Esti Hírlap, 1961. április (6. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-12 / 85. szám
AZ ALKOTÓEMER GYŐZELME Megtörtént! A fürge rádióhullámok az űrbe és onnan vissza a Földre, most először sugározzák ember üzenetét. Gagarin őrnagy útra kelt a világűr Kolumbusaként és 1961. április 12-én új korszak nyílt az emberiség történetében. Olyan korszak, amelynek jellemzésére kopottnak tűnhetnek a felsőfokú jelzők. Ami évszázadokon át rejtett vágy, ábránd lehetett csak, a mai nappal valósággá vált. Ebben a pillanatban forró köszöntésünk száll az első emberszállító űrhajó bátor utasához és alkotóihoz. Hiszen tudósok és államvezetők, technikusok és munkások serege munkálkodott ennek a napnak előkészítésén: tanúi lehettünk az átgondolt kísérletsorozatnak, az 1957 őszén elkezdődött szputnyikkorszak sikerekben gazdag éveinek. Nem túlzás azt állítani, hogy ebben az űrhajóban az egész szovjet nép munkája testesül meg, ez a rakéta a Szovjetunió kozmikus névjegye. A szocializmus győzelme, a szovjet rendszer virágzása teremtette meg annak előfeltételeit, hogy az ember felemelkedjék a Földről és a csillagok felé szálljon. Az erőviszonyok átformálódása itt a Földön járult hozzá ahhoz, hogy megváltozhassék a viszony a földi ember és a világűr között. S ez ismét csak visszahat: a béke, a haladás, a szocializmus erejét és magasabbrendűségét hirdeti a mi bolygónkon. Ma különös büszkeséggel ejthetjük ki azt a szót, hogy ember, ezen belül is, hogy szocialista ember. Annak a tábornak harcosa, amelyhez mi is tartozunk. Az idő rohan, és évtizedek múltán bizonyára majd rendszeres összeköttetés kapcsolja össze Földünket a távoli csillagokkal, egy rakétaút talán nem lesz nagyobb esemény, mint napjainkban a repülőgépre szállás. De parancsoljunk most egy másodpercre megálljt ennek a múló időnek! Mert ez a korszak ma kezdődött, ezen a kora tavaszi, áprilisi napon, amikor mindnyájan érezhetjük az alkotó ember győzelmét. Dr. Egyed László Kossuth-díjas tudós: A tudomány fordulópontja a mai nap Dr. Egyed László, Kossuthdíjas egyetemi tanár, a geofizikai tanszék vezetője, a hír hallatára a következőt mondta: A modern tudomány fordulópontja ez a mai nap. A kozmosz közvetlen meghódításában az első lépést megtette az ember. A jelentősége ennek a repülésnek az, hogy az első alkalom, hogy a Földön kívüli térből közvetlen megfigyelést végezhet az ember. A tudomány szempontjából az a jelentősége a Földön kívüli térben való megfigyeléseknek, hogy hiányoznak mindazok a zavaró körülmények, amelyeket a légkör, az ionoszféra a közvetlen megfigyelés számára jelentett. Ezek a zavarok a magasba bocsátott megfigyelési laboratóriumot nem befolyásolják, s a legkitűnőbb műszer, az ember maga irányíthatja, pillanatnyi adottságuknak megfelelően javíthatja a zavaró körülményeket, objektív megfigyeléseket végezhet a mindenségben. Nem véletlen, hogy ezt az eredményt a szervezett, tervszerű tudomány érte el, az, amely célul tűzte ki az emberiség jobblétének, békéjének megteremtését. Öveges József Kossuth-díjas fizikus: A Szovjetunió megnyitotta a világteret az ember előtt Öveges József, Kossuth-díjas fizikus, ma reggel a következőket mondotta: — Bár az ember űrrepülése Kuznyecov professzornak a ma reggeli lapokban megjelent nyilatkozata szerint a közeljövőben várható volt, a megdöbbentően nagyszerű esemény mégis örvendetesen meglepő. De a puszta ténynél, annak tudományos és gyakorlati fontosságánál jelentősebb az, hogy a Szovjetunió nyitotta meg először a világteret az ember előtt. Ez szimbóluma és biztosítéka annak, hogy a mi igazi, gyönyörű világunkat, a Földet is először a szocialista társadalmi rend fogja megnyitni az emberiség előtt, az élet minden szépségével és boldogságával együtt. Ajtay Andor Kossuth-díjas színművész: Jelenné lett a jövő Azokban a percekben kerestük fel, amikor a rádióból értesült a nagy eseményről: — Mélyen meg vagyok rendülve — mondja. — Mostanában többek között egy náci