Esti Hírlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

Eső, havaseső A hőmérséklet 4 fok A Meteorológiai Intézet je­lenti: Várható időjárás: erő­sen felhős idő, főleg a déli, délnyugati megyékben eső, havaseső. Mérsékelt, helyen­ként kissé élénkebb keleti szél. A hőmérséklet nem változik lényegesen. Budapesten ma délelőtt a hőmérséklet 4 fok. Új tejszakü­zletek, sajtházak, tejcsárdák Az elmúlt esztendőhöz ké­pest a kereskedelem bővíti a kizárólag tejeladással foglal­kozó szaküzlet-hálózatot. Már­cius végére Budapesten 500-ra emelkedik a tejszaküzletek száma. Elsősorban az ipari ne­gyedekben lesz sok tejbolt, amelyekben egyúttal reggeliz­ni is lehet. Szaporodnak az utcai tej­­csárdák is: 27 nyílik, elsősor­ban az ipartelepeken, továbbá a nyaralók körzetében. Amint a tavasz beköszönt, a parkok­ban és a főváros környéki ki­rándulóhelyek közelében meg­jelennek az alkalmi tejkimé­rések. Húsz ilyen üzlet lesz. A belső és külső kerületek­ben ötven sajtházat nyitnak meg az idén a KÖZÉRT keze­lésében. A legjobb szakembe­rek látják el a sajtházakban a kiszolgálást és a bőséges sajt­választék, mindenféle tejter­mék eladásával foglalkoznak. Fejlesztik az iskolák tejellá­­tását is. Ez idő szerint har­minc intézetben kapnak tej­­uzsonnát a diákok, őszre még többet bevonnak, annyit, amennyit a kelenföldi tejüzem palackozása elláthat. Az üze­met most bővítik, két év múl­va lesz kész korszerű palacko­zója. A fővárosban 19730 lakást hoznak rendbe az idén Több helyen már megkezdődött a tatarozás A fővárosi tanács az utóbbi esztendőkben sokat költött a lakóépületek teljes, illetve részleges felújítására, tatarozá­sára. Az idén tovább folytat­ják ezt a nagy munkát. Sorta­tarozásokat elsősorban a Már­tírok útján, a Baross tér és a Thököly út között végeznek. Folytatják a sortatarozást a Szent István k­örúton és a Bartók Béla úton, mégpedig a Gellért tér és a Körtér kö­zött, s állványerdőbe öltözik Újpesten az Árpád úton is jó néhány lakóház. A múlt esz­tendőben 531 lakóépületet ta­taroztak, az idén 713 lakóépü­letben 19 730 lak­ást hoznak rendbe. A lakásokban azonban természetesen csak azokat a feladatokat oldják meg, ame­lyek egyébként is a háztulaj­donosok kötelességei közé tar­toznak. Részlegesen felújítanak 927 épületet, aminek a célja első­sorban az állagmegóvás. Mind a teljes, mind a részle­ges tatarozás előkészítése jól halad. A kerületi házkezelési igazgatóságok az érdekelt épí­tőipari vállalatokkal a szerző­dést már megkötötték, s jó né­hány helyen már állványoz­zák az épületek homlokzatát. 90 m­űemlékh­ázat állítanak helyre az idén A Hazafias Népfront V. ke­rületi várospolitikai bizottsá­gának legutóbbi ülésén kifogá­sok hangzottak el, mert a ke­rület egyes műemlékházainak felújítása túlságosan költséges. Kérdést intéztünk Wabrosch Bélához, az V. kerületi Házke­zelési Igazgatóság főmérnöké­hez, aki a műemlékházak fel­újításával kapcsolatban a kö­vetkezőt mondta: — A műemlékházakat tör­vény védi s azokat külön költségvetés alapján állítják helyre. Néhány szakértő vitatja egyes műemlékházak besorolását. Az V. kerületben például valóban vitatható, vajon gazdaságos-e a műemléknek nyilvánított Vá­ci utca 21. számú ház eléggé költséges felújítása? Hasonló a helyzet nézetem szerint a Szent István tér­ 11. és a Fehér­hajó utca 5. szám alatti mű­emlékházakkal. Mindenesetre meg kell fontolni, nem lenne-e célszerű egyes túlzottan előkelő besorolá­sú műemlékh­ázak értéke­lését felülvizsgálni. Horler Károly, a