Esti Hírlap, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

Elkészült a távfűtés fejlesztésének Ötéves terve Az ÉM Mélyépítés Tervező Vállalat tanulmányt készített a főváros hőellátásának távlati tervéről. Az utóbbi években épített házak nagy részében központi fűtéses berendezés van, vagy pedig — például a lágymányosi lakótelepen — távvezetéken kapják a fűtés­hez szükséges hőmennyiséget. Mégis: még mindig rossz az arány a központi fűtéses és a táv­fűtés, illetve a kályhával fűtött lakások között. Budapesten a lakások 89 száza­lékát fűtik kályhákkal. De nem­csak a kályhák füstje szeny­­nyezi a főváros levegőjét, ha­nem a Budapesten levő 3375 ipartelep és a központi fűtő­berendezések kazánja is. A középületek egy része ugyan­­csak kályhafűtéses s ezek szá­­j­ma sem kevés. A szén minősé­ge ugyan évről évre javul, s s növekszik az olaj és a gáz­tüzelésű berendezések­­ száma is. De gyökeres változást csak a távfűtésre való fokozatos átté­rés eredményezhet. Nemcsak arról van szó, hogy az újon­nan épült lakóházakat és köz­épületeket fűtsék majd olyan erőművekből, amelyek gazda­ságosan és a levegő szennyezé­se nélkül használják fel a sze­net hőtermelésre, hanem a ma még központi fűtő­­berendezéssel felszerelt há­zakat is távfűtésre kapcsol­ják át. A Mélyépítési Tervező Vál­lalat a második ötéves terv­időszak alatt épülő 25 ezer ta­nácsi és szövetkezeti lakás fű­tésére vonatkozóan készített tanulmányt A Bécsi úti, most épülő la­kótelepen, ahol az eddig elké­szült lakásokba már be is­ köl­töztek, a második ötéves terv­időszakban 840 lakás épül. A lakótelep részére ideiglenes fűtőerőmű beállítását javasol­ják. Később a Bécsi úti lakótelepet az Óbudai Fűtőerőműből le­het majd fűteni, ez az erőmű azonban ez idő szerint még tervezés alatt áll. Évek óta épül az Üllői úti la­kótelep, ahol az ötéves terv­időszak alatt újabb 5266 lakást építenek. Az idén ideiglenes fűtóművet állítanak fel, a vég­leges megoldás a Kőbányai Fűtőerőműhöz való csatlakozás lesz. A Kőbányai Fűtőerőmű az ötéves tervidőszak végén lép üzembe. Azt tervezik, hogy 1963-tól kezdve bővítik a Duna Konzervgyár kazántele­pét, s akkor az Üllői úti lakó­telepet az ideiglenes fűtőmű és a Duna Konzervgyár láthat­ná el hőenergiával, amíg a Kőbányai Fűtőerőmű elkészül. A lágymányosi lakótelepen újabb 1646 lakást építenek. Ezek fűtéséhez új erőművet építeni nem kell, mert a Budapesti Erőmű ezt a több mint másfélezer la­kást is ellátja majd, csu­pán új távvezetéket kell építeni. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél az ötéves tervidőszak alatt 1980 lakás épül fel. Ebből 160 még az idén elkészül. A Láng-gyári erőműből fűtik majd az itteni lakásokat, de amíg a harmadik kazánt felszerelik — ez a jövő év végére várható — addig a Révész utcai erőmű ad fűtő­energiát. Az utóbbi erőmű el­avult, s ezért lebontása meg­fontolandó. Csepel Csillagtelepen több középület és 349 lakás épül. A középületeket a Vasműből távvezetéken át fűtik majd. A Csalogány utcában 903 szö­vetkezeti lakás építkezése jö­vőre kezdődik. A Mélyépítő Tervező Vállalat azt javasolja, hogy ezeket a lakásokat gázzal fűtsék, esetleg olajtüzeléses tömb­fűtő kazánokat állítsanak fel. Óbudán, az Árpád fejedelem útján 1963-ban kezdik meg 530 szövetkezeti lakás építését. A telepet előbb ideiglenes kazá­nokkal, majd az Óbudai Fűtő­erőműből fűtik. Újpesten, az Árpád úton az idén 48 kályha­­fűtéses lakás épül. 1963-ban folytatódik az