Esti Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

Meggyorsították az új vízmű építését Rekordidő alatt új sziget épült a Dunában — Négyszázmillió forintot fordítanak a nagy létesítményre — 1961 őszétől naponta 100 000 köbméter vizet ad A Vízművek káposztásmegyeri főtelepétől északra munkások százai versenyeznek most az időjárással. A cél: az új felszíni vízmű építkezéseiből minél többet elvégezni még a nagy hidegek előtt. A mintegy 400 millió forintba kerülő új vízmű építését határidő előtt szeretnék befejezni, hogy mielőbb megoldják hosszú évtizedekre a főváros vízproblémáit. A Duna alacsony vízállása lehetővé tette, hogy a folyó medrében, a parttól 75 méter távolságban, rekordidő alatt mesterséges szigetet építsenek. Októberben kezdték el építését, s ma már a sziget harminc méter szélességben és ötven méter hosszúságban, öt méterrel magasodik a Duna sünije fölé. A szigetre épül majd a vízmű szivattyúháza. A szivattyúház öt emelet magas, huszonöt méter hosszú és tizenöt méter széles épület lesz. Már megkezdték alapozását. Dolgoznak a szivattyúházat védő jégtörő elkészítésén is, sietve, hogy felhasználhassák az alacsony vízállás előnyeit. Később a védő kőgátat készítik el, s akkor a mesterséges sziget körülbelül százhúsz méterre növekszik. A szivattyúház gépei naponta kétszázezer köbméter vizet szippantanak majd ki a Dunából. A szigetet mintegy kétszáz méter hosszúságú híd köti össze a parttal, magasan egy esetleges árvíz tetőpontja felett. A hídon nemcsak a szivattyúház dolgozói járhatnak, hanem ez tartja a hatalmas csővezetékeket és az elektromos kábeleket. A parton kora nyáron kezdődött az építkezés. Munkásszállásokat emeltek négyszázötven dolgozó részére. A szállások később állandó munkáslakások lesznek. Már építik az ezer köbméteres tisztavíz-medencét, és alapozzák azt a három reaktort, amelyekben a Dunából felszívott vizet tisztítják majd. A Duna vize először az úgynevezett homokfogókba kerül; ez a szűrés első üteme. Onnan a henger alakú reaktorokba jut; most három ilyen épül, s egy-egy 28 méter átmérőjű. A reaktorokban vegyianyagok hozzáadásával szabadulnak meg a csak mikroszkóppal észlelhető olyan anyagoktól, amelyektől a vizet meg kell tisztítani. A vizet a szűrőház negyven medencéjében tisztítják tovább, majd a nyomógépházon keresztül jut a csőhálózatba. Az építkezés első ütemében a tisztítótelep fele épül meg. Ez a fele elegendő százezer köbméter ivóvíz megtisztítására. Az építkezés második ütemében elkészül a tisztítótelep második része és egy új nyomógépház. Az új felszíni vízmű első fele a tervek szerint 1961 őszére elkészül. Az építkezés jól halad: lényegesen több munkát végeztek eddig el, mint ahogy korábban arra számítottak. Most több mint háromszázan dolgoznak, de tavasszal kilencszázra emelik a munkáslétszámot. Most készülnek a szivattyúház alapjának vasbeton, acélvégű „vágóélei”, s később azokat besüllyesztik a Duna medrébe. Ha szükséges, ennél a munkánál búvárok is dolgoznak majd: kivájják a vágóélek alatt a kemény talajt. A mederbe süllyesztett vasbetonalapra kerül a szivattyúház, amelyet úgy terveztek meg, hogy még árvíz esetén is kiemelkedjék a Dunából. Pakots György p: |g|| Levelek Télapóhoz A kifogyhatatlan kosár — 24 vagon szaloncukor, 140 mázsa Csokoládé — Szombaton jutalmazzák meg a legszebb levelek íróit „Kedves Télapó! Én kisdobos vagyok, és szorgalmasan eljárok az őrsgyűlésekre. Az iskolában mindig figyelek. Várom én is ajándékodat. Szeretnék sok-sok szép szalvétát és