Esti Hírlap, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-04 / 3. szám

VASI JELENTÉS (I.) A szülőföld ügyében Dr. Conda György Vas megye Tanácsának vb-elnöke maholnap jubilál. Idén lesz éppen tíz esztendeje, hogy vezetni kezdte a 270 ezer lelkes megyét, szülőföldjét, szűkebb hazáját. Szombathelyen született, ott indult a közéleti pályán még 1945 tavaszán, mégpedig úgy, hogy földet osztott a szombathelyi határban. Aztán tanulni küldték, majd két és fél évig Győr-Sopron megyébe szólította a munka, két és fél éven át a megyei pártbizottság első titkára volt. 1952-től 57 nyaráig a fővárosban tevékenykedett egy sereg fontos állami és pártfunkcióban. A Minisztertanács titkárságán dolgozott, amikor megkérdezték tőle: volna-e kedve hazamenni szülőföldjére? döntő a kormánynak az az intézkedése, amelynek nyomán több gyár, vagy gyáregység vidékre költözött a zsúfolt Budapestről. így lett Szombathely és az egész megye legfontosabb munkaalkalom bázisa a Remix, amely egyik budapesti gyár kis részlegéből alakult, aztán új hazájában annyira otthonra talált, hogy már kinőtte az anyavállalatot. Szintén a megyeközpontban ugyancsak egy budapesti gyár részlegéből élelmiszeripari gépgyár alakult, most pedig a Május 1. Ruhagyárral tárgyalnak, szeretnék, ha a gyár egyik részlege Körmendre települne. Nagy segítséget jelentene ez a városnak is, a megyének is, hiszen pillanatnyilag legnagyobb gond a nők foglalkoztatása. Egykor és most jó szívvel vállalta a megbízást, hiszen az addig eltelt tíz esztendőben sem szakadt el szűkebb hazájától. Szinte minden változásról tudott, tisztában volt a súlyos gondokkal is. Mert a Sághegy tövében akkoriban több volt a gond, mint az öröm. A megye szomorú örökséget cipelt, amely viszszahúzta, visszarántotta szüntelenül. Egy helyben topogott. A táj számottevő iparral nem rendelkezett, ezért sokan — többnyire a város és falvak legtehetségesebb szülöttei — elvándoroltak innen. Ezért van az, hogy a Vas megyeiekre anynyira jellemző tájszólás üti meg a fülünket még az ország nagyon távoli vidékein is. — És most? Dr. Gonda György így öszszegezi a jelent: — Reményekre jogosító változások történtek. Valami elindult, valami elkezdődött ... Ipar-kérdés Valóban: a megye felébredt Csipkerózsika-álmából. Íme, egy nagyon fontos adat: 1958-ban alig 18 ezer ember élt az iparból, a múlt esztendőben az ipari munkások száma már meghaladta a 31 ezret. Bővítették, korszerűsítették a régi szombathelyi gyárakat, a cipőgyárat, a pamutipart és a textilüzemeket, ám a lényeges változás nem ennek köszönhető. Nagyon fontos volt, Vas megye szempontjából szinte Önállóan A Budapesttől kapott, segítségen túl, önállóan elért eredményeket is fel tudnak mutatni. Fejlődött, erősödött, sőt, túlzás nélkül mondhatjuk: virágzásnak indult a tanácsi ipar. Sárváron — a női munkalehetőség megteremtésére — bőrdíszmű üzemet létesítettek, a kétezer lelkes Bük községben pedig építőipari egység működik. Úgy tervezik, hogy Bük község után más falvak is kapnak építőipari egységet, vagy valami más tanácsi vállalatot Simon Lajos LEGYEN MINDIG JÓLFÉSÜLT Három frizura — három arc. Kis leleményességgel, változatos egyéni frizurákat, érdekes alkalmi „hajkölteményeket” kreálhat minden nő — otthon. Vendéghaj segítségével percek alatt nappali vagy esti frizurát lehet fésülni. 2. KÉP: Sima, tarkónál összefogott délutáni frizura 3. KÉP: Délelőtti, kislányos hajviselet (MTI fotó : Bara felv.) 1. KÉP: Készül a vendéghaj . IBUSZ UTAZÁSSAL TEKINTSE MEG A TAVASZI LIPCSEI VÁSÁRT, a világ egyik legnagyobb műszaki és közszükségleticikk-vásárát! UTAZÁS KÜLÖNVONATTAL, VÁROSNÉZÉS LIPCSÉBEN Villamos- és autóbuszbérletet, vásári belépőjegyet és várostérképet biztosítunk utasainknak. Elhelyezés magánszálláson. — 5 napos utazás, március elején. Részvételi díj: 1180 Ft. — Jelentkezés és felvilágosítás Budapesten, I., Mártírok útja 67. — IV. (Újpest), Bajcsy-Zsilinszky út 13. — V., Bajcsy-Zsilinszky út 18. — VI., Dalszínház utca 1. — X. (Kőbánya), Körösi Csoma út 3. — XI., Bartók Béla út 9. — XIX. (Kispest), Vörös Hadsereg útja 