Esti Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 127-152. szám)
1962-06-19 / 142. szám
Két világhírű művész halálára Hétfőn elhunyt két világhírű művész: Alfred Cortot és Heinrich Schlussnuss. Korunk egyik legnagyobb zongoraművészét vesztette el a zenei világ Alfred Cortot-val. A svájci származású francia zongorista tagja volt annak a nagyszerű triónak, amely a kamarazenének szerzett a nemzetközi hangversenypódiumokon óriási hitelt. Ebben a trióban Jacques Thibaut hegedült, s néhány évvel ezelőtt repülőszerencsétlenség áldozata lett, Pablo Casals gordonkázott és Cortot zongorázott. Cortot többször járt Budapesten is és fentversenyezett nálunk. 85 éves volt. A berlini Operaház fénykorának baritonistája, a két világháború közötti időszak ünnepelt énekese, Heinrich Schlussnuss 74 éves korában hunyt el. Zengő hangú, kiváló megjelenésű, elsőrangú színészi készséggel rendelkező művész volt, Wagner, Verdi műveinek hivatott tolmácsolója, a német dalirodalom remekeinek pompás előadója Schlussnuss többször vendégszerepelt Budapesten. (K. K.) JELENET A PÁRDUCBÓL Szicíliában Visconti rendező megkezdte Tomassi di Inmpedusa Párduc című regényéből készülő film forgatását. A főszereplők: Burt Lancaster, Alain Delon, Claudia Cardinale. Képünkön: csatajelenet a filmből. VILLÁMLEXIKON FRANCIA VENDÉGEINKRŐL Ma este az Izabella téri Magyar Színházban francia színtársulat játszik. A Marie Bell Színház szólaltatja meg Jean Racine Phedre című ötfelvonásos tragédiáját. A színháztörténelemből tudjuk, hogy Racinekora két nagy színésznőjének maga tanította be Phedre Szerepét. A párizsi Comédie Francaise, a franciák nemzeti Színháza azóta is őrzi ezeket a hagyományokat. Már a színiiskolában, az ottani tanárok fezt a racini felfogást plántálják a növendékekbe. Egy-egy nagy színésznő, mint amilyen Marie Bell is, egy-egy új vonással gazdagítják a szerepformálást. Marie Bell 1900-ban született. A nagy tragika 1929-ben tett a Comédie Francaise tagja. Azóta tiszteletbeli tagja. A franciák nemzeti színházában az a szokás, hogy a rendes tagok részesei a jövedelemnek. Bizonyos idő után jogaik fenntartásával elhagyhatják az intézetet. Marie Bell évekig vezető színésznője volt az együttesnek, de néhány évvel ezelőtt áttette működésének színhelyét a Gymnase Színházba, és azóta is ott játszik. A klasszikus darabokat, így Phedre-t, Berenice-t állandóan műsoron tartja, közben modern darabokat is játszik, legutóbb csaknem ezer előadást ért el A jó leves című darabbal. Az a társulat, amellyel Budapesten lép fel, a Francia Művészeti Szövetség és a Művészeti és Irodalmi Főigazgatóság védelme alatt 12 évvel ezelőtt alakult az ő vezetésével. Legutóbb Bulgáriában vendégszerepeltek és készülnek a Szovjetunióba. A művésznő már járt Magyarországon. A Vígszínházban lépett fel a Comédie Francaise társulatával. A Duvivier rendezte Táncrend című filmjére sokan emlékezhetnek. Jacques Dacquine, Marie Bell partnere most 39 éves. A Comédie Francaise neveltje, Maurice Escande neves jellemszínész tanítványa. Évekig dolgozott együtt Jean-Louis Barrault-val. Kristóf Károly sír lánc Bűnügyi történet magyarul beszélő NDK-filmen 14 éven alul nem ajánlott Bemutató: június 21. FESZTIVÁL UTÁN Jegyzetek az öntevékeny irodalmi színpadokról AMIKOR NÉHÁNY ESZTENDEJE megalakult Budapesten az Irodalmi Színpad, majd utána az Egyetemi Színpad, sokan azt hitték, hogy a színpadi eszközökkel ékített versmondás csak az