Esti Hírlap, 1962. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1962-10-01 / 230. szám

ViI. évfolyam, 230. szám Ara 60 fillér Gromiko mozgalmas programja New Yorkban Találkozások, eszmecserék az ENSZ székhelyén New York, október 1. Gromiko szovjet külügymi­niszternek, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakán részt vevő szov­jet küldöttség vezetőjének mozgalmas napja volt szomba­ton. Mint a TASZSZ jelenti, egyebek közt találkozott Dzsá­mid iraki külügyminiszterrel, majd Mali ENSZ-küldöttségé­nek vezetőjével. Délben Gro­miko ebédet adott Muhammed Naim­ afgán külügyminiszter, az afgán küldöttség vezetője tiszteletére. Délután a szovjet külügymi­niszter szállásán megbeszélést folytatott Rapacki lengyel kül­ügyminiszterrel, a Lengyel Népköztársaság küldöttségé­nek vezetőjével. Gromiko és Rush amerikai külügyminiszter szombaton es­te megtekintette a szovjet Nagy Színház New Yorkban vendégszereplő együttesének előadását. Hruscsov és Brezsnyev üdvözlete a kínai vezetőkhöz Moszkva, október 1. a Kínai Népköztársaság Orszá- Hruscsov, az SZKP Közpon­­tos Népi Gyűlése állandó Ki­ti Bizottságának első titkárb,­zottsága elnökei. miniszterelnök és Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött Mao Ce-tung-nak, Liu Sao-csi-nek, Csu Te-nek és Csou En-laj­­nak a Kínai Népköztársaság megalakulásának 13. évfordu­lója alkalmából. Az üdvözlő távirat egyebek között hangsúlyozza: a Szov­jetunió népei, mint a szemük világát, úgy óvják a szovjet— kínai barátságot, a szocialista tábor egységét és összeforrott­­ságát, amely a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus szilárd elvi alapjaira épült, és amely új győzelmek záloga az imperia­lizmus és a kolonializmus el­len, a békéért és a békés együttélésért, a szocializmus és kommunizmus teljes diada­láért vívott harcban. Magyar államférfiak üdvözlete A kínai nemzeti ünnep al­kalmából Dobi István, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsásnak elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, táviratban üdvözölte Mao Ce-tungot, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága elnökét, Liu Sao-csit, a Kínai Népköztársa­ság elnökét, Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsa elnökét és Csu Tét. 1962. október 1. hétfő A Jemeni Arab Köztársaság elnöke, Szaki tábornok Hasszán trónkövetelő herceget királlyá választották az ellenfelkelők ? Miniszterek a köztársasági kormány céljairól Szanaa, október – A jemeni köztársasági ta­nács teljhatalmat adott Szalai tábornoknak a közélet teljes átszervezé­sére és „egy demokratikus rendszer” vezetésére. E döntést megelőzően a tábor­nokot a jemeni elnöki tanács elnöki végrehajtó hatalommal ruházta fel. Szálainak eszerint joga van szerződéseket és megegyezéseket kötni kül­földi hatalmakkal, ő látja el ideiglenesen az államfő többi teendőit is. A jemeni rádió jelentése sze­rint a Jemeni Arab Köztársa­ságban későbbi időpontban ál­talános választásokon jelölik ki a köztársasági elnök szemé­lyét és állapítják meg az új kormány formáját. Szalai tá­bornok egyébként az Arab Li­ga főtitkárságához intézett táviratában közli, hogy az új jemeni kormány tiszteletben tartja a liga alapokmányát, az ENSZ chartáját és a bandungi értekezlet határozatait. A jemeni minisztertanács vasárnap ülést tartott, ame­lyen több kinevezésről dön­tött. Határozatokat hozott a közellátás és a gazdasá­gi élet megjavítására is. Korábbi jelentés szerint a kormány döntése értelmében az újonnan felállított nemzeti gárdát beolvasztják a hadse­regbe és egyesítik a fegyveres erő­ket, amelyek főparancsnokául El Tahibi tábornokot nevezték ki. A belügyminisztérium fel­oszlatta mindazokat a politikai és egyéb szervezeteket, ame­lyek a megdöntött