerezik. Fekete álarcos nő a szoba közepén, önkéntelenül kapok a pisztolyzsebemhez, akkor látom, hogy birkózik, önmagam val. — Kicsoda ön?!? — ordítok rá rémülettől rekedten. — Jaj, csakhogy jössz már — csilingel a fene álarc alól nejem drága zenéjű és felülmúlhatatlan szopránja. — Segítsd le ezt az átkozott ruhát, mert rögtön megüt a guta! És kiderül a következő tényállás. A princess fel csak felmegy valahogy, de se az istennek se. Szűk a felső bemeneti nyílása, így tervezte a tervező. Aki le akarja vetni, kénytelen előbb arcát homlokától állig csúszós selyemküdővel bebugyolálni — de legjobb az egész fejet zacskóba dugni —, mert ha nem, egy szemig lehúzza a rúzst, a hamvakat és mindama szép pirt, amit isten napocskája oly bőkezűen varázsol a női arcokra. Fejvédő zacskó szükségeltetik, továbbá legkevesebb egy segédszemélyzet, aki a szoknya aljába belekapaszkodódik és kibontja belőle a hölgyet, mint héjából a banánt... Nekünk kedvez tehát a divat, nekünk, férjeknek. Ismét emelkedtünk értékben, fontosságban. Mert hogyan mutatta be valaha élte párját a hölgy? Megbocsátó hangon és némi biggyesztéssel mondta: — A férjem... És ma? Büszkén hangsúlyozva, ezekkel a szavakkal: " A férjem, szakácsom, takarítónőm "és komornám. Kis jó Két új emlékbélyeg Két új emlékbélyeg kerül forgalomba október végén. Az egyiket az országos bélyegkiállítás alkalmából, a másikat az első magyar levelező hét tiszteletére adják ki. Novemberben szintén két új bélyeg jelenik meg: az első magyar repülőbélyeg 40. évfordulója és az UNESCO-székház avatása napján. Decemberre tíz értékből álló új repülőbélyegeket, terveznek. Kis írás nagy szívekről A háromszív, melyről szó lesz, három kislányé: Bauer Rozália VlI/b, Takács Teréz Vl/a és Rosta Ilona V/b osztályos tanulóké. Az Egressy út 13. számú házban laknak, és mindnyájan az őrnagy utcai általános iskola kisdiákjai. Ide, az iskola igazgatójához érkezett néhány napja az a levél, melynek most néhány sorát idézzük. „Én, Fekete Zoltánná, az Egressy út 13-ban lakom, és nemrég jöttem ki a kórházból, ahol tizenhét hétig feküdtem agyvérzéssel. Még most is tehetetlen, járóképtelen vagyok. Ez a három kislány naponta lejön hozzám, elvégzi a ház körüli dolgokat, kitakarít, bevásárol, gondoz, s néha meg is főz. Ez olyan jóleső érzés. Az, hogy vannak ilyen gyerekek! Ezért elsősorban a szülőket és a pedagógusokat illeti dicséret kívánom, legyen áldás munkájukon.” Az igazgatói irodában a három kislány, egymás kezét fogva áll előttem. — Rózsika néni egy évvel ezelőtt költözött a házunkba — mondja Bauer Rózsi. — Olyan kedves öreg néni. Egyszer megkérdezte, hol van a kerületi orvosi rendelő, mi elkísértük. Attól kezdve bejártunk hozzá. Segített megcsinálni a leckénket, könyveket adott kölcsön, mert nagy könyvtára van, és mindig csak olvas. Aztán egyszer hiába kopogtunk nála, kórházba vitték. Azt mondták, nagyon beteg. Takács Teca veszi át a szót. — Aztán egy nap láttuk, hogy megint nyitva az ablaka és fellohadtunk. Mozdulatlanul feküdt az ágyban, beszélni is alig tudott. A szobája meg csupa por és rendetlenség. Szombat volt éppen, összegyűjtöttünk hatkislányt a házban és nekifogtunk takarítani. Én az ebédlőt, Takács Jutka a hálót, Ilonka a kis szobát, Teca a mellékhelyiségeket. Aztán el is mosogattunk. Rózsika néni azt mondta, hogy majd jön hozzá egy asszony takarítani, de