Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)
1958-12-25 / 303. szám
A költő, a szobrász, a festő, a színész, a munkás, a tisztviselő dió keresete Az első pénz... Az első kereset ... Az elvégzett munka első jutalma. Minden ember életének felejthetetlen élménye, így volt ez régen, így van ma is. Hogyan vallanak erről, hogyan válaszolnak a kérdésre a szellem emberei, mit mondanak az első „borítékról” az egyszerű emberek? — Az első pénz, az első kereset! Keserű emlékeket ébreszt bennem — mondja Tímár József Kossuth-díjas kiváló művész. — Éppen érettségit tettem, amikor az apám meghalt, s én egyedül maradtam, támasz nélkül. A huszas évek elején volt, a nagy munkanélküliség idején. Az újsághirdetéseket böngésztem egész nap, s végül találtam egyet, amely mintha nekem készült volna. Egy nyugdíjas vak öregember keresett felolvasót napi két órára. Jelentkeztem. Egy pengőt fizetett egy délutánra. — Mire költötte? — Már nem emlékszem pontosan. De bizonyosan édességet vettem rajta. Brossza és hercegovittai G. I. az egyik kerületi tanácsnál csoportvezető. Negyedszázada kezdte kistisztviselőként a fővárosnál, ötvennyolc pengő havi fizetéssel. — 1933. november 1-én vettem föl az első fizetésemet — mondja.. — Óriási összegnek tűnt a szememben. Hanem mire édesanyám kiváltotta mindazt, amit az utolsó időben zálogba tettünk, mindössze 11 pengő maradt belőle. Apám asztalos volt, s akkor rosszul ment a kisiparosoknak. Meg aztán hatan voltunk testvérek. Anyám nálam hagyta a 11 pengőt, azt mondta: tisztviselő nem járhat pénz nélkül. Én aztán egy pár kötött kesztyűt vettem neki, meg egy brosszűt a legkisebb nővéremnek, akit nagyon szerettem. A többi pénzen cigarettahüvelyt és Hercegovina dohányt vásároltam. És másnap 10 pengőt kölcsönkértem a fogalmazótól a következő elsejéig. Tizenhat krajcár egy képért Herman Lipót, a kiváló festőművész ellágyultan emlékezik. — Tizenkét esztendős voltam, amikor az első pénzt kerestem. Egyik képemet megvásárolta 16 krajcárért egy francia. — Mit tett a pénzzel? — Rajzeszközöket vettem. Persze csak egy részéből. A többit félretettem, mert már régen foglalkoztatott a terv, hogy,vicclapot alapítok. — És meg is valósította? — Csak később, két esztendő múlva. Meg is jelent a lapom „Nevessünk” címmel. Jó néhány esztendő múlva, 1904-ben száz aranykoronát kaptam egy kiállított olajfestményemért a Képzőművészeti Főiskolától. Hanem az első „igazi” keresetem mégis az a 16 krajcár volt. Hurka két pengőért Vágó Pál nem idős ember, alig múlt 40 esztendős, de egészen fiatalon ő is belekóstolt még a munkásnyomorúságba. Már 14 esztendős korában dolgoznia kellett, nehéz munkán, építkezésen. Négy pengőt kapott egy hétre. — Amikor kezembe olvasták az első négy pengőt, egyenesen a legközelebbi hússzékbe siettem és két pengőért hurkát meg fehér kenyeret vettem. Rengeteg volt. Akkor leültem a Rákóczi tér egyik padjára és az egészet befaltam egy ültőhelyemben. Amikor az utolsó falatot is lenyeltem, sírva fakadtam. Eszembe jutott, mit fog mondani otthon az anyám. De olyan régen ettem akkor már annyi hurkát, mint amennyit szerettem volna, hogy nem tudtam ellenállni. Este 11-kor vetődtem haza. A bátyám fogadott — pofonnal. Költő a rakodón A költő, Fodor József Kossuth-díjas, ezt mondja: — Amikor az első világháború után leszereltem, a soroksári teherpályaudvaron dolgoztam, mint rakodómunkás. Ezért a nehéz munkáért 25 pengőt kaptam egy hónapra. — Mire volt ez elegendő? — Étkezésre. Naponta egy nagy adag lóhúsra és egy kávéra. Lakásra nem kellett költenem, mert a nővéremnél laktam. Már akkor foglalkoztam írással, de keresni nem tudtam vele. Aztán biztosítási tisztviselő lettem havi 30 pengőért. Az első nyolc versem 1923-ban jelent meg. Mikes Lajos felfigyelt rám, tehetségesnek tartott. Azt mondotta, hagyjam ott a biztosítási munkát, felajánlotta, menjek el az Estlapokhoz irodalmi titkárnak. — Mit fizettek akkor egy versért? — Nyolc-tíz pengőt. József Attila is ennyit kapott, azért tűnt számára olyan elérhetetlennek a havi 200 pengő. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész nevét az egész világon ismerik. Hogyan kezdje ő, mi volt az első keresete? — Húsz korona. Fürdős Dezső uzdi földbirtokostól kaptam egy részére készített boros- s üveg-vignettáért. Az első rendelést Léderer Ervin gyógyszerész adta: Erzsébet téri patikájának mintáztam valami szájt víz-reklámot. Hogy mit fizetett érte, már nem tudom. Mikszáth-sorozat Mire költi keresetét egy mai fiatal? Nagy László előkalkuláns az Alumíniumgyárban. Huszonöt esztendős, apja kisgazdálkodó, fizetése 1600 forint. De akkor, 1955. szeptember 1-én, amikor első fizetését kapta, az csak 1000 forint volt. — Haza nem kellett adnom soha — mosolyog a visszaemlékezésen —, az egészet tankönyvekre költöttem. A Műegyetem esti tagozatára jártam, mindazt a könyvet megvásároltam, amire már régóta fájt a fogam. Azért persze nem az egész fizetésemet költöttem könyvekre. Vettem fogarlécet, körzőt meg egy csodálatos „diplomata” táskát és 300-ért ballonkabátot. Mindenem megvolt, nyugodtan költhettem. Most sem kell spórolnom. Ebben a hónapban Aranyt és a Mikszáth-sorozatot vásároltam meg. A jövő hónapban pedig ... óh, lala, majd meglátom. Fiatal kolléga hallgatja a beszélgetést, azt mondja: — Én egy Danuviára spórolok. Nyáron talán meglesz. Hiába, megnőttek az igények. Hosszú az idő a kétpengős hurkától a 12 000 forintos motorkerékpárig. Túri András — László Miklós Borosüveg-vignetta Az étteremben a Marting, a bárban a Beamter—Szabó duó gondoskodik erről Mid? Pistává HIHC& SUiletéSMidOinJ -Imcroru Msuri, de in to mierfew 3 Tofoh ! SZÉPSÉGÜKRŐL BESZÉLNEK a fizika szépjik szépei Mivel őrzik meg: sporttal, helyes étrenddel, sok alvással, a púder, a festék mellőzésével, vagy derűjükkel, kiegyensúlyozott életükkel? Hogy a pesti nő mennyire szép, az nem közhely. De mi ennek a titka, mit lehet tenni megszerzéséért és főleg megtartásáért, erről vallattuk ki a legszebbeket. Először Sátory Marikához mentünk. Mosolyát nem kell a cikkhez mellékelni, az olvasó többször láthatta képeslapok címoldalán. Vagy felnézünk a villamoson az újságból és ott találjuk a plakátokon. A járókelő hirdetőoszlopon és kirakatban találkozhat az arcával, a legtöbbször fényképezett nő ma Pesten. Éppen takarít, amikor rányitunk. Nem sokat szerénykedik, hiszen tudja, hogy szép. Hogy mitől? Ezen sohasem gondolkozott. Valószínűleg a huszonhárom évétől — mondja. De arra a kérdésre, mit tesz azért, hogy szép is maradjon, feléled. Úgybeszél erről, mint egy mérnök a technológiáról. Lumpolni tilos Van egy másféléves gyereke. Neki sokat köszönhet. Addig sovány, meszelőnyél alakú kislány volt, a szülés rendbehozta alakját nőies vonalai lettek. Most 170 centi magas 58 kiló, ennyinek kell maradnia, hogy jó maneken legyen. Csak rá kell dobni egy konfekcióruhát és már elegáns. Napirendje tehát: reggel hatkor egy óra uszoda. Reggeli tíz deka sonka, és ha még éhes, tej. Ettől finom a bőr. Délben főzelék, mert vitamin kell leginkább: saláta, spenót, vagy sárgarépa. Este muszáj vacsorázni, mert éhesen nem lehet derűsen várni a férjet. Leves