Esti Hírlap, 1963. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-28 / 23. szám

Rahmanyinov ismeretlen románca A Színházi Élet című moszkvai folyóirat januári számában megjelent Szergej Rahmanyinov egy eddig ismeretlen románca. A zeneszerző 1903-ban írta a románcot — pontosabban: zenés üzenetet — a moszkvai Művész Színház alapításának tizedik évfordulójára. Rahmanyinov a jubileum napjaiban Németországban tartózkodott és érdekes üdvözletét az ünnepi esten Fjodor Saljapin, a nagy orosz énekes tolmácsolta. Rahmanyinov zenei levelét Konsztantyin Sztanyiszlavszkijhoz címezte. A folyóiratközli a levél-románc teljes szövegét és kottáját. (MTI) „Export“ műsor A világ minden tájáról idesereglett hatvan impreszszárió, cirkusz-, bár- és lokáltulajdonos két napon át nézte végig a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat monstre Artistafesztiválját, hogy a legsikerültebb számokat megvegye. Szombaton délután a Tarka Színpad revüparádéját, az elmúlt évek műsorának javát tekintették meg, innen este a Fővárosi Nagycirkuszba mentek át, ahol Walter Zilka, a Nemzetközi Artista Szövetség bécsi elnöke átnyújtotta az Oscardíjat a magyar társulatnak. Vasárnap délután folytatódott az Artistafesztivál. Bár az érdembeli tárgyalások még hátra vannak, máris sok revü- és artistaszámra igényt tartanak az impresszáriók. A spanyolok a Tarka Színpad tánckarát szeretnék szerződtetni Spanyolországba és Portugáliába több hónapos vendégszereplésre. A franciák a nyár közepétől a Benelux- és a skandináv államokban akarnák felléptetni a magyar művészieket. Az „exportműsort” február közepétől — mielőtt külföldre indulnak — bemutatják a budapesti közönségnek. □ MAR DEL PLATÁBAN (Argentína) márciusban tartják meg a szokásos évi nemzetközi filmfesztivált. Magyarországot az Angyalok földje című film képviseli. A film rendezője, Révész György, személyesen is részt vesz a fesztiválon. □ HÉT NŐI SZEREPE VAN Mesterházi Lajos Az ártatlanság kora című új drámájának, amelynek próbái Horvai István rendező irányításával most kezdődtek a Vígszínházban. Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Bánki Zsuzsa, Schubert Éva, Tábori Nóra, Békés Rita, Sándor Iza játsszák a női, Szakáts Miklós, Benkő Gyula és Nagy István a férfifőszerepeket. Díszlettervező: Fábri Zoltán. Február 22-re tűzték ki a premier napját. □ BENJAMIN BRITTEN Háborús requiem című új operáját nagy sikerrel mutatták be. A sajtókritikák szerint a mű valóságos himnusz a békéről. □ TENNESSE WILLIAMS az Üvegfigurák című drámájával aratta első színpadi sikerét, 1945-ben. A darabot Magyarországon eddig csak a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be. Most a budapesti József Attila Színház készül az Üvegfigurák előadására. □ A XIX. SZÁZAD végi építőművészet jellegzetes, reprezentatív alkotását, a nagykanizsai Bazár Udvart — a város mindenkori kereskedelmi és pénzügyi életének központját — nyolcmilliós költséggel újjáépítik, összkomfortos lakások lesznek benne. □ CHARLES BOYER egy időre felcserélte a mozivásznat a színpaddal. New Yorkban most mutatták be a Lord Pengő című darabot, amelynek Boyer a címszereplője. Nagyapa szerepet játszik a harmincas-negyvenes évek egykori nagy ámorozója. □ BERTOLT BRECHT és Liona Feuchtwanger közösen írt darabját, a Simone Machard látomását, ebben az évadban