Esti Hírlap, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-03 / 1. szám

Huszonöt esztendeje halt meg Párizsban az első magyar kommunista költő, Komját Aladár. Már egészen fiatalon küzdött az imperialis­ta világháború ellen, költője lett a Magyar Tanácsköztársa­ságnak. Az ellenforradalom uralomra jutása emigrációba kényszerítette. Egyik méltatója ,­a nemzet­közi munkásmozgalom költői tükré”-nek nevezte Komját Aladárnak 1921 és 1937 között kifejtett művészi tevékenysé­gét. Mindenütt ott volt — Ba­jorországban, Bécsben, Madrid alatt — ahol az előretörő fa­sizmussal viaskodtak. Járt a Szovjetunióban is. Korai halá­la előtt is gyermekkora élmé­nyei zengtek fel belőle ékes, szép magyar nyelven. A halál­lal viaskodva is azt hirdette, hogy ,,a bőség kora” jöjjön el a „magyar föld robotosainak” országába. A. di bián­y fiát már im­erjü­k... Ki hívta ebédre az ifjú férjet? — Ami már nem teljesen mindegy Renoválás — félig Komikusok komikus történetei A szórakoztatás néhány mesterét kerestük fel az­­év első napján, hogy egy-egy adomát, vidám történetet mondjanak az Esti Hírlap ol­vasóinak. Betartva a betűren­det, Markos Józseffel, közis­mert nevén: Alfonzéval kezdtük a sort: — Hát ide figyeljenek, olva­sók! Színpadon, filmen, kép­ernyőn, rádióban állandóan feldolgozom vidám történetei­met — minek mondjam el az újságban? De, amit még sehol nem meséltem el, most elmon­dom, mit jelent a honvágy. Minden embernek mást és mást. Nekem ezt­ az ablakból nézem, ahogy Gyuri fiam az utcán jön hazafelé és hallom, amint az emberek így szólnak mögötte: „Ott megy az Alfon­zo fia!” Brüsszelben is ismer­ték néhányan Gyurit, s ha lát­ták az utcán, legfeljebb ennyit mondtak: „Itt megy a Georges Markos — az apja valami ar­tista ...” Bennem így fogal­mazódik meg a honvágy. És ez már — becsületszavamra! — nekem se teljesen mindegy! Benedek Tibor ezt mesélte el: — Utcán, eszpresszóban, üz­letben rengeteg pesti ember áll nekem, tudtán kívül, mo­dellt, nemcsak figyelem és ka­­rikírozom, szeretem is őket. A múltkoriban azonban egy ide­gen presszóba vetődtem be, mert kívülről remekül festett. Kiderült, hogy az üzletvezető régi ismerősöm, s büszkén kér­dezte: „Mit szól, művész úr, milyen szépek lettünk? Fél­milliót költöttünk a renová­lásra!” Csakugyan minden csillogott-villogott, ragyogó modernség, amerre a szem el­lát­ó, de az asztalok többségé­nél ellenszenves, léhűtő em­berek ültek. Fanyarul vála­szoltam: „Kár volt a pénzért. Ez, sajnos, csak félsiker!” Meghökkenve kérdi az üzlet­vezető: ugyan miért? így fe­leltem: „Nemcsak a presszót kellett volna itt renoválni —.­­ vendégeket is!” Kabos László veszi át a szót: — Nekem december 18. volt az év legjelentősebb napja: akkor nősültem. Ez azonban sem vidám történet, hanem komoly boldogság. S az ember igye, szeretne minél jobb szín­ien feltűnni a felesége előtt. Ezért büszkén feszítettem, amikor, szinte az anyakönyv­­vezető asztala előtt, elkap egy iddig ismeretlen tisztelőm és meghív karácsonyi ebédre — természetesen a kedves fele­ségemmel együtt! Annyira ko­molyan nem vettem a dolgot, hogy a címét is felírtam volna, de karácsony reggelén telefon­szóval ébresztenek: „Ugye nem felejtették el, művész úr? Ma jönnek hozzánk ebédre! Ba­ross utca 146, Feketéék!” Fél­álomban voltam, ceruza se volt a közelben, de nem felej­tettem el a dolgot, s délben az asszonnyal együtt becsönget­tünk a megbeszélt helyre. Az­az, hogy ... kissé csodálkozó