Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-21 / 17. szám
Kulturpark a Népligetben, vásárváros a Lágymányoson, üdülőpart a rómain Térték a városrendezési bizottság ma délutáni alakuló ülése előtt További hat fővárosi bizottság alakul meg ezen a héten Ma délután 3 órakor tartja alakuló ülését a fővárosi tanács városrendezési és építészeti állandó bizottsága. A bizottság munkaprogramjáról ezt mondta ma délelőtt az Esti Hírlap munkatársának Palotás Imre, a városrendezési állandó bizottság elnöke: " Egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladatunkat abban látjuk, hogy elősegítsük Budapest további túlnépesedésének megakadályozását szolgáló ipari decentralizációt. Továbbra is napirenden tartjuk a városképet javító városfedezési akciók szorgalmazását. Ilyen például a Rákóczi úti árkádosítás befejezése, a sortatarozások gyorsütemű folytatása, az üzletportálok rendezése. A ma délután előterjesztésre kerülő tervjavaslatunk ezenkívül egyéb előkészítő munkálatokat is tartalmaz. Kultúrparkká akarjuk fejleszteni a Népligetet, a Lágymányos megfelelő területét is elő kell készíteni arra, hogy a jövőben ott rendezzék meg az ipari és egyéb más vásárokat és sor kerül végre a Római üdülőpart kulturált kialakítására, rendezésére, továbbá a műemlékvédelem számos fontos feladatának megoldására. Palotás Imre hangsúlyozta, hogy a városrendezési állandó bizottság a mind nagyobb mértékben jelentkező kerületi igények kielégítését is fontosnak tartja. Ezért szorosan együttműködik majd az egyes kerületek városrendezési állandó bizottságaival és támogatja a kerületi tanácsok műszaki apparátusának szakmai és politikai megerősítését célzó törekvéseket. — Saját erőnkből — mondotta befejezésül a városrendezési bizottság elnöke — természetesen ilénisze láthatutk még' ilyen' komoly és nagy feladatokat. Műszakilag képzett, sok társadalmi segítőtársra van szükségünk, sőt, az egyes problémák megoldásában a helyi lakosság tömegeire kell támaszkodnunk. Csak így közös erővel nyújthatunk olyan segítséget megbízó testületünknek, a fővárosi tanácsnak és a végrehajtó bizottság városrendezési osztályának, hogy a következő négy esztendő alatt, még szebb, még rendezettebb, még kulturáltabb legyen fővárosunk. Ezen a héten egyébként így fest a fővárosi, tanács többi állandó bizottságának megalakulási menetrendje: Ma délután 3 órakor tartja alakuló ülését Hornak Nándor elnökletével a pénzügyi állandó bizottság is és négy órakor kerül sor Heltai István elnöklete alatt a mezőgazdasági állandó bizottság megalakulására. Holnap, szerdán 3 órakor ült össze Király Andor elnökletével az építésügyi állandó bi-izottság, csütörtök délután 3 órakor pedig további két bizottság alakul meg. Szemanek Rezső elnöklete alatt az ipari és dr. Krasznai István elnökletével az egészségügyi állandó bizottság. Utolsóként — ezen a héten — a munkaügyi állandó bizottság tagjai gyűlnek össze pénteken délután 2 órakor dr. Szakács Ödön elnökletével alakuló ülésre. A jövő hét végéig — előreláthatóan — a még hátralevő valamennyi állandó bizottság is megtartja alakuló üléseit. L. L. E. Nőttek és híztak az emberek Új méretű konfekcióruhákat kell készíteni — Mi készítjük a konfekciós ruhák terveit — mondják a Ruhaipari Tervező Intézetben — soványakra és kövérekre egyaránt. De ha így haladunk, lassan már el is felejtjük, hogy sovány ember is van a világon. Csak egy példát. 