akarja színre vinni a szegedi Nemzeti Színház. □ AXEL MUNTHE egykori híres, Nobel-díjat nyert regényének, a San Michele regényének elkészült a nyugatnémet—olasz—francia koprodukciójú filmváltozata. A Spiegel kritikusa szerint a film elképesztően unalmas. □ MUNKÁS—MŰVÉSZ találkozóra kerül sor január 29-én délután a MOM Művelődési Házban, ahová a Madách Színház újdonságának, a Vád és varázslat című produkciónak szereplői jönnek össze baráti beszélgetésre peremvárosi közönségükkel. □ A DUNA MŰVÉSZEGYÜTTES új műsorra készül. Papucshős a címe az egyik kétrészes táncjátéknak, amelynek zenéjét Náfrádi László koreográfiájára Kézdi Zoltán Pál komponálta. □ AZ IRODALMI SZÍNPADON az évad hátralevő részében előadják Csokonai Dorottyáját, Petőfi Az apostolát, Vörösmarty Két szomszédvárát, Arany Buda halálát és Németh László Sámsonét, elsősorban ifjúsági előadásokon. □ MOUSSA OUMAR mali muzeológus kéthetes UNESCO-ösztöndíjjal hazánkba érkezett. A kétnapos pécsi vita után... Szólánc a Tűztánc körül . ..épképviseleti igény* Tisztázni üss utat VAJÚDNAK A HEGYEK és megszülték egy folyóirat indításának óhaját, így összegezhetné a szemlélő a Pécsett összegyülekezett fiatal költők kétnapos vitáját. A megállapítás helytálló, hiszen előre közzétett kiáltvány, a magyar költészet egésze felett ítélkezni akaró referátum, ünnepi est, fogadás, televízió, rádió — és a végén a magasba emelkedő karok szavaznak arról, amit akár meg se kellett volna kérdezni: legyen még egy folyóirat, elsősorban a fiataloknak. Mellesleg megjegyezve még nem volt példa rá, hol szokás szavazás útján folyóiratot indítani. (Ezért kár volt egy autóbusznyi fiatal kifltót Pestről Pécsre utaztatni.) HA AZONBAN valaki jól odafigyelt a vitatkozókra, könnyen észrevehette, másról is szó volt itt, mint egy folyóirat igényéről. Az 1956- ot közvetlenül megelőző években és az azóta indult fiatal költők egy része már kezdi igazán megérteni, hogy míg belső gondokkal vívódtak, hatásokat méricskéltek, keresték magukban és a világban az igazság biztos kapaszkodópontjait, addig ebben az országban lemérhetetlen ütemű, egyenesvonalú fejlődés bontakozott ki. Fejlődés, a régi elleni szükségszerű harcban, fejlődés még akkor is, ha a front egy-egy hadállását hosszú ideig tartani tudja még a korlátoltság, az önzés, a bürokrácia, a babonásság. Aki valóban költőnek érzi magát, annak kötelessége „beszállni” a harcba. Fiatal költőnek meg a kötelességnél is több ez a harc, és értelem, mindennapjainak közege. Volt felszólaló, aki erről valahogy így beszélt: a kongresszusok elintézhetik a konszolidációt a gazdasági életben, az értelemben — a művészek kötelességei elintézni ezt az érzelmekben. Más felszólaló arról beszélt: az élet megismerése miként döbbentette rá, mi a teendője. Ez a felismert kötelesség idéztette oly sokszor a felszólalók mondataiban a fiatal szovjet költőgeneráció példáját. AMENNYIRE ÖRVENDETES az a tény, hogy ezek a fiatal- költői-, már látják is, mi történik körülöttük, annyira kérdéses — a vita legalábbis ezt mutatja —, hogy levonták-e már a megfelelő tanulságokat az ország eddigi fejlődése és a maguk egyéni útjainak összevetése alapján. Azt mutatja a vita, hogy nem mindig tették meg ezt az öszszevetést, ezért kerülhetett a viták középpontjába egy öt esztendővel ezelőtt megjelent antológia, a Tűztánc. 