Esti Hírlap, 1962. március (7. évfolyam, 50-77. szám)

1962-03-01 / 50. szám

VII. évfolyam, 50. szám Ára: 60 fillér 1962. március 1. csütörtök Ma honák nyilvánosságra a tripoli értekezlet döntéseit Derűlátás Párizsban ♦ Aggasztó helyzet az algériai városokban ♦ Az Humanité a hadsereg-szabotázsról Tripoli, február 28. Az Algériai Nemzeti Forra­dalmi Tanács kedden éjféltáj­ban befejezte hatnapos ülés­szakát. A tanácskozásról ma adnak ki hivatalos közleményt. A tanács tagjai az üléstermet elhagyva, semmiféle tájékozta­tást sem voltak hajlandók ad­ni megbeszélésük eredményé­ről, de abból, hogy mindnyá­jan mosolyogva és jókedvűen távoztak az ülésről, megfigyelők arra következtet­nek, hogy a hivatalos közle­mény a Svájcban, megtartott francia—algériai tárgyalások eredményének jóváhagyását fogja bejelenteni. Párizs, február 28. Tripoliból olyan hírek ér­keztek Párizsba, hogy az Al­gériai Nemzeti Forradalmi Ta­nács jóváhagyta a francia és algériai kormány képviselői között létrejött megállapodást. A hírt megkönnyebbülés­sel fogadták Franciaor­szágban. A francia sajtó örömmel üd­vözli az algériai nép képvise­lőinek döntését, amelynek hi­vatalos bejelentését szerdán délutánra várják. A francia kormány szer­dán De Gaulle elnökletével ülést tart, amey a francia—algériai zárótárgyalások előkészítésével és az aggasztó algériai helyzet­tel foglalkozik. Tuniszból ér­kezett jelentések szerint az algériai ideiglenes kor­mány ugyancsak szerdán, legkésőbb csütörtökön ül össze tuniszi székhelyén. Párizsi politikai körökben úgy vélik, hogy a francia—al­gériai zárótárgyalásokra — amelyeknek színhelye még nem ismeretes — a március 5-e körüli időpontban kerülhet sor. Mivel a tárgyalásokon még több nyitott kérdés vár tisztá­zásra, (MTI telefoto) főleg a fegyverszünetet követő átmeneti időszakkal, valamint az ideiglenes végrehajtó hata­lom összetételével kapcsolat­ban, a fegyverszüneti egyez­mény aláírására csak március 10-e és 15-e között lehet szá­mítani. A fegyverszünet közeli meg­kötésének reményével szem­ben az algériai városokban a (Folytatás az 5. oldalon) A nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel várja a francia-­algériai tárgyalások kimenetelét. Képünkön: Moha­med Jazid, az algériai ideiglenes kormány tájékoztatási minisztere (jobbról) egy újságíróval beszélget a Forradalmi Tanács tegnapi, alighanem történelmi jelentőségű ülése után. Szennyes háború Dél-Vietnamban Idézzük a Münchener Illust­rierte című nyugatnémet ké­peslap e képekhez írt szöve­gét: „A dél-vietnami szennyes háború szokatlan dokumentu­ma: Chris Kindahl riporter le­fényképezte, hogyan vernek le egy felkelőcsoportot. Ngo Dinh Diem, a „demokratikus” (az idézőjelet a nyugatnémet lap teszi hozzá. — A szerk.) Dél- Vietnam diktátor-elnöke nagy csapásra készül a Vietkong el­len. Tudja: ha nem sikerül neki a Vietkonggal, a kommu­nista felkelőkkel végeznie, akik országát tulajdonképpen kézben tartják, akkor napja véglegesen leáldozott.” Az első képen az amerikaiak által kiképzett Hai kapitány katonái lesből megrohanják a a fegyveres parasztok egy ti­zenhat tagú csoportját, s auto­mata fegyverekkel és a dzsun­gelben használatos bozótvágó késeikkel végeznek velük. Má­sik képünk Diemet, a gyűlölt diktátort mutatja, mögötte a családi uralom jelképeként balra egyik testvére Nhu, jobb­ra a másik tes­tvér, Tue, az ország katolikus érseke. Mindehhez fűzzük hozzá a következőket: akiket a Mün­chener Illustrierte „kommu­nista felkelőknek” nevez, azok a parasztság soraiból alakult fegyveres csapatok. A Viet­kong a Dél-Vietnam felszaba­dulásáért küzdő nemzeti front, amelyet a lakosság kilencven százaléka támogat a gyűlölt Diem-rendszerrel szemben. Kindahl fotoriporter nem örö­kítette meg azokat a csatákat, amelyekben a felkelők mérnek pusztító csapásokat Diem em­bereire. S ez a sokkal gyako­ribb — ezért a hisztérikus amerikai beavatkozás. Napirenden : az oktatási