Esti Hírlap, 1962. március (7. évfolyam, 50-77. szám)
1962-03-01 / 50. szám
VII. évfolyam, 50. szám Ára: 60 fillér 1962. március 1. csütörtök Ma honák nyilvánosságra a tripoli értekezlet döntéseit Derűlátás Párizsban ♦ Aggasztó helyzet az algériai városokban ♦ Az Humanité a hadsereg-szabotázsról Tripoli, február 28. Az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács kedden éjféltájban befejezte hatnapos ülésszakát. A tanácskozásról ma adnak ki hivatalos közleményt. A tanács tagjai az üléstermet elhagyva, semmiféle tájékoztatást sem voltak hajlandók adni megbeszélésük eredményéről, de abból, hogy mindnyájan mosolyogva és jókedvűen távoztak az ülésről, megfigyelők arra következtetnek, hogy a hivatalos közlemény a Svájcban, megtartott francia—algériai tárgyalások eredményének jóváhagyását fogja bejelenteni. Párizs, február 28. Tripoliból olyan hírek érkeztek Párizsba, hogy az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács jóváhagyta a francia és algériai kormány képviselői között létrejött megállapodást. A hírt megkönnyebbüléssel fogadták Franciaországban. A francia sajtó örömmel üdvözli az algériai nép képviselőinek döntését, amelynek hivatalos bejelentését szerdán délutánra várják. A francia kormány szerdán De Gaulle elnökletével ülést tart, amey a francia—algériai zárótárgyalások előkészítésével és az aggasztó algériai helyzettel foglalkozik. Tuniszból érkezett jelentések szerint az algériai ideiglenes kormány ugyancsak szerdán, legkésőbb csütörtökön ül össze tuniszi székhelyén. Párizsi politikai körökben úgy vélik, hogy a francia—algériai zárótárgyalásokra — amelyeknek színhelye még nem ismeretes — a március 5-e körüli időpontban kerülhet sor. Mivel a tárgyalásokon még több nyitott kérdés vár tisztázásra, (MTI telefoto) főleg a fegyverszünetet követő átmeneti időszakkal, valamint az ideiglenes végrehajtó hatalom összetételével kapcsolatban, a fegyverszüneti egyezmény aláírására csak március 10-e és 15-e között lehet számítani. A fegyverszünet közeli megkötésének reményével szemben az algériai városokban a (Folytatás az 5. oldalon) A nemzetközi közvélemény feszült figyelemmel várja a francia-algériai tárgyalások kimenetelét. Képünkön: Mohamed Jazid, az algériai ideiglenes kormány tájékoztatási minisztere (jobbról) egy újságíróval beszélget a Forradalmi Tanács tegnapi, alighanem történelmi jelentőségű ülése után. Szennyes háború Dél-Vietnamban Idézzük a Münchener Illustrierte című nyugatnémet képeslap e képekhez írt szövegét: „A dél-vietnami szennyes háború szokatlan dokumentuma: Chris Kindahl riporter lefényképezte, hogyan vernek le egy felkelőcsoportot. Ngo Dinh Diem, a „demokratikus” (az idézőjelet a nyugatnémet lap teszi hozzá. — A szerk.) Dél- Vietnam diktátor-elnöke nagy csapásra készül a Vietkong ellen. Tudja: ha nem sikerül neki a Vietkonggal, a kommunista felkelőkkel végeznie, akik országát tulajdonképpen kézben tartják, akkor napja véglegesen leáldozott.” Az első képen az amerikaiak által kiképzett Hai kapitány katonái lesből megrohanják a a fegyveres parasztok egy tizenhat tagú csoportját, s automata fegyverekkel és a dzsungelben használatos bozótvágó késeikkel végeznek velük. Másik képünk Diemet, a gyűlölt diktátort mutatja, mögötte a családi uralom jelképeként balra egyik testvére Nhu, jobbra a másik testvér, Tue, az ország katolikus érseke. Mindehhez fűzzük hozzá a következőket: akiket a Münchener Illustrierte „kommunista felkelőknek” nevez, azok a parasztság soraiból alakult fegyveres csapatok. A Vietkong a Dél-Vietnam felszabadulásáért küzdő nemzeti front, amelyet a lakosság kilencven százaléka támogat a gyűlölt Diem-rendszerrel szemben. Kindahl fotoriporter nem örökítette meg azokat a csatákat, amelyekben a felkelők mérnek pusztító csapásokat Diem embereire. S ez a sokkal gyakoribb — ezért a hisztérikus amerikai