Fővárosi Műemlékfel­ügyel­őség vezető főmérnöke kérdésünkre a kö­vetkezőket mondta: — A műemlék lakóházakat nemcsak azért kell helyreállí­tani, mert műemlékek, hanem azért, mert a bennük levő lakásokat nem tud­juk nélkülözni. A műemlékházak legtöbbje 100—150 éves, vagy régibb. Helyreállításuk elsősorban azért drágább mert koruknál fogva rosszabb állapotban van­nak. Persze, műemlék jellegük megóvása is jár bizonyos több­letköltséggel. Az 1959-es költ­ségvetésben 90 budapesti mű­emlékház helyreállítása szere­­pel (s. d.) KEZDŐDIK A FÁSÍTÁSI HÓNAP Telepvezető: Rátértünk az előregyártott elemekre! (Szűr Szabó József rajza) Már nemcsak a paprika városa Nyolcvan éve volt a nagy szegedi árvíz - Dorozsma, Tápé, Szőreg Új-Szeged kertészváros - Technikai „csodák­“ a szabadtéri játékokon Március 12-én nyolcvan esz­tendeje lesz, hogy a máskor oly békés-szőke folyó vad úton­­állóként rátört a városra. Éj­szaka jött az ár, szennyes hul­lámai álmukban támadták meg a csendes utcákat, s mire szür­ke pislogással beköszöntött a hajnal, víz alatt volt egész Szeged. A város 6300 háza kö­zül hatezer omlott össze. Az elpusztult város segítsé­gére sietett az egész ország, sőt a külföld is. Az európai fő­városok gyűjtést indítottak és mérnöki tervek alapján új vá­ros épült. „Szegedi csodának” nevezték akkoriban ezt az új­jáépítést. De ma már akad példa a város történetében na­gyobb csodára is: arra, ami most néhány esztendő óta fo­lyik. Gyárak Míg egykoron speciális kéz­műipara, a papucskészítés, a szitakötés, a tarhonyagyártás tette híressé, ma rohamosan fejlődő gyáripara teszi az Al­föld déli részének ipari köz­pontjává. Kender- és lenfeldol­gozó ipara, textil- és élelmi­szeripara, világhírű szalámi­gyártású paprikafeldolgozó ipara különleges helyet bizto­sít számára az ipari városok sorában. Itt dolgozik az ország egyetlen ecsetgyára, falemez­gyára rövidesen kombináttá nő, mellékhulladék-feldolgozó vállalata gyógyszeralapanyag­gyártásra tér át, kísérleti inté­zete nagy kiterjedésű célgazda­ságot kapott paprikakísérletek­re. A szalámigyárhoz új, kor­szerű hűtőház épült, s hamaro­san az ország legnagyobb hús­kombinátja lesz. Villamosköz­lekedés létesült Új-Szegeddel és Dorozsmával, autóbuszjárat köti össze a töltésen kívüli munkásnegyedeket, Tápét, Sző­reget. Evesőskombinát a Tiszán Szegednek valamikor pa­raszti város híve volt. Ez per­sze hátrányt jelentett számára közellátási szempontból. Az új tanácsi statisztika szerint mindössze nyolcezer lakos folytat mezőgazdasági jellegű munkát a százezerből. Szeged ipari város lett és kultúrcent­­rum. Járjuk az utcákat. És egy­szerre egészen új városrész tű­nik a szemünk elé, a Marx tér közvetlen közelében. Két esz­tendő alatt épült. Az új lakás­­építési terv kétszáz új lakást irányoz elő évenként, az OTP útján indult munkás-cs­ődi­­ház-akció százat, az öröklakás­akció ugyanennyit. Ez az új „szegedi csoda”. Szegedet a napfény városá­nak is hívják, itt süt az ország­ban legtöbbet a nap, évi 2063 órát. Fürdőváros, mégsem volt­­ eddig fedett uszodája. Most­­ épül. És júniusra elkészül a­­ Tiszán az ifjúsági vízisport­­­­telep, öltözők és csónakházak egész sorával, 150 hajó elhelye­zésére, így kívánják visszaállí­tani a régi híres szegedi eve­zőssport hírnevét. Zöldövezet létesül Szeged körül. A „Hala­dás” Tsz 11 milliós beruházás­sal 1200 méter mélyről hozza föl a termálvizet, hogy az az­zal fűtött melegházakban vi­rágkertészetet teremtsen az or­szágnak. Új-Szeged kertészvá­ros