Esti Hírlap, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-21 / 117. szám

Ősszel újjáválasztják a lakóbizottságokat A tanácsi vállalatok gazdálkodása Négy kísérleti 12 osztályos iskolát nyitnak az új tanévben A fővárosi tanár­ végrehajtó bizottsá­gának mai ülése A fővárosi tanács végrehajtó bizottságának mai ülése napi­rendjén gazdasági, kulturális és várospolitikai kérdések sze­repelnek. A végrehajtó bizottság elő­ször a tanácsi vállalatok gaz­dálkodásával foglalkozik. A mérlegbeszámolókból — ame­lyeknek rendkívül alapos és kö­rültekintő felülvizsgálatát nem­rég fejezték be a revizorok — megállapítható, hogy a tanácsi vállalatok múlt évi gazdálko­dása általában kielégítő volt. Az ipari, szolgáltató és közle­kedési vállalatok termelési ter­vüket 3,9 százalékkal túltelje­sítették és 1,7 százalékkal csök­kentették az önköltséget. A ke­reskedelem — a lakosság igé­nyeinek, illetve vásárlóerejé­nek állandó emelkedése követ­keztében — az előző évnél 687 millió forinttal nagyobb for­galmat bonyolított le. A jó gazdálkodás eredmé­nyeképpen­ 103 tanácsi vállalat ért el többletnyereséget és össze­sen 29,1 millió forint nye­reségrészesedést fizetett ki dolgozóinak. Ugyanakkor azonban több ta­nácsi vállalat nem tett eleget nyereségbefizetési kötelezettsé­gének. Ma egyébként azt is meg­vizsgálja a végrehajtó bizott­ság, hogyan alakult a tanácsi vállalatok idei első negyedévi tervteljesítése. A már rendel­kezésre álló adatokból kide­rül, hogy az év első három hó­napjában a tanácsi vállalatok 3,2 százalékkal túlteljesítették termelési tervüket. A közlekedési vállalatok 1696 villamoson, 206 troli­buszon és 848 autó­buszon majdnem 270 mil­lió utast szállítottak a ne­gyedév alatt. Ehhez járul még a HÉV majd­nem 26 millió utasa. Ez na­ponta több mint hárommillió utast jelent. A közlekedés ro­hamos fejlődését jellemi, hogy villamoson és autóbuszon idén mintegy 10 millióval — na­ponta százezerrel! — többen utaztak, mint múlt év első ne­gyedében. Népművelési feladatokkal és az 1959—60-as tanév előkészí­tésével is foglalkozik mai ülé­sén a végrehajtó bizottság. Az új tanévben a budapesti általános iskolák tanulói­nak száma az idei 188 ezerről 196 ezerre emelke­dik. 160 új általános iskolai osz­tályt, harmincnyolc új óvodai csoportot és negyvenöt új gyógypedagógiai tanulócso­portot kell új tanerőkkel ellát­ni. 300 új tanerő nyer el­helyezést az alsófokú oktatási intézményekben. Ebben a kér­désben is ma dönt a végrehaj­tó bizottság. Értesülésünk sze­rint a főiskolai végzősökön kí­vül elsősorban azok az óradíj­­átalányos minőségben dolgozó pedagógusok jönnek számba, akik a kerületi tanácsok okta­tási osztályainak véleménye szerint jól megállták eddig he­lyüket. Az általános iskolák VIII. osztályait ebben az évben hozzávetőleg 20 ezer tanu­ló végzi el eredményesen, tehát ötszázzal több, mint ta­valy. Előzetes becslés szerint több mint hatvan százalékuk jelentkezik középiskolai to­vábbtanulásra. Feltételük el­bírálását a középiskolai igaz­gatók vezetésével társadalmi bizottságok végzik, amelyek egyben a szülőknek és a gye­rekeknek is segítséget nyújta­nak a pályaválasztásban. Az iskolafejlesztés következtében 160 új középiskolai tanárra is szükség lesz Budapesten. Ezt az igényt — idén először — elsősorban az általános iskolákban ta­nító középiskolai tanárok résére meghirdetett pá­lyázat útján kívánják kielégíteni. Figyelemre méltó újítás lesz az új tanévben, hogy négy is­kolában —­ a II. kerület Ady Endre utca. 5-ben, a III. kerü­leti Szentendrei úton, a IX. kerületi Gyáli úti és a XIII.