Esti Hírlap, 1963. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1963-07-24 / 172. szám

□ JOSZIPOV JOSZKO, a várnai Operaház vezető kar­nagya két hetes tanulmány­útra hazánkba érkezett, a Művelődésügyi Minisztérium vendégeként, megtekinti a Szegedi Szabadtéri Játéko­kat □ ALEXANDRE DUMAS újabb regényét filnesítik meg. Ezúttal ,,A fekete tu­lipán” filmváltozatát készí­tik el. Christian Jacque Olaszországban forgatja a kalandos produkciót, mely­nek főszerepét Alain Delon játssza. □ RUGGIERO RICCI, a világhírű virtuóz olasz he­gedűművész két alkalommal szerepel a Károlyi-kert kö­zönsége előtt. Az Állami Hangversenyzenekar szólis­tájaként augusztus 28-án Mendelssohn, szeptember 2- án pedig Csajkovszkij hege­dűversenyét játssza Kórody András, illetve Lehel Görgy­ vezényletével. □ LONDONBAN világ­méretű televízió-fesztivált rendeznek novemberiben. ÚJ ÚTIKÖNYVEK A Táncsics Könyvkiadó Tízikalandok sorozatában Most jelent meg A. Centkie­­twicz—C. Centkiewicz A ha­todik világrész titka című műve. A lengyel íróházaspár útinaplójában antarktiszi él­ményeit írta meg. Beszámol a geofizikai év munkálatai­ról, bemutatja a sarkvidék állatvilágát, a hatodik világ­rész lakóinak hétköznapi éle­tét. Hamarosan az olvasóközön­ség elé kerül Radó György— Tardy Lajos Világjáró Besse János című könyve. Hazánk­fia több mint egy évszázada ment a Kaukázusba a magyar nép rokonainak felkutatásá­ra. Bejárta Grúziát, örmény­­országot, a Krím-félszigetet, s rendkívül színesen írja le az akkori életkörülménye­ket. A könyv ismerteti Besse életpályáját, Wellington had­seregében, Franciaországban, az európai háborúkban átélt­­ landjait is. Az Országos Rendező Iroda közli kedves közönségével, hogy azok részére, akik részt vettek a Twistrandevú a Kisstadionban című június 29-i előadáson. Jú­lius 27 és 27-én pénztári ügyele­tet tart Kossuth L. u. 20. sz. alat­ti jegyirodájéban, ahol megvált­hatják VICO TORRIANI buda­pesti hangversenyeire szóló je­gyeiket a június 20-i jegy felmu­tatása mellett. (x) RÁDIÓMŰSOR JÚLIUS 24. SZERDA KOSSUTH: 16.10: Daljátékokból. — 17.10: Horizont. — 17.30: Hangverseny a stúdióban. — 18.00: Hírek. — 18.10: Szovjetunióbeli útijeg­y­­zet. — 18.20: Filmdalok. — 18.38: Nyomorultak. Rádiójáték. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Könnyűzene. — 21.15: Emberi üdvözlet. Rádiójáték. — 22.00: Hí­rek. — 22.20: Közvetítés a vívó­­világbajnokságról. — 22.35: Ope­­rahanszverseny. — 23.25: Népda­lok, népi táncok. — 34.00: Hírek. — 0.10: Éji zene. PETŐFI: 17.00: Hírek. — 17.05: Orvosi ta­nácsok. — 17.10: Nótacsokor. — 17.40: Hirdetőoszlop. — 17.55: Kó­rushangverseny. — 18.20: Az élő­világ és környezete. Beszélgetés. — 18.45: Körössy János zongorá­zik. — 19.00: Hírek. — 19.05: A Berlini Rádió szimfonikus zene­karának hangversenye.