Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1962-06-19 / 142. szám

Két világhírű művész halálára Hétfőn elhunyt két világhírű művész: Alfred Cortot és Hein­rich Schlussnuss. Korunk egyik legnagyobb zongoraművészét vesztette el a zenei világ Alfred Cortot-val. A svájci származású francia zongorista tagja volt annak a nagyszerű triónak, amely a kamarazenének szerzett a nem­zetközi hangversenypódiumo­­kon óriási hitelt. Ebben a trió­ban Jacques Thibaut hegedült, s néhány évvel ezelőtt repülő­­szerencsétlenség áldozata lett­, Pablo Casals gordonkázott és Cortot zongorázott. Cortot többször járt Budapesten is és fen­tversenyezett nálunk. 85 éves volt. A berlini Operaház fényko­­rának baritonistája, a két vi­lágháború közötti időszak ün­nepelt énekese, Heinrich Schlussnuss 74 éves korában hunyt el. Zengő hangú, kiváló megjelenésű, elsőrangú színé­szi készséggel rendelkező mű­vész volt, Wagner, Verdi mű­veinek hivatott tolmácsolója, a német dalirodalom remekeinek pompás előadója Schlussnuss többször vendégszerepelt Bu­dapesten. (K. K.) JELENET A PÁRDUCBÓL Szicíliában Visconti rendező megkezdte Tomassi di Inmpe­­dusa Párduc című regényéből készülő film forgatá­sát. A főszereplők: Burt Lancaster, Alain Delon, Claudia Cardinale. Kép­ünkön: csatajelenet a filmből. VILLÁMLEXIKON FRANCIA VENDÉGEINKRŐL Ma este az Izabella téri Ma­gyar Színházban francia szín­­társulat játszik. A Marie Bell Színház szólaltatja meg Jean Racine Phedre című ötfelvoná­­sos tragédiáját. A színháztör­ténelemből tudjuk, hogy Ra­cine­­kora két nagy színésznőjé­nek maga tanította be Phedre Szerepét. A párizsi Comédie Francaise, a franciák nemzeti Színháza azóta is őrzi ezeket a hagyományokat. Már a színi­iskolában, az ottani tanárok fezt a racini felfogást plántál­ják a növendékekbe. Egy-egy nagy színésznő, mint amilyen Marie Bell is, egy-egy új vo­nással gazdagítják a szerepfor­málást. Marie Bell 1900-ban szüle­tett. A nagy tragika 1929-ben tett a Comédie Francaise tagja. Azóta tiszteletbeli tagja. A franciák nemzeti színházában az a szokás, hogy a rendes ta­gok részesei a jövedelemnek. Bizonyos idő után jogaik fenn­tartásával elhagyhatják az in­tézetet. Marie Bell évekig ve­zető színésznője volt az együt­tesnek, de néhány évvel ezelőtt áttette működésének színhe­lyét a Gymnase Színházba, és azóta is ott játszik. A klasszi­kus darabokat, így Phedre-t, Berenice-t állandóan műsoron tartja, közben modern darabo­kat is játszik, legutóbb csak­nem ezer előadást ért el A jó leves című darabbal. Az a tár­sulat, amellyel Budapesten lép fel, a Francia Művészeti Szö­vetség és a Művészeti és Iro­dalmi Főigazgatóság védelme alatt 12 évvel ezelőtt alakult az ő vezetésével. Legutóbb Bulgáriában vendégszerepel­tek és készülnek a Szovjet­unióba. A művésznő már járt Magyarországon. A Vígszín­házban lépett fel a Comédie Francaise társulatával. A Du­­vivier rendezte Táncrend című filmjére sokan emlékezhetnek. Jacques Dacquine, Marie Bell partnere most 39 éves. A Comédie Francaise neveltje, Maurice Escande neves jel­lemszínész tanítványa. Évekig dolgozott együtt Jean-Louis Barrault-val. Kristóf Károly sír lánc Bűnügyi történet magyarul beszélő NDK-filmen 14 éven alul nem ajánlott Bemutató: június 21. FESZTIVÁL UTÁN Jegyzetek az öntevékeny irodalmi színpadokról AMIKOR NÉHÁNY ESZ­TENDEJE megalakult Buda­pesten az Irodalmi Színpad, majd utána az Egyetemi Szín­pad, sokan azt hitték, hogy a színpadi eszközökkel ékített versmondás csak az értelmiség egy szűk