151. — XXI. (Csepel), Rákóczi Ferenc út 87. sz. alatti és valamennyi vidéki IBUSZ utazási irodában. A tanú belép, köszön. Télikabátját a fogasra akasztja, aztán a bíró elé áll, mereven nézi és várja a kérdéseket. Pedig két oldalról eldő és parancsoló szemek kísérik minden mozdulatát, reménykedve, hátha odapillant. A tanú nehéz, sőt, kínos helyzetben van: szülei válóperében hallgatják ki. Jóvágású, 25 éves, fekete fiú, már maga is nős ember. Az anya — vézna, erősen őszülő aszszony — szüntelenül izegmozog az alperesnek kijelölt széken, mindenáron magára akarja vonni fia figyelmét. Sikertelenül. Az apa — ő adta be a válókeresetet —, kezét az asztalra teszi, ujjai enyhén remegnek. — Milyennek látja a szülei házasságát? — kérdi a bíró. — Tisztelt bíróság, meg kell végre mondanom valahol, hogy az utóbbi években kész pokol otthon az életünk. Naponta többször is kirobban a veszekedés szüleim között... — És azelőtt? — Már a gyerekkorom is ilyen légkörben telt el. De akkor még azt hittem, minden anya és apa veszekszik, hiszen az asszonyok mindig pénzt kérnek, a férfiak meg nem adnak eleget. Most, felnőtt fejjel látom, hogy lehet másként is élni. — Ön szerint ki a veszekedések kezdeményezője? A tanú hallgat. Hosszúnak tűnik a csend, csupán a bíró vár türelmesen, éber figyelemmel. A fiú hirtelen felveti a fejét. — Mindig édesanyám kezdi. — Te gyalázatos! — ugrik fel az asszony. — Apád megfizetett, mi?! — És mondaná tovább, de a bíró csendre inti. A tanú elszántan folytatja: — Anyám ideges ember, hirtelen haragú, néha teljesen váratlanul kiabálni kezd, és ilyenkor nem válogatja mega szavait. Kisgyerekkorom óta a legdurvább kifejezések röpködtek körülöttem ... — A veszekedések oka? — A legutóbbi időkig az volt, hogy apám kevés pénzt ad haza. — Ez igaz? — Nem tudom. Mi, a feleségemmel, külön háztartást vezetünk. Anyám nem dolgozik, apám fizetéséből élnek. De amikor például anyám azt mondta, nem tanulhatok tovább, menjek pénzt keresni, mert lehetetlen egyfizetésből kijönni — mint a tisztelt bíróság is tudja, apám magasan fizetett szakember —, apám tanulni küldött. És segített is, 600—800 forintot mindig kaptam tőle, mert még egyetemista voltam, amikor megnősültem. — Látta valaha ittasnak a felperest? — kérdi tovább a bíró. — Nem. Soha. — Tud-e arról, hogy udvarol valakinek? — Nem tudok. Bár anyámtól gyakran hallottam: bizonyosan van valakije, ezért jár későn haza. Apám viszont erre mindig azt válaszolta, hogy unja az örökös veszekedést, a panaszokat, a barátnőktől hozott pletykákat és bárhol jobban érzi magát, mint a saját lakásában. — Mégis, mit gondol, hol tölti idejét a felperes? — Míg meg nem nősültem, gyakran elmentünk ketten moziba, eszpresszóba, sétálni. Különben is, sok barátja van, szeretik munkahelyén, gyakran meghívják, és úgy tudom, anyám nélkül, mert ő már rendezett néhány botrányt az ismerős házaknál is. — Hány szobájuk van? — Három. Egyben apám él, egyben anyám, a harmadikban én, a feleségemmel. — Köszönöm — mondja a bíró. — Van kérdése valakinek a tanúhoz? — Nekem van! — ugrik fel az alperes. — Mondd, fiam, hogyan vallhattál az anyád ellen? — Hangja drámaivá emelkedik. — Miért akarsz tönkretenni ? — De mama, itt az igazat kell mondani! A fiú még kint vár a folyosón. — Hát ezt tetted velem?! — áll eléje dühtől remegve az asszony. — Volt merszed hozzá?! Na, majd meglátod, milyen világ lesz otthon ezután! Azt megmondom, se te, se a feleséged a szemem elé ne kerüljetek! Ha meglátlak benneteket a konyhában vagy a fürdőszobában, nem állok jót magamért!... Ezért neveljen fel az ember tisztességben, szeretetben gyereket! Lukács Tér és A TÁRGYALÓTEREMBŐL Válóperes ügy Nők, férfiak, életkor Érdekes statisztika készült arról, hogy Magyarországon a századfordulótól napjainkig hogyan növekedett az életkor. A férfiak és nőik adatait egymástól elkülönítették, mert a két nem átlagos életkora nem egyforma, s bár az életkor mind a két nemnél emelkedik, a különbség növekszik a nők javára. A századfordulón a férfiak átlag 36,6, a nők 38,2 évig éltek. 