Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1962-06-25 / 147. szám
CSAPOLÁS Hetvenfokos melegben Hullámzik az acéltenger A martinászok ügyessége A porszürke, bokrokkal szegett utcákról — ilyen neveik vannak: Hengermű út, Kokilla út, Vízlágyító út — betérve a magas csarnokba, először ez hökkent meg: egész sáros lesz a cipőm, mert felöntötték itt a földet... Miért? Mert váltás volt kettőkor, s a hőségben fáradt munkások locsolással próbálták elűzni társaiktól a meleget, hogy kevesebb legyen a gondjuk... Meleg, meleg!... 120 tonnás üst A kokillacsarnok ez: vasfolyosó vezet az oldalán, s rajta kék szemüvegüket sapkájukhoz tűző férfiak járnak-kelnek .— öntik a vörösen folyó acélt... E cikit fákba öntik, hatalmas, 120 tonnás üstből, amelyet daru hoz el a martinkemencékre. A lélegzetállító mutatványnak nem ez a vége. — Biztosak a dolgukban ők — mondja a munkát irányító mérnök. — Régen volt itt utoljára baleset... A meleg? Hatvan-hetven fok... Természetes, hogy ezekben a napokban nehezebb helytállni... Nagyot fúj a kemence Nehezebb, mondják a martinászok is. Hanem azért ezt válaszolják: megszoktuk ... — Kezdődhet a mangánadagolás — hangzik egy vezényszó, amire lapátos emberek járulnak a kemence öt ajtaja elé, hogy bedobják a nyersvasba az egyik acéllá nemesítő ércet: a nehéz mangándarabokat... Borostásképnek valarmenynyien. — Ja kérem, ez a mi legfőbb „védőövünk": a szakáll. Ha leborotválnánk, sima arccal állnánk a kemencéhez, jobban megperzselődnénk... Ezért vesszük fel a kabátot, a sapkát, meg a bakancsot is... Hirtelen nagyot fúj a kemence, lángnyelv csap ki ajtajából, s visszaránt a főolvasztár. Vagy húsz méternyi ugyan a távolság, de... — ... néha idáig is elér a láng... Mi már tudjuk, hogy ilyenkor nem tanácsos itt megállni... Amikor lecsillapszik a sistergés, elém tartja kék szemüvegét. — Nézze csak . _ Eltartod a szemüveget — újra az előbbi, sűrű vörös fátyol hull eléd. — Másfél óra múlva csapolunk — mondja a főolvasztár, aki biztos érzékkel tudja megállapítani, vajon megfelelő-e az adagolás, lágy lesz-e az öntvény és így tovább. Egy adag lecsapolásához van ugyan általánosan elfogadott idő, ám sok mindenen — főleg a martinászok ügyességén — múlik, hogyan lehet azt megrövidíteni. A ,,lehúzó"csarnokban azt hinné az ember, már könynyebb a munka, hiszen tágas, szellős ez a csarnok, ahová — vékonyszálú vasvázak alá — betolatják a kofeillákból a vasúti kocsikat, hogy leválaszszák az öntvényt. — Könnyű? Figyelje, az a munkás felmegy, átöleli a forró kokilla két oldalát, hogy beakaszthassa a daru láncát... Amikor levegőbe emeli a daru a kokillát, földre hull belőle a megkötött öntvény... Végül is osztályozzák, mágnesdaruval másik vagonba rakják az acéldarabokat, s mehet a Lőrinci Hengerműbe, vagy Csepelre ... Híd lesz belőle vagy gép? A dunaújvárosi martinászok ezt már nem tudják. Jön a kohóból az újabb nyersvas és hamarosan kiélt a főolvasztár: — Csapolás! K. N. Híd, gép lesz belőle A kemence vakító fehéren izzó belsejébe szabad szemmel nem tudnál bepillantani, de a varázslatos védőszerszámmal olyat látsz, amit sohasem felejtesz el... Tengert, a szemüvegen át kéken, 1800 fokon háborgó tengert figyelhetsz... Háborog a folyékony