arccal nyitottak ajtót. „Kérem szépen, ugyebár ide hívtak meg minket ma ebédre?” A házigazda felkacagott, hátba vágott: — „De jól adja! Nem is tudtam, hogy az életben is ilyen jó marhaságokat tetszik csinálni, mint a színpadon!” — ifjú hitvesem vörösebb lett, mint a hajam, de a házigazda csak tuszkolt minket befelé. „Ilyesmit kitalálni! Egyébként jókor jöttek, most kezdünk ebédelni!” Még vacsorát is cso­magoltak, amit este elosztot­tam a színházban. A házszá­mot, az emeletet, vagy ajtót tévesztettem-e el, s ki hívott meg tulajdonképpen — azt ta­lán sose fogom megtudni! Kellér Dezső az alábbi történetet beszélte el: — Régi törzstrafikom a múlt héten új trafikos nénit kapott. Ahogy belépek, ezzel fogad: „A hangját már jól ismerem, most végre személyesen is ...” Elfogódottan mosolygok, to­­porgok, az ember mindig za­varban van, amikor önnön népszerűségével kell szembe­néznie. Hát igen, nagy talál­mány a rádió, gondolom ma­gamban, az ilyen idős néninek már fárasztó a színházba járás, otthon lefekszik szépen és fel­ka­ttint­ja a készüléket__ To­vábbi elmélkedésemből a tra­­fikosnő hangja ébresztett rá a valóságra: „Tudja, mi va­gyunk a maguk szomszédai, kedves. Az uram is rossz alvó, én is — és mindig felébre­dünk, mert maga annyit köhög éjjel!” Barabás Tamás Domborműssorozat és Fasola-szobor Rákoshegy. A város külső kerülete, ahol a csendes utcák­ban, kertekben néhány fokkal nagyobb hidegtől fáznak a bokrok, fák, mint a belső ke­rületekben. A ház legnagyobb szobája Laborcz Ferenc műterme. Le­kerülnek a nedves ruhák az agyagról és előtűnnek a szarvasok. Ülnek, fekszenek, futnak és a forrás vizéből isz­nak a szarvasok. — Eredetileg díszkútra kap­tam a megbízást — mondja csendesen a művész és hátra­lép, hogy ne zavarja a látást. — A kerület új iskolájának az udvarára került volna, de a kőoszlopok nagyon takartak. Aztán mást akartam csinálni és ez a dombormű-sorozat ke­rül az iskola falára. A Cantata Profana egyik részlete. Rákos­hegyen élt 1906-tól 1919-ig Bartók Béla. Nagyon szeretem ezt a munkámat... A polcokról lekerülnek a kis vázlatok, a IX. kerületi rendőr­ség épületéhez készített férfi­alak a kígyóval, a pécsi urán­város díszkútján a víztükör fö­lött játszó két leány. Azután kimegyünk előszoba der­mesztő hidegébe. Ott áll a be­járat mellett krómacél lemez­ből összerakva Fasola Henrik szobra. A kovácsművész, aki­nek vaskapuját a turisták ez­­­­rei csodálják évről-évre Eger­ben, a tanácsháza lépcsőfeljáró­jánál. Ide, ebbe a városba ke­rül a szobor, méltó emléke a kovácsművésznek. A beszéd a múltra terelődik. A mohácsi molnársegédre, aki­nek munkahelyét elvitte az ár­víz és három gyerekkel fel­vándorolt Pestre, a Wekerle­­telepre. A legkisebb fiúra, aki sok nélkülözés, megfeszített ta­nulás után jutott el a faszob­­rász-segédlevéltől művészete megbecsüléséig. Az ablakhoz lépünk. — Ott, a túlsó oldalon — mutat Laborcz Ferenc a fák között az utca másik felére —, ott, abban a villában rendez­tük meg 1945 május elsején a kerület első képzőművészeti kiállítását és azóta is minden évben. Én az ostrom alatt, mint bujkáló katona elkezdtem körtefából kifaragni az anyát gyermekével. Ezzel a szoborral szerepeltem a kiállításon. Búcsúzásnál még egyszer el kell időzni Fasola Henrik szob­ránál, amit Laborcz Ferenc ké­résére tavaszig itthagynak az egriek. Bemutatásra kerül a IX. országos kiállításon a pécsi díszkút, kétalakos szobrával együtt. Azután a szobrász vissza­megy