Esti Hírlap, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
VI. évfolyam, 258. szám Ára 60 fillér 1981. november 1. szerda Kádár János látogatása a Vlagyimir Iljics Gépgyárban Moszkva, október 31. Az MTI különtudósítója jelenti: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, a Minisztertanács elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője ma délelőtt látogatást tett a moszkvai Vlagyimir Iljics Gépgyárban. Kádár János kíséretében volt Révén Géza nagykövet és Usztyinov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar párt első titkárát elkísérte a látogatásra Szemjon Birjukov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság első elnökhelyettese, Viktor Karaszjov, a Szovjetunió Hőse, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság titkára és Marija Fortusz őrnagy, akinek szerepe volt az Alba Regia című film alapjául szolgáló történetben. Kádár János beszéde A gyár megtekintése után Kádár János és a küldöttség tagjai a 20-as műhelybe siettek, amelynek nagy csarnokában több mint kétezer dolgozó nagy lelkesedéssel, tapssal és virágokkal fogadta a magyar pártküldöttség tagjait. Kádár János beszédet mondott. Az önök pártjának történelmi XXII. kongresszusa óriási esemény, nagy ünnep az egési szocialista világ, az egész nemzetközi kommunista mozgalom életében. Mi, akik a magyar kommunistákat képviseljük az önök történelmi kongresszusán, nagyon jól érezzük magunkat ezen a kongresszuson jól érezzük magunkat, mert tudjuk, hogy ezen a kongreszszuson a nagy és halhatatlan Lenin szelleme, a kommunizmus uralkodik. Az a politika, amely ezen a kongresszuson szemünk előtt kirajzolódott, az nekünk szívünk szerint való, mert ez a marxizmus a leninizmus elveihez való szilárd ragaszkodás és a kommunizmus győzelmes építésének politikája. Mi, a legjobb meggyőződésünk szerint az önök XX kongresszusának, most pedig a XXII. kongresszus szellemében akarunk dolgozni hazánkban, a Magyar Népköztársaságban is mégpedig azért, mert meggyőződésünk szerint, nincs a magyar dolgozó nép érdekének hűbb és jobb szolgálata, mint a leninizmus szellemében dolgozni a szocializmusért, a békéért. Néhány percet töltöttünk az önök gyárának múzeumában Ott szemléletesen látható ennek a gyárnak, e gyár kollektívájának történelmi útja. Az önök gyára a szocialista forradalmi mozgalom hajnalán már képviseltette magát, itt járt több ízben Lenin. A kapuban találkoztunk azzal a veteránnal, aki Lenin hívására harcolt a szovjethatalomért. A kongresszusi teremben együtt ülünk az , önök kongresszusi küldöttével. A műhelyeket járva, nem kevés olyan emberrel találkoztunk, aki kivívta a kommunista brigádtag, a kommunista élmunkás címét. Termelési eredményeik nagyon szépek. A gyár Lenin nevét viseli. Ezért én hadd mondjam itt: ahogyan a nagy Kreml kongresszusi palotájának termében Lenin szelleme uralkodik, éppen úgy Lenin szelleme uralkodik ebben a gyárban is. Külön hálásak vagyunk önöknek azért, hogy e gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tagja is. Ezt úgy vesszük, mint a népünk iránti szolidaritás legszebb kifejezését. Mindezekre gondolva e napon, amely a nagy kongresszus zárónapja is egyben, nagyon jól érezzük magunkat az önök körében. Amikor a mi küldöttségünk elindult a kongresszusra, a mi pártunk központi bizottságától, egész párttagságunktól, a dolgozók legszélesebb köréből fakadt megbízásunk, hogy adjuk át a szovjet dolgozóknak, a testvéri szovjet népnek legforróbb, legszívélyesebb testvéri üdvözletüket. Kérem, fogadják jó szívvel ezt az üdvözletet. Elvtársak! — folytatta