Esti Hírlap, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

Automata menza Önkiszolgáló étterem a Közgazdaságtudományi Egyetemen Vannak régtől rosszízű sza­vak, „priuszos” fogalmak. Ilyen „rovott múltú” kifejezés a menza — az egyetemi évek hazug romantikája. A koplaló diákról szóló históriák a való­ságban cseppet sem voltak kedvderítők. És nézzük, mi­lyen ma a főiskolai hallgatók étkezése? Kérem a következőt. (Bozsán felv.) Kétfajta menü A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen önki­­szolgáló éttermet rendezett be a Pest-Budai Üzemi Vendéglá­tó Vállalat. Négyszáztízen ét­kezhetnek műanyag-asztalok mellett egyszerre, gyorsan , kényelmesen. Egy-egy diák húsz perc alatt végez. A ha­talmas terem közepén két ol­dalról üvegfal húzódik. Emö­­gött történik a kiszolgálás. A korlát mögé lépő először há­romszög alakú tálcát emel le a polcról, evőeszközt vesz a rekeszekből, és két darab ke­nyeret a kosárból. Az első ab-­­­laknál megkapja a húst és a főzeléket, a másodiknál a le­vest, tésztát, s a savanyút. Mindezt pillanatok alatt. Min­denki kétfajta menü között választhat. Az asztal közepén — ügyes megoldás — praktikus négyzet alakú emelvényen kan­csókban vizet és törhetetlen üvegpoharakat helyeznek el. Ha végez a vendég, a felszol­gáló viszi el az edényt, és he­lyezi automatára, futószalagon kerül a használt tányér, kanál, kés a mosogatóba. Reggel, délben, este Naponta 1900 fiú­lány veszi igénybe e legmodernebb ven­déglátóipari szolgáltatást; há­romszor, reggel, délben és es­te, vasárnap is. S ha valakinek nem elegen­dő a jóízű üzemélelmezési nor­máknak megfelelő „anyaghá­nyadot” felszolgáló menü, ha mást is akar enni? Akkor átmegy az üvegfal másik ol­dalára, és ott az éttermi árak­nál lényegesen olcsóbban kap­hat, amire kedve támad s pénztárcája engedi. Szeszes­ital nincs — csak Híres vagy Almuska mellett lehet j.dáridózni”. Itt működik az infrasugaras grill sütőberende­zés: két perc alatt kész a rán­tott szelet, vagy a 2 forint 30 filléres „csemege”, a hasáb­burgonya, a „roseibni” Az a la carte rész forgalma hetente átlagosan 600 adag. Az egye­temi hallgatókon és tansze­mélyzeten kívül ide járnak a környező üzemek, hivatalok dolgozói és iskolák tanulói. A múlt héten a matematikai kongresszus részvevői is itt étkeztek. Világhírű professzo­rok elismeréssel szóltak a ki­tűnő ételekről, a korszerű konyháról, a kulturált környe­zetről, a modern diákebédlő­ről. Menza ... Mit is jelent ez a régi szó? Asztalt, közös asz­talt. Ma már valóban az­ az egyetem, az alma mater — táp­láló anya — közös asztala. L. M. Megkezdték a nagypaneles és öntöttfalas • • toronyházak építését az Üllői úti lakótelepen Lakásonként 10000 forint megtakarítás A 44-es Építőipari Vállalat dolgozói már négy torony­házat, építettek az Üllői úti lakótele­pen s most ismét megkezdték négy ilyen épület munkáit. Az újabbak felépítésére azonban érdekes új eljárást dolgoztak ki. Az országban elsőként, ter­veztek toronyépületet két kor-­ szerű módszer, a nagypaneles , és az öntöttfalas eljárás össze-, házasításával. A nyolcemeletes toronyház építési idejét azzal csökkentik,­ hogy egy darabban helyezik el­­ az épületen a helyszínen előre- , gyártott szoba nagyságú fal- és­­ födémpaneleket. Ezeknek a fel­­­lülete pedig a szokástól elté-­­­rően olyan sima, hogy nem is­­ kell a lakások belső falait va­­­­kölni. A toronyházon az épü-­­­letszerkezeteknek kihagyott­ nyílásokba is rendkívül gyor­san, csavarral lehet beleerősí­teni az előzőleg teljesen elké­­­­szített ajtókat, beüvegezett és, mázolt ablakokat. Hasonló mó-­­­don a víz- és