lesz. És ez is „szegedi cso­da”. Színház, zene, művészet Szeged az Alföld kultúrköz­­pontja két egyetemével, ra­­j­tyogó tudományos eredményei­vel, kilenc technikumával és négy gimnáziumával, színházi és zenei életével, képzőművé­szetével. Színháza opera-, ope­rett- és prózai együttesből áll, kamaraszínháza, vidéket járó stagione-együttese egész or­szágrészt lát el. Virágzik Sze­geden a zenei élet. Képzőmű­vészei: Tápai Antallal, Wink­ler Lászlóval, Kopasz Mártával az élükön az értékes kiállítások egész sorát rendezték az el­múlt évben. Nagy vágyuk: a szegedi művésztelep létrehozá­sa. Bíznak benne, hogy sikerül. Hangszórók a székek alatt Messze még a nyár, de a vá­ros — s elsősorban a tanács és Vaszy Viktor színigazgató — már a szabadtéri játékok lázá­ban él. Erről beszél, erre ké­szül mindenki. A hatalmas Dóm téren épül már a harminc méternél szélesebb színpad, az ötezernél több embert befoga­dó nézőtér, a szereplők számá­ra készülő épületsor. Hatalmas munka ez. A nézőtér berende­zésének egy része a Petőfi pon­tonhíd szerkezetének felhasz­nálásával készül. Világviszony­latban is egyedülálló lesz a hangellátás. A hangszórók a színpadi cselekvés irányhatá­sait is közvetítik, aszerint vál­toztatják a hangszínt, hogy a szereplők merre fordulnak, merre mozognak játék közben. A hangszórókat a tribünök, il­letve széksorok alatt helyezik el. A díszletekre tízezer négy­zetméter vásznat, a színpadhoz 1 40 köbméter faanyagot hasz­nálnak fel. Tíz vállalat dolgo­zik majd az égbolttól fedett színház építésén. A játékok július 25-től augusztus 16-ig tartanak és Erkel: „Hunyadi László” című operájával kezdődnek. Vendég­szerepel majd a moszkvai Szta­­niszlavszkij-balett is. A János vitézben harminc „igazi” hu­szárt mozgat majd a rendező. A játékokkal egy időben tart­ják a szegedi ipari vásárt,­ ,s egy sereg nemzetközi sportese­ményt. Túri András A csoda a Guzsica utcai Babona Er­­d­­en Küzdő Asszonybizott­ság egyik legaktívabb tagja, Rogyákné­ állandó kapcsolat­ban állott Szent Antal Magán­érdekű Kéréseket és Óhajo­kat Intéző Irodájával, röviden a MAKOHI-val. Rogyákné javak­orabeli fia­talasszony volt, úgy huszonöt körül, mintegy tíz-tizenöt esz­tendeje, hogy állhatatosan tar­totta ezt az állagot. Hosszabb ideje élt már a házasság kö­telmeiben, férjével, Rogyák­­kal, frigyüket azonban mind­máig nem követte gyermekál­dás, noha mindketten hőn óhajtották volna. Méghozzá, mivel m­eg voltak győződve a nagyüzemi termelés előnyei­ről, lehetőleg ikreket szerettek volna. Rogyákné elhatározta, hogy most is a bevált módszert vá­lasztja. Minek kísérletezzen újjal? Ez ügyben is a MAKO­­HI-hoz fordul. Rogyákné szomszédságában lakott egy idős férfiú, név­­szerint Bögre Imre, akinek szintén rég nyomta egy óhaj a szívét, telefonhoz szeretett volna jutni. — Ajánljon fel egy húszast Szent Antalnak — javasolta Bogyákné Bögrének, midőn az neki is elkeseregte szíve vá­gyát. Bögre arra gondolt: sógora unokaöccsének egy barátja a postahivatalban dolgozik. Van egy kortárs, aki az illetékes főosztályi v­ezető­vel együ­­tt nyomta az óvoda padjait, az is jó összeköttetés, s végül nem esik olyan nagy csorba az anyagelvűségen, ha Szent An­talnak egy húszast ajánl fel. Azonkívül sohasem lehet tudni. Továbbá a kockázat szinte sem­mi. Hozi a telefon, nesze a húszas! ... A két jámbor óhaj szinte egy időben érkezett a MAKO­­HI-hoz, ahol azonnal iktatták és lajstromozták. Egy kisebb beosztottra szignálták a két ügyet. A beosztott különben