acél, hullámai tarajosak és hangja, ez a zúgó, sistergő hang... Teljesítette féléves tervét a Dunai Vasmű Martin acélműve A Dunai Vasmű Martin Acélműve négy nappal ezetttt befejezte első féléves tervét. A kongresszusi vállalások figyelembe vételével előírt 257 ezer tonna acélt a mai napig 105,8 százalékra teljesítették túl, vagyis már 264 ezer tonnánál tartanak a dunaújvárosi martinászok, akiknek minőségi munkája is eléri a világszínvonalat. Képünkön: Béres János öntőbrigádja kobillákba ereszti az acélt. (MTI fotó : Mező felv.) Az első emeletes budai ház Paticsfal, cölöp, vesszőfonat Földszintes királyi palota — Létrán a toronyba Magyarországon a városi lakóépületek többsége a XIX. és a XX. századból való. Kevés emeletes épület maradt fenn a XVII. századból. A tatárjárás előtt cölöpökre állított és vesszőfonattal készített paticsfalú házak épültek 2x2 méteres alapterületű szobával. Az első magyar királyok korszakában még nem lehetett szó emeletes házakról, sőt, III. Béla is földszintes királyi palotát épített Esztergomban. A veszedelmesebb helyeken 4—5 emeletes lakótornyot emeltek, ilyen a visegrádi híres Salamon-torony. Ezek az építmények biztos menedéket nyújtó erődítések voltak, s lépcső helyett létrán kellett megmászni az emeleteket. Budán a régi okiratok tanúsága szerint a XIV. században épülhettek először emeletes lakóházak. Rendkívül értékes felfedezés: az Úri utca 31-es szám alatt Zsigmond-korabeli kétemeletes lakóházat találtak, amelynek homlokzatából is sok részlet fennmaradt. Ez volt feltehetően az első kétemeletes lakóépület Magyarországon. A mintegy 600 éves gótikus ház tulajdonosairól semmit sem tudunk. Tekintse meg Üzemi Konyhak BÚTORVÁSÁRUNKAT IX., Tűzoltó utca 14. szám Nagyfogyasztók! alatti BÚTORRAKTÁRUNKBAN! FEJTETT KOMBINÁLT SZEKRÉNYEK ZÖLDBORSÓ hálók, A HÉT MINDEN ULO- ES NAPJÁRA RENDELHETŐ. FEKVŐ_ _ GARNITÚRÁK IM kg-on felüli rendelést helybe szállítunk, és egyéb, különféle bútorok , , nagy választékban vásárol Földművesszövetkezetek Budapesti Értékesítő hatok. Vállalat Nyitvatartás: 12—19 óráig, IX., Nagyvásártelep szombaton 8—12 óráig Telefon: 338—770 BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. Országjáró buszok statisztikája A most befejeződött tanév iskolai autóbuszkirándulásain 92 ezer kis utas összesen több mint 727 ezer kilométert tett meg. Diákokkal 2530 országjáró busz telt meg, a kirándulások időtartama 1 5 nap között váltakozott. A rekordszámot májusban érték el: 42 ezer tanuló összesen 364 ezer kilométert utazott. A gyermekek több napos utaknál az éjszakákat turistaházakban, szállodákban töltötték. Pécsett az erőmű központi fűtéses, hidegmeleg vízzel ellátott munkásszállásának öt épületében 220 gyermek pihenhetett. (MTI) Csak fel kel melegíteni... A Győri Hűtőipari Vállalattól újfajta készételt rendelt az11 Belkereskedelmi Minisztérium. A celofánnal burkolt, alumíniumfólia tálba csomagolt ételt csak fel kell melegíteni. A választék: egyelőre paprikáscsirke galuskával és burgonyapürével, lecsó sertéshússal, tarhonyával és burgonyakörettel, sült sertésborda rizottóval és burgonyakörettel, göngyölt sertésszelet zsírban sült burgonyával és rizottóval. A próba sütés-főzés megkezdődött, és július végére