Esti Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 153-178. szám)

1962-07-21 / 170. szám

VÉDELMET KÉRÜNK! Igen, védelmet kérünk a TV kizárólag saját bemuta­tóra vásárolt külföldi filmjei ellen. Eddig csak tréfálkoz­tunk erről — mi, TV-nézők —, de a csütörtök esti adás után most már komolyan kell beszélnünk a dologról. Ha ugyanis a mozikban va­lamilyen filmet játszanak, arról az emberek tájékozta­tást kapnak a lapok filmkri­tikáiból. Ha nem is mindig tökéletes ez a kritika, de mindenesetre segítségével szelektálhatunk. A TV-bemu­tatókat viszont semmiféle kritika, ismertetés nem előzi meg, s ennek a titokzatos­­ságank a leple alatt bizony gyakran alaposan félreveze­tik a nézőket. A séta c. olasz filmről pl. a következőket közölték ve­lünk: „A televízió benyila­­t­ója. (18 éven aluliaknak nem ajánljuk!) Paolo Barba­­to vidékről egy előkelő római kollégiumba kerül tanárnak. Egyetlen szórakozása a séta. Egy alkalommal meglát egy nagyon szép lányt és követi. A lány prostituált, de Paolo ezt nem hajlandó tudomásul venni, továbbra is a csodála­tos, eszményi, tiszta szere­lemről ábrándozik. A film Gogol műtőinek hangulatát idézi, híraiságát fokozza, hogy mindez Róma utcáin játszódik.” Sokan, megnézték a filmet. Még szerencse, hogy Gogol nem láthatta. A „lírai” és „gogoli hangulatú” film ugyanis oly bárgyú valami volt, hogy nem is érdemes a tartalmára szót vesztegetni. A film egyébként az özönvíz előtt készülhetett, mivel Ró­ma utcáin a konflison kívül másfajta jármű nem volt látható. Gál Pál Ma kezdődnek a szabadtéri játékok Szegeden Szeged, július 21. Kardvirág díszíti a szegedi üzletek kirakatait és pultjait. Negyedkilós szatymazi ősziba­rackok mosolyognak a sza­badtéri játékok odaérkezett vendégeire, akik a Kárász utcán sétálva nézik a szebb­nél szebb kirakatokat és em­léktárgyakat vásárolnak. (Pa­pucsot éppen úgy, mint papri­kát. Most azonban nem piros­­paprikát, hanem óriási mére­tű zöldpaprikát.) Tegnap dél­ben már ünnepi képet muta­tott a város. Nyolc órakor kezdődött a Háry János főpróbája a cso­dálatos színpadon. A művé­szek nem laknak messze. Az Egyetemi Kollégium adott helyet nekik. Kellemes, szel­lő®, egyszerűen, de tisztán be­rendezett szép szobája van Mátyás Máriának éppen úgy, mint Maleczky Oszkárnak. Nem hallatszik fel az utca lár­mája, nyugodtan pihenhetnek. Persze néha egy-egy ilyen kis szobában összegyűlnek tizen­­tizenöten, hogy megbeszéljék a próbák tapasztalatait, állandó feketekávé-főzés mellett. Szó esik például az Aidáról, amely Vaszy Viktor gondja. A szegedi színigazgató azon gon­dolkozik, hogy fellépteti-e a Budapestről beszerzett Aida nevű elefántot. Attól félnek ugyanis, hogy beszakad alatta a színpad, így azután lehetsé­ges, hogy az elefánt helyett két teve szolgáltatja az egzo­tikumot. Ez természetesen az előadás látványos részéhez tartozik. Művészileg sokkal ér­dekesebb, hogy az úgynevezett Aida-kürtösök létszámát Va­szy felemelteti és nem hagyja őket egyhelyben játszani, a menetben fújják majd szóla­maikat. (Vaszy Viktor