körének szellemi cse­megéje lesz. Ma már több mint négyszáz öntevékeny iro­dalmi színpad működik az or­szágban, többségükben fizikai dolgozók részvételével. Termé­szetesen egy termelőszövetke­zet, egy kisvárosi ipari tanuló­otthon vagy akár egy budapes­ti nagyüzem irodalmi színpa­da nem azonos azzal, amit az említett két színpad jelent, s azt sem mondhatni, hogy az irodalmi színpadok mozgalmát csupán a versek, művészi ér­tékű jelenetek és irodalmi ora­tóriumok fővárosi kőszínházai ihlették és ihletik meg. De ezek a csoportok nem csupán nevet kölcsönöztek az Irodalmi Színpadtól, s nem csupán a háborúellenes és an­tifasiszta témák iránti érdek­lődést kapták és kapják az egyetemitől. Tatabányai bá­nyászoktól hallottuk, hogy amikor a helyi irodalmi szín­pad bemutatót tart, a nehéz munkát végző hallgatóság ugyanazzal a fesztelen — és mégis ünnepies — érdeklődés­sel várja azt, mint a pesti diákok, amikor azt hallják, hogy legközelebb egy izgalmas Dürrenmatt-jelenetet, egy újonnan lefordított Jevtusen­­ko-verset adnak elő az Egyete­mi Színpadon. „Mér sznob­jetink is vannak e” — mondotta mosolyogva (de egy kicsit büszkén) a tiszakécskei ipari tanulók irodalmi színpadának egyik rendezője. ..A Kortársat, az Új írást, a Modern Könyv­tár köteteit azóta olvassák a községben, amióta irodalmi színpad van”. FESZTIVÁL ALATTI és utáni értékelő vitákon sok szó esett arról: nincs-e kárára az irodalmi színpadok nagy bur­jánzása a színjátszó mozga­lomnak? Mert­­kétségkívül vannak helyek, ahol ez az új forma valóban kiszorította a hagyományos öntevékeny szín­játszást. Ám végül a vitázók­­nak is meg kellett állapodniok abban, amit az élet mutat, bi­zonyít, igazol: az igazán jó, igazán népszerű színjátszó­­csoportoknak nem ártanak az irodalmi színpadok. Sok he­lyütt „békés egymás mellett élés” van, vannak azonban olyan helyek is, ahol az 1956 után megszűnt öntevékeny színjátszást semmiképpen sem lehetett újra megindítani, az irodalmi színpad viszont vonz­za a közönséget, sőt, új — az­előtt semmiféle kulturális rendezvényre nem járó — em­bereket is becsalogat a néző­térre. A SZOT MŰVELŐDÉSI HÁZÁNAK irodalmi színpada mellett a debreceni ifjúsági színpad aratta a legnagyobb sikert a fesztiválon. A Nicolas Guillen verseiből, megzenésí­tett dalaiból összeválogatott műsor egy sajátos , nálunk még mindig nem eléggé „fel­fedezett” kultúrát, egy nagy költő korszerűen népi hangját, a felszabadult Kuba friss ere­jét közvetítette. Külön értéket reprezentált az előadók köz­vetlensége, az, hogy a rendezés nem törekedett semmiféle hó­­kusz-pókuszra. Verseket és dalokat szerető fiatal munká­sokat és diákokat láttunk a színpadon, s nem külön­böző fényjátékokat, mester­kélten mozgatott szereplőket. Egyes rendezők viszont — a fesztiválon és azon kívül is — nyilvánvalóan abból a szán­dékából, hogy valami újat csi­náljanak, a szövegeket egy ki­csit háttérbe szorítják a szce­nika javára. Pedig a vers, a szöveg, az irodalom a fősze­replő! A színpadtechnikának is a vers jobb, elmélyültebb él­vezését és megértését kell szol­gálnia. Ezt az egyszerű igazsá­got egyeseknek még meg kell tanuln­iok... A FESZTIVÁL tegnapi ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKE­LÉSÉN valaki „komor béke­­harc”-ról beszélt, mármint ar­ról, hogy a békeharc eszméjét népszerűsítő műsorok egy ré­sze nyomott, tragikus, elkese­rítő. Az illetőnek igaza van. Egyes irodalmi színpadok a béke ellen mesterkedik lelep­lezését és az emberiséget fe­nyegető veszélynek megmuta­tását