elkészül az első vagon étel. (MTI) Ipartörténeti múzeum Ipartörténeti múzeum felállítását tervezik az egykori telkibányai kőedénygyár épületében. A száz esztendősnél régibb, ipartörténetileg is rendkívül érdekes házban gyűjtik össze és mutatják be a Zempléni hegyvidékeken egykoron működő különböző üzemek készítményeit. Száz pici csikóhal A tengerek egyik különös állata az apró termetű csikóhal. A kis, függőlegesen úszó testen a lóéhoz hasonló fej van. Mesterséges környezetben ritkán szaporodik, s ha igen, akkor is egy-két utóddal. Most a budapesti Állatkertben száz pici újszülött csikóhal úszkál, különleges medencében. Az akvárium tudományos dolgozói igyekeznek felnevelni a kényes apróságokat, s ezért teljesen elkülönítve tartják őket Ilyen nagyszámú csikóhal-szaporulat még nem fordult elő. A halacskák nem ikrából kelnek, hanem anyjuk a testéhez tapasztva hordozza a kicsinyeket kifejlődésükig. Világrajöttükkor így már a „felnőtt” csikóhalak tökéletes, miniatűr másai. FENT ÉS LENT Ez a ház ugyancsak a Rákóczi tér sarkán áll: az előbbi ház földszintje ez, elhanyagolt portálokkal, volt üzletekkel. Minden reggel sokan látják ezt, fent a ház szépen rendbehozott homlokzatát, lent az elhanyagolt portálsort. Pesten divatos betegség, hogy a házakat felül rendbe teszik, alul úgy hagyják, ahogy volt. Jó lenne már egyszers mindenkorra a ház aljától a tetejéig kifogástalan, egész munkát végezni. Ez a szépen tatarozott ház a Rákóczi tér sarkán áll, éppen szemben a piaccal. Minden reggel sokan látják, hogy az építők újabb, szépen festett házzal gazdagították a fővárost. Kellemes látvány. (Bozsan feäveteäe® NEM LEHET TÉVEDNI A névtelenek — A figyelem, a hivatás, a felelősség ■— A szárnyaktól a futóművekig A műtőben — Vigyázni a kerékre A cirkusz kupolájában Nevük nem volt még tudósításokban, munkájukat is csak közvetlen környezetük ismeri, híres emberek. Pedig naponta emberélet van a kezükben. A repülőgépszerelő A repülőgépszerelő magas, nyugodt férfi. Huszonkilenc éves. 1950-ben elvégezte a repülőipari-tanuló iskolát, azóta megszakítás nélkül a Ferihegyi repülőtéren dolgozik. Őt és társait soha nem látják az utasok, pedig addig nem ülhetnek a gépbe, amíg a fürge, ügyes kezek négyzetcentiméterenként meg nem vizsgálnak, végig nem kopogtatnak mindent a szárnyaktól a futóművekig. — Mi ebben a munkában a legfárasztóbb? — A felelősség. Itt nem lehet tévedni, s nem lehet a tévedést jóvátenni. Hallatlan figyelmet és fegyelmet, tökéletes idegzetet és szaktudást követel ez a szakma, amelyről sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán van. — És a legszebb? Kimutat a repülőtérre. IL— 18-as száguld az ég felé, vékony fehér csík a végtelen kékségben. — Ez. Ott látom a munkám a levegőben. A repülőgépszerelő nem is olyan régen ismert motorcsónak-versenyző volt. Nevére — Gombik Gyula — a sportág hívei talán még emlékeznek. Már nem versenyez. Miért? — Kétéves kislányom van. Féltem magam. Az I. számú sebészeti klinika műtője. Kék csempefalak, gépek és műszerek, a szekrényekben csipeszek, szikék és fogók. Ma nincs műtét, a sarkig tárt ablakon át zuhog a fény, a kertben rigó fütyül. A főműtősnő (patyolatfehér köpeny, rövidre vágott haj, aranykeretes