Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-01 / 1. szám
A VILÁG 1958-BAN 1958 újévén arról vezércikkeztek a lapok, hogy az előző esztendő vitathatatlan jelképe a szovjet szputnyik volt. A most lezáródó mozgalmas év végén nehezebb a vezércikkírók dolga. Mi is volt 1958 csillagképe? A szovjet hétéves terv bejelentése? A nagy előreugrás Kínában? Az iraki forradalom? Az első biztató lépések a nukleáris kísérletek beszüntetésének rögös útján? Nehéz kiragadni egyetlenegyet a sok, valóban fontosból. Talán helyesebb a válasz, hogy 1958-at az a folyamat, az az eseménysorozat jellemezte, amely a szocializmus és a béke erőinek újabb nagy gyarapodását hozta magával. Igen, az év alaposan rácáfolt néhány könnyelmű jósra. Vezető nyugati politikusok az esztendő elején a szovjet szputnyik-diplomáciára atlanti ellenoffenzívát jövendöltek be. A NATO és a SEATO után újabb „ATO”-król rebesgettek, világtömbről, a nyugat-európai egység diadalmas megvalósulását jelentették be. Ugyanakkor a manchesteri közgazdasági társulat a Szovjetunió gazdasági „csődjét”, az óvatosabb New York Times a Szovjetunió „nagy gazdasági nehézségeit” harangozta be. A jósok — mint annyiszor — ezúttal is melléfogtak. A szovjet hétéves terv, célkitűzéseit az elért eredményekre alapozta, szinte kéznyújtásnyi távolságra hozta az időt, amikor a szocializmus nagyhatalma az egy főre számító termelésben is túlszárnyalja majd a legfejlettebb kapitalista országokat. Ez a jövő, mint mondottuk, a jelenen alapszik: 1958- ban indult meg teljes kapacitással a világ legnagyobb vízierőműve, a kujbisevi erőmű, de átadták már rendeltetésének a még nagyobb sztálingrádi energiaforrás első turbináit is. Ebben az évben épült fel Európa legnagyobb nagyolvasztója, rekordtermés volt é s így lehetne tovább sorolni a szovjet eredményeket. Barát és ellenség egyaránt felfigyelt is .hatalmas, méretű kínai fejlődésre, amelynek eredményeképpen a parasztcsaládok több mint kilenctizede a népi kommunák tagja lett, milliók és milliók termelnek vasat a népi kohókkal, s Anglia tizenöt évre tervezett utolérését egy-két esztendő alatt megvalósítják. Meggyorsult a szocializmus építése a népi demokratikus országokban, a csehszlovák és a bolgár pártkongresszus közvetlen feladatul tűzte ennek befejezését, a Német Demokratikus Köztársaság pedig békés gazdasági versengésre hívja, ki Nyugat- Németországot. Ezek a gazdasági sikerek még szembetűnőbbek, ha a világ egyetemes képébe illesztjük őket, hiszen a tőkés országokat recesszió, hanyatlás uralta el, növekvő munkanélküliséggel és az öszszes többi kellemetlen kísérőjelenségekkel egyetemben. A függetlenné vált ázsiai és afrikai országok száma ugyancsak tovább növekedett az évben. E fejlődésnek legifjabb szülötte az a Guinea, amely szeptember utolsó vasárnapján küzdötte fel magát szabad országgá a francia gyarmati sorból. Afrika térképét két évtizeddel ezelőtt az európai gyarmattartó országok színeire festették, a gyarmatok szerint ebben az évben Akkrában először tartottak széleskörű értekezletet a független afrikai országok és felvetődött egy önálló Afrikai Egyesült Államok terve. A legnagyobb változást azonban az iraki forradalom hozta. A nyugati hatalmak az angol kémszervezet égi embere, Nuri pasa által izgatott Irakot tartották anek a biztos pontnak, ahonnan„indulva visszaszerezhetik régi hadállásaikat, s ez a törekvés szervezetileg, a bagdadi paktumban öltött testet. Ezt az iraki rendszert