Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

Egyetemi tankönyvek, jegyzetek Néhány nap múlva az egyetemeken és a főiskolá­kon is megkezdődik az új ♦anév A hallgatók tan­könyv- és jegyzetellátásáról nyilatkoztak az MTI mun­katársának a Tankönyvki­adó illetékesei. Az idén mintegy 40 nagy jelentőségű munkát adnak közre, ugyan­is ebben az évben jelenik meg az oktatási reform szel­lemében készült új tanköny­vek túlnyomó többsége. A bölcsészek részére összesen 12 tankönyvet adnak ki. A természettudományi kar hallgatói hét könyvet, min­denekelőtt kiváló külföldi művek fordítását használ­hatják tanulmányaikhoz. A most egyesült két budapesti műszaki egyetem és a többi vidéki műszaki egyetem ré­szére az idén összesen 17 könyvet jelentetnek meg. Az 1067—68-as tanévben össze­sen 3040 féle jegyzetet, mint­egy egymillió példányban je­lentetnek meg. Szeptember­ben minden szükséges jegy­zet a hallgatók rendelkezé­sére áll. Megkezdődött a cukorkampány ' _ • •­­ I. ■ Az idényben 37800 vagon cukrot adnak át a kereskedelemnek Ma hét cukorgyárban in­dultak meg féléves pihenő, karbantartás után a gépek, s a jövő héttől kezdve már az ország valamennyi cu­korgyára ontja zsákokba, dobozokba, tasa­kokba, po­lietilén zacskókba a hófe­hér édességet. A cukorgyártás, a kampány megindulásakor Nagy László, a Magyar Cukoripar vezér­­igazgatója Ercsiben tájékoz­tatót adott. A cukoripar az idén 300 millió forintot fordított a fej­lesztésre. Kapacitásbővítésre adták ki ezt a pénzt, s a megtermelt répa cukortartal­mának megóvására, mert tudni kell: 100—150 ezer va­gon répát kell a gyáraknak tárolniuk, míg a földes, sá­ros, nedves növényből édes kristálykockák lesznek. A cukorgyárak a kampány be­fejezésével — január elejére várható — 37 800 vagon cukrot adnak majd át a kereskedelem­nek. Jellemző szám: a belföldi fo­gyasztás kétezer vagonnal megnőtt — fejenként évente most 37,80 kiló cukrot fo­gyasztunk —, holott ilyen nagy fogyasztást csak 1970 utánra terveztek. Sok­­szó esett a választék bővítéséről is. Eddig az úgy­nevezett finom kristálycukor nem került a belföldi forga­lomba, csak igen kevés ké­szült exportra. A gyárak ezt a kapacitást megnövelték, s öt-hatezer vagonnal készít­hetnének. S most még sincs még a boltokban, mert fél esztendeje vitatkozik a bel­kereskedelem és az ipar az árról. S bemutattak több új cikket, ami egyelőre még nincs forgalomban, ugyan­csak az ármegállapítási viták miatt. A cukoripar már megkezd­te a jövő évi cukorrépater­melési szerződések megköté­sét is. (k­­gy.) A viharállók maradnak A „LEGERŐSEBB“ NAP • KIKÖTŐFORGALMI SORREND: SIÓFOK, BALATONFÜRED, TIHANY, BADACSONY Elkészült a Balaton hajózási mérlege Huszonhárom hajó tíz já­ratot bonyolít le ebben a hó­napban a Balatonon, szemben az augusztusi 28 hajóval és 16 járattal. Megcsappant az utasok szá­ma a magyar tengeren, bár az utolsó évtizedben egyet­len szeptember sem látott itt együtt annyi vendéget, mint az idei. Milyen lehetett akkor a nemrég zárult főszezon? — Minden megelőző évi­nél forgalmasabb — mond­ják a MAHART siófoki üzemigazgatóságán, ahol ép­pen most készült el az idény statisztikája. 