csatornavezetéke-­e­ket is előre gyártott blokkban,­­ vésés nélkül szerelik fel. Az épít­e­tési költség kedvező alakulását, segíti, hogy könnyű épületszer­kezetekkel, mintegy húsz szá-­­­zalékkal csökkentik a ház sú­­­lyát és a nehezen beszerezhető­ betonacél 40—60 százalékát­­ megtakarítják, így a korábban­­ készített toronyházakhoz ké­­­­pest az új épületekben lakáson­­­ként 10 ezer forinttal szorítják­­ le az építési költséget. Az új toronyházak két elő­­­­re gyártói telepén már az ötö­dik emeletszint lakásainak nagy paneljeit készítik és há­rom épületnél megkezdték a fal- és födémelemek összesze­relését is. Pesti Krónika Nyomasztó éjszaka 17 éső este nyitott ablakomon át is berepült hozzám egy fecske. Elté­vedt. Fiatal fecske lehetett — tudjuk, az öregek még Afrikából is visszatalálnak fészkükre. Berepült, egy kis időre meg­pihent a karnison, aztán riadtan kereste a szabadulás útját. Körbe-körbe repke­dett a szobámban, néha mintha a falnak verődött volna, utána még hevesebben repkedett, mindig csak körbe, fehér mel­lénye villant, szárnycsapásai mind gyor­sabbak lettek. Azt hiszem, nem szentimentalizmus, megsajnáltam a fecskefit. Mit tegyek: kinyitottam minden ablakot, leoltottam a villanyt, hátha a külső, az utcai fény kicsalogatja. De hiába: a fecske csak repkedett, kétségbeesetten, pihenés nél­kül, szédült sebességgel körözött. Tanácstalan voltam. Feleségem azt ajánlotta: vegyünk elő lepedőket, s hajt­suk a fecskét a nyitott ablakhoz. A fecs­ke a lepedő felett cikázott a magasban, továbbra is csak körbe, lankadatlanul. Eltettük a lepedőket, mert hirtelen arra gondoltam, még jobban megrémítjük; csak álltunk a sötét szobában, s figyel­tük a fecskét, illetve a sziluettjét; fejünk körbe forgott, ahogy követtük repkedé­­sét. , Ismét felgyújtottam a villanyt, a csil­lár minden égőjét, talán a hirtelen fény utat mutat majd neki a kinti sötétbe, aztán leoltottam a villanyt, hiába. A fecske egy pillanatra sem hagyta abba izgatott köreit, közben ismételten neki­repült a falnak, kitárt szárnyaival sú­rolta — rögtön odakoppan — aztán még gyorsabban keringett, lankadatlanul, lankadatlanul — talán a vízben fuldok­ló csapkád így, a menekülni vágyás utolsó erőfeszítéseivel. Szélesre nyitottam a másik szoba abla­kait is — esetleg a légházat igazítja majd útba —, a fecske továbbra is kör­be repkedett, még gyorsabb körökben. Közben néha-néha már az ablakokig is ért; reménykedtünk, izgultunk, bíztattuk volna, ha tudunk fecskenyelven — szár­nyaival most súrolja a kitárt ablaküve­geket, most, most talán kirepül. De nem: a fecske visszariadt és ismét a szoba kö­zepén száguldott alacsony és magas kö­rökben, számunkra és számára mind re­­ménytelenebbül. Régen elmúlt már a vacsoraidő, a szemközti házban — odalátok — lefek­véshez készültek — a fecske még min­dig foglyom volt, a szobám csapda, zord kalitka, ádáz börtön. Növekvő feszültségben figyeltük to­vább, súlyosnak éreztem ostoba tehetet­lenségemet: egy eltévedt fecskén sem tudok segíteni. — Éhen fog halni — súgta feleségem, az izgalom suttogásra kényszerítette — éhen fog halni. Rögtön szúnyogokra gondoltam, jó lenne, — minél tanácstalanabb valaki, annál butábbak az elképzelései —, jó lenne összeszedni egy tányér szúnyo­got ... Van itthon liszt, cukor, délről hús, citrom — a fecske mégis éhenhal, mert, úgy tudom, főleg rovarokat eszik... De nem is erről van szó: ki kell szabadí­tani, mindenáron, ebből a szívelő körbe­repülésből, ki kell szabadítani remény­telen küzdelméből. Már fáradt voltam, a pulzusom szapo­rán vert, a nyakam fájt, ahogy forgat­tam a mindig körbe szálló