­­kerületi Jász utcai iskolák­ban — kísérletképpen úgyneve­zett 12 osztályos iskolákat nyitnak. A kísérlet — részben helyi tantervek alkalmazása útján — az általános iskola és a kö­zépiskola között levő szakadé­kot kívánja kiküszöbölni. Fejlesztik a jövő tanévben a politechnikai oktatást is, amelynek nevelési eredményei az idei tapasztalatok alapján már lemérhetők. A műszaki­gyakorlati foglalkozások köze­lebb hozták az iskola életét a családhoz, az üzem és az egész társadalom termelőmunkájá­hoz. Az új tanévben további 65 általános iskolában veze­tik be a gyakorlati foglalkozá­sokat. A szakoktatók tovább­képzése céljából a volt Kos­suth Akadémia épületében ter­veznek gyakorlóműhelyeket berendezni. Az iskolai oktatás vezetésé­nek színvonalát is emelik az igazgatási munka némi átszer­vezésével, amely egyben a ke­rületi tanácsok hatáskörét nö­veli. Arról van szó, hogy a bu­dapesti középiskolák személyi ügyeinek intézését és tanulmá­nyi felügyeletét is átadják a kerületi tanácsok oktatási osz­tályainak. A végrehajtó bizottság, amelynek ülése lapzártakor még tart, a továbbiakban fo­lyó ügyekkel foglalkozik. Meg­vitatja majd egyebek között azt is, hogyan készüljön fel a főváros a budapesti lakóbizott­ságok általános választásaira, amelyekre — értesülésünk sze­rint — idén ősszel kerül sor. L. L. E. Gyárat lát el tejjel az Óbudai Kertgazdaság A főváros határában műkö­dő tsz-ekben most folyik a növényápolás, a gyümölcsösök permetezése. Keresztes Pál, a XI. kerületi Beloiannisz Tsz elnöke elmondotta, hogy a közeli napokban sokkal több árut szállítanak a piacokra, mint eddig. Salátából például az idén 40 ezret küldtek a lakosságnak, hamarosan pedig újabb 60—70 ezret; százezer csomó retek és 15 mázsa korai karfiol, 10 má­zsa cseresznye, százezer pap­rika jut még a Beloiannisz Tsz belterjes­­ gazdaságából a piacokra. Az Óbudai Kertgazdaságban jelenleg a szabadföldi karalá­bé, paprika és paradicsom pa­lántázása folyik.­ Mintegy 80 ezer tövet ültetnek ki. Komoly jövedelmi ág az állattenyész­tés: 240 sertésük van, s 26 szarvasmarhájuk. A gazdaság közelében levő Bécsi úti téglagyár dolgo­­­­zóit a tsz látja el rendsze­resen tejjel — naponta 100—120 liter tejet­­ szállítanak a gyár napközijé-­­­be, illetve a munkásoknak. Mindkét szövetkezetben gon­dolnak már a jövőre is: a Be-­­­loianniszban — ahol tavaly új­­ kultúrház, garázs épült —hat-­­ százezer forint az idei beruhá-­­ zási terv. A pártkongresszus tiszteletére az Ózdi Kohászati Művek dolgozói munkafelajánlást tettek. Az üzemben versenyeznek a selejt csökkentés­éért, a minőség javításáért, s a munkaidő jobb kihasználásáért. Képünkön: Hosszú Imre munkacsapata a finomhengermű abroncssorán acélabroncsokat készít. (MTI fotó : Jármai Béla felvi Vita az erdei dzsesszénekesek káráról és hasznáról Cserreg, melódiát lop — a szőlőt félteni kell tőle — Bagoly és csókavédelem Madárvilágból érkezett em­berrel beszélgettem. Dr. Keve Andrással, a Madártani Inté­zet egyik vezetőjével, ő képvi­selte Magyarországot a Nem­zetközi Madártani Unió see­­bachi ülésszakán. A világ 58 ornitológusa a híres seebachi madárvárta félévszázados ju­bileumának tiszteletére tartot­ta nemzetközi ülésszakát. Rovar vagy bogyó A fémesen csillogó, fekete selyemruhás, erdei dzsessz­­énekesekről, a seregélyekről esett a legtöbb szó. (Erdei dzsesszénekes nemcsak sötét szalonruhája miatt: szép éne­ke közben hirtelen elkezd cserregni, majd folytatva a nó­tát, melódiáiban idegen mada­rak dalait szövi: Jopkovic is a seregély.) Két pártra szakadt a konferencia. Azok­­az álla­mok, ahol nagy külterjes gaz­daság van — erdő, rétgazda­ság — pártolták, védték a se­regélyt. Rovarevő, de bogyó­­evő is. A Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Németország kedveli. Németországban a tölgyerdők­ben szörnyű pusztítást végzett az elmúlt évben a tölgylevél­­sodró. Ahol seregély volt, ott a kár alig kimutatható. De Hol­landiában például, ahol a sző­lő-, gyümölcstermelőknek