Esti Hírlap, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
Huszonöt esztendeje halt meg Párizsban az első magyar kommunista költő, Komját Aladár. Már egészen fiatalon küzdött az imperialista világháború ellen, költője lett a Magyar Tanácsköztársaságnak. Az ellenforradalom uralomra jutása emigrációba kényszerítette. Egyik méltatója ,a nemzetközi munkásmozgalom költői tükré”-nek nevezte Komját Aladárnak 1921 és 1937 között kifejtett művészi tevékenységét. Mindenütt ott volt — Bajorországban, Bécsben, Madrid alatt — ahol az előretörő fasizmussal viaskodtak. Járt a Szovjetunióban is. Korai halála előtt is gyermekkora élményei zengtek fel belőle ékes, szép magyar nyelven. A halállal viaskodva is azt hirdette, hogy ,,a bőség kora” jöjjön el a „magyar föld robotosainak” országába. A. di biány fiát már imerjük... Ki hívta ebédre az ifjú férjet? — Ami már nem teljesen mindegy Renoválás — félig Komikusok komikus történetei A szórakoztatás néhány mesterét kerestük fel azév első napján, hogy egy-egy adomát, vidám történetet mondjanak az Esti Hírlap olvasóinak. Betartva a betűrendet, Markos Józseffel, közismert nevén: Alfonzéval kezdtük a sort: — Hát ide figyeljenek, olvasók! Színpadon, filmen, képernyőn, rádióban állandóan feldolgozom vidám történeteimet — minek mondjam el az újságban? De, amit még sehol nem meséltem el, most elmondom, mit jelent a honvágy. Minden embernek mást és mást. Nekem ezt az ablakból nézem, ahogy Gyuri fiam az utcán jön hazafelé és hallom, amint az emberek így szólnak mögötte: „Ott megy az Alfonzo fia!” Brüsszelben is ismerték néhányan Gyurit, s ha látták az utcán, legfeljebb ennyit mondtak: „Itt megy a Georges Markos — az apja valami artista ...” Bennem így fogalmazódik meg a honvágy. És ez már — becsületszavamra! — nekem se teljesen mindegy! Benedek Tibor ezt mesélte el: — Utcán, eszpresszóban, üzletben rengeteg pesti ember áll nekem, tudtán kívül, modellt, nemcsak figyelem és karikírozom, szeretem is őket. A múltkoriban azonban egy idegen presszóba vetődtem be, mert kívülről remekül festett. Kiderült, hogy az üzletvezető régi ismerősöm, s büszkén kérdezte: „Mit szól, művész úr, milyen szépek lettünk? Félmilliót költöttünk a renoválásra!” Csakugyan minden csillogott-villogott, ragyogó modernség, amerre a szem ellátó, de az asztalok többségénél ellenszenves, léhűtő emberek ültek. Fanyarul válaszoltam: „Kár volt a pénzért. Ez, sajnos, csak félsiker!” Meghökkenve kérdi az üzletvezető: ugyan miért? így feleltem: „Nemcsak a presszót kellett volna itt renoválni —. vendégeket is!” Kabos László veszi át a szót: — Nekem december 18. volt az év legjelentősebb napja: akkor nősültem. Ez azonban sem vidám történet, hanem komoly boldogság. S az ember igye, szeretne minél jobb színien feltűnni a felesége előtt. Ezért büszkén feszítettem, amikor, szinte az anyakönyvvezető asztala előtt, elkap egy iddig ismeretlen tisztelőm és meghív karácsonyi ebédre — természetesen a kedves feleségemmel együtt! Annyira komolyan nem vettem a dolgot, hogy a címét is felírtam volna, de karácsony reggelén telefonszóval ébresztenek: „Ugye nem felejtették el, művész úr? Ma jönnek hozzánk ebédre! Baross utca 146, Feketéék!” Félálomban voltam, ceruza se volt a közelben, de nem felejtettem el a dolgot, s délben az asszonnyal együtt becsöngettünk a megbeszélt helyre. Azaz, hogy ... kissé csodálkozó arccal