Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
V. évfolyam, 181. szám Néger voltam Amerikában — egy fehér hó leleplezéseikra 60 fillér Megkezdték a fővárosi lakóházak műszás felülvizsgálatát 64 telitalálat a totón Beszélő fénysugarak Felszámolják a Hungária körúti közlekedés zsúfoltságát Az ENSZ-csapatok nem teljesítik Kongóban feladatukat A Szovjetunió kormánya nyilatkozatban elítéli az agresszorok mesterkedéseit, s kijelenti, hogy kész nagyarányú gazdasági segítséget adni a fiatal köztársaságnak A kongói helyzet javulását akadályozzák azok a mesterkedések, amelyeket a belga gyarmatosítók és a mögöttük álló NATO-hatalmak folytatnak a fiatal köztársaságban. Az agreszszorok nem teljesítik a világ népeinek követelését, nem ürítik ki Kongót, ellenkezőleg, bomlasztják a köztársaság életét. Ezt a helyzetet elemzi a szovjet kormány tegnap közzétett nyilatkozata, amely így hangzik: A szovjet kormány határozottan elítélte a Kongói Köztársaság ellen indított imperialista agressziót. Szintén elítélte ezt az agressziót a Biztonsági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agreszsziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az intervenciós csapatokat nem vonták ki. Amennyiben a Kongó elleni agresszió folytatódik, figyelembe véve, hogy ennek veszélyes következményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedésektől, hogy visszavágjon az agresszoroknak, akik, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek. Az agresszorok és cinkostársaik, miközben megkísérlik fegyveres erővel elfojtani a Kongói Köztársaság függetlenségét, gazdaságilag kiéheztetéssel és az ország gazdasági életének szétzüllesztésével is próbálják megfojtani azt. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek a próbálkozások már önmagukban is lerántják a leplet a gyarmattartók barbár arcáról és megmutatják, hogy az az állításuk, miszerint gondját viselik a gyarmati népeknek és a függetlenné vált országok népeinek, fabatkát sem ér, ugyanúgy, mint az a szólamuk, hogy a gyarmati rendszer civilizációs küldetést tölt be. Most, amikor mindenki szeme láttára kísérletek történnek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy darabokra szakítsák a Kongói Köztársaságot, szétzüllesszék gazdasági életét és éhínséggel törjék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaraterejét, minden olyan államnak, amelynek szemében kedves a népek nemzeti szabadságának és függetlenségének eszménye, kötelessége gazdaságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köztársaságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy többek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segélykérelemmel. A szovjet kormány tanulmányozta a helyzetet és az említett kérést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió kész kedvezően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életének normális feltételeit, lehetővé tenné, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek megfelelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gazdag erőforrásait. Mint ismeretes, a Szovjetunió kormánya már útnak indította a Kongói Köztársaság kormánya rendelkezésére bocsátott 10 000 tonnás élelmiszersegélyt, szovjet repülőgépek részt vesznek a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, hogy ezzel is segítséget nyújtsanak a kongói népnek és kormányának az imperialista agresszió ellen folytatott igazságos harcában. A közeljövőben újabb szovjet az ENSZ nem teljesíti a rábízott feladatot. „Az ország népe nem érti — mondta —, hogy a kongóiakat, akik saját hazájukban vannak, akik ellen agressziót követtek el, és akik a nemzetközi fegyveres erőket segítségül hívták, módszeresen lefegyverzik (az ENSZ-csapatok. Szerk.) A belgák viszont, akik hódítókként vannak az országban, még mindig megtarthatják fegyvereiket és csak arra kérték fel őket, hogy csoportosítsák át csapataikat Kongó bizonyos részeibe.” Ezen a vacsorán is kiderült, hogy nézeteltérések vannak a kongói kormány és az ENSZ között. Hammarskjöld elutasítóan válaszolt Gizengának. Arról van szó, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete Kongóba küldött képviselőinek, s az ENSZ-csapatoknak ki kellene utasítaniuk a belga csapatokat az egész köztársaság területéről. Ezért mondta Kashamura kongói tájékoztatásügyi miniszter tegnap, hogy „az ENSZ-nek cselekednie kell”. Az amerikai AP hírügynökség viszont Hammarskjöld szombati beszédét kommentálva megjegyzi, hogy úgy látszik, az ENSZ nem hajlandó eleget tenni a sürgős akcióra vonatkozó kongói