Esti Hírlap, 1965. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-25 / 20. szám
Jó éjt, Bessy ! Érzelmes-mozgalmas musical comedy az Operettszínház új sikere Néhány órája zajlott csak le a premier, s most azon töprengek, miféle szemfényvesztéssel szedtek rá? Mert ha visszagondolok az előadásra, sok olyan részlet bukkan elő, melyeket a nézőtéren nem vettem észre. A musical — akármennyire csűrjük-csavarjuk a dolgot, akármennyire próbáljuk „tágabban értelmezni” — a Broadway műfaja, s annak is éreztük most eleitől végig, holott ez a kiállítás igazán messze volt a Broadway-színpadok csillogásától. Prózai anyaga, a Pándy Lajos ügyes átdolgozásában felhasznált történet — Pavek, Havlu és Kosnar szövegkönyve — a négerek sorskérdését, ezt a súlyos társadalmi drámában is kimeríthetetlen témát eleveníti meg, s az Operettszínház művészeinek jellegzetes operettpátosza aligha lehet alkalmas drámai helyzetek elmélyült ábrázolására. Ráadásul a tragédia szféráiba kívánkozó téma itt csak a zenés játékok könnyed érzelmességéig hatol (vagy inkább ereszkedik), teli szentimentalizmussal, s még a legjobb alakításokban is akad kifogásolható alapvonás vagy részlet Miért hat mégis Milos Vacek rendkívül ízlésesen hangszerelt zenéje olyan kellemesen és kifejezően, amikor alig lép ki a nemzetközi tánczene és a könnyű zenés filmek melódia- és hangzatvilágából? Úgy látszik, a csalóka illúziók legcsalókább műfajában semminek sem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy az egész tökéletesnek hasson — csakis az illúziónak. Csillognia kéne a színpadnak? Majd festünk a zenével olyan csillogást, s csapunk a táncoló testekkel olyan világvárosi villogást és elevenséget, amihez az inkák aranya és Párizs összes fénye is kevés lenne. Tragikusnak kéne lennünk? Ezt a színházat néma tragédiáért látogatják, viszont az érzelmek és hangulatok mesteri tempóbeosztása, akrobatikus lendülete éppúgy össze tudja szorítani a torkot, mint a legjobb Othello kétségbeesése, persze, anélkül, hogy a közönségen a szomorúság venne erőt. A zenés komédiák vonzereje éppen abban rejlik, hogy itt az illúziók játéka sohasem lépi túl azt a határt, ameddig világosan érezzük, hogy csak játékról van szó. A Jó éjt, Bessy! sikerének, kellemes rászedetésünknek titka — a műfaj titka. Innen ered a West Side Story, a My fair Lady és a többi darab sokezres előadási szériája, színházi és filmsikere, amely maga mögött hagyja a legnépszerűbb operetteket éppúgy, mint a legelmélyültebb művészi produkciókat. A rendező Seregi László, a vezénylő Bródy Tamás és a koreográfiákat készítő Bogár Richárd a mai kor „utcai” és „vásári” műfajelemeit tiszta rendbe szedték, egy utcahosszt emlegetett aktuális és nemes téma szolgálatába állították, hatásossá tették, a közönség igényei és tetszése szerint. A szereplők mindegyike érezhető lelkesedéssel keresgélte a még eléggé szokatlan kifejezési eszközök java lehetőségeit, beleszerettek a nálunk lassan térhódító műfajba. Nem szükséges felsorolni a teljes színlapot, hogy a tapson túli elismerésnek hangot adjunk ezért az erőfeszítésért. S azt hiszem, hogy nagy bátorítást jelent a további hasonló vállalkozások számára is az a meglepetés, amit például Galambos Erzsi nagyszerű színészi és táncos alakítása jelentett. Olcsó ruháiban is igazi sztár légkört tudott teremteni, mélyen megindító emberi vonásokkal keltette életre a tehetséges félvér lány nemes érzelmeit, ha nem is igazi néger