irodá­jában látjuk Verdi „Szicíliai vecsernye” című operájának partitúráját. Ezenfelül Cikkez Jan „Bajazid bég” című ope­rájának zongorakivonatát. Mindkettő szerepel a szegedi Nemzeti Színház jövő évi já­tékrendjén.) Nyugodtan várja a Háry­­előadást Békés András, a ren­dező. Alaposan foglalkozott a művel, hiszen ő lesz az ope­raházi késő őszi Háry felújí­tásának rendezője is. A fiatal rendező egyébként elmondja, hogy rövidesen Bayreuthba utazik, hogy az ottani ünnepi játékokon tanulmányozza a Wagner-előadásokat , rende­zi ugyanis az évad második felében a Lohengrint. Ma este kigyullad a fény­függöny a szegedi ünnepi játé­kok szabadtéri színpadán. Min­den jegy elkelt a Bánk bán előadására, amelyet hétezer­nél több ember fog látni és hallani Szegeden. Kristóf Károly □ KÉT VENDÉGMŰVÉSZ szerepel augusztus 19-én az Opera­ház Margitszigeti Sza­badtéri Színpadán. Salvatore Puma tenorista és Franco Pi­­va baritonista a „Parasztbe­csület”, illetve a „Bajazzók” előadásán mutatkozik be a budapesti közönségnek. □ MAGYAR B­ALETT MŰ­VÉSZEK: Dévényi Edit és Per­­lusz Sándor, az Operaház tag­jai a KISZ-rajkózenekar szó­listáiként több hétig a Szovjet­unióban vendégszerepelnek a nyáron. □ TETŐMŰTERMEKET építtet a békéscsabai tanács az új középületekre, így oldják meg a csabai művészek alko­tóhelyiség-hiányát. Q NÉPZENEI HAGYOMÁ­NYOKAT gyűjtenek a Duna— Tisza közén. Krikovszky Vin­ce nyolcvanéves bajai halász­mester mintegy félezerre te­hető népdalkincsét hangszalag­ra rögzítik. □ GINA LOLLOBRIGIDA Rómában filmez, főszerepet játszik az Imperial Venus cí­mű új olasz filmben. Ginának ez lesz az első olasz filmfősze­repe. □ PATACHICH IVÁNNAL beszélgettünk: „Az Operaház fiatal koreográfusai által az évad elején rendezendő balett­est egyik műsorszámaként 15 perces jelenetet komponáltam Molnár Károly szövegére, amely az emberi tevékenység három forrásából: a munkából, a pihenésből, a szórakozásból meríti témáját. A mű koreog­ráfusa Pethő László.” ISTEN ŐSZI CSILLAGA Nem írja meg senki, pedig érdekes, mi történik, amíg egy filmből film lehet. Hol buk­kan a szerző a témára, hol talál rendezőt. Hogyan írják a forgatókönyvet, áll össze az együttes: operatőr, zeneszerző, hangmérnök s a tucatnyi lel­kes, többi segítőtárs. Hogyan válogatják ki a szereplőket, döntik el, sikerült-e a próba­kép. Mi van a pársoros hír mögött: ma hallottuk, kedden kezdődnek az új magyar film, az Isten őszi csillaga felvéte­lei. — Szolnok megyében me­sélték nekem jó pár esztende­je tizenöt kubikos és egy mér­nökfiú történetét — mondja az író, a József Attila-díjas Galambos Lajos. — Én 1960- ban filmnovellában dolgoztam fel a drámai históriát. A mun­ka érdekelte Fábry Zoltánt, azonban a rendezőnek közben más elfoglaltsága akadt. A ■„könyv” feküdt — de a téma nem. Élt, izgatott, regénnyé formálódott. Az idei könyv­napon megjelent A filmgyár­ban ismét szóba került. Elfo­gadták, de Fábry most sem ért rá. Ekkor vállalta az 1947- es időket bemutató, egy vidéki kisváros életéről, a helyét ke­reső, fogolytáborból hazaér­kezett