söpörték el órák alatt s hamarosan megszilárdult az Iraki Köztársaság. Az iraki változás átformálta az egész arab világ képét. S bár az imperializmus igyekszik, most már egyre inkább nyers erővel, feltartóztatni az ázsiai-afrikai függetlenségi gondolat továbbterjedését, mindez történelmileg már csak utóvédharca egy letűnt kornak. Emlékezhetünk az év államcsinysorozatára, Burmában, Thaiföldön, Pakisztánban, Szudánban és másutt jöttek-mentek a lei kormányok, „kemény” embereg"ket kerestek Indonéziában, Indiában, Irakban összeesküvést szőttek — ám mindezek ly ellenére tovább hat és él a bandungi szellem. Eltorzult viszont az év során is az az idillikus, családi fény- 5- képnek ható beállítás, amelyklyel a nyugati egységről adtak jó hírt. Vámháború fenyegetésébe vett angol—francia gazdasági i? ellentétekkel zárul az esztendő, át miközben sem a ciprusi kérdés, sem az izlandi halászati vita, lg sem a NATO övezethatárainak az ide-oda helyezése nem jutott elnyugvópontra. A majd tucat ,e nyugat-európai választás során i legtöbb helyen megtartották állásaikat, sok helyen pedig erősödtek a demokratikus erők — elsősorban Olaszországban, l Görögországban és Finnországoban, négy latin-amerikai véllasztáson pedig szintén előrejörtek a kommunista pártok. Az Egyesült Államok-beli vááasztások nem sok választani való lehetőséget kínáltak, jelentőségük viszont a hatalmon levő Köztársaság Párt nagyfokú vereségében rejlik. A legvészó terhesebb felhő Nyugat-Európában Franciaország felett jelent meg az évben: a május 13-i algériai puccs, majd az ezt követő teljes gaulle-ista hatalomátvétel változatlan veszélyekkel fenyeget. Az eltelt hat és fél hónap alatt sem sikerült azonban Franciaország alapvető problémáit megoldani, s a nagymúltú ország bel-, kül-, illetve gazdaságpolitikája to tvábbra is az ellentmondásoktól terhes. Egy mondatban összegezve tehát: az 1958-as év az erőviszonyok újabb eltolódását hozta a szocializmus és a béke javára. Ez érződött végső soron az év sűrű és gyakori diplomáciai csatározásaiban is, a kezdeményezés a Szovjetunió, a békeszerető országok kezében , volt, sikerült a legfontosabb , problémákat a nemzetközi párbeszéd középpontjába állítani. I . Hogy ennek ellenére az észtön- idő mégsem hozott megegye-1 zéseket, az a Nyugat „válság- I . politikájának“ köszönhető. Ta- Iavasszal a csúcsértekezlet ügyét I . fűrészelték el, lehetetlen félté- I r telekkel, sorozatos „nem”-ek- kel. A nyár a libanoni és a jor-i dániai beavatkozást hozta, a I . kora ősz a kínai partmenti vi-1zek szigetei körüli tűzharcokat. Novemberben és decemberben I . Berlin felé figyeltek az embe- Irek, mert a szovjet törekvés, s hogy Nyugat-Berlint szabad I várossá tegyék, s kivágják Eu- Irópa testéből e hidegháborús I rákos daganatot, újabb nyugati I ellenállásba ütközött. Vala- mennyi alkalommal nemcsak I válság robbant ki, hanem a I dullési elvnek megfelelően a I nyugatiak a háború szakadé- Ikának pereméig mentek, gyak- I ran olvashattunk aggasztó híreket. A szocialista országok I azonban hatékonyan párosítot I ták a megfelelő határozottsá Igot és erélyt a messzemenő I hajlékonysággal. A Szovjet-unió, ha kellett, erélyesen fiigyelmeztette a Közép-Keleten I beavatkozókat, ugyanakkor áz- I fogó és messzemenő béketerve- I két terjesztett elő. A Kínai I Népköztársaság, amikor nem I lehetett elkerülni, ágyúszóval I válaszolt a csangkajsekista ki- I hívásokra, ugyanakkor Varsó- I ban, a kínai nagykövet