nyitottak ajtót. „Kérem szépen, ugyebár ide hívtak meg minket ma ebédre?” A házigazda felkacagott, hátba vágott: — „De jól adja! Nem is tudtam, hogy az életben is ilyen jó marhaságokat tetszik csinálni, mint a színpadon!” — ifjú hitvesem vörösebb lett, mint a hajam, de a házigazda csak tuszkolt minket befelé. „Ilyesmit kitalálni! Egyébként jókor jöttek, most kezdünk ebédelni!” Még vacsorát is csomagoltak, amit este elosztottam a színházban. A házszámot, az emeletet, vagy ajtót tévesztettem-e el, s ki hívott meg tulajdonképpen — azt talán sose fogom megtudni! Kellér Dezső az alábbi történetet beszélte el: — Régi törzstrafikom a múlt héten új trafikos nénit kapott. Ahogy belépek, ezzel fogad: „A hangját már jól ismerem, most végre személyesen is ...” Elfogódottan mosolygok, toporgok, az ember mindig zavarban van, amikor önnön népszerűségével kell szembenéznie. Hát igen, nagy találmány a rádió, gondolom magamban, az ilyen idős néninek már fárasztó a színházba járás, otthon lefekszik szépen és felkattintja a készüléket__ További elmélkedésemből a trafikosnő hangja ébresztett rá a valóságra: „Tudja, mi vagyunk a maguk szomszédai, kedves. Az uram is rossz alvó, én is — és mindig felébredünk, mert maga annyit köhög éjjel!” Barabás Tamás Domborműssorozat és Fasola-szobor Rákoshegy. A város külső kerülete, ahol a csendes utcákban, kertekben néhány fokkal nagyobb hidegtől fáznak a bokrok, fák, mint a belső kerületekben. A ház legnagyobb szobája Laborcz Ferenc műterme. Lekerülnek a nedves ruhák az agyagról és előtűnnek a szarvasok. Ülnek, fekszenek, futnak és a forrás vizéből isznak a szarvasok. — Eredetileg díszkútra kaptam a megbízást — mondja csendesen a művész és hátralép, hogy ne zavarja a látást. — A kerület új iskolájának az udvarára került volna, de a kőoszlopok nagyon takartak. Aztán mást akartam csinálni és ez a dombormű-sorozat kerül az iskola falára. A Cantata Profana egyik részlete. Rákoshegyen élt 1906-tól 1919-ig Bartók Béla. Nagyon szeretem ezt a munkámat... A polcokról lekerülnek a kis vázlatok, a IX. kerületi rendőrség épületéhez készített férfialak a kígyóval, a pécsi uránváros díszkútján a víztükör fölött játszó két leány. Azután kimegyünk előszoba dermesztő hidegébe. Ott áll a bejárat mellett krómacél lemezből összerakva Fasola Henrik szobra. A kovácsművész, akinek vaskapuját a turisták ezrei csodálják évről-évre Egerben, a tanácsháza lépcsőfeljárójánál. Ide, ebbe a városba kerül a szobor, méltó emléke a kovácsművésznek. A beszéd a múltra terelődik. A mohácsi molnársegédre, akinek munkahelyét elvitte az árvíz és három gyerekkel felvándorolt Pestre, a Wekerletelepre. A legkisebb fiúra, aki sok nélkülözés, megfeszített tanulás után jutott el a faszobrász-segédlevéltől művészete megbecsüléséig. Az ablakhoz lépünk. — Ott, a túlsó oldalon — mutat Laborcz Ferenc a fák között az utca másik felére —, ott, abban a villában rendeztük meg 1945 május elsején a kerület első képzőművészeti kiállítását és azóta is minden évben. Én az ostrom alatt, mint bujkáló katona elkezdtem körtefából kifaragni az anyát gyermekével. Ezzel a szoborral szerepeltem a kiállításon. Búcsúzásnál még egyszer el kell időzni Fasola Henrik szobránál, amit Laborcz Ferenc kérésére tavaszig itthagynak az egriek. Bemutatásra kerül a IX. országos kiállításon a pécsi díszkút, kétalakos szobrával együtt. Azután a szobrász