Kádár János. — A Szovjetunióban az utolsó esztendőkben, egy határozott törekvés eredményeképpen, annak a harcnak eredményeképpen, amely 1953-ban indult meg a fejlődés akadályainak elhárításáért, csodálatos sikerek születtek. A Szovjetunió tekintélye az egész világon mérhetetlenül megnövekedett az utóbbi esztendőkben. Engedjék meg, hogy szívből gratuláljunk önöiknek ezekhez a nagyszerű eredményekhez. Mi ismerjük azt az elszánt akaratukat, hogy a legrövidebb időn belül utolérjék az Egyesült Államokat, a legfejlettebb kapitalista országot. De ismerünk olyan területeket is, ahol az Egyesült Államoknak kelle- ne önöket utolérnie. Azt is tudjuk, hogy nem fogja utol-érni önöket. (lapzártakor a gyűlés még tart.) ■ évi fejeződik be a XXII. kongresszus Moszkva, október 31. A. Pancardi jelenti: Miközben tudósításomat diktálom, az SZKP XXII. kongresszusának hétfő délutáni zárt ülésén megválasztott új Központi Bizottság elnökségét és titkárait választja meg. Ma délután nyilvános ülést tart a kongresszus, s ezen bemutatkozik a párt most megválasztott három vezető szerve. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa kedden, magyar idő szerintdélután 14 órakor tartja záróülését. Sajtókörökben elterjedt hírek szerint a záróülésen Hruscsov, a párt első titkára is felszólal. A szovjet nép egyhangúlag helyesli az SZKP XXII. kongresszusának határozatait Moszkva, október 31. Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Minszkben, Szverdlovszkban és a Szovjetunió más városaiban a különböző üzemek és hivatalok dolgozó kollektívái lelkes gyűléseket tartanak ezekben a napokban. A résztvevők felszólalásaikban egyhangúlag helyeslik és támogatják az SZKP Központi Bizottságának a XXII. kongreszszuson előterjesztett beszámolóját, valamint a kommunizmus építésének nagyszerű programját, amelyet a párt besnini központi bizottsága dolgozzott ki. A Sarló és Kalapácsgyár dolgozói határozatukban kijelentik: „Egyöntetűleg helyeseljük az SZKP Központi Bizottságának következetes lenini irányvonalát”. A szovjet főváros kohászainak határozata rámutat: nem lehet felháborodás nélkül megemlékezni Molotov, Malenkov, Kaganovics és a többi frakciós pártellenes csoportjának aljas szerepéről. E frakciósok megkísérelték eltéríteni a pártot és az országot a lenini útról. A határozat hangsúlyozza azt is, hogy Sztálin koporsója nem maradhat a nagy Lenin mellett. Öt év alatt: tizenkétmilliárd rubeles áruforgalom a Szovjetunióval Fontos nyersanyagokat, teljes gyárberendezéseket kapunk . Nagyobb részben gépeket, műszereket szállítunk A magyar—szovjet árucsereforgalom fejlődéséről tájékoztatták a Külkereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársát. Az ötéves terv időszakában csaknem megkétszereződik a magyar—szovjet árucsereforgalom. A népgazdaságunk számáraszükséges fontosabb alapanyaok közül a vasércnek több mint 90 százalékát, a kohókoksznak 50 százalékát, a hengereltárunak szintén a felét a Szovjetunióból vásároljuk. A textiliparban felhasznált gyapotnak 75 százaléka érkezik a Szovjetunióból. A tervidőszakban több mint kilencmillió tonna vasércet, 6 millió 600 ezer tonna nyersolajat és több mint ötmillió köbméter faárut vásárolunk. A kölcsönös áruszállítások értéke öt év alatt meghaladja majd a 12 milliárd rubelt. A Szovjetunióból vásárolt áruknak 76-80 százalékát a nyersanyagok képezik, exportunkban viszont 67 százalékra tehető a gépipari készítmények aránya. A műszeriparunkban a Szovjetunió segítségével új ágazat alakult ki, a szovjet dokumentációk alapján, több