fecske után. Hát mit — egy fecske csak! Majdnem kimondtam hangosan, de nem mertem. Ránéztem a feleségemre, a szeme égett, görcsösen szorította kezemet, tegyek va­lamit a fecskéért, hiszen egyszerre csak lehull, nem bírhatja tovább ezt az iszo­nyatos körözést. Lassan már éjfélre járt, torkunk ki­száradt. — Miért nem repül az ablak felé, sür­getett a feleségem, mintha én tehetnék róla —, miért nem repül, hiszen itt van­nak az ablakok és ... — Feküdjünk le — mondtam később rekedten. Sokáig nem tudtunk elaludni. Én egész éjjel hánykolódtam. Korán ébredtünk. Kerestük a fecskét. Nem volt sehol. Nyilván hajnalban ki­repült. Bodó Béla Egy hét múlva államkölcsönsorsolás Az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön kötvényekre csaknem 85 millió forintot sorsolnak Az Országos Takarékpénztár egy hét múlva, szeptember 10- én és 11-én, a fővárosi tanács Városház utcai klubjában bo­nyolítja le az első, az ötödik és hatodik békekölcsön 1960 második félévi sorsolását. Az Első Békekölcsönt szom­baton délután fél három órai kezdettel sorsolják, amikor 60 400 kötvényre mintegy 19 millió forint nyeremény és tör­lesztés jut. Vasárnap délelőtt 10—12 óra között tartják meg az ötödik és a hatodik békekölcsön húzá­sait. Az Ötödik Békekölcsönből 157 300 kötvényre 30 millió fo­rint, a Hatodik Békekölcsönből pedig 150 400 kötvényre csak­nem 36 millió forint nyere­ményt sorsolnak ki, így a kétnapos húzáson a három békekölcsönből 368 100 kötvénytulajdonos csaknem 85 millió forintot nyer. Öt év alatt hatszázezer mosógépet készít az ipar Többféle hűtőszekrény gyártását tervezik Televízió minden harmadik családnál Az Országos Tervhivatalban kapott tájékoztatás szerint a második ötéves tervben az elektromos háztartási gépekben és készülékekben jelentős fejlesztés várható. A múlt években a háztartási gépek közül leginkább a mo­sógépeket keresték. Ez év vé­gére a háztartásoknak már mintegy 15 százalékában lesz mosógép. A második ötéves tervben még további fejlesztés várható. 1961—65 között csaknem 600 ezer mosógépet gyárt a magyar ipar, s a tervidő­szak végére minden har­madik háztartásban lesz mosógép. Az idén tízezer hűtőszek­rényt gyártanak. Ez a mennyi­ség 1965-re megnégyszereződik, s az ellátottság a jelenlegi 1,5 százalékról 6,5 százalékra nö­vekedik. Azonban ez a növe­kedés sem elégíti ki az igé­nyeket. Az elképzelések sze­rint 1980-ra már minden má­sodik háztartásban lesz hűtő­­szekrény. Arról is szó van, hogy a második ötéves terv­ben a jelenlegi egy típus he­lyett — az igényeknek megfe­lelően — más típusú hűtőszek­rény is kapható lesz. Nemzetközi statisztikai ada­tok szerint padlókefélőből vi­lágszerte alacsony az ellátott­ság. Ennek egyebek között az az oka, hogy a műanyag padló, amely a jelenleginél higiéniku­­sabb és könnyebben kezelhető, mind nagyobb tért hódít, s lassan kiszorítja a padlókefélőt. A jövőben Magyarországon is na­gyobb arányban használ­nak műanyag padlót, ezért a padlókefélő-gyártásban jelentősebb fejlesztés nem lesz. Jelenleg mintegy 10—20 ezer padlókefélőt gyárt az ipar, ez a mennyiség a tervek szerint 1965-re 30 ezerre növekszik. A jelenlegi 4 százalék helyett a háztartások mintegy 12 szá­zalékát látják el porszívóval a tervidőszak végére. A későb­biekben további fejlesztés vár­ható, 1980-ra a háztartások kétharmadában lesz porszívó. Magyarországon a jelenlegi kétmillió 700 ezer háztar­tás közül kétmillió 300 ezerben van rádió, az ellátottság tehát meglehető­sen magas. Ezért a tervidő­szakban ebben nem lesz na­gyobb fejlesztés. A második öt­éves tervben mintegy 770 ezer rádiót kap a belkereskedelem. Televíziós készülékekből a tervidőszakban jelentős lesz az ellátás. 