visszamegy a műterembe, a szobrai közé. Pesold Ferenc „Mintha Vörösmarty versét szavalnád..." A Galilei próbáján Az öreg Galilei vaksin kuporog a székében, apró kis golyócskával játszik, a szabadesést tanulmányozza a golyóval és a lejtővel. Látogatót jelentenek be. Egykori tanítványa jött, aki rajongott a mesterért, de most gyűlöli, mert példaképe bemocskolta magát, elárulta a tanítást, az igazságot. Nem is jött volna látogatóba, ha új mestere nem küldi Galilei hogyléte után érdeklődni. Bessenyei Ferencen bő köpönyeg, amolyan Galilei korabeli házikabát, öregesen csoszog a színpadon. A próbán „élni” kezd Brecht nagyszerű drámája. A beszélgetést hallgatva, ott ül Galilei apácalánya — Berek Kati — és az ősz tudósra kirendelt egyházi zsaru, egy fiatal pap személyében — Raksányi Gellért. — Te most legyél egyre idegesebb, mint a börtönőr, akit kirendeltek figyelni, de a beszélgetés tartalmát képtelen megérteni. Idegeskedj, mint aki legszívesebben verni kezdené a páciensét, de ez nincs megengedve — mondja Major Tamás rendező Raksányi Gellértnek. A tanítvány nek, csempéssze ki külföldre. S a fiú, aki eddig gyűlölte Galileit, mert árulónak tartotta, ismét rajongani kezd érte, hiszen ez az igazi etikai magatartás. A tudós számára a legfontosabb, hogy megtartsa önmagát, s új felfedezésekkel gazdagítsa a világot. Az öreg Galilei figyeli a fiú lelkesedését, s aztán lehűti. Nem, nem előre megfontolt szándékkal adta fel elveit, hogy megőrizze magát, félt a testi kínzásoktól. S nem új etikai magatartás ez, az igazság legocsmányabb elárulása, mert a tudósnak kötelessége, hogy a tudomány szabadságát biztosítsa. Ha a tudósok nem törődnek azzal, mi történik felfedezéseikkel, mire használják azokat, akkor olyan szakadék keletkezhet, amelynek nyomán a mindent megváltó gép „kínpadra feszíti az emberiséget”. Bessenyei Ferenc halk öniróniával, majd szenvedélyes szavakkal vall a tudományról. Majdnem kész már a nagymonológ, de a rendező talál még rajta javítani valót: „Mintha Vörösmarty versét szavalnád, a Gondolatok a könyvtárban hangulata kell ide. A nézők a kínpadra feszítés alatt Hirosimát értsék. A tudós dilemmája a ma atomtudósának nagy erkölcsi próbatétele. S amikor az általános részt befejezi Galilei, más hangon beszélt arról, hogy milyen vétek a gyávasága, hiszen megpróbáltatása idején hatalmas erőket képviselt.” —bel— Kállai Ferenc hideg-gúnyosan hallgatja öreg mesterét, de az leleplezi magát, mikor lánya és őrzője eltávoznak a szobából. Most, a zsarnoki felügyelet alatt is, titokban lemásolta új tudományos munkáját, amely a mechanikáról szól. Odaadja a fiatalember- DÉLIBÁB MINDEN MENNYISÉGBEN Magyar filmszatíra Széles változatban is 10 éven alul nem ajánlott Bemutató: január 4. Néger énekesnő, bolgár és ohm tenorista, pirissi balerina Világhírű vendégek az Operaház és az Erkel Színház januári előadásain Az új esztendő első hónapjában vendégjárás lesz az Operaházban és az Erkel Színházban. A világhírű művészek sorát Margaret Tynes fiatal amerikai néger énekesnő nyitja meg. Tynes már Budapesten tartózkodik, a Hanglemezgyártó Vállalat készít tolmácsolásában lemezfelvételt. Virginiában született, a híres Juillardiskolában végezte zenei tanulmányait, a columbiai egyetemen szerezte diplomáját, öt évig volt a City Center Opera tagja. Amerikai, kanadai, nyugat-európai hangverseny-, opera és televíziós szereplései