48 KOMPFORDULÓ A nyári évad „legerősebb” napja augusztus 6. volt: ezen a napon — a kompokat nem számítva — 39 649 utast szál­lítottak a hajók. (Tíz évre visszamenően csupán egy­szer, 1964. augusztus 4-én haladta meg a 30 ezret az utasforgalom.) A két komp augusztus 6-án 20 600 sze­mélyt és 3597 gépjárművet vitt át egyik partról a má­sikra, 46, illetve 48 forduló­val. — Melyik volt a legforgal­masabb hónap? — Az augusztus. Ekkor ha­jóink 8 millió 843 ezer utas­­kilométert tettek meg. Kivették részüket a bala­toni hajók a teherszállításból is: szeptember 1-ig 32 500 tonna zúzott követ és építő­anyagot vittek rendeltetési helyére. 69 MEGMENTETT — A legforgalmasabb ki­kötők? — Siófok, Balatonfüred, Ti­hany és Badacsony. Füreden például júliusban és augusz­tusban naponta 48 hajó kö­tött ki. — Mikor lép életbe a téli menetrend ? — Október 1-én. Először a gyengébb hajók kerülnek ki a forgalomból, s csak azok maradnak, amelyek jól bír­ják az őszi szeleket, viharo­kat. Utolsónak a Beloiannisz kivonására kerül sor. — Hány embert mentettek ki a tóból az idén a MA­HART hajósai? — Hatvankilencet. Tavaly tizenhármat, s ez a különb­ség arra utal, hogy, sajnos, az idén sokkal könnyelműb­bek voltak a vitorlázók, a csónakosok, a fürdőzők. Még annyit: az életmentő hajósok közül tizenötöt ter­jesztettek fel kitüntetésre. Megérdemlik. (t. a.) KISIPARI SZÖVETKEZETEK DIVATSZALONJAINAK ŐS­ZI-TÉLI DIVATBEMUTATÓJA GELLÉRT SZÁLLÓBAN 1967. szeptember­­9-én, 10-én, 9-én, 12-én és 13-án JEGYEK: 15 Ft-os áron elővétel­ben az OKISZ Laborban (VI., Dessewffy u. 34)., a Gellért Szálló portáján, szövetkezeti divatszalonokban s a bemutatók kezdete előtt 1 órával a helyszí­nen kaphatók. KEZDÉSI IDŐPONTOK: Szeptember 9-én (szombaton) 19 órakor; 10- én (vasárnap) de. 10.30 órakor; 11- én (hétfőn) 19 órakor; 12- én (kedden) 19 órakor;­­ 13- án (szerdán) 19 órakor! MA: helikopter­posta Holnap zárja kapuit a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár te­rületén rendezett két nagy sikerű bélyegkiállítás.­­Ma reggel indult a Siófok—Szé­kesfehérvár—Budapest útvo­nalon közlekedő helikopter­posta is, amely különleges emlékbélyegzőkkel ellátott küldeményeket szállít. Hol­nap délelőtt teszik közzé az év legszebb bélyege pályázat eredményét, s adják át az év legsikeresebb bélyegter­vezőinek a kitüntetéseket. TÖRPEAUTÓMENTO Csillagtüzek a Földön Ha majd elfogy a szén és az olaj ♦ Nem végleges megoldás az uránium sem ♦ Mit tud Romaska Az emberiség energiaigé­nye gyorsabban növekszik, mint a Föld lakosainak a száma. Míg az emberiség száz év alatt körülbelül megháromszorozódott, az energiaigény a tízszeresére nőtt. Egy gramm­­ négy tonna szén A nehéz energiahelyzetben az atomkorszak új lehetősé­geket csillantott fel. Az atom­korszak legfontosabb elemé­nek, az urániumnak, egyik fajtájából minden gramm annyit ér, mint 3—4 tonna nagy fűtőértékű szén. A ha­sadó uránium, mint a legsű­­rítettebb energiaforrás, a mai atomreaktorok legfőbb nyersanyaga. Hogyan termelik az elekt­romos áramot az atomerő­művek? Az atomreaktor „szívében” a hasadó anyag hőt fejleszt, ezzel gőzt állíta­­nak