Esti Hírlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

Klub vagy nem klub? — Több film egy témáról — Új kisfilm születik A közönség és a szakmabe­liek úgy hívják: filmes klub. Juhász igazgató tiltakozik a klub elnevezés ellen. A kör­nyezet ragyogó. Vogel Eric tervei alapján készült a be­­rendezés — a pasztellszínű, változatos, modern formájú fotelek,­ színes asztalkák, ere­deti alakú függő- és állólám­­pák, mind-mind barátságos eszmecserére, klubéletre hívo­gat. — Azért nem klub — ma­gyarázza az igazgató —, mert elsősorban a filmművészek társadalmi munkájának előse­gítésére hozta létre a szakszer­vezet ezt a helyiséget. Film­rendezők, forgatókönyvírók rendszeresen itt találkoznak, vitatkoznak készülő új mű­veik felett. Itt tartják megbe­széléseiket díszlettervezővel, zeneszerzővel. Terveink között szerepel a közönség — meghí­vott, különböző foglalkozási­ nézők (munkás, mérnök, orvos, jogász, bányász stb.) — és a művészek találkozója, megbe­szélése egy-egy filmtervről, vagy éppen elkészült filmek­ről. — A klub tevékenységének gerince: a szakkörök munká­ié. Hat ilyen szakcsoport mű­ködik: játékfilm, rajz- és báb­film, híradó- és dokumentum­film, szinkron, TV. A legak­tívabbak a rajz- és bábfilme­sek, minden hónap első és har­madik keddjén vetítéseket tar­tanak filmjeikből. A játék­filmesek tanulmányi vetítése­ket rendeznek. Terveik között szerepel például egy rendező fejlődésének bemutatása film­jein keresztül, vagy pedig­­ ugyanarról a témáról készült­­ filmek bemutatása (például: 3 ] Nyomorultak, a 2 Légy jó j­i mindhalálig stb.). Hétfőn egy kicsit csendesebb i­s a klub, mint máskor. Egy zárt­­ ajtó mögül azonban élénk vi­­­­ta zaja szűrődik ki. Most tart­­­­ja ülését a Balázs Béla ifjúsá­­­­gi filmstúdió intéző bizottsága.­­ Pár perc múlva nyílik az aj­tó és megjelennek az első „ál­dozatok“: író, rendező, drama­turg most mutatta be forgató­könyv-tervét. Az intéző bizott­ság viszonylag rövid vita után elfogadta a javaslatot és a fia­tal szerzői hármas egy kis ke­rek asztal mellett már boldo­gan azt boncolgatja, hogy az egyes jeleneteket miként old­ják meg. Új kisfilm születik a filmklubban... — bel — □ MA DÉLELŐTT volt a Jókai Színházban a „Betyár” főpróbája. □ MEGMENTETTE a „Há­rom a kislány” egyik vidéki előadását a Déryné Színház társulatában Csongrádi Mária rendezőnő. Médi alakítója megbetegedett, s ő ugrott be a szerepbe — sikerrel. □ FEHÉR KLÁRA mint sanzonszerző is bemutatkozik. Az írónő aktuális témájú új dalait Hajdú Júlia zenésítette meg. □ A KÖNYVKLUBBAN tartja ma este sanzon, és pró­zaestjét Fodor Klára előadó­■ művésznő. Sepsey József he­gedűművész is közreműködik az előadóesten. □ MAGYAR MŰVÉSZDE­­trEGÁCIÓ utazott tegnap a Szovjetunióba: Delly Rózsi, Fodor János, Gencsy Sári, Laczkó Mária, Virágos Mihály operaénekesek, Antal István, Nemes Katalin zongoraművé­szek, Simor András, Szász Jó­zsef hegedűművészek és a kí­séretet ellátó Dénes Erzsébet és Freymann Magda zongora­művészek a kulturális magyar napokon Kijevben és az Ukrán SZSZK más városaiban adnak december 10-e és 20-a között koncerteket. □ AZ EGRESSY KLUB szervezésében munkásszálláso­kon az évad eleje óta 150 ze­nés irodalmi műsort tartot­tak, amelyen mintegy