Esti Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1967-05-15 / 112. szám
MUNKÁSKÉZ, Him, KAPACITÁS A pesti házakról van szó Huszonnyolcezer lakást nem érdemes felújítani Miért nem tataroznak az Építésügyi Minisztérium vállalatai? A Budapesti Pártbizottság állásfoglalása Amikor a Budapesti Pártbizottság legutóbbi kibővített ülésén a főváros lakáshelyzetéről tárgyalt, az építkezések, a lakáshiány gondjain kívül a már meglevő lakóházak védelme is nagy helyet kapott a vitában. 71 milliárd forintnyi értékről van szó, ennyibe kerülne, ha a főváros állami tulajdonban levő lakóházait újra kellene építeni. A budapesti házak karbantartásáról évtizedeken át nem gondoskodtak, s védelmükre lényeges erőfeszítéseket csak tíz esztendeje tesznek. Ez megbosszulta magát: bár a második ötéves tervben 5 milliárd, a harmadikban pedig 5,5 milliárd forintot kapott a főváros lakóházjavításra, jelenleg 28 ezer olyan lakás van, amelyet már nem érdemes felújítani. A pártbizottság ülésén a Fővárosi Tanács vezetői kijelentették: a jelenlegi feltételek mellett a lakóházak állandó és gyorsuló állapotromlásáért sokáig már nem vállalhatják a felelősséget. A karbantartásnak két alapvető feltétele van: a megfelelő pénzügyi fedezet és a szükséges építőipari kapacitás. Pontosan kiszámították: a házak avulásának pótlására a jelenleg megszabott egymilliárd forint hitel helyett évente legalább 1,9 milliárdot kellene fordítani. S a kapacitás? Sajnos, az Építésügyi Minisztérium fokozatosan elvonta a fővárosi lakóházfelújításoktól az építőipari erőket. 1961-ben még 132 millió forint értékű munkát végzett, 1965-től azonban már egyetlen EM vállalat sem dolgozott budapesti épületjantásokon. A kapacitás ily nagymértékű elvonása miatt jelenleg kereken ötezer lakással kevesebbet újíthatnak fel évente. Budapesten a kerületi tanácsok és a házkezelőségek döntenek a rendelkezésükre álló anyagi eszközök felhasználásáról, s az évi épületjavítások címjegyzékét is a tanácsok hagyják jóvá. Sajnos, időnként nagyon elavult, gazdaságosan már fel nem újítható házak is rákerülnek erre a listára. A házak javítását főként a tanácsi építő- és szakipari vállalatok látják el. Örvendetes, hogy míg 1965-ben a lakóházfelújítások 75 százalékát készítették csak el határidőre, 1966-ban már 90,8 százalékát, s jelentősen csökkentek a minőségi kifogások is. Ám a javulás ellenére még ma is sok a jogos panasz. A munkák és a munkahelyek nagy száma és szétszórtsága következtében nem megfelelő az ellenőrzés, nagy a dolgozók veszteségideje, gyakori a szervezetlenség, az anyagpocsékolás, s nemegyszer háborgatják indokolatlanul a lakosságot. A pártbizottság megállapította, hogy Budapesten kedvezőtlen a tanácsi építőipar anyagellátása, s bár nőtt e vállalatok teljesítőképessége, a növekedés elsősorban a technikai eszközökre vonatkozik, s nem pótolja a krónikus munkaerőhiányt Más építőipari vállalatok kedvezőbb bérlehetőségeinek szívó hatására az utóbbi években mintegy 850 fővel csökkent a munkáslétszám, s ez az átvándorlás az idén is folytatódik. A lényeges bérkülönbségek is hozzájárultak a lakóházfelújítási kapacitás csökkenéséhez. Budapesten a tanácsi építőipar fejlesztése a jelenlegi létszám megtartása kritikus helyzetbe került, amelyből csak határozott intézkedésekkel lehet a kivezető utat megtalálni. A Budapesti Pártbizottság elhatározta, hogy a Fővárosi Tanáccsal közösen felkérik az illetékes állami szerveket: a tanácsi építőipart — elsősorban a bér- és anyagellátásban — kezeljék egyenlően az Építésügyi Minisztérium vállalataival. A Fővárosi Tanács az új házak építésekor, s a régiek felújításakor egyaránt követelje meg a kifogástalan minőségű munkát, a beruházó vállalatoknak pedig gondoskodniuk kell a garanciális időn belüli hibák kijavításáról. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága utasítja a beruházó vállalatokat, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a célszerű és gazdaságos technikát és technológiát. A határozat azt is kimondja, hogy a Fővárosi Tanács gondoskodjék a rendelkezésére álló építőipari kapacitás megfelelő hasznosításáról, szüntesse meg a munkafegyelmi és munkaszervezési hibákat, az anyagpazarlást és a minőségi fogyatékosságokat. Halmai György PÓTOLHATATLAN EMBER Ellenőrzi az elektronikus számítógépet (Komódi rajza.) KERAVILL KIÁRUSÍTÁS árcsökkentéssel KONCERT ZENESZEKRÉNY 6950-Ft helyett 4980-Ft ZÚZMARA FAGYLALTGÉP 3400- Ft helyett 198,-Ft OTP-hitelre is Krémes, Indianer, —jridzsider Végre terítékre került a rétesek, a sodóval leöntött kocok, beiglik, piték, habrolók ügye. „Terítékre” került, mert egyre ritkábban kerül terítékre a jó sütemény. Az édességekről, cukrászsüteményekről van szó, de most már nem a cukrász emel szót érte, hanem az áruforgalmi osztály vezetője, A gazdaságos áruforgalom címmel, vitacikként került a cukrászsütemény terítékre. Ugyanis 1966-ban kevesebb cukrászsüteményt adott el a vendéglátóipar, mint az előző esztendőben. Arról, ugye, nem lehet szó, hogy leszoktunk volna az indiánerekről, a beiglikről, tehát a gazdasági szakembereknek kellett most szót emelni. Röviden, tömören, egy mondatban a hibákat így foglalják össze: nem kielégítő a minőség, szűk a választék, szakszerűtlenek az értékesítési módszerek. „Értékesítési módszerek” szakkifejezéssel magyarázzák azt a tünetet, amelyről mi már többször szóltunk: eltűnnek a gusztusos, jó süteményt áruló, romantikus kis cukrászdák. A gazdasági szakember így mondja: „Sajnálatos, hogy a cukrászda-eszpresszó profiloknak az utóbbi években bekövetkezett teljes összekeveredése, szakmai tevékenységük teljes egybemosódása előnytelen következményekkel járt." „Jövedelmezőségi szempontok érdekében” az eszpresszóhálózat szinte eldugta, frizsiderbe zárta az illatot, sokféle (ha egyáltalán sokfélét küld a központi termelőüzem) süteményt. Amíg a cukrászdákban — mondják a szakemberek — az áruk széles, tarka választéka dominál, s a minőséget a közeli kemencék garantálják, addig az eszpresszókban mindezt a hűtővitrin tölti be. Szánalmasan versenyképtelenül. Több követendő példával szolgál a Vendéglátóipari Tröszt. Az egyik presszó például mindenekelőtt vonzó és speciális készítmények bevezetésével érte el, hogy cukrászsütemény-forgalma növekedett. Ügyelt arra, hogy a szomszédos presszó választékától eltérő legyen a kínálatuk. Kikísérleteztek egy Gyöngyszem elnevezésű tortát, amit csak ott kaphat a vendég. S tán a legfontosabb: a láttatás és az ajánlás. Cukrászok után most közgazdászok, áruforgalmi osztályvezetők szólnak bele a krémesek, indiánerek, beiglik dolgába. Talán nekik több, s eredményesebb szavuk lesz, k. gy. MEGJEGYEZZÜK Alma „Miért bántják a pestiek a fővárosi kereskedelmet? — kérdezte a varsói tanács kereskedelmi osztályvezetője, amikor a budapesti tárgyalások befejezése után fogadta a sajtó képviselőit. — Az önök kereskedelme fejlett, korszerű, sok értékes kezdeményezésüket mi is át akarjuk venni.” Úgy véljük, teljesen igaza volt. Az utóbbi időben a tanácsi munka egyetlen ága sem fejlődött annyit, mint éppen a kereskedelem. Az építkezések sokkal több kritikát érdemelnek. Mégis, a pestiek, a lapok is, inkább a kereskedelmet emlegetik. Ennek oka egyebek között, nyilván az, hogy minden pesti ember: vásárló. Továbbá, az építők gondjait könnyebben megértik. Kevés a munkaerő, az építőanyag. De azt már nem értik meg: ha milliókért szép nagy ABC-áruházat építenek, miért szervezik meg a sorbaállást a húsos pultok előtt? S az is érthetetlen, hogy miért fogadja a Pestre érkezőt a Nyugati