Esti Hírlap, 1966. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-09 / 135. szám

KILENC ÉV A LEBEGÉSIG Születésnapot ünnepelt ma délelőtt az Állami Balett In­tézet. Hidas Hedvig igazgató sajtótájékoztatón ismertette az európai tekintélyű művé­szeti főiskola másfél évtize­des történetét. — A munka 15 esztendővel ezelőtt négy évfolyamon in­dult — mondotta. — Ebből fokozatosan fejlődött a jelen­legi kilenc évfolyamos for­ma. Májusonként több száz jelentkező közül választjuk ki a 25—30 legmegfelelőb­b­­nek látszó 10—12 éves lányt, fiút. A felvétel feltételei — egyebek mellett — ará­nyos, hibátlan, nyúlánik test­alkat, szép tartás. Fontos a hajlékonyság, rugalmasság, ügyesség, mozgásfantázia, ritmus-, előadó- és formaér­zék — a táncos adottság. Az első két vizsgán túljutottak­­nak kötelező még háromhó­napos próbaidő, s csak ez­után dönt véglegesen a bi­zottság, hogy alkalmas-e a gyerek a balettra. A diákok — miközben el­végzik az általános iskola V —VIII., majd a gimnázium négy osztályát — tanulnak klasszikus balettet, népi tán­cokat, történelmi társastán­cokat, emelést, modern tech­­­nikát, akrobatikát, táncírást, tánctörténetet, színpadi játé­kot, szolfézst, vívást. (Az ál­lam tanévenként egy-egy hallgatóra 18 ezer forintot költ.) A leendő siker alapja: le­mondás. Nehéz gyerekkor ez. A kicsiknek játékra, a na­gyobbaknak sportra, szórako­zásra alig-alig jut idő. Min­den nap minden órája szigo­rúan beosztott. Iskolapad, ta­nulószoba, gyakorlóterem. Matek és pas de deux, törté­nelmi materializmus és double tour en l’airt, der­ die, das és port de bras, József Attila Ódája és allegro. Este, vasárnap délelőtt, délután pedig fellépés az Állami Ope­raház, az Erkel Színház, a Fővárosi Operettszínház elő­­­­adásain. A kilencedik év — az érettségin túl — a tulaj­donképpeni művészképzés. Az államvizsga: elméleti disszertáció és nyilvános vizsgakoncert. Az idei jubi­leumi estet június 27-én ren­dezik az Operaházban. A háromrészes műsorban fel­lépnek a jelenlegi évfolya­mok hallgatóin kívül az öregdiákok is: az Állami Operaház 11 és a Pécsi Balett 14 művésze. A balettintézet tan- és gya­korlótermei ma már nem megfelelőek. A volt Upor Ét­terem, illetőleg az Opera Ká­­véház helyiségei a korszerű oktatásra úgyszólván alkal­matlanok. Már tervezik, re­mélhetőleg a közeljövőben az építkezésre sor kerülhet, az Operától nem messze, a modern pedagógiai követel­ményeknek megfelelő új ba­lettintézetet. A tanárok között, a hazai balettoktatá­s kitűnőségein kívül, időről időre más és más külföldi, tapasztalt vi­­lághíresság is található: V. Vojnonnen, K. Armasevszká­ja és legutóbb Olga Le­pesinszkája, a moszkvai akadémia mestere. Ugyan­így a magyar növen­dékekkel együtt német, bolgár, mexikói, ausztráliai fiatalok is tanulták Buda­pesten a balett egyszeregyét és integrálját. Évente átlago­san 12 növendék végez,­­ ke­rül az Operához, a Pécsi Ba­lettegyütteshez, az Operett­színházhoz, a Szegedi Nemze­ti Színházhoz. A mai, bemu­tatóval egybekötött sajtótá­jékoztatón tanáraik mellett ott voltak a Kossuth-díjas volt növendékek is — Orosz Adél és Róna Viktor. (László) A siker alapja a lemondás Táncírás, vívás Jubilál a balettintézet A balettintézet három nemzedéke: a ma Daphnisze, Dózsa Imre Liszt-díjas és 1966 Tűzmadara, Kékesi Mária, az Állami Operaház