­­— Köz­ben: 19.45: Tengeri hántás. Arany­ballada. — 19.53: A hangver­senyközvetítés folytatása. — 20.45: Magyarországi útiképek. — 21.00: Hírek. — 21.05: A Pro Arte Antiqua együttes játszik. — 21.15: Zenés színjátékokból. — 21.57: Ügető verseny-eredmé­­nyek. — 22.00: Tánczene. — 23.00: Hírek. URH MŰSOR 18.30: Hírek. — 18.40: Soproni József: II. szimfónia. — 19.02: Az utolsó beszélgetés. Elbeszélés. — 19.27: Gustav Brom együttese. — 20.20: Maria Galovin. Háromfel­­vonásos opera. — 32.30: Hírek. JCIUUS 23. CSÜTÖRTÖK KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.59: Zene. — 8.10: Népi zene. — 8.55: Édes anyanyelvünk. — 9.00: Ifjúsági Rádió. — 9.51: A Magyar Rá­dió és Televízió gyermekkórusa. — 10.00: Hírek. — 10.10: Rádió­operettekből. — 10.55: Napiren­den ... — 11.00: Kórusok, hang­szerszólók. — 11.32: Rádióegye­­tem. Az élővilág és környezete. Beszélgetés. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 12.58: A vi­déki színházak műsora. — 13.00: A telexgép mellett. Egy hónap a világgazdaságban. — 13.10: Ze­nés országjárás. — 14.00: Hírek. — 14.10: Zongoramuzsika. — 14.40: Heti könyvszemle. — 15.00: Magyar muzsika. — 14.40: Heti könyvszemle. — 15.00: Ma­gyar muzsika. — 15.30: Szere­­lőszalaeron a Duna felett. — 15.40: Könnyűzene. — 16.00: Hírek. — 16.10: Opera részletek. — 16.50: Emlékezés Kilián Györgyre. — 17-36: üdvözlet Verpelét­ vidéké­ről. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben: 6.30: Hírek. — 8.00: Hírek. — 14.00: A Vörös Hadsereg — nyi­tány. — 14.25: Tánczene. — 15.00: Hírek. — 15.05: Zenekari mu­zsika. — 16.10: Könnyűzene. — 17.00: Hírek. — 17.30: Klasszikus operettrészletek. — 17.35: A kül­földi sajtó hasábjairól. — 17.47: Kamarazene. A TELEVÍZIÓ MŰSORA SZERDÁN: 18.30: Hírek. 18.35: A Magyar Hirdető műsora. 18.45: Kétmillió ember védelmében. Helyszíni közvetítés a Központi Járvány­ügyi Állomásról: 19.15: Vidám percek. „Szeretem az állatot . . Karinthy Frigyes és Feleki Lász­ló írásait előadja Mányai Lajos; 19.30: TV Világhíradó; 19.45: Be­széljünk róla . . .; 19.50: Szép ál­mokat, gyerekek!; 20.00: Erkel, Brankovics. Közvetítés a Szege­di Szabadtéri Színpadról. A köz­vetítés I. szünetében: Riport. A közvetítés III. szünetében: Egyip­tom művészete. Kb. 23.15. Hírek. TV Világhíradó (ism.). SZÍNHÁZAK SZERDAI MŰSORA: Városmajori Szabadtéri Szín­pad: A Hami Hangversenyzene­kar (este 8-kor, rossz idő ese­tén 25-én. 2. hangverseny. Vezé­nyel: Komor Vilmos). — Főváro­si Nagycirkusz: Nők a porondon (féá 8). Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: Fiatal tehetségek fesztiválja Locarnóban Mozinézés szálloda ablakból • Michel Simon svájci lett Filmrendező­nők a porondon (MTI Külföldi Képszolgálati Locarno, július 23. Még be sem fejeződött a moszkvai filmfesztivál, ami­kor megkezdődött egy má­sik , Svájc legdélibb ré­szén, a gyönyörű Lago Mag­giore partján, Locarnóban. A fesztivál tulajdonképpe­ni színhelye a Grand Hotel előtti parkban a kétezer sze­mélyes szabadtéri mozi. Azok a szállóvendégek, akik a mozira néző szobákban laknak, minden este kilenc órakor ingyen láthatják a fesztivál vetítéseit. A locar­­nói árakat figyelembe véve, a szoba árába bőven belefér a mozijegy, amely különben 50—100 forint. Érdeklődő, legalábbis az esti díszelőadá­sokra mindig elég akad. A nyaralóknak nem lehet panasza. Az elmúlt hónapok valamennyi jelentősebb fesz­tiválnyertes filmje szerepel a programon, versenyen