követeléseknek. Oresztov, a Pravda kongói tudósítója beszámol arról, hogyan járnak el a ENSZ-csapatok. A kongói hadsereg egységeit „rábeszélik”, hogy tegyék gőzös indul Kongóba, száz szovjet tehergépkocsit, megfelelő tartalékalkatrészeket és szakemberek csoportjával egy javítóműhelyt juttat el Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió vöröskereszt és vörösfélhold társaságának szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő orvosi berendezéseket küld. A Szovjetunió kész gazdasági és műszaki segélyben részesíteni a Kongói Köztársaságot, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozása a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmiféle politikai, katonai vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a független Kongói Köztársaság érdekeit, vagy szuverén jogait. Rámutatnak a kongói állapotok válságos voltára a köztársaság vezetői is. A kongói kormány szombat este vacsorát adott Hammarskjöld ENSZ-főtitkár tiszteletére. A vacsorán beszédet mondott Gizenga kongói miniszterelnök-helyettes. Kijelentette, hogy lefegyvereiket. A belga csapatokat is „rábeszélik”, hogy hagyják el Kongót, anélkül azonban, hogy letennék fegyverüket. Az egyes városokból eltávozó belga csapatok 20—30 kilométerre lévő falvakban telepszenek meg és folytatják garázdálkodásukat. Leopoldvillei jelentés szerint egyébként több helyen a kongói katonák vonakodnak átadni fegyverüket a bevonuló ENSZ-csapatoknak. New York-i jelentés szerint Lumumba kongói miniszterelnök ma New Yorkban tárgyal, holnap elhagyja az amerikai féltekét és Tunéziába, majd utána Marokkóba, Guineába és Ghánába utazik. Ezután tér csak vissza Leopoldvillebe. Az amerikai UPI hírügynökség úgy értesül, hogy a kongói küldöttek ma tárgyalnak a Congo International Management Corporation (CIMCO) vállalat képviselőivel. Ez több nyugati ország, elsősorban az Egyesült Államok nagytőkés érdekeltségeinek nemzetközi konzorciuma. Ezzel kapcsolatban Jegorov, a TASZSZ szemleírója megjegyzi, hogy a New York-i tárgyalások élénk visszhangot keltettek Belgiumban. Úgy értékelik ezt, mint az amerikai monopóliumok támadását a gyarmati hatalmak afrikai állásai ellen. Az amerikai tőke olyan időpontban indul meg Kongó felé, amikor maximálisan kiéleződött a belgák és a kongóiak viszonya. 1960. augusztus 2, kedd Tíz év alatt ötszörösére emelkedik az európai szocialista országok energiatermelése és fogyasztása Novikov szovjet erőműépítésügyi miniszter ma délelőtti előadása Ma délelőtt az Építők Rózsa Ferenc kultúrotthonának nagytermében előadást tartott I. T. Novikov szovjet erőműépítésügyi miniszter, aki a KGST XIII. ülésszakára érkezett hazánkba a szovjet küldöttséggel. A teremben megjelentek a magyar energiaipar szakemberei, az erőművek építői, tervezői, üzemeltetői és a villamos szolgáltatások dolgozói. Csenterics Sándor nehézipari miniszterhelyettes, a villamosenergiaipari főigazgatóság vezetője üdvözölte a minisztert és megköszönte neki, hogy miután megnézte a magyar erőműveket, s megtekintette az építés alatt állókat is, beszámol tapasztalatairól. Novikov miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy sok üzemanyagot használnak el a magyar erőművekben egy kilowattóra energia termeléséhez. Sok helyen magas a távozó gőz hőmérséklete is. Ha másra nem, télikertek és melegágyak fűtésére, tehát zöldségtermesztésre is fel kellene használni a fölöslegesen szabadba szökő hőenergiát. Fölöslegesen nagy az energiaveszteség a hálózaton is, amely a termelt áramot a fogyasztókhoz viszi. Az energetikusok jelszava ma az kell, hogy legyen — mondotta —, hogy az egész országot teljesen villamosítsák, mégpedig olcsón és gyorsan. Hruscsov elvtárs három éve erre hívta fel a szovjet energetikusok figyelmét. A miniszter említést tett azokról a kiváló eredményekről is, melyeknek a tapasztalatát a Szovjetunióban is értékesíteni akarja. Dicsérte a légkondenzációs hűtőtornyokat, ezt a magyar szabadalmat, melyet a Szovjetunióban is széles körben használni akarnak. Kitűnőnek találta a turbinák jó hőszigetelését. Igen jó a vasbeton is, amit a magyar építők előállítanak. De fölöslegesnek találja, hogy ezeket még be is vakolják. Ez csak költséget jelent. Szovjet számítások szerint minden megtakarított kilowatt-energiából három rubel értékű fogyasztási cikket lehet készíteni. Beszélt a magyar világítástechnikusok jó munkájáról, akik az utcákat este nappali fénynyel árasztják el. Tapasztalatairól összefoglalóan megjegyezte, hogy a magyar szakemberektől lehet tanulni. Ezután röviden ismertette