szólótáncosnője, a holnap Rómeója, Markó Iván asz­­szisztálásával tanítja a holnapután Júliáját, a kezdő Zarnóczay Gizellát, Bozsán felv. ÚJPESTIEK, FIGYELEM! SZŐNYEGEK — JAVÍTÁSÁT, — ROJTOZÁSÁT, — SZEGESET, — Átszabását, — TISZTÍTÁSÁT szakszerűen és gyorsan vállalja a SZŐNYEGJAVÍTÓ ÉS TISZTÍTÓ KSZ 8. sz. fiókja IV., Kemény Gusztáv u. 6. Telefon: 293—340 az Újpesti Áruháznál, a piac mellett □ FEYDEAU A MAXIM­­BELI HÖLGY című vígjáté­ka is szerepel a Vígszínház jövő szezonjának játékrend­jén. A címszerepet Rutttkai Éva fogja alakítani. □ PRIX JEUNESSE cím­mel folyik Münchenben hu­szonöt ország 36 rádió- és televízióállomásának rész­vételével az ifjúsági műso­rok nemzetközi versenye. □ INDIA ÉLETÉRŐL ÉS KULTÚRÁJÁRÓL művészi fotókiállítás nyílik pénte­ken a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének Dorottya ut­cai kiállítótermében. □ ROMAIN ROLLAND A szerelem és a halál játéka című drámáját a kecskeméti Katona József Színház újít­ja fel az 1966—67-es sze­zonban. □ AZ ESZTERGOMI KE­RESZTÉNY MÚZEUM KÉP­TÁRA című díszes kiadású album az első magyar, né­met és angol kiadás után újabb német kiadásban is megjelenik. A könyv világ­szerte elismerést keltett a művészeti könyvek barátai­nak körében. □ ZILAHY GYÖRGY fes­tőművész kiállítása június 10-én nyílik a Csók István Galériában (V., Váci u. 25.). □ GÁSPÁR MARGIT Ha elmondod, letagadom című drámaiját a veszprémi szín­ház mutatja be az új évad­ban. □ AZ ÁLLAMI DÉRYNÉ SZÍNHÁZ vajdasági ven­dégszereplésének viszonzá­saként június 18-án Ma­gyarországra érkezik a Novi Sad-i rádió huszonnyolc ta­gú együttese. Halló, itt Ra­dio Novi Sad címmel mu­tatnak be egész estét betöl­tő vidám, zenés kabarémű­sort. □ MAXIMILIAN SCHELL, az ismert filmszínész szerzői szerepben mutatkozik be. Herosztratoszról szóló drá­máját a nyugatnémet Bo­­chumban viszik színre. □ SZOBROK AVATÁSA: Gyulán, a József Attila mű­velődési ház előtti téren avatják fel rövidesen József Attila mellszobrát. Az Esz­perantó téren a vízmedence szélére fésülködő leányt áb­rázoló fehér márvány szobor kerül, míg a Vízügyi Igazga­tóság épülete előtti térre szo­borcsoportot készíttet a gyu­lai városi tanács. □ A FERIHEGYI REPÜ­LŐTÉREN forgattak egy je­lenetet a televízió számára a készülő Tabi László-esthez. Június 9. — csütörtök KOSSUTH. 14.20: Egyedül — dokumen­tumműsor. — 15.09: Zengjen da­lunk. Énekkari híradó. — 15.59: Fiatalok Stúdiója. — 16.00: Hí­rek. — 16.10: Villanófényben. — 16.15: Csak fiataloknak! Táncze­ne. — 16.55: Kőrakás Sándor könyvszemléje. — 17.05: A ka­marazene remekeiből. — 17.39: Könnyűzene. — 17.57: Hallga­tóink figyelmébe. — 18.00: Mi történt a nagyvilágban? — 18.15: Hazánk hírei. — 18.20: Népdal­­csokor. — 18.55: Lotte Lehmann énekel. — 19.20: Új versek. — 19.30: A fehér ló. Operettrész­letek. — 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek! — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Tánczene. — 21.00: Száza­dunk zenéjéből. — Kb. 22.00: Hí­rek. — 22.15: Sporthírek. — Kb. 22.20: Könnyűzene. — 23.19: A cerberus szeme. Elbeszélés. — 23.29: A démon. Részletek Ru­binstein operájából. — 24.00: Hí­rek. — 0.10: Filmzene. — 0.23: Himnusz. PETŐFI: 15.00: Hírek. — 15.05: Délutáni frissítő. — 16.15: Bélyeggyűjtők öt perce. — 16.20: Mozart opera­hősei, II. rész. — 17.00: Hírek. — 17.05: Népművészek