Esti Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-09 / 7. szám

IV. évfolyam, 7. szim Mikojan a szovjet-amerikai kereskedelem fontosságáról beszélt­­ levela­nd­ben enyhülés lehetőségéről ír a világsajtó Washington, január 8. Mikojan amerikai útjával változatlan érdeklődéssel fog­lalkozik a világsajtó. Az AP kommentátora emlékeztet arra, hogy a szovjet vezető tisz­teletére Eric Johnston által adott vacsorán Mikojan hosszasan nyilat­kozott a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításá­nak szükségességéről. A vacsora után egyébként a vendég két teljes órán át vá­laszolt a különböző kérdések­re. Az amerikai lapok szinte­­kivétel nélkül hasznosnak ne­vezik Mikojan eddigi megbe­széléseit. A párizsi rádió érte­sülései szerint mértékadó washingtoni megfigyelők nem tartják lehetetlennek, hogy a szov­jet miniszterelnökhelyettes tárgyalásai a kezdetét je­lenthetik egy legmagasabb szintű kelet—nyugati meg­beszélésnek. James Carey, az amerikai elektromossági dolgozók szak­­szervezetének elnöke, aki ked­den látta vendégül Mikojant, kijelentette, hogy a szovjet ál­lamférfi látogatása csökkenti a feszültséget. A DP­A jelenti Bonnból. Eckhardt nyugatnémet állam­titkár tegnap Angliába, majd onnan Washingtonba utazott. Útja összefüggésben van Mi­kojan miniszterelnökhelyettes látogatásával. Bonn ugyanis „s képet akar magának alkotni” a szovjet miniszterelnökhelyet­tes látogatásáról. A nagy ame­rikai lapok elismeréssel írnak arról a szovjet tárgyalási kész­ségről, amely Mikojan útját jellemzi. „Moszkva enyhíteni akar­ja a szovjet—amerikai fe­szültséget” — állapítja meg a New York Times. ,,Amerika magasállású, hivata­los képviselői úgy vélik, nem­zetközi enyhülés van a levegő­ben” — állapítja meg a TASZSZ jelentése szerint a New York Herald Tribune. Az olasz szocialisták lapja, az Avanti, Nenni főtitkár cik­két közli, amely hangoztatja: a közvetlen szovjet—amerikai megbeszélés rendkívüli fontos­ságú politikai esemény. A Giornale d’Italia ugyancsak trágy jelentőségűnek tartja a látogatást „a kölcsönös biza­lom légkörének megteremtése érdekében”. Az Unita kijelen­ti:­­ az erő politikája mindig anakronizmusnak, sőt, őrültségnek bizonyult. Most már az amerikai vezetők előtt is nyilvánvaló, hogy Moszkvával lehet tárgyalni, csupán elhatározási készség kell hozzá. Londoni tudósítónk, Stanley Levinson jelenti: Younger volt munkáspárti külügyi állammi­niszter rádióinterjújában úgy vélte, hogy Mikojan amerikai látogatása magas szintű kelet­­nyugati tárgyalások előtt egyengeti az utat. Ezt a berlini helyzet is szükségessé teszi. McAdden konzervatív képvi­selő ugyancsak rádióbeszélge­tésben azt mondotta: „A legteljesebb mértékben támogatok minden arra irányuló igyekezetet, hogy egyezzünk meg a Szovjet­unióval...” A mai brit lapok vezető he­lyen közlik azt a beszédet, amelyet Mikojan tegnap este az amerikai nagyiparosok és üzletemberek által számára Clevelandben adott vacsorán mondott. A szovjet miniszter­elnökhelyettes itt ismét hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió szeretné kiszélesíteni kereske­delmi kapcsolatait az Egyesült Államokkal. „A kereskedelem — mon­dotta Mikojan — erősítheti a békét, a béke viszont megfelelő feltételeket te­remt a kereskedelem szá­mára." Mikojant egyébként clevelandi tartózkodása során Cyrus Eaton, az ismert amerikai nagyiparos és publicista látja vendégül, akit a közelmúltban Moszkvában Hruscsov minisz­terelnök is fogadott. A szovjet miniszterelnökhe­lyettes