Esti Hírlap, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
„ Wurlitzernél"melegszik hajókortízs Tegnap befejezték a próbafűtést — Szétosztanak hétszáz vattaruhát Rudakkal lökik ide-oda, láncokkal próbálják megerősíteni a hajógyári öböl kis hídjának részeit; jó ideig eltart ez a munka. — Két-három méter mély itt a víz — mondja egy idősebb hídszerelő. — Jó mélyen kikotorták az öblöt, fogóddzék a karfába! Milyen tél jön — 1921-ben volt utoljára ilyen őszünk — sóhajt a hidász. — Akkor még hajós voltam, s csak álltunk a kikötőben, vártuk az esőt. Hogy milyen tél jött? Hideg. Egyszerre tizenöt fokra süllyedt, a hőmérséklet. Fenn, a sólyapart melletti hajóépítő-műhelyben ugyanezt mondja Käfer Béla, aki huszonhatodik telének néz elébe az Óbudai Hajógyárban. — Persze, semmi sem bizonyos, de úgy tapasztaltam, ilyen ősz után rendszerint kemény tél következik ... Itt, az öbölben, tizenhetet mérnek, ha a városban tíz fokra süllyed a higany. Az ácsok, a festők, a hegesztők, a lakatosok, azok, akik a szabadban vagy félig nyitott műhelyekben dolgoznak, egymás közt alig beszélnek a télről. Megszokták a hideget, s különben is, tudják: van, aki helyettük is gondol a havasjeges hónapokra. Mert már hetek óta jönnek a kazánjavítók, üvegezők, ajtó-ablak ellenőrzők, egyszóval a tecrmkások, megnézni, hol a baj. Talphíd, kazán Sok-e a baj, a javítanivaló? Berényi István TMK-üzemvezető így válaszol: — Amin most átjött, a készülő talphíd csak ideiglenes, azért van rá szükség, mert a régit újjáfestjük, vasszerkezetétmegerősítjük. Mondhatnánk, ez is a téli felkészüléshez tartozik, nehogy akkor essen szét a híd valamelyik darabja, amikor, tegyük fel, zajlik a folyó. Felülvizsgáltuk az összes kazánberendezéseket. Mégis: a legtöbb tennivalójuk a csőszerelőknek, a kőműve s negyvenhetedik tél ieknek van. Ők a nyártól november végéig tartó felkészülés legszorgalmasabbjai. Húszharminc ember, a téemkások egyötöde készül a télre, bármi más munka legyen is, ez az első. A sólyatéren többször is hallottam: — Na és a wurlitzerek ... azok melegítenek ám jól... A négykerekű szputnyik Serényi István megmagyarázza: — Igen, a wurlitzer, a ventillátoros levegőbefúvók népszerű elnevezése ez, 30—40 fokos meleget adnak a szabadban is, a sólyán, a szerelőparton. Hármat már tavaly üzembe helyeztünk, az idén újabb három készül. Nálunk, a hajógyárban, szeretnek tréfálkozni az emberek. Talán, mert a be-ki élte át a legtöbb telet a hajógyári szigeten? Teljes Imre: A diszpécserszobában találom, piros gombok villognak készülékén, minden üzemrész jelez rajta, várják a gyors utasításokat. — 1915 szeptemberében, tizennégy éves koromban kerültem a gyárba, apám, nagyapám is itt dolgozott. Négyéves tanoncidő, napi 14 —16 órai munka. Végigcsinált mindent, a főművezetőségig, s most, két esztendeje bevonult az irodáid — nála aligha ismeri valaki jobban ezt a gyárat és a munkásait. — Kemény telünk volt 1917-ben, akkoriban még a fűrész volt a jég ellenszere, a legna• ■■ ■- 7" rendezés fűtőrésze kockaszerű, nevezték el wurlitzernek. Szeretik az érdekes elnevezéseket. Második esztendeje vagyok a gyárban, eleinte csak hallgattam türelmesen: szputnyik, szputnyik, mondták még az értekezleten is, nem értettem, hogyan kerül a beszédbe a műhold. Aztán kiderült: a négykerekű kocsira szerelt transzformátort nevezték el szputnyiknak, azóta is ez a neve. A TMK-irodában