becsapta, nem jött. Akkor elhatároztuk, hogy mindennap eljárunk hozzá. — Főztök is? — Ha a szomszéd nénik nem tudnak. Olyankor Teca szokott főzni, mert ő az úttörőknél szakácsversenyt nyert. — És mit főzöl? — Babfőzeléket, paprikáskrumplit, tököt meg sült csirkét. De sütni nem tudok. Restellkedve süti le a szemét. — Ezért ■ostyalapot szokok venni és közé keverek egy kis krémet. Rózsi néninek ízlett. Most már beszerveztük a többi kislányt is a házban, s ha valaki lemegy a közértbe, mindig beszól, nem kell-e valami a néninek, Ilonkui szeret mosogatni, ezért azt mindig ő szóli. Ilonka nem szeret mosogatni, de nem szól. A három kislány csak szorítja egymás kezét, nagyon komolyak. ★ — Mégis, miért? — kérdem. — Miért teszitek? Hiszen a játékidőtöket adjátok föl ezért. A legkisebbik, a tízéves Ilonka válaszol, alig hallhatón: — Mert szeretjük. Túri András A barátság hangja Zsúfolásig megtelt a Sportcsarnok ezen az őszi délutánon. Az elnöki emelvényen öt kínai ember ül. Nézik, nézik a sokezres tömeget. A tolmács ott ül a kínai nagykövet háta mögött, és a népfront szónokára hallgat. Időnként odahajol és mond egy összefoglaló mondatot. Amikor Ortutay Gyula arról szól, hogy a népi Kína találta meg az igazi hazafiságot, a nemzeti érzést, hiába nevezi az áruló Csang Kaj-sek nacionalistának magát, a fiú szeme felvillan és minden szót fordít. Marosán György következik. A kínaiak megmozdulnak székükön, a nők előrehajolnak, a nagykövet feszülten figyel. A százmilliós kínai iskolástömegről beszél. Lenyűgöző a számok hatása. Egy év alatt 5-ről 10 millióra nőtt az acéltermelés. A gabonatermés 90 százalékkal ugrott 350 millió tonnára. Széntermelésben jövőre Kína elhagyja Angliát. A tolmács fordítja: „Kína nem lép, ugrik a szocializmusba.” Novemberben az urnák előtt erről a barátságról is szavazunk! — A szavak még tovább fokozzák az amúgy is emelkedett hangulatot. Közbekiáltanak a rémesebbek, sokan integetnek a vendégek felé: Kimost vissza Kínának! Ha ők mellettünk álltak 56-ban, mi is mellettük állunk most! — ...ezt a forróságot már csak a dal oldja fel. Megiszól a zene, amikor a nagykövet kocsijába száll. Nézi a kék zuglói eget, tekintetével átöleli a szürke épületet. Mire gondolhat? Talán arra. Milyen nehéz lesz ezt tökéletesen visszaadni a haza írott levélben. (gesztelyi) Pénteken Mátyásföldön sorsolják a lottót A hónap első sorsolását ezúttal is Budapesten rendezi meg a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A lottó 40. játékhetének sorsolását és a szeptemberi tárgy nyeremény húzást október 3-án, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban (XVI., Mátyásföld, Margit utca 2. sz.) tartják. A húzásokat délelőtt 9 órakor dupla vagy semmi játék előzi meg. A tárgynyeremény-sorsoláson a 39. játékhét szelvényei vesznek részt. KÖTELEZŐVÉ TESZIK A PANASZKÖNYVET A KÓRHÁZAKBAN Olcsóbb a liba- és a kacsahús A Baromfi- és Tojásértékesítő Vállalat ma reggeltől szombat délig 500 000 tojást, 400 mázsa vágott és 1000 ketrec élő baromfit oszt el a KÖZERT-boltok között. A szövetkezeti baromfiboltok a bontott zsíros libahús árát kilónként 50 fillérrel, a nyúzott libahúsét 1,50, a zsíros kacsahús árát pedig 1 forinttal mérsékelték. A zsíros libahúst 29, a nyúzottat 29,50, a zsíros kacsahúst 30 forintért árusították. Erzsébet, a „léleklátó“ Markazt, a Gyöngyös melletti kis falut egy idő óta