királyság­gal álltak kapcsolatban. Bíró­ság elé állították a volt ki­rály megdöntött kormányának újabb öt tagját. Valamennyiü­­ket halálra ítélték, az ítéletet végrehajtották. A korábban kivégzett kor­mánytisztviselők ügyében ugyancsak bírósági tárgya­lás zajlott le. Szalai tábornok tegnap táv­iratilag utasította Kairóban tartózkodó külügyminiszterét, hogy utazzék New Yorkba és vegye át a jemeni ENSZ- küldöttség vezetését. Ami külügyminiszter ezt megelőzően még Beirutban nyilatkozatot tett, amelyben közölte, hogy Jemen hagyo­mányos politikája értelmében továbbra is igényt tart a brit protektorátus alatt levő, szom­szédos Adenre. Nyilatkozott a jemeni köztársasági kormány céljairól Mohamed Szaid Ku­bait bevándorlásügyi minisz­ter is, aki gyermekkora óta Adenben él. Hazatérését éve­ken át nem engedélyezték, s a felkelés győzelme után távol­létében nevezték ki miniszter­ré. Kubaii Adenben hangsú­lyozta, hogy az új jemeni kormány együttműködést kíván te­remteni az Egyesült Arab Köztársasággal, s Jemen életének kialakításá­ban az EAK berendezkedését veszi például. Kubaii nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a megdöntött királyság­­hívei megpróbálják visszaszerezni hatalmukat és trónra ültetni Hasszán herce­get. Hangoztatta azonban, hogy ez a tervük nem fog sike­rülni és „Hasszánra halál vár”, ha Jemen földjére teszi a lábát. Végül kifejezte reményét, hogy Aden kiszakad az angol uralom alól és egyesül Je­mennel. A felkelő erők kétség­telenül el fognak jutni Aden­­be is — mondotta. A jordániai rádió szerint a trónkövetelő Hasszán herceg Szaúd-Arábiából megérkezett Jemenbe. A rádió értesülését a jemeni követség közlésére alapozza. A követség a köztársasági kor­mány ellen foglalt állást. A közlés szerint Hasszán Jemenben már katonai parancsnokságot is alakított és csapataival megindult a fő­város ellen. Az őt támogató törzsek királlyá választották. A hírt semmilyen más for­­­rásból nem erősítették meg. ŐSZI NAPSÜTÉS A MARGITSZIGETEN PILLANTÁS A lánchídra (Bozsán Endre felv.) flasszos tárgyalások Brezsnyev látogatása Szlovéniában Bled, október 1. A nyolcadik napja Jugoszlá­viában tartózkodó Leonyid Brezsnyev vasárnap Tito el­nök kíséretében Szlovéniába érkezett. Szlovéniában, ahol a köztársaság vezető képviselői fogadták Brezsnyevet, a ven­dégek először megtekintették a híres cseppkőbarlangot. Utá­na Ljubljanába, Szlovénia fő­városába utaztak. Kora délután a szovjet kül­döttség a Bled-tóhoz érkezett. Itt V. Tomsics, Szlovénia nem­zetgyűlésének elnöke ebédet adott Brezsnyev tiszteletére. Az ebéden a szovjet államfér­fit üdvözölve, Tomsics kifejez­te azt a meggyőződését, hogy Leonyid Brezsnyev jugoszlá­viai látogatása sokban előse­gíti a két ország baráti kap­csolatainak további erősödését. Válaszában Brezsnyev hang­súlyozta, hogy látogatása so­rán sok nagyszerű helyen járt a küldöttség, de bárhol is volt, a találkozók és a beszélgeté­sek a szovjet—jugoszláv ba­rátság erősítésének és fejlesz­­tésének jegyében zajlottak le. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke el­­mondota azt is, hogy Brioni­­ban nagyon érdekes és hasz­nos megbeszéléseket folytatott Tito jugoszláv elnökkel és az ország más vezetőivel. Vihar egy diák körül Little Rock óta nem go­molyogtak ilyen sűrű felhők az amerikai Dél egén. Tegnap könnygázbombák és tűzoltófecskendők léptek mű­ködésbe, fegyverek dördültek és két ember, köztük Paul Guillard, az AFP francia hír­­ügynökség, egyben a londo­ni Daily Sketch különtudósí­­tója holtan esett össze. Sok más is történt: Kennedy el­nök lemondta hétvégi pihe­nőjét, drámai hangú televí­ziós beszédben fordult a nemzethez, Mississippi állam 11 600 főnyi helyi fegyveres erejét az úgynevezett Nem­zeti Gárdát kivonták a