Esti Hírlap, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-26 / 122. szám

Éjszaka a vásárvárosban Záróra és nyitás között — A bevétel — Egymillió villanykörte fényében Este tíz óra.­ A vásár hang­szórói pattogó indulót játsza­nak. Bezárják a kapukat, az utolsó látogatók már a Liget fái között járnak, amikor a hangszóróban valaki jó éjsza­kát kíván. A szökőkút íve hir­telen megtörik és utolsót csob­ban. Fények hunyorognak, az­tán egymás után kialszanak. Csend lesz. Jön az éjszaka, alszik a vá­­sár. Valóban alszik? Ötven takarítónő Az éjszakát ötven takarító­nő várja seprűvel, vödörrel, porszívógéppel, tisztítószerrel. Záróra és nyitás között ötven takarítónő 65 ezer négyzetmé­tert seper ki, mes fel és porta­­lanít a csarnokokban. A Köz­­tisztasági Hivatal ISO ezer négyzetméternyi területen tart rendet. Egy nap alatt elfogy hatvan doboz VIM, hatvan csomag Trisó, 25 doboz padló­fényező és száz felmosórongy. Hajnal felé jönnek az utca­seprők. 1 millió 400 ezer forint Tizenegy óra. Éles lámpa­fény. A Nemzeti Bank helyi­ségében pénzhegyek között találjuk a tisztviselőket. A vá­sár egynapi bevételét — ét­termek, büfék, dohány-, aján­dék-, könyvesboltok forgalmát — számolják. A vásárnézők élelemre és kultúrára szerdán 1 millió 400 ezer­ forintot köl­töttek. Hajnali két óráig szá­molják a pénzt, aztán ládába öntik, autóba rakják, viszik a bankba. Fehérköpenyes fér­fi lép most a szobába. A tó­parti parfait­s, Balázs Sán­dor. Jégrudakból és fagyiból 16 536 forintot árult. Rekedt a hangja, mert sokat kiabált. Az épület előtt éppen zárt ko­csi fékez. A pénzes autó érke­zett. Egy villamosbérlet Bármennyire is meglepő, a napi százezer látogató közül eddig senki nem vesztett el semmit. Tegnap volt az első nap, a­mikor egy arcképes vil­lamosbérletet hoztak az irodá­ba, egy férfi veszítette el. A meglepő tény vagy a szép időnek köszönhető: a láto­gatók otthon hagyják a bal­lont, a kalapot, az ernyőt, vagy pedig a pestiek közis­mert szórakozottsága csök­kent örvendetesen. A dömsödi Aranykalász Tsz poharazójában a pul­tot mossa az üzletvezető. . — Mi fogyott el ma? — Négy­száz liter bor, muskotály, és a poharak; ma estig elvittek­­emlékbe 350 egydecis po­harat és tizenegy tálcát. A Badacsony-poharazó mérlege: naponta öt-hat hektó bor és ötszáz pohár. Minden rendben ! Énekes—Madár. Énekes itt van, Madár otthon alszik. Ők a vásár elektromosai. Éne­kes Edével — a híres sport­család sarjával — ellenőrző körútján találkozunk. — Min­den rendben van — mondja. — A nyitás óta semmi hiba! — Énekes és Madár a vásár .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v „bennszülöttjei”. Az első ki­állítás első villanykapcsolá­sa óta itt vannak. Énekes el­mondja, hogy annyi energiát fogyaszt a vásár, mint öt falu. Csak a szovjet pavilonban ezer égő világít. — És az egész vá­sárban? „Egymillió — de le­het, hogy keveset mondok.” A főúr kasszát csinál A vásáron négy kerületi vendéglátóipari vállalat és a Mátyás-pince gondoskodik az ennivalóról. Villáminterjú a hazafelé tartó üzletvezetővel: — Mi fogyott el ma? — Há­romszáz adag sertéspörkölt, ötszáz adag bográcsgulyás, ezerhétszáz adag halászlé, négyszáz adag vargabéles, hétszáz