könyvet. Szeretettel üdvözöl Müller Erika IV/b osztályos tanuló.” Sok száz levél között válogatok, sok ezer vágyódó, sóvárgó szó között tallózgatok. Valamennyi az Édességbolt Vállalat Télapójához szól, íróik gyerekek, és arra a felhívásra fogtak tollat, amely az édességboltok portálján jelent meg, azzal biztatva őket, hogy a legszebb Télapó-levél szerzője gazdag édességajándékban részesül. A jutalomkiosztás december 12-én, szombaton lesz. Nézzük meg, hogy néhány nappal a határidő előtt, mit írnak, mit kérnek leveleikben a gyerekek. — A legkedvesebb 13 levél íróját már „menet közben” megajándékoztuk. Az édességcsomagokat hat Télapó-társammal együtt taxin vittük ki a gyerekekhez. Az igazi eredményhirdetés és jutalomosztás azonban csak most szombaton lesz. — Valamit a karácsonyi édességellátásról. — 24 és fél vagon szaloncukor került, illetve kerül az üzletekbe, és 140 mázsa különféle csokoládéfigura. Kell is ennyi, mert a tavalyi hasonló időszakhoz képest az idén már eddig 30 százalékkal több édesség fogyott. -- Még egy kérdés? Mit hoz nekünk, felnőtteknek? — Kinek-kinek érdeme és egész évi viselkedése szerint. Túri András Palika és a főzelék — Télapókám! — írja a nyolcéves Juhász Feri. — Ha szereted a futballt, akkor sok diót küldesz nekem, mert Géza bácsi azt mondta: abból lesz jó kapus, aki sok diót eszik. Önkritikusan kezdi levelét Szász Pali. „Igaz, hogy nem szeretem a főzeléket, de ezentúl mindig megeszem, ha elküldöd karácsonyra azt az autót, amit anyuval kinéztünk a kirakatban.” Fehér Ildi a Kun utcából így ír: „Én nem bánom, akármit is hozol, csak hozzál valamit. De azért egy alvó babának örülnék a legjobban.” „Kedves Télapó! Gondoljuk, az idei ünnepeken sem feledkezel meg rólunk, és elhozod ajándékodat, azt a híres kiskosarat, amiből az ajándék soha sem fogy ki. Adsz minden kicsinek és nagynak, nem úgy, mint valamikor, nemcsak a gazdagoknak” — írja egy nyolcadikos nagyfiú. Még álmunkban is... Három testvér nevében is ír ! A 11 éves Istvánba az Őrjárat Utca 4-ből. Valódi „diplomata”szerénységgel fogalmaz: „Nem kérünk tőled mást, mint hogy ünnep estéjén gondolj ránk, sőthogy mi is éjjel-nappal rád gondolunk még álmunkban is.” És Télapó? Mit mond mind- erre ő? ELSŐ — Megengedi, hogy ide tegyem a poharam? — Óh, van hely. Tessék. — Kegyed is ide szokott járni? — Itt lakom a szomszédban. — Én pedig erre dolgozom. Most végeztem. Nézze, a kezem még szénporos. — Nem szégyen az... — Nem is azért. Csak mondom. Régen se szégyelltem a munkát, pedig akkor nem is kellett dolgoznom. HARMADIK — Egészségére, kedves szomszéd úr! Maga csak rumot iszik? — Egészségére. Igen, én azt szeretem. — Én meg a fröccsöt. — Jó ital mindegyik. — Magyar ember szereti ezt is, azt is. — E Gésségére. — ’Ségére. ÖTÖDIK — Nézze, magához bizalom- s mai vagyok. Én őszintén megmondom magának, hogy én magyar ember vagyok. I — De én is ám, a nemjóját! — Velem történhet bármi, én ■ meg nem tagadom a magyar’ ságomat! I — Én se, soha! Tíz rum — Mindenemet inkább oda, de az vagyok! — Én is, akár az életemet! NYOLCADIK — Ha szerecc, a-a-a-kor igyál a fröccsömből. — Sze (hukk) retlek nagyonnagyon, de én már csak rumot iszom. — Szerbusz. — Szevasz. — Tudod, én olyan, de olyan jó magyar vagyok, hogy (belemondja a szép fülibe) önként mentem sorozásra a háború alatt. Ejtőernyősnek! A Teréziába. (Körülnéz, hogy kik csodálják.) — Ilyenek vagyunk mi! Hát még én! (Könnyezik.) TIZEDIK — Sajnos, egy kis visszerem volt a bal lábamon. Mondta a főorvos, sajnos