Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A VILÁG 1958-BAN 1958 újévén arról vezércik­keztek a lapok, hogy az elő­ző esztendő vitathatatlan jel­képe a szovjet szputnyik volt. A most lezáródó mozgalmas év végén nehezebb a vezércikk­­írók dolga. Mi is volt 1958 csil­lagképe? A szovjet hétéves terv bejelentése? A nagy elő­­reugrás Kínában? Az iraki forradalom? Az első biztató lépések a nukleáris kísérletek beszüntetésének rögös útján? Nehéz kiragadni egyetlenegyet a sok, valóban fontosból. Ta­lán helyesebb a válasz, hogy 1958-at az a folyamat, az az eseménysorozat jellemezte, amely a szocializmus és a béke erőinek újabb nagy gyarapodá­sát hozta magával. Igen, az év alaposan rácá­folt néhány könnyelmű jósra. Vezető nyugati politikusok az esztendő elején a szovjet szputnyik-diplomáciára atlanti ellenoffenzívát jövendöltek be. A NATO és a SEATO után újabb „ATO”-król rebesgettek, világtömbről, a nyugat-euró­pai egység diadalmas megvaló­sulását jelentették be. Ugyan­akkor a manchesteri közgazda­­sági társulat a Szovjetunió gazdasági „csődjét”, az óvato­sabb New York Times a Szov­jetunió „nagy gazdasági nehéz­ségeit” harangozta be. A jósok — mint annyiszor — ezúttal is melléfogtak. A szovjet hétéves terv, célkitű­zéseit az elért eredményekre alapozta, szinte kéznyújtásnyi távolságra hozta az időt, ami­kor a szocializmus nagyhatal­ma az egy főre számító terme­lésben is túlszárnyalja majd a legfejlettebb kapitalista orszá­gokat. Ez a jövő, mint mondot­tuk, a jelenen alapszik: 1958- ban indult meg teljes kapaci­tással a világ legnagyobb vízi­erőműve, a kujbisevi erőmű, de átadták már rendeltetésé­nek a még nagyobb sztálin­grádi energiaforrás első tur­bináit is. Ebben az­­ évben épült fel Európa legnagyobb nagyolvasztója, rekordtermés volt é s így lehetne tovább so­rolni a szovjet eredményeket. Barát és ellenség egyaránt fel­figyelt is .hatalmas, méretű kí­nai fejlődésre, amelynek ered­ményeképpen a parasztcsalá­dok több mint kilenctizede a népi kommunák tagja lett, milliók és milliók termelnek vasat a népi kohókkal, s Ang­lia tizenöt évre tervezett utol­érését egy-két esztendő alatt megvalósítják. Meggyorsult a szocializmus építése a népi demokratikus országokban, a csehszlovák és a bolgár párt­­kongresszus közvetlen felada­tul tűzte ennek befejezését, a Német Demokratikus Köztár­saság pedig békés gazdasági versengésre hívja, ki Nyugat- Németországot. E­zek a gazda­sági sikerek még szembetű­nőbbek, ha a világ egyetemes képébe illesztjük őket, hiszen a tőkés országokat recesszió, hanyatlás uralta el, növekvő munkanélküliséggel és az ösz­­szes többi kellemetlen kísérő­­jelenségekkel egyetemben. A függetlenné vált ázsiai és afrikai országok száma ugyancsak tovább növeke­dett az évben. E fejlődésnek legifjabb szülötte az a Guinea, amely szeptember utolsó va­sárnapján küzdötte fel magát szabad országgá a francia gyar­mati sorból. Afrika térképét két évtizeddel ezelőtt az euró­pai gyarmattartó országok szí­neire festették, a gyarmatok