Esti Hírlap, 1964. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1964-06-18 / 142. szám
MILLIÓS MEGTAKARÍTÁS Visszó már készül alföldgáz felyudására Ahol az alföldi és a zalai földgáz, találkozik * Meglesz-e a budapesti * körvezeték ♦ Mi lesz a második szakasszal ♦ Ami a munkát akadályozza Körvezeték épül — mint mér jelentettük — a város határában. Földgázt hoz Budapestnek Zalából, az Alföldről. A 30 milliárd köbméter földgázkészlet hasznosításának nagyszabású terve: összefüggő vezetékrendszert teremteni, behálózni az országot és eljuttatni a földgázt a fogyasztókhoz. A program szerint több város, Budapest, Szeged, Debrecen és mások használják majd ipari és kommunális (főzés, fűtés, vízmelegítés) célra ezt az energiát. Egynegyede a lakosságé Budapesten a beérkezett gáz egynegyedét a lakosság, háromnegyedét az ipar kapja. A közeljövőben 1966-ig 31 nagy gyár áll át földgáz-felhasználásra. Ezt a gázt nem lehet egyszerűen rákapcsolni a meglevő háztartási csőrendszerre, szétmarná. Új vezeték kell tehát. A körvezeték tekintélyes része már elkészült. A budai oldal az albertfalvi fogadóállomásról már egy éve áramlik a zalai földgáz a 40 atmoszférás csövön át az Óbudai Gázgyárba. Az idén elkészül a kör másik íve is: Megyertől Rákospalota, Kőbánya, Csepel határában öleli át a várost. A Váci úttól keletre, a Szilas-pataknál találkozik majd össze az alföldi és a zalai gáz. A körvezeték azonban még nem jelenti a közvetlen gázszolgáltatást. A körvezetékben nagy nyomással, 40 atmoszférával áramlik a földgáz, éppen ezért kellett a város határán kívül vezetni: a városba kisebb, 6 atmoszférás csöveken hozhatják be. Kettős vezetékrendszert kell tehát építeni. 12 kilométer hosszúságban A városi vezeték 52 kilométer hosszú lesz. Idén 26 kilométer hosszú két szakaszát kell megépíteni. Eddig csak a 3 kilométeres első szakasz készült el. A megyeri Szilas-pataktól az Egyesült Izzó, a Bányagépgyár kapujáig. Úgy ítélik meg, hogy ezen a szakaszon januártól már kaphat gázt az Izzó Szandaszöllősről. Szolnok határából, majd később Hajdúszoboszlóról. Az izzó készül a földgáz fogadására. Az izzólámpa- és rádiócsőgyártáshoz sok gáz kell. Eddig saját gyártmányú generátorgázzal dolgoztak. Nyilván sokat jelent majd, ha a költséges tüzelőanyagok helyett földgázra állhatnak át. Két éven belül az egész gyárat átalakítják erre az energiára. Mi lesz a második szakaszszal: a kőbányai, kispesti vezetékkel? Ez év végéig be kellene vezetni a gázt Kispestre és Kőbányára, majd a Zalka Máté téren át a Ganz-MÁVAG-ba és a Gábor Áron Vasöntödébe. Háromszáz kubikos Kőbányán a temető mögötti kiserdőben a fővezeték fehér nyárfateste világít és az árokvonal jelzi, hogy a városi cső ott fut majd át a Maglódi útra és tovább. Az árkot csak a temetőben ásták ki. Oda már csöveket is hordtak, de még nem jutottak ki a forgalmas Maglódi útra. Egyelőre más gonddal birkóznak. A vállalatnak nincs elég munkája. — Háromszáz kubikosra volna szükség — mondják a Gázműveknél. Más is hátráltatja a munkát: nem készült el időben a második szakasz tervdokumentációja és még most is hiányos az átadott terv. Hiányoznak bizonyos anyagok is. A kőbányai és kispesti üzemek sem készültek fel egyformán: a Ganz-MÁVAG most építi a fogadóállomást és a gerincvezetéket. Itt bíznak benne, hogy két kovácsológyáruk jövő év elején már használhatja a földgázt. A Zománcipari Művek szintén építi a gerincvezetéket, de nem tud műszereket szerezni az átvevőállomáshoz. Pedig a zománcégető kemencéknél is