tizenkét­ezer főnyi közönség vett részt. □ FER­ENCSIK JÁNOS: Operaházunk főzeneigazgatója december 11-én és 18-án Hel­sinkiben vezényli a Finn Ál­lami Szimfonikus Zenekart. A két koncert programjában Beethoven, Schubert, Debus­sy, Sibelius, Prokofjev művei szerepelnek. □ KÉT KÉPZŐMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS nyílik a Képcsarnok Vállalat rendezé­sében. Bér Rudolf festőművész­­ alkotásait a Csók István Galé­riában mutatják be december 11-én. „Magyar tájak — bol­gár tájak” címmel állítják ki Szalóky Sándor festőművész képeit a Derkovits-teremben december 12-én. Holnap megnyílik az újjáépített miskolci Nemzeti Színház A miskolci Nemzeti Színhá­zat az állam mintegy 25 millió forintos költséggel újjáépíttet­te. A műemlék-jellegű színház­­épület — három év alatt — öt­emeletes toldalékszárnnyal, korszerű zsinórpadlással, ti­zenkét méter átmérőjű forgó­színpaddal, modern világítás­sal és új díszletraktárral gaz­dagodott. A színházat decem­ber 10-én adják át a város dol­gozóinak. Zenekedvelő gyerekek a televízióban Harminc budapesti iskolás­gyermek énekelt, zongorázott, hegedült, fuvolázott, csellózott — és töprengett! — kedden este háromnegyed órán át a televí­zió stúdiójában ide-odagördülő felvevő kamerák előtt. A Fő­városi Zeneiskola Szervezet különböző tanfolyamainak nö­vendékei ezúttal a Zenekedve­lő Gyerekek Klubjának „ala­­pító tagjaiként” gyűltek egybe. Két csapatban versenyeztek a zenei rejtvények, feladatok megoldásában: „melyik zene­történeti korszakban kompo­nálták az elhangzott zongora­­számot?”.......hol a hiba a táb­lára felírt kottarészletben?’’ „...ki sorol fel több húros hangszert húsz másodperc alatt?” A játékot Varga Ká­roly zenetanár vezette. A ver­senybíró tisztét Forrai Miklós, a Zeneművészeti Főiskola ta­nára töltötte be, a versenydí­jakét pedig a két torta. Kér­déseket kaptak a televízió gyermeknézői is; a megfejté­sek beküldése és rendszeres le­velezés útján ők is a klubtagok sorába léphetnek. A klub — a keddi első köz­vetítés tanúsága szerint — öt­letesen, szellemesen neveli gyermekeinket a jó muzsika szeretetére. (b—i) A Darpana-balett a Bartók-teremben A Bartók-teremben tegnap este mutatkozott be az indiai művészegyüttes. Tíz éve járja a világ metropolisait a Darpa­­na-balett, s ad ízelítőt szűkebb hazája, Dél-India klasszikus táncaiból. Évezredes hagyomá­nyokat őriznek az együttes szá­mai, mint a Krishna Lila-le­genda, a tizenkettedik század­beli szanszkrit költészetből merítő Gita Govinda-részletek, vagy a három képből álló Ya­­sovarman herceg kalandjai. Drámai kifejező erő, a stilizált mozdulatok szépsége, finom szerelmi líra és játékos kedv ragadja magával e cselekmé­nyes kompozíciók nézőit. Más számok — mint például a Tit­­lana-szóló — a hangulat, rit­mus, mozdulat magas színvona­lú szintézisei. Ras, a program­ban szereplő egyetlen népi tánc hangulati fokozásával tű­nik ki. Mrinalini Sarabhai és Chatumi Panicker, az együttes művészeti vezetői és egyben szólistái, kitűnően képzett színésztáncosok. Minden moz­dulatuk kifejező. Megérdemel­ten arattak nagy sikert a tánc­karral és az ősi hangszereken játszó zenekarral együtt. — m — Egy nép nevelői Negyedik — javított és bőví­tett — kiadásban jelentetett