Esti Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

I. évfolyam, 1. szám ÁRAMFILLÉR MWH. Január 1, péntek Mit vár az új esztendőtől Marosán György Sok embertől kérdezik meg ezekben az órákban: mit vár a jövő évtől? Magabiztosak, derűsek a feleletek. A jövőbe vetett bizalmat, a béke reménységét sugározzák. Mennyi életrevaló terv, mennyi jó gondolat, mekkora akarat, tűz, lelkesedés fűti a szavakat. Legalább annyi a szó már arról, amit adni akarnak felfelé ívelő utunk kikövezéséhez, mint amennyi arról esik, amit kapni szeretnének. Érzi, egyre jobban érzi az ember, hogy szükség van rá. Eszére, kezére, szívére. Hogy érte, csak érte történik itt minden. Érte és együtt törünk előre a szocializmus magaslatai felé. Megtanult előrenézni és amikor most az évek fordulóján szemét a jövőre függesztve, a holnapi közös munkára gondol, megtalálja az új év igazi értelmét, az élet valódi tartalmát. Az ország életének fordulatáról, az emberek nagy előrelépéséről, sokszor megnövekedéséről beszélgetünk ezen a téli-tavaszi szilveszteri reggelen Marosán György elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. Boldog és meghatott mosolylyal mondja: — Olyan a mi mostani életünk, hogy szinte mindennap ad valami újat, valamit, ami szebb a tegnapinál. És ami a legfőbb: együtt kapjuk! Mindnyájunké, akiknek benne a keze munkája, akiket látásuk örömmel tölt el, akiknek erőit további harcra, küzdelemre ösztönzi. Mert erről van szó, az elért eredményekben meglátni a harcot, a küzdelmet és erőt meríteni belőle a további harcokhoz, azért, hogy életünket még gazdagabbá, még boldogabbá, még szebbé tegyük. Úgy gondolom, érdemes volt harcolni és nem harcoltunk hiába. Soha nem köszöntöttünk még új évet ennyi örömmel, ilyen vidáman. És erre meg is van minden okunk. Messze tűntek már azok az idők, amikor a dolgozó embernek csak új bajt, új gondot, új keserűséget hozott az új év. Messze tűntek már azok az idők és nem is fognak visszatérni többé soha. Meszsze tűntek, de nincs jogunk elfelejteni. Emlékezzünk, amikor a dolgozó ember új esztendő küszöbén bizonytalanul, félve találgatta, mi szakad megint reá. Nem boldogító tudat-e hogy hazánkban nincs többé éhező, nyomorgó ember, s a dolgozók arról beszélgetnek, mivel szépíthetik tovább maguk és családjuk életét. Nem a bizonytalantól való félelem érzésével tekintenek az új év felé, hanem bátran és merészen, várakozással eltelve, nekigyürkőzve a munkának, indulnak a még boldogabb holnapok felé. — És mit vár Marosán elvtárs az 1960-as évtől? — Remélem, nem jóslatot kíván tőlem? — Nem, nem ... — Mit várhatna egy kommunista, aki szereti az embereket és az emberiséget. Aki azért harcol, hogy szebbé, boldogabbá tegye az életet és erősebbé az embert. Várom, hogy a marxizmus—leninizmus ebben az esztendőben további sikereket arat Magyarországon és az egész világon. — A világ békeszerető embereivel együtt, nagy reményekkel figyelem a nemzetközi életben bekövetkezett olvadást, amelyet a Szovjetunió józan, emberszerető békepolitikája indított meg. Várom a Szovjetunió általános leszerelési javaslatának realizálását, mert egyetért vele a világ minden becsületes embere, aki szabadon és emberi módon akar élni. Várom a határokon átnyúló dolgozó kezek összefonódását, amelyek leverték a bilincseket és nagy testvériségbe olvadnak össze. — A szocialista tábor ereje ma nagyobb, mint bármikor volt. Világnézetünk leküzdhetetlen erőt képvisel és bátran mondhatjuk, hogy ez az eszmei erő ma már fizikai, tudományos erővé is változott. Olyan erővé amely meg tudja fékezni a háborús gyújtogatókat. Hiszek abban, hogy ez az esztendő, amely egyben új évtizedet nyit meg, mint a béke megszilárdulásának esztendeje vonul be a történelem lapjaira, és meghozza a népek erejének, igazságérzetének győzelmét. Megteremti az emberiség széttéphetetlen barátságát, elsöpörve az útból mindazokat az erőket, melyeknek szentebb a profit a kiontott emberi vérnél. — Várom, hogy meggyőző eredményeink nyomán