adag túrós csusza. — Mi a legnépszerűbb étel? A halászlé, a bográcsgulyás és a pörkölt. — Mit csináltak most éjszaka? Készültünk a holnap­ra, a konyhában már előkészít­ve a hús, a tészta, a burgonya. A Mátyás-pincében már le­szedték az asztalokat, indulnak­­ haza a pincérek. A főúr — ki­fogástalan öltöny, vakító ing — a napi bevételt számolja. — Mennyi pénzt hagytak ma itt a vendégek? — 15 476 fo­rintot. De volt olyan nap is, amikor 18—20 ezer forintot. — Hány kilométert gyalogolt ma? — Negyven-negyvenöt kilométert, de az is lehet, hogy többet.* Éjfél. Szellő borzolja a fák lombját, a tóparton harsány békakoncert. Az úton jön va­laki. Az éjjeliőr. Vállra vett viharkabát, öblös tajtékpipa, katonás jelentés. — Semmi rendkívüli nem történt. — Hogy telik az éjszaka? — Csendesen. Sétálok, pipázga­­tok. — Látta már a vásárt? — Nem én. Éjjel dolgozom, nap­pal alszom. Jó éjszakát. Balogh László—Békés Attila 21­ sprc. Gyermeknapra lovashuszár kapható a játékboltokban­ és az állami áruházakban Félidő a vásáron A legtöbb látogató eddig a Szovjetunió pavilonjában járt Elérkezett a vásár félideje: már csak öt napig tartják nyit­va a kiállítás kapuit. A sok ér­dekes látnivalónak híre ment, s a látogatók száma szak­adat­­lanul növekszik. Eddig a Szov­jetunió pavilonja iránt volt a legnagyobb érdeklődés, utána a Nehézipari Minisztérium mo­dern pavilonja, a kohó- és gép­ipari csarnok és a Könnyűipari Minisztérium kiállítása követ­­kezik. Ma a vásárvárosban Jugo­szlávia nemzeti napját rendez­ték. A Mezőgazdasági Múzeum filmvetítőjében egész nap jugo­szláv kisfilmeket vetítenek. A pavilonok tárgyalószobái­ban élénk az élet: szakembe­rek folytatnak megbeszélése­ket Létrejönnek üzletkötések is. A szövetkezeti ruhák és ci­pők iránt Nyugat-Németország és Ghána érdeklődik, a hang­szerek iránt olasz és francia cégek. Ma a vásáron a Kodak­­gyárak tartottak sajtótájékoz­tatót. A hajóipar kiállítása. ff­gy csomag elveszett” a cí­­me annak a rövid mesé­nek, amit mostanában forgat a Közlekedésügyi Minisztérium filmcsoportja. A balesetek elle­­ni küzdelem jegyében fogant, Szekeres bácsi a főszereplője és a kis jelenet, amelyről itt szó lesz, az ő konyhájukban játszódik. Kedvenc ételével, a töltött káposztával várják ha­za A forgatókönyv kétszer kí­vánja láttatni a jeles eledelt, egyszer, amikor a fazékban ro­­tyog, egyszer meg­tálalva az asztalon. Vita folyt ugyan ar­ról, hogy ne ez legyen Szeke­res bácsi kedvenc eledele, ha­nem a paprikás csirke, a több­ség azonban a töltött káposztá­ra szavazott és megbízták a gyártásvezetőt a kellék beszer­zésével. A rendező ugyanis testközelből akarja megmutat­ni, premier plánban, nem lehet tehát trükkfelvételt alkalmaz­ni, nem elegendő holmi tűzhely gőzölgő fazékkal, valódi töltött káposzta kell, hogy az csiklan­dozza a néző ínyét. Mivel a felvételnek Kőbánya a színhelye, a gyártásvezető ko­csiba ült, hogy valahol a kör­nyéken nézzen utána. Gondol­va, minden jobb vendéglő­ben naponta készül töltött ká­poszta, belép az egyikhez, ren­del néhány adagot és kész. Rö­videsen rájött, hogy a feladat nem is olyan egyszerű. Sorra vette a Makkhetest, a Harmat, az Aranykerék éttermet, min­denütt vagy