meg egy érdekes és hasznos könyvet az Élet és Tudomány Kiskönyvtára: Barabás Tibor „Egy nép nevelői” című tanul­mánykötetét. A magyar kultú­ra és haladás legnagyobbjai­nak portréját rajzolta meg a szerző, Apáczai Csere Jánostól József Attiláig. Nagy érdeme a könyvnek, hogy nagyjaink életművéből elsősorban azt ragadja meg, aminek a ma számára is van mondanivalója. Legnemesebb kulturális hagyományainkat igyekszik tízezrek számára népszerűen, könnyen hozzá­férhetően feldolgozni. (h) Sok százezer régi könyv gazdát cserél Gyűjtemények. Sokféle, sok színű könyvek, újak, elnyűttek és porosodók. Ki mit gyűjt?­­— Könyveket a dohányzás­ról ... — Könyveket a teáról... — Diszkötéseket... — Szépen illusztrált köny­veket ... S gyűjtenek még köteteket, melyek Magyarországról szól­nak, verseket Budapestről — spanyolul, oroszul, olaszul, né­metül és angolul. Gyűjtenek utópisztikus regényt, folklór­­könyveket, és vásárolják a ré­giségeket. Gyűjtemények. Kis és nagy könyvállványokon gya­­rapodik a kincs. A budapesti antikváriumok polcain hol le­olvadnak, hol duzzadnak a so­rok. A polcok előtt böngészők. Válogatnak, aztán ráakadnak egy-egy érdekességre. — Majdnem mindig több könyvvel mennek, mint ahogy tervezték — mondja dr. Bir­­kás Endre, a Központi Antik­várium vezetője. — A könyvek — ellenállhatatlanok. Évente több százezer kötetet adunk el, s még többet vásárolunk. — Sokan gyűjtik a különle­gességeket. Van, aki vásárol, aztán két nap múlva újra je­lentkezik. Eladja a könyvet. Kiolvasta, s a pénzből újat vesz. Körforgalom: ez a legjel­lemzőbb az antikváriumokra. — Tanulni is sokan járnak hozzánk — mondja Birkás doktor. — Néhány tájékozta- t­a­tót mutat. A legkülönbözőbb­­ szakkifejezések, címek. — El­­ sem lehet képzelni, milyen­­ nagy a kereslet a fizikai, ké- i­miai, gépipari és technikai könyvek iránt. S a versesköte­tek ... Még sohasem vittek annyit, mint az utóbbi évek­ben. Giccset, irodalmiaskodó ponyvát egyre ritkábban ke­resnek. Most a francia írók művei, Móricz, József Attila, s a mai magyar írók kötetei a legkelendőbbek. Gyűjtemények és gyarapodó könyvtárak — szerte az or­szágban. Sokat olvasunk és — egyre jobban olvasunk. (miklós) Csomagból vagy Apisztól ♦ Téli gond ♦ Magyarul ♦ Dicséret Pinceátépítés fűtési idényben? Falcon«? Az Anker köz 1—3. és 2—4. számú háztömb több száz la­kója, vállalati és üzleti dol­gozói napok óta nagy izga­lomban vannak. A VI. kerü­leti HÍG, illetve a 43. szá­mú Építőipari Vállalat janu­ár elsején fel akarja bontani az Anker köz belső úttestét, amely alatt a központi fűtés széntárolója, a házban levő vállalatok és a lakók pincéi vannak. A házban egy-két esztendeje ismét működik a központi fűtés. A téli úttest­bontás miatt két hét alatt hatalmas áruraktárakat kell áthelyezni, a lakók pincéit ki kell üríteni (hova?!), s nem marad hely a központi fűtés szenének tárolására. Sőt, az sincs biztosítva, hogy a tatarozás tartama alatt a szénutánpótlást le lehessen juttatni a kazánokhoz. A té­li havazások, esőzések idején a felbontott Anker-pincékbe jutó csapadék eláraszthatja a széntartalékot, megron­­­gálhatja a fűtőberendezése­ket. A lakók és a vállalatok dolgozói nyugtalanok, hogy vajon nem kell-e majd „elő­re nem látott“ nehézségek