fiatalemberről s a föld­osztásból kifelejtett szegény­hadról, a munkásnak paraszt — parasztnak munkás nincste­len kubikosbandáról szóló Is­ten őszi csillaga rendezését Amíg a filmből film lesz A rendező nem ér rá Törőcsik ismét parasztlány szerepben — Borús hajnalra várnak — Kedd: az első forgatásnap Kovács András. Vele megér­tettük egymást, s készítettünk a regénnyé alakított filmno­­vellából ismét filmet, filmre­gényt — A művészeti tanács tag­jaként „hivatalból” ez év ele­jén olvastam először Galambos Lajos írását — folytatja Ko­vács András. — Megragadott a cselekmény pergése, a drá­mai izzás, a feszültség, a kép­szerű ábrázolás lehetősége, a történet igazsága, őszinte lí­rája, embert érző szeretete. Örültem, amikor úgy adódott, hogy a rendezés az én mun­kám lehet . A film meséjét nem mon­dom el, csak annyit: változtat­tunk a regényen. Egyszerűbb, tisztább lett. A főszereplő: Avar István, két szerelmese: a kis kubikoslány, a Körhinta, az Édes Anna után ismét pa­rasztszerepben Törőcsik Mari és a férfifogó nő: Pécsi Il­dikó. A fiából minden áron urat akaró anya: Pártos Erzsi, egy dizőzhölgyike: Psota Irén. A kubikosok feje: Páger An­tal. Jó szerepet kapott Horváth Teri, Görbe János, Pécsi Sán­dor, Molnár Tibor s foglalkoz­tatjuk a vidéki színészek leg­jobbjait is. Az Isten őszi csillaga muzsi­káját Petrovics Emil szerzi, az operatőr Herczenik Miklós. A stáb hétfőn indul Karcag kör­nyékére. Kedden forgatják az első jelenetet, sziken, termé­ketlen, savanyú földön. Remé­lik, borús hajnal lesz. (lászló) — A fiatalúrnak ábrándozni jött kedve...? A kubikos Bordács mérnök fia, és a kisváros szépe. A ki­csit paraszt, kicsit ügyvéd, kicsit terménykereskedő Csiszár él­ni vágyó lánya szerelmi jelenete. Pécsi Ildikó és Avar István próbafelvétele. (Bozsán táv.) A filmregény írója: Galambos Lajos, és a rendező: Kovács András. „ÉLETET CSINÁLJ A VÁSZNON!...“ JÜZSZ?!“A vákot szembeállította a szenv­telen és hazug akademizmus­­sal, de az ür­es járatú álmo­­dernséget is megtagadtatta ve­le. Közösségi szenvedély fű­tötte: az életről akart beszél­ni mindenekelőtt, s így művé­szetének ezerarcú főszereplője szükségszerűen az élet­fenn­tartó nép volt, akiről viszont csak közérthetően tudott szól­ni ecsetjével. A várost nem szerette. Vonzotta a százados múltú itáliai települések ro­mantikája, a mai urbánus életforma mindénsége azon­ban taszította, a fényes kira­kat- metropolisok külvárosait viszont kutatószemmel járta, s ismételten vászonra vitte a zakatoló műhelyek, bányák, gyárkéményes tájak képeit. Nem volt forradalmár, de nem titkolta el, ami ár­nyékot a város peremén meg­látott, s együttérző ecsettel festette a nehéz­ robotú prole­tárokat, mert bennük már a nép fiait látta. Akár a vak ci­gányokban, a bánatukat bor­ba fojtó csavargókban, a fony­­nyadt arcú néptanítóban és mindenekelőtt a darabos moz­gású, bütykösujjú parasztok­ban. Alföldi—Szolnok táji — élményektől sarkallva, csodá­latosan sokszínű képet festett a régi falu életéről. Anekdo­­tázó kedvvel, bő humorral mesél