a műterembe, a szobrai közé. Pesold Ferenc „Mintha Vörösmarty versét szavalnád..." A Galilei próbáján Az öreg Galilei vaksin kupo­rog a székében, apró kis go­lyócskával játszik, a szabad­esést tanulmányozza a golyó­val és a lejtővel. Látogatót je­lentenek be. Egykori tanítvá­nya jött, aki rajongott a mes­terért, de most gyűlöli, mert példaképe bemocskolta magát, elárulta a tanítást, az igazsá­got. Nem is jött volna látoga­tóba, ha új mestere nem kül­di Galilei hogyléte után érdek­lődni. Bessenyei Ferencen bő köpö­nyeg, amolyan Galilei korabe­li házikabát, öregesen csoszog a színpadon. A próbán „élni” kezd Brecht nagyszerű drámá­ja. A beszélgetést hallgatva, ott ül Galilei apácalánya — Berek Kati — és az ősz tudós­ra kirendelt egyházi zsaru, egy fiatal pap személyében — Raksányi Gellért. — Te most legyél egyre ide­gesebb, mint a börtönőr, akit kirendeltek figyelni, de a be­szélgetés tartalmát képtelen megérteni. Idegeskedj, mint aki legszívesebben verni kez­dené a páciensét, de ez nincs megengedve — mondja Major Tamás rendező Raksányi Gel­­lértnek. A tanítvány nek, csempéssze ki külföldre. S a fiú, aki eddig gyűlölte Ga­lileit, mert árulónak tartotta, ismét rajongani kezd érte, hi­szen ez az igazi etikai maga­tartás. A tudós számára a leg­fontosabb, hogy megtartsa ön­magát, s új felfedezésekkel gazdagítsa a világot. Az öreg Galilei figyeli a fiú lelkesedését, s aztán lehűti. Nem, nem előre megfontolt szándékkal adta fel elveit, hogy megőrizze magát, félt a testi kínzásoktól. S nem új eti­kai magatartás ez, az igazság legocsmányabb elárulása, mert a tudósnak kötelessége, hogy a tudomány szabadságát bizto­sítsa. Ha a tudósok nem tö­rődnek azzal, mi történik fel­fedezéseikkel, mire használják azokat, akkor olyan szakadék keletkezhet, amelynek nyo­mán a mindent megváltó gép „kínpadra feszíti az emberi­séget”. Bessenyei Ferenc halk ön­iróniával, majd szenvedélyes szavakkal vall a tudományról. Majdnem kész már a nagymo­nológ, de a rendező talál még rajta javítani valót: „Mintha Vörösmarty versét szavalnád,­­ a Gondolatok a könyvtárban hangulata kell ide. A nézők a kínpadra feszítés alatt Hirosi­mát értsék. A tudós dilemmá­ja a ma atomtudósának nagy erkölcsi próbatétele. S amikor az általános részt befejezi Ga­lilei, más hangon beszélt ar­ról, hogy milyen vétek a gyá­vasága, hiszen megpróbáltatá­sa idején hatalmas erőket kép­viselt.” —bel— Kállai Ferenc hideg-gúnyo­san hallgatja öreg mesterét, de az leleplezi magát, mikor lánya és őrzője eltávoznak a szobából. Most, a zsarnoki fel­ügyelet alatt is, titokban le­másolta új tudományos mun­káját, amely a mechanikáról szól. Odaadja a fiatalember- DÉLIBÁB MINDEN MENNYISÉGBEN Magyar filmszatíra Széles változatban is 10 éven alul nem ajánlott Bemutató: január 4. Néger énekesnő, bolgár és ohm tenorista, pirissi balerina Világhírű vendégek az Operaház és az Erkel Színház januári előadásain Az új esztendő első hónap­jában vendégjárás lesz az Ope­raházban és az Erkel Színház­ban. A világhírű művészek so­rát Margaret Tynes fiatal ame­rikai néger énekesnő nyitja meg. Tynes már Budapesten tartózkodik, a Hanglemezgyár­tó Vállalat készít tolmácsolásá­ban lemezfelvételt. Virginiá­ban született, a híres Juillard­­iskolában végezte zenei tanul­mányait, a columbiai egyete­men szerezte diplomáját, öt évig volt a City Center Opera tagja. Amerikai, kanadai, nyu­gat-európai hangverseny-, ope­ra­ és televíziós szereplései után az