útja iránti érdeklődés messze túlterjed Amerikán és Európán. A japán sajtó rend­kívül kedvezően kommentálja a látogatást: olyan tényezőt lát abban, amely elősegítheti a szovjet—amerikai nézeteltéré­sek rendezését, s ezzel a nem­zetközi feszültség enyhítését. A Tokio Times című lap vezér­cikke megállapítja: valamennyi mai nemzetkö­zi probléma megoldásának útja a nagyhatalmak és ezen belül is elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek tár­gyalása. Ebből a szempontból Mikojan utazása olyan lépés, amely a világbéke megszilárdításának reményét kelti az emberek szí­vében -­ írja a Tokio Times. Fiatal erő A korán leszálló téli esté­ken sokáig világosak a gyári KISZ-szobák ablakai. Jó dolog, hogy mind többször találkoz­nak idős és fiatal munkások, kicserélik gondolataikat, be­szélgetnek életükről. Általá­ban az öregek viszik a szót, sorsukról beszélnek, régi éle­tükről, fiatalkori küzdelmeik­ről. Az új nemzedék nem rit­kán értetlenül, sőt hitetlenked­ve hallgatja a felidézett em­lékeket. Nem értik azt a sivár­ságot, amely egykor a munkás életét jellemezte. Nem értik, mert mai életükben szabadon szárnyalhat a fantázia, s ami tegnap még álomnak tűnt, ma beteljesül. Megváltoztak az idők. Mu­tatják ezt sok egyében kívül a fiatalok­­ tervei, kívánságai, gondjai és eszményei is. Nem­rég az ifjúsági vezetők szá­zai hosszú ideig vizsgálódtak: milyen a gyárakban a mi mun­kásifjúságunk, hogyan él, mit kíván, mit tervez? A KISZ Központi Bizottságának ülésén most összegezték a tapasztala­tokat, a szembetűnő változást, a fiatalok megnőtt felelősség­­érzetét. A legtöbb ifjú mind­jobban helytáll a munkában, sok közöttük a „szakma ifjú mestere”, a versenyben példa­mutató, az újító. A gondosko­dásnak és a velük való törő­désnek is fokozódnia kell: se­gíteni a pályaválasztást, nagy figyelmet fordítani az egész­ségvédelemre, szeretettel óvni és segíteni a fiatal munkásnő­ket, a serdülő lányokat és fiú­kat. Mik a kívánságok? Mik a fiatalok tervei? A munka és az élet pátosza ad elsősorban fe­leletet: azt akarják, hogy le­gyen még jobb, még napfénye­sebb minden ünnep és hétköz­nap. De ez nem kívánság csu­pán, maguk is tenni akarnak érte. A múlt év végén készült számvetés szerint gazdaságos munkájukkal 267 milliót taka­rítottak meg a fiatalok a nép­gazdaságnak és 1 270 000 óra társadalmi munkával járultak hozzá, hogy a tervek megvaló­suljanak. A jövőben ennél is többre és jobbra törekszenek. Az iskolások új rendszerű ta­nításához azzal nyújtanak se­gítséget, hogy a műhelyek hul­­ladékanyagából szemléltető eszközöket készítenek a szer­táraknak. Húgaiknak, öccseik­­nek így jobban, könnyebben megy majd a tanulás. S végül, minden eddiginél merészebb kívánsága is van az ország fiataljainak: védnöksé­gük alatt épüljön fel az új, nagy alkotás: a Dunai Vízierő­­mű. Az első óriás, amely ha­zánk területén munkára kény­szeríti a Dunát, s ha felépül, háztartások millióit láthatja majd el villamos energiával. A hansági mocsárlecsapolás sike­re adott bátorítást és jogot ah­hoz, hogy ez a fiatal erőt és bátorságot sugárzó kívánság most elhangozhassák. ára 60 milliér Rendelkezés a vendéglői étlapokról Kétmillió forint jutalom mérnököknek, technikusoknak, munkásoknak Készül a Tünde, az új magyar robogó Esők, a hegyekben havazás Ma plusz 5 fok A Meteorológiai Intézet jelenti: várható időjárás. To­vábbi esők, a magasabb he­gyeken havazás. Megélénkülő­­délnyugati, később nyugati­­északnyugati szél. A