miatt a téli napokban fűtés nélkül fagyoskodniuk. Érde­keltek és illetékesek részéről komoly aggályok hangzanak el, de a HVG hajthatatlan. Helyeselhető-e, hogy a mun­kálatok miatt 400 lakó és há­rom nagy vállalat dolgozói esetleg napokon, heteken át fűtés nélkül dideregjenek? Ezt az átépítést tavaszra kell halasztani! Az Anker-ház lakói A budai Kisposta eszpresszó ajtaján a következő felirat dísze­leg: „Parsons francais”. Amivel valószínűleg azt akarták kifejez­ni, hogy: beszélünk franciául. A felirat azonban helytelen. Először is azért, mert elhagyták a sze­mélyes névmást, másrészt egy hangváltoztató ékezetet. A szö­veg helyesen így hangzik: „Nous parlons .. .** Vigyázzunk az idegennyelvű, szövegekre, mert az idegenek, különösen a fran­ciák — mosolyognak rajtunk. a francia nyelv okleveles tanára LEÁNYKEROBEN Z. E.: — Aztán mondja csak, édes fiam, lesz maguknál nyereség­­részesedés? !! (Szűr Szabó József rajza) itt Kovács beszélek! A gyermeki szenvedély vámszedőiről Kedves Szerkesztőség! Mint olyan sok gyerek, az én kislányom is gyűjt papírszal­vétát. Kedves szenvedély ez, öröme van belőle. Mint gyűj­tő, persze mindenkit megkér, ismerősöket, rokonokat , hozzanak neki papírszalvétá­kat, gazdagítani szeretné gyűjteményét. A napokban a kislányom tíz forintot kért tőlem. Mire? Elmondta: szép szalvétákat árulnak az ut­cán, a többi közt a Kossuth Lajos utcában — darabját egy forintért. Tízet szeretne vásárolni. Az utcán? Utána­néztem a dolognak, valóban, „maszekok” az utcán csinál­nak vásárt a papírszalvé­tával. Állítólag csomagban kapják — de erős a gyanúm, hogy az ÁPISZ-boltokban szerzik be a szalvétát fillé­rekért, és kihasználva a gye­rekek gyűjtőszenvedélyét, egy forintért, tehát busás ha­szonnal adják tovább. Azt hiszem, az ilyen utcai szal­vétabörze nem válik a fővá­ros díszére, de ettől függet­lenül is, meg kellene akadá­lyozni, hogy a gyerekek kedvteléséből egyesek üzle­tet csináljanak és végül is a szülőket vámolják meg! Tisztelettel: Horváth Gézán. Felhívtam telefonon egy hiva­talt. Erélyes hang jelentkezett: — Itt Kovács beszélek! Nem azt mondta, hogy: „Itt Kovács!” Sem azt, hogy: „Ko­vács van a telefonnál!” Ő azt mondta, hogy: „Itt Kovács beszé­lek!” És nemcsak Kovács mondja ezt,­ hanem Balogh, Kiss, Nagy és még sok tízezren. Hivatalos kifejezés lett ez a magyartalan­ság. Ne törjék kerékbe szép ma­gyar nyelvünket. H. Z. Jó étvágyat Sokat beszéltünk a kultu­rált csomagolásról. És íme: itt van! Ezt szeretném öröm­mel megállapítani. A minap a Felszabadulás tér és az Egyetem utca sarkán levő nagy Csemege-boltban sze­rény kis uzsonnát, tíz deka májpástétomot vettem. Ami­kor hozzá akartam látni a falatozáshoz, jólesően vet­tem észre, hogy az „árut” zsírpapírosba csomagolták (tehát nem nedvesedett át, mint szokott!), továbbá, hogy a burkolón ez a nyomtatott sor ékeskedik: „Jó étvágyat!” A figyelem és a jó kívánság nagyon jólesett. Határozot­tan jobb étvágyam lett! Kö­szönöm. Egy érzékeny fogyasztó Küldjön levelezőlapot! 200 különböző karácsonyi és újévi lapból válogathat az Apisz boltokban. Bemutató és vásár VII., Lenin krt. 5. Pénztárátadás­ t adni. Nem lehetne ezt valahogy másképp csinálni!? ... H. E.