1953—54-ben Vállalatunk szabászai és technikusai közel százezer embert mértek meg hosszában, szélességben. A rengeteg adat birtokában terveztük meg aztán a konfekciós ruhák méreteit. Egy-két éve azt vettük észre, hogy a kisebb méretű ruhák ott hevernek az üzletek raktáraiban. Először azt hittük, rosszul mértük meg az embereket. Pedig szó sincs róla, az emberek híztak meg! — Elhatároztuk — folytatta az igazgató —, hogy ismét megmérjük az embereket. Előbb a gyermekeket, mert úgy tapasztaltuk, őnáluk van a legtöbb változás. Magunk is meglepődtünk. A 14 éves gyermekek átlagmagassága 1954-ben 157 cm volt s most 159-re, mellbőségük pedig 80-ról 84-re növekedett. De ez még semmi. A 15 évesek 160-ról 165 cm magasra nőttek, s mellbőségük pedig 82-ről 88-ra. A 16 évesek 163 cm átlagmagassága már 170,5, mellük szélessége pedig 84 helyett 92 centi. Külön megmértük a nyurga, az átlagnál magasabb fiatalokat is, hiszen nekik is kell ruhát készíteni. A hosszú fiatalok még hosszabbak lettek. A 13 évesek 162, a 14 évesek 167,5, a 15 évesek 173 a 16 évesek pedig elérik a 178,5 centi magasságot. Általában jóval magasabbak az édesapjuknál. — Vállalatunk az új méretek szerint új gyermekruhamodelleket készít. Ennek alapján a Május 1 Ruhagyár próbaszériákat gyárt s ezeket a ruhákat elvisszük az iskolákba, kipróbálni. Csak azután kezdenek a tömeges gyártáshoz. A felnőttek mérése ugyanis csak néhány napja kezdődött el s jónéhány hónapig tart. B. T. 1960-tól már évi 200 ezer televíziós képcsövet gyárt a magyar ipar A híradástechnikai ipar mindezideig import útján szerezte be a televíziógyártáshoz szükséges és igen drága képcsöveket. Idén azonban megindul a sorozatos magyar képcsőgyártás. Szovjet dokumentáció alapján, a Vacuumtechnikai Gépgyár berendezéseivel 17 colos képcsöveket gyártanak, majd 1960-tól rátérnek a 21 colos képcsövek előállítására is. Idén már húszezer darab képcsövet ad az üvegipar a televíziógyártó vállalatoknak, s 1960-tól pedig évi 200 ezer darabot állít elő. Január ... Részlet Nyikolaj Osztrovszkij „Az acélt megedzik“ című regényéből Jéghideg fuvallattal vonult be a történelembe az ezerkilencszázhuszonnegyedik esztendő. A január hatalmas hótömegeket hozott magával, és vad haraggal szórta szerteszét; a hónap második felében pedig ádáz hóviharok száguldottak végig a földeken. ... A sepetkovai vasúti állomás távírószobájában a három morse-gép kopogott, ketyegett szakadatlanul, folytatta beszédét, amely csak a hozzáértő fülében vált zakatolásból szavakká, értelemmé. A fiatal távirásznők szolgálatbalépésük első napjától fogva legfeljebb húsz kilométernyi távirószalagot bonyolítottak le, míg öregebb kartársuk már a háromszázadik szalagkilométernél tartott. Az öreg, tapasztalt távirász nem úgy betűzgeti a szöveget, mint ők, nem ráncolja közben homlokát, hogy az egyes, szótagokból fáradságosan kialakítsa a szavakat, mondatokat. Simán, gondolkodás nélkül írja egyik szót a másik után. És most, ebben a pillanatban a következőket hallja a gyakorlott távirász füle: „Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek!” Mialatt a távirász ezeket a szavakat leírja, azt gondolja magában, hogy bizonyára a hófúvások miatt adnak le körtáviratot megint. Kint, az ablakon túl, a viharos szél vadul