Esti Hírlap, 1958. december (3. évfolyam, 283-306. szám)

1958-12-25 / 303. szám

A költő, a szobrász, a festő, a színész, a munkás, a tisztviselő dió keresete Az első pénz... Az első ke­reset ... Az elvégzett munka első jutalma. Minden ember életének felejthetetlen élmé­nye, így volt ez régen, így van ma is. Hogyan vallanak erről, hogyan válaszolnak a kérdésre a szellem emberei, mit mondanak az első „borí­tékról” az egyszerű emberek? — Az első pénz, az első ke­reset! Keserű emlékeket éb­reszt bennem — mondja Tímár József Kossuth-díjas kiváló művész. — Éppen érettségit tettem, amikor az apám meg­halt, s én egyedül maradtam, támasz nélkül. A huszas évek elején volt, a nagy munkanél­küliség idején. Az újsághirde­téseket böngésztem egész nap, s végül találtam egyet, amely mintha nekem készült volna. Egy nyugdíjas vak öregember keresett felolvasót napi két órára. Jelentkeztem. Egy pen­gőt fizetett egy délutánra. — Mire költötte? — Már nem emlékszem pon­tosan. De bizonyosan édességet vettem rajta. Brossza és hercegovittai G. I. az egyik kerületi ta­nácsnál csoportvezető. Negyed­­százada kezdte kistisztviselő­ként a fővárosnál, ötvennyolc pengő havi fizetéssel. — 1933. november 1-én vet­tem föl az első fizetésemet — mondja.. — Óriási összegnek tűnt a szememben. Hanem mi­re édesanyám kiváltotta mind­azt, amit az utolsó időben zá­logba tettünk, mindössze 11 pengő maradt belőle. Apám asztalos volt, s akkor rosszul ment a kisiparosoknak. Meg aztán hatan voltunk testvérek. Anyám nálam hagyta a 11 pen­gőt, azt mondta: tisztviselő nem járhat pénz nélkül. Én aztán egy pár kötött kesztyűt vettem neki, meg egy brosszűt a legkisebb nővéremnek, akit nagyon szerettem. A többi pén­zen cigarettahüvelyt és Her­cegovina dohányt vásároltam. És másnap 10 pengőt kölcsön­kértem a fogalmazótól a kö­vetkező elsejéig. Tizenhat krajcár egy képért Herman Lipót, a kiváló fes­tőművész ellágyultan emléke­zik. — Tizenkét esztendős voltam, amikor az első pénzt kerestem. Egyik képemet megvásárolta 16 krajcárért egy francia. — Mit tett a pénzzel? — Rajzeszközöket vettem. Persze csak egy részéből. A többit félretettem, mert már régen foglalkoztatott a terv, hogy,vicclapot alapítok. — És meg is valósította? — Csak később, két esztendő múlva. Meg is jelent a lapom „Nevessünk” címmel. Jó né­hány esztendő múlva, 1904-ben száz aranykoronát kaptam egy kiállított olajfestményemért a Képzőművészeti Főiskolától. Hanem az első „igazi” kerese­tem mégis az a 16 krajcár volt. Hurka két pengőért Vágó Pál nem idős ember, alig múlt 40 esztendős, de egé­szen fiatalon ő is belekóstolt még a munkásnyomorúságba. Már 14 esztendős korában dol­goznia kellett, nehéz munkán, építkezésen. Négy pengőt ka­pott egy hétre. — Amikor kezembe olvasták az első négy pengőt, egyenesen a legközelebbi hússzékbe siet­tem és két pengőért hurkát meg fehér kenyeret vettem. Rengeteg volt. Akkor leültem a Rákóczi tér egyik padjára és az egészet befaltam egy ültő­­helyemben. Amikor az utolsó falatot is lenyeltem, sírva fa­kadtam. Eszembe jutott, mit fog mondani otthon az anyám. De olyan régen ettem akkor már annyi hurkát, mint amennyit szerettem volna, hogy nem tudtam ellenállni. Este 11-kor vetődtem haza. A bátyám fogadott — pofonnal. Költő a rakodón A költő, Fodor József Kos­­­­suth-díjas, ezt mondja: — Amikor az első világhábo­rú után leszereltem, a soroksá­ri teherpályaudvaron dolgoz­tam, mint rakodómunkás. Ezért a nehéz munkáért 25 pengőt kaptam egy hónapra. — Mire volt ez elegendő? — Étkezésre. Naponta egy nagy adag lóhúsra és egy ká­véra. Lakásra nem kellett köl­­tenem, mert