reform végrehajtása, a házkezelőség munkája Ma négy kerületben tartottak tanácsülést A főváros négy kerületében tartott ma ülést a tanács. A XII. kerületben a házkezelési igazgatóság tevékenységéről tárgyaltak. A kerület házkeze­lési igazgatósága jelentős nép­­gazdasági vagyonnal gazdálko­dik: több mint 2,5 milliárd fo­rint a lakóépületek értéke. A beszámoló jelentés megálla­pítja, hogy az utóbbi évek fo­lyamán javult a házkezelősé­­gek kapcsolata a lakossággal, évről évre több munkát vé­geztek el, s valamelyest csök­kent a javítások időtartama is. A házkezelési igazgatóság eré­lyes intézkedéseket tett, hogy minél jobban kielégítse a la­kosság igényeit: rosszul dolgo­zó, felelőtlenül ígérgető alkal­mazottait felelősségre vonta. A lakóbizottságok tevékeny munkája alapján mind keve­sebb a szocialista együttélés megsértésére vonatkozó pa­nasz. . Beszámoltak a tanácsülésen a lakóházfelújítás idei tervei­ről is. Befejezik az Alkotás ut­ca és a Nagyenyed utca sor­­tatarozását, a következő évek­ben megkezdik a Városmajor utca, a Krisztina körút és a Maros utca által határolt terü­let tömbtatarozását, valamint a Városmajor utca, a Maros utca és a Hajnóczy József ut­ca sortatarozását. A XIII. kerületi Tanács a kerületi népi ellenőrzési bizottság múlt évi munká­járól és idei terveiről, valamint a kerületi tanács ap­parátusának munkastílusáról tárgyalt. A XIV. kerületben a közös­ségi nevelés helyzetet tűzték a tanácsülés napirendjére. A ke­rület igen jó eredményeket ért el az oktatási reform elvei­nek megvalósításában: Zugló valamennyi iskolájában beve­zették már a gyakorlati fog­lalkozást. A gyakorlati oktatás erkölcsi-nevelő hatása máris érezhető. Szó esett a tanácsülésen a gyermekek túlterheléséről is. A gyermekek túlterhelésé­nek legfőbb oka a szülők hiúsága: sok szülő különböző külön­órákra, balettre, zenetanulásra, nyelvoktatásra kényszeríti gyermekét, akinek így alig jut ideje pihenésre, szórakozásra. A tanácsülés az oktatói mun­ka feltételeinek további javí­tását is szükségesnek tartotta: azt kérték, hogy építsenek egy-egy emeletet a Martos Flóra és a Kun Béla általános iskolára, hogy az így szerzett tantermek révén a középiskol . A XVII. kerületi Tanács a tái oktatás céljaira használ­­t tanácstagoknak a lakosság kó­­hassák az egyik általános iskol­­­­ében végzett munkájáról tár­sót.­s­gyalt. Erős katonai egységek őrzik a vietnami diktátor palotáját Saigon, február 28. Ngo Dinh Diem rendeletére harangok zúgnak és hálaadó ünnepségeket tartanak azért, hogy a dél-vietnami diktátor­nak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadástól. A harangok zúgása azonban nem hallgattathatja el a dél-vietna­mi nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgá­ló rendszerrel szemben. Sai­gonban az elnöki pa­lotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél-vietna­mi kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmá­val négy személy vesztette éle­tét és mintegy harmincan se­besültek meg. A sebesültek között van Diem sógornője is. Az AP közlése szerint has­ting amerikai nagykövet fel­kereste Diemet, s szerencsekí­­vánatait fejezte ki az elnök megmenekülése alkalmából. / Égi portyázó A hír még azokat is meg­lepte, akik megszokták a külpolitikai furcsaságokat: Ngo Dinh Diem dél-vietnami diktátor palotáját bombázták — a saját repülőgépei. ... Ngo Dinh Diem Viet­nam egyik legelőkelőbb föl­desúri családjából szárma­zott. A família nemzedékek óta buzgó katolikus — ezzel is bizonyítván, hogy a francia kolornalizmus hűséges ki­szolgálója a buddhista Viet­namban. A dúsgazdag man­darin összesen 28 éves, ami­kor a bábcsászár — valójá­ban a francia főkormányzó — az egyik tartomány kor­mányzójává nevezi ki. Ami­kor pedig az akkoriban meg­alakult Indokína Kommu­nista Pártja vezetésével An­námban hatalmas népfelkelés tör ki, a franciák az akkor 32 éves Diemet bízzák meg a vérbefoj­tásával: belügymi­niszterré