építkezés, össze­sen 798 lakást építenek az Ár­pád úton. A javaslat az, hogy központi fűtéses házakat emel­jenek ugyanis a távfűtés nem létszik indokoltnak. Gazdasá­gossági vizsgálat dönti majd el a kérdést. Ha mégis távfűtés mellett határoznának, az Újpesti Erőmű, vagy a Bőrgyár kazántelepe jöhet számításba. A Ferencváros déli részén az ötéves tervidőszak alatt 674 szövetkezeti lakás épül, részben régi, rozoga házak le­bontása útján nyert telkeken. Ezeket a lakásokat gázzal kí­vánják fűteni. Ugyancsak gáz­fűtést javasolnak a Kőbánya városközpontjában építendő 240 lakásban. A Fehérvári úton 84, a Hamzsabégi úton 80 szövetkezeti lakás épül, ezeket a Budapesti Erőműből fűtik majd. A Váci úton nagyobb telektömbökön javában folyik már az építkezés, öt esztendő alatt összesen 942 szövetkezeti lakás épül ezeken a telkeken. A javaslat az, hogy a Váci úti új lakásokat a Láng Gépgyárból fűtsék. Évtizedes elképzelés megva­lósítását teszi­ lehetővé az öt­éves lakásépítési program: megépítik a Népköztársaság útja folytatását a Ligeten túl, Zuglóban. A Kacsóh Pongrác út mentén kétezer szövetkeze­ti lakást építenek, a nagysza­bású építkezés 1963-ban kezdő­dik. Ezeket a szövetkezeti há­zakat távfűtő berendezéssel kí­vánják ellátni. A Zuglói Fűtőerőműből fűtik majd idővel a Ka­csóh Pongrác úti lakáso­kat, de mert ez az­ erőmű még csak előzetes tervezés alatt áll, ideiglenes fűtőerőműre lesz szükség. Pestlőrincen, a Vö­röshadsereg út mentén 1800 szövetkezeti lakás épül majd, ezeket a Kispesti Fűtőerőmű­ből fűtik. Az ötéves tervidőszak alatt sok helyütt foghíjas telkeken is építkeznek. Az ilyen lakó­házak távfűtésbe bekapcsolása nem gazdaságos. Lesznek olyan lakóházak is, amelyek­hez túl drága lenne a távve­zeték megépítése. Az ötéves tervidőszakban például 59 la­kás épül majd a Nagy Lajos király útján, 680 „foghíjas” telkeken, 476 Újpesten a Ba­ross utcában, 224 a Hungária körúton, 172 a Martinovics té­ren, 240 a Vezér utcában, 200 a Czabán Samu téren, 207 a XIX. kerület, Malinovsz­kij úton és 272 a XIX. kerület, Pannónia úton, 116 a XX. ke­rületben a Török Flóris úton, 513 Csepelen, a Királyerdőben. A Mélyépítés Tervező Vál­lalat azt javasolja, hogy egyes helyeken gáztávfű­tést vezessenek be. A XIV. kerület, Újvidék té­ren, ahol 680 tanácsi lakás épí­tését tervezik — 1964-ben in­dul az építkezés —, a III., Mo­nostori úton, ahol 800 szövet­kezeti lakás építését kezdik meg 1963-ban, a Budaörsi úton, ahol 500, és a Hámán Kató úton, ahol 400 szövetke­zeti lakás építkezésének meg­kezdésére kerül sor 1964-ben, a gázfűtés a legmegfelelőbb és leggazdaságosabb.­­ Végeredményben azt java­­s­solják, hogy 16 572 lakást építsenek távfűtéssel és 4197 lakást gáztávfűtéssel. A többi lakásban kályhákat kell felszerelni. Pakots György A terv szerint több mint 16 ezer új lakást kapcsolnak a távfűtési hálózatba­­ Gáz- és olajtüzelés — Zuglóban megkezdik a Népköztársaság útja folytatásának építését KIROHANÁSOK ES­­I OST — Utánam! — Vegyék tudomásul, fuccs a prémiumnak! Pesti Krónika Eső K­inézek szobám ablakán, esik. Nem csepereg, nem zuhog; őszi eső az ilyen: szabályos, egyenletes, szürke. Amit az ablakból látok, a szomszédos házak, az utca, a nedves pesti táj olyan fentről, mint egy rossz felvétel, mintha csak én fényképeztem volna. Először az jutott eszembe: valamikor az esőben sor­­ra kinyíltak a fekete paraplék, drótváz­ra feszített selyemgombák alatt mentek a zuhéban azok, akiknek volt