hőmér­séklet alakulásában lényeges változás nem várható. Buda­pesten ma délelőtt a hőmér­séklet plusz öt fok. Élet­jelt adott Szabóék negyedik megmentettje is Szabó Lajos és Klein János angyalföldi lakosok 1­944-ben megszöktek a fasiszta fogság­ból és 53 napig rejtegettek négy szovjet repülőtisztet. Bu­dapest felszabadulásakor a szovjet pilóták visszatértek csapataikhoz. Megmentőik és a megmentettek 13 évig nem hallottak egymásról semmi hírt. Szabóék már halottnak vélték barátaikat. Tavaly nyá­ron — amint erről annak ide­jén beszámoltunk — a szovjet hírügynökség útján váratla­nul jelentkezett az egyik meg­mentett, Kazib Szultánon. Közben — 1958. novemberében — a szovjet kormány magas állami kitüntetésben részesí­tette a bátor tettért Szabó La­jost és egykori szomszédját. Salt­iev, Sto­osenio, Kovalenko A hírre egymás után adtak magukról élet­jelt az elveszett­nek hitt szovjet katonák. Na­­zib Szultanov — akit Szabóék Miklósnak neveztek a családi körben . Újából jelentkezett. Megírta, hogy a háború befe­jezése óta sokat tanult, egye­temre járt, s állatorvosi dip­lomát szerzett. Hálás levelet írt Vlagyimir Szolosenko is, az ukrajnai Poltavából és Ivan Kovalenko, az ugyancsak Uk­rajnában levő Luck városká­ból. Mindhárman azóta is rend­szeresen írnak, s csaknem va­lamennyi levelükben hívják Szabóékat: látogassanak el hoz­zájuk a Szovjetunióba. A meg­hívásnak Szabó Lajos pillanat­nyilag nem tehet eleget, mert hosszabb ideje betegen fek­szik. Betegsége miatt nem ke­rülhetett még sor a kitüntetés hivatalos átadására sem. Szabóék nagyon örülnek, hogy hírt kaptak megmentett­­jeiktől. Gyakran látni őket a Szovjetunió térképe fölé hajol­va, amint nézegetik, keresik azokat a helyeket, ahol a szov­jet tisztek laknak. Örömüket csak az csorbította, hogy mind­máig csak háromról tudtak a négy szovjet tiszt közül, a ne­gyedikről semmi hírt nem kaptak. Dísztávirat Alma-Atából A napokban nagy formájú, kék borítékot vitt a postás Szabó Lajos angyalföldi laká­sára. Alma-Atában adták fel.­­ Egy dísztávirat volt benne, ez­­'*A»1 szöveggé!: „Lajos, La­jos­­­né! Boldog újesztendőt, jó egészséget kíván Pjotr.” S alul a feladó teljes neve: „Pjotr Malisev, Kazahsztán, Alma- Ata, Ulica Komszomolszkaja 94.” Megvan, és tehát a negyedik is. Szabó Lajos azonnal ü­t Ah­mednek. Malisevet ugyanis Ahmednek keresztelték Sza­bóék, mert azt hitték, üzbég. Megírta a címét — Malisev egy Magyarországon szolgála­tot teljesítő szovjet katonának küldte el a levelet, hogy to­vábbítsa, mert nem tudta meg­­mentői címét — s visszaemlé­kezett a levélben az akkor ne­hezen múló, de a szívhez ma már oly közeli 53 napra. Ak­kor „gyertyafelelős” volt Ma­lisev a rejtekhelyen, ő gyúrt új gyertyákat az égő gyertya oldalán alácsorgó faggyúcsep­­pekből. A levélben Szabó La­jos meghívta Malisevet és a másik három szovjet tisztet is, jöjjenek el Magyarországra, nézzék meg azt a helyet, ahol életük legizgalmasabb 53 nap­ját el­töltötték. Sz. G. 1959. január 9. péntek Az év végén már áramot ad a Pécsi Hőerőmű A Pécsi Hőerőmű építése az idén fontos szakaszába érke­­zik. Az első harminckétezer kilowattos gépegység az év végén­­ már áramot ad. Szerelésében harminc vállalatunknak körül­belül kilencszáz dolgozója vesz részt. A harminckétezer kilo­wattos turbina indulása előtt többek között üzembe helyezik a szénkeverő állomást, az 1,3 kilométer hosszú szállítószalagot, a vezénylőépületet, a vízlágyítót, a 35 kilovoltos kapcsolóházat és a szabadtéri