a nővéremnél lak­tam. Már akkor foglalkoztam írással, de keresni nem tudtam vele. Aztán biztosítási tisztvi­selő lettem havi 30 pengőért. Az első nyolc versem 1923-ban jelent meg. Mikes Lajos felfi­gyelt rám, tehetségesnek tar­tott. Azt mondotta, hagyjam ott a biztosítási munkát, fel­ajánlotta, menjek el az Est­lapokhoz irodalmi titkárnak. — Mit fizettek akkor egy versért? — Nyolc-tíz pengőt. József Attila is ennyit kapott, azért tűnt számára olyan elérhetet­lennek a havi 200 pengő. Kisfaludi Stróbl Zsigmond­­ szobrászművész nevét az egész­­ világon ismerik. Hogyan kezd­­j­­e ő, mi volt az első keresete? — Húsz korona. Fürdős De­zső uzdi földbirtokostól kaptam­­ egy részére készített boros- s üveg-vignettáért. Az első ren­delést Léderer Ervin gyógysze­­­­rész adta: Erzsébet téri patiká­­­­jának mintáztam valami száj­­t víz-reklámot. Hogy mit fizetett­­ érte, már nem tudom. Mikszáth-sorozat Mire költi keresetét egy mai fiatal? Nagy László előkalkuláns az­­ Alumíniumgyárban. Huszonöt­­ esztendős, apja kisgazdálkodó,­­ fizetése 1600 forint. De akkor,­­ 1955. szeptember 1-én, amikor­­ első fizetését kapta, az csak 1000 forint volt. — Haza nem kellett adnom soha — mosolyog a visszaem­lékezésen —, az egészet tan­könyvekre költöttem. A Mű­egyetem esti tagozatára jár­tam, mindazt a könyvet meg­vásároltam, amire már régóta fájt a fogam. Azért persze nem az egész fizetésemet költöttem könyvekre. Vettem fogarlécet, körzőt meg egy csodálatos „diplomata” táskát és 300-ért ballonkabátot. Mindenem meg­volt, nyugodtan költhettem. Most sem kell spórolnom. Ebben a hónapban Aranyt és a Mikszáth-sorozatot vá­sároltam meg. A jövő hó­napban pedig ... óh, lala, majd meglátom. Fiatal kolléga hallgatja a beszélgetést, azt mondja: — Én egy Danuviára spóro­lok. Nyáron talán meglesz. Hiába, megnőttek az igé­nyek. Hosszú az idő a kétpen­­gős hurkától a 12 000 forintos motorkerékpárig. Túri András — László Miklós­­ Borosüveg-vignetta Az étteremben a Marting, a bárban a Beamter—Szabó duó gondoskodik erről Mi­d? Pistává HIHC& SUiletéSMidOinJ -Imcroru Msuri, de in to mierfew 3 To­foh ! SZÉPSÉGÜKRŐL BESZÉLNEK a fizika szépjik szépei Mivel őrzik meg: sporttal, helyes étrenddel, sok alvással, a púder, a festék mellőzésével, vagy derűjükkel, kiegyensúlyozott életükkel? Hogy a pesti nő mennyire szép, az nem közhely. De mi ennek a titka, mit lehet tenni megszerzéséért és főleg meg­tartásáért, erről vallattuk ki a legszebbeket. Először Sátory Marikához mentünk. Mosolyát nem kell a cikkhez mellékelni, az olva­só többször láthatta képesla­pok címoldalán. Vagy felné­zünk a villamoson az újságból és ott találjuk a plakátokon. A járókelő hirdetőoszlopon és ki­rakatban találkozhat az arcá­val, a legtöbbször fényképezett nő ma Pesten. Éppen takarít, amikor rányi­tunk. Nem sokat szerénykedik, hiszen tudja, hogy szép. Hogy mitől? Ezen sohasem gondol­kozott. Valószínűleg a huszon­három évétől — mondja. De arra a kérdésre, mit tesz azért, hogy szép is maradjon, feléled. Úgy­­beszél erről, mint egy mérnök a technológiáról. Lumpolni tilos Van egy másféléves gyereke. Neki sokat köszönhet. Addig sovány, meszelőnyél alakú kis­lány volt, a szülés rendbehoz­ta alakját nőies vonalai lettek. Most 170 centi magas 58 kiló, ennyinek kell maradnia, hogy jó maneken legyen. Csak rá kell dobni egy konfekcióruhát és már elegáns. Napirendje te­hát: reggel hatkor egy óra uszoda. Reggeli tíz deka sonka, és ha még éhes, tej. Ettől fi­nom a bőr. Délben főzelék, mert vitamin kell leginkább: saláta, spenót, vagy sárgarépa. Este muszáj vacsorázni, mert éhesen nem lehet derűsen