beavatkozás. Napirenden : az oktatási reform végrehajtása, a házkezelőség munkája Ma négy kerületben tartottak tanácsülést A főváros négy kerületében tartott ma ülést a tanács. A XII. kerületben a házkezelési igazgatóság tevékenységéről tárgyaltak. A kerület házkezelési igazgatósága jelentős népgazdasági vagyonnal gazdálkodik: több mint 2,5 milliárd forint a lakóépületek értéke. A beszámoló jelentés megállapítja, hogy az utóbbi évek folyamán javult a házkezelőségek kapcsolata a lakossággal, évről évre több munkát végeztek el, s valamelyest csökkent a javítások időtartama is. A házkezelési igazgatóság erélyes intézkedéseket tett, hogy minél jobban kielégítse a lakosság igényeit: rosszul dolgozó, felelőtlenül ígérgető alkalmazottait felelősségre vonta. A lakóbizottságok tevékeny munkája alapján mind kevesebb a szocialista együttélés megsértésére vonatkozó panasz. . Beszámoltak a tanácsülésen a lakóházfelújítás idei terveiről is. Befejezik az Alkotás utca és a Nagyenyed utca sortatarozását, a következő években megkezdik a Városmajor utca, a Krisztina körút és a Maros utca által határolt terület tömbtatarozását, valamint a Városmajor utca, a Maros utca és a Hajnóczy József utca sortatarozását. A XIII. kerületi Tanács a kerületi népi ellenőrzési bizottság múlt évi munkájáról és idei terveiről, valamint a kerületi tanács apparátusának munkastílusáról tárgyalt. A XIV. kerületben a közösségi nevelés helyzetet tűzték a tanácsülés napirendjére. A kerület igen jó eredményeket ért el az oktatási reform elveinek megvalósításában: Zugló valamennyi iskolájában bevezették már a gyakorlati foglalkozást. A gyakorlati oktatás erkölcsi-nevelő hatása máris érezhető. Szó esett a tanácsülésen a gyermekek túlterheléséről is. A gyermekek túlterhelésének legfőbb oka a szülők hiúsága: sok szülő különböző különórákra, balettre, zenetanulásra, nyelvoktatásra kényszeríti gyermekét, akinek így alig jut ideje pihenésre, szórakozásra. A tanácsülés az oktatói munka feltételeinek további javítását is szükségesnek tartotta: azt kérték, hogy építsenek egy-egy emeletet a Martos Flóra és a Kun Béla általános iskolára, hogy az így szerzett tantermek révén a középiskol . A XVII. kerületi Tanács a tái oktatás céljaira használt tanácstagoknak a lakosság kóhassák az egyik általános iskolében végzett munkájáról társót.sgyalt. Erős katonai egységek őrzik a vietnami diktátor palotáját Saigon, február 28. Ngo Dinh Diem rendeletére harangok zúgnak és hálaadó ünnepségeket tartanak azért, hogy a dél-vietnami diktátornak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadástól. A harangok zúgása azonban nem hallgattathatja el a dél-vietnami nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszerrel szemben. Saigonban az elnöki palotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél-vietnami kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmával négy személy vesztette életét és mintegy harmincan sebesültek meg. A sebesültek között van Diem sógornője is. Az AP közlése szerint hasting amerikai nagykövet felkereste Diemet, s szerencsekívánatait fejezte ki az elnök megmenekülése alkalmából. / Égi portyázó A hír még azokat is meglepte, akik megszokták a külpolitikai furcsaságokat: Ngo Dinh Diem dél-vietnami diktátor palotáját bombázták — a saját repülőgépei. ... Ngo Dinh Diem Vietnam egyik legelőkelőbb földesúri családjából származott. A família nemzedékek óta buzgó katolikus — ezzel is bizonyítván, hogy a francia kolornalizmus hűséges kiszolgálója a buddhista Vietnamban. A dúsgazdag mandarin összesen 28 éves, amikor a bábcsászár — valójában a francia főkormányzó — az egyik tartomány kormányzójává nevezi ki. Amikor pedig az akkoriban megalakult Indokína Kommunista Pártja vezetésével Annámban hatalmas népfelkelés tör ki, a franciák az akkor 32 éves Diemet bízzák meg a vérbefojtásával: belügyminiszterré nevezik ki. A miniszter úr sosem volt válogató® gazdáit illetően. Amikor a második világháború alatt néhány japán „turista” meglengette előtte a Felkelő Nap vezérletével megalakítandó nagy Kelet- Ázsia tervét, Diem bólintott és a japán titkosszolgálat dossziéiban szépen gyűltek az adatok. A fasizmus azonban összeomlott, a győzelmes néphatalom bírósága halálra ítéli Ngo Dinh Khoit, Diem testvérét, aki mind a franciák, mind a japánok alatt Quang- Nam tartomány kormányzója volt. Az ítéletet végrehajtják és éppen ez az egyik oka annak, hogy az ugyancsak letartóztatott és ugyancsak gyűlölt Diemhez nagylelkű volt az új köztársaság: a hírhedt família egyik tagja elnyerte méltó büntetését, adjunk lehetőséget a másiknak, hogy jóvátegyen valamit a bűneiből. Ma már tudjuk, hogyan élt ezzel a lehetőséggel ez a gátlástalan törtető. Mint mindig, ezúttal is megszimatolta az új gazdát. Amikor a francia imperializmus összeomlóban volt, a vietnami néphadsereg csapásai alatt. Diem már az amerikai New Jersey államban, Maryknoll városkában élt és gyakran felruccant Washingtonba, New Yorkba, hogy találkozzék patrónusaival, John Foster Dulles-szll és azzal a Spelmann New York-i érsekkel, akiről közismert, hogy érdeklődése messze túlnő a vallási kereteken. Ezúttal sem csak egyházi okokból foglalkozott a katolikus mandarinnal. 1955. október 23-án Diem Dél-Vietnam elnöke lesz. A kolonializmusnak ez a kipróbált ügynöke igazán elégedett az új gazdával: a franciák kiszolgálásával csak a belügyminiszterségig vihette, Washington viszont a legmagasabb méltóságot adta neki. Cserébe a diktátor, persze, teljesítette feladatát, minden eszközzel az amerikai gazdasági, politikai és katonai behatolás úttörője. Rezsimje nemzetközi statisztikák szerint az elmúlt hat év alatt 77 ezer embert gyilkolt meg politikai okokból. Az országban 130 ezer politikai elítélt van. Ez a két szám azt jelenti, hogy a mintegy hatvanezer (!) tagból álló dél-vietnami titkosrendőrség az ország minden ötvenedik lakosát (beleértve a csecsemőket is) bántalmazta már valamilyen formában. A partizántevékenység ennek ellenére szüntelenül izmosodik és Max Clos, a Figaro riportere szerint „Diem apparátusa éjszaka már csak a megerősített nagyvárosokban jelent tényleges hatalmat”. Hogy a felkelő sereg, az úgynevezett Vietkong mennyire maga a dél-vietnami nép, arra jellemző, hogy csak a múlt év vége felé Diemék 112 alkalommal bombázták Skyraider („Égi portyázó”) típusú amerikai gépeikkel a dél-vietnami falvakat. S most ilyen „égi portyázók” bombázták az elnöki palotát, ezt pedig a fent ismertetett általános helyzet sem magyarázza meg. Egy bizonyos: ez már a harmadik eset, hogy saját elnyomó gépezete is meg akarja semmisíteni a diktátort. Néhány évvel ezelőtt a Diem repülőgépét kísérő négy vadászgép egyike — tehát a legközelebbi testőrség! — gépfegyvertüzet nyitott az elnöki gépmadárra. 1960. november 11-én ejtőernyősök és tengerészek támadták meg az elnöki palotát. Mi rejlik tehát a hadseregben levő elégedetlenség mögött? Alighanem az, hogy egy, Diemnél nem kevésbé jobboldali, de kevésbé gyűlölt és ügyesebb diktátort szeretnének az elnöki székben látni. Mi tartja akkor nyeregben a világnak ezt az egyik legnépszerűtlenebb emberét? Szinte kizárólag Washington, amely ugyan ismeri Diem korlátait, de úgy érzi, ha elmozdítaná az elnököt, a változások olyan lavinája indulhatna meg, amelyre a Fehér Házban és a State Departmentben gondolni is rossz. Joseph Alsop, az egyik legismertebb amerikai publicista ezt így fogalmazza meg: „Ha a Diem-rezsim nem is a legideálisabb sorompó a kommunista behatolás (értsd: a nemzeti felszabadító mozgalom) útjában, mégis csak sorompó.” Ezúttal azonban ismét bebizonyosodott, hogy a diktátor, akinek életére harmadszor törnek saját katonái is, reménytelenül korhadt sorompó. Harmat Endre