tehát, mert enélkül a gyomor tönkremegy, hideg sült, lehetőleg kenyér nélkül. Vasárnap evezés. Este nyolckor az ágyba, rengeteget alszik, lumpolni tilos. A férj orvos, tanácsaival segíti. Nem érti a nőket, miért éheznek. Sportolni kell, mondja. Éjjelre semmi krém, mert ez eltörni a pórusokat. Nappal, púder alá egy kevés. Semmi festék. Arca száraz, víz helyett inkább babaolajjal mossa arcát. Dús haját hetenként mossa, egyszer samponnal, egyszer sterogenollal. Nyáron csukamájolajjal dörzsöli be testét — a ricinusolajok nagyon növesztik a pihéket —, télen citrommal. A ricinusolaj a szempillára jó, de göndöríteni nem szabad a pillát, mert letöredezik, viszont „majd megzabálták”, az egyiptomi hercegnő arcáért, karcsú alakjáért, elegáns mozgásáért. Arcán egy szem púder sincs, mégis olyan, mint egy porcelánfigura. Szerinte a festés tökreteszi az arcot és senkinek sem tetszik, öncsalás. Az alak szépsége sem fontos, a mozgás a döntő. Brüsszelben mindenki megállapította, hogy a pesti lányok a járásukkal, mozdulataikkal nyernek csatát. Nem akrobatizáltak, mint az amerikaiak, nem dobálják a lábukat Leginkább — ezt szakértők mondták — a párizsi lányokhoz hasonlított a viselkedésük. Egyébként nem sokat ér rá szépíteni magát, korán kel, keveset alszik, sokat dolgozik, kis időt a vőlegényével tölt és siet beteg, özvegy édesanyjához és három kistestvéréhez, akikről ő gondoskodik. Nem ért rá megöregedni Sok széppel beszéltünk még, de nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem mondanánk el, amit a primadonnával végeztünk. Honthy Hanna öltözőjében töltöttük a Három tavasz bemutatójának estéjét. Nemcsak szereplője ennek a darabnak: róla írták, az ő élete elevenedik meg benne. Amikor az első felvonásban megjelenik, fiatalon, a nézők hitetlenkedve csóválják fejüket: ez nem lehet az, akit nagyapáik is láttak. Táncol, divaskodik, hangja egy kislányé. Picit sóhajt, mikor bejön az öltözőbe, és azonnal letörli a festéket. Minden másodpercért kár, amíg a bőr nem lélegezhetik. Előadás után siet haza. Kialussza magát és tanul. Háztartásában rend és tisztaság, még a konyharuhákat is megszámozták. Délután már az előadásra izgul, készül. A négy és félórás produkció egy fiatal lányt is kifárasztana, ő úgy megy el, mint aki most kelt fel. Torna, munka, készülés, örökös készenlét közben „nem ért rá" megöregedni. A négy válasz ellentmondó. Úgy látszik, nem a szépségápolás a döntő. Többet árult el a környezet. Az apák, férjek, gyermekek és munkatársak egybehangzóan azt mondják, hogy a szépeknek akkor is harmonikus légkörük lenne, ha nem lennének szépek. Valahol itt van a titok nyitja. Hogy egyikük sem vétette el a mértéket. Emberek, akik nemük hivatástudatával vállalták az igazi női szerepet: gondoskodni, szeretni, hűséges szerelemben élni. Gesztelyi Nagy Zoltán Kitelepítik Angyalföldről a Meder utcai Ásványőrlőt A XIII. kerületi Tanács VB-elnöke elmondotta, hogy az iskolai oktatásnál a jövőben kihasználják a több száz üzem adta lehetőségeket is. Azt tervezik, hogy az egyik gimnáziumból — kísérletképpen — hetenként egyszer elviszik a diákokat valamelyik gyárba. Ennek célja, hogy az ifjúság minél jobban megbecsülje a fizikai munkát. A végrehajtó bizottság több fontos határozatot hozott a kerületi egészségügyi viszonyainak javítására. Ki akarják telepíteni jelenlegi helyéről a Meder utcai Ásványőrlőt, mert ennek közelében két fontos egészségügyi intézmény található. A jövőben a lakóházak mellett csak akkor engedélyeznek műhelyeket, ha azok nem zavarják a lakosok nyugalmát és ugyanakkor működésük