a vásárok forgatagáról, a lacikonyha illatára össze­gyűlt sokaságról. A hajnal sápatag hűvösében szekerező, körmenetet járó, árvízzel­ meg­áldott parasztjait már sűrűbb, fojtó atmoszféra öleli körül, amelynek lehelete ünnepen mulatozó, bort nyaló párjait is utoléri, tragikomikummá fo­kozva az aba-nováki groteszk­­séget. Csillámló színű tömeg­ábrázolásainak ez a sajátja leginkább cirkuszi komédiás képeiben tűnik szembe, akár Cézanne és Picasso az Arle­­quinben, a bohóc-népségekben, ő is jelképet lát, és — mint álarcfestő képei sugallják — a társadalom szélén rekedtek kétértelműen szabad életében egy kissé önmaga sorsát is. Sajátos temperatechnikájá­val új stílust teremtett, néhány rézkarcával mind­máig ható érvénnyel megala­pozta a modern magyar grafi­ka e műfajának a formanyel­vét, s új utakat mutatott a monumentális festészet szá­mára is. Mert az aprólékosan részletező életkép nagy meste­re — milyen különös találko­zása a véletleneknek! — vér­beli freskófestő volt Az 1937-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert pannója előtt hosszan állt Picasso, ámulva a „barbár zseni” ára­dó lendületű, sokoldalú, de micsoda szigorúan megszer­kesztett hatalmas kompozíció­ját. Egyházi témájú faliképei — például a városmajori templom pompás díszei — erő­sen bizánci és koraközépkori indításokat árulnak el, Aba- Novák művészete egyébként kizárólag a hazai hagyomá­nyokhoz kapcsolódik. Magába szívta ugyan mindazt, amit a modern franciák Manet és Cézanne óta nyújtottak, de magyar követőinek közvetíté­sével A fiatal Uitz monumen­tális emberlátása és nemes, erőteljes színvilága, Nagybá­nya és a napfényittas szolnoki festészet ötvöződött benne ere­deti szintézisbe. Prizmaként gyűjtötte magába mindazt, ami életképes volt, s egyéniségén átszűrve kisugározta maga köré, olyan hőfokon, hogy Szőnyi István, Patkó Károly és Bene Géza nemzedéke — sőt, néhány vonatkozásban Derkovits is — gazdagon me­ríthettek belőle. Életműve híd a századelő és korunk magyar festé­szete között, olyan láncszem, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni a közelmúlt mű­vészetének a mérlegelésénél. Nagyon rosszul tettük, hogy az ötvenes években, hamar avuló „szempontok” -r­a hivatkozva elzártuk gazdag életművét a közönségtől és a szakmától. A Nemzeti Galéria ma megnyílt emlékkiállítása pótolja ezt a mulasztást. Ma, amikor olyan nagy erőfeszítéseket teszünk a korszerűen beszélő piktúra ki­alakításáért, Aba-Novák mű­vészete sokmindenben serken­tője lehet a realista törekvésű alkotóknak. Artner Tivadar Ezt hirdette századunk egyik legnagyobb magyar­­ mestere, Aba-Novák Vilmos, s gazdag életművet hagyott ránk. Eredeti módon beszélő modern piktúrájának összete­vői: bravúros rajzkészség és fölfokozott express­zív színvi­­l­­ág, mély emberlátás és széles­körű életismeret, amely me­rész szárnyalásra képesíti a fantáziát. A kivételes mester­ségbeli tudás és a mégoly erős korhoz­ kötöttség azonban csak akkor teremthet maradandó súlyú művészetet, ha mint ná­la, etikummal párosul. A mű iránti