kavargatta, újra meg újra az ablak üvegéhez csapkodta a hópelyheket. A távirász felkapta fejét, úgy rémlett neki, mintha valaki erősen megkopogtatta volna az ablakot. Pedig csak a hó volt. A távirász szeme akaratlanul is az ablakon egymásba fonódó jégkristályok gyorsan tovatűnő tündéri világára meredt. Nincs emberi kéz, amely utánozni tudná ezeket a finom metszésű. Csodálatos formájú leveleket, virágokat, indákat és szirmokat. A távirász szeme még mindig az ablak csodás jégvilágára tapadt. Háta mögött változatlan egyhangúsággal kopogott tovább a magára hagyott távírógép. A távirász visszafordult, és tenyerén végigcsúsztatta a szalagot, mely közben megtelt a jelek egész garmadával. A készülék a következőket jelentette: „Január huszonegyedikén, hat óra ötven perckor .. A távirász villámgyorsan áttette az elolvasott jeleket rendes írásba, aztán eleresztette a szalagot és fejét kezére támasztva, hallgatta tovább: „Tegnap meghalt Gorkiban ...” a távirász lassan írja a szöveget. Életében hányszor vett már fel híreket örömteli és tragikus eseményekről, hányszor tudta meg elsőnek a más emberek baját és örömét! Már régen felhagyott azzal, hogy beleélje magát a szójukar, szaggatott mondatok értelmébe ... egyszerűen felvette, meghallgatta a táviratokat, és gépiesen papírra vetette a szavakat, anélkül, hogy a táviratok tartalmán gondolkodott volna. Most is csak annyi történt, hogy valaki meghalt, és valaki mást értesítenek erről a halálhírről. A távirást már elfelejtette a távirat bevezető szavait: „Mindenkinek! Mindenkinek! Mindenkinek!” A készülék tovább kopogott. „V-l-ad-i-m-i-r I-l-j-i-c-s”, tette át a jeleket az öreg távirász. Nyugodtan, kissé fáradtan ült a készülék mellett. Valahol meghalt egy Vladimir Iljics, valaki számára leírja most ezeket a tragikus szavakat, valaki hangosan felzokog majd kétségbeesett fájdalmában — de a távirász számára mindez oly végtelenül távol van, hiszen a dolog őt nem érdekli közelebbről, ő csak kívülálló szemlélője az eseményeknek. A készülék pontokat és vonásokat, egyre csak pontokat és vonásokat kopogtat. A távirász füle az ismert hangokból már össze is állította az első betűt. Ez az első betű az „L” volt. És utána rögtön ott volt a második is, az „E” betű. Ezután gondosan leírta a következő „N” betűt, és közben még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a két sor között meghúzza a választóvonalat. Utána nyomban leírta a következő betűt, az „I”-t, és már úgyszólván gépiesen tette hozzá a legutolsó betűt, az „N”-et. A készülék most szünetjelt kopogtatott, és a távirász egy másodperc tizedrészéig rámeredt az éppen most leírt szóra: „LENIN”. A készülék már tovább kopogott, de a távirász gondolatai újra meg újra visszatértek az ismerős névhez, amelyet az imént írt le. És megint csak rátekintett a leírt szóra: „LENIN”. Hogyan? Lenin? A távirász szemének lencséje most egyszerre tekintette át, fogta fel az egész távirat öszszefüggő szövegét. Néhány pillanatig nézte, csak nézte a táviratot. Harminckét éves távirászgyakorlata folyamán most történt meg vele először, hogy nem hitt az általa leírt szavak helyes áttételében. Háromszor is átfutotta a leírt szavakat, de a szöveg mindig csak ugyanaz maradt: „Meghalt Vladimir Iljics Lenin”. Az öreg távírász felugrott, felemelte a távírószalagot és újból rámeredt a