vár­ni a férjet. Leves tehát, mert enélkül a gyomor tönkremegy, hideg sült, lehetőleg kenyér nélkül. Vasárnap evezés. Este nyolckor az ágyba, rengeteget alszik, lumpolni tilos. A férj orvos, tanácsaival segíti. Nem érti a nőket, miért éheznek. Sportolni kell, mondja. Éjjelre semmi krém, mert ez eltörni a pórusokat. Nappal, púder alá egy kevés. Semmi festék. Arca száraz, víz helyett inkább babaolajjal mossa ar­cát. Dús haját hetenként mos­sa, egyszer samponnal, egyszer sterogenollal. Nyáron csuka­májolajjal dörzsöli be testét — a ricinusolajok nagyon növesz­tik a pihéket —, télen citrom­mal. A ricinusolaj a szempil­lára jó, de göndöríteni nem szabad a pillát, mert letörede­­­­zik, viszont „majd megzabálták”, az egyiptomi hercegnő arcáért, karcsú alakjáért, elegáns moz­gásáért. Arcán egy szem pú­der sincs, mégis olyan, mint egy porcelánfigura. Szerinte a festés tökreteszi az arcot és senki­nek sem tetszik, öncsalás. Az alak szépsége sem fontos, a mozgás a döntő. Brüsszelben mindenki megállapította, hogy a pesti lányok a járásukkal, mozdulataikkal nyernek csatát. Nem akrobatizáltak, mint az amerikaiak, nem dobálják a lábukat Leginkább — ezt szakértők mondták — a pári­zsi lányokhoz hasonlított a vi­selkedésük. Egyébként nem so­kat ér rá szépíteni magát, ko­rán kel, keveset alszik, sokat dolgozik, kis időt a vőlegényé­vel tölt és siet beteg, özvegy édesanyjához és három kistest­véréhez, akikről ő gondosko­dik. Nem ért rá megöregedni Sok széppel beszéltünk még, de nem lenne teljes a beszámo­lónk, ha nem mondanánk el, amit a primadonnával végez­tünk. Honthy Hanna öltözőjé­ben töltöttük a Három tavasz bemutatójának estéjét. Nem­csak szereplője ennek a darab­nak: róla írták, az ő élete ele­venedik meg benne. Amikor az első felvonásban megjelenik, fiatalon, a nézők hitetlenkedve csóválják fejüket: ez nem lehet az, akit nagyapáik is láttak. Táncol, divaskodik, hangja egy kislányé. Picit sóhajt, mikor bejön az öltözőbe, és azonnal letörli a festéket. Minden másodpercért kár, amíg a bőr nem lélegezhe­tik. Előadás után siet haza. Kialussza magát és tanul. Ház­tartásában rend és tisztaság, még a konyharuhákat is meg­számozták. Délután már az előadásra izgul, készül. A négy és félórás produkció egy fiatal lányt is kifárasztana, ő úgy megy el, mint aki most kelt fel. Torna, munka, készülés, örökös készenlét közben „nem ért rá" megöregedni. A négy válasz ellentmondó. Úgy látszik, nem a szépség­­ápolás a döntő. Többet árult el a környezet. Az apák, férjek, gyermekek és munkatársak egybehangzóan azt mondják, hogy a szépeknek akkor is har­monikus légkörük lenne, ha nem lennének szépek. Valahol itt van a titok nyit­ja. Hogy egyikük sem vétette el a mértéket. Emberek, akik nemük hivatástudatával vál­lalták az igazi női szerepet: gondoskodni, szeretni, hűséges szerelemben élni. Gesztelyi Nagy Zoltán Kitelepítik Angyalföldről a Meder utcai Ásványőrlőt A XIII. kerületi Tanács VB-elnöke elmondotta, hogy az is­kolai oktatásnál a jövőben ki­használják a több száz üzem adta lehetőségeket is. Azt ter­vezik, hogy az egyik gimná­ziumból — kísérletképpen — hetenként egyszer elviszik a diákokat valamelyik gyárba. Ennek célja, hogy az ifjúság minél jobban megbecsülje a fi­zikai munkát. A végrehajtó bizottság több fontos határozatot hozott a ke­rületi egészségügyi viszonyai­nak javítására. Ki akarják te­lepíteni jelenlegi helyéről a Meder utcai Ásványőrlőt, mert ennek közelében két fontos egészségügyi intézmény talál­ható. A jövőben a lakóházak mellett csak akkor engedélyez­nek műhelyeket, ha azok nem zavarják a lakosok nyugalmát és