előző napon volt, vagy a következő hétre üte­mezték be, hiszen most nincs szezonja ennek a jóízű étel- Szekeres bácsi kedvenc eledelé­ nek. Telefonon a X. ker. Ven­déglátó Vállalat vezetőségével is beszélt, ott sem ígértek biz­tosat. — Mire való az Utasellátó? — jutott eszébe a mentő gon­dolat. — A minisztérium hatás­körébe tartozó üzem, őket kell fölkérni. A Nyugati­ pályaudvaré vál­lalta, s ahogy másnap délben érte ment, jelentették, hogy rendelkezésre áll tíz adag. — Jaj, az kicsit sok lesz. — Kevesebbet, sajnos, nem csinálhatunk — nőtt a válasz. A gyártásvezető belenyugo­dott, ám ahogy a fazékba né­zett, felszisszent: a töltött ká­posztának nem volt borítéka­, csak meztelenül a tíz töltelék. — Hát a födém?!? — kiáltott föl a gyártásvezető. — Hova tetszik gondolni? — ütköztek meg. — Nincs már fe­jes káposzta, túl vagyunk a szezonon. — Jaj, ez így nem! Tekerjük bele kelkáposztalevélbe! — Az viszont ma az étlapun­kon nincs. — Lehetetlen, hogy fejes ká­poszta ne legyen! — tüzelt a gyártásvezető, s máris ugrott a kocsiba és robogott ki a Lehel téri piacra. Ment bódéról bódém, s fára­dozását siker koronázta, Juci­kánál, a piac ismert árusánál ott érte az utolsó fej káposztát. Hóna alá kapta és diadalme­netben vitte a Nyugatira. Nagy hallalival fogadtatott, a sza­kács azonnal kezdte a burkolá­si munkálatokat és közölte, hogy egy óra múlva lehet fil­mezni a rotyogást. A jól végzett munka tudatá­ban sietett a gyártásvezető a felvétel színhelyére. Ott tele­fon várta. A X. ker. VV közöl­te, hogy a közérdekre való te­kintettel külön expedícióval fejes káposztát szereztek és le­het küldeni tíz adagért a Makkhetesbe. Alig tette le a hallgatót, a Harmat jelentke­zett, hogy a közérdekre való tekintettel stb., stb.... lehet ér­te küldeni. — No, öregem — fordult a gyártásvezető a rendezőhöz —, gratulálhatsz nekem. Van már töltött káposztánk — harminc adag! — Remek, remek — lelkese­dett az —, csak izé ... mit csi­nálunk vele ? — Mi az, hogy mit csiná­lunk? Fölvesszük, aztán meg­esszük az egészet. — Hát, ami az evést illeti, az rendben — felelt a rendező —, de az éjszaka remek gondola­tom támadt. Szekeres bácsinak mégsem a töltött káposzta a­ kedvenc eledele. — Te jó isten! Csak nem a paprikás csirke?? — Nem, nem — nyugtatta meg a rendező. — Túrógombóc, sok tejföllel, szép, pirosra pi­rított prézlivel!­­ Kisjó Jött a brigád és megszűnt a panasz A telepiek járata — A népszerű 19-esek — Szerződésesere a moszkvai kollégákkal Szalad a busz, megállótól megállóig. Utasok szállnak le, újak jönnek a helyükre. Töb­ben keresztnevén szólítják a kalauznőt. Régi ismeretség. Egy éve, hogy a brigád: huszon­nyolc vezető, harminc kalauz, két indító­ellenőr és tizennégy kocsi átkerült a Körútról ide, a telepre, az útra, a Nagy La­­jos király útira, s egy éve,, hogy a kocsik homlokán a 12- es számot 19-re cserélték. Jó ismerősök Már a színes, új házak kö­zött szalad a busz, a Fogarasi úton, még egy megálló, és a kocsi megkerüli a szökőkutat, a szobrot, s beáll a végállo­másra. Az ellenőr, Szili István, ritkítja a járatokat. Néhány kocsi félreáll pihenni a délutá­ni csúcsforgalomig. Szeretik a telepiek a buszu­kat, és azokat is, akik a