rend­kívül rendes lélek volt, aki, mihelyt feljött a Föld, már felöltötte könyökvédőjét, és ott gürizett az íróasztal mellett, míg csak le nem oltották az utolsó csillagot is az áramta­karékossági kampány kereté­ben. Most azonban történetesen ki akart lebegni magának egy külföldi tanulmányutat a Po­kolba, ahol állítólag nagyobb eredménnyel és gyors eszkö­zökkel intézik el az ügyfele­ket. De természetesen vonzot­tak a Pokol látnivalói is, így a sztriptizes szép lányok, akik absztrakt zene hangjai mellett vetik le sorra ruhadarabjaikat, és a dallamok oly erősek, hogy a Pokol lakói hiába tömik be fülüket, mégis meghallják. Azonkívül néhány valódi ny­lon kénkövet is szeretett vol­na beszerezni. Ebben az izgatott állapotban azsáni, noha megnyugtatóig elintézte mindkét kérést, a cí­meket felcserélte. Így történt azután, hogy az idős Bögre Imre hetvenöt éves felesége két rózsás arcú, enni­való ikerkislánynak adott éle­tet, Bogyáknéék pedig telefon­hoz jutottak. Elképzelhetjük, milyen fel­tűnést keltett a dolog a Guz­sica utcában. Csodájára jár­tak, és hetekig erről beszéltek. Még a legöregebb ember se emlékezett ilyenre, hogy valaki minden protekció nél­kül telefonhoz jutott! Kertész Magda Zászlódíszbe öltözik Budapest a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójára A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 40. évfordu­lójára, március 21-re ünnepi díszbe öltözik Budapest. A fő­útvonalak fölött mintegy 300 nagyméretű nemzetiszínű és vörös lobogó köszönti az évfor­dulót, s zászlókkal díszítik a főváros hídjait is. Az évforduló alkalmából a Hazafias Népfront budapesti bizottsága és Budapest Főváros Tanácsának végrehajtó bizott­sága felhívással fordul a la­kossághoz. — 1919 dicső napjai a bá­torság és a hősiesség, a helyt­állás és az áldozatkészség örök példaképei maradnak mind a harcban, mind a munkában —­ hangoztatja többek között a felhívás. A Hazafias Népfront budapesti bizottsága és Buda­pest Főváros Tanácsának vég­rehajtó bizottsága felhívja a főváros lakosságát, hogy már­cius 21-re, a Magyar Tanács­­köztársaság kikiáltása 40. év­fordulójának méltó megünnep­lésére lobogózza fel a házakat. Március­ 21-én, amikor har­caink és küzdelmeink emlékét idézzük, tekintsünk jogos büsz­keséggel az eddig megtett út­ra. 1919 mártírjainak és még­­ köztünk élő hőseinek példájá­­­­ból merítsünk erőt munkánk-­­­hoz, a helytálláshoz. Ötezer kiló pénz Beszélgetés Pali bácsival, aki egymilliárd forintot szállított Újsághír: A most jubiláló Fő­városi Útépítő Vállalat legré­gibb dolgozója, Szépvölgyi Fái hivatalsegéd. Harminchét év alatt körülbelül egymilliárd fo­rintnak megfelelő összeget kéz­besített vállalatához a bankból.­ ­ A becsületes ember nagyon­­ egyszerű és nagyon kicsi em­­­­ber. Vékony csontú, sűrű, vas­tag szálú sötét hajában kevés a fehér. Áprilisban lesz har­minchét éve, hogy apja, néhai M. Szever János után ő is az útügy szolgálatába lépett. Az­óta egyfolytában hozza-viszi a pénzt. Egymilliárd forint, piros hasú bankóban számolva tízmillió darab százas. Egész hegy, akár a Kékes, éppen ezerméteres. Súlya sem keve­sebb ötezer kilónál. Ennyit hordott Szépvölgyi Pál hiva­talsegéd három és fél évtized alatt. A világot úgy méri: elő­ször volt a koronás világ. Ak­kor zsákban hordta a koroná­kat. Aztán jött a pengős kor­szak, s volt rá eset, hogy két táskában tíz-tizenötezer pen­gőt szállított, a zsebe pedig üres volt teljesen, egy rézfil­léres sem volt benne, s ami­kor a hivatalban letette a