fiam, ezzel nem lehet (belemondja a szép szemébe). Én zokogtam, hogy akkor is, saját felelősségemre! Hogyne — ő — és ha kipattan a visszér a levegőben? Nem és nem! — Bizony azzal veszélyes ... — Tudom, de nekem csak folytak a könnyeim és könyörögtem, hogy mégis. — Ugyanígy voltam ér rá a halálfejeseknél. Érszűkület miatt nem lehettem az. Nagyon rosszul esett. I — És nekem? (A fülébe.) Szaladtam ponciustól Pilátusig, hogy harcolni akarok. — Egészségedre, cimbora. I — A tiedre ... Aztán hol, szolgáltál? — Sajnos, sehol. (A szemébe.) Tudod, nőtlen ember voltam, nem zárhattam be a boltomat, hej pedig... És te, haverom, hová kerültél? — Megette a fene,pajtás. Kiszuperáltak. Engem (Veri a mellét.) A jó istenit. Mondtam is, én, az első vonalba akarok menni! De mire belátták volna, vége is lett a háborúnak ... Hej-haj... — Nekünk, magyaroknak ez a bajunk! (Búsan néz az üres pohárba.) — Ez bizony. Na még egy féldecit... Szerbusz! — Sten, sten... — Örülök, hogy megismertelek, drága cimborám. — Én is nagyon. Ritka a hamisítatlan magyar ember. — Mint a fehér holló. — Különben Mittelmoser Feri vagyok. — Örvendek. Lazarella Andor! Ölelkeznek, mint húsz év után egymásra lelt édestestvérek, a csapos közbeszól: ZÁRÓRA! (Másnap meg se ismerik egymást.) Ordas Nándor December 18-án ülést tart a fővárosi tanács Ma délelőtt ülést tartott a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága. A napirenden a decemberi tanácsülés és a főváros jövő évi költségvetésének előkészítése szerepelt. A végrehajtó bizottság a fővárosi tanács december 18-i ülésének napirendjét a következőkben állapította meg: 1. Jelentés a fővárosi tanács kulturális tevékenységéről; 2. A közterületek tisztántartásával és a házi szemét kezelésével foglalkozó szabályrendelet módosítása és kiegészítése; 3. Bejelentések; 4. Interpellációk. Új brigádok versenyeznek a Goldberger-gyárban A Goldberger Textilművek felsodró műhelyében a kongresszus első napjaitól új brigádok alakultak. Az eddigi négy , a Kossuth-, a Mareszjev-, a Táncsics- és a Glezoszbrigád mellett feltűnt három új név: a Béke, az Ady és a Petőfi. A fehéráru-raktárban is alakult két új brigád, a színesáru-raktárban pedig három. Cordoson: az új szívvizsgáló műszer Alig van ember, aki ne ismerné a foneraloszkópot, az orvosok két gumicsőbe ágazó szívvizsgáló hallgatóját, amely rendszerint ott csüng nyakukban munka közben. Kényesebb vizsgálatokhoz a szabad füllel való hallgatás nem volt elegendő, ezért már régebben próbálkoztak erősítőkkel. Most egy új magyar találmány, a Cardoson tranzisztoros rendszerrel oldotta meg ezt a problémát. Sikerei próbálták ki a János-kórházban. Az eddigi elektromos erősítők erősen torzították a szív hangjait, a Cardoson élethű, tiszta hangot ad. Újabb két olajmezőt tártak fel az Alföldön Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem kutatásai az idén elsősorban Pusztaföldvár és Hajdúszoboszló térségében folytatódik. A pusztaföldvári mezők két különböző pontján a gázon kívül olajat is találtak. Az új huták mindegyike — a számítások szerint — naponta harminc tonna kőolajat termel. TARTÓS-E A SZÖVET? A Verseny Áruház igazgatósága három anyagminőség-vizsgáló gépet kölcsönzött, amelyekkel a vásárlók kívánságára a helyszínen szakítópróbával és mikroszkóp-vizsgálattal állapítják meg az anyag minőségét. A vevők érdeklődéssel figyelik a szövet szakítópróbáját. (MTI Fotó: Bojár ferv.) Üzérek aranybányája az ócskavastelepeken Busás haszon a kijavított gépeken — A vállalatoknál