után az idei spoletói szabadtéri játékokon aratott sikere tette ismertté nevét. Az Erkel Színházban január 2-án az „Aida”, az Operaházban 9-én a „Salome” címszerepét énekli. Gianni Poggi, a milánói Scala világhírű tenoristája decemberben elmaradt fellépéseit januárban tartja meg; 8- án a „Tosca”, 12-én az „Álarcosbál”, 16-án a ,,Bohémélet” előadásain mutatkozik be. Nikola Nikolov, a szófiai Operaház világhírű tenoristáját is januárban ismeri meg a budapesti közönség. A berlini és a bukaresti VIT-en nyert első díjat, 1949-ben Dimitrovdíjjal tüntették ki. A Szovjetunióban és Olaszországban képezte tovább magát. Nagy sikerrel szerepelt már a moszkvai Nagy Színházban, a Metropolitan, a Scala, a londoni Covent Garden, a bécsi Staatsoper színpadjain. A kritikák a világ legjobb tenoristái között tartják számon. Január 19-én a „Turandot”, 23- án a „Bohémélet’’ főszerepét énekli. A 23-i előadáson feleségével, Liliana Vaszilevával mutatkozik be, aki Mimit alakítja. Liane Dayde és Michel Renault, párizsi balettművészek budapesti bemutatkozása a tánckedvelő közönségnek ígér csemegét. Liane Dayde már tizenhat éves korában a párizsi Grand Opera prímabalerinája. A világ valamennyi jelentős balettszínpadán nagy sikerrel szerepelt, két ízben a moszkvai Nagy Színházban lépett fel. A francia művészek 12-én a „Gisele”, 14-én pedig a „Hattyúk tava” főszerepeit táncolják. Halász László magyar származású, ismert amerikai karmester 10-én az Operaházban a „Turandot”, 13-án az Erkel Színházban az „Otelló” előadását vezényli. Nevéhez fűződik a New York-i City Center Opera megalapítása s számos modern opera bemutatása. Margaret Tynes RÁDIÓMŰSOR JANUÁR 2. KEDD KOSSUTH, 16.05: Megtudtuk — elmondjuk. — 16.25: Tánczene. — 17.00: Hírek. — 17.15: Operettrészletek. — 17.40: Illik, nem illik? — 18.00: Leonid Kogan hegedül. — 18.13: A mikrofon előtt Csergő János, kohó- és gépipari miniszter. — 18.30: Zenés séta Sopron megyében. — 19.05: A Szabó-család. — 19.35: Székely Mihály énekel. — 19.54: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Könnyű zene. — 21.05: Emlékezés Komját Aladárra. — 21.45: Dalok. — 22.00: Hírek. — 22.15: Mai szemmel. — 22.25: Asconai Zenei Hetek 1961. — Közben: 23.00: Hangversenynaptár. — 23.15: A hangverseny közvetítés folytatása. — 23.45: Verbunkos- és csárdásmuzsika. — Közben: 24.00: Hírek. PETŐFI: 16.00: Hírek. — 16.05: Cilea és Giordano operáiból. — 16.40: Rafara, a víz leánya. — Madagaszkári népmesék. — 17.00: Ernst Fischer: Az Alpoktól délre — szvit. — 17.20: Időszerű nemzetközi kérdések. — 17.30: Hangverseny a stúdióban. — 18.00: Hírek. — 18.05: Tánczene. — 18.30: Író a zenészről. Vidám félóra. — 19.00: Hírek. — 19.05: Visszaemlékezések Burián Károlyra. — 19.35: Ezüstkalászos gazdatanfolyam. — 19.55: A MÁV szimfonikusok hangversenye a stúdióban. — 21.00: Hírek. — 21.10: Szabad egy táncra? Vidám történelmi szellemidézés zenével. — 22.20: Könnyű zene. — 23.00: Hírek. JANUÁR 3. SZERDA KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — 8.10: Reggeli hangverseny. — 9.00: A harangok nem hallgatnak el. Elbeszélés. — 9.20: Könnyű zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Úttörő-hiradó. — 10.30: Napirenden. — 10.35: Operarészletek. « 11.25: A Szabócsalád. — 12.0«: Hírek. — 12.15: Színes népi muzsika. — 13.0«: Levele- szés. — 13.15: Operettrészletek. — 13.50: Verseskötet-ismertetés. — 14.3«: Heti zenés kalendárium. — 15.0«: Hírek. — 15.10: A róka és a cinke. Gyermekrádió. — 15.23: Szív küldi ... — 16.25: A barátság hullámhosszán. — 16.35: Kórusok. — 17.0«: Hírek. — 17.15: Szovjet népek zenéjéből. — 17.30: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója: Az élettárs. Rádiójáték. PETŐFI- 5.50: Hírek. — 6.