kor­mányzó hatásköréből, McNa­mara hadügyminisztert az el­nök utasította, hogy központi fegyveres erőt vessen be Mississippiben és a hadügy­miniszter útnak is indított 500 katonai rendőrt, ezer gyalogost és 300 ejtőernyőst. Mindez azért történt, hogy egy szál néger fiatalember, a 29 éves James Meredith, az amerikai légierő veterán pi­lótája beiratkozhassék a Mississippi-beli Oxford vá­roska egyetemére. Erre Me­­redithnek az amerikai Leg­felsőbb Bíróság immár több esztendővel ezelőtt kibocsá­tott rendelete értelmében jo­ga van, de ezt a jogot Bur­­nett kormányzóval az élén, a központi hatalommal is szembefordulva megtagadta tőle az állam fajüldöző veze­tése. Mindkét fél azért mozgó­sít, hogy egy néger fiatalem­ber hallgatója legyen, illetve ne lehessen hallgatója az Ox­ford városkában levő egye­temnek? Vihar egy pohár vízben? Nem, ez igazi vihar. Nemcsak Meredithről van szó, és nemcsak a nyíltan Washington ellen lázadó Barnett kormányzóról. Ha­nem arról, hogy a déli álla­mok esztendők óta gúnyt űz­nek a központi hatalom in­tegrációs rendeletéből, szin­te gyerekjáték volt számuk­ra, hogy mindmáig szabotál­ják azt. Sok helyen vala­mennyi iskolát bezárták, mintsem hogy néger és fe­hér gyermekek üljenek egy osztályteremben. A fehérek oktatása „privát” módon, persze, megtörtént, de sok déli körzetben esztendők óta egy betűt sem tanulnak a színes bőrű gyermekek ezrei. A Fehér és Keresztény Ame­rika gyakran igen magas ál­lású megszállottjai eddig nem ütköztek lényegesebb ellenállásba. Amikor a mi­nap egy újságíró megkérdez­te Matthews seriffet, az Ala­bama állambeli Terrell járás elöljáróját, hogyan vélekedik arról, hogy a legutóbbi he­tekben négy néger baptista templom égett porrá „villám­­csapás” következtében és a hatóságok egy esetben sem indítottak nyomozást, a se­riff vigyorogva így felelt­: „önnek tudnia kell, szerkesz­tő úr, hogy az Úr akarata kifürkészhetetlen.” Sajnos, a Matthews-félék mögött tömegek állnak az amerikai Délen­­ elva­kult, generációk óta a rab­szolgatartás szellemében­ ne­velt emberek tíz- és százez­rei, éppen­ úgy, ahogy ez mondjuk az algériai fehérek között történt. ... 175 esztendővel ezelőtt 1787-ben George Washington, az Egyesült Államok elnöke ezt írta naplójába: „Hétfő, szeptember 17. Az alkotmány 11 állam névtelen szavazatá­val és New York képviselő­jének, Hamilton ezredesnek beleegyezésével elfogadtatott és Randolph kormányzó, Ma­son ezredes, valamint Mr­. Gerry kivételével valameny­­nyi küldött által aláíratott.­ Ha az ember az amerikai Del Barnett-féle és Matt­­hews-féle magasrangú hiva­talnokainak, sőt, egyes kong­resszusi vagy szenátusi hon­atyáknak a tevékenységére gondol, joggal teheti fel a kérdést: vajon ma is csak hárman lennének, akik nem írnák alá a minden amerikai egyenlőségét biztosító alkot­mányt? ... A néger diák körül azért­ polarizálódtak az erők, mert Kennedy úgy látta: ha nem szabadul meg a hatalmas morális tehertől, ez politika katasztrófát jelent. Amerika szívében, New Yorkban, az ENSZ üvegpalotájában ott ülnek az ázsiai, afrikai szí­nes bőrű nemzetek képvise­lői, szavazatuk és magatartá­suk mérhetetlenül fontos Washingtonnak. ... A Mississippi-beli Ox­ford egyeteme előtt üvölt­ő tömeg, Meredith fejét köve­teli, Lynch bíró szelleme len­gi körül a teret. De a néger diák már benn van az egye­tem épületében, ablakából­ nyugodtan, komolyan néz szembe azokkal, akik percek alatt széttépnék őt. A legna­gyobb imperialista hatalom központi fegyveres ereje kénytelen védeni a néger diákot, akit ma hivatalosan is felvesznek az egyetemre. Sokszor beszélünk a nem­­zetközi erőviszonyok változásáról. Az amerikai hadsereg katonáit ennek a változásnak a parancsa rent­delte ki Meredith védelmére. Harmat Endre

Next