szerint­­ ebben az évben Akk­­rában először tartottak széles­körű értekezletet a független afrikai országok és felvetődött egy önálló Afrikai Egyesült Államok terve. A legnagyobb változást azonban az iraki for­radalom hozta. A nyugati ha­talmak az angol kémszervezet égi embere, Nuri pasa által izgatott Irakot tartották an­­ek a biztos pontnak, ahonnan­­„indulva visszaszerezhetik ré­gi hadállásaikat, s ez a törek­vés szervezetileg, a bagdadi paktumban öltött testet. Ezt az iraki rendszert söpörték el órák alatt s hamarosan megszilár­dult az Iraki Köztársaság. Az iraki változás átformálta az egész arab világ képét. S bár az imperializmus igyekszik, most már egyre inkább nyers erővel, feltartóztatni az ázsiai­­-afrikai függetlenségi gondo­lat továbbterjedését, mindez történelmileg már csak utóvéd­harca egy letűnt kornak. Emlé­kezhetünk az év államcsiny­­s­orozatára, Burmában, Thai­­földön, Pakisztánban, Szudán­ban és másutt jöttek-mentek­ a lei kormányok, „kemény” embere­­g"­ket kerestek Indonéziában, Indiában, Irakban összeeskü­­­­vést szőttek — ám mindezek ly ellenére tovább hat és él a bandungi szellem.­­­ Eltorzult viszont az év során is az az idillikus, családi fény- 5- képnek ható beállítás, amely­kl­­yel a nyugati egységről adtak jó hírt. Vámháború fenyegetésé­be vett angol—francia gazdasági i? ellentétekkel zárul az esztendő, át miközben sem a ciprusi kérdés,­­­ sem az izlandi halászati vita, lg sem a NATO övezethatárainak az ide-oda helyezése nem jutott el­nyugvópontra. A majd tucat ,e nyugat-európai választás során i­ legtöbb helyen megtartották állásaikat, sok helyen pedig erősödtek a demokratikus erők­­ — elsősorban Olaszországban, l­ Görögországban és Finnország­o­­ban, négy latin-amerikai vé­l­­lasztáson pedig szintén előre­­j­­örtek a kommunista pártok.­­ Az Egyesült Államok-beli vá­­­á­­asztások nem sok választani való lehetőséget kínáltak, je­­lentőségük viszont a hatalmon levő Köztársaság Párt nagyfokú­­ vereségében rejlik. A legvész­­ó terhesebb felhő Nyugat-Euró­pában Franciaország felett je­­­lent meg az évben: a május 13-i algériai puccs, majd az ezt követő teljes gaulle-ista hata­lomátvétel változatlan veszé­­­lyekkel fenyeget. Az eltelt hat­­ és fél hónap alatt sem sikerült azonban Franciaország alap­­­­vető problémáit megoldani, s a­­ nagymúltú ország bel-, kül-,­­ illetve gazdaságpolitikája to­ t­­­vábbra is az ellentmondások­tól terhes.­­ Egy mondatban összegezve­­ tehát: az 1958-as év az erő­­­­viszonyok újabb eltolódását­­ hozta a szocializmus és a­­ béke javára. Ez érződött vég­­­­ső soron az év sűrű és gyakori­­ diplomáciai csatározásaiban is,­­ a kezdeményezés a Szovjetunió,­­ a békeszerető országok kezében , volt, sikerült a legfontosabb , problémákat a nemzetközi pár­­­­beszéd középpontjába állítani. I . Hogy ennek ellenére az észtön- i­dő mégsem hozott megegye-1­­­ zéseket, az a Nyugat „válság- I . politikájának“ köszönhető. Ta- I­a­vasszal a csúcsértekezlet ügyét I . fűrészelték el, lehetetlen félté- I r telekkel, sorozatos „nem”-ek-­ kel. A nyár a libanoni és a jor-i­­ dániai beavatkozást hozta, a I . kora ősz a kínai partmenti vi-1­­­zek szigetei körüli tűzharcokat.