Esti Hírlap, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-01 / 283. szám
Lent a város szélén nem Hétszáznyolc kémény törpe lett, a lakásokba ontja a füstöt Ki a felelős a gondatlan munkáért Ki a felelős két új lakótelep használhatatlan kéményeiért, ki felelős a hanyag munkáért? Két év óta ez a témája négy tárgyalásnak. AZ ELSŐ TÁRGYALÁS, amelyen kiderül, hogy az ígéret szép szó, de nem tartják meg 1957—58-ban átadták a Nagy Lajos király útja és a Martos Flóra utcai új lakótelepeket, amelyeknek terveit az Általános Épülettervező Vállalat készítette. A kivitelező az ÉM 42. számú Állami Építőipari Vállalat volt. A szép, modern lakásokba beköltöztek a lakók, s nem is sejtették, hogy néhány hónappal később, a hűvös idő kezdetétől kínos meglepetés vár rájuk. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az új lakótelep kéményei hasznavehetetlenek, fűtéskor a lakásokat elönti a füst. A lakók panaszaira 1959 márciusában az illetékes vállalatok megkezdték az első tárgyalást. Annyit sikerült megállapítani, hogy a kémények az előírt méretnél jóval rövidebbek. A tervező vállalat képviselője megígérte, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálják, melyek azok az épületek, ahol áttervezésre van szükség. Az ígéret azonban csak ígéret maradt, s tavaszig a lakók nyelhették a füstöt. MÁSODIK TÁRGYALÁS, amelyen nem hangzik el jogérvényes nyilatkozat , mert a kémények önszántukból egy centit sem nőttek, nyolc hónappal később, 1959 őszén a lakóknak ismét választanok kellett: vagy a hideget viselik el, vagy a füstöt. A kerületi házkezelési igazgatóságon ezért egymást érték a panaszok. Miután a helyzet kezdett tűrhetetlenné válni, 1959 novemberében immár másodszor ültek le tárgyalni a vállalatok képviselői. Ismét megállapították, hogy a kémények a szükségesnél rövidebbek, a házkezelési igazgatóság azt javasolta a beruházó vállalatnak, hogy a kéménymagasításokat rendelje meg a kivitelezőtől. A beruházó vállalat képviselője viszont azt válaszolta, hogy „ebben az ügyben semmiféle jogérvényes nyilatkozatot nem áll módjában tenni”. Nem is tettek semmit, bár időközben a Fővárosi Kéményseprő Vállalat is bejelentette: ha a kéményeket nem magasítják meg két méterrel, a lakhatási engedélyhez nem adják meg szakjavaslatukat. A kéményekkel azonban ezek után sem törődött sem a beruházó, sem a kivitelező vállalat, s minden maradt a régiben. HARMADIK TÁRGYALÁS, amelyen elhangzik némi beismerés 1960 januárjában a, kerületi házkezelési igazgatóság újabb szakvéleményt kért a Fővárosi Kéményseprő Vállalattól. A szakvélemény szerint a füst- ■ gáz-áramlásokat és a tüzelési, zavarokat az idézi elő, hogy a gyűjtőkémények az előírt öt méter helyett mindössze 4,32 méter magasak. Hétszáznyolc kémény magasságát kellene legalább másfél méterrel növelni. Február 26-án a harmadik tárgyaláson aztán kiderült, hogy a kéményhibáért sem a beruházó, sem a kivitelező nem vállalja a felelősséget — s ami ezzel együtt jár — a költségeket sem. Egy kémény másfélméteres magasítása mintegy 1500 forintba kerül és hétszáznyolcszor ezerötszáz forint nem kevés pénz. Azt azonban elismerték — az ellenkezőjét ugyanis nehéz lett volna állítani —, hogy a kéményeknek legalább ötven százaléka rossz. A házkezelési igazgatóság ezek után értesítette valamennyi felettes szervét, egyben megbízta az Építéstudományi Intézetet, hogy az új lakóépületek kéményhibáiról készítsen részletes szakvéleményt. NEGYEDIK TÁRGYALÁS, amelyen még mindig nem tisztázódik a felelősség kérdése Az Építéstudományi Intézet szakvéleménye nyolc hónap múlva, 1960. október 20-án el is készült. A szakértő egyebek között megemlítette a felelősség kérdését is és megállapította, hogy tervezési hibák, illetve kivitelezési gondatlanságok okozták a füstgáz-áramlást. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyűjtőkémények bekötésénél hiányzott a szigeteléshez szükséges kovaföld, ezért jut a füst a lakásokba. Az MTI szakvéleménye után a negyedik tárgyalást most már a fővárosi tanács házkezelési igazgatósága hívta össze október 28-án. A tárgyaláson részt vett a szakértő is, aki a jelentést készítette, s a jelenlevőket azzal a különös bejelentéssel lepte meg, hogy a felelősség kérdésében tett megállapításait nem tartja fenn”. Vajon mi lehet az oka, hogy a szakértő véleménye nyolc nap alatt ennyire megváltozott? A tárgyalás dön- tése alapján a kerületi házkezelési igazgatóság még aznap megrendelte az ÉM 42. számú Állami Építőipari Vállalatnál a hibás kémények kijavítását. A munkához szükséges pénzt a fővárosi tanács házkezelési igazgatósága biztosítja, s egyben utasította a kerületi házkezelési igazgatóságot, hogy a történteket jelentse be a Fővárosi Ügyészségen. Eddig a történet. Úgy látszik, hogy két évig tartó huza- vona után végre pontot tesznek az ügyre, s a legilletékesebb szerv, a bíróság dönti majd el, ki viseli az erkölcsi és anyagi felelősséget a feleslegesen kidobott százezrekért. Balogh László A főváros épületeinek leltára Negyvenezer házat keresnek fel a műszaki brigádok A cél a legsürgősebb tatarozási munkák megállapítása A főváros kerületeiben, mint megírtuk, megkezdődött az állami tulajdonban levő ingatlan nők műszaki állapotának és forgalmi értékének felmérése. A hivatalos elnevezés rendkívül nagy jelentőségű, évek óta időszerű munkálatot takar: körülbelül 40 000 lakóházat vizsgálnak meg a szakemberek, hogy pontos nyilvántartást készítsenek az épületek tényleges állapotáról. Az egész Budapestre kiterjedő leltározást jelentős részben társadalmi munkában végzik el. A kerületekben a leltározás irányítására úgynevezett operatív bizottságok alakultak a népfront-bizottság, a tanács, a KISZ-bizottság, a szakszervezetek képviselőiből. A lakóházakat három-három tagú műszaki brigádok keresik fel. A brigádok egy-egy épületről több mint száz adatot jegyeznek fel. Egyebek között megállapítják a lakóház értékét — ezen belül az újraépítési költséget, az avultsági százalékot, a ház tatarozási szükségletét, az esetleges tatarozás költségét. Megvizsgálják ezenkívül a ház alapozását, szigetelését, a falszerkezet összetételét és állapotát, a födémszerkezetet, a vízvezetékeket, a csatornázást és a fűtést. Kimutatásba veszik a lakóház építési évét, a lakószobák számát, az épület teljes térfogatát is. A pontos adatfelvétel érdekében egyik-másik lakásban esetleg falat is bontanak — természetesen nem nagy felületen — az előírások szerint azonban a lakást visszaállítják eredeti állapotába. A házleltár legfőbb jelentősége az, hogy annak birtokában az illetékesek a jövőben méltányos, igazságos tervet készíthetnek a tervezett tatarozások sorrendjére, s a felújításokat előbb a csakugyan legrosszabb állapotban levő házakon végzik el. rOÉLIffOLTA Évek Férje halálát hitelesen csak a felszabadulás után tudta meg. A háború utolsó heteit Budapesten élte át, s az ostrom napjaiban egy barátnője lakásán húzódott meg, illetve a pincében, szorongva és nélkülözve. Megsiratta derék párját, az egyetlent, akihez tartozott; szülei már nem éltek, gyermeke nem volt. Amint lehetett, hazautazott a nagyközségbe, ahol született, nevelkedett, ahol