sem káros az egészségre. A tanács gondoskodik a munkásszállások rendszeres egészségügyi ellenőrzéséről és a megfelelő higiéniai feltételek megteremtéséről. KARÁCSONYI LÁTOMÁS (Ssür Saabé Jóaseí rajaa) Mindennapi történet, avagy figyelmes ember a nézőtéren Hangjáték HANGOK: Hamlet, Papírcsörgés, Férfihang, Női hang, Mama hangja, Szellem. Történik egy pesti színházban, Hamlet, III. felvonás, I. szín, a dán királyfi nagy monológja. A mikrofon a nézőtér második sorában, ahol figyelmes ember ül Mancikával és Mancika mamájával. HAMLET: Lenni vagy nem lenni. Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait... (Papírcsörgés.) Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen , fegyvert ragadva véget vet neki? (Erősebb papírcsörgés.) Meghalni — elszunnyadni — semmi több. S egy álom által elvégezni... (Papírcsörgés elnyomja.) FÉRFIHANG: (Suttogva) Vegyen, Mancika... NŐI HANG: (Suttogva) Mi van benne? FÉRFIHANG: Vegyes savanyú ... (Zacskót megrázza.) NŐI HANG: Jaj, azt nagyon szeretem ... (Belekotor). FÉRFIHANG: Alul nápolyi... (Zacskót megrázza.) NŐI HANG: Azt a mama is szereti... Mama! Mama!! MAMA: Mi az? NŐI HANG: Nápolyi. Az egész rúd a tied. (Rémületes papírcsörgés.) HAMLET: (Túl akarja ordítani) ... a hivatalnak packázásait! (Dörgés, villámlás, Szellem megjelen.) SZELLEM: Szakítsd meg, fiam, e bús monológot! HAMLET: Óh, irgalomnak minden angyalt! Miért jössz újfent, atyám szelleme, Holott e részben nincs is jelenésed?!? SZELLEM: (Előre jön és kénköves szagot lehel.) Pár szám leend a publikom felé... A nézőtérről hallgatom igéid, Ám élvezésök nem zavartalan. Várjuk meg hát, míg földszint balközép Második sorban amaz ifjú pár Béfejezendi cukor majszolását. Mert papírjoknak zörgése miatt köröttök szódiból mit se hallani, És mind a szomszéd oly dühös immár, Hogy szinte a torkuk átharapni kész! HAMLET: Vonzó szokás e boldog ifjaké: Oféliásoknak színházi esten — Édest az édesnek — venni tíz dekát. SZELLEM: De lám, a gyár és zacskótervező Csörgős papírral vonta azt körül. HAMLET: Ám ezen ifjak dagadó szívek Dörömbözését hallják csak s nem azt, Hogy mások élvét zavarja zörej. SZELLEM: És örömökben észre sem veszik. Hogy elől-hátul pokol mélyébe kívánják őket. Bárha kedvesek. (A csend helyreállt.) De már elcsitult a harsány papír. Zengő panaszid kezdd újból, fiú! (Szellem eltűn.) HAMLET: (Abban a reményben, hogy ezúttal végig tudja mondani) Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés... Kissó ■ Gong. A gyár szépségversenyének győztese A másik szépet a Budapesti Konzervgyárban találtuk meg. Pintér Ilonának hívják, megnyerte a gyár szépségversenyét, Rákoscsabától a Zalka Máté térig nem találni nála szebbet, pedig itt nagyon sok a csinos lány. Ilonka tanul és dolgozik. Az udvarlók megfékezésére kéri a mamát: jöjjön eléje munka után. Nem tesz semmit azért, hogy szép legyen és szép maradjon. Talán ettől még szebb. Sem festék nem érte még az arcát, sem fogyókúrára nem gondolt. Sudár, 168 centiméteres leány, 66 kiló. Az étvágya kitűnő, de amíg dolgozik, nem fél az elhízástól. Langyos vízben mosdik. Kézilabdázik és kajakozik. A környezete szerint nyugodt, derűs, szeret mosolyogni és mosolyogtatni. A budapesti lányok szép mozgása A harmadik, Hahn Erzsi, a vendéglátóiparban dolgozik, a Népköztársaság útján. Nagyon szép, bár nem nyerne nálunk szépségversenyt, mert nem „magyar” típus. Brüsszelben December 26-án, péntek du. 2 órakor ÜGETŐVERSENY December 21-én, szombat du. 2 órakor ÜGETŐVERSENY KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES ÜGYFELEINKNEK!