nevezik ki. A miniszter úr sosem volt válogató® gazdáit illetően. Amikor a második világhá­ború alatt néhány japán „tu­rista” meglengette előtte a Felkelő Nap vezérletével megalakítandó nagy Kelet- Ázsia tervét, Diem bólintott és a japán titkosszolgálat dossziéiban szépen gyűltek az adatok. A fasizmus azonban össze­omlott, a győzelmes néphata­lom bírósága halálra ítéli Ngo Dinh Khoit, Diem test­vérét, aki mind a franciák, mind a japánok alatt Quang- Nam tartomány kormányzója volt. Az ítéletet végrehajtják és éppen ez az egyik oka an­nak, hogy az ugyancsak le­tartóztatott és ugyancsak gyűlölt Diemhez nagylelkű volt az új köztársaság: a hír­hedt família egyik tagja el­nyerte méltó büntetését, ad­junk lehetőséget a másiknak, hogy jóvátegyen valamit a bűneiből. Ma már tudjuk, hogyan élt ezzel a lehetőséggel ez a gátlástalan törtető. Mint mindig, ezúttal is megszima­tolta az új gazdát. Amikor a francia imperializmus össze­omlóban volt, a vietnami néphadsereg csapásai alatt. Diem már az amerikai New Jersey államban, Maryknoll városkában élt és gyakran felruccant Washingtonba, New Yorkba, hogy találkoz­zék patrónusaival, John Fos­ter Dulles-szll és azzal a Spel­­mann New York-i érsekkel, akiről közismert, hogy ér­deklődése messze túlnő a val­lási kereteken. Ezúttal sem csak egyházi okokból foglal­kozott a katolikus mandarin­nal. 1955. október 23-án Diem Dél-Vietnam elnöke lesz. A kolonializmusnak ez a kipró­bált ügynöke igazán elége­dett az új gazdával: a fran­ciák kiszolgálásával csak a belügyminiszterségig vihette, Washington viszont a legma­gasabb méltóságot adta neki. Cserébe a diktátor, persze, teljesítette feladatát, minden eszközzel az amerikai gazda­sági, politikai és katonai be­hatolás úttörője. Rezsimje nemzetközi statisztikák sze­rint az elmúlt hat év alatt 77 ezer embert gyilkolt meg politikai okokból. Az ország­ban 130 ezer politikai elítélt van. Ez a két szám azt jelen­ti, hogy a mintegy hatvan­ezer (!) tagból álló dél-viet­nami titkosrendőrség az or­szág minden ötvenedik lako­sát (beleértve a csecsemőket is) bántalmazta már valami­lyen formában. A partizántevékenység en­nek ellenére szüntelenül iz­mosodik és Max Clos, a Fi­garo riportere szerint „Diem apparátusa éjszaka már csak a megerősített nagyvárosok­ban jelent tényleges hatal­­mat”. Hogy a felkelő sereg, az úgynevezett Vietkong mennyire maga a dél-vietna­mi nép, arra jellemző, hogy csak a múlt év vége felé Die­­mék 112 alkalommal bombáz­ták Skyraider („Égi portyá­zó”) típusú amerikai gépeik­kel­­ a dél-vietnami falva­kat. S most ilyen „égi portyázók” bombázták az elnöki palotát, ezt pedig a fent ismertetett általános helyzet sem magya­rázza meg. Egy bizonyos: ez már a harmadik eset, hogy saját elnyomó gépezete is meg akarja semmisíteni a diktátort. Néhány évvel ez­előtt a Diem repülőgépét kí­sérő négy vadászgép egyike — tehát a legközelebbi test­őrség! — gépfegyvertüzet nyitott az elnöki gépmadár­ra. 1960. november 11-én ej­tőernyősök és tengerészek tá­madták meg az elnöki palo­tát. Mi rejlik tehát a hadse­regben levő elégedetlenség mögött? Alighanem az, hogy egy, Diemnél nem kevésbé jobboldali, de kevésbé gyű­lölt és ügyesebb diktátort szeretnének az elnöki szék­ben látni. Mi tartja akkor nyeregben a világnak ezt az egyik leg­népszerűtlenebb emberét? Szinte kizárólag Washington, amely ugyan ismeri Diem korlátait, de úgy érzi, ha el­mozdítaná az elnököt, a vál­tozások olyan lavinája indul­hatna meg, amelyre a Fehér Házban és a State Depart­­mentben gondolni is rossz. Joseph Alsop, az egyik legismertebb amerikai pub­licista ezt így fogalmaz­za meg: „Ha a Diem-rezsim nem is a legideálisabb so­rompó a kommunista behato­lás (értsd: a nemzeti felsza­badító mozgalom) útjában, mégis csak sorompó.” Ezúttal azonban ismét be­bizonyosodott, hogy a diktá­tor, akinek életére harmad­szor törnek saját katonái is, reménytelenül korhadt so­rompó. Harmat Endre

Next