professzort, az emberiség egyik ellenségét alakítom és e szereptől is ihletve, megdöbbent érdeklődéssel figyeltem az Eichmann-per előkészületei során napvilágra került szörnyűségeket. Úgy érzem, hogy az űrbe eljutott Gagarin őrnagy egy új történelmi időszámítás kezdetét jelenti, ellentétét és lezárását mindannak, amit Eichmann neve mond. Az Eichmann-per anyagából megtanulhatjuk: ilyen volt a múlt, az immár a kozmoszt meghódító szovjet űrpilóta viszont a jelenné lett jövendőt dokumentálja. Szemes Mihály Balázs Béla-díjas filmrendező A szovjet tudomány világtörténelmi sikere Bizonyosra vettük, hogy a közeljövőben elindul az első ember a világűrbe, mégis, a legnagyobb meglepetés erejével hat a hír. A művész rádöbben, hogy a tudomány realitásai mennyivel előbb haladnak, mennyivel fantasztikusabbak a művész legmerészebb álmainál. Hallatlanul érdekes lehet: mire gondol az első űrutas? Nemcsak abban a tekintetben, hogy a műszereket hogyan kezeli, milyen a közérzete , de milyen gondolatok fordulnak meg az agyában a világról, az emberekről, akik közül elsőnek rugaszkodott el a földtől a világűrbe. Sokszor elmondták már, de e hallatlan jelentőségű lépés után ismét csak meg kell állapítani, hogy egyedül a szovjet tudomány, az a tudomány, amelyet nem a pénz, hanem az emberek felemelkedésének célja vezérel, képes ilyen rendkívül összetett, bonyolult, világraszóló, világtörténelmi siker elérésére. Úgy gondolom, nemcsak a magam, de minden művészkollégám nevében fejezhetem ki hallatlan tiszteletünket és örömünket a szovjet tudósok eredménye előtt. Goda Gábor író: — Az ügy, amelyről szó van, a világűrnek ember által történt első meglátogatása — több mint történelem Sajnos, nem értek technikai dolgokhoz, de azért tisztán érzékelem, hogy az ember egy új állapotához jutott el, és hogy valahol a mítoszok és legendák világa is, amely pedig az emberi lehetőségek nagyítására szolgál, ma már inkább egy hajdani szerény fantáziának terméke. — Az ember óriás dicsősége az egyik oldalon, a szocializmusért, nem feledteti velem az ember óriás szégyenét, a kizsákmányolást és annak embertelen következményeit, a másik oldalon. — Mit mondhatnék? Azt, hogy valamennyire mindannyiunknak meg kell nőnünk, ahhoz, hogy méltóak legyünk az efféle új, nem emberfeletti, hanem nagyon is emberi normákhoz. Legyünk méltók Dr. Szigeti József akadémikus: Egy új embertípus kialakulásának kezdete Dr. Szigeti József, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének igazgatója a következőket mondotta: — Az első ember kijutása az űrbe csodálatos és lelkesítő teljesítmény, a szovjet tudomány hatalmas eredménye. Az emberiség ősrégi álmát váltja valóra. A filozófiában voltak olyan elképzelések is, hogy a világ megismerhetetlen, a földünkön túli égitestek örökre elérhetetlenek. A moszkvai hír az emberi megismerésbe vetett hit Nagyszerű hírrel ébresztett ma reggel az Esti Hírlap munkatársit ! Nyomban kiment az álom a szememből és bekapcsoltam a rádiót. Moszkva hullámtesztünket erősíti. Nem közömbös a világ közvéleménye számára az sem, hogy az első űrhajós szovjet ember. Ez is a szocializsta rendszer, a szocialista módon szervezett tudomány fölényét bizonyítja. Számolnunk kell azzal, hogy a következőkben megváltoznak eddigi képzeteink. Kialakul egy új embertípus, amely a természeti viszonyokat kozmikus méretekben tekinti. Ennek ma még a kezdetén vagyunk, de ez a jövő perspektívája. Uzán kerestem, az eredeti riportot, hogy én is hallgassam — és bár nem értettem szó szerint, együtt örvendhettem én is a sok-sok millió rádióhallgatóval a szovjet tudomány hatalmas eredményén. " S Ilonthy Hanna Kossuth-díjas kiváló művész: Együtt örvendeztem sok-sok millió emberrel Minél többé lehetetlen Érdemes volt eddig élnem, hogy ezt megélhettem! ... Amikor 1909-ben Blériot repülőgépét a földről felemelkedni Láttam, meghatottságomban sírnia fakadtam, mert úgy éreztem, az eddig hihetetlen valósult meg szemeink