hisztérikus sikollyá tor­zítják. Pedig a békeharc lé­nyegét hamisítja meg az, aki nem villantja fel a harc bizta­tó távlatát, „a nem ködösítő, nagy reménységet“’. A veszély is, a remény is megszülte a maga nagyszerű költészetét, s ahogy korunk legjelentősebb költői műveiben mindkettő egyszerre jelentkezik, úgy kell óvni egy békével kapcsolatos irodalmi műsort mind a hamis illúziókba, mind a gyászos ja­­jongatásba való elbillenéstől. Az irodalmi színpadokat oko­san, korszerűen, tapintatosan patronáló Népművészeti Inté­zet képviselői többször is han­goztatták: nem akarnak sem tematikai, sem metodikai re­cepteket adni. Ez így helyes. Az igazán sikerült műsorok — és természetesen nemcsak a „békeműsorok" — megfele­lő népszerűsítésével, további termékeny vitákkal, a televí­zióban rendezendő mintabe­­mutatókkal kell elérni, hogy a minőségi fejlődés az irodalmi színpadok berkeiben szinkron­ba kerüljön a mennyiségi gya­rapodással Antal Gábor Az Országos Filharmónia közli, hogy Dean Dixon helyett —­ aki betegsége miatt lemondta a Káro­lyi kerti hangversenyeit — FRAN­CO CAPUANA, az Olasz Állami Stagione karnagya vezényli június 25. és 26-án Verdi­ Requiemjét. A Fővárosi Nagycirkusz Igazga­tósága közli, hogy június 30-án, szombaton délután fél négy órai, és este fél nyolc órai előadása a július elsején bemutatásra kerü­lő „CIRKUSZ REVÜ” műszaki előkészítése miatt elmarad. A je­gyeket a megváltási helyen visz­­szaváltják, vagy bármelyik előbbi „CIRKUSZ TURMIX” előadásra érvényesítik. Pesold Ferenc új regénye Tizenöt deka kenyér Újpest után Kőbánya. A 30- as évek válságoktól terhes évei után 1945 üresgyomrú, de nagy szándékú hónapjai. A színhely, az idő változott, de most, má­sodik regényében is az az igény vezette Pesold Ferenc tollát, hogy krónikása legyen a magyar munkásélet közel­múltjának. Olyan krónikás, aki nem kíváncsi idegenként, vagy rokonszenvező érdeklődőként tájékozódott tények, esemé­nyek, gondolatok után, hanem maga is végigélte hősei életét, s ez természetszerűen nagyon jótékonyan hat. Pestre döcögő személyvonat tetején indul hazafelé a béke első májusában Pintér Bandi­, a Tizenöt deka kenyér fősze­replője. Háta mögött politikai kínvallatások, lágerélet­ olda­lán egy leány, előtte a romok fölé álmodott jövő. Amikor el­búcsúzunk a lánytól és a fiú­tól a regény utolsó oldalán, már készen van valami ebből a jövőből. Nem könnyen rak­ták maguk köré az új élet fa­lait; sárgaborsó, olajba sült ke­nyér, munka, vita, küzdelem és ismét csak munka volt az építés ára. Arra a nagy dolog­ra vállalkozott az író, hogy számot adjon, milyen erők szülték, milyen emberek te­remtették az újjáépítés csodá­ját. A válasz egyszerű és igaz: hétköznapi munkásemberek, gyakran kicsinyes torzsalkodá­sok közepette, néha hamis il­lúziókkal terhelten, de mindig jókedélyűen, mert egy valamit megértettek ebből a csodálatos tavaszból; itt az első alkalom, hogy maguk szabják meg éle­tük további esztendeinek út­jait. Sokat beszélnek a közösségi élet gondjairól a regény hősei, mint ahogy akkor a valóság­ban is tették azt a hősök élő modelljei, de beszédükből nem hiányzik a jóízű munkáshumor sem. Jellemüket azonban nem­csak a dialógusok, hanem tet­teik is megszabják. Különösen jól sikerült a deportálásból visszatért főszereplő leány és a gyár főmérnökének a korra annyira jellemző ér­telmiségi problémákat magába sűrítő figurája. A főszereplő Pintér Bandi a regény elején érdekes, izgalmas hősként mu­tatkozik be, később azonban mintha