1956 VÉGÉN, 1957-ben születtek azok a versek, amelyek a Tűztáncban napvilágot láttak. Nemcsak a felelősségvállalás bátorsága kellett ahhoz, hogy az ellenforradalom lassan oszladozó füstjében, a szellemi élet zűrzavarában hitet tegyenek a rend mellett, hanem olyan világnézeti tudatosság, amely a nagy idők próbáját is állja. A Tűztáncban megszólaló — vagy ismét megszólaló — fiataloknak volt bátorságuk, és ami nem kevésbé fontos, tehetségük is. S most a referátum és a felszólalások egy része is, mint valami néptől idegen, sőt — ilyen vélemény is akadt —, a magyar költészet hagyományaitól is idegen áramlatról beszéltek a tűztáncos fiatalokról. Igaz, a kifogások jórészt a kötet megjelenése óta eltelt időszak költői termését tekintve akarják ezeket a fiatalokat elmarasztalni, de ezek a vádak sem helytállóak. Természetes, hogy egy antológia csak az eszmei alapok közösségét biztosítja, s a kötet lapjain való pillanatnyi találkozás után a részvevők később egyéni útjaik csapását próbálják tehetségük, egyéniségük mértéke, jellege alapján. De miféle néptől idegenség, frázisosság és egyéb vád illetheti azt a költőt, aki verseiben — jó verseiben —, mondjuk, számon tartja azt is, hogy létezik kapitalista környezet, s ennek a körülménynek a mi viszonyaink között is érződik hatása. Miféle „népképviseleti igény” követelheti a költőktől, hogy egy adott pillanatban a nép érdekeit ne harcos felkiáltással, hanem, mondjuk, gondterhelt tépelődéssel képviseljék. A PÉCSI VITA egyes felszólalói ilyenfajta követelések jegyében utasították el a Tűztáncot, s ha csak a fiatalok belső — esztétikai — torzsalkodásáról lenne szó, nem lenne érdemes rá időt vesztegetni. Nem nehéz azonban felfedezni, hogy a Tűztáncvita csak próbakő, itt ölt testet az a gondolat, mely hazánk fejlődését, az irodalom fejlődését 1956-tól a 60-as évekig csak részben érzi a magáénak, s a most valóban teljes szélességében kibontakozó fejlődésben az alapokat, a folytonosságot nem ezekben az években keresi, hanem valahol máshol. „Miért fontos hátranézni, azt nézzük, hogyan megyünk előre” — így is beszélt az egyik felszólaló. S valóban szimpatikusnak látszik a jelszó, ne nézzünk hátra, mindig csak együtt előre. Ám éppen a magyar irodalom legutóbbi évtizedei mutatták, hogy az együtthaladás tisztázatlan alapokkal — és tisztázatlan múlttal — nem mindig előre, s nem mindig egy irányba vezet. Jó volt hát a pécsi találkozó, mert megmutatta, mi kell még ahhoz, hogy ez a fiatal, nagyra hivatott költőgeneráció tisztázza, kinek milyen utat kell még megjárnia, hogy valóban együtt, egy célért harcolhassanak. Bernáth László Készpénzért vásárlunk ruházati cikkeket! Felvásárlóhelyeink: III., Vörösvári út 11. VI., Szív u. 67. VII., Tanács krt. 11. VIII., Harminckettesek tere 4. (a szobor mellett) VIII., Népszínház utca 20. V., Bajcsy Zs. út 15/d. Nagyobb tétel ruhaféleségekért házhoz is megyünk. Telefon: 141—603. Tartalmas, színvonalas, pezsgő zeneélet Két kitűnő zenekari est ségek listáján már önmagában is sokat ígér. De ennél is sokkal többet jelent, hogy ezek a kitűnő művészek kiválóbn szerkesztett műsorokat szólaltatnak meg, s ők is, magyar művésztársaik is a leginkább egyéniségükhöz illő programmal lépnek elénk. Magáról a teljes tavaszi programról, így, olvasva, az az ember benyomása, hogy abban