előtt. Most pedig, mint 77 éves öregember, hallom a szenzációs hírt, hogy ember utazott a világűrbe. Ami mese volt, most valóság. Nincs többé lehetetlen az ember előtt. Az emberiség történelmének legfényesebb távlata nyílt meg a mai nappal. Majdnem káprázik a szemünk, ha ebbe a fénybe tekintünk. És ha ennek a páratlan eseménynek következményeire próbálunk gondolni, még fantáziánk sem tud úgy röpülni, hogy első percekben felfogjuk, merre vezet ezentúl az emberiség útja. De büszkék és boldogok vagyunk, hogy kortársak lehetünk. Péterfi István A Szovjetunióban eddig felbocsátott mesterséges holdak, űrrakéták és szputnyik-űrhajók. SZPUTNYIK I. 1957. október 4.: 83,6 kilogramm, 1958. január 4-én megsemmisült. SZPUTNYIK II. (Utasa: a Lajka.) 1957. november 3.: 508,3 kilogramm. 1958. április 14-én megsemmisült. SZPUTNYIK III. 1958. május 15.: 1327 kilogramm. 1960. április 6-án megsemmisült. I. ŰRRAKÉTA 1959. január 2.: 1472 kilogramm. A Nap körül kering. II. ŰRRAKÉTA 1959. szeptember 12.: 1511 kilogramm. A Holdra becsapódott 1959. szeptember 14. III. ŰRRAKÉTA 1959. október 4.: 1553 kilogramm. Megkerülte a Holdat, lefényképezte a Hold túlsó oldalát. I. SZPUTNYIK-ŰRHAJÓ 1960. május 15.: 4540 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Kering a Föld körül. II. SZPUTNYIK-ŰRHAJÓ (Utasai: a Belka és a Sztrelka.) 1960. augusztus 19.: 4600 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Földet ért 1960. augusztus 20-án. III. SZPUTNYIK-ŰRHAJÓ (Utasai: a Pcselka és a Muska.) 1960. december 1.: 4563 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. 1960. december 2-án megsemmisült. SZPUTNYIK IV. 1961. február 12. 6483 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaznap végrehajtotta kutatási programját. VENUS-RAKÉTA 1961. február 12. Az önműködő bolygóközi állomás súlya: 643,5 kilogramm. Útban van a Venus felé. IV. SZPUTNYIK-ŰRHAJÓ (Utasa: a Csernuska.) 1961. március 9.: 4700 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaznap földet ért az előre meghatározott körzetben. V. SZPUTNYIK-ŰRHAJÓ (Utasa: a Zvezdocska.) 1961. március 25.: 4695 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaznap földet ért az előre meghatározott körzetben. Kedd délelőtt 8 órakor jelentik: Az űrhajó megkezdte leereszkedését Moszkva, április 12. (TASZSZ) Magyar idő szerint 8 óra 25 perckor, miután a Vosztok szputnyik-űrhajó fedélzetén Gagarin pilótaőrnaggyal megkerülte a Földet, a programnak megfelelően bekapcsolták a fékezőművet és az űrhajó megkezdte leereszkedését, hogy földet érjen a Szovjetunió előre meghatározott területén. Az emberiség történelmének legnagyobb tudományos eredménye Bernard Lovell nyilatkozata a „Vosztok "-ról London, 1961. április 12. (MTI) Bernard Lovell, a kiváló angol tudós a Jodrell Bank csillagvizsgáló és űrkutató intézet igazgatója kijelentette: „A szovjet űrutas felbocsátása az emberiség történelmének legnagyobb tudományos eredménye.” Magyar szemtanúk beszélnek: Eichmann Budapesten A huszonegy szobás villa A budai villanegyedben lakott budapesti tartózkodása alatt Eichmann, a milliók gyilkosa. Apostol utcai palota. A Tungsram-töszt milliomos ura, a mai Egyesült Izzó vezérigazgatója, Aschner lápot építtette. Kétemeletes villa — huszonegy lakószobával. Itt szállt meg a halál minisztere, itt dőzsölt SS-cimboráival, itt látta vendégül a “fehér asztal mellett a magyar quislingeket, parancsai szolgalelkű végrehajtóit. Itt fogadta szeretőit, innen vitték a katonai kocsik a hölgyeknek a szolgálataikért járó díjakat, bundákat, ékszereket, értékes festményeket. Adolf Eichmann gavallér volt. — Egyedül lakott. Az épületben nem tűrt senkit — emlékezik Aschnerék volt kertésze, Zakor József. Ma házfelügyelő a Szent István park 25-ben. — Eichmann hajnalban távozott, késő este érkezett. A kapuban SS-őrség állt. Vigyáztak gazdájukra ... Fázós ember volt. A harmincfokos meleget szerette. Ha kevesebb volt a szobákban, leüzent, rakjanak még a