fárad- I hatatlanul vitázott kerekasztal I mellett az amerikai nagykövet- I tel. Több hónapos diplomáciai I csata folyik az atomkísérletek I megszüntetéséért és az év vé gén végül is eljutottunk odáig, s hogy Genfben, ha nagy nehéz Iségekkel is, de fogalmazzák az I erre vonatkozó megegyezést. Tulajdonképpen két eredménye van tehát ez év diplomáciai harcainak. Az egyik az, hogy az imperialisták nem voltak képesek a kirobbantott válságokat akuttá tenni, s a világot sikerült a háború pereméről visszahúzni. A másik teljesen pozitív: remény született arra, hogy 1959 az atomkísérletek végleges megszüntetésének, a nukleáris fegyverszünet megkötésének éve lesz. S ezért, ha az új esztendőt köszöntő földgolyón végig-végigszántanak is hidegháborús fuvallatok, magabiztosan és derűlátóan tekinthetünk 1959 felébe. . . Réti Ervin . Az első sikerről és a beteljesedett reményekről közismert emberek. Művészek, akiket szeret a közönség, az olvasó, a hallgató. Művészi rangjukat fémjelzik kitüntetéseik nevük országhatáron túl is ismert. Az év vége felé járván, bekopogtattunk hozzájuk egy kis számadásfélére. Emlékeznek-e még életük első sikerére? És hogyan képzelték pályájuk kezdetén jövőjüket, hitték-e, hogy eljön az idő, amikor lesz egy értő, munkájukat és képességeiket megbecsülő társadalom? Hat krajcár volt a zsebemben Több mint negyven éve, 1910- ben fiatal, állástalan hírlapíró érkezett Kassáról Budapestre nagy ambícióval, kevés pénzzel és egy dráma kéziratával. Beöthy Lászlóhoz, a Magyar Színház „felfedezéseket” kedvelő igazgatójához vitte a színművet. Hat krajcár volt a zsebében, mikor elfogadták a „Parasztok”-at. 1911 áprilisában új szerzőt avatott a Magyar Színház: Barta Lajost. — Mikor az első próbára elmentem és meghallottam papírra írt szavaimat élő emberek szájából —• felnevettem a nézőtéren, olyan furcsa, hihetetlen volt. /A premieren óriási volt a siker. Minden felvonás után ki kellett bukdácsolnom, és emlékszem, a színpad előtt tapsolok között egy úrra, a katolikus egyházi lap kritikusára, aki fehér zsebkendőt lobogtatott felém. Másnap csupa elragadtatott kritika jelent meg. Furcsa módon nem vették észre és egyszerű népszeretetnek titulálták azt a tényt, hogy a népszínműhöz és polgári témákhoz szokott közönségnek négymillió nincstelen parasztról beszéltem. Képviselőjük a színpadon a földosztást követelte. — Ez volt az első emlékezetes művészi sikerem. Igaz, a második előadás után a Parasztokat levették a műsorra, a jegyek árát visszafizették. A gyárosok és bankárok egyesületének több érzéke volt a politikához, mint a kritikusoknak. Ők léptek közbe, hogy ilyen darabot ne játsszon a színház. — Elképzeléseim a jövőről? Szépirodalomból akkortájt, egy-két kivételtől eltekintve, senki nem remélt megélhetést. Én is arról ábrándoztam, hogy nagy újságíró, társadalmi riporter leszek majd. „Világhír ? Sohasem gondoltam rá“ Weiner Leó nevét világszerte ismerik. — Az első siker? Miután a zeneszerzési tanszakot 1906- ban elvégeztem a főiskolán, az ifjú zeneszerzők azOperaházban egy zeneakadémiai vizsgahangversenyen mutatkoztak be. Ott léptek először a nyilvánosság elé. Én is Négytételes zenekari szerenádomat nagy tetszéssel fogadta a közönség. Ahogy mondani szokták, akkor ugrottam ki. Úgy érzem — noha ez volt az első zenekari próbálkozásom —, már megtaláltam azt a zenekari nyelvezetet, amelyre vágyódtam. Azóta persze zenekari technikám fejlődött: érzésem szerint a Vörösmarty „Csongor és Tündé”-hez írt kisérőze- szemben értem el a teljes kialakulást. — Hogyan képzeltem a jövőt? Pályám kezdetén főleg pedagógiai működéssel akartam biztosítani alkotómunkám függetlenségét. Ez sikerült is. Két évvel a zeneszerzési tanszak elvégzése után a főiskola tanára lettem. Világhír? Sohasem gondoltam rá. És tanári katedrájáról ma már nemcsak egy iskola növendékeit tanítja a zene titkaira — hanem művészetével azok közé sorakozik, akik a magyar zenének rangot adnak a világon. A siker és az igazabb siker Hincz Gyulával műtermében beszélgetünk._ 1928-ban, a Nemzeti Szalonban volt — igaz ugyan, hogy csak tíz képet állítottam ki — az első gyűjteményes kiállításom. Huszonnégy éves voltam akkor. A kiállítás igen nagy sikert aratott. De kiknél? Egy szűk intellektuális csoport, főképpen pályatársaim voltak azok, akik igen elismerően nyilatkoztak. Ez volt az első nyilvános sikerem , de nem éreztem sikernek. Nem tudtam mögötte sok-sok ember tetszését, éreztem, hogy ez a kis csoport még nem a társadalom. Mondhatnám úgy, hogy ezen az első kiállításon a sikernek egy típusát értem el. Sok év telt el. S az ötvenes évek közepén a „Május 1” és a „Martinász” című munkám végre meghozta azt az igazabb sikert, ahol éreztem: mélyebb a kontroll munkám felett. Tehát tulajdonképpen ez a két művem az, amelyekről elmondhatom: első sikeremet arattam velük. — A jövő elképzelését talán ott kellene kezdenem, amikor egyszer kicsi gyerekkoromban elmentem a Szépművészeti Múzeumba. A görög szobrokat nézegettem, s megálltam az egyik márványalkotás előtt. Milyen szép! Meleg, édes boldogságot éreztem, ahogy a szobor formáiban gyönyörködtem. S akkor elhatároztam, hogy én is valami ilyesmit fogok csinálni, mert azt akarom, hogy az emberek boldogok legyenek. Hát... Ha olyat nem sikerült is alkotnom, mégis mind a mai napig ez a szándék vezérelt. És vezérel. Csak most már könynyebb a dolgom, mert nem egyedül akarok boldogságot teremteni, hanem, hogy úgy mondjam, ebben az országban most van egy intézményes szándék, hogy minél több embernek, minél előbb, minél nagyobb boldogságot teremtsenek. „Csillag Teréz megcsókolt...“ Mi is volt az első siker? Hol is kezdte számos felejthetetlen Puck, Dorina és más emlékezetes szerepek alakítója Somogyi Erzsi? — Tizenhat éves voltam, amikor felvételre jelentkeztem a főiskolán. Csokonai „A reményhez” és „Szegény Zsuzsi a táborozáskor” című verseit mondtam el. Befejeztem a szavalást — nagy csend volt. Aztán Csillag Teréz, a zsűri egyik tagja, felállt, odajött hozzám és megcsókolt. Majd kimentünk, várni a döntést. Nem hittem, hogy fölvesznek. És fölvettek. Aztán Bárdos Artúr, a Renaissance Színház igazgatója kikért a főiskoláról Móricz Zsigmond Búzakalász című darabjába. Felvonás közben a közönség beletapsolt a jelenetbe. Nem tudtam, hogy a taps nekem szól. De olyan zavarba jöttem, hogy a szívemhez kaptam. S elkésve bár, meghajoltam. Tehát ez volt a színpadon az első sikerem. Három hónap múlva már a Nemzeti Színház tagja voltam. — Milyen legyen a jövő? Csak egy elképzelésem volt. Már gyerekkoromban színész akartam lenni. Nem gondoltam sem szép ruhára, sem tapsra, sem sikerre, csak egyre játszani szeretnék. Különben ma is csak ez a vágyam. De hogy viszszatérjünk a múltra: Hetytyei Aranka volt a nevelőanyám, és semmi áron nem akarta, hogy színpadra lépjek. Megszöktem hazulról egy vidéki nővéremhez, aki akkor már színész volt. Nevelőanyám akkor belátta, hogy