buszo­kat kezelik. Itt lakik az Autó­buszüzem személyzeti és mun­kaügyi főosztályának a veze­tője is. A telepiek tudják, s bizony, még egy év előtt gyak­ran kihűlt a vacsora, mert egymásnak adták a kilincset a panaszkodó szomszédok. Az­után jött a brigád, és meg­szűnt a panasz. Menetrend szerint Ha összejönnek a telepiek, hogy a tanácstagjuk beszá­moljon a munkájáról, meghív­ják a brigádot is. Itt vetődött fel, hogy jó lenne az ablak alól elvinni máshová a tarta­lékba rakott kocsikat télen, mert a duruzsoló motorok za­varják a pihenést. — Sajnos, járatni kell a mo­tort — magyarázta a gépko­csik brigádvezetője, Törzsök Márton —, mert télen az indí­tásig befagynak. — El kellene vinni az út másik oldalára — javasolta egy lakó —, ott nagy hely van, és senkit sem zavar. — Csak az a baj, hogy na­gyon mély a talaj, beragadnak a kerekek. — Feltöltjük — mondta a lakó, és a többiek bólogattak. — Tessék megmondani, hogy mit csináljunk, elvégezzük. A brigád is megtesz mindent, hogy rend legyen. Éppen teg­nap történt: az egyik nyomó­cső eltörött a motornál. Más vezető ilyenkor félreáll, tele­fonál a Récsei-garázsba, jöj­jön a szerelő. Dabasi Sándor vezető nem állt félre. Ledobta a kabátját, felgyűrte az inguj­ját és szerelt. Az utasok tá­volból nézték. Jött az indító­ellenőr — a másik —, Hodri La­jos, a vezető már törölgette a kezét, ült a fülkébeen, felzú­gott a motor, csöngetett a ka­lauz, fordult a kocsi az útra. A drukker szabadnapja Ilyen ez a brigád. Igazolat­lan távolmaradójuk nincs, ké­­sőn jövő is a­­ ritkaságok közé tartozik. Április hónapban 5202 menetből 45 volt a kieső menet, ami az engedélyezett havi 3 százalék helyett csak 0,8 százalék. Kétszer kapták meg a szocialista brigád cí­met. Január óta bővült­ a brigád. Amit ők, kint a forgalomban megtesznek, az csak egy része a munkának. Sok múlik azo­kon is, akik ápolják a kocsi­kat a garázsban. Lehet gyor­san, lehet lassan, lehet szívvel, lehet közömbösen dolgozni. Bővült a brigád Dauda Nán­dor, Mázsa György, Sepsi Gá­bor szerelőkkel, Kovács Lász­ló főművezetővel. De sok mú­lik azon, hogy a garázs for­­­galmi irányítói hogyan dolgoz­nak. Bevették Kiss Imrét, és Darvas Lászlónét is. Darvas­­né azt is figyelembe veszi, hogy a kalauzok, vezetők me­lyik futballcsapatnak szurkol­nak, és mikor van a kedvenc csapatnak fontos mérkőzése. Ilyenkor, ha lehet, szabadna­pot ad a drukkernek. De fi­gyelembe veszi azt is, hogy kinek mikor délelőttös vagy délutános a felesége, férje, hogy a családok ne szakadja­nak el. Kis dolog, és nagyon fontos dolog. A forgalomban dolgozók jókedvűek, és az uta­sok is derűs légkörben utaz­nak. A bővítéssel tovább lépett a brigád, új címe van: komplex­brigád lett. A legutóbbi bri­gádgyűlésen elhatározták, hogy a brigádszerződést elkül­dik a moszkvai autóbuszüzem­hez, és cserébe elkérik tőlük az ő szerződésüket, hogy ta­nuljanak, átvegyék azt, ami jó. Későbbi terv: versenyre hívni egy hasonló összetételű moszk­vai brigádot. A telepiek erről még nem tudnak, de ha megtudják, bi­zonyára örülnek majd, mert­ ettől csak még jobb lesz a sa­ját tulajdonuk, a 19-es járat. Peserd Ferenc Szeptemberig 5­7 új általános iskolai tantermet kap Budapest