értelmiség egy szűk körének szellemi csemegéje lesz. Ma már több mint négyszáz öntevékeny irodalmi színpad működik az országban, többségükben fizikai dolgozók részvételével. Természetesen egy termelőszövetkezet, egy kisvárosi ipari tanulóotthon vagy akár egy budapesti nagyüzem irodalmi színpada nem azonos azzal, amit az említett két színpad jelent, s azt sem mondhatni, hogy az irodalmi színpadok mozgalmát csupán a versek, művészi értékű jelenetek és irodalmi oratóriumok fővárosi kőszínházai ihlették és ihletik meg. De ezek a csoportok nem csupán nevet kölcsönöztek az Irodalmi Színpadtól, s nem csupán a háborúellenes és antifasiszta témák iránti érdeklődést kapták és kapják az egyetemitől. Tatabányai bányászoktól hallottuk, hogy amikor a helyi irodalmi színpad bemutatót tart, a nehéz munkát végző hallgatóság ugyanazzal a fesztelen — és mégis ünnepies — érdeklődéssel várja azt, mint a pesti diákok, amikor azt hallják, hogy legközelebb egy izgalmas Dürrenmatt-jelenetet, egy újonnan lefordított Jevtusenko-verset adnak elő az Egyetemi Színpadon. „Mér sznobjetink is vannak e” — mondotta mosolyogva (de egy kicsit büszkén) a tiszakécskei ipari tanulók irodalmi színpadának egyik rendezője. ..A Kortársat, az Új írást, a Modern Könyvtár köteteit azóta olvassák a községben, amióta irodalmi színpad van”. FESZTIVÁL ALATTI és utáni értékelő vitákon sok szó esett arról: nincs-e kárára az irodalmi színpadok nagy burjánzása a színjátszó mozgalomnak? Mertkétségkívül vannak helyek, ahol ez az új forma valóban kiszorította a hagyományos öntevékeny színjátszást. Ám végül a vitázóknak is meg kellett állapodniok abban, amit az élet mutat, bizonyít, igazol: az igazán jó, igazán népszerű színjátszócsoportoknak nem ártanak az irodalmi színpadok. Sok helyütt „békés egymás mellett élés” van, vannak azonban olyan helyek is, ahol az 1956 után megszűnt öntevékeny színjátszást semmiképpen sem lehetett újra megindítani, az irodalmi színpad viszont vonzza a közönséget, sőt, új — azelőtt semmiféle kulturális rendezvényre nem járó — embereket is becsalogat a nézőtérre. A SZOT MŰVELŐDÉSI HÁZÁNAK irodalmi színpada mellett a debreceni ifjúsági színpad aratta a legnagyobb sikert a fesztiválon. A Nicolas Guillen verseiből, megzenésített dalaiból összeválogatott műsor egy sajátos , nálunk még mindig nem eléggé „felfedezett” kultúrát, egy nagy költő korszerűen népi hangját, a felszabadult Kuba friss erejét közvetítette. Külön értéket reprezentált az előadók közvetlensége, az, hogy a rendezés nem törekedett semmiféle hókusz-pókuszra. Verseket és dalokat szerető fiatal munkásokat és diákokat láttunk a színpadon, s nem különböző fényjátékokat, mesterkélten mozgatott szereplőket. Egyes rendezők viszont — a fesztiválon és azon kívül is — nyilvánvalóan abból a szándékából, hogy valami újat csináljanak, a szövegeket egy kicsit háttérbe szorítják a szcenika javára. Pedig a vers, a szöveg, az irodalom a főszereplő! A színpadtechnikának is a vers jobb, elmélyültebb élvezését és megértését kell szolgálnia. Ezt az egyszerű igazságot egyeseknek még meg kell tanulniok... A FESZTIVÁL tegnapi ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSÉN valaki „komor békeharc”-ról beszélt, mármint arról, hogy a békeharc eszméjét népszerűsítő műsorok egy része nyomott, tragikus, elkeserítő. Az illetőnek igaza van. Egyes irodalmi színpadok a béke ellen mesterkedik leleplezését és az emberiséget fenyegető veszélynek