Esti Hírlap, 1964. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1964-04-20 / 92. szám
MEGJEGYEZZÜK Papírtenger Fuldoklik a HKI a papírban — évente csaknem 500 ezer irat érkezik a kerületi igazgatóságokhoz. Jelentős részük panasz, bejelentés. Az áradat legfőbb oka: ahogy gyarapodnak a lakások, növekszik a kijavításra váró hibák száma is. Az idő vasfoga nem kíméli a házakat sem. De más is duzzasztja a papírtengert. Rossz az ajtó? — A lakó megírja két-három, sőt néha öt-hat szervnek is. Az öt-hat szerv írásban felvilágosítást kér a főváros házkezelési igazgatóságától. A főváros ezek után megírja a kívánságot a kerületi HKI-nak, az pedig a körzeti HKI-nak. Mire a körzet levelet ír a kerületnek, a kerület a fővárosnak, a főváros pedig az öt-hat szervnek, hogy „pillanatnyilag kevés a munkaerő, de mihelyt lesz rá mód, azonnal megjavítják az ajtót”. Miért ír a lakó annyi szervnek? Mert tapasztalta, hogy a HKI lassan javítja ki a hibákat. Úgy gondolja, hogy gyorsabban és biztosabban elintézik, ha öt-hat szervnek is rajta van a szeme az ügyön. Ebből olykor akaratlanul is kifejlődik a burkolt protekció. A körzet soron kívül is teljesíti a kívánságot — néha fontosabb munkától is elvonnak embert —, mert ha már öt-hat szervnek is rajta van a szeme...! S az jár rosszul, aki szerényen megtartja a szabályos utat. A legegyszerűbb az lenne, ha a lakó közvetlenül a körzetben jelentené be kérését. S csak akkor fordulna felsőbb szervekhez, ha jogtalanság történt. Jelenleg a HKI nem tud minden kívánságot azonnal teljesíteni. Kevés a munkaerő, olykor hiányzik a szükséges anyag is. De akkor mi legyen a biztosíték, hogy a HKI valóban igazságosan, a fontosság rendjében elégíti ki az igényeket? Vonják be fokozottabban a lakóbizottságokat a HKI ellenőrzésébe, a munka elosztásába. Ezek a bizottságok ismerik legjobban a családok körülményeit és döntésüket megnyugtatóan elfogadhatják a lakók. S ha csökken a papírtenger, a HKI is nagyobb erőt fordíthat az érdemi munkára — kevesebb lesz az ok a levelezgetésre. (aráds) Drága társasjáték: körbe-körbe-karikába A radiátor átadja melegét a levegőnek és a felszálló meleg helyébe hideg levegő tódul. A levegő körbe-körbe áramlásának fizikai törvénye érvényesül egy, a radiátorra vonatkozó újítási javaslat történetében is. A többit Bauer Frigyes gépészmérnök mondja el. Néhány évvel ezelőtt hoszszas számítások és kísérletek után felismerte: ha az öntöttvas-radiátorok elemeinek — bordáinak — egymástól való távolságát a szabványos 50 milliméterről 60 milliméterre növelik, a fűtőtest teljesítménye 10 százalékkal nagyobbodik. A számítások és a mérések igazolták, hogy a radiátorok hőátadása ilyen elosztásnál a legkedvezőbb. A radiátorgyártás évi terve: kétszázezer négyzetméter. Húszezer négyzetméterrel lehetne megnövelni a termelést, ha bevezetnék az újítást. Minden tizedik radiátor után egyet ingyen kapna a népgazdaság. A megtakarítás: évi nyolcmillió forint. Szép summa. A Fémszerelvénygyár kisvárdai gyáregysége, amely a Vegyipari Gépgyártól átvette a radiátorgyártást, 1962 júniusában elutasította az újítást, mert az Építéstudományi Intézet szerint a teljesítmény nem 10, hanem csak alig 2 százalékkal növekedne. Az újító fellebbezett, s vitába szállt az ÉTI-vel. Végül is elkészített egy 50 és egy 60 milliméteres osztású radiátort és kérte a kísérleti példány hivatalos méréseit. Hamarosan megkapta a választ: a radiátor hőátadása az újítás alapján megnövelt osztásban 10 százalékkal nagyobb, s igen nagy előnye, hogy nem jár kockázattal, a gyártására való áttérés egyszerű és bármely típusnál könnyen alkalmazható. Tehát: Kolumbusz tojása. Egyszerű a gyártás, nem EGY HASZNOS, egyszerű újítás KALANDOS KÖRUTAZÁSA jár kockázattal: azt gondolhatná az ember, nosza rajta, gyártsuk hát. Nem így a kisvárdai gyár. Újból elutasította az újítást és a benyújtás után majd egy évvel így indokol: a gondolat felvetése már ismert volt. Az újító nem nyugodott: benyújtotta javaslatát az Építésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési osztályára. Onnan a kisvárdai gyárhoz küldték az újítót és az újítást is... A