munkásainkat, mérnökeinket még nagyobb akarat fűti majd újabb és újabb eredmények elérésére, új alkotások teremtésére. Hiszen tudják, hogy munkájuk gyümölcse nem másé, a maguké. Visszatekintve az elmúlt esztendő lelkesítő munkaeredményeire, biztosra veszem, hogy 1960-ban megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek között magasabb szintről indulhatunk ötéves népgazdasági tervünk megvalósítására. Várom, hogy ebben az esztendőben is nagy lépést teszünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Parasztságunk egyre bátrabban fordul a nagyüzemi gazdálkodás felé. Mind világosabban látja ebben a maga és az ország sorsának, boldogulásának igazi útját. Tudom, hogy azok, akik elindultak ezen az úton, ma már könnyű szívvel tekintenek vissza arra, amit maguk mögött hagytak, a régi, szegényes, igénytelen élet helyett biztosan haladnak a gazdagabb felé. Akik erre az útra léptek, nemcsak önmagukra gondoltak, gyermekeik jövőjére is. Előttük olyan élet tárul fel, amely nemrégen még álomnak is merész lett volna, és ez széttéphetetlenné teszi a munkásparaszt szövetséget. — Várom, hogy a tervező és tudományos laboratóriumokban, a tudományos élet minden területén még lüktetőbbé, elevenebbé váljék az élet. Vegyék észre a tudomány emberei, hogy ajtajukon ott dörömbölnek a szorgos munkáskezek és várják újabb kísérleteik, kutatásaik eredményét. Kerüljön közelebb a tudomány az üzemekhez, a gyárakhoz, ebből születik meg az az erő, amely a csillagok felé vezet. Várom a tudósoktól az újabb szputnyikokat, az ég és föld megostromlóitól az újabb, felemelő, nagy sikereket, amelyek az embert nemcsak a Föld, hanem a világűr urává is teszik. Várom a dróthuzalba kényszerített atomenergiát, amely behálózza a testvéri országokat, a csöveken érkező olajat, amely új lehetőségeket teremt ipari életünkben. Járják a vizeket az újabb atomhajtású jégtörő hajók, s törjék a hidegháború jegét. — Várom, hogy az írókat, költőket és művészeket jobban megihlesse századunk nagy eszméje, a marxizmus—leninizmus, amely reális valóság a világban. Bízom abban, hogy az eddiginél jobban megragadja őket a munkások, a frarasztok az értelmiség küzdelme az új emberért. Ezt a küzdelmet regényben, színdarabban, dalban, zenében, képben és költeményben lelkesítően ábrázolni nagy és nemes feladat. Nem volt még olyan korszak, amelyben írók, művészek annyi témát, eseményt, színt és tüzet láthattak volna, mint a mi korunkban. Minden anyag megvan ahhoz, hogy a költők élményeiből megszülessenek az emberiség nagy, hősi eposzai. De azt az írók önmagukban, távol az élet országútidtól, az eseményektől nem teremthetik meg. Nem lehet kuckóba húzódva várni a harc végét. Aki ezt teszi, elfelejtve fog meghalni. Aki velünk együtt jön a harcba, büszkén elmondhatja magáról, részese az új világ megteremtésének. — Várom, hogy a dolgozó nők, az asszonyok még aktívabban kapcsolódjanak be társadalmi, politikai és gazdasági életünkbe. Gyermekeik nevelésénél ne csak arra törekedjenek, hogy szépen öltöztessék, jól táplálják őket (ez feltétlenül helyes), hanem érezzék felelősségüket a szocialista ember kialakításáért is. Nagyon keserű lesz annak az anyának a szíve, akinek gyermeke egyszer majd azt veti szemére: lemaradtam a többitől, az élettől, mert nem az életre neveltél. Asszonyainkban alegvannak azok a tulajdonságok, melyek képessé teszik őket, hogy szocialista embert formáljanak gyerekeinkből. Bízunk pedagógusaink segítségében. A fiataloktól várom a harcosabb, bátrabb helytállást az iparban, a mezőgazdaságban, az iskolában az egyetemen, a kutatóintézetben, a művészet és tudomány területén. Tiszteljék és becsüljék jobban az öregeket, mert ezzel saját maguk tiszteletét és megbecsülését erősítik. — Várom a kommunistáktól, hogy a Vll. kongresszus határozatait átviszik az életbe és nemcsak vezetői, de nevelői, tanítói és példamutatói is lesznek dolgozó népünknek, még inkább, mint eddig voltak. Törekedjenek, hogy még erősebb kapcsolat fűzze őket