További 40 iskolában vezetik be a politechnikai képzést Szakközépiskolai osztályokat nyitnak több gimnáziumban A főváros oktatásügyi veze­tői megkezdték az­ 196LS2t€S tanév előkészítését. Az előzetes felmérések szerint az óvodás korú gyermekek száma ugyan nem nő, az általános iskolák­ban azonban az ideinél több, összesen 215 000 gyermek elhe­lyezéséről kell gondoskodni. Ezért folytatják a budapesti iskolahálózat bővítését, s­ az újonnan épülő tantermek na­gyobb részét már a szeptembe­ri tanév kezdetén átadják ren­deltetésének. Az évnyitóra a II. kerület­ben 12, Újpesten 16, a Ferenc­városban 16, a XI. kerületben 9 és a XVI. kerületben 4 — összesen tehát 57 — osztályter­met nyitnak meg. Az év végéig ezenkívül a XII., a XIII. illetve a XXI. kerületben további 38 tanterem építése fejeződik be. A nagy összegű oktatási beru­házások ellenére az iskolák zsúfoltságát egyelőre nem tud­ják csökkenteni, s a váltakozó tanítás aránya valószínűleg a jelenlegi szinten marad. A következő tanévben továb­b szélesítik az általános iskolai politechnikai képzést: újabb 40 iskolában vezetik be a gyakor­lati foglalkozások tanítását, s így Budapest iskoláinak 90 százalékában lesz politechnikai oktatás. Az általános iskolákból az idei tanév végén mintegy 23 000 fiatal kerül ki , közülük 16 000-en jelentkeztek közép­iskolai továbbtanulásra. A terv az, hogy a középfokú taninté­zetekben 240 gimnáziumi, 113 technikumi és 30 egyéb közép­iskolai első osztályt nyitnak. A lányok számára ezenkívül a gyors- és gépíróiskolákban is biztosítanak továbbtanulási le­hetőséget. Az új oktatási évben fejlesz­tik a szakközépiskolai képzést is. Úgy tervezik, hogy a VIII. kerületben a Bem József Gim­náziumban lakatosipari, Csepe­­len a csillagtelepi gimnázium­ban ugyancsak lakatosipari, Kőbányán, a Salgótarjáni utcai gimnáziumban híradásműszaki, a XVI. kerületi, Corvin Má­tyás Gimnáziumban pedig elektromechanikus szakközép­iskolai osztályokat nyitnak.­­ A gimnáziumokban egyéb­ként szélesítik az eddigiekben jól bevált, hamar népszerűvé lett 51-es oktatási formát: már kijelölték azokat az üze­­­­meket, amelyek a hozzájuk­­ tartozó középiskola diákjainak­­ gyakorlati foglalkozásait veze­­­­tik. A fiatalok által tanulható szakmák számát némileg csök­kentik, viszont a szakképzés színvonalát az új tanévben je­lentősen növelik. Nagy gondot fordít a főváro­si tanács a felnőttoktatás új tanévének előkészítésére is. A kerületekben június végéig számba veszik, kik és hol akar­nak tovább tanulni esti vagy levelező tagozatokon, s a fel­mérés alapján minden olyan üzemben, ahol elegendő jelent­kező van, s a szükséges feltéte­lek biztosítottak, kihelyezett osztályokat­­nyitnak, vagy új tanfolyamokat létesítenek. A tervek között szerepel önálló dolgozók általános iskolájának szervezése a VII., a XIV., és a XVIII kerületben; a XV. kerü­letben pedig önálló dolgozók gimnáziuma nyílik. AUTÓSOK . — Nahát! Hónapokig néma volt az autórádióm és most­­ megszólalt! — Talán valami baj van a motorral? Pénteken Honn sírádon sorsolják a lottót A­­lottó 21. játékheti nyerő­­­­számainak sorsolását május 2­0-án, pénteken délelőtt 10 . órai kezdettel Dombrádon tartha­t­ják.

Next