szigorúbb gazdálkodásra van szükség — mondja a selejtezési felügyelőség Nemrég nagyszabású bűnügyben megdöbbentő megállapításokat tett a Fővárosi Bíróság: egyes vállalatok felelőtlensége miatt súlyos, százezrekre menő károk érik a népgazdaságot. Kiderült, hogy MEH-telepekre olyan kiselejtezett gépek, alkatrészek jutnak, amelyeket ügyes szakemberek könynyen kijavítanak, és négyötszörös haszonnal értékesítenek. De vállalatoknál is adtak el magánszemélyeknek kiselejtezett gépeket. Élelmes üzérek felfigyeltek ezekre a lehetőségekre, és valósággal vállalkozásszerű tevékenységgel, kisiparosok finanszírozásával busás jövedelemre tettek szert. A Fővárosi Bíróság tanácsa el is határozta, hogy a történtekre átiratban hívja fel az illetékes minisztérium figyelmét. — Miképpen történhetik meg, hogy kijavítható, értékes gépek ócskavasként kerülnek ki a gyárakból? — kérdeztük a Tervhivatal selejtezési felügyelőségén. — A múlt esztendőben — hangzott a válasz — a Pénzügy, a Kohó- és Gépipari, a Könnyűipari Minisztérium, valamint a Tervhivatal közös rendeletben szabályozta a vas- és színesfémanyagok selejtezésének, a használaton kívüli állóeszközök értékesítésének és forgalombahozatalának módját. Ennek értelmében minden vállalatnak be kell jelentenie a minisztériumban a használaton kívüli gépállományt. Négy kategóriát állítottak fel: az elsőbe tartozó gépek bárhol azonnal üzembe állíthatók, a B-csoportbeliek kisebb javítással, a C-kategóriába tartozók nagyobb javítással használhatók, míg az utolsóba soroltak felújítása nem gazdaságos, tehát kiselejtezhetők. A minisztériumoknak joguk van az állóeszközöket saját tárcájuk keretén belül értékesíteni. De lehetőség van arra is, hogy könyv-jóváírással más tárcáknak adják át. Azokat a gépeket, alkatrészeket, amelyekre más vállalatnak nincs szüksége, vagy kiselejtezik, vagy ér-tékesítésre odaadják a Műsanyag- és Gépkereskedelmi Vállalatnak. A vállalatok közvetlenül magánszemélynek nem adhatnak el. Ha megtör-tént, mint a bűnügyben kiderült, akkor visszaéléssel állunk szemben. — A bajok forrása az, hogy az állóeszköz-gazdálkodás nem elég szigorú. Egyes vállalatoknál a termelési eszközöknek nincs gazdájuk. Nem ellenőrzik, hogy azállalatok állóeszköz-állományukkal mit csinálnak. A népi ellenőrzési bizottság is ugyanezt tapasztalta. Ennek következménye, hogy a gyárak területéről felelőtlenül akár a MÉH-telepekre, akár illetéktelen kezekbe jutnak olyan gépek, alkatrészek, amelyek kijavíthatók lennének. Különösen segédgépekre, mint kompresszorok, villanymotorok, szivattyúk, áll ez. A selejtezési felügyelőség rendszeresen ellenőrzi a vállalatokat, hogy használaton kívüli gépállományukat bejelentik-e, és hogy selejtezés előtt az értékesítés érdekében mit tesznek. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a vállalatok zöme eleget tesz bejelentési kötelezettségének, és a felesleges gépeket az egyes minisztériumok értékesíteni tudják. Viszont még mindig vannak olyan vállalatok, amelyeknél a gépkategorizálás nem történt meg, sőt mérlegekben kisebb értékben és mennyiségben tüntetik fel a használaton kívüli gépeket, mint ami a tényleges helyzetnek megfelel, s a hasznosítás végett sem tesznek semmit. Ezekben az esetekben az illetékes felügyeleti hatóságot értesítjük. Felelőtlen selejtezéssel nem találkoztunk. Mindenesetre a legszigorúbb állóeszköz-gazdálkodást kell bevezetni, s minden vállalatnál felelős szervet kell kijelölni a fennálló rendelkezések betartásának ellenőrzésére. Hajdú Endre