ernyőjük. Sőt, gumikalácsni is divat volt egyfelől, másfelől a mezítláb, de minek említsem, ezt még elég sokan tudják. Az autóbuszban, amikor hazajöttem, valaki azt mondta, fene egye meg, az idén ismét szeszélyes az időjárás. A tél sem volt igazi tél, hiszen alig fagyott és alig esett a hó. Nagyon csodálkoztam, mert két idősebb nő diskurálta ezt. Sze­rettem volna beleszólni: már az is baj, hogy alig kellett a télen fűteni, s keve­sebbet költöttünk tüzelőre? Persze, nem szóltam bele, nem illik. Az ülőkalauznő azonban beleszólt a beszélgetésbe, igen, tavaly a nyár is milyen volt! Beutalták a Balatonhoz és csak kétszer lehetett fürdeni a két hét alatt. Vagyis — felelte erre az egyik utas — az ember inkább elmegy a he­gyek közé, vagy Szoboszlóra, ahol zárt­ fürdő-lehetőség is van, mit a Balaton! Ha rossz az idő, mit lehet ott csinálni? Alaposan leszidták a Balatont, ha nincs napsütés a partjain. Szemesen, Keszt­helyen, Füreden, Bogláron. Mert már megjárták a rossz idővel: a két idősebb nő, aki diskurált és az ülőkalauznő, aki beleszólt a beszélgetésükbe. Hát jó. Volt a valamikori időben egy barátom, tisztességes, szorgalmas, álma Olaszország. Sokáig kuporgatta a pénzt, de utazásának alapja egy megszerzett vasúti szabadjegy volt. Tehát Firenze, az Uffizi, Milánó, a dóm, Róma, a Szent Péter bazilika, a Forum romjai, a Via Appia, Nápoly, Capri, a Kék Barlang és visszafelé Génua, a­ temető, az út végén Velence, a Szent Márk tér és pihenés a Lidón, tizedrangú penzióban. Milyen volt? Ó, nagyszerű! És szerencsés! A penzióban az első nap rosszul lett vala­mennyi vendég. A penziós majdnem sírba vitte romlott főztjével valameny­­nyiüket. Ó, milyen szerencse! Tíz napig rosszul volt, de tíznapi penziót nem kellett megfizetni! Hát jó. Az autóbuszmegállótól a ka­puig szaladtam, nehogy megázzak. Egyik fiatalkori tavaszomban egyórás esőben vártam valakit, holott gondolhattam volna: esik, tehát úgysem jön. De vár­tam az esőben, mert még várni is jó volt. Tűnődöm: cserélnék-e a mai eső­ben akkori önmagammal? A nedves utca másik oldalán egy néni baktat az eső­ben, fogós, kék tejesedény a baljában. A nénin csuklyás, átlátszó esőkabát, nylon, a tejesedényen nincs fedő. Tessék befedni a tejes csuprot, felvizezi a tejet­­ az eső. Rossz a kávé, semmi íze... mi­­­­lyen tejet árulnak manapság... A­­ csuprot tessék befedni, inkább a nénit ázzék. Könnyű nekem, itt a szobában. Esik,­ eláll — az íróasztalom nem ázik, a sorok, nőnek a papíron, ha süt, ha nem, nem­ függnek az időtől. Könnyű nekem. Egy­ kis bronzszobor jár most az eszemben, a Bizományi oldal kirakatának egyik, zugában láttam a napokban. Bronzbaka az első világháborúból, szegetlen posztó­­köpenyben. Vállán puska, fel­tűzött szu­rony, de nem kaptákoló baka: a köpeny, gallérja fázósan felhajtva, a baka össze-­­húzza a gerincét, a puska is félrebillen, fázik­ázik az istenverte időben a baka. Keze mintha gémberedne, karja szaggat, az átnedvesedett, gyűrött köpenyben,­ arcán végigcsurog az eső — ezt látom, pedig csak a kirakatüvegre hull. Első,, hó, fagy, lövészárok, háború, halál. Jól művész csinálta, megborzongat bronzá-­­val. Jó művész, két arasznyi a szobra. Könnyű nekem. Szoba, fedél, csendes-­­ség, könyvek. Mégis bosszant, eláll, is­­­mét rákezdi, nedvesség árad az ablakon. Most megint zuhog, a levegőnek nátha-­ szaga van. Aztán ez jut eszembe: ubor­ka. Valahol még itt, a városban, vagy, a város határában hízik az