eltökélt józansággal, de álmaiban csodavárással töltötte éveit Károlya oldalán. „Dehogyis maradok itthon, Pesten helyezkedem el” — mondogatta. Csak dolgai eligazítására, javai értékesítésére tért vissza. Kiárusította széthányt, kirabolt lakása megmaradt bútorait — csak a nehezen mozdítható szekrények és ágyak búslakodtak ott, emlékeztetve lezárt életére —, majd el akarta adni házrészét. Ekkor azonban váratlan bonyodalom támadt: kiderült, hogy a községházát bombatalálat érte, minden irat: telekkönyv, születési bizonyítvány porrá égett. Tanúkat kellett szereznie tulajdonának igazolására. Egykori iskolatársa, József gazda segített, maga is vallott, tanúkat is szerzett. Eliza két hét múlva érkezett vissza a fővárosba, garzonlakást vásárolt, tanfolyamra járt, s ő, aki azelőtt soha nem dolgozott, elhelyezkedett egy vállalatnál. Értelmessége és szorgalma révén megkedveltette magát, olvasott, színházba járt, zenét hallgatott. Mint iparkodó pártonkívüli, kitűnt a társadalmi munkát szívesen vállaló készségével. Az alapfokú szemináriumban csak úgy mellékesen felsőbb fokú anyagot kevert feleleteibe, például mély benyomást keltett a dialektikus materializmus lényegét megvilágító pontos meghatározásával. Szerette magát megkedveltetni, s ezért polgári társaságban a régi időket siratta, mindig új árnyalatokkal gazdagítva egykori életének elmesélését, és ilyenkor könnycsepp hitelesítette megrendültségét. 1948-ban megjelent a férfi. (Főosztályvezető, kocsihasználat) A nők megrögzött magánviszonyával rögtön házasságra gondolt, de rémülten döbbent rá, hogy a kiszemelt jelölt mindössze negyvenkét éves, két esztendővel fiatalabb nála. Órákig nézte magát a tükörben, azzal a szájmozgató, homloksimító rángással, amely a nők sajátos szokása, nem feledkezve meg a nyak simaságának aggodalmas szemrevételezéséről. „Még elkelek” — állapította meg, ősz szálakkal tarkázott barna haját vörösre festette, most még szeszélynek látszik, később kínos kényszerűségnek. Hivatalos irataiban, a vállalat személyzeti osztályának nyilvántartásában tíz évvel kevesebbnek tüntette fel életkorát, mindig sajnálkozva, hogy elégett iratait nem mutathatja be, és férje sem kételkedett, amikor bevallotta, hogy ő bizony már harmincnegyedik évét tapossa, jó bizony, eljár az idő. A többit megtették a gonddal kiválasztott kozmetikaszerek és a remekül elhelyezett mondatok. Nemrégiben, ötvenhatodik születésnapján az ajándékoktól meghatottan fonta át férjét ölelő karjaival: „Istenem, már negyvenhat vagyok... Ugye, fiatalabbnak látszom?” Hűséges házastársa kedves erősködésére legyintett: „Sajnos, negyvenhat év, a sok bánat, az átélt idők nyomot hagynak, ne is vigasztalj, kedvesem ...” Az irodában a zárlati nyüzsgés, túlórázás idején feljajdult: „De jó lenne már egy kis pihenés, otthonülés. És még kilenc évig kell várnom a nyugdíjazásig...” A napokban egyedül üldögélt este a lakásában, férje az eszpresszóban barátaival szórakozott. A telefonközpont jelentkezett: interurbán. József gazda, most a termelőszövetkezet tagja, szólt a telefonba: — Elzácska — öröm ragyogott a hangjában —, a magtár egy félreeső helyén megtaláltuk a régi iratok egy részét. Úgy látszik, a régi jegyző rejtette el oda. A magáé mind megvan. A telekkönyv, a házasságlevél, a születési bizonyítvány. Hová küldjem, a lakására vagy a hivatalba? Kezéből majd kiesett a kagyló. — Sehova, sehova ... Reggel utazom érte ... Hogy örülök. Köszönöm, köszönöm. Keller Andor A kereskedelem karácsonyi és újévi felkészüléséről tárgyalt ma