jelekre. A két méter hosszú távírószalag megerősítette, amit nem akart elhinni. Halálsápadt arccal fordult a fiatal kortársnők felé, akik egyszerre csak ezt a rémült kiáltást hallották: — Lenin meghalt! Mintha a jeges téli szél kapta volna fel, úgy terjedt el a nagy veszteség híre a pályaudvaron, és aztán a hóvihar sebességével rohant tovább, mind tovább a sínek és váltók mentén, hogy a vasúti raktár félig nyitott, kovácsolt ajtaján át behatoljon a főműhelybe. ... A műhely ajtaja kinyílt egy pillanatra. A fény egy ember alakjára hullott, de az alkonyati félhomály árnyai csakhamar elnyelték a belépő alakot. Első kiáltó szavát is elnyelte a csattogó vas hangja. Amikor odarohant a mozdonynál dolgozó emberek csoportjához, Artyom felemelt kalapáccsal elállta útját — Elvtársak! Lenin meghalt! Artyom válláról lassan lesiklott a kalapács és acélos koppanással a műhely cementpadlójához verődött. — Mit mondtál? Artyom erős ujját megmarkolták a gyászhír hozójának vállát. A hírnök megrázta háborította bekecsét, és a gyors futástól ziháló hangon megismételte: — Igen, elvtársak. Lenin meghalt... Most, hogy a hírhozó már nem kiabált többé, Artyom egyszeriben megértette a szörnyű valóságot. Egy pillantást vetett a jövevény arcába. Csak most ismerte meg: a pártszervezet titkára volt. A munkások kibújtak a javítógödörből és némán hallgatták annak az embernek halálhírét, akit ismert az egész világ. ★ Jérgepulyka érkezett a Szigetközből A Nagyvásártelepre ma reggel 15 vagon és 7 tehergépkorási áru érkezett. Ma reggel a fővárosi zöldövezet kertészei sok friss árut szállítottak a csarnokokba és a piacokra. A levesbe való zöldég csomóját 3,80—4,50, a zeller csomóját 4—5 forintért hozták forgalomba, a kelkáposztát kilónként 3,20—4, a téli karaj lábét 1,80—2,40 forintért adták. A Szigetközből kiváló minőségű tisztított jérgepulyka érkezett. A szövetkezeti baromfiboltok az elsőosztályú tisztított pulykát kilónként 23, a másodosztályút 21, a harmadosztályút 18 forintért hozták forgalomba. A KÖZÉRT- és a földművesszövetkezeti húsboltok sok kocsonyának való húst árusítottak. A füstölt sertésfejet csont nélkül kilónként 25, a csontos sertésfejet 18, a sertéslábat 13, a sertésfarkot pedig 16 forintért adták. Korszerűen felszerelt műhelyekben gyakorolnak a Bolyai János Szövő- Fonó- és Hurkolóipari Technikum növendékei. Acél Dezső szaktanár a körkötőgép működését ismerteti a negyedéves növendékekkel. (MTI fotó : Lónyai foly.) Siásoiviszmiilió forint a víszfilátás javítására Megkezdik Budapesten az ország legnagyobb vízmüvének építését Törpevízművek épülnek a falvakban — Ifjabb »IOOOOO lakost kapcsolnak be az egészséges ivóvíz-ellátásba — Regionális vízmüvet kap a Várpalota környéki ipari körzet A nagyarányú lakásépítkezés vízművei további mintegy és iparosodás következtében az négymilliárd liter ipari vizet alacsony vízállás idején többe termeltek naponta. Ez a haszer előfordult, hogy ivóvíz- jtalmas mennyiség körülbelül ellátási gondjai voltak nemcsak négy-ötszöröse a háború előttia fővárosnak, de több vidékinek, városnak is. A több évtizedesA csőhálózatot tovább fejmulasztások felszámolására amlesztették, s jelenleg 16 000 kimúlt évben mintegy 150 milliólométer hosszú a vízcső-hálóforintos beruházással jelentő- zat. Balassagyarmaton és Zajon fejlesztették a vízműháló-laegerszegen