-né Nekem soha nem akad össze­tűzésem a kereskedelem dolgo­zóival. Kölcsönösen megértjük egymást. Én becsülöm fáradsá­gos munkájukat, ők pedig a legtöbbször hibátlanul szolgál­nak ki. Ezúttal mégis szeret­nék két apró hibát szóvá ten­ni. Kisebb műtéten estem keresz­tül a Szövetség utcai kórházban. Az injekciók hatásának elmúlá­sa esetére az orvos fájdalom­­csillapítót írt fel és azt taná­csolta, azonnal menjek a Szövet­ség utca sarkán levő gyógyszer­­tárba, s még ott, mihamarabb ve­gyek be egy tablettát. A gyógy­szert megkaptam volna, de ép­pen beleestem abba az időbe, amikor a pénztár átadásnak kel­lett megtörténnie. Ez talán még kivárható lett volna, de szeren­csétlenségemre éppen valami­féle hiány mutatkozott a kasz­­szában. Kilenc forint 70 fil­lért keresgélt a lelépő és a szol­gálatba álló pénztárosnő. Közben kínos öt-tíz, sőt, húsz perc telt el, a fájdalmam fokozódott, sőt, már csaknem kibírhatatlanná vált, de a csillapítóhoz nem tud­tam hozzájutni. Végre — vala­mennyi várakozó örömére! — megtaláltak 4,70 forintot és így most már csupán 5 forint felku­tatására kellett várakoznunk. Képzelhető a betegek és hozzá­tartozóik türelmetlensége, ide­gessége. Aztán egy pillanatra megállt a „hiányvadászat” és valósággal az ájulás előtt beve­hettem a fájdalomcsillapítót. A nyilván összeadás­ hibából vagy feledékenységből származó „hiányt” talán még most is kere­sik ... Ugyanez történt néhány perccel később a szemközti kö­zértben is. Hazamenet és ágyba­­fekvés előtt pár apróságot akar­tam vásárolni, hogy ne marad­jak élelem nélkül. Itt is éppen pénztárzárlat volt, hosszas egyen­leg-átadással és várakozással. Az operáció következtében keletke­zett fájdalmat már alig bírtam, de senki sem­ könyörült meg raj­tam, a pénzt nem akarták első­ Utcai hamutartók „Pályázat utcai hamutartókra’* — így szólt az Esti Hírlap má­jusi számában megjelent tájékoz­tatás. Feltételezzük, hogy szép­számmal érkeztek be különböző rajzok, elképzelések. Dohányos vagyok, s már nagyon várom, hol jelenik meg az első utcai hamutartó, mert röstelkedve dobom el a cigaretta végét. Egy dohányos Tangóvilágítás az Alagútban Többször előfordult már, hogy a sötét Alagúthoz érve, az autó­busz vezetője elfelejtette bekap­csolni a világítást. Az autóbusz koromsötétben robogott át a Lánchíd, vagy a Horváth-kert felé. Ma egy utas megnyomta a jelzőgombot, jelezve, hogy a megállónál le szeretne szállni. Piros fény gyulladt ki, úgy, hogy sejtelmes és hangulatos tangóvilágítás mellett haladtunk át az Alagúton. Én azonban job­ban szeretem a rendes világí­tást B. R. Krisztina körül Ellenőrzik November 10-én az Esti Hírlap közölte Solt Miklós panaszát. Tájékoztatásul közöljük: a diesel-hidraulikus mozdonyo­kat azért nem vittük a szent­endrei vonalra, mert ott vil­lamos felsővezeték van, s ott gazdaságosabb a villamos vonósjárművek használata. A vágóhídi vonalon a Tököl és Ráckeve közötti vonal nincs ellátva felsővezetékkel, itt a dieselüzem már évtizedek óta folyik. A járművek jelzőbe­rendezésének használatát rendeletek írják elő. A dü­börgést megszüntetni nem tudjuk, de ezzel egyidejűleg intézkedés történt a túlzott sivító hang csökkentésére és a jelzőkürt használatának el­lenőrzésére. Budapesti Helyiérdekű Vasút Weil Sándor igazgató

Next