­­ Novemberben és decemberben I . Berlin felé figyeltek az embe- I­rek, mert a szovjet törekvés, s hogy Nyugat-Berlint szabad I várossá tegyék, s kivágják Eu- I­rópa testéből e hidegháborús I rákos daganatot, újabb nyugati I ellenállásba ütközött. Vala-­ mennyi alkalommal nemcsak I válság robbant ki, hanem a I dullési elvnek megfelelően a I nyugatiak a háború szakadé- I­kának pereméig mentek, gyak- I ran olvashattunk aggasztó hí­­­rek­et. A szocialista országok I azonban hatékonyan párosítot­ I ták a megfelelő határozottsá­ I­got és erélyt a messzemenő I hajlékonysággal. A Szovjet-­­unió, ha kellett, erélyesen fi­­i­gyelmeztette a Közép-Keleten I beavatkozókat, ugyanakkor áz- I fogó és messzemenő béketerve- I két terjesztett elő. A Kínai I Népköztársaság, amikor nem I lehetett elkerülni, ágyúszóval I válaszolt a csangkajsekista ki- I hívásokra, ugyanakkor Varsó- I ban, a kínai nagykövet fárad- I hatatlanul vitázott kerekasztal I mellett az amerikai nagykövet- I tel. Több hónapos diplomáciai I csata folyik az atomkísérletek I megszüntetéséért és az év vé­­­ gén végül is eljutottunk odáig, s hogy Genfben, ha nagy nehéz­ I­ségekkel is, de fogalmazzák az I erre vonatkozó megegyezést. Tulajdonképpen két eredménye van tehát ez év diplomáciai­­ harcainak. Az egyik az, hogy­­ az imperialisták nem voltak képesek a kirobbantott válsá­gokat akuttá tenni, s a világot sikerült a háború pereméről visszahúzni. A másik teljesen pozitív: remény született arra, hogy 1959 az atomkísérletek végleges megszüntetésének, a nukleáris fegyverszünet meg­kötésének éve lesz. S ezért, ha az új esztendőt köszöntő földgolyón végig-vé­­gigszántanak is hidegháborús fuvallatok, magabiztosan és derűlátóan tekinthetünk 1959 f­elébe. . . Réti Ervin . Az első sikerről és a beteljesedett reményekről közismert emberek. Művészek, akiket szeret a közönség, az olvasó, a hallgató. Művészi rangjukat fémjelzik kitünteté­seik nevük országhatáron túl is ismert. Az év vége felé járván, bekopogtattunk hozzájuk egy kis számadásfélére. Emlékeznek-e még életük első sikerére? És hogyan képzelték pályájuk kezde­tén jövőjüket, hitték-e, hogy eljön az idő, amikor lesz egy értő, munkájukat és képességeiket megbecsülő társadalom? Hat krajcár volt a zsebemben Több mint negyven éve, 1910- ben fiatal, állástalan hírlapíró érkezett Kassáról Budapestre nagy ambícióval, kevés pénzzel és egy dráma kéziratával. Beö­thy Lászlóhoz, a Magyar Szín­ház „felfedezéseket” kedvelő igazgatójához vitte a színmű­vet. Hat krajcár volt a zsebé­ben, mikor elfogadták a „Pa­­rasztok”-at. 1911 áprilisában új szerzőt avatott a Magyar Szín­ház: Barta Lajost. — Mikor az első próbára el­mentem és meghallottam papírra írt sza­­vaimat élő em­berek szájából —• felnevettem a nézőtéren, olyan furcsa, hihetetlen volt. /A premieren óriási volt a si­ker. Minden felvonás