megmutatását hisztérikus sikollyá torzítják. Pedig a békeharc lényegét hamisítja meg az, aki nem villantja fel a harc biztató távlatát, „a nem ködösítő, nagy reménységet“’. A veszély is, a remény is megszülte a maga nagyszerű költészetét, s ahogy korunk legjelentősebb költői műveiben mindkettő egyszerre jelentkezik, úgy kell óvni egy békével kapcsolatos irodalmi műsort mind a hamis illúziókba, mind a gyászos jajongatásba való elbillenéstől. Az irodalmi színpadokat okosan, korszerűen, tapintatosan patronáló Népművészeti Intézet képviselői többször is hangoztatták: nem akarnak sem tematikai, sem metodikai recepteket adni. Ez így helyes. Az igazán sikerült műsorok — és természetesen nemcsak a „békeműsorok" — megfelelő népszerűsítésével, további termékeny vitákkal, a televízióban rendezendő mintabemutatókkal kell elérni, hogy a minőségi fejlődés az irodalmi színpadok berkeiben szinkronba kerüljön a mennyiségi gyarapodással Antal Gábor Az Országos Filharmónia közli, hogy Dean Dixon helyett — aki betegsége miatt lemondta a Károlyi kerti hangversenyeit — FRANCO CAPUANA, az Olasz Állami Stagione karnagya vezényli június 25. és 26-án Verdi Requiemjét. A Fővárosi Nagycirkusz Igazgatósága közli, hogy június 30-án, szombaton délután fél négy órai, és este fél nyolc órai előadása a július elsején bemutatásra kerülő „CIRKUSZ REVÜ” műszaki előkészítése miatt elmarad. A jegyeket a megváltási helyen viszszaváltják, vagy bármelyik előbbi „CIRKUSZ TURMIX” előadásra érvényesítik. Pesold Ferenc új regénye Tizenöt deka kenyér Újpest után Kőbánya. A 30- as évek válságoktól terhes évei után 1945 üresgyomrú, de nagy szándékú hónapjai. A színhely, az idő változott, de most, második regényében is az az igény vezette Pesold Ferenc tollát, hogy krónikása legyen a magyar munkásélet közelmúltjának. Olyan krónikás, aki nem kíváncsi idegenként, vagy rokonszenvező érdeklődőként tájékozódott tények, események, gondolatok után, hanem maga is végigélte hősei életét, s ez természetszerűen nagyon jótékonyan hat. Pestre döcögő személyvonat tetején indul hazafelé a béke első májusában Pintér Bandi, a Tizenöt deka kenyér főszereplője. Háta mögött politikai kínvallatások, lágerélet oldalán egy leány, előtte a romok fölé álmodott jövő. Amikor elbúcsúzunk a lánytól és a fiútól a regény utolsó oldalán, már készen van valami ebből a jövőből. Nem könnyen rakták maguk köré az új élet falait; sárgaborsó, olajba sült kenyér, munka, vita, küzdelem és ismét csak munka volt az építés ára. Arra a nagy dologra vállalkozott az író, hogy számot adjon, milyen erők szülték, milyen emberek teremtették az újjáépítés csodáját. A válasz egyszerű és igaz: hétköznapi munkásemberek, gyakran kicsinyes torzsalkodások közepette, néha hamis illúziókkal terhelten, de mindig jókedélyűen, mert egy valamit megértettek ebből a csodálatos tavaszból; itt az első alkalom, hogy maguk szabják meg életük további esztendeinek útjait. Sokat beszélnek a közösségi élet gondjairól a regény hősei, mint ahogy akkor a valóságban is tették azt a hősök élő modelljei, de beszédükből nem hiányzik a jóízű munkáshumor sem. Jellemüket azonban nemcsak a dialógusok, hanem tetteik is megszabják. Különösen jól sikerült a deportálásból visszatért főszereplő leány és a gyár főmérnökének a korra annyira jellemző értelmiségi problémákat magába sűrítő figurája. A főszereplő Pintér Bandi a regény elején érdekes, izgalmas hősként mutatkozik be, később