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.15: Könnyű zene. — 14.40: Orosz nyelvlecke. — 15.00: Kamarazene. — 16.00: Hírek. — 16.05: Ősállatok nyomában. Előadás. — 16.25: Tánczene. — 17.15: Élő világirodalom. A mai spanyol költészet. — 17.35: Petrovics Emil: Fuvola verseny. SZÍNHÁZAK KEDDI MŰSORA: Operaház: Don Pasquale (L-bérlet, 4. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: Aida (Margaret Tynes, a New York City Center Opera tagjának vendégfelléptével, 7). — Nemzeti Színház (Blaha Lujza téren!): Az ember tragédiája (7). — Katona József Színház: A nyugati világ bajnoka (7). — Madách Színház: Kaukázusi krétakör (7). — Madách Kamara Színház: Homokóra (7). — Vígszínház: Faust (fél 7). — Jókai Színház: Tiszta szívvel (Ifjúsági bérlet, 1. előadás, 7). — József Attila Színház: Udvarol a gyerek (7). A Madách Színház Igazgatósága közli: Pécsi Sándor betegsége miatt a Madách Színházban 2-án, kedden, a „Pillantás a hídról” helyett a „Kaukázusi krétakör”, a Madách Kamara Színházban a „Libikóka” helyett a „Homokóra” kerül előadásra. A jegyek érvényesek, vagy kívánságra a megváltás helyén visszaválthatók. □ SUGÁR NÁNDOR festőművész emlékkiállítását szombattól rendezi meg a Nemzeti Galéria a Műcsarnok kamaratermében. □ ARTISANA HONGROIS néven nyitotta meg a libanoni Beirutban az ARTEX Külkereskedelmi ■Vállalat bemutatótermét és kereskedelmi kirendeltségét. D GÓTIKUS FALMINTÁT találtak a nagyvázsonyi István-templom restaurálása közben. □ KÓSA GYÖRGY zeneszerző, főiskolai tanár önálló szerzői estje január 16-án lesz a Kossuth Klubban. □ „ARANYVASÁRNAP” lesz ismét a Nemzeti Múzeumban. Január 7-én a XVI. és a XVII. század magyar ötvösremekeit mutatják be a közönségnek. □ SZABADTÉRI SZÍNPAD létesül a kisvárdai erődítmény megmaradt bástyái között. □ HÁROMSZÁZ külföldi cég hét hónap alatt 5 millió forint értékben vásárolt iparművészeti alkotásokat — főleg porcelánt — az ARTEX Váci utcai bemutatótermében. □ ÚJ PRATOLINI-REGÉNYT visznek filmre. Valerio Zurlini rendezi a Családi krónikát, amelynek főszerepét Marcello Mastroianni játssza. □ JANINE CHARRAT-t, a neves francia balerinát súlyos szerencsétlenség érte a párizsi televízió stúdiójában. Mialatt felkötötte balettcipőjét, feldöntött egy égő gyertyát, ruhája tüzet fogott, s pillanatok alatt valósággal fáklyaként égett. Mire segítségére siettek, a táncosnő már súlyos égési sebeket szenvedett. □ FISCHER ANNIE az új esztendő januárjában hosszabb vendégkörútra Amerikába utazik. Első koncertjét New Yorkban tartja. □ BUDAPEST története az emlékezés tükrében címmel készítette el a Budapesti Történeti Múzeum első színes diafilmjét. SJ KÖNYVEK Hans Boeck könyve Marxista etika és szocialista erkölcs címmel jelent meg. — Fábián Zoltán regénye, az ítélet 1944 augusztusában játszódik. — Szász Imre Szól a síp című történelmi regénye a kuruc szabadságharcnak állít emléket. — Nguyen Xuan Tram vietnami író könyve, a Börtön és fegyenctelep című , egy fiatal nő megdöbbentő beszámolója Dél- Vietnam börtönében töltött időkről.