a mikrofon előtt. — 17-33: Miről ír a Társa­dalmi Szemle legújabb száma ? — 17.45: Hangverseny a stúdió­ban. — 18.19: Égő fű. Regényis­mertetés. — 18.45: Fúvószene. — 19.00: Hírek. — 19.10: Fényes Szabolcs táncdalaiból. — 19.20: Schubert: Rosamunda. — 20.18: Közvetítés a veszprémi Petőfi Színházból. Lev Tolsztoj: Feltá­madás. — Közben: 21.00: Hírek. — 21.05: A színházi közvetítés folytatása. — 22.26: Gabos Gá­bor zongorázik. — 23.00: Hírek. — 23.15: Műsorzárás. URH: 18.30: Hírek. — 18.35: Zenekari muzsika. — 19.20: Brahms- H-dúr trió. — 19.50: Romantikus ope­raest. — 21.00: Tánczene. — 21.50: Debussy-hangverseny. — 22.30: Hírek. — 22.45: Műsorzárás. Június 10. — péntek KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—7.58: Haj­naltól — reggelig! Zenés műsor. — 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.45: Falurádió. — 6.00, 6.30: Hírek. — 7.00: Reggeli Krónika II. kiadás. — Kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: Mit főzzünk? — 8.25: A bagdadi borbély. Operarészlet. —1 8.55: Nézze meg, pénzt ad érte! — 9.00: Elbeszélés. — 9.17: Hangle­mez­eK. — 9.20: Népi zene. — 10.00: Hírek, hazai lapszemle. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Kamarazene. — 10.59: Lottóered­mények. — 11.00: Medárd után. Dr. Zách Alfréd kandidátus elő­adása. — 11.10: Édes anyanyel­vünk. — 11.15: Táncmelódiák. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe! — 12.00: Hírek. — 12.15: Zenekari muzsika. — 13.00: Ami a jövő hét zenei műsoraiból kimarad. — 14.00: Hírek. — 14.05: Kama­razene. — 14.40: Lúdanyó me­sél. PETŐFI: 4.26—10.57: Azonos a Kossuth­­rádió műsorával. — 6.20: Torna. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek a 240 és a 344 méteres hullám­hosszon. — 13.40: Idegen nyelvű vízjelzőszolgálat. — 13.45: Időjá­rás- és vízállásjelentés. — 14.00: Fúvószene. — 14.15: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.30: Könnyű dallamok. A TELEVÍZIÓ MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN: 15.00: IV. Országos Úttörő Ta­lálkozó. Művészeti bemutató. Közvetítés a Margitszigeti Sza­badtéri Színpadról. — 17.50: Hí­rek. — 17.55: Hol volt, hol nem volt... Az ügyetlen kis elefánt. Magyarul beszélő német báb­film. — 18.10: Barkácsoljunk! — 18.30: Telesport. — 18.55: Hazai tükör. Aktuális jegyzet. — 19.00: Esti mese. — 19.10: Tv-hiradó. — 19.30: A Duna a barátság folyó­ja. Intervízió-műsor Moszkvából, a dunai hajósok életéről. — 20.20: Derűs lapok Csehov mű­veiből. 1. Mnemotechnika, 2. Egy ismerős úr, 3. A Pufók meg a Nyurga. — 20.45: Parabola. — 21.05: Barangolás. Művészeti dí­jasok műsora. — 22.05: Tv-hiradó — 2. kiadás, a televízió műsora PÉNTEKEN DÉLELŐTT: 10.00: Angyal kalandjai. A mesterdetektív. Magyarul beszé­lő angol film (ism.). 14 éven fe­lülieknek. — 10.50: Telesport (ism.). — 11.05: Szamosháti em­berek. Riportfilm (ism.). — 11.25: Asinus. Bolgár kisfilm. KIJEVI KRÓNIKA II. Vita a magányról és a boldogságról Záróképsor a Névánál • Börtön Krakkó mellett! Leningráddal is sikerült találkoznom Kijevben. A Né­­va-parti nagyváros stúdiójá­ban készült rövidfilm záró­­képsora sokáig kísér majd. Főszereplője a turista, aki csaknem fél évszázad múl­tán a nagy forradalom szí­vébe látogat. A Nyevszkij Proszpekten sétál, útjának célja a Téli Palota. A sugár­út végén kitérő jobbra, majd