1948 49-ben a férfiak átlagkora 58,75, a nőké 63,24 év volt, ma pedig a férfiak átlag 67, a nők 71,83 évig élnek. Mindez, természetesen, csak átlag. Az évek múlásával a várható életkor is mind magasabbra tolódik. Az a férfi például, aki ma 60 éves, nem 67, hanem 75,88 évre számíthat. Az 55 éves nőnek 78 éves életkor elérésére van kilátása. Ez azt jelenti, hogy a nők 23, a férfiak pedig csaknem 16 évig élnek nyugdíjba vonulásuk után. Milyen a jó csoki? A RECEPT • SZIGORÍTOTT SZABVÁNY ÉDES VÁROS November, december, január: csokoládéhónapok. Erzsébet, Mikulás, Éva, karácsony, szilveszter, farsang — dobozból, puttonyból, zsákból, kosárból fogy a csoki. Édes szezon. HOGYAN BÍRÁL A ZSŰRI Pistinek, Évinek csak „csoki” — a gyárnak október elseje óta szigorított szabvány, amely meghatározza a csokoládékészítés fogalmát, rendjét. Eszerint a tejcsokoládé, kakaómassza, kakaópor, kakaóvaj, tejpor vagy sűrített tej, porrá őrölt cukor, és az ezekhez esetleg még hozzáadott zamatosító anyagok homogén, nagy diszperzitású elegye. Az édes „elegyből” két-, tej-, dúsított és a kávés csokoládéból Pisti és Évi csak ennyit lát: ezüstpapírból kibomló, csokoládébarna, aprókockás vagy sima felületű táblácska. Ám a csokoládégyárakban a minőség védelmére legalább 80 pontszámot használnak, íme, a csokoládézsűri munkája. A csokoládék érzékszervi pontozásos minősítő vizsgálatakor először a csoki külalakját veszik szemügyre a szigorú bírák. Itt a legmagasabb pontszám: 20. Az egyik követelmény: „ ... a felület tetszetős, jellemző csokoládészívtű, fényes, homályosodástól, szürküléstől, foltoktól mentes. Hólyagos, lyukacsos nem lehet.” Tízhúsz hibapontot is kaphat a csoki, ha többször törött a tábla, vagy szürke a felülete, kéznyomoktól foltos, vörösre futtatott. A „csokoládédolgozat” külalaki osztályozása után a csoki állagvizsgája következik. „Megfelelően kidolgozott, a szájban könnyen olvadó” — hangzik az ízminősítés. Ne legyen csomós, érdes. A tömör áru nem lehet hólyagos öntésű, pattanva törjék, törési felülete kagylós legyen. Ezen a vizsgán 30 hibapontot is kaphat a csoki. Tilos a csokoládéba lisztet, keményítőt, dextrint, hidrogénezett zsiradékot, mesterséges édesítőszert vagy színezéket keverni. ÉVENTE 550 VAGONNAL Meddig „él”, tartható el a csoki? A gyártás napjától, pontosabban attól függően, hogy télen, avagy nyáron készült-e. A tejimokskát, ha április 1-én gyártották, augusztus 31-ig szabad forgalomban tartani. A tömör étcsokoládé életideje 210 nap. Csokoládéstatisztika: Magyarországon évente 450 vagon táblás és 100 vagon üreges vagy tömör csokoládéfigurát fogyasztanak. Az 1961. december 10-én bevezetett árcsökkentés óta négyszeresére növekedett a csokoládé forgalma — minősége nem romlott, sőt, javult. A legédesebb szájú magyar város Budapest. A legnépszerűbbek a táblás tejcsokoládék, a bocik és a Tibik Tavaly először a csokoládépiacon is kiállították az „elfekvő készletet” — átmeneti árleszállítással. Egyébként a csokoládé alapforgalmát nem az ár, hanem a csomagolóanyagok beszerzése és a nyomdai munkák nehézségei határozzák meg. Mindezek ellenére a svájci, a holland, az angol, a francia és a belga csokoládégyárak mögött a budapesti és a Szerencsi Csokoládégyár készítményei a csokitabellán jó helyen állnak. (békés) Kiszabadult „téli börtönéből" a Mohácsi-sziget A Mohácsi-sziget végleg kiszabadult „téli börtönéből": Sárhát, Újmohács és Homorúd után a sziget negyedik községe, Dunafalva is bekötőutat kapott, szabad kijárással Baja felé. A tél emberemlékezet óta sok gondot okozott a hétezer lakosú szigeten. Bács megyébe út hiányában nem közlekedhettek a dunafalviaik, a Duna jobb partján levő Mohácsra pedig a zajló, beálló jég tette bizonytalanná, veszélyessé az átkelést, nagyon nehézkes, sokszor lehetetlen volt a téli ellátás és az orvosi segítség. Az új, hat kilométeres bekötőút megkönnyíti a hatezer holdas dunafalvi termelőszövetkezet gazdálkodását. Megszabadul a szövetkezet a költséges kompszállítástól. Ezért segítettek szívesen az építkezésnél a tsz-tagok: 380 ezer forint értékű földmunkát végeztek a község lakóival együtt. (MTI)