elkelne az olcsó földgáz. Hiába átfogó a városi földgázprogram, a részletek tisztázatlanok. A Könnyűfémmű például csak a Zománcművek útján juhatna a gázhoz, de ehhez a tervezett fogadóállomást bővíteni, nagyobbítani kellene. Még csak most tárgyalnak róla. A tervmódosítás pedig hátráltatja az építkezést. Használhatnak-e olcsóbb földgázt 1965 elejétől a budapesti üzemek? Egyértelmű „igent” még mindig nem tudnak adni. A nagyszerű elképzelés tisztázatlan részletei, a rosszul előkészített beruházás nehézségei kérdésessé teszik. Bögre Katalin Gazdag hétvége a Balatonon (Balatoni tudósítónk telefonjelentése) Nagy hóvégi hajrával határidőre elkészültek a Balaton-part új létesítményei. A hét végén számos új éttermet, szállodát és áruházat adnak át a rendeltetésnek a Balaton somogyi partján. A siófoki Petőfi-sétányon pénteken nyílik meg a szállodasor új gyöngyszeme, a Lidó. A hatemeletes modern szállodában 138 szépen berendezett szoba várja a vendégeket. A harmadik hatemeletes szálloda, a Hungária, határidő szerint két hét múlva nyitja meg kapuit. A szállodával együtt üzembe helyezik az ország legmodernebb ezer személyes éttermét is, a Hungária tőszomszédságában. A korszerű gépekkel berendezett konyhát úgy tervezték, hogy a 12 emeletes toronyszálló vendégeinek igényeit is kielégíti majd. Ugyancsak a hét végén nyitja meg a Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat két ABC áruházát Siófokon és Fonyódon. A Jugoszláviától vásárolt és előregyártott elemekből készült áruházak modern Modul-berendezéseivel igen kellemes benyomást keltenek. Az önkiszolgáló rendszerű csemegeáruházakban az élelmiszerek bő választékán kívül a legszükségesebb háztartási felszerelések, edény, vegyiáru, műanyag, sport- és strandcikkek is beszerezhetők. A vendégek a háromszáz négyzetméteres áruházakban ülve is fogyaszthatnak kávét, turmix- és hűsítő italokat. A szupermarketek csütörtökön és pénteken nyitják meg kapuikat. Típusterv szerint öt ízléses önkiszolgáló éttermet nyit az Éttermi- és Büfévállalat. Szántódon, Földváron, Szemesen, Lellén és Bélatelepen a campingekhez közel ugyancsak a hét végén fogadják az első vendégeket. A hét vége tehát gazdag lesz eseményekben. Az építők és a vendéglátóipar szakemberei jól vizsgáztak. J. B. A kasza tisztelete A szinte egy időben kezdődő aratásnál minden munkáskézre szükség lesz. Ezért az Alföldön kaszál ■ni tanítják a gépekhez szokott fiatalokat. (Újsághír.) Talán televíziós készülékek boltját nézegettem a Körúton, talán a legújabb könyveket figyeltem, mikor elém állt egy öregember: — Kaszát vennék, de nem tudom, hol találok. Nem tudja véletlenül a fiatalúr? Megdöbbentem, meghökkentem, nem tudtam hirtelen felelni. Hogyan tudnám, honnan is tudnám! Évtizede élek a nagyvárosban, s azóta csak a pázsitnyeső olló csevegett a kezemben, gondolataim közül immár kipusztult az a fogalom, hogy kaszálás, hiszen amikor hírek érkeztek hozzám az aratásról, csak gépekre gondoltam szüntelenül. Szinte hűtlenül elfelejtettem az alig egy méter hosszú, nemesacélból készült szerszámot, amely a vetőgéphez, koronához képest olyan semmiségnek látszik és mégis olyan babonásan tisztelte a régi falu, mint vademberek a fétist. Annyira tisztelték a kaszát, hogy szánte most is hallom az öregembereket, akik óvatosságra intették a szekérderékba huppanó marokszedő lányokat: — Vigyázzatok, mert a saroglyában van a kasza. Ekéktől, boronáktól, szöges elevátortól, rúgás lótól is óvták a gyermeket, de ha meglátták, hogy apját utánozza, fenni