elő, majd ezt gőzturbi­nába vezetik, s ezzel áramot fejlesztő villamosgenerátort hajtanak. Évek óta kísérle­teznek, hogy az atomerőmű­vek e meglehetősen bonyo­lult technikáját egyszerűsít­sék s a reaktorokban termelt hőt közvetlen villamosener­giává alakítsák át. Moszkvai tudósok érték el az első si­kert. A városligeti kiállítá­son bárki megtekintheti a híres „Romaska” reaktor­konvertert, amelyet a nyu­gati országok kiállításain „Daisy”-nek neveztek el. A Romaska az első berendezés a világon, amely a nukleáris energiát közvetlenül — gőz­fejlesztés és turbinák nélkül — alakítja át villamosener­giává. Ez a reaktorátalakító nem tartalmaz forgórészeket, gépi berendezést, az átalakí­tást szilícium-germánium félvezetőkkel végzik, az így termelt villamosenergia ön­költsége jelentősen csökken. A Romasika-típusú reakto­rok nagy szerepet játszanak majd az űrhajózásban. Lak­ható mesterséges holdakon, űrállomásokon, majd a Hol­don felállítandó bázisokon néhány kilogramm hasadó anyaggal ellátott reaktor­­konverterek évekig termelik majd a villamosenergiát. Százötven gyerek — százötven kis grafikus. A Városligeti Napok alkalmából aszfaltrajz­versenyt rendeztek a Hősök terén. A résztvevőknek három verset — Ady: A grófi szé­rán, Aszajev: Lövés az Auróra cirkálóról, Prokofjev: Hogy villogott a kardok éle — kel­lett illusztrálniuk. Képeinken: művészek és egy mű. (MTI fotó : Patkó felv.) Hogyan szerezzünk ellenségeket? Vasszorgalommal. Nem szabad semmit a vélet­lenre bízni. Akadnak ugyan ellenségek maguktól is, de ez nem az igazi. Szakítani kell egyszersmind azzal a babo­nával, hogy akasztott ember házában ne beszéljünk kötél­ről. Beszéljünk. Nem rossz módszer, ha őszintén beszélünk főnö­künkkel. Nem kell hízelegni neki :■ — Nézze, maga is tudja, mi is tudjuk, hogy teljesen te­hetségtelen és ■ alkalmatlan erre az állásra. De akinek ilyen protekciója van, azzal nem történhetik baj. Ámbár. Ha valami emberi előfordul az illetővel, aki a vállalatra erőszakolta magát, akkor persze, nagyot eshet. De ad­dig a pár percig csak élvez­ze az életet, a hatalmat. Min­dennek megjön az ideje. De akkor majd vigasztalódjék azzal, hogy eddig sem érde­melte meg ezt a pozíciót. Kitűnő módszer ez a szö­veg is: — Ne essen össze, Ágnes, a saját szépségétől. Múlandó cikk a fiatalság és a szépség. Hamarosan ronda lesz és ráncos, ismerem a család­ját, rossz szövet, hamar el­­virágzik, aztán a kutya se fog törődni magával. Fiatal férjnek: — Na, öregem, te is jól be­vásároltál a feleségeddel. Nem akarok róla semmi rossza­t mondani, majd meg­­adod te magad is éppen elég korán. Sohasem voltál vala­mi nagy zseni, de hogy eny­­nyire hülye legyél, azt még én sem hittem volna rólad. No, de jobb, ha erről nem beszélünk, szerencsére, nem vagyok pletykás természetű, de majd ha kinyílt a szemed, csak nyugodtan gyere hoz­zám. Megvigasztallak. Népszerű futballistának: — Őszintén sajnálom ma­gát. Borzalmas lehet ez a sport. Állandó tréning, vi­gyázni a kondícióra, csak azért, hogy azt a nyomorult gólt berúgja az ember. Elég szomorú, hogy valaki a fejét, ami a legtöbb embernek ja­va, arra használja, hogy gólt rúgjon vele. No, de elmúlik hamar az egész dicsőség, sze­rencsére, az ilyen emberek élete rövid, harmincon felül már nem számít embernek. Híres színésznek: — Láttam tegnap a szín­házban és őszintén sajnál­tam magát. Legyünk őszin­ték, a színészet nem férfi­­foglalkozás. Minden este ki­festeni magát, mint egy cé­da nő, minden este más szö­vegét elmondani, mindig új szövegeket tanulni és soha el nem mondhatja azt, ami vé­letlenül eszébe jut.