zamattal, de kellemesen énekel, olyan könnyű biztonsággal táncol, mintha csak kettőt kellene lépnie a színpadon. Vagyis rendelkezik azzal a sokoldalú képességgel, ami a musical comedy meghonosításához elengedhetetlen. Hadics Lászlónak alkalmat nyújtott a mostani szerepe, hogy bebizonyítsa: képes beváltani mindazt, amit előző kisebb, de hatásos alakításaiban (Kiss me Kate, Espresso Bongo) ígért. Szokolay Ottó itt-ott érezhető elfogódottsága ellenére is határozottan lépett a muzsikás világot jelentő deszkákra, s épp ilyen jóleső határozottsággal tért rá vissza Gőzmány György, ők hárman és a rekedtségével küszködő Angyal Sándor ugyanazt bizonyították, amit Galambos Erzsi, és a táncával ismét remeklő Balogh Edina: a zenés színpadon fontosabb, mint bárhol, az igazán férfias férfi és nőies nő megjelenítése. A Jó éjt, Bessy feloszlatta azt a kételyt, mellyel a korszerű zenés játékok lehetőségeit, néhány szerényet villanó szalmaláng után, latolgattuk. A vastaps, mellyel a közönség fogadta, több egyszeri sikernél: meghódított erőd és biztatás a továbbhaladáshoz. Fodor Lajos DÁN GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében megnyílt a „Mai dán grafika” című dán képzőművészeti kiállítás. A dán grafika fejlődését bemutató tárlat egyik szép darabja Henry Heerup: Szerelmespár. (MTI fotó : Pálfai G. felvétele) BRIGITTE BARDOTElég volt a sexbombaságból! ÖTVEN BIKINI • SZÜLETÉSNAPI AJÁNLAT • JÓ SZEREP KELL — Merci, merci — mondja mosolyogva egy csinos, fiatal nő a dobogón, aki feltűnően hasonlít Brigitte Bardot-ra. Keresztülfurakodik a riporterek gyűrűjén. Tényleg ő az. Köszöni, hogy anynyian eljöttek kedvéért ide, Mexico City legnagyobb hangversenytermébe, hogy megkérdezzék tőle... — Mindenre szívesen felelek, csak azt ne kérdezzék, hogy mikor megyek ismét férjhez, és lesz-e még gyerekem — mondja kedvesen, és hozzáteszi: — Én is hiába faggattam a múlt héten Párizs leghíresebb jósnőjét — nem tudta megmondani. Nevetés söpör végig a termen. Bardot pár napja filmezik a város környékén. Most majdnem kétszáz riporter jegyzi szavait. Példátlanul népszerű. Amikor érkezett, többen fogadták, mint ősszel De Gaulle-t. — Ha szabad elsőnek ... Milyen lesz a film, amelyben most játszik? — kérdezi egy szemüveges riporternő. — Nagyon látványos. Hogy milyen szépek ezek a mexikói piramisok éjjel, megvilágítva! Reggelig elnézném. Misztikus a mese, és van alkalmam sokat öltözködni is... — Igaz, hogy a művésznő innen Hollywoodba megy filmezni? — fiatal férfi kérdezi. — Eszemben sincs. Már legalább huszadszor terjesztik rólam. — BB, a szexbomba pedig Hollywoodban robbanna leginkább — véli egy köpcös filmkritikus, kicsit ironikusan. — Jó lenne, ha feljegyeznék és kinyomtatnák, amit most mondok. Nagyon megköszönném. — Bardot elkomolyodik. Felmorajlik a terem. — Halljuk, halljuk! — Rettenetesen unom már ezt a BB-szexbombát! Értsék meg, már harmincéves vagyok, jó szerepeket szeretnék kapni. Szeretném, ha csak színésznő lehetnék ... — De hát, művésznő, úgy tudjuk, Párizsban van egy Brigitte Bardot múzeum is! — Mondják, tehetek én arról, hogy egyesek összeszedik kidobott holmijaimat, és kiállítják? Hogy odaraknak ötven bikinit, mintha én hordtam volna? Rendkívül ízléstelen dolog az ilyesmi... — Valaki Brigitte Bardot dalt is komponált... — Már egyre kevesebben játsszák. Múlandó reklámfogások ezek. Ellenben egy jó szerep ... — A művésznő mennyi levelet kap naponta? — Párszázat. De ha