felelősségtudat Aba-No- Károlyi-kert, Városmajor, Kiscelli-kastély Nyári muzsikaszó Ez a hét az igényes koncert­zene további nyári térhódítása jegyében telt el. A budapes­ti közönség ízlése, szellemi kö­vetelménye állandóan növek­szik s ennek egyik legkézzel­foghatóbb tünete: az esztrád­­színpadok fokozatos behódo­­lása a költészet és muzsika magvasabb produkciói előtt. A Városmajorban és a Rózsavöl­gyi Színpadon ezen a héten került sor az első komolyzenei bérletsorozatok nyitányára. A Károlyi-kert sok muzsikát hallott fái alatt hétfőn Németh Gyula vezényelte az Állami Hangversenyzenekart. Szabó Ferenc Balettzenéje, Liszt A- dúr zongoraversenye és Brahms I. szimfóniája hang­zott fel itt egy kicsit szürkébb, egyhangúbb légkörben, mint az évad előző estjein. Úgy lát­szik, a tehetséges karmester józan és szigorú akarása el­nyomta a színes, könnyed mu­zsikálás lehetőségét. Ebben a homlokot Táncoltató hangu­latban igen üdítően hatott a Lisz­ mű szólistájának, Miklós Györgynek a belső fűtöttséget sugárzó játéka. A Városmajorban szerdán zajlott le az első bérleti hang­verseny. A szimfonikus zene budai barátai szívesen vették a kezdeményezést s a környe­zet alkalmas is lenne a muzsi­ka számára, ha itt is (s a Ká­rolyi-kertben is!) biztosítanák a közvetlen környék csendjét, a motorberregések és hango­sabb járás­kelés kirekesztését. A Hangversenyzenekart Bor­bély Gyula vezényelte s Haydn, Mozart és Beethoven egy-egy ismert és igen kedvelt szimfóniájával sikerült feltelí­tenie a hűvös este hűséges ze­­nehallgatóit. A művek hatásos, életteli kidolgozása, színes megszóltatása feledtette az apróbb zavaró körülményeket, a hallgatók kellemes benyo­másokkal gazdagodtak a hang­versenyen. A Kiscelli-kastélyudvaron megtartotta második koncert­jét a Magyar Kamarazenekar. Tapasztalt színházi emberek tudják, hogy minden sikeres premier után némi visszaesés érezhető a második előadáson. Ez a tapasztalat ötlött fel a második kiscelli esten, de hoz­zá kell tennünk, hogy csakis az első hangverseny lebilin­cselő hatásához mérve, az ott ébredt túlzott várakozás nyo­mán érezhettük így. Igaz, a ki­tűnő kamaraegyüttes barokk számai most nem voltak olyan hatásosan kidolgozottak, mint az előző est nyitó darabjai, de az egész koncert légköre, szó­rakoztató színessége és köny­­nyedsége így is lebilincselte a jelenlevőket. Haydn D-dúr zongoraversenyét — a beteg Szegedi Anikó helyett — Ba­tlos Ferenc játszotta, néhány kezdeti megtorpanás után len­dülettel, játékosan, hatásosan. Szervánszky Szerenádját és Mozart derűs Éji zenéjét egy­aránt szívesen, jó érzésekkel eltelve hallgattuk. (fodor) RÁDIÓMŰSOR JÚLUS 21. — SZOMBAT KOSSUTH: 17.00: Hírek. — 17.10: Könnyűze­nei híradó. — 17.30: A budai Sán­dor-palotában történt. — 17.45: Né­pi muzsika. — 17.55: A Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövetének ünnepi köszöntője. — 18.00: Gondolat. Irodalmi heti­lap. — 18.30: Közvetítés a Petőfi Színházból: Hét pofon. Közben: 19.54: Mese. — 20.00: Esti krónika. — 20.20: Dél-amerikai útijegyzet. — 20.35: A színházi közvetítés folyta­tása. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthíradó. — 22.30: Galoppver­­senyeredmények. — 22.35: Táncze­ne. Közben: 24.00: Hírek. 2 0.10: A tánczene folytatása. PETŐFI: 16.55: Négy olasz partizándal. — 17.15: Tanítványok. Rádióváltozat. — 17.30: Olasz énekesek. — 18.00: Hírek. — 18.05: Könnyűzene. — 18.30: Kamarazene. — 19.00: Hírek. — 19.05: Hanglemezgyűjtők húsz­perce. — 19.25: Láttuk, hallottuk... — 19.45: Népi zene. — 20.00: Köz­vetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyterméből. Közben: 21.00: Hí­rek. — 21.05: Orvosi tanácsok. — 21.10: A hangversenyközvetítés folytatása. — 21.45: Irodalmi szín­pad a Beloiannisz Gyárban. — 22.00: Könnyűzene. — 22.30: Kutya­vásár. Rádiójáték. — 23.00: Hírek. JULIUS 22. — VASÁRNAP KOSSUTH: 6.00: Hírek. — 6.10: Zenés műsor. — 7.15: Egy falu — egy nóta. — 7.50: Falusi életképek. — 8.00: Hí­rek. — 8.10: A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusa. — 8.25: Operettrészletek. — 9.00: Édes anyanyelvünk. — 9.05: Beszélgetés a zenéről. — 10.00: Tánczene. Köz­ben: 10.35: A lakatos karmester. — 11.00: A tánczene folytatása. — 11.50: Nyár van. Versek. — 12.00: Hírek. — 12.15: Jó ebédhez szól a nóta. — 12.50: Hétvégi jegyzetek. — 13.00: Szívküldi... — 13.30: Rá­diólexikon. — 14.00: Liszt: Faust — szimfónia. — 15.15: a Slask Lengyel Állami Népi Együttes műsorából. — 15.35: Nemzetközi kaleidoszkóp. — 15.55: Zenés ba­rangolás Berlin óvárosában. — 16.30: Új Zenei Újság. — 17.00: Hí­rek. —­ 17.10: Edmondo Ross zene­kara. — 17.35: Kincses Kalendári­um. — 18.30: Bartók: Mikrokoz­mosz II. füzet. — 18.55: Kolozs­vári Grandpierre Emil új műve. — 19.15: A Magyar Rádió és Te­levízió tánczenekara. — 19.55: Me­se. — 20.00: Hírek. — 20.10: Szem­től szembe. — 20.20: A Rádiószín­ház bemutatója: Az elveszett fiú. Színmű. — 21.40: Népdalok. — 22.00: Hírek. — 22.10: Sporthírek, és totóeredmények. — 22.20:­­­ge­­tőversenyeredmények. — 22.25: Könnyűzene. — 23.00: Szimfonikus hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmdalok. PETŐFI: 7.30: Egyházi félóra. — 8.00: Bach-orgonaművek. — 8.30: Miska bácsi. — 9.00: Szívküldi... — 10.00: Műsorismertetés. — 10.30: Térzene. Közvetítés Szegedről. — 11.00: Versenyművek. Közben: 11.35: Kell-e kísérleti színház? Ri­portműsor. — 11.50: A Verseny­­művek című műsor folytatása. — 12.25: A művész kertje. Elbeszélés. — 12.50: Művészlemezek. — 13.45: Zeng az erdő. Operettrészletek. — 14.15: Testvérke. Rádiójáték. Gyer­mekrádió. — 15.00: Gazdaszem­mel... — 15.15: Gounod, Mireille. Ötfelvonásos opera. Közben: 16.29: Új tanszék az Iparművészeti Főis­kolán. Riport. — 16.37: Az opera­­közvetítés folytatása. — 18.00: Hí­rek. — 18.10: Szórakoztató zene­kari muzsika. — 19.10: A magyar irodalom kincsesháza. Fohász az emberért. — 20.00: Fischer Annie zongorázik. — 20.37: Magyar nó­ták, csárdások. — 21.00: Tánczene. — 21.30: A betű mestere. Emléke­zés. — 21.50: A Magyar Rádió és Televízió énekkara. — 22.10: Mah­­ler-ősbemutató. — 23.00: Hírek.

Next