után ki kellett bukdácsolnom, és emlék­szem, a színpad előtt tap­solok között egy úrra, a katolikus egyházi lap kriti­kusára, aki fehér zsebken­dőt lobogtatott felém. Más­nap csupa elragadtatott kri­tika jelent meg. Furcsa mó­don nem vették észre és egyszerű népszeretetnek ti­tulálták azt a tényt, hogy a népszínműhöz és polgári témákhoz szokott közönség­nek négymillió nincstelen parasztról beszéltem. Kép­viselőjük a színpadon a földosztást követelte. — Ez volt az első emlé­kezetes művészi sikerem. Igaz, a második előadás után a Parasztokat levették a műsorra, a jegyek árát visszafizették. A gyárosok és bankárok egyesületének több érzéke volt a politiká­hoz, mint a kritikusoknak. Ők léptek közbe, hogy ilyen darabot ne játsszon a szín­ház. — Elképzeléseim a jövő­ről? Szépirodalomból ak­kortájt, egy-két kivételtől eltekintve, senki nem re­mélt megélhetést. Én is ar­ról ábrándoztam, hogy nagy újságíró, társadalmi ripor­ter leszek majd. „Világhír ? Sohasem gondoltam rá“ Weiner Leó nevét világszerte ismerik. — Az első si­ker? Miután a zeneszerzési tanszakot 1906- ban elvégeztem a főiskolán, az ifjú zeneszer­zők az­­Opera­házban egy ze­neakadémiai vizsgahangver­senyen mutat­koztak be. Ott­­ léptek először a nyilvánosság elé. Én is­ Négytételes zenekari szere­nádomat nagy tetszéssel fo­gadta a közönség. Ahogy mondani szokták, akkor ugrottam ki. Úgy érzem — noha ez volt az első zene­kari próbálkozásom —, már megtaláltam azt a ze­nekari nyelvezetet, amely­re vágyódtam. Azóta per­sze zenekari technikám fejlődött: érzésem szerint a Vörösmarty „Csongor és Tündé”-hez írt kisérőze- s­zemben értem el a teljes kialakulást. — Hogyan képzeltem a jövőt? Pályám kezdetén fő­leg pedagógiai működéssel akartam biztosítani alkotó­munkám függetlenségét. Ez sikerült is. Két évvel a ze­neszerzési tanszak elvégzé­se után a főiskola tanára lettem. Világhír? Sohasem gondoltam rá. És tanári katedrájáról ma már nemcsak egy iskola nö­vendékeit tanítja a zene tit­kaira — hanem művészetével azok közé sorakozik, akik a magyar zenének rangot adnak a világon. A siker és az igazabb siker Hincz Gyulával műtermé­ben beszélgetünk._ 1928-ban, a Nemzeti Sza­lonban volt — igaz ugyan, hogy csak tíz képet állítot­tam ki — az el­ső gyűjtemé­nyes kiállítá­som. Huszon­négy éves vol­tam akkor. A kiállítás igen nagy sikert ara­tott. De kiknél? Egy szűk intellektuális csoport, fő­képpen pályatársaim vol­tak azok, akik igen elis­merően nyilatkoztak. Ez volt az első nyilvános sike­rem , de nem éreztem si­kernek. Nem tudtam mö­götte sok-sok ember tet­szését, éreztem, hogy ez a kis csoport még nem a tár­sadalom. Mondhatnám úgy, hogy ezen az első kiállítá­son a sikernek egy típusát értem el. Sok év telt el. S az ötvenes évek közepén a „Május 1” és a „Martinász” című munkám végre meg­hozta azt az igazabb sikert, ahol éreztem: mélyebb a kontroll munkám felett. Te­hát tulajdonképpen ez a két művem az, amelyekről elmondhatom: első sikere­met arattam velük. — A jövő elképzelését ta­lán ott