kazánba. A feleségem fűtött. Mi a személyzeti lakásban éltünk. A villa mellett hatalmas kert volt, virágok, több hold gyümölcsös. Kora reggel sokszor észrevettem, hogy valamelyik ablakból nézi Eichmann, hogyan kaszálom a füvet vagy permetezem a fákat. — Velem csak egyszer beszélt. Átdorbézolt éjszaka után lejött sétálni a friss levegőre. Én éppen locsoltam Figyelt. A cipőm rongyos volt, a víz áztatta. Nem tudok németül, rámutattam a lábamra, azt mondtam neki: adj bakancsot! Nem értette. Tolmácsért kiáltott. A tolmács lefordította, mit akarok. Eichmann mérges lett. Káromkodott. Ordított velem, honnan szerezzen ő cipőt, neki is ez az egy van, amit a lábán látok. Azt húzza le? Katonai bakancs pedig nekem nem jár. S a kedvemért nem követhet el semmi szabálytalanságot. Mit gondolok én, ingyen adják a cipőt? Vagy talán lopjon? Csak nem képzelem, hogy ő olyan ember, aki hozzányúl a máséhoz?... S dühösen elrohant. Letaposta az ágyásaimat. — Feleségemmel soha nem beszélt. A köszönését sem fogadta. A fiunk — ma ügyvéd — gyerek volt, tízesztendős Én szeptemberben bevonultam, s mikorra hazakerültem, már kitakarodtak a mi utcánkból Eichmannék. Negyvennégyben, karácsony előtt. Szól a sziréna Az Aschner-villával szemben lakott Nagy László József és családja. Mai otthonában, a Küküllő utcában így emlékezik az akkor látottakról az ősz nyugdíjas. — Néhány héttel 1944. március 19-e előtt fiatal német csöngetett nálunk. Udvariasan, berlini újságíróként mutatkozott be, aki a budapesti tavaszról akar írni, tudósítani a szövetséges főváros életéről. Nagyon szép itt minden — mondta —, tetszik neki a budai táj, szívesen lakna errefelé. Nem tudja, meddig marad Budapesten, szobát szeretne bérelni valahol a környéken. Kérdezte, nem tudunk-e ajánlani albérletet. Válaszoltam: nálunk nincs hely. Tovább kérdezősködött — én voltam a körzeti légoltalmi parancsnok —, hogy hol ki lakik, hol fogadnák be. Aztán köszönt, távozott. Többet nem is láttuk — egészen március 19-ig. Délelőtt tíz óra tájt német kocsik álltak meg Aschner háza előtt. Pár perc múlva a villa lakói beszálltak a középső autóba. Elrobogtak. S még negyedóra sem telt el, motorzúgás, parancsszó verte fel az utca csendjét. Német katonák ugráltak le a teherautókról. Az egyik tiszt — most már SS egyenruhában — a szívélyes berlini „hírlapíró” mosolyogva felszalutált. S rövidesen sziréna szólt, mindenki tisztelgett: megérkezett az osztagparancsnok, bevonult az Apostol utcába Adolf Eichmann. — Az ablakainkból át lehetett látni a másik házba. Hát, kérem . . . jól éltek. Dőzsöltek, ittak és sok mindent csináltak, amiről nem szívesen beszél a jóérzésű ember. ... Az ablakok , állandóan tárva-nyitva, Eichmann nem húzta el a függönyt, nem sötétített el. Éjjel is égette a villanyt, akár egyedül volt, akár vendégeivel. Légitámadások alatt sem oltotta el a lámpát, az autója is teljes fénnyel száguldott. Nem ment az óvóhelyre sem. Pedig a villa kertjébe kivezényelt karszalagos munkásszázad bunkert épített számára egy Todtmérnök vezetésével. Időnként Eichmann ellenőrizte a munkát. A bámuló gyerekeket — köztük az én fiamat is — elzavarta. — S egyszer Eichmann hangja betöltötte a teret, áthallatszott hozzánk is. Az ablakból ordított. Mi történhetett? Eichmann észrevette, hogy az egyik munkára kivezényelt férfi a kerti, roskadozó fáról levett egy barackot. Éhes volt. Eichmann lerohant, s eszeveszetten korbácsolni kezdte, véresre verte a szerencsétlent. A középkorú ember lezuhant a földre. A látványt elfeledni nem lehet. Eichmann áldozata arcát rúgta, torkát taposta, majd lehajolt, s az ájult kezéből kitépte a barackot. László Miklós Szikra Lapnyomda. Politikai napilap. Szerkesztő: Paizs Gábor. Szerkesztőség: vm„ Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 142—220" 343—100. Kiadja: a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató. Kiadóhivatal: Budapest. Vill., Blha Lujza tér 1—3. Telefon: 343—100. Terjeszti a Magyar Posta.