szemüveg) elmondja, hogy 1946-ban még tanítónő volt Vas megyében. Egyszer — mint a Vöröskereszt önkéntes munkatársa — végignézett egy más műtétet és otthagyta a katedrát. Kétéves nővérképző iskola, majd a műtősképzői tanfolyam után került a klinikára, 1950-ben. Azóta átlagban heti tizenöt-húsz műtétnél asszisztál. Ha tizenöt műtétet számítunk egy héten, tizenkét év alatt: 9360 operáció! Vajon hány beteg gondolt arra, hogy életéért, egészségéért nemcsak a sebésznek, az orvosoknak, hanem Dávid Éva főműtősnőnek is hálával tartozik? Gépszerűen pontos, villámgyors mozdulataiért, amelyekkel az operatőr kezébe adja a műszert, mindent felmérő, a beteg legparányibb rezdülését is számon tartó figyelméért. — Ez a hivatásom... A főműtősnőt háromszor operálták. Legutóbb alig féléve. Talán ez is az oka, hogy annyira együttérez a betegekkel. A vonatlakatos A vonatlakatos az Arlbergexpresszben ül, a Keleti pályaudvar egyik külső vágányán. Hosszú nyelű kalapácsát, amellyel minden érkező és induló szerelvényt végigkopogtat, térde közé fogja. Higgadt, csendes ember, munkatársai is úgy hívják: a csendes Bajor Gábor. Húsz éve dolgozik a MÁV- nál. Munkaideje reggel hét órától délután hatig, vagy hat órától reggel hétig tart. Egy műszak alatt 25—26 szerelvény fékberendezését, ütközőit, nyomállványát és futóművét vizsgálja, ellenőrzi. — Mi lenne, ha egyszer gosadatlanul végezné munkáját? Homlokát ráncolja. — Nagy baj. — Mire kel leginkább ügyelni? — A kerekekre. Ha meglazul a kerékabroncs, a kerék is laza lesz, könnyen kisiklik a szerelvény. — Volt már ilyen eset? — A bukaresti gyors egyszer laza kerékkel futott be. Mielőtt továbbment volna Párizsba, észrevettük a hibát. — Itt, a pályaudvaron szoríotta-e meg utas? — Nem kérem. Soha. A porondmester A porondmesterrel a cirkusz kupolájában beszélgetek, tizennyolc méterrel a porond felett, egy szál deszkán. Meleg van. Körülöttünk vastraverzek,, acélhuzalok, csavarok, merevítők. A porondmester a mélység fölött lóg, s a trapéz kötését vizsgálja. Közben beszél. — Ez is az én munkám. Képzelje el, mi lenne, ha szám közben meglazulna egy csavar. — Megtörtént már? — Még soha. De olyan már volt, hogy az artista lezuhant. Az utolsó pillanatban mellédobtam a kötéllétrát. A földtől két méterre elkapta. Visszamászik hozzám. — Az összes műszaki berendezésért, általában az előadások zavartalan lefolyásáért én és társaim felelünk. Bármennyire is különösen hangzik, a porondmester nem volt artista, hanem cipész. Segédmunkásként került ide tíz évvel ezelőtt. Azóta bejárta fél Európát, artisták százai adták a szó szoros értelmében kezébe életüket. De az ő beosztása sem veszélytelen. Másfél éve a Benneweis Cirkusz előadásán asztalt vitt be a porondra, s amikor kifelé ment, Csita, a majom a lábába harapott. Úgy tett, mintha ez is a számhoz tartozna. Hadonászott, fintorgott, a közönség a hasát fogta a nevetéstől. Kint összeesett, mentők vitték el, hetekig feküdt a kórházban. Lent, a porondon zsonglőr gyakorol. Egy óra múlva előadás. Taps csattan majd a nézőtéren, csillogó ruhás artistákat ünnepel a közönség, hátul pedig, a színészbejárónál, a homályba húzódva, ott áll helyén Burgus Lajos, a porondmester. Balogh László A f te er ■ er er fomutosno