melegít a fűtőtest: tegnapra befejezték a próbafűtéseket. Háromezer tonna szén és 350 tonna fűtőolaj került raktárba, elegendő januárig, amikor majd újabb tonnák érkeznek a gyárba. De a kazánok, a „svurlitzerek" melege nem juthat el mindenhová, ezért hétszáz vattaruhát is szétosztanak. S időnként megjelenik majd kannájával a vizeslány, aki ezúttal meleg teát és kávét osztogat. gyobbnak mégis az 1928—29-est nevezném, amikor mínusz 32 fokot mutatott a hőmérő, a szerszámot sem lehetett megfogni. Afféle téli kikötő volt akkoriban az öböl, a társaság hajóit javítottuk, nem építettünk újakat, mint most. A mostaniak: dieselhajók, csupa automatizálás, elektromos vezetékek dzsungele, akadozik.És néha ez az:ritt. a diszpécserasztalnál látni legjobban. Mégis, a 19-es személyhajó már csak hét hibaponttal jött viszsza a próbaútról, amíg a tavalyiak között kétszáz hibapontos is akadt. Telles Imre már nem várja meg itt a negyvenhetedik felet, decemberben nyugdíjba megy. Keresztényi Nándor Hét hibapont - et*. A SELYEMHERNYÓ-KÍSÉRLET Dr. Asztaurov előre megszabja a születendő állatok nemét Nagyjelentőségű állattani felfedezés a Szovjetunióban Moszkva, október 11. Sugár András jelenti. A szovjet minisztertanács találmányi hivatala a napokban nyújtotta át a felfedezői oklevelet B. L. Asztaurovnak, a Tudományos Akadémia levelező tagjának. Izgalmas, ősidők óta feszegetett problémát oldott meg a szovjet tudós: selyemhernyókon végzett több ezer kísérlettel bebizonyította, hogy lehetséges a születendő állatok nemének szabályozása. A felfedezés jelentőségét nehéz felbecsülni. Ma még kis sem lehet számítani, hány millió tonnával több tejet, vajat, tojást, gyapjút, selymet kapna évente az emberiség, ha a felfedezést sikerülne minden haszonállatra kiterjeszteni és a mezőgazdaság közkincsévé tenni. A halaknál könnyebb Minden parasztember tudja, hogy nagyjából azonos számú bikaborjú és üsző születik, pedig a tejgazdaságoknak elsősorban tehenekre vanszüksége, a baromfitenyésztéshez több tojástyúk kell és sokkal kevesebb kakas is elegendő lenne, viszont több hím és herész állatra lenne szükség a hústermelő szarvasmarhagazdaságokban, a finomgyapjas juhtenyészetekben. A legtöbb halfajta nősténye nagyobb termetű, gyorsabb növésű, mint a hím, s ráadásul ikrát, kaviárt is ad. A kos és az ürü 50—100 százalékkal több gyapjút ad, mint az anyajuh, 25—30 százalékkal selymesebb a hím selyemhernyók gubója. Ha mindezekben a termelési ágakban előre „megrendelhetővé” válnék, hogy milyen nemű utódokra van szükség, egycsapásra hatalmas mértékben gyarapodnék az állattenyésztés hozama. Ne higgyük, hogy Asztaurov vagy bárki más máris tökéletesen megoldotta ezt a feladatot. A tudós azt is hangoztatja, hogy az emlősök esetében a feladat igen nehéz, a madaraknál ma még szinte megoldhatatlannak látszik, a haltenyészetben elvileg sokkal könnyebb elérni a célt, de egy állatfajta, a selyemhernyó szaporításában máris gyakorlati módszer lett az elméleti hipotézisből. X X és X Y Asztaurov abból az ismert élettani tényből indul ki, hogy a születendő élőlény neme a megtermékenyítés pillanatában dől el. A nemek hordozói a kromoszómák (sejtmagelemek), mégpedig a nőstény kromoszómapár két egynemű (képlete x x), a hímkromoszómapár viszont két különböző nemű egyedből (x y) áll. A sejtosztódáskor a petesejtbe anyai részről csak az x-kromoszómák kerülnek