új vízmű épült az zatot, s tavaly a nyári csúcs- elmúlt évben, mintegy kétszáz, fogyasztás idején a vízművek községben új, egészséges közhozama elérte a napi egymillióutat helyeztek üzembe s így Hard litert. Ugyanakkor a kut újabb, összesen mintegy 300 000 lönböző üzemek, mezőgazdaság lakos részére biztosítottak ■gi és közlekedési vállalatok egészséges ivóvizet. Napi kétszázmillió liter víz A múlt évben Budapesten több új nagy vízhozamú kutat fúrtak, s körülbelül napi 30 millió literrel növelték a kapacitást. Káposztásmegyeren 10 millió forintos beruházással új, napi 30 millió literes hozamú vízmű építését kezdték meg. Az új vízmű közvetlenül a Dunából kapja a vizet s hozamát nem befolyásolja a Duna állása. Ennek alapján még ebben az évben a Szilaspatak mellett hatalmas, napi 200 millió liter vizet szolgáltató vízmű építését kezdik meg, melynek teljes üzembehelyezésével végképp megoldják Budapest vízellátási gondjait. Az országnak ez a legnagyobb vízműve 180 millió forintos költséggel épül majd. Ebben az évben tovább folytatják a tavaly első részlegeivel üzembe helyezett borsodi regionális vízmű építését s ugyancsak folytatják a dél-pesti vízmű munkáit, és befejezik egy tízmillió literes víztároló építését. Budakeszin már a közeli jövőbeli átadják rendeltetésének a korszerű csatornahálózatot, mely Budapest egészségvédelmi szempontjából igen jelentős. Új csaposkutak Budapestnek — Ebben az évben ismét több mint 150 millió forintot fordítunk a vízellátás további javítására — mondotta munkatársunknak Illés György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízellátási főosztályának vezetője. " A beruházások 70 százalékát a vízművek korszerűsítésére költjük. Ebben az évben további 60 millió literrel nő az ország vízműveinek kapacitása, s ebből egyedül Budapestre mintegy napi 40 millió liter víztöbblet jut. Az idei beruházások révén ismét újabb 300 000 ember egészséges ivóvízellátását oldjuk meg és ehhez körülbelül 200 000 méter vízvezetékcső lefektetésére kerül sor. Tizenötmillió forintos költséggel a szentendrei szigeten öt új csaposkút épül és újabb csőkútsorokat helyeznek üzembe. Ezek összesen napi 15 millió liter vizet szolgáltatnak majd. Befejeződik a Margitsziget és a gellérthegyi víztároló közötti vezeték építése. Vízvezeték a Balaton medrében Ebben az évben megkezdik Békéscsabán is egy új vízmű építését, mely a jövő év végére előreláthatóan vizet is szolgáltat. Ugyancsak hozzálátnak a salgótarjáni vízmű munkáihoz, ahová azonban mintegy 30 kilométer távolságról, az Ipoly környékéről kell vezetni a vizet. A Séd és Gaja környékén hozzáfognak egy új regionális vízmű építéséhez, mely Inotát, Várpalotát és a környékbeli falvakat látja majd el ivóvízzel. Az ország területén ezenkívül a kisebb helységek ellátására 28 törpe vízmüvet építenek s újabb kétszáz községben fúrnak egészséges ivóvizet szolgáltató közkutakat. Ebben az évben megkezdik Balatonfürednél a balatoni regionális vízmű építését is, mely végső kiépítésében a magyar tenger keleti medencéjének partjain fekvő városokat és falvakat látja majd el jó ivóvízzel. A Tihanytól kiinduló vízvezetékhálózat 70 kilométer hosszú lesz. A végső kiépítés során lehetséges, hogy az északi partról a Balaton medrén át vezetik majd a vízben szegényebb déli partra a jóízű forrásvizet. Nagy Lajos