kí­vül. Szám szerint kilenc film. Itt találjuk a Cannes-i díj­nyertes Visconti-filmet, A párducot, a japán Harakirit, a csehszlovák Amikor a macska jönt. Versenyen kí­vül láthatja a közönség a Moszkvában most bemuta­tott olasz Nápoly négy nap­ját és Mar del Plata-i első­­díjas filmünket, az Angyalok földjét, amit szombaton dél­után mutattak be. A locarnói fesztivál jelen­tőségét, amint Vinicio Beret­­ta, a fesztivál igazgatója el­mondta, az adja, hogy Locar­no a fiatal tehetségek fesz­tiválja. Elsősorban azt­ mu­tatják be, amit előző évben a kezdő rendezők produkál­tak. Ez a fesztivál sztárok nélkül bonyolódik. Csak a zsűriben találunk világhírű neveket. Michel Simont, aki genfi születésű lévén, Sváj­cot képviseli, Robert Siodmal, amerikai, Valerio Giurbini olasz rendezőt, Jiri Weiss csehszlovák és Philippe Lif­­schitz francia rendezőt. A versenyen bemutatott filmek azt bizonyítják, érde­mes a fiatal tehetségekre fi­gyelni. Teshigara japán ren­dező Összeütközés című film­je például magán viseli ugyan a naturalizmus je­gyeit, de nagyon érdekes módon a Milánói csodához hasonló irreális atmoszférát is teremt. Egy fiatal bányász új szénlelőhelyet talál, meg­gyilkolják érte és­­ kétféle formában is feltámad. A rendező elmondta: a japán bányászok szociális problé­máira akarta felhívni a fi­gyelmet. Ez kétségtelenül si­került. Remélhetőleg azon­ban, a japán bányászok nem ilyen pesszimisták ... Vasárnap délelőtt az olasz delegáció adott sajtófogadást, Lina Wertmüller rendezőnő válaszolt az újságírók kérdé­seire. A harminchárom éves művész színházban kezdte pályafutását. Együtt dolgo­zott — többek között — de Lullóval az Anna Frank nap­lójának előadásán, amit a közelmúltban ez az együttes Budapesten is bemutatott. Este filmje válaszolt a leg­lényegesebb kérdésre: mi­lyen az első filmje? Talán az a legpontosabb megfogalma­zás: nem rossz, úgy tűnik, Locarno idén nemcsak a fiatalok, de a nők fesztiválja is. Lina Wertmüller után Tatjana Hoznom szovjet rendezőnő mutatkozik be Az igába hajtott ég című filmjé­vel. Bernáth László Vetítés után baráti beszél­getés. Robert Siodmak ame­rikai filmrendező és a cseh­szlovák Jiri Weiss, a locar­­nói fesztivál zsűrijének tag­jai egy fogadáson. Magyar film Széles változatban is 10 éven aluliaknak nem ajánljuk Bemutató: augusztus 1. BÁLVÁNY HÉTSZÁZ SZOBROT ALKOTOTT Petri Lajos 56 éve szob­rászművész, eddig 700 szob­rot alkotott, köztük 300 portrét. Legnagyobb mun­káját 1934-ben készítette. Címe: „Huszáremlék”. A szobor a Várban a Bástya­­sétányon áll. Petri Lajos most Lendl Adolf professzornak, az Ál­latkert alapítójának port­réján dolgozik. A szobrot még ebben az évben felállít­ják az Állatkertiben, a ba­golyvár tövében. Ugyancsak most készíti a gárdonyi új iskola falára Gárdonyi Gé­za emléktábláját az író szü­letésének századik évfordu­lója alkalmából. A művész a Lendl-portré agyagmodelljén dolgozik. (MTI-fotó : Bojár ferv.) ÉRDEKES LELETEK ÓBUDÁN: A megtalálták az aquincumi légiótábor védőfalát A Budapesti Történeti Múzeum az elmúlt hetek­ben ásatásokat végzett a III. ke­rületi Fő tér 1. szám alatt, a ba­rokk-kori