a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága A kereskedelem karácsonyi és újévi felkészüléséről tár-gyalt ma délelőtt a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága. Megállapította, hogy a jelenlegi készletek lehetővé teszik a lakosság folyamatos, jó áruellátását a legfontosabb közszükségleti cikkekből. A húsból és a különböző húskészítményekből rendelkezésre álló mennyiség a tavalyinál jobb ellátást biztosít egész hónapban. Karácsony hetére a tavalyi 127 helyett 165, újévre pedig a tavalyi 108 helyett 130 vagon húsáru várja a fogyasztókat. Újévre a tavalyi öt vagonnal szemben most hat vagon virslit rendeltek az ipartól. Édességféléből mind menynyiség, mind választék tekintetében kielégítő, bőséges lesz az ellátás. 80 vagon szaloncukrot küldenek az üzletekbe. A vásárlók kívánságának megfelelően fokozzák a jobb minőségű áruk, a krémek, a deszszertek és a mártott készítmények arányát. Zöldségfélékből is lesz ele igendő. A múlt hónapokban nagyobb almatartalékot gyűjtöttek ezért — elsősorban fehér almából — viszonylag kielégítő lesz az ellátás. Déligyümölcsöket — narancsot, mandarint, fügét — bőséges mennyiségben találnak majd a vásárlók az üzletekben. Karácsonyfából összesen 540 ezer folyómétert hoznak forgalomba. A vásárlók kívánsága szériát, most kisebbek a fák, az egész mennyiség darabszámra több, mint a tavalyi volt. Most szervezik az árusítóhelyeket. Az idei karácsonyfavásár december 10-én kezdődik. A vendéglátóipar is készül már a nagy karácsonyi és újévi forgalomra. Pezsgőből a múlt évi 25 ezer palack helyett az idén 30 ezret hoznak forgalomba, s lényegesen emelik a sör mennyiségét is. Megfelelő készlettel rendelkezik a kereskedelem ruhafélékből, valamint egyéb iparcikkekből, az értékesebb híradástechnikai árukból is. A tavalyinál lényegesen kedvezőbb lesz az ellátás az ajándékfélékből és a játékárukból, örvendetesen bővült a játékok választéka. Most tízmillió forint értékűvel több külföldi játék került forgalomba, mint a múlt évben. Elegendő menynyiség van raktáron a legkeresettebb, közkedvelt játékokból. Elsősorban a társasjátékok, a babák, a mackók, a diavetítő, a bababútor, a különféle építő- játékok, a mozgó fa és mechanikai játékok számát növelték. (Lapzártakor a végrehajtó bizottság ülése tart.) »»»♦♦«»»»»«»»»»«««»»•»• Negyvenöt vagon élő ponty karácsonyra A tavalyinál jóval több élő halat hoz fogalomba a keres-kedelem. December 20-ára negyvenöt vagon élő pontyot indítanak útnak a fővárosba. A halakat tartálykocsikban szállítják, a vevők friss halat vásárolhatnak az ünnepekre. A tervek szerint december 20-án megkezdik az árusítást Budapesten a KÖZÉRT-boltok és a húsüzletek. Tizenkét helyen alkalmi halárusító pavilont nyitnak. A kereskedelem a vidéki városokat is ellátja az idén elegendő élő hallal. Jobb műszaki irányítás a Ruggyantaárugyárban Megállapították, hogy a Ruggyantaárugyár műszakbeosztása aránytalan. Egyes üzemekben a délelőtti műszakban négy-öt mérnök és technikus is dolgozott, délután és éjjel pedig csupán egy-egy csoportvezető irányította a munkát. Előfordult, hogy a későbbi műszakokban a sűrűn adódó problémák megoldásához nem volt elegendő magasabb képzettségű felelős vezető. Szeptember óta az átszervezett műszakfelelősi hálózat irányításával termel a gyár. Azóta hatszáz olyan dolgot jegyeztek fel a műszaknaplóba, amelyek azelőtt problémát okoztak. Az új rend szerint pontosabb az üzemek anyagellátása, nagyobb a fegyelem az osztályon, a műszakok nem hárítják át egymásra a kérdések megoldását, a dolgozók nem hanyagolják el az