pályaudvar előtt vasárnap este Ilyen furcsa kép: a Marx téren nagy, színes neonok, a Körúton sötét kirakatok. Éppen a Városházán mesélte el a következőket egyik panaszos: „Szép, nagy almát láttam az üzletben. Kértem egy kilót. Az elárusítónő meg is mutatta, hogy milyen szép darabokat tesz be a zacskóba. Otthon vettem azután észre, hogy alulra két rothadtat is becsúsztatott.. Mit gondolt ekkor a vásárló? Hogy milyen sokat fejlődött az utóbbi időben a zöldséggyümölcsellátás? Hogy milyen szép zöldségboltok nyíltak.? Nem. Azt gondolta, amit általában minden pesti ember ilyenkor gondol... Pedig a vásárló ebben az esetben a budapesti kereskedelmet felügyelő vb-elnökhelyettes volt... Aczél Tanácskozás a Városházán Az új gazdasági mechanizmus előkészítése során ma délelőtt a Városházán Kelemen Lajos, a vb elnök első helyettese elnökletével kétnapos tanácskozás kezdődött a szakigazgatási szervek új irányítási rendszerére kidolgozott javaslatokról. A tanácskozáson részt vesznek a kerületi tanácsok elnökei, elnökhelyettesei, titkárai. Miért kettesben az „űrpáros“, a hangpáros és a camionpáros •Van olyan munkahely, ahol nem elég két szem, két kéz, ahol egyidőben és egyszerre két embernek kell ugyanarra a tevékenységre figyelnie. Mindig együtt, kettesben dolgoznak. Tőlük kérdeztük meg: miért párosan? LESZÁLLÁSKOR, ROSSZ IDŐBEN A repülőtéren csak Szakál —Mohovics űrpárosnak hívják őket. Három éve repülnek együtt, mindenhová, Debrecenbe, Finnországba vagy Bejrútba, s a közösen megtett kilométerek száma már meghaladja az egymilliót. — Nálunk nem egészen pontos a meghatározás, hogy kettesben — mondják a pilóták. — A gépet tulajdonképpen négyen, illetve öten vezetjük: a két pilóta, a rádiós, a hajózó szerelő, s az IL—14-eseken dolgozik navigátor is. A kis sportgépeknek egy pilótájuk van. Aki ma utasszállító gépparancsnok, kivétel nélkül mind egyedül is vezetett gépet. — Most miért kell segítség? » — A nemzetközi előírások alapján a közforgalmi gépeken kötelező a két pilóta. Ennek legfőbb oka az utasbiztonság, hiszen egy-egy gépünkön 14—90 emberért felelünk. — Mikor van leginkább szükség a másodpilótára? — Leszálláskor és rossz időjárási körülmények között lehetetlen egyedül vezetni. TÍZMILLIÓ hallgató Kétszer kétméteres üvegkalitkában, a bemondó stúdióban ülnek egymás mellett, naponta 6—8 órán át. Ismerik a másik szemrebbenéseit, kis kézmozdulatait, hangsúlyváltozásait. Tízmillió ember hallgatja őket. Egy évtizede „hangpáros” Erdei Klári és Dömök Gábor, a Magyar Rádió két hírolvasója. Hogyan dolgoznak együtt? — Általában hírenként váltjuk egymást, de ez nemkötelező. Amikor megkapjuk a leírt híranyagot, mindegyikünk kiválasztja a maga szövegét, van, amikor két hírt is egymásután. Többet vannak együtt, mint családjukkal. Anélkül, hogy a másikra néznének, a lélegzetvételről tudják: most van vége a szövegnek. — Bakik? — Ha együtt vagyunk, sokkal ritkábban fordulnak elő, mintha akármelyikünkkel más ül a fülkébe. A megszokás az egyik legfontosabb kellékünk. EURÓPA ORSZÁGUTAIN Idegen országutakon, ezer kilométereken át vezetik ketten a 30—40 tonnás kocsit. A Hungarocamion sofőrei: Károly György és Nádasi József. — Hogy miért párosan? Csak a legegyszerűbb eset: defekt valahol Európában, az országúton. A pótkerék súlya mázsányi, egyedül meg sem lehet mozdítani... — És ha nincs ilyen baj? — Megállás nélkül, 4—6 óránként felváltva vezetünk. De kiegészítjük egymást abban is, hogy más-más nyelvet ismerünk és beszélünk; nem tudnánk egymás nélkül semmit sem tenni télen, a síkos lejtőn, amikor a lábnak állandóan féken kell lennie és salakot kell szórni az útra. Két év alatt tizenhárom ország útjain vezettek, 300 ezer kilométert autóztak együtt, s az év 52 vasárnapjából mindössze hetet töltenek