Esti Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-02 / 1. szám
a szíves LÁNG-GYÁR REGÉBE (III.) Mit hoz a holnap A világpiac színvonalán ♦ Vonzó, szép tervek Ha most valami valóban érdekli, ha valami valóban izgatja a Láng-gyáriakat, akkor ez a HOLNAP — csupa nagybetűvel. RUGALMASAN! Talán az „izgalom” nem is a legpontosabb kifejezés, hiszen ami a gyár jövőjét illeti, világosak a körvonalak. A néhány nap múlva századik esztendejébe lépő gyár nagyon fiatalnak tűnik. Fiatalnak, mert rugalmas, mert tud a piachoz alkalmazkodni. S az sem utolsó dolog, hogy jó két és fél évre bőségesen elég az a hazai és külföldi megrendelés-mennyiség, amely már csak teljesítésre vár. A gyárbelieknek az a véleményük, hogy jelenlegi gyártaványaikkkal egy ideig még versenyképesek maradhatnak a piacon. Egyetlen nagy gond a turbina. A gépeket nemcsak világpiaci színvonalon , világpiaci áron is kell előállítani. Természetesen továbbra is akarnak turbinát — sőt atomturbinát! — gyártani. S terveik Diesel-motorok, tartályok, kazánok, élelmiszeripari, vegyipari berendezések, gépek készítését, de mindehhez hozzáteszik a gyár vezetői: „ez csak terv, de ha a piac igénye módosítja az életet, akkor mi módosítjuk a terveket”. S tárgyalnak vidéki telepítésekről, a munkaerőproblémák megoldásáról, közelinek látszik egy új dombóvári üzem felállítása. S hogy magasabb színvonalú legyen a gyártmányfejlesztés, rendszeres a kapcsolatuk jó néhány tudományos intézettel, a Műszaki Egyetem tanszékeivel, s ezeket a kapcsolatokat bővíteni szeretnék. két, a dolgozók azzal, hogy jó árut készítenek, amire van vevő. Az, hogy most van elég szerződés, hogy van bőségesen munka, igaz, kissé megkötötte a kezüket, csökkenti a dinamizmust. Ezért terveznek új telepítéseket, új munkaszervezési módszereket. S ha önálló piackötésre nem is rendezkednek be, keresik az új lehetőségeket ebben is, mint ahogyan ma már mindennaposak a tárgyalások a külföldi üzletfelekkel. Az új év, a századik esztendő első várható nagy eseménye lesz, hogy munkába lép az üzemben Európa egyik legnagyobb portálmarógépe. Súlya 400 tonna, hossza 26 méter, értéke nem csekélység, 60 millió forint... A HŰSÉG Száz év telt el az egykori budapesti harangöntőnek szállított első esztergapadtól az óriás portálmarógépig, évtizedek múltak az első, háromszáz lóerős turbinától az atomturbina bontakozó tervéig, a régi malomberendezésektől a modern konzervipari félautomata gépsorokig. Generációk adták átegymásnak nemcsak a szerszámot, hanem a tudást, a tapasztalatot, s ami talán ennél is fontosabb: a hűséget a százesztendős Váci úti gépgyárhoz. Sárdi Mária 400 TONNÁS A holnap terveit ma kovácsolják. A gyár vezetői azzal, hogy előteremtik a megrendeléseket, a működéshez szükséges feltételek A moszkvai fesztivál Aranydíjával kitüntetett, magyarul beszélő, szélesvásznú bolgár film ■ Bemutató: január 4. A Somogy megyei Marcali község is feliratkozott az olimpiára készülők közé. A község Vasipari Riszében készül a mexicói olimpiai játékokra rendelt eredményhirdető táblák két hatalmas méretű óralapja és tartószerkezete. Ámokfutó a Belvárosban Az a bizonyos ámokfutó én vagyok. Esténként vérben forgó szemmel szaladgálok a Belvárosban. Ámokfutóvá tett a HKI. A dolog azzal kezdődött, hogy a HKI megrillapodott egy éppen ráérő szerelővállalattal: cseréljék ki a fürdőszobámban levő vízvezeték, központi fűtés meg a szennyvízlevezető csatorna csöveit. Bár a műveletet nem kértem, nem is tiltakoztam, amikor a munkások a malterosládákkal és faltörő kosokkal becsengettek. Néhány órai munkával — amint ezt egy halkszavú