be, apai részről viszont 50—50 százalékban az X-, illetve az y-kromoszómák maradnak „versenyben”. Ha a női ivarsejtet y sejt termékenyíti meg, az utód hímnemű lesz. x típusú apai sejt esetén pedig nőstény utódot kapunk. Tízezer esetben sikerült Nem feladatunk, hogy e kis tudósítás keretében részletesen ismertessük a szovjet tudós valamennyi eljárását. Ez a biológiai szakfolyóiratok dolga. Az egyik módszernek lényege az, hogy szabályozott hőkezeléssel pontosan kiszámított és „adagolt” magas hőmérséklettel megakadályozza a női ivarsejt osztódását, s így a megmaradó 2 x kromoszóma szűznemzés (parthenogenezis) útján fejlődik tovább. Ez esetben az utód nőstény lesz. Ezzel a módszerrel már több tízezer esetben értek célt, egyetlen selyemhernyó-ivadék sem lett hím, s külsőleg valamennyi egyed az ősanya pontos mása volt. Más módszerrel nyeri I Asztaurov a hímutódokat: be- sugárzással és hőhatásokkal fejlődésképtelenné teszi a petesejt női magját. * Szépek az eredmények, sok még a nagy kérdőjel. Annyi azonban bizonyos, hogy a biológusok, vegyészek, fizikusok és matematikusok összefogásával a Szovjetunióban belátható időn belül sikerülhet megfejteni az emberiség képzeletét ősidők óta foglalloztató nagy talányt, s ez a felfedezés példátlan állattenyésztési hozamokban ölthet majd testet. Megkezdődött a szüret a Kunbajai Állami Gazdaságban Stefanovics Ilona mosolyogva önti Bakos János puttonyába a első vödör szőlőt. SZÜRET IDEJÉN . .. ...................................— A Bajai Állami Gazdaság vaskuti üzemegységében 23 millió forint beruházással készült az új borkombinát. Az üzemben 15—16 ezer mázsa szőlőt dolgoznak fel, melynek 80 százaléka vaskuti kadar. A képen: a kombinát csempézett, erjesztő üveghordót. (MTI fotó : Fehérváry Ferenc felv.) Vonal$1 97 ~ tiimnagy forint A peches bliccelő — Mütyür a zubbonyon — Társadalmi ellenőrrel az autóbuszon Társadalmi ellenőrrel, revizorral töltöttem egy félórát. Nem KÖZÉRT-bolt raktárát néztük, nem gyárudvaron heverő anyagot jegyzőkönyveztünk, nem betegek tételeit bogarásztuk. A csúcsforgalomban autóbuszon utaztunk. Civilből hatósági közeg A társadalmi ellenőr — Sárközi Sándor, a Fővárosi Autóbuszüzem műszaki osztályának munkatársa — azt figyelte: ki vált jegyet, s ki próbálja „elbliccelni” a vonaljegyet, az átszállót. Figyelt a kalauzra és a kocsivezetőre. Udvariasan beszélnek-e az utasokkal, mikor csengetnek, hogyan indítanak, kinyitják-e rendben az ajtót, s tiszta-e a kocsi. Rohan a 11 82-es, a 6-os csuklósbusz. Sárközi áll a peronon. Két-három megálló után karszalagot húz elő a zsebéből, és a civilből hatósági közeg lesz. A kalauztól kéri a menetlevelet, járja a kocsit, udvariasan felszólít: — Jó napot kívánok ... Kérem a jegyeket... Van, aki a kezében tartja a jegyet, mások könyvjelzőnek használják, akad, aki szórakozottan „sodorja”. Öreg néni a szatyorból kotorássza elő. Idegesen, szinte kétségbeesetten. Sárközi nyugtatja. — Tessék csak keresni. Van idő. Mikor végeztem a kocsiban, visszajövök, addigra biztosan meglesz. Meg is lett. Minden rendben Az ötösön sincs baj a közönséggel — ellenben az egyik kalauznőt figyelmeztetni kell: nincs rendben az egyenruhája. Szabály, az szabály — a zubbonyra nem való színes mütyür. A kislány leveszi a piros bizsut, elpityerediik. Egy utas, egy fiú, vigasztalja. A kocsi nevet. A 11—46-os 12-es buszon minden rendben. Itt