Zichy­­kastély udvará­ban. A feltárási munka irányító­jával, dr. Szilágyi Jánossal, a mú­zeum főmunka­társával beszél­gettünk az ered­ményekről. — Évtizedek óta kutatják — mond­ja — az aquincu­mi légiótábor ki­terjedését és vé­delmi rendszerét. Ennek pontos meghatározása fontos Óbuda helyrajzához, fej­lődéséhez, de a középkori okleve­lek adatainak ér­tékeléséhez is. Most sikerült megtalálni az I. század végén épí­tett légiótábor dé­li falának egyik pontját, előtte pe­dig a dupla védő­árok kontúrjait. Ez az első olyan szerencsés eset, midőn ugyanab­ban a kutatóárok­ban egyszerre ke­rült elő a védőfal­és a védőárok­rendszer. Jövőre a Tavasz utca 9. szám alatt, a Miklós téren, az Árpád-híd teré­ben és a Lakta­nya utcában foly­tatják az ásatáso­kat Kis emberek — nagy művek Strand helyett múzeum ♦ Igazi Rembrandt Görcsösen szorongatja ró­zsaszínű belépőjegyét, szep­lős képe csupa áhítat, min­den mozdulata elfogódott. Kicsi ember — a szépművé­szetek hatalmas csarnoká­ban. — Egyedül vagy? — Igen. — Hogy jutott eszedbe eb­ben a rekkenő hőségben a Szépművészeti Múzeumba jönni? — Voltunk itt egyszer anyukámmal. De olyan nagy ez a múzeum és olyan keve­set láttam belőle. Itt min­den komoly és szép. A szí­nekről mindenféle gyönyörű dolog jut eszembe és én is nagyon szeretek rajzolni. — Szóval nem küldött sen­,­ki? — Nem. Már kétszer majd­nem eltévedtem, olyan ez a múzeum, mint egy város. Rengeteg a kapu, sok az ut­ca és akármilyen sok ember van is, nagy a csend. Ez a kisfiú még csak ki­lencéves. A Bacsó Béla utcai iskola diákja. A képek aljára írt neveket még nem tudja helyesen kiejteni, katalógus sincsen nála — csak barát­kozik a szépséggel. Most ér a múzeum egyik érdekessége, József álma elé. Kibetűzi a nevet: Rembrandt. — Ez igazi? — Igazi. Jól nézd meg. Egyik markából átteszi be­­lépőjegyét a másikba. Néz, fi­gyelmesen. •­ Úgy látszik, így vakációz­zik az a sok középiskolás, egyetemi hallgató, akikkel ezen a fülledt hétköznap dél­­előttön a kiállítási termek­ben találkoztam. Lassú lép­tű, öregebb emberek, szótár­ral, fényképezőgéppel felsze­relt külföldi turisták között szinte áradva tűnnek fel a magányosan vagy csoporto­san érkező fiatalok. Miért nem mennek inkább úszni, napozni, kirándulni? — Az egyiptomi vendégki­állítást akartuk megnézni, de ha már itt vagyunk, feljöt­tünk a Régi Képtárba is — mondja egy kreol bőrű böl­csészhallgató, Forrai Klára. — Én szenvedélyesen szere­tem a szépet, a húgom meg szenvedélyesen kíváncsi. Ezért vagyunk itt. Kelemen István másodikos gimnazista azt akarja meg­nézni, milyenek is azok a hí­res grecói színek. Hosszú Ág­nes első gimnazista ugyan­csak az egyiptomi kiállítást akarta látni, de utána sze­retné megnézni a Modern Képtárat is. Coreggia Madon­nája előtt három suhanc — nem iskolatársak, csak egy házban laknak a Nagymező utcában. Az egyik jövőre érettségizik, a másik kettő ipari tanuló. — Az ember hiába olvas­, hall arról, milyen az igazi művészet — azt látni kell. — És amit látnak, megéri, hogy nem a strandot válasz­tották inkább? — Ez is, az is más... Ez a látogatás felér egy kirán­dulással. Még