sok millió kárt tett ez a madár, nem szeretik. Dél-Olaszország­­ban és Tuniszban épp füge és olajbogyó éréséhez érkez­nek. Van, hogy az egész évi termést elpusztítják. Műhéja A mi seregélyünk, amely itt költ, hasznos — gyomortarta­lom-vizsgálatok bizonyították ezt. — Mi a seregélyek mellett szavaztunk. Azok a seregélyek, amelyek ősszel, szüretkor mil­liószám ellepik a Balaton kör­nyéki szőlőket, nem hazaiak, északi vendégek. A konferencia a védekezés módszerei felett is döntött. A legjobb: durranórakétát fellő­ni. Megijed a seregély és el­megy másfelé. De jobb kombi­nálva: durranórakétával és pa­pírból készült műhéjával riasztani. Egy másik módszer: magnetofonra felvenni a ma­dár vészjelét, riasztó dalát, és a szőlőkben hangszórókon ját­szatni ezt a dalt. A tudósok megállapították: a sötétben nem lehet elriasztani, a riasz­tás csak nappal történhet, fálta meg gyártását, mert any­­nyira túl vannak terhelve egyéb rendelésekkel. Dr. Bálát csehszlovák kutató a mezei pocok sokmilliós kár­tevése ellen a bagoly- és a csó­kavédelmet ajánlotta. Bennün­ket is érdekel ez a kérdés, de, sajnos, itt is a lakáskérdés az első akadály. (A második: a babona, a bagolytól való féle­lem, amelyet el kell oszlatni.) A nagy baglyoknak nagy lakás, nagy odú kell. Ez pedig fából igen drága lenne. Igaz, eternit­ben is ellakna a bagoly és a csóka. Megérné a telepítést, mert egy bagolypár a nagy po­cokjárások idején is — mennyi kárt okoznak! — 500 méteres körzetben tisztaságot, rendet tud tartani. — Ha odú lenne, bagoly! honnét szereznénk? — Elég jó bagolyállomá­nyunk van még mindig. Csak ki kellene tenni az odút, jönne az magától. A lakás csábít! Természetesen nem akkor kell kezdeni a telepítést, mikor már itt a pocokjárás. A madártele­pítés a mezőgazdaság preven­tív intézkedése. Előre kell az erdőket, mezőket betelepíteni, hogy a felnövő fákat, mezőt megvédjék a madarak az esetes­leges kártevők támadásától. Kőbányai György Elment az öreg, de visszavágyik F elvette az ob­­sitot — mun­kakönyvét, benne friss-lila bélyeg­zővel: nyugdíjaz­va — s elment. Nyugdíjba vonult Malutics Jenő vas­esztergályos, har­minchét évi szol­gálat után a Ganz —MÁVAG-ból. Névtelenül jött, s híres emberként távozott: a szocia­lista munka hőse, tizenegy kitünte­tés birtokosa. El­ment a gőzmoz­donnyal. Utoljára akkor mosdatta öreg gépét puha, olajos ronggyal, amikor a gyárka­pun kigördült az utolsó gőzmasina. A füst talán még el sem oszlott, amikor Malutics Jenő számolni kezdte esztergaké­seit, csavarkul­csait, szekrényre való, szokott, vele öregedett szerszámait. Elbúcsúzott minden darabtól külön-külön. Rátestálta kin­cseit utódjára. Maga mögött hagyta élete nagyobbik felét. Volt ebben a fél életben huszonhárom év keserűség, s tizennégy eszten­dő dicsőség. Átélt válságokat, háborúkat, volt­­munkanélküli, s dolgozott egyfolytában har­minchat, meg negyvennyolc órákat is. Elnyűhetetlen embernek tar­tották. Évek múlásával magas, szikár alakja csak éppen any­­nyira hajlott meg, amennyi előredölést a gép maga kíván. Ebben a mozdulatban megma­radt máig is, ha áll, ha asztal­hoz lép, mintha mindig eszter­gálna. Mert ez­ mestersége, munkája, ez a szenvedélye is. Tudja róla az egész gyár, hogy munka közben szüntelenül dú­dolt, fütyörészett. Maga feled­­ten, csendes derűvel. Öreg munkás korában éppen úgy megcsodálta a kés alól kunko­­rodó acélforgácsot, a szerte­rebbenő, apró szemű bronzot, mint kisinasként a pincemű­helyben. Körülbelül harminc éve, a nagy válság idején rendelést kapott a gyár, Indiának kel­lett szállítani mozdonykazáno­kat. Egy napon behivatták Maluticsot az irodába. Választ­hatott: hajlandó-e mindennap műszak után újra kezdeni, be­kuporodni a kazán belsejébe, primitív készülékkel eszter­gálni a mozdonykémény