azonban mintha háttérbe szorulna a kiboruló cselekményben. Rajta kívül még egyik-másik hőse jellemének teljes kibontásával adósunk marad az író, aki azonban nagyon érzékletesen vázolja fel az egész munkáskolónia társadalmi hátterét, amely előtt a Pintér-család élete zajlik. Pesold Ferenc stílusának legszimpatikusabb vonása a kitűnő hangulatteremtő erő. Mint első regényében, most ebben a másodikban is legerősebb oldala a környezet, a tárgyak, a szituációk rendkívül plasztikus leírása. Képei, hasonlatai nagy erővel teszik mozgalmassá az embereket körülvevő holt világot. Ez a stílus élvezetes olvasmánnyá teszi a lassan történelemmé váló hősi korszak első hónapjainak regényét, mely első ízben próbálkozik a magyar irodalomban számot adni a felszabadulás utáni munkásélet első hétköznapjairól. Bernáth László □ PATACHICH IVÁNNAL beszélgettünk. „Szombaton kezdődött Halléban a hagyományos nemzetközi Händel-fesztivál, amelyen a halléi karmester nélküli kamarazenekar előadja vonósszerenádomat is. E művemnek az NDK-ban ez lesz az első bemutatója.” □ PÉCSI SÁNDOR önálló estjére készül a televízió. A nyár folyamán önálló műsorral szerepel a képernyőn a Törőcsik Mari—Bodrogi Gyula színészházaspár is. A BARTÓK hanglemezre felvett négy zeneművét, amely most jelent meg Londonban, a kritika az elragadtatás hangján fogadta. A négy zenemű, az I. számú hegedűkoncert — amit Geyer Stefi, a kiváló hegedűművésznő még 1958-ban Bázelben játszott lemezre; az V. és a VI. kvartett, valamint az 1939-ben írt Divertimento; utóbbi művek a Végh-kvartett interpretálásában. □ A RÁDIÓBAN BEFEJEZŐDTEK három Lehár-operett — Drótostót, Cigányszerelem. Három grácia — zenei felvételei. A főszerepeket Koltay Valéria, Németh Marika, Udvardy Tibor és Külkey László énekli. A Rádiózenekart Sebestyén László vezényli. Nagy szerep — kis szerep Negyven éve színpadon — Beszélgetés Teli Sándorral öreg, részeges, vidéki ripacsot hoznak föl a sarki kocsmából a gengszterek főnöküknek, Arturo Uinak. A leendő diktátor leckét akar venni tőle a vezéri pózokból. A vénember a feladattól s homályos színészemlékeitől megmámorosodva, néhány percre kiemelkedik kábulatából. Antonius szerepébe képzeli magát, kopott ballonja szárnyát tógaként átveti a vállán, fölcsapja viharvert, ősz fejét, és „előjátszik” a diktátornak. Ez Brecht drámájának néhány perces jelenete. A Színész alakítójának, Peti Sándornak e néhány perc áll rendelkezésére, hogy megcsillantson egy hátborzongatóan tragikomikus figurát. Nem kulcsszerep, mégis nehéz elfelejteni, mert az epizódalakításban is a teljességre törekszik — ezen az estén épp úgy, mint a megelőző sok ezer előadáson ... Mióta is? Éppen negyven éve. — A mai Corvin helyén állt az Apolló Kabaré, ahol négy évtizede elkezdtem a pályámat — mondja Peti Sándor. — Rózsahegyi színésziskolájában tanultam, s drámai színészként képzeltem a jövőmet: a humort akkor ifjonti fővel nem éreztem a nagy emberi mély- ségek kifejezésére méltónak. De már a vizsgaelőadáson is humoros szerepet osztottak rám. S miközben később lassan megbarátkoztam szerepkörömmel, a tömérdek komikus és tragikomikus figura eljátszása során jöttem rá, hogy humort is csak erős drámai felkészültséggel lehet jól csinálni. — Azt az ismert színházi mondást, mely szerint nincs kis szerep, csak kis színész — én módosítanám. Kis szerep is lehet jó vagy rossz, épp úgy, mint a nagy, gyakorlatban azonban az igazság az, hogy a szerzők zöme