az egyszerű emberekhez. Várom tőlük az ingadozás nélküli harcot, minden olyan nézet ellen, amely gátolja fejlődésünket, harcot a hazug nacionalizmus, az embert lealázó antiszemitizmus, a babonák, a csodavárás klerikális nézetei ellen. Érezzék még erőteljesebben a felelősséget a magyar népért és a világ dolgozóinak ügyéért Legyenek a kommunisták a legnépszerűbb, a legemberségesebb emberek. — Várom, és nem utolsósorban várom a mi szépséges fővárosunknak, Budapestnek, a Duna gyöngyének további fejlesztését. Tegyék fővárosunk útjait, házait kirakatait még szebbé, még csinosabbá, még otthonosabbá 1960-ban. Legyen olyan szép Budapest, amilyen széppé varázsolják asszonyaink lakásukat maguk és családjuk számára. — Gondolja, hogy sokat várok? — Azt hiszem, nem. — Ha visszagondolok az elmúlt három esztendőre — folytatja Marosán elvtárs — mondjuk 1956. december 31-re, akkor is ezt vártuk. Mi, kommunisták nem szoktunk egy esztendő távlatában gondolkodni. Ránk éppen az a jellemző, hogy a közeli és távoli jövő tervezői szervezői és megalkotásának irányítói vagyunk. Az elmúlt három esztendő eredményei, amelyeket mindenki a maga életén keresztül mérhet le és az a mély kapcsolat, amely népünkkel összeköt bennünket, olyan hitet és erőt öntött belénk, amely feljogosít, hogy nagyobb igénynyel lépjünk fel önmagunkkal és másokkal szemben. — 1956 Szilveszterétől 1959 Szilveszteréig rövid idő telt el, de nagyot változott a világ és nagyot az ország élete. Ahogy akkor hittünk, bíztunk és harcoltunk, éppen úgy hiszünk, bízunk és fáradhatatlanul harcolunk az előttünk álló nagy feladatok, nagy célok megvalósításáért. Ma elmondhatjuk együtt harcolunk az egész ország népével a még boldogabb holnapokért. Ehhez a küzdelemhez erőt, egészséget kívánok mindenkinek, és magunknak is, hogy még eredményesebben szolgálhassuk a dolgozó nép ügyét. Befejezésül Marosán elvtárs az Esti Hírlap útján is boldog új évet kívánt Budapest és az ■ ország dolgozó népének. RÉVÉSZ JENŐ BOLDOG UJ ESZTENDŐT! '' '/ ,\\W.\\\\\\\\\V\\\\\W\\\\W.VÄVW.\\W(WlW.\\\\WV\\\\V\\\\Wv^\\\\V*\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ < í (Lelkes István felvétele) j. • • Örömmel köszönti a világ a csúcsértekezletet Amerikai és angol nyilatkozatok Hruscsov válaszáról Világszerte nagy örömmel fogadták azt a hírt, hogy a négy nagyhatalom megállapodott a csúcsértekezlet helyének és időpontjának kérdésében, s május 16-án Párizsban sor kerül a fontos tanácskozásra. Nyugati hivatalos körökben is elégedettségüket fejezték ki. James Hagerty, a Fehér Ház szóvivője Eisenhower elnök jelenlegi pihenőhelyén, Augustában ma kijelentette: az Egyesült Államok elnöke Hruscsov szovjet miniszterelnök válaszlevelének áttanulmányozása után örömmel fogadta azt a tényt, hogy megtörtént a megállapodás. A DPA washingtoni körökből szerzett információi alapján egyébként úgy értesül, hogy Eisenhower már a párizsi csúcsértekezlet megnyitása előtt egy nappal Európába érkezik, hogy ismét tanácskozzék Macmillan miniszterelnökkel és De Gaulle elnökkel. Az angol diplomáciai körök melegen üdvözölték a Szovjetunió hozzájárulását a május 16-i időponthoz. Arra, hogy a sorozatos nyugati tanácskozások után még mindig fontos nézeteltérések marcangolják a NATO-t, jellemző, hogy hivatalos londoni körök hangoztatják: mivel az elfogadott csúcsértekezleti időpontig még több mint négy és fél hónap van hátra, a Nyugatnak remélhetőleg módjában lesz összehangolni a különböző álláspontokat. Egy Reuter-jelentés szerint a francia fővárosban is örömmel nyugtázták azt a hírt, hogy Hruscsov hozzájárult a május 16-i dátumhoz. Hivatalos párizsi körökben úgy gondolják, az időpont megfelel annak a nézetnek, amely szerint a kormányfők találkozóját alapos előkészületeknek kell megelőzniök. A japán fővárosból jelenti az AP, Nehru indiai miniszterelnök egy tokiói lapnak adott interjújában mélységes megelégedéssel üdvözölte a kelet- nyugati csúcsértekezletet. „ÖSSZECSENDÜL KÉT POHÁR. (Kallus rajza)