tudnák, hogy némelyik milyen hangon ír. A születésnapomra például valaki azt írta: nem baj, ha öregszem, így neki egyre több a reménye, hogy egyszer... A többit tudják. Jön a hülye ajánlat. Pár pillanat csend a teremben, majd valaki megkérdezi : — Mi a véleménye a művésznőnek De Gaulle politikájáról? Brigitte Bardot kicsit gondolkodik, aztán elneveti magát: — Engedjék meg, hogy erre addig ne válaszoljak, amíg nem tudom meg, hogy De Gaulle elnöknek mi a véleménye az én művészetemről. A diplomatikus válaszon megint nevetnek, és valaki tapsolni kezd. Aztán tapsol az összes riporter. Kattannak a felvevőgépek. Bardot udvariasan meghajol: — Merci, merci. B. S. Vita közben Az Európa Kiadó dicséretes frisseséggel igyekszik lépést tartani a világirodalom eseményeivel. E törekvés egyik legújabb példája a most megjelent Parttalan realizmus című kis kötet is. Az a nagy esztétikai, irodalomtörténeti vita, amelyet a realizmus, különösen pedig a szocialista realizmus fogalmának pontos, szabatos és korszerű meghatározásáért világszerte folytatnak marxista és nem-marxista kritikusok és esztéták, nem zárult még le. Vaskalapos és nehézkes könyvkiadói politika megvárná, míg megszületik az eszmecsere „törvényerőre kiemelkedő szintézise. Az Európa Kiadó azonban — nagyon helyesen — nem ezt tette, hanem ízléses kis kötetben közreadta mindazt a fontosabb tanulmányt, ami eddig ez ügyben külföldön és nálunk megjelent. Roger Garaudy, Louis Aragon, Ernst Fischer, Jevgenyija Fjodorovna Knyijovics, Werner Mittenzwei, dr. Erwin Pracht és Mesterházi Lajos véleményét — folyóiratok hasábjain, elszórva — megismerhette már a figyelmes olvasó. Ám ez a kötetbe gyűjtött véleménycsokor azok számára is sokkal áttekinthetőbbé teszi a polémia anyagát, akik már folyóiratokban is figyelemmel kísérték a vitát. Azoknak pedig, akik csak most ismerkednek vele, világos és áttekinthető képet nyújt a nagy fontosságú esztétikai eszmecseréről. (zs.) □ A PEDAGÓGUSOK IV. országos képzőművészeti kiállítását február 6-án nyitják meg az Építők Rózsa Ferenc művelődési házában, összesen 179 pedagógusművész csaknem 270 alkotását láthatják majd az érdeklődök. □ FLOTOW: MARTA című vígoperájának felújítását próbálják az Operaházban. Az opera, amelyet 1949- ben adtak elő utoljára Budapesten, most az Erkel Színházban kerül bemutatásra. A két szereposztás premierje: január 31, illetve február 2. □ A MAGYAR FILMMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉBEN február 1 és 4 között rendezik meg a második szinkronfilmszemlét. A szinkron szakosztály tagjainak javaslatai alapján a következő nyolc film vesz részt a versenyben: Elcsábítva és elhagyatva, Altona foglyai, Kallódó emberek, Morál 1963., Don Carlos, Mi, olaszok és a nők, Egy ember ura és a Szörnyetegek. FRANZ KAFKA: A KASTÉLY című sokat vitatott regénye megjelent az Európa Kiadónál, Rónay György fordításában. □ VÁCI MIHÁLY SZERZŐI ESTJÉT szerdán este 7 órakor rendezi meg a Versbarátok Köre. Bevezetőt mond Garai Gábor, közreműködik Palotai Erzsi, Bodor Tibor, Gáti József és Keres Emil. □ SZINUHE a címe Mika Waltari neves finn író magyarul most megjelent regényének, amely az ókori Kelet, Théba, Babilon, Kréta színes világába viszi el az olvasót. Az Európa gondozásában megjelent izgalmas történelmi regényt Gombár Endre fordította. „Korszerű — korszerűtlen köntösben Majd négy éve jelenik meg rendszeresen, s túljár az ötvenedik kötetén egy kitűnő könyvsorozat — inkognitóban. A kritika (lapunkat is beleértve) úgyszólván tudomást sem vesz létezéséről — az eddig napvilágot látott több mint ötven kis kötetről talán összesen sem jelent meg tíz ismertetés —, a könyvesboltok közülpedig csak egyikben-másikban lehet rátalálni a sorozat egyegy darabjára. Pedig jelentős vállalkozás a Színháztudományi Intézet gondozásában megjelenő Korszerű Színház című sorozat. Csak találomra idézünk néhányat a szerzők és a címek közül: Chlopkov Dráma és játéktér és A képzeletszerűségről című írásai, Arthur Millernek a realizmusról vallott nézetei, Brechtnek magyarul először ebben a sorozatban megjelent elméleti cikkei, vagy Jean-Louis Barrault, Nyikolaj Pagogyin, Romain Rolland, Friedrich Dürrenmatt, Gordon Craig, Erwin Piscator, Walter Kerr — a szellemes és nagy műveltségű amerikai kritikus — cikkei, avagy Maszejevnek a drámai konfliktusról, Gemiérnek a színház és világnézet összefüggéseiről vallott nézetei, Jacques Copeau, Maxim Vallentin, Tairov, Moussinac tanulmányai, vagy a legújabb kötetek: Michael Redgrave; a nagy angol színész Mesterség és művészet, Jean-Louis Barrault Egy színházi ember naplója című írása — amely a legszélesebb közönség számára is élvezetes és tanulságos olvasmány —, s a Sztanyiszlavszkij és Brecht című gondolatébresztő tanulmánykötet — mind érdemesek nemcsak a szakma, hanem az igényesebb nagyközönség figyelmére is... A sorozat kötetei mégis jórészt visszhangtalanul sülylyednek el a szakmabeliek könyvespolcain. (Az „illetékesek” — színházak stb. — ugyanis hivatalból megkapják a tiszteletpéldányokat.) Miért? A mostoha terjesztési és propagálási körülmények mellett bizonyára az is közrejátszik, hogy nem „igazán” könyvek ennek a sorozatnak a darabjai. Kezdetleges nyomdatechnikával, rotaprint eljárással készülnek, s bár tartalmuknál fogva joggal illetné meg e sorozat darabjainak jó részét előkelő hely a könyvespolcon — formájuk alapján már annál kevésbé. Sokkal kisebb példányszámú, s gyakran közel sem ilyen jelentős tanulmányköteteket is „komoly” könyvként adnak közre kiadóink — csak épp ez a sorozat nem érdemel jobb kivitelt a rotaprintnél?... S végül — de mindenekelőtt —: jó volna, ha az ÁKV kicsit többet törődne ennek a sorozatnak a propagálásával, de legalábbis mindegyik boltjában árusítaná. Még akkor is, ha egyegy kötet alig kerül többe tíz forintnál — ami után elég csekély összeg a kereskedelmi százalék... (zsugán) A TV BEMUTATÓJA A Dongó, avagy fohászkodás Tádéhoz Ha Budakeszin csípte meg a dongó Markó Viktor mérnök orrát, akkor megcsalta a menyasszonyát. Ha Felsőgödön, akkor leütötte Kucsera Vendelt, aki tartozott neki. Ám honnan tudja előre a rendőrség — aki az utóbbi esetet feltételezi —, hogy a merénylő orrán csípési daganat éktelenkedik? Tóth Miklós, a Dongó szerzője még további természetfeletti képességeket tulajdonít kiváló nyomozóinknak, ugyanis, szinte varázsütésre, sikerül előállítani Budapest csaknem kétmilliós lakosságából azt az öt embert, akinek orrát ugyanazon a napon szintén dongó (méh, darázs) csípte meg. Úgy látszik, ebben is Szent Tádé segített, akihez a jobb sorsra érdemes Káló Flórián (Markó mérnök) szüntelenül fohászkodik: ez a „humor” egyik fő forrása. Neheztelnünk emiatt nem szabad, mert Tádéval fejeződik be a darab, máskülönben még most is nézhetnénk. Kiderül, hogy Markó nem csalta meg a menyaszszonyát, és nem ütött le senkit. Hogy egy maszek műanyagáru-készítő fél lábbal mindig