reménytelen eset vagyok — felhozatott Pestre, így kezdődött. Somogyi Erzsi Kossuth-díjas ma a magyar színjátszás egyik büszkesége. Most is a Nemzeti Színház tagja, s nevét a film már szerte vitte a világban. Színigazgatásra nem gondoltam Egyik este mint Peer Gynt órák alatt emberöltőt öregszik a színpadon. A másikon csillogó szemüvege mögül mint román kisvárosi tanár vizsgálja az égi és földi Névtelen csillagokat. Délelőtt viszont színházat igazgat Ladányi Ferenc. — Az első kedves emlék? Nem hiszem, hogy színésznek sokáig kellene a választ keresgélni erre. 1932-ben Miskolcon a Sasfiók volt az első nagy szerepem. Tetszettem a közönségnek, magamnak is. Három évvel később igazgatóm, Sebestyén Mihály elmondta, hogy milyen rossz voltam. — Álmaim, terveim? Azt hiszem, megvalósultak. Sokáig játszottam vidéken, minden este mást. Lehettem Hamlet, Romeo, Cyrano. Rendezni is szerettem volna — erre is sor , került. Miskolcon elég hosszú ideig tanítottam be a darabokat, Szegeden főrendező voltam két esztendeig. — A színházigazgatás nem szerepelt az álmai között? — Nem, erre igazán nem gondoltam. A tanító nem hitte el... Törőcsik Mari beszélte el Fábry Zoltánról, hogy a Körhinta forgatása közben négykézlábra ereszkedett és ugatott, hogy a filmbeli Mari kacagása őszinte és szívből jövő legyen. A helyzet komikumát az érzi igazán, aki ismeri tanárosan csillogó szemüvegű komolyságát. De a film érdekében mindenre képes. — Három „első sikerem’ is volt — mondja mosolyogva. — Harmadik elemista koromban házi feladatul a tankönyvből egy ábrát kellett kimásolnom. A tanító nem hitte el, hogy a rajzot én csináltam. Kiküldött a táblához, rajzoljam le ott is. Utána a többi tanár és az egész osztály előtt bocsánatot kért. Ez volt „az első”. Komolyra fordítva a szót, művészi sikereim közül, mint a kezdetre, nagyon szívesen emlékszem a Nemzeti Színház egyik előadására. Giraudoux „A sellő” című, újszerű, számomra nagy rendezői, díszlettervezői és kosztümtervezői feladatokat adó darabját állítottam színpadra. Ma is emlékszem a munka izgalmára és persze a sikerre is. — Tíz évig rendeztem színházban, az Úttörő Színház igazgatója voltam, mégis filmrendező akartam lenni. Kijártam a filmgyárba, néztem a forgatást és általában minden érdekelt, ami a filmmel összefüggött. 1952-ben rendeztem az első címemet, a „Vihar”-t. Az Elesjei volt a harmadik nagyon szívemhez nőtt siker. Bernáth László—Nóti Ilona : SZÍNHÁZAK szerdai ÉS CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház sz.: Denevér (7); cs.: Salome, Poloveci táncok (C-bérlet, 4. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza Sz.: Három a kislány (7), éjjel: Vidám Szilveszter (11); cs.: Parasztbecsület, Bajazzók (9. bérlet, 4. előadás, 7). — Nemzeti Színház sz.: Tisztújítás (7); cs.: Peer Gynt (fél 7). — Katona József Színház-^sz.: Lyuk az életrajzon (7); cs.: Mandragora (7). — Madách Színház sz.: Az ördög cimborája (7); éjjel: Vidám Szilveszter 11); cs.: Hosszú út (7). — Madách Színház Kamaraszínháza sz.: Száz nap házasság (7); cs.: Szilveszter (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza sz.: Makrancos hölgy (7), cs.: Az én családom (7). — Petőfi Színház sz. és cs.: A királyért (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Jókai Színház sz. és cs.: Sárga liliom (7). — József Attila Színház sz.: A kertész kutyája (7), éjjel: Vidám Szilveszter (11), cs.: Váljunk el (7). — Irodalmi Színpad sz.: Nincs előadás: cs.: Álarcos komédiák (8). — Fővárosi Operettszínház sz. és cs.: Vők iskolája (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Blaha Lujza Színház sz. és cs.: Köztünk maradjon (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Vidám Színpad sz. (fél 8 és fél 12), cs. (fél 8). A helyzet a következő. —■ Kis Színpad sz. és cs.: Majd a papa... (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Állami Bábszínház sz.: János vitéz (3), Szőke ciklon (fél 8 és éjjel 11), cs.: János vitéz (de. 11), Hófehérke (3), Csalavári Csalavér (5), Szőke ciklon (fél 8). — Zeneakadémia sz.: Vidám Szilveszter (8 és 11). — Bartók-terem sz.: Vidám Szilveszter (8 és 11). — Sportcsarnok sz.: Vidám Szilveszter (fél 8). — Kamara Varieté sz. (7, fél 9, fél 12), cs. (fél 9, 6, fél 9): A jövő század legénye. - Budapest Varieté sz. (7 és éjjel 11), cs. (4 és 7): Vannak még csodák. — Fővárosi Nagycirkusz sz. és es.: Az AEROS Cirkusz vendégjátéka (fél 4. és fél 8). — Danuvia Gorkij Kultúrház sz.: Tavaszi keringő (Déryné Színház vendégjátéka, 7). RÁDIÓMŰSOR December 31, szerda KOSSUTH: 18,00: Hírek. — 18,10: Élő szóval — muzsikával. — 19,50: Gyermeki rádió. — 20,00: Esti krónika. 20,30: A Népzenei Rovat vidám műsora. — 21,00: BUÉK — 1959: Vidám Szilveszter-est. — 24,00: Újévi köszöntő. Utána tánczene. PETŐFI: 18,05: Tánczene. — 18,40: Előadás. — 19,00: A Denevér. Helyszíni közvetítés az Operaházból. Közben: 19,57: Bicskavásárlás. Elbeszélés. — 20,12: Szilveszteri szokás szerint. — 21,28: A közvetítés folytatása. — 20,20: Szilveszteri tánczene. Január 1, csütörtök KOSSUTH: 6,00—8,00: Zenés műsor. — 8,00: Hírek. — 8,10: Népdalcsokor. — 9,00: Falusi életképek. — 9,15: Opera- és operetthangverseny. — 10,00: A Szabó—Beamter kettős. — 10,15: Petőfi, a legnagyobb magyar költő. — 10,40: Beethoven: IX. szimfónia. — 12,00: Hírek. — 12,15: Jó ebédhez szól a nóta. — 12,50: Szív küldi. — 13,30: A rádióriporter jegyzetfüzetéből... 14,00: Hanglemezparádé. — 15,00: Egy év a külpolitikában. — 15,15: Bizet: Gyermekjátékok — szvit. — 15,30: Az elmúlt év vidám műsoraiból. — 16,30: Bartók Béláné zongorázik. — 17,00: Hírek. — 17,10: „December 32”. Közvetítés az Egyetemi Színpadról. — 18,40: Magyar nóták. — 19,10: Miljutyin: Nyugtalan boldogság. Közben: 20,20: Mese. — 20,30: Hírek. — 21,40: Magyar nóták. — 22,00: Hírek. — 22,10: Tánczene. — 23,00: Zenekari hangverseny. — 24,00: Hírek. — 0,10: Vidám népdalok. PETŐFI: 8,00: Szórakoztató zene. — 9,00: Kamarazene. — 9,40: Fúvószene. — 10,00: Kórusok. — 10,20: Csili-Csala csodái. — 11,10: Szív küldi. — 12,15: A világirodalom humora. — 12,46: Művészlemezek. — 14,15: Mezei csokor. — 14,35: Verdi-hangverseny. — 16,05: Csazman zongorázik. — 16,20: Újévi népszokások. — 16,50: Operetthangverseny. — 17,20: Zenekari hangverseny. — 19,00: Szakmán lakodalmas. — 19,40: Debreceni lant. — 20,00: Kamarazene. — 20,40: Verses összeállítás. — 21,15: Csárdások. — 21,30: Zenekari hangverseny. — 22,15: Ady Endre verse. — 22,18: Részletek, a Borisz Godunov c. operából. — 22,48: Rojtos Bandi: Móricz Zsigmond elbeszélése. A TELEVÍZIÓ MŰSORA szerdán, 31-én: 18,00: 1. Varázsszem, 3. sz. 2. Megemlékezés a KIMSZ 40. évfordulójáról; 19,00: Tánczene; 20,00: „1958-ban történt...”; 21,00: Szilveszter; 1958.; 24,00: Újévi köszöntő. — Csütörtökön, január 1-én: 19:00: 1. 1958-ban történt. .. (újévi üdvözletek); 2. A helyzet a következő. (Részletek a Vidám Színpad műsorából, II.) BSMMIljjMT @©©©©©@©@(o)