ter­hét, kölcsönkért valakitől egy pengőt, kettőt, vacsorára. Kísértést nem érzett Soha, soha kísértést nem ér­zett. A pénzről, mit táskájába zár, nem tart többet: papír. De súlyos. Legutóbb vagy 870 ezer forintot vitt két nagy tás­kában. Az útra csak úgy em­lékszik: kicsit megizzadt a súly alatt. Munkájáról így vé­lekedik: — Tiszta ésszel kell gondol­kodni. Az a gondolatom, hogy rosszalkodjak a pénzzel, még soha nem volt. Ismeri az egész vállalatot, s őt is ismeri mindenki. Jó örö­me, ha az utcán kövezőmun­kásokkal találkozik — valaha együtt dolgoztak, ő maradt, a másik ember elszármazott máshová , s az köszön neki, hogy: „Jó napot, Pali bácsi. Mi újság maguknál?“ örül ilyenkor, ha nem is mondja, mert bizonyítva látja ebben is, hogy becsületes embernek tud­ják. Harminchét év alatt sok­mindent lát és sokmindent megtanul az ember. Pali bá­csinak például fejében van a vállalat főkönyve. Ő viszi a megrendeléseket. Ő postázza a számlákat. S végül ő viszi a pénzt, ha fizet a rendelő. Nyil­vántartja jó előre: a határidős számlának minden hónap tize­dikén tíz óráig a bankban kell lennie. Mert tíz óráig piros a pecsét, utána kék színű, s a ké­sésnek büntetés a bére. Egy­számla, inkasszó: ez Pali bá­csi életeleme, ebben gondolko­dik. Munkáját így méri: — Kérem, én is felelős va­gyok, hogy befut-e a pénz az egyszámlánkra... A gyerekek Most ötvenhét éves, még há­rom esztendőt vár, s nyugdíj­ba megy. Kiszámolta: az ellen­forradalom óta kétszer kapott fizetésjavítást, hozzá az új nyugdíjtörvény — nyolcszáz forintot kap majd havonta, ha pihenőre vonul. Hozzá a mag­­lódi ház, harminchét év mun­kája van benne, háromszáz öles kerttel, fákkal, baromfi­val, malaccal — megél belőle csendesen. A gyerekek — két fiú van — kiröpülek. A na­gyobbik most ünnepelte házas­sága második évfordulóját. Ez a fiú — ifjabb Pál — „ragyo­gó fiú” (így mondja az öreg) fog az esze, mint a beretva” egyetemet végzett, közgazdász, most meg gépésztechnikumban tanul. A kisebbikkel sincs baj: nagyapja, apja után útügyi ember lett belőle, hengergé­pész. Pénzhordó embernek sokat kell járnia. Pali bácsi — bár nem unta meg — kissé bele­fáradt a hosszú utakba. Ilyen hol hideg, hol szeles időben előveszi az isiász. Tudják a vállalatnál ezt a betegséget, el is küldték — életében először — 1954-ben, nyaralni Szobosz­­lóra. Jó víz, jó környezet, mind visszacsábította az öreg hiva­talsegédet. Azóta még egyszer volt ott, s most gondolkodik rajta, hogy tán megint elmegy. De addig — pihentető sza­badságig, nyugdíjig — Pali bácsit minden reggel ott lát­ják a bankban. A tisztviselők jó előre s messziről köszönnek neki. Ismerik. Régi ember a bankok házatáján. Becsületes ember. Lantos László Negyvenezer gumimatrac, 60 ezer teniszlabda Kétszáz gumicsónakot gyár­tanak az idén a Palma Gumi­gyárban. Készítenek a tavaly kedvelt felfújható gumimatrac­ból negyvenezer darabot, öt­ször annyit, mint 1958-ban. A márkás, Palma teniszlabdából hatvanezret terveznek. Ebből huszonnégyezer a Német Szö­vetségi Köztársaságba, Finn­országba és Arábiába kerül. Újdonság lesz az úgynevezett figurális léggömb és huszonöt különböző, ötletes, külföldi mintájú gumilabda. KÉSZPÉNZÉRT IS VÁSÁROLUNK Férfi és női kabátot,? ballont, felöltőt, S kosztümöt, cipőt, s bőröndöt­­ és mindenféle 5 ruházati cikkeket, ? továbbá ágyneműt, 5 fehérneműt stb. ? március 12-én­­ megnyíló S RUHÁZATI ? FELVEVŐHELYÜNKÖN,­­ FII., Majakovszkij u. 78. sz. , Nyitva: 8.30—16.30-ig, 5 szombaton 13.30-ig. 3

Next