uborka. Kip-kop — esik, hízik az uborka. Egy 1 milligramm tízmilliomodrésznyit min-,­den esőcseppnél. De hízik. Szeretem az­ uborkát. Bodó Béla TANAR: PIOK'ER IGNÁC A képen Pióker Ignác, Kos­­suth-díjas marós, a Landler Jenő Híradástechnikai és Köz­lekedésgépészeti Technikum diákjai között. Az iskolát az Egyesült Izzó és az Ikarus Gyár patronálja. Pióker Ignác és gyára vákuumtechnikai la­boratóriumot rendezett be a technikumban. i­m­iiii­i­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Eddig elveszett percekből nyolcszázezer megtakarított munkaóra — Árva maró állt magában — Drága pénzért hulladék HEGYVEN MOTRONNYAL TÖBB Országosan megvizsgálták az üzemi munka veszteségidőt. Megállapították, hogy a kárba­­ment idő kisebbik részéért — körülbelül harminc százalé­káért — egyes munkások a fe­lelősek, akik hanyagságból, nemtörődömségből állni hagy­ják a gépet vagy elfecsérlik a munkára szánt időt. A veszte­ség nagyobbik fele — hetven százaléka — üzemszervezési hibákból származik. Most az ország egyik legnagyobb üze­mében, a Ganz—MÁVAG gyárban kutatták, hogyan küz­denek a harminc százalékkal egy időben a hetven ellen is.­ ­ Új gép — régi norma A nagy üzemben most iga­zítják ki a normákat. Számot­tevő az idei felajánlásuk: nem kevesebb, mint 800 ezer mun­kaórát akarnak megtakarítani műszaki intézkedésekkel és az elavult normák kiigazításával. Szép szám: megfelel negyven korszerű diesel-mozdony elké­szítési idejének. S ezt kizáró­lag jobb üzemszervezéssel érik el egy év alatt. S hogy meny­nyire nem a munkások kere­setének csökkentésére irányul­nak ezek az intézkedések, az lemérhető egy másik adatból, ugyanakkor a gyár dolgozói­nak átlagkeresete két száza­lékkal nő 1961 végéig. Termé­szetesen lesz munkás, akinek jóval több mint két százalék­kal nő majd a keresete, de olyan is, akinek kevesebbel. Az is előfordulhat, hogy átme­netileg csökken valakinek a bére. Éppen ezt kerestük: he­lyesen kötik-e össze a normák kiigazítását a megfelelő mű­szaki intézkedésekkel? Mert amennyire fontos, hogy a mű­szaki fejlesztéssel könnyebbé váló munkák normáját kiiga­zítják, éppen annyira fontos, hogy ahol normát igazítanak, ott valóban a könnyebbé vált munkáról vagy a lazaság fel­számolásáról legyen szó. Mert gyakran a lazaságot is az okoz­za, hogy egy, már régebben könnyebbé vált munka nor­máját nem változtatták meg, új gépet adtak, de nem mó­dosították a mun­kanormát. A pecsét Mausz Péterrel, a gyár ve­zérigazgatójával beszélgettünk. Elmondta, hogy az arány kö­rülbelül a Ganz-MÁVAG-ban is harminc és hetven százalék, ha a munkások hanyagságából származó és az azon kívüli veszteségidőket összehasonlít­ják. De a 70 százalék nem csu­pán a műhelybeli műszaki in­tézkedésekkel tüntethető el. Származhat sokszor helytelen vagy pontatlan műszaki előké­szítésből, vagy ügyviteli ha­­­­nyagságból is. A normál kiigazí­­­­tással egy időben tehát az elő­­­­készítő munkát is meg kell ja­­­­vítani.