a múlt és a mostani kor muzsikájának klasszikus gerincét kapjuk. EZ A TERVSZERŰSÉG érződött már a legutóbbi hetek koncertjein is. Valami rendkívül vonzó frisseség, modern művek, és régiek meglepően modern újraértelmezésben. Az elmúlt héten Ferencsik János két zenekari estet dirigált, amelyek teljes mértékben igazolták fenti benyomásainkat. HÉTFŐI DEBUSSY-ESTJÉN a Három nocturne és a Szent Sebestyén vértanúsága című oratórium előadására vállalkozott, a Rádiózenekar élén. A műsor első felében a százéves komponista költőifestői kifejezőeszközei, a pasztell tónusú romantikus képek a szebb természetfilmek finom, halk mozgalmasságára emlékeztettek. Az oratórium viszont olyan élénken idézte képzeletünk elé „a pogány testkultusz és az őskeresztény, szűzies szembeállítását”, hogy semmiféle színpadi megelevenítés nem vetekedhetne vele. Ferencsik törött félkarral is pezsgő, „látványos” muzsikát produkált, jól hangsúlyozva Debussy zenéjének legértékesebb jegyeit, hangulatteremtő erejét. A közreműködők közül az Operaház két fiatal szólistáját, Barlay Zsuzsát és Szabó Anitát kell kiemelnünk, akik nemcsak orgánumuk szépségével és muzikalitásukkal, de meghökkentően egybehangolt színükkel és modorukkal is feltűnést keltettek. És szólni kell Basil Lajosról, aki Bates István költői fordításának narrátorszakaszait megrázóan és finom érzékkel „muzsikáltatta”. PÉNTEKEN az Állami Hangversenyzenekart dirigálta Ferencsik János. A műsor fő vonzását ezúttal két modern mű, Alban Berg Hegedűversenye és Szervánszky kis zenekari darabja jelentette, ami a jelen levő lelkes fiatalok nagy számából is kiderült. Alban Berg koncertművét, ezt a megrázóan költői kompozíciót Gertler Endre közreműködése rendkívül világossá, plasztikussá tette és magas művészi hőfokra emelte. Szervánszky zenekari miniatűrjeit, a modern zene Bartók és Schönberg nevével jelzett főirányzatainak ezt a szintézis irányába vezető kísérletét — néhány konzervatív hallgató rémült értetlenséggel hallgatta, a friss életbenyomásokkal telített fiatalok viszont kitörő lelkesedéssel fogadták. S hogy ez nem pusztán divatlázból fakadt, hanem zenei jóízlés is rejlett mögötte, arra Kodály Páva variációinak az ismétlést követelő sikere volt a legjobb bizonyíték. _ Fodor Lajos EGY-KÉT HÉT ÓTA úgyszólván minden estére jut valami igen jó műsort vagy igen jó előadást nyújtó hangverseny, s hogy itt a tervezés alaposan megfontolt, tudatos változtatásairól van szó, arra mindennél jobb bizonyíték egy kis, újonnan nyomtatott prospektus, amely a tavaszi koncertek bérleti csoportosításáról tájékoztat. Igor Sztravinszkij, a Philadelphiai Kamarazenekar, a Bécsi Szimfonikusok Wolfgang Sawallisch vezetésével, Robert Casadesus, Dino Ciant és Yoko Kono neve a ven A Jókai Színház Theodor Dreiser ,,Amerikai Tragédia” című regényének drámaváltozatát mutatja be, Ervin Piscator átdolgozásában. Kazimir Károly rendező, a dráma egyik jelenetét próbálja Kovács Károllyal és Telessy Györgyi főiskolai hallgatóval. (MTT-fotó Bartal felv.) Romeo civilben Beszélgetés Latinovits Zoltánnal Az idei színházi évad egyik kiugró színészi sikerét Latinovits Zoltán aratta, vígszínházi Rómeójával. Harmincegy évével, színészi kort számítva, még viszonylag fiatal Romeo, pedig már másodszor mintázza a veronai ifjút, két évvel ezelőtt Miskolcon alakította. „Ekkor