olyan orvosi műszer gyártását kezdhetjük meg, amelyeket eddig még nem készített az ipar. A szovjet megrendelések a szakosítás folytán lehetővé teszik, hogy egyes cikkekből nagy sorozatokat gazdaságosabban gyártsunk. A Szovjetunióból érkezik ötéves tervünk több nagy létesítményének gépi berendezése. A Dunai Vasmű hideghengerművének, a Tiszavidéki Vegyikombinát új üzemeinek fő berendezéseit a Szovjetunió szállítja. A legutóbb aláírt szerződés értelmében műanyaggyárak és nyersolaj-feldolgozók berendezéseit is készítik hazánknak a szovjet gyárak. Ősz a Margitszigeten. (Boksárt fest.) IIJ intrikahullám Bonnban Brentano lemondása nyomán Bonn: október 31. Brentano visszavonulása a külügyminisztérium éléről, a várakozással ellentétben nem könnyítette meg, ellenkezőleg, még tovább bonyolította a bonni koalíciós tárgyalásokat. Adenauer és Mende hétfőn nyolc óra hosszat tartó tárgyalás után azzal vált el egymástól, hogy csütörtökön tovább folytatják a megbeszélést a „személyi probléma"’ megoldásáról. Ezen, természetesen, az értendő, hogy ki legyen az új külügyminiszter. Adenauer, miután kénytelen volt megválni Brentanótól, aki engedelmesen teljesítette utasításait a külügyminisztérium élén, most hasonló „kényelmes” minisztert szeretne. Éppen ezért Hallstein professzort, egykori bizalmas munkatársát akarja visszahívni Bonnba az európai gazdasági közösség brüsszeli főbizottságának éléről. Az FDP azonban egyelőre szembehelyezkedik ezzel a tervvel. Adenauer mindenesetre tegnap már telefonon beszélgetést folytatott Hallsteinnal, és szerdára magához rendelte Bonnba. Külügyminiszter-jelöltekben különben sincs hiány: Strauss hadügyminiszter, Schröder belügyminiszter, Gerstenmeier, a parlament elnöke, Kiesinger, a Baden-Württembergi tartomány miniszterelnöke — mindannyian többé-kevésbé nyílt aspiránsok a külügyminiszteri posztra. Az utóbbi kettőről azonban azt mondják, hogy — személyi ellentéteknél fogva — elfogadhatatlanok Adenauer számára. Strauss és Schröder, a két régi vetélytárs ráadásul kölcsönösen igyekszik sakkban tartani egymást. Strauss ugyan tegnap ismét kijelentette, hogy nem akar megválni a hadügyminiszteri széktől, politikai körökben azonban nem kételkednek abban, hogy a becsvágyó hadügyminiszter igyekszik majd minden befolyását latba vetni annak megakadályozására, hogy vetélytársa kerüljön a külügyminiszteri székbe. Brentano lemondása tehát további intrikák sorozatát nyitja meg Bonnban, s ugyanakkor Adenauer tekintélyének újabb megrendülésével jár. A Kereszténydemokrata Párt soraiban tegnap ismét szemrehányó hangok hallatszottak Adenauerrel szemben, sokan azt mondogatták, hogy a kancellár pusztán saját személyi hatalmának megőrzése végett túlságosan könnyen feláldozta Bremanót. Bonnban ugyanakkor feltűnést keltett Gerstenmeierwer ér a parlament elnökének tegnap esti nyilatkozata is, aki azt hangoztatta, hogy ha a hét végéig sem vezetnének eredményre a koalíciós tárgyalások, akkor Lübke köztársasági elnöknek kell beavatkoznia, mert az új kormány megalakítása nem várathat tovább magára. Gerstenmeier, aki közismerten Adenauer ellenlábasa a Kereszténydemokrata Pártban, ezzel arra célzott, hogy a köztársasági elnök esetleg más valakit javasoljon a parlamentnek a kancellári tisztségre, ha a koalíciós tárgyalások továbbra sem biztosítanák Adenauer szilárd parlamenti többségét. A nyugatnémet Süddeutsche Zeitung, a bonni koalíciós dzsungelről: Strauss kavargatja az üstöt, Adenauer feni a kést, Mende harcias tirádákat mond ... Brentano pedig már az üstben van. Kik követik?...