kisvárdai gyár időközben az öntödei Vállalathoz került. Új seprű, jól seper — gondolta az újító, s tárgyalt a műszaki főosztályvezetővel, bemutatta a szakértői véleményeket, bizonyított. Három hónap után megjött a válasz: forduljon az Építésügyi Minisztériumhoz, mert az a megrendelő. Odavissza. A kör bezárult. A társasjáték megkezdődött, körbekörbe-karikába. Csak egy kicsit drága: évi nyolcmillió az ára (rab) — A Lohen grmnből? — Nem, a Patyolattól!... (Kallus rajza) MHiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilHiiimitiiiiimiiiiii Jó még az öreg gémeskút A Körös-vidék állami gazdaságai és termelőszövetkezetei kiszámították, hogy Békés megyében a gabonaföldek vegyszeres gyomirtása 33 000 000 liternél több vizet igényel. Ezért ismét nagy szerep jut az alföldi síkságon még meglevő gémeskutaknak. A természetes vizektől és a falvaktól távol eső táblákra ugyanis ezekből hordják a vizet. Egyébként a Berettyó, a Körösök, a holtágak és az élővízcsatornák is olyan nagy szolgálatot tesznek ezekben a napokban a mezőgazdaságnak, akárcsak nyáron, az öntözési idényben. A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ 1964. április 23-án, csütörtökön este fél 8 órakor . Shakespeare születésének 400. évfordulója alkalmából bemutatja ROMEO ÉS JULIA c. drámáját. A Győri Kisfaludy Színház vendégjátéka. A régi és az új találkozása Óbudán (MTI fotó : Hadas felv.) A lapujtői gimnázium Miért éppen ott ♦ Tizenhárom tanerő ♦ Nagy létszámú osztály végez ♦ Egy kis bányászfalu középiskolájának története Jövendölés az első falusi középiskoláról Nógrádban — idézhetném Csokonai Vitéz Mihályt szabadon, hiszen hír érkezett, hogy szeptemberben új középiskola első osztályában kezdődik meg a tanítás Nógrád megyében. Az egyik kis bányászközség, hamiért éppen ott épül a gimnázium? Miért éppen abban a faluban, amelynek még a neve is szinte ismeretlen, furcsa, kicsit derűt keltő, majdnem mintha azt mondanánk: Karakószörcsög. — Nem tudok ilyen állomásról — mondta a pénztárosnő a Keletiben, mikor jegyet váltottam. S igaza volt. A kis bányászfaluhoz nem robognak vonatok, de a tanácsház előtti téren minden félórában megállnak a salgótarjáni állomásról érkezett MÁVAUT gépkocsik. Most itt állok a tanácsház előtt, amely valamivel magasabbra épült a falunál, s azzal, amit legkönnyebben meglát a szem, a tájjal kezdem az ismerkedést. Állatalakú hegyek szabják rövidre a láthatárt, egyik magasra ágaskodik, mint a felnyergelt paripa, másik lustán elnyúlik, mint a macska, harmadik, a legmesszebb levő, szinte úszik a levegőben, mint az alacsonyan szálló madár. Az ágaskodó hegy ormán az alacsonyan lebegő felhőből, ha sokáig figyeli az ember, kibontakozik egy rom. Egy rom, mintha még most is füstölögne. Mi lehet az? Talán rabló lovagvár romjai? — Klastrom — mondja egy öregember. — Klastrom állt ott valamikor. S elmondja, mert tudni véli — a faluban szájhagyomány —, hogy IV. Béla király Margit nevű lányát abba a klastromba tétette egykor, majd onnan vitték a Nyulak szigetére. Szabó Nándor, a fiatal vbtitkár is így hallotta a legendát, amely hitelt nem érdemlő szájhagyomány csupán, az azonban biztos, arról írásos dokumentum is van, hogy a község már az 1500-as esztendőkben is létezett. De annál a nagyon távoli múltnál nincs értelme elidőzni, inkább azt szeretnénk megfejteni Bevit Jancslapujtó gimnáziumot kap. Igaz, maga a gimnáziumi épület csak a következő ötéves tervidőszakban épül, de az első évfolyamra jelentkezett 38 karancslapujtői diákot addig is a mostani általános iskola egyik tantermében helyezik el. Tibor tanácselnökkel és a titkárral, hogyan emelkedett fel a falu a középiskoláig. Az elnök azt mondja: — Sajnos, csak két esztendeje vezetjük a községet, de azért segítünk. Kiszól az ajtón: • — Sándor bácsi! Egy igazgató, három kisasszony Hajlott öregember toppan fürgén az irodába, Liszka Sándor, a Gusztáv akna nyugdíjas bányásza, aki jelenleg a hivatalsegédet helyettesíti. Itt született, itt élt, itt öregedett meg, persze, fiatal korában még az itt élő földbirtokos család neve után, Bocsárlapujtőnek hívták a falut. — Hány osztályt