a börtönben érzi magát, és hogy Kucsera Vendel senkinek nem akar fizetni. Továbbá kiderül, hogy bármily vitézül harcoltak is a színészek (Kazal László, Csala Zsuzsa, Báró Anna, Horváth Gyula, Csákányi László) a néző mosolyáért, kellő írói nyersanyag hiányában küzdelmük meddő, jóllehet Agárdy Gábor még bandzsít is, hogy a szájába adott lapos bemondás hatását növelje. Dicsérni lehet a film ötletes grafikai megoldásokkal készült „befutóját”, Jereb Ervin csúfondáros zenei variációit, és azt a jelenetet, amikor Kucsera hamis vallomása közben lejátszódik a tényleges „merénylet”. A vígjátékok kellenek, de nem minden áron: a televíziónak nem szabad ilyen alacsonyra állítania a mércét. Mi, persze, azt szeretnénk, ha minél több olyan vígjátékot láthatnánk, mint a tavaly bemutatott Öröklakás. Ami viszont elsősorban az írókon múlik. Fohászunk ilyenformán hozzájuk szól és a tévéhez — nem Tádéhoz. H. T. Január 35. — hétfő KOSSUTH: 16.00: Hírek. — 16.10: Gyermekrádió. — 16.50: Könyvről könyvre. — 17.00: Tánczene. — 18.00: Hírek. — 18.15: Ifjúsági Rádió. — 18.35: Szvjatoszlav Richter zongorázik. — 19.30: Népi zene. — 30.00: Esti Krónika. — 30.30: Az akharnabeliek. Arisztophanész komédiája. — 33.00: Hírek. — 33.15: Operettrészletek. — 33.50: Tudományos mozaik. — 33.10: Zenekari muzsika. — 34.00: Hírek. — 0.10: Szórakoztató zene. PETŐFI: 15.45: Délutáni frissítő. — 17.00: Hírek. — 17.05: Lányok, asszonyok. — 17.35: Édes anyanyelvünk. — 17.40: Rádióegyetem. — 18.31: Elbeszélés. — 18.51: Strausskeringő. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Jazz. — 19.30: Mezőgazdasági előadás. — 19.40: Flandriai Fesztivál 1964. — 30.45: Régi filmslágerek. — 31.00: Hírek. — 31.05: Magyar nóták. — 31.40: Történelmi előadás. — 33.00: A hét zeneszerzője: Schubert. — 33.45: Az árva. Színi Gyula elbeszélésének rádióváltozata. — 23.00: Hírek. URH: 14.00—18.00: Budapesten és környékén azonos a Petőfi Rádió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.40: Tánczene. — 19.10: Beethoven vonósnégyesek. — 30.36: Láttuk, hallottuk. — 30.56: Századunk zenéjéből. — 33.01: Könnyűzene. — 33.30: Hírek. Január 36 — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—8.00: Reggeli zene. Közben 5.00, 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 8.15: Operettrészletek — 8.54: Elloptak egy Nobeldíjat. — Dokumentumjáték. — 10.00: Hírek. — 10.10: Zenekari muzsika. — 11.00: Iskolarádió. — 11.30: Népi zene. — 13.00: Hírek. — 13.15: Tánczene. — 13.00: Mezőgazdasági előadások. — 13.15: Operaáriák. — 13.47: Versek. — 14.00: Hírek. — 14.10—16.00: Falusi délután. — 16.00: Hírek. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 503—8.00: Reggeli zene. Közben 6.00, 7.00. 8.00: Hírek. — 14.00: Esztrádzenekar. — 14.35: Versenyművek. — 15.00: Hírek. — 15.05: A házi háború. Schubert egy felv.cserája. — 16.10: Előadás. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Lear király (7). — Katona József Színház: Tengeri malacok (5. szelvénybérlet, 7). — Madách Színház: Hamlet (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7). — Vígszínház: Hátsó ajtó (7). — Thália Színház: II. Richard (7). — József Attila Színház: Imádok férjhez menni (7). — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7). — Állami Bábszínház: Szentivánéji álom (7). — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar (vez. Németh Gyula, közr.: Lukács Pál. Téli bérlet F-sorozat. Egyetemi bérlet II. fél 8).