akarja a kaszát valamelyik siheder, csattant a féltő, dühös kiáltás: — Elmenj a kaszától, te, mert hátrétkötöm a sarkad! Ismertem egy gyógyíthatatlanul szívbeteg parasztot, aki éppen az aratás gyilkos hajszájában rokkant meg fiatalon, akit igazság szerint apár pásztornak sem lehetett volna alkalmazni. Naponta többször is rátört a roham, ilyenkor öntudatával egy pillanatban veszítette el az egyensúlyát, de még eszmélete végső lobbanásával, szinte állati reflexszel három-négy lépésnyire ellökte magától a kaszát, mielőtt földre zuhant. Ha elérte a baj, már nem keltett izgalmat. Az előtte járó kaszás vissza se fordult, csak a mögötte haladó állt meg egy vérértéktörlésnyi időre. Figyeltem a beteg embert, mikor eszméletre tért, mikor feltápászkodott a földről, először megrázta a fejét, mintha álomból ébredt volna, s kicsit szédelegve indult az eldobott kaszáért. Kézbe vette a szerszámot, hümmögve nézte, hogy nem esett-e csorba az élén, aztán elővette a fenőkövet és olyan szeretettel simogatta a kényes tüköracélt, mint amikor megbántott kisfiút cukorkával engesztel az ember. A kaszának erkölcsi súlya volt, ezt egy csillagfényes este figyeltem meg, mikor kihallgattam, hogyan fenyegette egy legény csalfaságra hajlamos szerelmét. — Majd meglátod Erzsiké, egyszer szörnyű vége lesz ennek... Csend. De csak pillanatig tartó. A sötétben felvihogott a lány. — Aztán, hogy lesz ennek szörnyű vége ? — Úgy teszek, mint a Tóth Antal. Nekem is álcád meg egy kötél valahol. A lány erre már nem vihogott, de kacagott. Mint a jó tréfán, percekig nevetett, aztán, mikor abbahagyta, elölről kezdődött a civódás. S ennek a végén azt mondta a legény: — Meglátod, egyszer beledőlök a kaszába érted. Vártam a vihogást, a nevetést, a kacagást. Pillanatok, percek múltak, döbbenetes csendben. Aztán suttogva mondott forró szavakat hallottam, megtörte a lány makacsságát a kasza tisztelete. Talán azért, mert a kasza volt a legközvetlenebbül kenyérkereső szerszám, elyenséges volt a tisztelete, hogy lélekig maró szégyennek tartották, ha katonaköteles koráig nem tanult meg kaszálni a legény. Igaz, ilyen szégyen ritkán esett meg, mert amikor először bámult a lányok után, apja vagy testvérbátyja kaszára fogta a fiút, betörték, szinte úgy, mint igáslónak a fiatal csikót. A kaszálni tanítás ünnep volt, majdnem olyan szertartásosan történt, mint a templomi ceremónia, ugyanekkor olyan természetesen szép, mint amikor az anyamadár a fiókáját tanítja röpülni. Az első kaszás pedig tanult és tanult, arca ragyogott az örömtől, a büszkeségtől, de közben a napot nézte. Elfáradt, nagyon elfáradt a szokatlan munkától. Jöhetne már a dél. S amikor jött a dél, elnyúlt az árnyékban, mint a fáradt kiskutya, volt úgy, hogy a kanalát sem merítette a levesbe, hanem fáradtságát eltúlozva azt mondta: — Etessen meg, édesanyám, mert nem bírom a karomat felemelni a számig. Útv akkor az anya boldog nevetéssel fogta a kanalat, és kaszára érett nagyfiát etetni kezdte, mint a csecsemőt ... Simon Lajos Aratnak. (MTI-fotó : Fehérváry Ferenc terv.) — A férjem most szokik le a dohányzásról. . Imént Bródy András, akit ma (csütörtökön!) búcsúztatnak. Kimeríthetetlen „pesti nótafa’’ volt. Alighanem az utolsók egyike ebből a műfajból. Életében csak rövideket — és keveset — írt, de hogy tudott mesélni, a jelzők, a kifejezésteli árnyalatok, a szavakat aláfestő apró gesztusok fűszerével apjáról, Bródy Sándorról, atyai barátjáról, Krúdy Gyuláról, régi pesti vendéglősökről, közőasszonyokról — egy bizonyos