általában itthon, a családdal. Barátok. Munka közben és a magánéletben is. — Mi a békés együttélés titka? — Talán az, hogy egyikünk sem dohányzik ... Tóth Judit Fehér amur kóstoló Szolnokon A szolnoki Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet vizeibe az elmúlt évben telepítették az első növényevő halakat. Az új halfajták — a fehér amur és a fehér busa — a héten kerültek először asztalra. Az e tekintetben is jó szakértőnek számító halászok ízlelési próbája jó eredményt hozott: véleményük szerint a növényevő halak húsa a pontyéhoz hasonló, sütve, rántva és halászlének egyaránt kitűnő. Az ízlelési próba kedvező tapasztalatai alapján az idén újabb nagy mennyiségű növényevő halat telepítenek a termelőszövetkezet vizeibe. _ n a csillag, megy az égen .... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes” (József Attila) A súlyos kalapács zaja és lomhán gurul végig a csarnokon. Hűlt vasak, hengerek, öntvények. A gépeken sikítva születik az értelmes forma. Fönn daru. Tompa dübörgéssel vonul, remegve viszi terhét. Csak ők ketten nem figyelnek a zajra. Egymásbafeledkezve végzik a munkájukat. A férfi a vezérlőtáblán gombokat, kapcsolókat érint. Engedelemre készteti az óriást. A gép halkan dönnyög, mintha nem is motorok hajtanák, mintha nem is tengelyek, fogaskerekek egymásrautaltságával működne. Bicski György, a Ganz- MÁVAG technikusa és a gép két és fél éve éli közös életét. — Ha nem lenne velem, már hiányozna. Ismerem minden csavarját, porcikáját. Erősebben kattan, behúnyt szemmel is tudom, mi a baja. Hatalmas fémtest, gyorsan forgó fejekkel, érzékeny műszerekkel, ezredmilliméteres pontossággal, merev kapcsolókkal, éles tapintószerkezettel, acélt hasító késekkel. Hátul a szekrénybe zárt központ: mágneses kapcsolók, relék, huzalok , hűvös, pontos technika. Csak ennyi? A képzelet játszani kezd. A villogó elektromos körték felfogják, jelzik — mint az orvosi műszer az ember szívverését —, az anyag születését, életét. Az óriás — így nevezik hivatalosan —: másoló marógép. Az ország egyik legmodernebb önműködő marógépe. A kések beleharapnak az alkatrészbe. A munkatársnak lámpák jelzik a folyamatot. A zöld, sárga, piros gombok — apró csillagok — villognak, a gyors fényjel-számok egymást kergetik, csökkennek, növekednek, tudósítanak a gép szervezetéről. — Kigyullad az egyes, tudom: a tapintó nem ér az anyaghoz. Kettesre áll: már érzékeli, a hármason van, pontosan, jól tapad. S ha a másik oszlopon kigyullad a piros négyes, tudom, vigyázni kell, erős a nyomás. Biz’isten, úgy dolgozik, mint egy élőlény. Néha már azt gondolom, érez, esze van, szólni kéne hozzá. Miatta jöttem vissza az üzembe. Idős fejjel szereztem meg a technikusi oklevelet. Művezető voltam, de a fehér köpenyt visszacseréltem a kék munkaruhával, hogy lejöhessek hozzá. Míg beszélgetünk, negyed és fél fordulatokat igazít a kapcsolótáblán, gombokat, billentyűket nyom le. A tapogatófej rajzol. Odébb, az acélban, ugyanazon a helyen kemény tömbbe ír értelmet a kés. Traktorhoz készít láncszemeket. — Pontos-e a gép? — Kettőnkön múlik. Az ő szerkezetén és az én figyelmemen. — Mire gondol, amikor elkészül egy darabbal? — Arm, hogy ez is jutalom. Boldogság végigsimítani az anyagon, mert minden hajlatában az ember kezének, szívének, elméjének ritmusa, mozdulása van. Kapcsolótáblák, elektromos relék, mágneses tekercsek, huzalok, tapintószerkezetek. Átvették a nehéz, izzasztó cselekvést, cserébe az értelemrendező szépségét kérték. Új tömböt kap a marógép. Az anyag engedelmeskedik az anyagnak. Surrogón pattan ki a forgács. A tapogató újabb műveletbe igazítja a szerszámokat. Bicski György ellenőrzi a kész darabot. Bizonyosan tudja, hogy a másik műhelyben a lakatosoknak már nem lesz munkájuk vele. Harangozó Márta