idei spoletói szabadté­ri játékokon aratott sikere tet­te ismertté nevét. Az Erkel Színházban január 2-án az „Aida”, az Operaházban 9-én a „Salome” címszerepét énekli. Gianni Poggi, a milánói Scala világhírű tenoristája de­cemberben elmaradt fellépé­seit januárban tartja meg; 8- án a „Tosca”, 12-én az „Álar­cosbál”, 16-án a ,,Bohémélet” előadásain mutatkozik be. Nikola Nikolov, a szófiai Operaház világhírű tenoristá­ját is januárban ismeri meg a budapesti közönség. A berlini és a bukaresti VIT-en nyert el­ső díjat, 1949-ben D­imitrov­­díjjal tüntették ki. A Szovjet­unióban és Olaszországban ké­pezte tovább magát. Nagy si­kerrel szerepelt már a moszk­vai Nagy Színházban, a Met­ropolitan, a Scala, a londoni Covent Garden, a bécsi Staatsoper színpadjain. A kri­tikák a világ legjobb tenoris­tái között tartják számon. Ja­nuár 19-én a „Turandot”, 23- án a „Bohémélet’’ főszerepét énekli. A 23-i előadáson fele­ségével, Liliana Vaszilevával mutatkozik be, aki Mimit ala­kítja. Liane Dayde és Michel Re­nault, párizsi balettművészek budapesti bemutatkozása a tánckedvelő közönségnek ígér csemegét. Liane Dayde már ti­zenhat éves korában a párizsi Grand Opera prímabalerinája. A világ valamennyi jelentős­ balettszínpadán nagy sikerrel szerepelt, két ízben a moszk­vai Nagy Színházban lépett fel. A francia művészek 12-én a „Gisele”, 14-én pedig a „Hattyúk tava” főszerepeit tán­colják. Halász László magyar szár­mazású, ismert amerikai kar­mester 10-én az Operaházban a „Turandot”, 13-án az Erkel­­ Színházban az „Otelló” előadá­sát vezényli. Nevéhez fűződik a New York-i City Center Ope­ra megalapítása s számos mo­dern opera bemutatása. Margaret Tynes RÁDIÓMŰ­SO­R JANUÁR 2. KEDD KOSSUTH, 16.05: Megtudtuk — elmondjuk. — 16.25: Tánczene. — 17.00: Hírek. — 17.15: Operettrészletek. — 17.40: Illik, nem illik? — 18.00: Leonid Kogan hegedül. — 18.13: A mikro­fon előtt Csergő János, kohó- és gépipari miniszter. — 18.30: Zenés séta Sopron megyében. — 19.05: A Szabó-család. — 19.35: Székely Mi­hály énekel. — 19.54: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Könnyű ze­ne. — 21.05: Emlékezés Komját Ala­dárra. — 21.45: Dalok. — 22.00: Hí­rek. — 22.15: Mai szemmel. — 22.25: Asconai Zenei Hetek 1961. — Köz­ben: 23.00: Hangversenynaptár. — 23.15: A hang­verseny közvetítés folytatása. — 23.45: Verbunkos- és csárdásmuzsika. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 16.00: Hírek. — 16.05: Cilea és Giordano operáiból. — 16.40: Ra­­fara, a víz leánya. — Madagaszká­ri népmesék. — 17.00: Ernst Fi­scher: Az Alpoktól délre — szvit. — 17.20: Időszerű nemzetközi kér­dések. — 17.30: Hangverseny a stú­dióban. — 18.00: Hírek. — 18.05: Tánczene. — 18.30: Író a zenész­ről. Vidám félóra. — 19.00: Hírek. — 19.05: Visszaemlékezések Burián Károlyra. — 19.35: Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 19.55: A MÁV szimfonikusok hangversenye a stú­dióban. — 21.00: Hírek. — 21.10: Szabad egy táncra? Vidám törté­nelmi szellemidézés zenével. — 22.20: Könnyű zene. — 23.00: Hírek. JANUÁR 3. SZERDA KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — 8.10: Reggeli hangverseny. — 9.00: A harangok nem hallgatnak el. El­beszélés. — 9.20: Könnyű zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Úttörő-hir­­adó. — 10.30: Napirenden. — 10.35: Operarészletek. « 11.25: A Szabó­család. — 12.0«: Hírek. — 12.15: Szí­nes népi muzsika. — 13.0«: Levele- s­zés. — 13.15: Operettrészletek. — 13.50: Verseskötet-ismertetés. — 14.3«: Heti zenés kalendárium. — 15.0«: Hírek. — 15.10: A róka és a cinke. Gyermekrádió. — 15.23: Szív küldi ... — 16.25: A barátság hul­lámhosszán. — 16.35: Kórusok. — 17.0«: Hírek. — 17.15: Szovjet né­pek zenéjéből. — 17.30: Az Ifjú­sági Rádiószínpad bemutatója: Az élettárs. Rádiójáték. PETŐFI- 5.50: Hírek. — 6.