az egykori vezérkari épület kettős boltíve alól ráköszönt a monumentális obelisak, „Sándor cár emlékoszlopa”. Szemben a palota bejárata, a kovácsoltvas kapu, amely­ről fürtökben lógtak 1917-es feltárulásakor a végső roham győzelmét kivívó munkások, katonák. Sosztakovics lenin­­grádi szimfóniájának ör­vénylő zúgása kísér a Palota­téren. A történelmi színteret közrefogó paloták távol tart­ják a nagyváros zaját. Egy­­egy autó fut csak át a téren, de óvatosan, megkerülve a csipegető galambokat. A palota bejáratánál 10— 12 éves gyerekek labdáznak. Egy milícista a kovácsoltvas­­díszek mögül odavet nekik néhány dorgáló szót. Arrébb is húzódnak, de egy rosszul sikerült dobás elpattan, és a labda márig bent ugrál a rács mögött, az udvaron. Va­jon mi lesz? A gyerekek oda­szaladnak, kérlelik a rend­őrt, a milícista egy darabig szótlan, hallgatja a gyerekek rémült hadarását, azután le­hajol, felemeli a labdát és megfontolt intelmek kísére­tében visszadobja. A turista pedig feljegyezheti noteszá­ba: Leningrad, Palota tér, galambok, labdázó gyerekek — hétköznapokba szelídülő történelem. Kérdésemre, melyik film körül alakult ki mostanában a legélesebb vita, többen em­lítették a Szárnyak című produkciót. Ezt a filmet a kritikusok egyik csoportja ingerülten megtagadta, má­sok nyomós érvekkel védel­mükbe vették. Minthogy a Szárnyaikat a Hungaro­­film is átvette, a magyar közönségnek módja lesz majd az önálló véleményal­kotásra. Világert sem pró­bálnám ebben befolyásolni. A film minősítése helyett csupán arról a problémáról szeretnék jelzést adni, ami miatt ellentétes nézetek üt­közőpontja lett. Alapkérdése szorosan összefügg ember és társadalom viszonyának, köl­csönhatásának, a személyi­ség harmonikus kibontakozá­sának, egyéni boldogság­igényének azzal a felfogásá­val, amely az utóbbi években világszerte tért hódít a mar­xista társadalomtudomány­ban. A szenvedélyesen támadott és védelmezett film hősnője a második világháborúban pilóta volt. Számára a leg­súlyosabb csapás, hogy se­besülése után nem ülhet töb­bé repülőgép kormánya mö­gé. Kisvárosi iskola igazga­tója lesz, vasfegyelmet kö­vetelő, rideg pedagógus. Ki­váló társadalmi munkás, köztiszteletben álló személyi­ség és­­ boldogtalan ember. Magánélete nincs, a munká­val szolgált közösség pedig akkor is csak részben kár­pótolná, ha kapcsolatai az emberekkel nem lennének mindinkább formálisak, ér­zelem nélküliek. Akiket leg­jobban kedvel: a gyerekek, a tanítványok. De éppen őket, a múlthoz képest jóval ked­vezőbb körülmények között élő fiatalokat taszítja legin­kább az igazgatóasszony me­revsége. Az, hogy békeidő­ben is katonás hangot és módszereket alkalmaz. A Szárnyak arról akar és tud meggyőzni, hogy az egyén a jó irányban fejlődő társada­lom hatékony szolgálata köz­ben is lehet elhagyatott, kí­nozhatja magány. Sem a munka, sem a közösség bol­dogulása nem teszi automa­tikusan kiegyensúlyozottá. Érdekes tanulsággal szol­gál, ha ezt a konfliktust ősz­ ,­szehasonlítjuk néhány nyu­gati filmben ábrázolt magá­nyossággal. Antonioni, Ing­mar Bergman és mások haj­lamosak arra, hogy a ma­gányt elkerülhetetlennek, fel­oldhatatlannak mutassák. A modern tőkés társadalom szerkezete ezt részben Ind©­­kolja is, ám mégis túlzott­­nak hat és vitára késztet az a végzetszerűség, amely az említett filmekben