még infantilisabban, hisztérikusabban s romantikusabban csináltam, pedig Shakespeare nem romantikus — hangzik önvallomása. — Ahogy Móricz Zsigmond írta róla: hősei nagy fizikumú vademberek, akik nem is bejönnek, hanem mintha acélrugó lökné be őket a színpadra. Ilyen fizikumból az érzések is nagyobb erővel röppennek ki.” Bajor Gizi üzent Alig hatéves színészi múlt áll a kitűnő vígszínházi Romeo mögött, 49-ben — nyolcadikos gimnazista — iskolai előadáson Telegdit játszotta, Sárközi György Dózsa-drámájában. Bajor Gizi a nézőtéren ült, szereplő keresztfiával üzent az osztálytársnak, Latinovitsnak: „Magának színésznek kell lennie!” A fiú is így érezte, de szüleiben felébredt a pálya iránti hagyományos polgári ellenkezés. Latinovits mégis beadta felvételi kérelmét, aztán nem mert elmenni a vizsgára, inkább asztalostanulónak állt. Az asztalostanonc rövidesen hídépítőnek ment, a betanított munkás rangjáig vitte, s közben szerepelt a MÁVAG színjátszó csoportjában. Nem a szokvány következik: nem „munkásszínjátszóként” fedezték fel a polgárfiút, előbb még egy nagy vargabetűt írt le. Műegyetem, építészmérnöki kar, jeles diploma. „És bele is szerettem az építészetbe, művészként is őrzöm, amit ott megtanultam: a képi látásmódot, a térszemléletet, a tárgyaknak az emberhez való harmonikus kapcsolatát.” S aztán mégis eljött a színpad. Egy évig segédszínész, majd „igazi” színész Debrecenben. Már sikere van, már felfigyelnek rá Pesten, már filmfőszerepre (Gyalog a mennyországba) hívják. „Először volt nagy pénz a kezemben” — és szórni kezdi, minden éjjel bárokba jár, a filmgyárban megharagszanak rá: „fejébe szállt ennek a dics!” —, idegösszeomlás, szanatórium a megbicsaklott út vége. S egy korszak — a négyszeres pályaváltás miatt egy évtizedet késett idő — ezzel lezárul. Latinovits visszamegy vidékre, új állomáshelye Miskolc. Már nem tartanak attól, hogy fejébe száll a dicsőség, mert eredendő tehetsége már kemény munkával, alkotói szerénységgel, lehiggadt egyéniséggel egészül ki. Rendező akar lenni A színész találkozott a szereppel, összeforrt a pályával, magára talált. Művelt, modern ember, szerepére sokoldalú tanulmányokkal készül. S arra vágyik, hogy az évek múlásával minél többet fejezzen ki önmagából, és a világból. A színészetet sohasem hagyja abba, de arra vágyik, hogy egyszer majd rendező váljék belőle. Barabás Tamás □ KÉT VENDÉGÉNEKES bemutatkozása gazdagítja az Operaház februári programját. Tijt Kuuzik, a kitűnő észt basszista február hatodikán a Borisz Godunov, kilencedikén a Rigoletto címszerepét énekli; Zdenek Kroupa, a prágai Nemzeti Színház tagja 19- én a Don Carlos, 23-án pedig az Anyegin előadásán vendégszerepel. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Erkel Színház: Kamarazenebérlet 1/4 — 11/3 — (fél 8). — Nemzeti Színház: Bánk bán (7). — Katona József Színház: A hét Bolyai (7). — Madách Színház: A vágy villamosa (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Az egérfogó (7). — Vígszínház: Romeo és Júlia (H-bérlet, 3. előadás, 7). — Jókai Színház: A kör bezárul (7). — József Attila Színház: A három testőr (7). —■ Irodalmi Színpad: A vád tanúi (Balgaságok dicsérete) (B-bérlet, 3. előadás, 7). — Egyetemi Színpad: Horizont (III. évf. 4. sz.: A válság művészete II., — 7 óra). —Sártök-terem: Az ezernevű lány (3).