kellene kezdenem, amikor egyszer kicsi gye­rekkoromban elmentem a Szépművészeti Múzeumba. A görög szobrokat nézeget­tem, s megálltam az egyik márványalkotás előtt. Mi­lyen szép! Meleg, édes bol­dogságot éreztem, ahogy a szobor formáiban gyönyör­ködtem. S akkor elhatároz­tam, hogy én is valami ilyesmit fogok csinálni, mert azt akarom, hogy az emberek boldogok legyenek. Hát... Ha olyat nem si­került is alkotnom, mégis mind a mai napig ez a szándék vezérelt. És vezé­rel. Csak most már köny­nyebb a dolgom, mert nem egyedül akarok boldogságot teremteni, hanem, hogy úgy mondjam, ebben az ország­ban most van egy intézmé­nyes szándék, hogy minél több embernek, minél előbb, minél nagyobb boldogságot teremtsenek. „Csillag Teréz megcsókolt...“ Mi is volt az első siker? Hol is kezdte számos felejthetetlen Puck, Dorina és más emléke­zetes szerepek alakítója Somo­gyi Erzsi? — Tizenhat éves voltam, amikor felvé­telre jelentkez­tem a főiskolán. Csokonai „A reményhez” és „Szegény Zsu­zsi a táborozás­kor” című ver­seit mondtam el. Befejeztem a szavalást — nagy csend volt. Aztán Csillag Teréz, a zsűri egyik tagja, felállt, odajött hozzám és megcsókolt. Majd kimentünk, várni a döntést. Nem hittem, hogy fölvesz­nek. És fölvettek. Aztán Bárdos Artúr, a Renaissan­ce Színház igazgatója kikért a főiskoláról Móricz Zsig­­mond Búzakalász című darabjába. Felvonás köz­ben a közönség beletapsolt a jelenetbe. Nem tudtam, hogy a taps nekem szól. De olyan zavarba jöttem, hogy a szívemhez kaptam. S elkésve bár, meghajoltam. Tehát ez volt a színpadon az első sikerem. Három hó­nap múlva már a Nemzeti Színház tagja voltam. — Milyen legyen a jövő? Csak egy elképzelésem volt. Már gyerekkoromban szí­nész akartam lenni. Nem gondoltam sem szép ruhára, sem tapsra, sem sikerre, csak egyre­ játszani szeret­nék. Különben ma is csak ez a vágyam. De hogy visz­­szatérjünk a múltra: Hety­­tyei Aranka volt a nevelő­anyám, és semmi áron nem akarta, hogy színpadra lép­jek. Megszöktem hazulról egy vidéki nővéremhez, aki akkor már színész volt. Ne­velőanyám akkor belátta, hogy reménytelen eset va­gyok — felhozatott Pestre, így kezdődött. Somogyi Erzsi Kossuth-dí­­jas ma a magyar színjátszás egyik büszkesége. Most is a Nemzeti Színház tagja, s ne­vét a film már szerte vitte a világban. Színigazgatásra nem gondoltam Egyik este mint Peer Gynt órák alatt emberöltőt öregszik a színpadon. A másikon csil­logó szemüvege mögül mint román kisvárosi tanár vizsgál­ja az égi és földi Névtelen csillagokat. Délelőtt viszont színházat igazgat Ladányi Fe­renc. — Az első kedves emlék? Nem hiszem, hogy színész­nek sokáig kel­lene a választ keresgélni erre. 1932-ben Mis­kolcon a Sas­fiók volt az el­ső nagy szere­pem. Tetszet­tem a közön­ségnek, ma­gamnak is. Három évvel később igazgatóm, Sebes­tyén Mihály elmondta, hogy milyen rossz voltam. — Álmaim, terveim? Azt hiszem, megvalósultak. So­káig játszottam vidéken, minden este mást. Lehettem Hamlet, Romeo, Cyrano. Rendezni is szerettem vol­na — erre is sor , került. Miskolcon elég hosszú ideig tanítottam be a darabokat, Szegeden főrendező voltam két esztendeig. — A színházigazgatás nem szerepelt az álmai között? — Nem, erre igazán nem gondoltam. A tanító nem hitte el... Törőcsik Mari beszélte el Fábry Zoltánról, hogy a Kör­hinta forgatása közben négy­­kézlábra ereszkedett és uga­tott, hogy a filmbeli Mari ka­cagása őszinte és szívből jövő legyen. A helyzet komikumát az érzi igazán, aki ismeri ta­­nárosan csillogó­ szemüvegű komolyságát. De a film érde­kében mindenre képes. — Három „el­ső sikerem’­ is volt — mondja mosolyogva. — Harmadik ele­mista korom­ban házi fel­adatul a tan­könyvből egy ábrát kellett ki­másolnom. A tanító nem hit­te el, hogy a rajzot én csi­náltam. Kiküldött a táblá­hoz, rajzoljam le ott is. Utána a többi tanár és az egész osztály előtt bocsá­natot kért. Ez volt „az első”. Komolyra fordítva a szót, művészi sikereim kö­zül, mint a kezdetre, na­gyon szívesen emlékszem a Nemzeti Színház egyik elő­adására. Giraudoux „A sellő” című, újszerű, szá­momra nagy rendezői, dísz­lettervezői és kosztümterve­­zői feladatokat adó darab­ját állítottam színpadra. Ma is emlékszem a munka izgalmára és persze a siker­re is. — Tíz évig rendeztem színházban, az Úttörő Szín­ház igazgatója voltam, még­is filmrendező akartam len­ni. Kijártam a filmgyárba, néztem a forgatást és álta­lában minden érdekelt, ami a filmmel összefüggött. 1952-ben rendeztem az első címemet, a „Vihar”-t. Az Elesjei volt a harmadik nagyon szívemhez nőtt si­ker. Bernáth László—Nóti Ilona : SZÍNHÁZAK szerdai ÉS CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház sz.: Denevér (7); cs.: Salome, Poloveci táncok (C-bérlet, 4. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza Sz.: Három a kislány (7), éjjel: Vidám Szilveszter (11); cs.: Parasztbecsület, Bajazzók (9. bér­let, 4. előadás, 7). — Nemzeti Szín­ház sz.: Tisztújítás (7); cs.: Peer Gynt (fél 7). — Katona József Színház-^sz.: Lyuk az­ életrajzon (7); cs.: Mandragora (7). — Madách Színház sz.: Az ördög cimborája (7); éjjel: Vidám Szilveszter 11); cs.: Hosszú út (7). — Madách Szín­ház Kamaraszínháza sz.: Száz nap házasság (7); cs.: Szilveszter (7). — A Magyar Néphadsereg Színháza sz.: Makrancos hölgy (7), cs.: Az én családom (7). — Petőfi Színház sz. és cs.: A királyért (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Jókai Színház sz. és cs.: Sárga liliom (7). — József Attila Színház sz.: A ker­tész kutyája (7), éjjel: Vidám Szil­veszter (11), cs.: Váljunk el (7). — Irodalmi Színpad sz.: Nincs elő­adás: cs.: Álarcos komédiák (8). — Fővárosi Operettszínház sz. és cs.: Vők iskolája (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Blaha Lujza Színház sz. és cs.: Köztünk marad­jon (7), sz. éjjel: Vidám Szilvesz­ter (11). — Vidám Színpad sz. (fél 8 és fél 12), cs. (fél 8). A helyzet a következő. —■ Kis Színpad sz. és cs.: Majd a papa... (7), sz. éjjel: Vidám Szilveszter (11). — Állami Bábszínház sz.: János vitéz (3), Szőke ciklon (fél 8 és éjjel 11), cs.: János vitéz (de. 11), Hófehérke (3), Csalavári Csalavér (5), Szőke cik­lon (fél 8). — Zeneakadémia sz.: Vidám Szilveszter (8 és 11). — Bar­­tók-terem sz.: Vidám Szilveszter (8 és 11). — Sportcsarnok sz.: Vi­dám Szilveszter (fél 8). — Kamara Varieté sz. (7, fél 9, fél 12), cs. (fél 9, 6, fél 9): A jövő század legénye. - Budapest Varieté sz. (7 és éjjel 11), cs. (4 és 7): Vannak még cso­dák. — Fővárosi Nagycirkusz sz. és es.: Az­ AEROS Cirkusz vendég­­játéka (fél 4. és fél 8). — Danuvia Gorkij Kultúrház sz.: Tavaszi ke­ringő (Déryné Színház vendégjáté­ka, 7). RÁDIÓMŰSOR December 31, szerda KOSSUTH: 18,00: Hírek. — 18,10: Élő szóval — muzsikával. — 19,50: Gyermeki rádió. — 20,00: Esti krónika. 20,30: A Népzenei Rovat vidám mű­sora. — 21,00: BUÉK — 1959: Vidám Szilveszter-est. — 24,00: Újévi kö­szöntő. Utána tánczene. PETŐFI: 18,05: Tánczene. — 18,40: Előadás. — 19,00: A Denevér. Helyszíni köz­vetítés az Operaházból. Közben: 19,57: Bicskavásárlás. Elbeszélés. — 20,12: Szilveszteri szokás szerint. — 21,28: A közvetítés folytatása. — 20,20: Szilveszteri tánczene. Január 1, csütörtök KOSSUTH: 6,00—8,00: Zenés műsor. — 8,00: Hírek. — 8,10: Népdalcsokor. — 9,00: Falusi életképek. — 9,15: Ope­ra- és operetthangverseny. — 10,00: A Szabó—Beamter kettős. — 10,15: Petőfi, a legnagyobb magyar köl­tő. — 10,40: Beethoven: IX. szim­fónia. — 12,00: Hírek. — 12,15: Jó ebédhez szól a nóta. — 12,50: Szív küldi. — 13,30: A rádióriporter jegyzetfüzetéből... 14,00: Hangle­mezparádé. — 15,00: Egy év a kül­politikában. — 15,15: Bizet: Gyer­mekjátékok — szvit. — 15,30: Az el­múlt év vidám műsoraiból. — 16,30: Bartók Béláné zongorázik. — 17,00: Hírek. — 17,10: „December 32”. Közvetítés az Egyetemi Szín­padról. — 18,40: Magyar nóták. — 19,10: Miljutyin: Nyugtalan boldog­ság. Közben: 20,20: Mese. — 20,30: Hírek. — 21,40: Magyar nóták. — 22,00: Hírek. — 22,10: Tánczene. — 23,00: Zenekari hangverseny. — 24,00: Hírek. — 0,10: Vidám nép­dalok. PETŐFI: 8,00: Szórakoztató zene. — 9,00: Kamarazene. — 9,40: Fúvószene. — 10,00: Kórusok. — 10,20: Csili-Csala csodái. — 11,10: Szív küldi. — 12,15: A világirodalom humora. — 12,46: Művészlemezek. — 14,15: Mezei cso­kor. — 14,35: Verdi-hangverseny. — 16,05: Csazman zongorázik. — 16,20: Újévi népszokások. — 16,50: Operetthangverseny. — 17,20: Ze­nekari hangverseny. — 19,00: Szak­mán lakodalmas. — 19,40: Debre­ceni lant. — 20,00: Kamarazene. — 20,40: Verses összeállítás. — 21,15: Csárdások. — 21,30: Zenekari hang­verseny. — 22,15: Ady Endre ver­se. — 22,18: Részletek, a Borisz Godunov c. operából. — 22,48: Roj­tos Bandi: Móricz Zsigmond elbe­szélése. A TELEVÍZIÓ MŰSORA szerdán, 31-én: 18,00: 1. Varázs­szem, 3. sz. 2. Megemlékezés a KIMSZ 40. évfordulójáról; 19,00: Tánczene; 20,00: „1958-ban tör­tént...”; 21,00: Szilveszter; 1958.; 24,00: Újévi köszöntő. — Csütörtö­kön, január 1-én: 19:00: 1. 1958-ban történt. .. (újévi üdvözletek); 2. A helyzet a következő. (Részletek a Vidám Színpad műsorából, II.) BSMMIljjMT @©©©©©@©@(o)

Next