járt, Sándor bácsi? — Hatot. Én kijártam mind a hatot. A mi iskolánk már akkor is állami volt. Itt szigorúbban fogták a gyerekeket. — Hány tanító volt akkor? — Egy igazgató tanító, meg három kisasszony. Az írásos dokumentumok között utánanézek: 1945-ig mindig így volt; egy igazgató tanító, három-négy kisaszszony Három-négy, sohasem több. Most — de ezt csak zárójelben mondom, mert nem szeretem a múlttal összehasonlítani a jelent —, tizenhárom tanerős a tanári kar. Ám az öreg Liszka Sándornak nincsen teljesen igaza, mert abban az állami iskolában sem követelték meg oly könyörtelenül az iskolába járást. Szép számmal vannak olyanok, akik már a negyedik-ötödik osztályból kimaradtak, sőt, B. Róza néni már akkor felkelt az iskolapadból, mikor még csak szótagolva tudott olvasni. — Csak hármat jártam. Azt se egészen, édesapám nem eresztett. Mert volt itt egy igazgató tanító, aki anynyira ideges volt, hogy ütötte-verte a gyerekeket. Egyszer nekem is úgy megrántotta a kezemet, hogy kificamodott a vállam. A mihálygergelyi bábaasszony tette vissza a helyére. — Hogy hívták azt az igazgató tanítót? Emlékszik? — Ha gondolkodnék, talán eszembe jutna a neve. De hagyjuk, hiszen régen meghalt szegény. S valóban: az az iskolaigazgató, aki nemcsak arról nevezetes, hogy „ütötteverte a gyerekeket”, hanem arról is, hogy délutáni tanítás helyett a földjét műveltette a nagyobbacskákkal, már régen meghalt. A diákmunkán szerzett haszonból házat vett Balassagyarmaton, és csináltatott magának egy kriptát, hamis márványkőből „Debrecen, Patak messze estenek..." Nos, hát innen emelkedett a falu a tizenhárom tanerős tanári karhoz. De itt egy adatot össze kell hasonlítani a múlttal: mégpedig azt, hogy mind a tizenhárom pedagógus főiskolát végzett, mindannyian most is tanulnak, s lehetséges, hogy egyikmásik középiskolai diplomát szerez, mire felépül a gimnázium. De hogy miért éppen itt épül, a válasszal még adós vagyok. Igaz, „Debrecen és Patak messze estek” innen, de gimnáziumával, közgazdasági és gépipari technikumával itt van egy ugrásnyira a megyeszékhely, könnyű bejárni oda. S éppen azt a megyeszékhelyet kel tehermentesíteni, mert a vidéken oly nagy a tanulási láz. Csak Karancslapujtő 30—40 nyolcadikost, tehát egy nagylétszámú osztályt bocsát szárnyra minden esztendőben. Idén a felnőttek közül harmincketten járnak a salgótarjáni középiskolák esti tagozatára, jelenleg ötvenketten végzik az általános iskola hetedik, nyolcadik osztályát, akik közül sokan tovább akarnak tanulni. Nagyon kell a gimnázium, nagy sikere lesz. Pillanatnyilag ennyit jövendölhetek róla. Simon Lajos Ősrégi klastrom alatt Az első strandvasárnap 16 ezren az uszodákban Vezetett a Dagály A tegnapi áprilisi-nyári vasárnap — barnított már a nap, strandidő volt — nemcsak a kirándulók tízezreit ébresztette fel korán, hanem a vizet kedvelőket, strandra, uszodába készülőket is. A pesti uszodák, strandok (igaz, még csak egyesszámban mondhatjuk, mert a Szabadság Strandon kívül más strand még nem nyitott) a késő délelőtti órákban már kitehették kapujukra a Nincs hely táblát. Múlt héten még csak 8000 vasárnapi uszodavendégről számolt be a Fővárosi Fürdőigazgatóság, tegnap pedig a pesti uszodákat több mint 15 ezren látogatták. A legtöbb vendége a Szabadság Strandnak volt: 4841-en fürödtek a Dagályban. Több mint 15 ezren váltottak jegyet. De sok ezren nem válthattak, csak tolongtak, gyakran félórákig, órákig hiába ácsorogtak a pénztárak előtt kígyózó tömegben. Több uszoda nem készült még fel az áprilisi csúcsforgalomra — más esztendőben májusban állnak át a nyári szezonra — s csak a téli kabin, s öltözőszekrényeit tudta a vendégek rendelkezésére bocsátani. A Császár előtti tömegnek már fél 11-kor kiszólt a pénztáros: csak az várakozzék, akinek hosszú türelme van, s ki tudja várni, míg egy-egy vendég felöltözik, hazamegy és átadja szekrényét. Hasonló helyzet volt a Lukács és a Széchenyi strand uszodáiban is: várakozni kellett, míg egy-egy szekrény megüresedett. A Lukácsban már — szombatvasárnapi napokon — bevezették a nyári rendet: kabint már egy személynek nem adnak ki, csak háromnak. —al