a Szovjetunió és az európai népi demokratikus államok energiatermelésének várható fejlődését. Előzetes tervek szerint 1970-ig az európai szocialista országok energiafogyasztása és termelése az ötszörösére növekszik. Ezzel kapcsolatban a következő évek során meg kell valósítani a Szovjetunió és a népi demokráciák egységes egyesített villamosenergiarendszerét, a leggazdaságosabban működtethető magasfeszültséggel. A Szovjetunióban a közeljövőben megkezdik a 600, sőt, 800 megawattos óriás turbinák és generátorok tervezését. A Német Demokratikus Köztársaság memoranduma Sajtóértekezlet az NDK budapesti nagykövetségén zetője után G. Reinert harmadtitkár méltatta a potsdami szerződés jelentőségét. A szerződés célja az volt — mondotta —, hogy gyökerestől tépjék ki a német militarizmust és létre jöjjenek a békés és demokratikus fejlődés előfeltételei Németországban. A Nyugat-Németországban végbemenő fejlődés azt bizonyítja, hogy ott kezdettől fogva lábbal tiporták a potsdami megállapodást. A nagy konszernek gazdagabbak és hatalmasabbak, mint valaha, Hitler fasiszta vezérkara ma a Bundeswehrben parancsnokol. Ebből az is kitűnik: a nyugati megszálló hatalmak már régen eljátszották azt a jogukat, hogy Nyugat-Németországban megszálló csapatokat tartsanak. Hiszen a potsdami szerződés értelmében, jelenlétüknek azt kellett volna szolgálnia, hogy megakadályozzák a militarizmus és nácizmus újjáéledését. A Német Demokratikus Köztársaság politikája viszont teljes mértékben megfelel a potsdami alapelveknek. Itt nincsenek fasiszta tábornokok, nem háborús bűnösök és monopolisták határozzák meg a fejlődés irányát. Ha a potsdami szerződést Nyugat- Németországban is végrehajtották volna, ma nem lenne német kérdés — hangoztatta G. Reinert, majd közölte a sajtó képviselőivel: az NDK kormánya ma memorandumot nyújtott át Potsdam évfordulója alkalmából a Hitler-ellenes koalícióban részt vevő valamennyi országnak. A potsdami szerződés aláírásának 15. évfordulója alkalmából az NDK nagyövetsége ma sajtóértekezletet tartott. D. Zibelius sajtóattasé neve- Bizottságok Az Elnöki Tanács csütörtökre összehívta az országgyűlést, ezt megelőzően pedig a parlament tizenegy bizottsága vitatta meg a minisztériumok jelentéseit a tavalyi költségvetés végrehajtásáról. Az ország pénzügyi helyzete kiegyensúlyozott és szilárd — ez a kép alakult ki a jelentésekből. Ez az örvendetes tény azonban nem zárta, ki az élénk vitákat a bizottságok ülésein. A bizottságok munkájában 250 képviselő vett részt. Szóvá tették, hogy sürgősen meg kell javítani a lakosság gyümölcs- és zöldségellátását. Felhívták a figyelmet arra, hogy az új negyedek lakóinak hosszú ideig kell várakozni az üzletek felépítésére. Megfelelően végrehajtják-e a balesetelhárítási és munkásvédelmi rendszabályokat? Miért szállítják gyakran feleslegesen és öszszevissza az építési anyagokat? Miért nem zökkenőmentes az együttműködés egymásra utalt iparágak között? Milyen feladatokat ró az egészségügyi hálózatra, hogy az ország lakosságának 83 százaléka, több mint 8 millió ember, részesül társadalombiztosításban? És így tovább. A kérdések nagy része nem a parlamenti bizottságokban hangzott el először. Sok ember tette, teszi szóvá lakógyűléseken, tanácstagi beszámolón, üzemi értekezleten, baráti beszélgetésekben is. Nálunk országos politika , a háziasszonyok bevásárlása, a munkások anyagellátása, a jobb kórházi ápolás. Sőt, ez az országos politika lényege. Ide torkollik minden. Ezt szolgálja közvetlenül és közvetve az állam egész gazdasági tevékenysége. A mindennapi élet szépítését készíti elő az is, ha a beruházások megoszlásáról, a termelékenység emeléséről, a műszaki fejlesztésről, a mezőgazdaság korszerűsítéséről folyik a vita. Köztudomású például, hogy műanyagokkal kiválóan lehet helyettesíteni a színes fémeket. Tudósok kiszámították, hogy ha megfelelően hasznosítjuk a műanyagokat, annyi színes fémet tudunk megtakarítani egy esztendő alatt, hogy a megtakarítás értékéből egy közepes nagyságú üzemet lehet felépíteni. Az üzem létesítéséhez szükséges összegek pedig ilyenformán felszabadulhatnak más célokra, akár lakásépítésre, akár a budapesti közlekedés fejlesztésére, akár a további szükséges bérkorrekciókra — egyszóval a lakosságot közvetlenül érintő feladatok megoldására. Ha tehát úgy tetszik, magánügyekről is tárgyaltak a parlamenti bizottságok és közügyekről is beszélget esténként a család. És amilyen kiegyensúlyozott a családok élete, olyan az országé is. Erről és ezért folyik a termékeny vita a parlamentben.