­­ Hipochondernek: — Úristen, mi történt ma­gával? Rossz­ ránézni. Az ar­cára van írva, hogy nagyon beteg. Nem szédül? Nem rossz a közérzete? Biztosan gyakran előfordul magával, hogy érzi a közeli megsem­misülést. Úgy látom, láza is van. A nagynénémnek volt ilyen színe azon a bizonyos szerdán. Másnap temettük. Külföldi magyarnak, aki most érkezett látogatóba New Yorkból: — Szörnyű lehet ott élni. Én mindent tudok New Yorkról, és általában, Ameri­káról. Csak a pénz utáni lé­lektelen hajsza, sehol semmi szórakozás, semmi pihenés, csak a munka, összerogyásig, idegen, ellenséges emberek, akik gyűlölik az idegeneket, ehetetlen ételek, szörnyű, ki­bírhatatlan éghajlat: ez Amerika. Ne is szóljon egy szót sem, mindent tudok, pe­dig még soha nem mozdul­tam ki Pestről és már Pest­erzsébeten honvágyam van. Nem rossz módszer, azt mondani a szerkesztőnek, akinek nem tetszik ez a cikk. — Nem ért hozzá. Ki tud­ja, milyen protekcióval ke­rült ebbe az állásba, hiszen olvasni sem tud. Királyhegyi Pál A csodahajó A tudomány mai állás­pontja szerint a nukleáris hasadóanyagok nem tudják véglegesen megoldani az em­beriség energiagondjait. Több tudós véleménye sze­rint mire világszerte megtör­ténne a teljes átállás az urá­nium-reaktorokra, addigra­­ elfogy az alapanyag. Egyes számítások szerint — a növekvő igényt tekintve — az urániumkészletek 500— 600 évre lesznek elegendők. Éppen ezért már a jelenkor megkezdte egy valóban ki­meríthetetlen energiaforrás tanulmányozását. Képzeljünk el egy nyers­olajtengert. Az ezen úszó hajó kapitányának sose vol­na üzemanyaggondja. Csak egy csövet kellene dugni a tengerbe és újra teleszívnák a tartályokat. Ilyen fantasz­tikus üzemanyagtenger nincs — azaz mégis van, csupán a hajót kell kicserél­ni! Olyan hajóra, amely fú­ziós energiát használna, a víz kimeríthetetlen hidrogén tartalékát héliummá égetné el. E csodahajó kapitányá­nak éppúgy nem volna ener­giagondja, mint a képzelet­beli nyersolaj tengeren úszó hajó parancsnokának. Kimeríthetetlen! A fúziós energia, amely a Nap és csillagok tüzét táp­lálja, az egész világegyetem egyik legfőbb energiaforrása. A csillagok belsejében a ma­gas hőmérséklet és nagy nyomás következtében a legegyszerűbb elem — a hid­rogén — többféleképpen is héliummá alakulhat, a hid­rogén magasabbrendű elem­mé ég el. Ezt a folyamatot termonukleáris fúziónak ne­vezik. A csillagkohók belsejében lezajló termonukleáris folya­matok földi ismétlése — a Föld óriási hidrogén tarta­léka révén — kimeríthetet­len energiaforráshoz juttat­ná az emberiséget. Ezt a bő­séges energiaforrást mindad­dig csapolhatnánk, amíg a Föld, mint égitest egyáltalá­ban létezik. G­au­ser Károly

Next