1957-ben 18 500 televí­ziót kapott a belkereskedelem, 1960-ban csaknem 80 ezret. A tervidőszak végére már 170 ezer televíziós készülék jut belföldi fogyasztásra — több, mint rádióból. A má­sodik ötéves terv végére már a családok csaknem egyharma­­dának lesz televíziós készülé­ke. ROMAI KÉP SZÖVEG NÉLKÜL (Szűr Szabó József rajza) NAPJAINK' A nagy kaland­ ­!: turem is oly sokára az ember 'f x, útrakelhet a világűrbe, ff azután majd ellátogathat a­­ Holdra, a Marsra, s végül a­­ csillagokhoz is. Ma még ugyan f, nincs olyan rakéta, amellyel a f, csillagok elérhetők lennének. f, Az olyan léptékben, amelyben f, a Földet 15 centiméternyire­­ képzeljük a Naptól, a Marsig 1­80 centiméter utat kellene­­ megtenni, a legközelebbi csil­­­­­lagig azonban még 40 kilomé­­te­tért. Hiszen annak fénye (má­­so­sodpercenként 300 000 kilomé­­­­­teres sebességgel) négy eszten­­de­dőnél hosszabb idő alatt jut el is a Földre. A csillagokig egy­­ emberöltőn belül csak a fény­­ sebességét megközelítő, s 7—10 ff évig tökéletes biztonsággal mű­­sf­ködő rakétával lehet eljutni. ff Ilyennek elkészülésére még jó ió ideig várni kell, de már ma is ez sem pusztán a fantázia já­­ts­­éka. Ismeretesek azok az el­­f­tek, amelyek szerint megépít­­i,­hető. Az ember a világűr kü­­s­­szöbén áll ff. Minden kornak megvolt a ff maga nagy kalandja. Tudás­­ff szomj­tól vezérelve, kaland­vágytól űzve, vagy akár csak ff egy rögeszmétől megszállva is, ff hányszor vágott már neki az 5­ ember hatalmas vállalkozások­­ff nak, amelyeknek nem hogy ff célja és értelme nem látszott, f, de megvalósíthatósága is több ff mint kétes volt. És mégis si­­ff kert aratott. A XX. század ff nagy kalandja az űrhajózás. ff Talán vakmerőbb, mégis reá­­lá­lisabb, céltudatosabb, mint a ff korábbiak. A világűr Kolum­­­­busa összehasonlíthatatlanul ff biztonságosabb körülmények ff között indul majd útnak, mint ff ahogy a génuai tengerész rá­­lf gott neki három hajójával az ff óceánnak nyugat felé, azzal a ^ biztos hittel, hogy így is eljut ^ keletre. Nem vaktáb i in­­£ dúl neki az űrhajós, pontosan ff tudja, mennyi ideig tart útja, ff előre meghatározott pályán ha­liad és teljes biztonsággal visz­­­­szatér a kiindulási helyére. 'f Kezdetben és jó ideig a vi­­lf­­ágűr-utazás kizárólag tudo­­tt­mányos célokat fog szolgálni, ff és már ez is hatalmas eredmé­­­­nyeket hoz majd az emberi­­ff­ségnek. Megfigyelői szerepről­­ kísérleti rangra emelkedik is egész sor tudományág, min­­t­denekelőtt a csillagászat. Táv­­fü­gyi bizonyítékokkal támaszt­­jt­hatja alá eddigi megállapítá­sait és kikísérletezheti az új­­ eredményeket. Mérhetetlenül is megnőnek ismereteink az idő­­­s járást és így a földi életet be­­f­­olyásoló napfolt-kitörésekre is vonatkozóan, s az sem elkép­­s­­zelhetetlen, hogy idővel ser­­t,­kenteni vagy gyengíteni tud­­j­­juk azokat a sugárzásokat, és amelyek az időjárás alakulá­­s­­ára hatnak. Rengeteg újat­­ tudhatunk meg az anyag szer-­­ kezetéről, viselkedéséről olyan ff körülmények között, amilyen e­­ff­két a Földön sohasem lehet ff előállítani. Az űrutas megfi­­fi­gyelésének tárgya a távoli csil­­is lagvilágtól a naprendszeren ke­­­­­resztül saját bolygónkig mind­­£ az, amit műszerei megcélozhat­­­­­ak. A ma előrelátható vizsgá­­l­­latok nagy részét az ember el­­is végeztethetné műszerekkel. De­­ még a legtökéletesebb műsze­rek is csak az előre megadott programot hajthatják végre, figyelmük nem terelhető a vá­ratlanul felbukkanó, de az elő­re meghatározottnál esetleg sokkal fontosabb és érdekesebb