háttérbe szorulna a ki­boruló cselekményben. Rajta kívül még egyik-másik hőse jellemének teljes kibontásával adósunk marad az író, aki azonban nagyon érzékletesen vázolja fel az egész munkásko­lónia­­ társadalmi hátterét, amely előtt a Pintér-család élete zajlik. Pesold Ferenc stí­lusának legszimpatikusabb vo­nása a kitűnő hangulatteremtő erő. Mint első regényében, most ebben a másodikban is legerősebb oldala a környezet, a tárgyak, a szituációk rend­kívül plasztikus leírása. Képei, hasonlatai nagy erővel teszik mozgalmassá az embereket kö­rülvevő holt világot. Ez a stílus élvezetes olvasmánnyá teszi a lassan történelemmé váló hősi korszak első hónapjainak re­gényét, mely első ízben próbál­kozik a magyar irodalomban számot adni a felszabadulás utáni munkásélet első hétköz­napjairól. Bernáth László □ PATACHICH IVÁNNAL beszélgettünk. „Szombaton kez­dődött Halléban a hagyomá­nyos nemzetközi Händel-fesz­­tivál, amelyen a halléi karmes­ter nélküli kamarazenekar elő­adja vonósszerenádomat is. E művemnek az NDK-ban ez lesz az első bemutatója.” □ PÉCSI SÁNDOR önálló estjére készül a televízió. A nyár folyamán önálló műsor­ral szerepel a képernyőn a Tö­­rőcsik Mari—Bodrogi Gyula színészházaspár is. A BARTÓK hanglemezre felvett négy zeneművét, amely most jelent meg Londonban, a kritika az elragadtatás hangján fogadta. A négy zene­mű, az I. számú hegedűkon­cert — amit Geyer Stefi, a ki­váló hegedűművésznő még 1958-ban Bázelben játszott le­mezre; az V. és a VI. kvartett, valamint az 1939-ben írt Di­vertimento; utóbbi művek a Végh-kvartett interpretálásá­ban. □ A RÁDIÓBAN BEFEJE­ZŐDTEK három Lehár-ope­­rett — Drótostót, Cigányszere­lem. Három grácia — zenei felvételei. A főszerepeket Kol­­tay Valéria, Németh Marika, Udvardy Tibor és Külkey László énekli. A Rádiózene­kart Sebestyén László vezény­li. Nagy szerep — kis szerep Negyven éve színpadon — Beszélgetés Teli Sándorral öreg, részeges, vidéki ripa­­csot hoznak föl a sarki kocs­mából a gengszterek főnökük­nek, Arturo Uinak. A leendő diktátor leckét akar venni tő­le a vezéri pózokból. A vén­ember a feladattól s homályos színészemlékeitől megmámoro­­sodva, néhány percre kiemel­kedik kábulatából. Antonius szerepébe képzeli magát, ko­pott ballonja szárnyát tóga­ként átveti a vállán, fölcsap­ja viharvert, ősz fejét, és „elő­játszik” a diktátornak. Ez Brecht drámájának né­hány perces jelenete. A Szí­nész alakítójának, Peti Sán­dornak e néhány perc áll rendelkezésére, hogy megcsil­lantson egy hátborzongatóan tragikomikus figurát. Nem kulcsszerep, mégis nehéz elfe­lejteni, mert az epizódalakítás­ban is a teljességre törekszik — ezen az estén épp úgy, mint a megelőző sok ezer előadá­son ... Mióta is? Éppen negy­ven éve. — A mai Corvin helyén állt az Apolló Kabaré, ahol négy évtizede elkezdtem a pályámat — mondja Peti Sándor. — Ró­zsahegyi színésziskolájában ta­nultam, s drámai színészként képzeltem a jövőmet: a hu­mort akkor ifjonti fővel nem éreztem a nagy emberi mély-­ ségek kifejezésére méltónak. De már a vizsgaelőadáson is humoros szerepet osztottak rám. S miközben később las­san megbarátkoztam szerepkör­­ömmel, a tömérdek komikus és tragikomikus figura elját­­szása során jöttem rá, hogy humort is csak erős drámai felkészültséggel lehet jól csi­nálni. — Azt az ismert színházi mondást, mely szerint nincs kis szerep, csak kis színész — én módosítanám. Kis szerep is lehet jó vagy rossz, épp úgy, mint a nagy, gyakorlatban azonban az igazság az, hogy a szerzők zöme a nagy