aki nem sze­reti különösebben a festmé­nyeket, annak is izgalmas megnézni, mitől lett egy-egy név világhírű. Hogyan lehet tetten érni a zsenialitást, mi őrzi meg évszázadokra egy kéz munkáját. Kibontott hajú, kurta szok­nyás leányok, kócos, hosszú lábú fiúk — itt vannak és so­kan vannak. Az ő belépője­gyük is hozzájárult, hogy a Szépművészeti Múzeum jú­niusban a még télen is tekin­télyes számnak nevezhető ti­zennyolcezer látogatót foga­dott. Mert ifjúságunk nenj, csak twisttel. (nóti) Szalay Károly: SZATÍRA ÉS HUMOR A tehetséges, fiatal eszté­ta — akinek Karinthy Fri­gyesről szóló monográfiája néhány évvel ezelőtt szép sikert aratott — új könyvé­ben a komikum természeté­vel, szatíra és világnézet összefüggéseivel, a szatirikus ábrázolás művészi problé­máival foglalkozik. Gazdag anyag birtokában, meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy egyetlen műfajnál sem any­­nyira döntő az írói világné­zet, mint a szatíránál. Az az író, aki kora leghaladóbb vi­lágnézete szemszögéből ítéli meg a társadalom komikus jelenségeit, szatirikus fölény­nyel tud ábrázolni. Az olyan író viszont, aki az észlelt je­lenséggel szemben nem ren­delkezik eszmei fölénnyel, legföljebb humorosan tudja ábrázolni azt. Helyesen mu­tat rá a szerző, hogy a pol­gári forradalmak győzelme után a szatirikus irodalom elvesztette létjogosultságát. A szocialista forradalom győzelme után nem érvénye­sül ez a törvényszerűség. ..A szocialista szatirikusnak az a feladata, hogy az emberek tudatának maradi vonásait karikírozza, a forradalom után is megmarad, sőt, azzal a feladatkörrel bővü­l, ame­lyet a szakadatlan fejlődés újra meg újra a társadalom elé tűz.” Hasznos tanulmány a Sza­lay Károlyé. Olyan műfa­jokkal foglalkozik — sok magyar és aktuális példával —, amelyek közül különösen sok dogmatikus és revizionis­ta ferdítés volt. Ugyanakkor találkozhatunk nem egy erő­szakolt megállapítással is a könyvben, és csak sajnálhat­juk, hogy az oly fontos, ide­vágó műfajjal, mint a kari­katúra (a tréfás rajz és a raj­zos tréfa) nem foglalkozik Szalay. (Igaz, hogy a karika­­túraelmélet szűzföldnek szá­mít az egész tudományos iro­dalomban.) Nem hallgathat­juk el azt sem, hogy bár a téma igazán szellemességre ihlethetné a Szatíra és humor szerzőjét, a tanulmány stílu­sa gyakran nehézkes, bonyo­lult. Még viccek elemzésébe sem visz kedves könnyedsé­get. Pedig ez az utóbbi — klasszikus példák vannak rá — semmi esetre sincs el­lentétben a tudományosság igényével. (Magvető.)­­. Magyar vígjáték bemutatójával jubilál a Néphadsereg Művészegyüttese Az elmúlt hónapokban 85 ezren tapsoltak a Magyar Néphadsereg Művészegyüt­tese programjának. Az új számok közül nagy sikert aratott Pödör Béla Lenin­­kantátája és a Harc és győ­zelem című oratorikus tánc­játék Vavrinecz Béla zené­jével, Vadász Tibor koreog­ráfiájával. Az együttes színjátszó csoportja hamarosan meg­kezdi Fehér Klára ,,Még sose láttuk egymást” című, a mai ifjúság problémáival foglalkozó, háromfelvonásos vígjátékának próbáit. A da­rab premierjét október ele­jén tartják, az együttes fennállásának tizenötödik évfordulóján.

Next