szárnyra kapta a hír. Kitől indult el, ki adta tovább, hogy itt halottlátó tudósasszony él, már nem tudja senki. De naponta jönnek messzi tájakról is ajándékkal, pénzzel hozzá emberek. Mert Erzsébet szavára — mondják a hírek — megnyílnak a sírok, s feljönnek a lelkek, hogy üzenjenek. Egy szalmafedeles ház A bácsi, akit megállítok, pipája szárával előremutat. — A tizedik ház könnyen megtalálja. Már csak annak van szalmafedele. Pedig telne Erzsinek cserépre is... Most is hárman várják, jó lesz, ha siet. A házon — amely előtt megállók — alig kéttenyérnyi, pici ablakok. Belépek a kapun, s az udvarra állított hosszú falócáról három nő pillant fel kíváncsian. Idősebb néni és két fiatal lány. — Nincs itthon — mondják —, a tanyára ment. Ülünk és várunk. A nők beszélgetnek. Persze, Erzsébetről. Még nem látta egyik sem. De mindhárman tudnak róla valamit. Hogy sokáig beteg volt, s már lemondtak róla ... nem eszik semmit, csak gyümölcslevet. Pénzt nem kér senkitől, de mindent elfogad. És hogy igazat mond ... Megjöttek a lelkek Lassan, nagyon lassan telik az idő. Már több mint három órája ülünk. Végre megjöttek: három nő, hátukon széles gyümölcsöskosár. Kettő hangos jónapotot köszön, csak a harmadik néz el fejünk felett. Igen, ez Erzsébet. Harminc év körüli szikár parasztasszony, magas homlokán két haragos ránc. Tekintete éles, szinte fenyegető. Felénk se néz, a konyhába megy és a kosárból szőlőt válogat Jó fél óra múlva végre reánk tekint, és lassú léptekkel a szobáiéba megy. Onnét szól ki érdes, érdekes, kemény férfihangján: — A halottak itt vannak, iöiiön valaki. Homályos, csaknem sötét szobába lépek. Erzsébet hoszszú asztalnál ül és vastag imakönyvből hadar valamit. Fejkendője félig eltakarja arcát. Leülök elé. — Vessen csak keresztet... Megteszem, mire nagyon lassan, szüneteket tartva beszélni kezd. De a szemét nem veszi le rólam. — Meghalt szülei vannak itt velünk — mondja vontatottan. Aztán elhallgat és hirtelen lecsap: — Él-e még az apja? Éber vagyok, és habozás nélkül intem a nemet. — Azt is kérdezik — meséli tovább —, megvan-e még a régi munkahelye? Intek, hogy igen. — Hol? Már vártam a kérdést és mondom is: egy boltban. És így megy ez tovább vagy 45 percig. Mindent helyeslek , és Erzsébet lépre megy. Egyre merészebb, és kideríti rólam: a szüleim nem élnek, korán nősültem, van egy kisfiam. Feleségem megcsal, elválok tőle. Már van egy új feleségjelölt. Az elvarázsolt pénz Egyszer csak elhallgat, hátat fordít. Ez annyit jelent, hogy eltűnhetek. S bár élnek a szüleim, feleségem nem volt, menyasszonyom még nincs — tudom az illemet, s a tárcámba nyúlok. Nem az asztalra teszem a pénzt, hanem a gyűrött terítő alá. Táskámat pedig a szobában hagyom, hogy legyen okom újra visszajönni. Vissza is jöttem. Erzsébet még mindig az asztalnál ül, s a mentegetőzésre egy szót sem válaszol. Megfogom a táskát, s az abroszt emelem... Ahogy sejtettem, a pénznek hűlt helye. Mármár hinni kezdem, hogy valamiféle szellem mégis segédkezik itt, amikor az asszonynyal szemközti falon egy pillanatra megcsillan valami Nem látom tisztán, tükör-e, vagy kép, de bármelyik is van rajta üveg. S látszik benne a kis szoba. Most már értem. Az udvarra lépek, a három nő megrohan. Arcuk sápadt a nagy izgalomtól. Ugye, igazat mond? Nagy tudósasszony... Szellemek segítik ... Dehogy a szellemek — a buta babona! Balogh László