he­lyét? Vagy: ha nem, tetszik az ajánlat, vegye a munkaköny­vét, s tűnjön el. Otthon asszony volt, gyerek. Mit tehetett? S attól kezdve naponta két ember helyett is dolgozott. Egyfolytában, tizen­hat órán át. Csoda, hogy eb­ben az embertelen hajszában tönkrement az egészsége? Beteges volt, s túl élete de­lén, amikor először baktatott be a felszabadult gyárba. Ro­mok alól ásta elő gépét. Körül­nézett. És ekkor­­ nincs ben­ne csodálatos — Malutics Jenő megint két ember helyett kez­dett dolgozni. Most énekelt először munka közben. Kibontakozott a tehetsége. Az első munkaverseny? Ohé, ez neki való. Gyerünk, mun­kát, anyagot. Vezetői lassan megtanulták, hogy Maluticsot nem szabad egy emberként szá­mon tartani. Meg kellett szo­rozni előbb kettővel, aztán nem ritkán hárommal, négy­gyel. Már csak azért is, mert köz­ben meggyógyította az új rend. Elküldték kórházba, szanató­riumba, legjobb orvosok ke­zelték. Elküldték, életében elő­ször, nyaralni. Azóta jó isme­rőse, a Balaton-part, Galyatető, a Magas Tátra. Felnevelt egy egész műhely­re való fiatalt. Elkerültek mel­lőle tanítványai másfelé, mű­szaki irodába, tiszti rangba, újságszerkesztőségbe. Igaz, tisztesség, hogy ha utca túlfe­­léről meglátják, átmennek hoz­zá érdeklődni, hogy van, hiányzik-e néha a műhely? Oh, bár ezt ne kérdeznék soha! Maga vallja, kicsit szé­gyenlősen, majd minden éj­szakán a műhelyről álmodik, látja magát, úgy mint régen, még nyolc-tíz éve is, a régi gépnél... Olyankor álmában hárombekezdéses meneteket vág súlyos bronzdarabba. Be kár, hogy kurta az idős ember álma. Utána nehéz az ébredés. A nyugalmat még nem szok­ta meg. Dolgozni vágyik. Nem tud az idejével mit kezdeni. Délelőttönként a városban jár, megiszik egy-két pohár sört, aztán mindennap elmegy asz­­szonya elé, megvárja a gyárka­puban. Együtt mennek haza. S mindig vár. Hátha egy na­pon bekopogtat ajtaján a pos­tás, s hozza a gyári levelet: jöjjön vissza pár órára, legyen, megint kevés ideig a műhely­ben, a régi társak, a szárnyai­ alól felnőtt fiatalok között... ̋ Lantos László : Búcsú a régi szakiktól — együtt három híres ember: Szőczei Sándor Kossuth-díjas kovács. Malutics Jenő vasesztergályos, a szocialista munka hőse. Deák János Kos­suth-díjas esztergályos. A bagoly lakni akar A madárkonferencián szóba került a lakáskérdés is. A fa ára az utóbbi időkben világ­szerte erősen felugrott, a ma­dártelepítést pedig odú nélkül nem lehet elképzelni. A néme­tek fabetonodút ajánlottak, 80 százaléka fűrészpor, 20 száza­léka beton. Kelet-Németor­­szágban már négy, Svájcban pedig egy gyár gyártja ezt. Mi eternitodákkal kísérleteztünk, sikerrel. De panaszolják mada­rászaink: egyik gyár, sem vár­ Új acélfaj­tával kísérleteznek jelentős acélmegtakarítási eredmények, mert 10—15 szá­zalékkal könnyebb az MTA—­ 50 jelzésű, új magyar acélfaj­ta, amelynek kidolgozásával a Gépipari Tudományos Egyesü­letigen­­foglalkoztak. Az egye­sület egyik legutóbbi ülésén dr. Verő József akadémikus ismertette a nagy szilárdságú, hegeszthető acélfajta előnyeit, várható gyakorlati tulajdonsá­gait. A laboratóriumi kísérle­ti eredmények azt bizonyítják, hogy bátran alkalmazhatják az MTA—50-et; kívánatos, hogy acélműveink minél na­gyobb mennyiségben gyártsák, s bocsássák a feldolgozó gyá­rak rendelkezésére. .•.szaküzletek az útépítés ideje alatt is gazdag választékkal •ο ❖ várják a vásárlókat. ❖ Y *› T Férfi készruhák: Rákóczi út 7. * ❖ Rákóczi út 13. •ο ❖ Rákóczi út 57­­. * ❖ Férfi fehérnemű és divatáru: Rákóczi út 11. •ο ?Anyák boltja: Rákóczi út 10. * ❖ Női fehérnemű és készruhák: Rákóczi út 62. ❖ £ Férfi fehérnemű és készruhák: Rákóczi út 73. *:* - - - - - - - - - - - - - - - - - - - • » * • « * ♦ • ♦ ♦ ♦ »- A RÁKÓCZI ÚTON levő boltjainkban A FORGALOM ZAVARTALAN! A

Next