Róza nénit, aki majdnem százéves korában halt meg, az utolsó két évtizedben már csak ő látogatott — és legendás főpincérekről, akiknek jóvoltából még egyiptomi cigaretta), sőt némi készpénzt is szippanthatott az elsüllyedt Atlantisz bohém hírlapírója. Bandi bácsit a régi Pest aureoláját sugározta maga körül, az egykori Tabánt, a századeleji Terézvárost és a ma is múltat őrző Józsefvárost, amelynek egyik kis utcájában utolsó éveit élte. Élvezet volt végigmenni vele, például, a Nagymező utcán, s meséltetni a nem műemlékszámba menő, de azért régi és „élet-patinájú” (szerette ezt a kifejezést) házakról. Tudta, hogy ki építette (és építtette) azokat, kik voltak első lakói, és milyen nevezetesebb botrányok zajlottak le a ház falai között. Na- Batumi bácsi gyan sok érdekeset tudott, de azért szeretett mindig „hozzákölteni” valamit — és nem haragudott meg, ha rajtacsípték. Egyszer a „Brazil”ban — azóta részben már ugyancsak elment, minden, tudó öreg hírlapi rák társaságában — elmesélte, hogy egy nyomasztóan forró, nyári napon csónakba ült Krúdy Gyulával a Lágymányoson. Eveztek, eveztek, de elaludtak a melegben, és egyszerre csak arra ébredtek, hogy a Duna — Esztergomig sodorta őket. Mint — akkor még — ifjú és hitetlenkedő kartárs nem akartam elhinni — Esztergom miatt — 12 egész csónakkalandot. A mindentudók azonban felvilágosítottak, hogy a kaland tényleg igaz volt: „Szindbád” és Bandi valóban lecsorogtak majdnem Dömsödig. — Hát miért mondott Esztergomot? — kérdeztem. — Véletlen elszólás? — Nem! — hangzott a kissé kaján, de azért elgondolkodtató válasz. — Élete arra szoktatta, hogy némi füllentéssel hitelesítse az igazságot. Nem lehetett könnyű élet — gondoljuk meg — Bródy Sándor külsőben oly hasonlatos, írói ambícióktól fűtött (és nem tehetség nélkül való) legidősebb fiának lenni. Tisztelte, igazán szerette apját, és gyermeki hálával mondogatta: „Az öreg kinyújtotta kezét az égből, és megsegítette nem égimádó fiát." (1954 óta ugyanis csurrantak-cseppentek, néha ömlöttek is a Bródy Sándor-tiszteletdíjak. Évtizedek filléres gondjai után egy kicsit jobban élt a három leányt — keserves erőfeszítéssel — felnevelő, sokat nélkülöző Bandi bácsi.) Szerette köztünk, fiatalabbak között is szétosztani az apjától kapott — ahogy mondta: „asszú-bölcsességű” — jótanácsokat. De azért haláláig nyomta a vállát a Bródy Sándor egykori írófejedelemsége. T-ilmesélte például: — I~j Apám azt mondta nekem gyerkőc koromban: ne kíméld, fiam, a gyengébb nemet. Kezdjél ki színésznővel, liba pásztorlánykával, csillagkeresztes hölggyel (akkor még volt ilyen), de írónővel — soha! A kalandokból témák lesznek és szép írások, fiúkám. De az írónő kicsókolja belőled a témát!... Bandi bácsi hallgatott egy sort, majd legyintve hozzátette: — De én előlem nem az írónők írták el a témát, hanem ő... Antal Gábor HINYET.MLW A Középgépipari Készletező és Kereskedelmi Vállalat értesíti ügyfeleit, hogy 1964. július 1-én 1. sz. Közületi Boltját megnyitja. Budapest VIIlsernád utca 9. sz. alatt Forgalmazási híradástechnikai cikkei: ellenállások, kondenzátorok, potenciométerek, elektrolit kondenzátorok, fénycső fázisjavító kondenzátorok, állandó üzemű motor-kondenzátorok, autó- és motorgyújtó kondenzátorok. Készpénzért, csekk ellenében, megrendelésre, kis mennyiségű és soronkívüli igényeiket a felsorolt cikkekből hétfőtől péntekig 8—15 óráig, szombaton 8—11 óra között kielégíti. Középgépipari Készletező és Kereskedelmi Vállalat 1. sz. közületi boltja. Telefon: 225—800.