a nagy szerepet írja meg jobban. S a színészének, aki nem jut időről időre nagy szerephez is, kevesebb esélye van képességei bebizonyítására. Negyvenéves színészpályám megadta nekem néhány esetben ennek a bizornyításnak a lehetőségét —z utoljára a Svejk szerepében. S szeretném remélni, hogy a hátralevő évek is tartogatnak a számomra hasonló nagy lehetőségeket. — A Jókai Színházban irgalmas, újszerű kísérletezések részvevői vagyunk. Sohasem azok a szerepek vonzottak a legjobban, amelyekben „minden meg van írva”,, hanem ami teret hagy a fantáziának is, éppúgy az olyan előadást érzem izgalmasnak és korszerűnek, ami a közönség képzelőerejét is bevonja az élménybe. Ezért szeretem például a jelzett díszleteket az agyondíszített színpadok helyett. A múltról kérdezzük, s ő mindig újra a jövőre kanyarodik: csupa várakozás, kíváncsiság, munkakedv. Kívánunk a jubilánsnak még sok szép szerepet! (ti.) RÁDIÓMŰSOR •JÜNIUS 19 — KEDD KOSSUTH: 15.00: Hírek — 15.10: Román forradalmi dalok — 15.25: „Tele Pest”. Pászt Róbert szatirikus műsora — 15.40: Verbunkosok — 16.05: Szóljon hozzá! — 16.25: Dalok és hangszerszólók — 16.55: Műsorismertetés — 17.00: Hírek — 17.15: Ewe Roswell és Georg Oisz énekel, a Jean Scapio zenekar játszik — 18.05: Az Ifjúsági Rádió műsora — 18.25: Birgit Nilsson és Jussi Björling énekel — 19.05: A Szabó-család — 19.35: Szórakoztató népi muzsika — 19.54: Mese — 20.00: Esti Krónika — 20.25: Új tánczenei felvételek — 21.00: Kopjások. Folytatásos rádiójáték — 21.30: Bartók: III. zongoraverseny — 22.00: Hírek — 22.15: Mai szemmel — 22.25: Éneklő hegedűk* 23.05: Kamarazene — 23.35 : Dallal, tánccal a világ körül — 24.00: Hírek — 6.l6: Éji zene. PETŐFI: 15.10: Repülőgyíkok, repülőhalak. Előadás — 15.25: Wagner, Siegfried — zárójelenet — 16.00: Hírek — 16.05: Könnyűzene —■ 16.35: Küldetés. Mongo Betl kameruni író regényének ismertetése — 16.55: Szimfonikus táncok — 17.50: Időszerű nemzetközi kérdések* 18.00: Hírek — 18.05: Tánczene 18.28: „Boldog békeidők’*. Jaroslaw Hasek szatíráiból és humoreszkjeiből összeállítás — 19.00: Hírek — 19.05: Massenet és Debussy társaságában — 19.35: Részletek Nedval: Lengyelvér c. operettjéből — 20.10: A Szécsi vonósnégyes hangversenye a stúdióban — 20.35: Édes anyanyelvünk — 20.40: Falurádió — 21.00: Hírek — 21.05: Lehár-est — 21.45: Gyermeknevelés — 22.00: Tánczene — 22.20: Dvorzsák — 23.00: Hírek. JÚNIUS 20. — SZERDA KOSSUTH: 5.00: Falurádió — 5.30: Hírek —* 5.40: Zenés műsor — 6.20: Orvosi tanácsok — 6.40: Hírdetőoszlop — 7.00: Hírek — 7.10: Új könyvek — 7.30: Színházak és mozik műsora — 8.00: Műsorismertetés — 8.10: Mai szerzők operettjeiből — 9.00: Tüskevár. II. A Gyermekrádí* Műsora — 9.20: Franck: Zongoratrió — 10.00: Hírek — 10.10: Napirenden — 10.15: Lukács István cimbalmozik, Mursi Sámuel furulyázik — 10.35: Találkozás. Félix Piz Rodriguez kubai író elbeszélése — 10.55: Bartók: III. zongoraverseny — 11.25: A Szabó-család — 12.00: Hírek — 12.15: Szórakoztató zene — 13.05: A Rádió jogi műsora — 13.20: Táncdalok — 14.08: Útijegyzetek. Petőfi Sándor írásaiból — 14.20: Kamarazene — 15.00: Hírek — 15.10: Aranyhíd. Lipták Gábor meséje — 15.30: Szív küldi. PETŐFI: 6.00: Hírek — 6.25: Színházak és hangversenyek műsora — 6.30: Torna — 6.40: Reggeli zene — 8.00: Hírek — 14.00: Időjárás és vizáslásjelentés — 14.15: Karádi népdalók — 14.39: Az Ifjúsági Rádió műsora — 15.00: Bruckner: IV. (Esz-dúr) szimfónia — 16.00: Hírek*