kivédhe­tetlen boldogtalansággal jegyzi el a sivár életű hősö­ket. A Szárnyak viszont ép­pen az eleve kiszolgáltatott­­ságot tagadja. Sikerülten áb­rázolja a hősnő elszigetelő­désének folyamatát, az oko­kat, amelyek — saját hibájából — láthatatlan fa­lat húznak köré. Ezzel elő­készíti az elmélyült önvizs­gálódást. Az igazgatónő rá­döbben: a közösségi célokért is többet tehet az, aki nem magányosan, társai ellenére próbálkozik megvalósításuk­kal. Az idei cannes-i fesztivá­lon Szergej Jutkevics kaptai a legjobb rendezés díját. Film­je, a Lenin Lengyelországban több szempontból is érdekes. Jutkevics nagyon nehéz fel­adatra vállalkozott. Az első világháború kitörésekor, az akkori osztrák—magyar mo­narchiához tartozó Krakkó környékén bebörtönzött Le­nin néhány napját mutatja be úgy, hogy külső esemé­nyek helyett csak a belső történést, Lenin akkori ér­zés- és gondolatvilágát segít megismerni. Nem engedi előtérbe kerülni a rendezői szándékot, gondosan ügyel rá, hogy mindig Lenin sze­mélyiségének és művének lo­gikája szabjon irányt az asz­­szociációknak, a merész kép­váltásoknak, az egykori film­­dokumentumok beépülésé­nek. Ugyanakkor Jutkevics igen ötletesen dolgozott, egymásba forrasztotta a játékfilm és a dokumentumfilm hatásesz­közeit. Meglepő eredetiség­gel tudta megteremteni a kettő szintézisét. Azt hiszem, ennek is köszönheti Lenin családjának, környezetének, lengyelországi élményeinek oly harmonikus, derűs és reális megjelenítését. Külö­nösen tetszett az egykorú filmhíradó hasznosítása, a folklórelemekkel, bábokkal és fafaragásokkal megkom­ponált, merész játék. Továb­bá az első világháborút ki­robbantó uralkodó és minisz­terei torzított, széthúzott áb­rázolása. Sok új gondolatot és ma is aktuális következtetést ébresztget a nézőben Szergej Jutkevics filmje, amelynek főszerepében a Magyarorszá­gon is jól ismert Maxim Strauch ismét remekel. Dersi Tamás színházak CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház: Katyerina Izmajlova (Opera—Nemzeti I. sor., A—B. 10. el., 7) — Op­eraház Erkel Színháza: Petruska; Daphnisz és Chloé; Tűzmadár (Székely Mi­hály bérl., 6. el., 7) — Nemzeti Színház: Bécs, 1934 (7) — Kato­na József Színház: Akt hegedű­vel (7) — Madách Kamara Szín­ház: A bolond lány (7) — Víg­színház: OKISZ (7) — Thália Színház: A helytartó (7) — Jó­zsef Attila Színház: A kaktusz virága (Y­ bérl., 6. el., 7) — Fő­városi Operettszínház: Csókolj meg, Katám (Komb. 5. bérl., 8. el., 7) — Vidám Színpad: És mi ebből a tanulság? (fél 8) — Kis Színpad: Szegény kis betörő (7) — Kamara Varieté: Nem nálunk történt (6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Halló, itt cirkusz (fél 4 és 7). Az igazi Ady — új kiadásban Bölöni György Az igaza Ady című műve, melyben a szerző Ady konzervatív el­lenfelei és jobboldali kisa­játítói ellen szállt síkra, az elmúlt évtizedekben már több kiadásban fogyott el Most ismét megjelenik a könyv, Bölöni összegyűjtött műveinek második kötete­ként. HAVANNAI EMBERÜNK Rubányi Vilmos karnagy, a debreceni Csokonai Szín­ház zeneigazgatója, az NDK-beli Karl Marx Stadt­­ba utazik. Megnézi a Ha­vannai emberünk című ze­nedrámát, amelyet Graham Greene világhírű regénye nyomán Malcolm William­son ausztráliai zeneszerző komponált. A debreceni színház tervbe vette a mű magyarországi ősbemutató-­­ját

Next