­­ A termelés vezető főmérnö­­­­két, Szőcs Andrást kerestük­­ fel ezután. Elmondta: hét­­ gyáregységben már teljesen új normákkal dolgozónak, s ezek közül három egy hónappal gyorsította meg az új módszer bevezetését, mert június else­je helyett — amikorra vállal­ták —, már május elseje óta kiigazított normákkal dolgoz­nak. Minden munkautalványon rajta van az „F—60”-as pecsét, ami azt jelenti, hogy a felül­vizsgálat, a dolgozókkal való tanácskozás után, ezt az adatot találta helyesnek. Már dolgozik a nagy gép Terhes György, a technoló­giai felülvizsgálattal foglalko­­­zó bizottság egyik vezetője a szobákba kalauzol, ahol az új normatáblázatok készülnek. Ezerszámra sorakoznak itt a papírok és tömött dossziék. Voltaképpen az egész gyárat mozgásba hozta ez az intézke­dés. Részt vettünk az ellenőr­ző brigádok értekezletén, ahol a munka hibáiról számoltak be. A szereldében — mint el­mondták —, például negyed­évenként több ezer normaórát használnak fel helytelenül, az öntödében még mindig sok a tapasztalati alapon felbecsült norma. Bejártuk a műhelyeket Itt szemtanúi lehettünk annak, hogy amióta az elveszett idő visszaszerzése a jelszó a gyár­ban, minden műszaki, s min­den szakmunkás azon töri a fejét, hogyan lehetne eredmé­nyesebbé tenni a munkát, job­bá a szervezettséget, olcsóbbá a termelést. A hajtómű- és tur­bina gyáregység nagy gépmű­helyében például hónapok óta részben kihasználatlanul állt az új, nagy szovjet portálóma­rógép. A legkorszerűbb típus, nagy termelékenységű, mégis sokszor állt, mert nem volt hozzá illő "munkadarab. Grimm Géza, a központi technológia­­fejlesztés egyik dolgozója ad­dig kutatott, míg ellátta a nagy gépet megfelelő munká­val. S ami eddig lassan készült a gyalugépeken, most a szov­jet maró munkálja meg —­ háromszor olyan gyorsan és jobb minőségben. Suhan az izzó acéllemez Hasonló jó ötletet láttunk a mozdonygyárban. Bonyolult fogaskerék-tengelyágyat készí­tettek itt a diesel-mozdonyok­hoz, 500 kilós kovácsolt acél­­tömbből. Mire megesztergá­­lyozták, a súlya már csak két­száz kiló volt, tehát darabon­ként 300 kiló forgácsot „gyár­tottak”! A mozdonygyár fia­tal mérnökei ezt is megoldot­ták: korszerűbben kovácsolják a fogaskerék-agyakat , s most nemcsak gyorsabban készül­nek, hanem megkímélik az esz­tergapadokat is, nem kell fö­lösleges anyagokat ide-oda szállítani. Három mázsa acélt takarítanak meg darabonként. Sok hasonló ötletet láttunk megvalósulni más műhelyek­ben is. A kovácsok számára eddig a harmadik csarnokba rakták le a darusok az anya­got, azt is, amelyet az első és a második csarnokban dolgoz­tak fel. Most ez megváltozott. A lemezhajlítóknak a több mé­ter átmérőjű izzó lemezeket régebben kézikocsikkal kellett a kemencéből a préshez szállí­­taniok. Javaslatukra görgős pá­lyát építettek, s most már egy gombnyomásra suhan az izzó acélkorong a kétezer tonnás sajtolóhoz. Változott a munka, s hozzá megváltozott a norma is. Arra a kérdésre tehát, hogy a harminc vagy a hetven szá­zalékot rendezzék előbb, a Ganz—MÁVAG válasza egy­értelmű: mind a kettővel egy­szerre foglalkozzanak. S ennek első eredményei a műhelyek­ben már mérhetők. Gesztelyi Nagy Zoltán Megérkezett a „kozmosz-béli üzenet" A „világűr Kolumbusának’’ a hangja megérkezett Buda­pestre. — Megkaptuk az első más­félezer Gagarin-lemezt Moszk­vából — mondják a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat központjában. Rögtönzött „lemezparádé” tanúi lehetünk. Megperdül a korong, sercen a tű a lemez barázdáiban, s úgy érezzük, szinte a világtörténelmi jelen­tőségű pillanat részesei va­gyunk: zúg, süvölt, dübörög a Vosztok űrhajó, s valahonnan a távolból, ahová eddig csak a képzelet szárnyalhatott, most megszólal magabiztosan, nyu­godt hangon Jurij Gagarin: „Jól érzem magam ... min­den rendben... Jól látom a Földet, repülök tovább...” Gagarin jelentéseinek leg­fontosabb mondatait őrzik a hangbarázdák. A lemezekhez a magyar fordítást is melléke­lik.

Next