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.15: Könnyű zene. — 14.40: Orosz nyelvlecke. — 15.00: Kamarazene. — 16.00: Hírek. — 16.05: Ősállatok nyomában. Elő­adás. — 16.25: Tánczene. — 17.15: Élő világirodalom. A mai spanyol költészet. — 17.35: Petrovics Emil: Fuvola verseny. SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: Don Pasquale (L-bér­­let, 4. előadás, 7). — Operaház Er­kel Színháza: Aida (Margaret Tynes, a New York City Center Opera tagjának vendégfelléptével, 7). — Nemzeti Színház (Blaha Luj­za téren!): Az ember tragédiája (7). — Katona József Színház: A nyu­gati világ bajnoka (7). — Madách Színház: Kaukázusi krétakör (7). — Madách Kamara Színház: Homok­óra (7). — Vígszínház: Faust (fél 7). — Jókai Színház: Tiszta szívvel (If­júsági bérlet, 1. előadás, 7). — Jó­zsef Attila Színház: Udvarol a gye­rek (7). A Madách Színház Igazgatósága közli: Pécsi Sándor betegsége miatt a Madách Színházban 2-án, kedden, a „Pillantás a hídról” he­lyett a „Kaukázusi krétakör”, a Madách Kamara Színházban a „Li­bikóka” helyett a „Homokóra” kerül előadásra. A jegyek érvé­nyesek, vagy kívánságra a meg­váltás helyén visszaválthatók. □ SUGÁR NÁNDOR festő­művész emlékkiállítását szom­battól rendezi meg a Nemzeti Galéria a Műcsarnok kamara­termében. □ ARTISANA HONGROIS néven nyitotta meg a libanoni Beirutban az ARTEX Külke­reskedelmi ■Vállalat bemutató­­­termét és kereskedelmi kiren­deltségét. D GÓTIKUS FALMINTÁT találtak a nagyvázsonyi Ist­­ván-templom restaurálása köz­ben. □ KÓSA GYÖRGY zene­szerző, főiskolai tanár önálló szerzői estje január 16-án lesz a Kossuth Klubban. □ „ARANYVASÁRNAP” lesz ismét a Nemzeti Múzeum­ban. Január 7-én a XVI. és a XVII. század magyar ötvösre­mekeit mutatják be a közön­ségnek. □ SZABADTÉRI SZÍNPAD létesül a kisvárdai erődítmény megmaradt bástyái között. □ HÁROMSZÁZ külföldi cég hét­ hónap alatt 5 millió forint értékben vásárolt ipar­­művészeti alkotásokat — főleg porcelánt — az ARTEX Váci utcai bemutatótermében. □ ÚJ PRATOLINI-RE­­GÉNYT visznek filmre. Vale­rio Zurlini rendezi a Családi krónikát, amelynek főszerepét Marcello Mastroianni játssza. □ JANINE CHARRAT-t, a neves francia balerinát súlyos szerencsétlenség érte a párizsi televízió stúdiójában. Mialatt felkötötte balettcipőjét, feldön­tött egy égő gyertyát, ruhája tüzet fogott, s pillanatok alatt valósággal fáklyaként égett. Mire segítségére siettek, a tán­cosnő már súlyos égési sebe­ket szenvedett. □ FISCHER ANNIE az új esztendő januárjában hosszabb vendégkörútra Amerikába uta­zik. Első koncertjét New York­ban tartja. □ BUDAPEST története az emlékezés tükrében címmel készítette el a Budapesti Tör­téneti Múzeum első színes dia­filmjét. SJ KÖNYVEK Hans Boeck könyve Marxista etika és szocialista erkölcs cím­mel jelent meg. — Fábián Zoltán regénye, az ítélet 1944 augusztu­sában játszódik. — Szász Imre Szól a síp című történelmi regénye a kuruc szabadságharcnak állít emléket. — Nguyen Xuan Tram vietnami író könyve, a Börtön és fegyenctelep című , egy fiatal nő megdöbbentő beszámolója Dél- Vietnam börtönében töltött idők­ről.

Next