szerepet írja meg jobban. S a színészé­nek, aki nem jut időről időre nagy szerephez is, kevesebb esélye van képességei bebizo­nyítására. Negyvenéves szí­­nészpályám megadta nekem néhány esetben ennek a bizor­nyításnak a lehetőségét —z utoljára a Svejk szerepében. S szeretném remélni, hogy a hátralevő évek is tartogatnak a számomra hasonló nagy le­­hetőségeket. — A Jókai Színházban i­r­galmas, újszerű kísérletezések­­ részvevői vagyunk. Sohasem azok a szerepek vonzottak a legjobban, amelyekben „min­den meg van írva”,, hanem ami teret hagy a fantáziának is, éppúgy az olyan előadást érzem izgalmasnak és korsze­rűnek, ami a közönség képze­lőerejét is bevonja az élmény­be. Ezért szeretem például a jelzett díszleteket az agyondí­szített színpadok helyett. A múltról kérdezzük, s ő mindig újra a jövőre kanya­rodik: csupa várakozás, kíván­csiság, munkakedv. Kívánunk a jubilánsnak még sok szép szerepet! (ti.) RÁDIÓMŰSOR •JÜNIUS 19 — KEDD KOSSUTH: 15.00: Hírek — 15.10: Román forradalmi dalok — 15.25: „Tele Pest”. Pászt Róbert szatirikus műsora — 15.40: Verbunkosok — 16.05: Szóljon hozzá! — 16.25: Da­lok és hangszerszólók — 16.55: Mű­sorismertetés — 17.00: Hírek — 17.15: Ewe Roswell és Georg Oisz énekel, a Jean Scapio zenekar ját­szik — 18.05: Az Ifjúsági Rádió műsora — 18.25: Birgit Nilsson és Jussi Björling énekel — 19.05: A Szabó-család — 19.35: Szórakoztató népi muzsika — 19.54: Mese — 20.00: Esti Krónika — 20.25: Új tánczenei felvételek — 21.00: Kop­­jások. Folytatásos rádiójáték — 21.30: Bartók: III. zongoraverseny — 22.00: Hírek — 22.15: Mai szem­mel — 22.25: Éneklő hegedűk­­* 23.05: Kamarazene — 23.35 : Dal­­lal, tánccal a világ körül — 24.00: Hírek — 6.l6: Éji zene. PETŐFI: 15.10: Repülőgyíkok, repülőha­­lak. Előadás — 15.25: Wagner, Siegfried — zárójelenet — 16.00: Hírek — 16.05: Könnyűzene —■ 16.35: Küldetés. Mongo Betl kame­­runi író regényének ismertetése —­ 16.55: Szimfonikus táncok — 17.50: Időszerű nemzetközi kérdések­­* 18.00: Hírek — 18.05: Tánczene 18.28: „Boldog békeidők’*. Jaros­­law Hasek szatíráiból és humo­reszkjeiből összeállítás — 19.00: Hírek — 19.05: Massenet és Debus­sy társaságában — 19.35: Részle­tek Nedval: Lengyelvér c. operett­­jéből — 20.10: A Szécsi vonósné­gyes hangversenye a stúdióban — 20.35: Édes anyanyelvünk — 20.40: Falurádió — 21.00: Hírek — 21.05: Lehár-est — 21.45: Gyermeknevelés — 22.00: Tánczene — 22.20: Dvor­­zsák — 23.00: Hírek. JÚ­NIUS 20. — SZERDA KOSSUTH: 5.00: Falurádió — 5.30: Hírek —* 5.40: Zenés műsor — 6.20: Orvosi tanácsok — 6.40: Hírdetőoszlop — 7.00: Hírek — 7.10: Új könyvek — 7.30: Színházak és mozik műsora — 8.00: Műsorismertetés — 8.10: Mai szerzők operettjeiből — 9.00: Tüskevár. II. A Gyermekrádí* Műsora — 9.20: Franck: Zongora­trió — 10.00: Hírek — 10.10: Napi­renden — 10.15: Lukács István cimbalmozik, Mursi Sámuel furu­lyázik — 10.35: Találkozás. Félix Piz Rodriguez kubai író elbeszélé­se — 10.55: Bartók: III. zongora­­verseny — 11.25: A Szabó-család — 12.00: Hírek — 12.15: Szórakoztató zene — 13.05: A Rádió jogi műsora — 13.20: Táncdalok — 14.08: Úti­­jegyzetek. Petőfi Sándor írásaiból — 14.20: Kamarazene — 15.00: Hí­rek — 15.10: Aranyhíd. Lipták Gá­bor meséje — 15.30: Szív küldi. PETŐFI: 6.00: Hírek — 6.25: Színházak és hangversenyek műsora — 6.30: Torna — 6.40: Reggeli zene — 8.00: Hírek — 14.00: Időjárás és vizás­­lásjelentés — 14.15: Karádi népda­­lók — 14.39: Az Ifjúsági Rádió műsora — 15.00: Bruckner: IV. (Esz-dúr) szimfónia — 16.00: Hírek*

Next