a kalauznő az ellenőrtől mosolyogva búcsúzik. — Viszontlátásra, máskor is jöhetne. Míg várjuk a hetest, a társadalmi ellenőr közben elmondja, mi késztette az autóbuszüzem száznál több dolgozóját az önként vállalt komoly, vasárnaponként és szabadidőben végzett munkára. A fővárosi 930 autóbuszon a napi átlagbevétel egymillió forint. A tapasztalatok szerint az utasok két-három zázaléka nem vált jegyet. Ha csupán egy százalékot szoktaunk rá a jegyváltásra, az álamnak már évi hárommillió 650 ezer forinttal több a bevéele. A társadalmi ellenőrök éladata elsősorban nem bűnösül fl nevelni az embereket. A bliccelés — nem dicsőség. A magyarországi autóbusz-jegyárak világszerte a legolcsóbbak közé tartoznak. Tanulópénz Itt a busz. A 10—81. számú 7/c. Sárközi szalaggal a karján felszáll. — Jó napot kívánok ... Kérem a jegyeket... Köszönöm.» Tessék parancsolni. Egy kopasz, idősebb fér® ,nem találja'’ a jegyét. Kap, tud, kifordítja a zsebeit — hiá-, ha. Zavartan bizonyít, magja. ráz, pirosodik a homloka. A szomszédja, csinos, barna lány nevetve közbeszól: — Kár a gőzért... Egyszerűbb, ha megmondja ... Pechje volt. Sárközi vonalat ad: egy forint és ehhez a büntetés: egy tizes. A „takarékos” férfi tizenegy forintért utazott. Többé bizonyosan nem blres cel. Megfizette a tanulópénzt. László Miklós Jelesre vizsgázott éjszakai próbaútján az első csuklós villamos Jövő héten üzembe helyezik a Rákóczi úton, a 45-ös vonalán Megtartották az első csuklós villamos próbaútját. Éjszaka kigördült a Fővárosi Villamosvasút Bartók Béla úti főműhelyéből a 21 méter hoszszú kocsi. „Fedélzetén” tartózkodott Herpai László, a villamosvasút vezérigazgatója, ott voltak a kocsi tervezői és a főműhely vezetői. Éjfél felé járt az idő. A csuklós átrobogott a Szabadság-hídon, rátért az Üllői útra, a Nagyvárad téren befordult az Orczy útra. Az utcák késői járókelői megbámulták. A Kőbányai úton 45 kilométeres sebességgel vágtatott. Reggel négyig tartott a próbaút. Kifogástalanul működött a motor és a fékberendezés, jól vette a kocsi a kanyarokat. Azóta már elfoglalta helyét a főműhely egyik szerelőcsarnokában, mert még hátra van a belső szerelés, az ülőhelyek, az ablaktáblák elhelyezése. A külső fényezés is az utolsó napokra marad. Két régi típusú, középbejáratú kocsiból építették egybe a modern formájú, háromajtós, célszerű belső elrendezésű csuklós villamos első példányát. Széles feljárók, nagy, negyvenszemélyes peron, ülőkalauzi hely, mosható, műanyag borítású belső falak, műbőr bevonatú támlásszékek, gumiszőnyeg, ilyenre építették. Kétszáz utasnak van helye benne. Hétfőn a főműhely készen átadja a Villamosvasút vontatási osztályának. A szokásos műszaki-rendőri vizsgát követően a jövő héten forgalomba helyezik, egyelőre a 45-ös vonalán, a Rákóczi úton. Az éjszakai próbautat követően beszéltünk Herpai László vezérigazgatóval. — Az első csuklós villamos súlya 25 tonna. Ez a villamos kétszáz utast szállíthat — az ugyanilyen befogadóképességű két UV-típusú villamos súlya 40 tonna. Jövőre elkészítjük a csuklós villamos újabb változatát, amikor két UV-típusú kocsiból szerelünk össze csuklóst. A cél az, hogy minél kisebb átalakítással készítsünk csuklós villamost. Kértük a Klement Gottwald Gyárat is, hogy tervezzen és készítsen számunkra csuklós kocsikat. (mts) Kellemes illat, tartós illat az OPERA LUXUS kölnivíz, mindenkor kedves ajándék.