transzformátorállomást. Az első gépegység üzembe helyezése előtt befejezik két hatalmas víztartály, to­vábbá két hűtőtorony és egy száz méter magas kémény építését. A Fémtömegcikk Műveknél a többi közt jármű-fényszóró­kat állítanak elő. Képünkön: az üzem vákuumszivattyú­­gépe, előtérben reflektorok. (MTI Fotó: Jármai felv.) Mától kezdve a csepeli Csillag-telepig közlekedik az 59-es autóbusz Megváltozik a 17-es villamos útvonala — Slókalauz a trolin és a 2-es villamoson A mai nappal az 59-es autó­buszok — amelyek egy hét óta közlekednek Csepel-szigetén — a csepeli Csillag-telep, az új la­kótelep közepéig járnak. Hogy az új lakótelep autóbuszhoz jusson, a XXI. kerületi Kölcsey utca burkolatát át kellett épí­teni. Ezzel a munkával tegnap elkészültek és így ma reggel óta az 59-es buszok a Kölcsey utcán végig a Csillag-telepig járnak. Az autóbuszreláció má­sik végállomása Kispesten, a Kossuth téren van. A hónap második felében megváltozik a 17-es villa­mos útvonala. Január 19-től, hétfőtől kezdve a 17-es villamosok Óbudától jövet nem a Déli­ pályaudvar­hoz közlekednek majd, hanem a János-kórházhoz. Az útvonal megváltoztatásának célja az, hogy a II. kerület, távollevő pontjait egymással és a kerületi tanáccsal közvetlen összekötte­tésbe hozzák. Ezen túlmenően megjavul a János-kórház és a fogaskerekű vasút villamos­­közlekedése is. Ebben az esztendőben valamennyi autóbuszvona­lon bevezetik az ülőkalauz­rendszert és a villamoso­kon is sok helyütt lesz ülő­kalauz. A villamosvasútnak­ van már 150 új típusú nagyobb peronú kocsija, ahol lehet ülőkalauz. Az idén további 44 ilyen mo­dern villamoskocsit szállít a Ganz Vagongyár. Az év első felében a 2-es villamosvonalon vezetik be az ülőkalauzi rendszert. Ezt követően pedig más vona­lakon is, ahol kizárólag új tí­pusú villamoskocsikat járat­nak. A trolibuszokon is bővítik az ülőkalauz-rendszert, mind több viszonylaton vezetik azt be. Eddig már hat külföldi nagyváros válaszolt a magyar városok békefelhívására A magyar városok októberi békekonferenciája felhívással fordult az európai nagyváro­sokhoz és barátságmozgalom megindítását javasolta. Erre eddig hat külföldi nagyváros­ból érkezett válasz. Prága és Róma csatlakozása után Saar­­brückenből kapott levelet a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. Baráti hangú üd­vözlés érkezett Stockholmból. A bukaresti békebizottság a városok közötti kapcsolatok létrehozására megfelelő lehető­séget lát a román fővárosban, amely ebben az esztendőben ünnepli alapításának ötszáza­dik évfordulóját. A leningrádi békebizottság is együttműkö­dését fejezte ki. TERV: tizenegy emeletes épület a Pannónia utcában Budapest egyik legszebb kü­lönleges lakóházát tervezik a XIII. kerület, Pannónia utca 60—62—64. számú telken. A la­kóház részben hét, részben ti­zenegy emeletes lesz; az épü­lettömb fordított csonkagúla alakú lábakon áll. Előnye, hogy alatta szabadon lehet majd közlekedni. Az épületet húsz méterrel hátrább emelik, mint az utca jelenlegi vonala. Híd­szerű, 80 méter hosszú résszel kötik össze szomszédos ház­zal. Az udvaron vendéglőt akarnak nyitni. Az építkezési munkákra 22 millió forintot fordítanak. A tervek szerint 174 összkomfortos lakás lesz a házban. Hirosima új áldozata Tokió, január 8. A japán rádió jelentése sze­rint a hirosimai városi kórház­ban atomsugárzás okozta be­tegségébe belehalt Haruko Oki­­ta 51 éves asszony, aki 1945. augusztus 6-án közel volt az amerikai atombomba becsapó­dási helyéhez.

Next