óvórendszabályokat. Örvendetes az is, hogy kevesebb lett a selejt, csökkent a balesetek száma, javult a termékek minősége. ÚTRA KÉSZEN A TURBINA A Láng Gépgyárban elkészült Kína részére egy 4700 kilowattos gőzturbina. Képünkön: Kurucz Ferenc, Horváth István és Barta Sándor daru segítségével emelik a turbina forgórészét, hogy becsomagolhassák a hosszú tengeri út előtt. (MTI fotó : Lajos György terv.) A tévedhetetlen gépi diagnózis Egy jeleelős szovjet gép és magyar változata - Orvos helyett automata Érdekes hír érkezett: a világ legnagyobb teljesítményű diagnosztizáló gépe készült el a Szovjetunióban. A gép szinte teljes orvosi konzíliumot helyettesít egymaga. A vizsgált betegség ismertetőjeleit összeveti és egyezteti az úgynevezett „szimptoma-tabellákkal”, s ennek alapján állapítja meg a diagnózist. Egy kisebb változat A nagyszerű tudományos berendezés szinte hihetetlennek tűnő teljesítménye eszünkbe juttatja, hogy hasonló, bár jóval szerényebb képességű, és egyetlen konkrét területre szánt, gépét nálunk is készített nemrég dr. Fenyő István matematikus tanszékvezető docens egy orvoskutató társaságában. A gép néhány hónapja működik az Országos Korányi Tbc Intézetben. Az új szovjet gépről és a maguk találmányáról ezt mondja a kiváló matematikus: — Mintegy másfél éve tudunk az Ural nevű, nagy teljesítményű szovjet elektronikus gép működéséről. A most ismertetett diagnosztagép nyilván ennek speciális változata. Elvileg minden ilyen elektronikus gép képes akár összetett logikai feladatok elvégzésére is. A mi gépünk — amelyet a tuberkolotikus betegek vizsgálatainál használnak jelenleg — abban különbözik ezektől, hogy egyszerű logikai gép, s míg egy nagy elektronikus számológép beszerzése sok millió forintba kerülne, a mi gépünk előállítási költsége a húszezer forintot sem haladja meg. 25 perc helyett 2 másodperc Az Urál elhelyezésére egy kórterem nagyságú helyiség szükséges, és kezelő személyzetté különleges képzettséget igényel, a mi gépünk egy méterhosszú, fél méter széles asztalon is elhelyezhető, és kezeléséhez elegendő, ha a személyzet számolni tud. — Miként működik a gép? — Egyszerű logikai műveleteket végez a kezelőszemélyzet által adott információk alapján. Ezek az adatok a laboratóriumi vizsgálatok eredményeiből és egyéb klinikai adatokból tevődnek össze. Az említett „információkból” állapítja meg a gép a beteg kompenzáltsági fokát, így tehát tehermentesítik az orvos munkáját. Mert amíg az orvos a rendelkezésre álló adatok és szimptómák alapján húsz-huszonöt perc alatt készíti el a diagnózist, addig a gép ugyanezt két másodperc alatt végzi el. Segítségével a diagnózis számolási és egyéb mechanikus részeit el lehet végezni, s így az orvosnak több ideje marad a betegekkel való foglalkozásra. A gép nem téved — Hogyan vált be a gép az eddigi gyakorlatban? — Kitűnően. Hadd említsem meg érdekességként, hogy a gép és az orvosok készítette diagnózisok összehasonlítása során kiderült: a gép a diagnózisban sohasem tévedett. — Mik a további tervek? — A gépet alkalmazni lehet más korcsoportok más adataira is. Sőt, gazdasági vonatkozásban is, például minőségellenőrzésre. A tbc-intézetben tizenkét adatból állapítja meg a betegek kompenzáltsági fokát , logikáját azonban könynyűszerrel meg lehet változtatni. Mindössze néhány egyszerű belső állítás szükséges, hogy más logika szerint és több adat felhasználásával működjék. Az információkat a gép „súlyozza”, elválasztja egymástól a fontosabb és a kevésbé fontos adatokat. További felhasználására vonatkozóan most tárgyalunk. Túri András