jelenségekre. Erre csak az em­ber képes. S milyen tudomá­nyos jelentőségű lesz — a má­­morító élményen túl — az a puszta tény, hogy az ember a saját szemével láthatja a vi­lágűrt. De bocsássuk szabadjára a fantáziát. Még akkor is, ha tudjuk, hogy jó lesz csínján bánni vele. Hiszen Verne Gyu­la megálmodta a repülőgépet, a tengeralattjárót, az űruta­zást, de fel sem ötlött benne, hogy az ember írógépet készít­het, előállíthat vasalásra nem szoruló inget, magnetofont stb.; nem gondolt azokra a minden­napi használati cikkekre, ame­lyekkel a tudomány és a tech­nika fejlődése a XX. századi élet kényelmét szolgálja. Nem lehetetlen, nagyon is valószínű, hogy a világűr-utazás is hoz ilyen apró, de lényeges, ma még viszont nem is sejthető változásokat. Nézzünk azonban messzebb. A világűrből köny­­nyen lehet az egész Földet át­fogó televíziós adásokat sugá­rozni. Egészen bizonyosan lesz­nek majd olyan repülőgépek, amelyek útjuk egy részét a vi­lágűrben teszik meg, s percek­kel mérhető időre rövidítik a kontinensek közötti utakat. A világűrben megismert folya­matok szabályozásával talán lakhatóvá lehet majd tenni a Szaharát és a sarkvidékeket, optimális éghajlatot lehet te­remteni a Föld minden ré­szén. Kolonizálhatja az ember a Holdat, ha nem is azért, hogy éljen rajta. De berendez­het ott például szanatóriumot. Sok betegséget környezetválto­zással gyógyítanak. Egyes kör­nyezeti ártalmak: gyomorfe­kély, magas vérnyomás stb. az agykéreg működése útján va­lósággal beivódnak a szerve­zetbe A világűrbe tett utazás­nál tökéletesebb környezetvál­tozás elképzelhetetlen. Ott fel­borulnak a megszokott refle­xek, kiküszöbölhetők tehát azok is, amelyek e betegsége­ket előidézik és fenntartják. A Hold-szanatórium szívbetegek kezelésére is kiválóan alkal­mas lenne, hiszen ott a földi súly a hetedrészére csökken, egy hetvenkilós ember csak tíz kilogramm terhét érezné és úgy pihentethetné meggyöngült szívét, ahogy a Földön soha­sem. Üzemeket is érdemes lenne felállítani a Holdon, bonyolult technológiai folyamatok elvég­zésére. Hiszen például ott olyan vákuum áll rendelkezés­re, amilyet földi viszonyok kö­zött a legtökéletesebb berende­zésekkel sem lehet előállítani. Az Egyesült Izzó villanykörte­üzemét ugyan nem lenne kifi­zetődő oda felköltöztetni, de már vannak és méginkább lesznek olyan, berendezések, amelyek a földinél sokkal tö­kéletesebb vákuumtechnikai eljárásokat igényelnek. Sok száz év múlva, amikorra a Föld nyersanyagkészletei ki­merülnek, bizonyára a világ­űrből is fedezheti az emberi­ség akkori szükségleteit, arról nem beszélve, hogy nyerhet onnan olyan anyagokat, ami­lyeneket a Földön nem isme­rünk. S a fantázia csapongása azt is látni véli, hogy a Mar­son levő rengeteg vasoxidból (fényének vörös színe tanúsít­ja jelenlétüket) 30—40 év alatt a földihez hasonló légkör sza­badítható fel, s megteremthe­tők lesznek ott az emberi élet feltételei. Nagy utat tettünk meg. Száz­millió, milliárd kilométereket utaztunk be, évszázadokat is ugrottunk előre az emberiség történetében. Mikorra valósul ez meg és hogyan — ma még inkább csak sejtjük, mint tud­juk. De a nagy kaland meg­kezdődött. Az ember a világűr küszöbén áll. Nem véletlen és több mint jelkép, hogy a szov­jet ember az, hogy a tudo­mány és a technika jelenlegi legnagyobb vívmányának el­éréséhez a döntő, a valóban előrevivő lépéseket mindig a világ legelső és leghatalma­sabb szocialista országa teszi meg. Ahogy a társadalom tör­vényeit, úgy a természetét is arra használja fel, hogy szelle­mileg, erkölcsileg, anyagilag­­ felemelje az embert a csillago­kig. Révész József

Next