ugyanakkor működésük sem káros az egészségre. A tanács gondoskodik a munkásszállá­sok rendszeres egészségügyi ellenőrzéséről és a megfelelő higiéniai feltételek megterem­téséről. KARÁCSONYI LÁTOMÁS (Ssür Saabé Jóaseí rajaa) Mindennapi történet, avagy figyelmes ember a nézőtéren Hangj­áték HANGOK: Hamlet, Papír­csörgés, Férfihang, Női hang, Mama hangja, Szellem. Törté­nik egy pesti színházban, Ham­let, III. felvonás, I. szín, a dán királyfi nagy monológja. A mikrofon a nézőtér második sorában, ahol figyelmes ember ül Mancikával és Mancika ma­májával. HAMLET: Lenni vagy nem lenni. Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait... (Papírcsörgés.) Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen , fegyvert ragadva véget vet neki? (Erősebb papírcsörgés.) Meghalni — elszunnyadni — semmi több. S egy álom által elvégezni... (Papírcsörgés elnyomja.) FÉRFIHANG: (Suttogva) Ve­gyen, Mancika... NŐI HANG: (Suttogva) Mi van benne? FÉRFIHANG: Vegyes sava­nyú ... (Zacskót megrázza.) NŐI HANG: Jaj, azt nagyon szeretem ... (Belekotor). FÉRFIHANG: Alul nápolyi... (Zacskót megrázza.) NŐI HANG: Azt­ a mama is szereti... Mama! Mama!! MAMA: Mi az? NŐI HANG: Nápolyi. Az egész rúd a tied. (Rémületes papírcsörgés.) HAMLET: (Túl akarja ordí­tani) ... a hivatalnak packázá­­sait­! (Dörgés, villámlás, Szel­lem megjelen.) SZELLEM: Szakítsd meg, fiam, e bús monológot! HAMLET: Óh, irgalomnak minden angyalt! Miért jössz újfent, atyám szelleme, Holott e részben nincs is jelenésed?!? SZELLEM: (Előre jön és kén­köves szagot lehel.) Pár szám leend a publikom felé... A nézőtérről hallgatom igéid, Ám élvezésök nem zavartalan. Várjuk meg hát, míg földszint balközép Második sorban amaz ifjú pár Béfejezendi cukor majszolását. Mert papírjoknak zörgése miatt köröttök szódiból mit se hallani, És mind a szomszéd oly dühös immár, Hogy szinte a torkuk átharapni kész! HAMLET: Vonzó szokás e boldog if­jaké: Oféliásoknak színházi esten — Édest az édesnek — venni tíz dekát. SZELLEM: De lám, a gyár és zacskótervező Csörgős papírral vonta azt körül. HAMLET: Ám ezen ifjak dagadó szívek Dörömbözését hallják csak s nem azt, Hogy mások élvét zavarja zörej. SZELLEM: És örömökben észre sem veszik. Hogy elől-hátul pokol mélyébe kívánják őket. Bárha kedvesek. (A csend helyreállt.) De már elcsitult a harsány papír. Zengő panaszid kezdd újból, fiú! (Szellem eltűn.) HAMLET: (Abban a remény­ben, hogy ezúttal végig tudja mondani) Lenni, vagy nem lenni, az itt a kérdés... Kissó ■ Gong. A gyár szépség­versenyének győztese A másik szépet a Budapesti Konzervgyárban találtuk meg. Pintér Ilonának hívják, meg­nyerte a gyár szépségversenyét, Rákoscsabától a Zalka Máté térig nem találni nála szebbet, pedig itt nagyon sok a csinos lány. Ilonka tanul és dolgozik. Az udvarlók megfékezésére kéri a mamát: jöjjön eléje munka után. Nem tesz semmit azért, hogy szép legyen és szép ma­radjon. Talán ettől még szebb. Sem festék nem érte még az arcát, sem fogyókúrára nem gondolt. Sudár, 168 centiméte­res leány, 66 kiló. Az étvágya kitűnő, de amíg dolgozik, nem fél az elhízástól. Langyos víz­ben mosdik. Kézilabdázik és kajakozik. A környezete sze­rint nyugodt, derűs, szeret mo­solyogni és mosolyogtatni. A budapesti lányok szép mozgása A harmadik, Hahn Erzsi, a vendéglátóiparban dolgozik, a Népköztársaság útján. Nagyon szép, bár nem nyerne nálunk­­ szépségversenyt, mert nem­­ „magyar” típus. Brüsszelben December 26-án, péntek du. 2 órakor ÜGETŐVERSENY December 21-én, szombat du. 2 órakor ÜGETŐVERSENY KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES ÜGYFELEINKNEK!

Next