tiltakozás is jeleste egyik reggeli lapunkban — ostrom utáni állapotokat varázsoltak kicsiny, szerény, de könyvekkel és gyerekekkel telezsúfolt lakásomba. Szállt a por, hullt a vakolat, és hetekig nem volt víz. A vakolat azonban maradt. Mégpedig maradt egy napig, két napig, aztán egyre csak szaporodott. Aztán egy napon már a fürdőszobába nem lehetett belépni a törmeléktől. Vödört ragadtam, és kezdtem lehordani a szemetet. A végső pillanatban azonban zord szavakat hallottam a hátam mögül. — A kedves lakótárs nem tudja, hogy építési anyagot nem szabad a kukába hordani? — kérdezte fenyegetően a házmesterné. Nem vitatkoztam. Leszaladtam a papírboltba, és megvásároltam valamennyi egykilós zacskókészletét. Az első két papírzsákot magam töltöttem meg, és hónom alá csapva, elsiettem vele. Az egyiket a ház Szép utcai falára erősített szemétgyűjtőbe dobtam, a másikat a HUNGAROTEX egyik beton virágvázája alá helyeztem. Fellelkesülten értem haza. Okos feleségem már elkészítette a következő négyet. Most már kimerészkedtem a Kossuth Lajos utcába, és az Erzsébet-híd irányában minden szemétgyűjtőbe elhelyeztem egyegy töltetet. Újabb négy zacskóval az utca másik oldalán levő hulladékgyűjtő kosarakat szerencséltettem. Harmadszor is fordultam, sőt, negyedszer is, mert végigjártam a Múzeum körút mindkét oldalát, egészen a Kálvin térig. Még aznap megkezdtem a kirándulást a Tanács körútra. Éjféltájban kerültem ágyba , számolni kezdtem. Egész esti munkával tizennyolc kiló törmeléket hordtam el, még mindig van négyszáznyolcvankét kiló. Szombaton délután nem segítettem a háztartásban semmit, és feléjük sem néztem a gyerekeimnek. Az eredmény elszomorító: huszonkilenc kiló. Vasárnap két műszakot teljesítettem, ötven zacskó. Hétfőn szabadságot kértem. Kedden észrevettem, hogy a hulladékgyűjtő kosarak a környékünkön megleltek. Szerdán a Rákóczi útra kezdtem hordani a vakolatot, csütörtökön már a Keleti pályaudvarig. Vasárnap sem pihentem, leltárt készítettem. Még alig fogyott a malterhegy a fürdőszobámban. Ha így haladunk, a nagy munkát húsvét táján fejezem be, és a feltámadási harangok zúgása között, ünnepélyesen csavarhatom meg először a vízvezetéket. Elkeseredésemben kétszeresére fokoztam eddigi teljesítményemet, sőt, már otthon sem vagyunk, feleségemmel és két gyermekemmel aktatáskában, retikülben, óvodás fiam uzsonnatáskájában lopjuk a törmeléket. Tehát, ha a kedves Olvasó egy izgatott, villogó szemű fiatalembert lát egykilós, tömött papírzacskókkal a hóna alatt , az én vagyok. Ismerőseimtől, barátaimtól pedig ezúton kérek bocsánatot, ha elvéteném köszönésüket. Ne törődjenek velem, a tisztaság az első. Roppant sietek. Szűts István „Mini“ vontati árvízvédelemhez A Magyar Hajó és Darugyár balatonfüredi üzemegységében „mini” vontatóhajó készült el. A kis teljesítményű, mindössze 80 lóerős hajót az Országos Vízügyi Főigazgatóság rendelte meg, és az árvízvédelmi szervek használják a Dunán. Az új hajó uszályokat vontat majd a folyón. Próbaútját tavasszal, a jég elvonulása után kezdi meg. Megekezdődött a nádvágás a Kis-Balatonon. A Balatoni Nádgazdasági Vállalat nagymértékben gépesített üzemegységéből ebben az évben 400 ezer kéve ipari nádat vágnak le. NEM KÖZÖNSÉGES TÖRTÉNET: Kuruzsló volt a főorvos asszony Azonnali hatállyal felfüggesztették, majd nem sokkal később elbocsátották állásából 1967 augusztusában dr. Fodor Imolát, a MEDICOR Művek ergonómiai laboratóriumának vezetőjét. Ekkor már javában folyt a rendőrségi vizsgálat, amely megállapította, hogy a 34 éves pszichológus-orvosnő — vagy ahogyan munkahelyén nevezték: az „orvosasszony” — nem orvos, hanem kuruzsló, valamint köz- és magánokirat-hamisító. Ez a nem mindennapi bűnügy főként tanulságai miatt érdekes. Hogyan indult az álorvos karrierje? A vizsgálat során korábbi munkahelyeiről meglehetősen homályosan nyilatkozott. Mint mondta, dolgozott a Fővárosi Tanács oktatási osztályán, az Aga utcai nevelőotthonban, a Németvölgyi úti általános iskolában, majd 1964-ben az Egyesült Izzó munkalélektani laboratóriumába került, mint munkapszichológus. Ehhez a szakmához annyi köze volt, hogy 1952/53-ban két évet hallgatott a pszichológiai szakon, azonban tanulmányait megszakította, és csak 1963- ban kért s kapott engedélyt az egyetem folytatására. A diplomát levelező tagozaton, 1965 februárjában szerezte meg, egy évvel később, hogy az Egyesült Izzóban már mint pszichológus dolgozott. Hogyan történhetett ez? Feltehetően annak az ajánlásnak az eredményeként, amellyel Fodor Imola az Egyesült Izzóba került. A gyár munkaügyi osztályán ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy Fodor Imolát a Magyar Tudományos Akadémia egyik munkatársa ajánlotta, és nem volt joguk kételkedni az ajánlat őszinteségében. Egyébként is, úgy tudták, hogy az új pszichológus végzett orvosnő... Egy nagy gyár fontos munkahelyére tehát ajánlatra felvettek valakit, abban a tudatban, hogy az illető végzett orvos. Az orvosi diplomát senki nem kérte és senki nem óhajtotta látni. Az ügy már eddig is, enyhén szólva, különös, a folytatása azonban még inkább az. Egy évvel később ugyanis a gyárban már aztszerették volna, ha dr. Fodor Imola máshol tevékenykedik, s amikor megtudták, hogy a MEDICORE Művek pszichológust keres, „átengedték”. Mi több, a rróla adott, rendkívül kedvező jellemzésben kiemelték, hogy „orvosegyetemet is végzett”. Az Egyesült Izzó munkaügyi főosztálya tehát hivatalosan tanúsította azt, amiről ■ egyáltalán nem győződöttmeg. A MEDICOR természetesen kapva-kapott a lehetőségen, hiszen ritkán találni olyan munkapszichológust, aki orvos is ... . Tudományos munkatársként alkalmazták, majd néhány hónap múlva megbízták a LégzésvédelmiKészülékek Gyára Illatos úti ergonómiai laboratóriumának vezetésével. Hogy a pszichológus ,doktor, Fodor Imola hogyan dolgozott (több száz ■emberen végzett vizsgálatokat), arról a gyár vezetői később őszintén elismerték, hogy fogalmuksincs, hiszen nem értetteka munkájához. Mindenesetre: „roppant agilis volt”. S mint „orvosaszszony”? Mielőtt erről is szólnánk, meg kell mondani, hogy a határozott fellépés, a körmönfont hazudozás, s tegyük mindjárt hozzá: az illetékes személyek hanyagsága, itt is tökéletesen pótolta a nem létező orvosi diplomát. Már régen „két munkakörben” dolgozott (ennek megfelelően felemelték fizetéset és jutalmakat kapott), amikor a személyzeti osztály felszólította: mutassa be orvosi diplomáját. Megígérte. Hónapokkal később, amikor ismét szóba hozták az ügyet, mosolyogva válaszolta: „A munkaügyi osztályon már régen bemutattam, be is írták a diploma számát a munkakönyvembe”. (A munkaügyi osztályon, természetesen, arra hivatkozott: a személyzeti osztályon már eleget tett a felszólításnak.) Csak a munkakönyvét kellett volna megnézni, illetve még azt sem — egyetlen telefonba került volna, akár a személyzeti, akár a munkaügyi osztálynak és „doktor’’ Fodor Imola azonal lelepleződött volna. Csakhogy ennyi fáradságot senki sem vett magának, így történhetett meg az a példátlan eset, hogy a MEDICOR Művekben — a világhírű magyar orvosi műszergyártás egyik fontos üzemében — hosszú hónapokon át jóformán nem az üzemorvos praktizált, hanem olyan valaki, aki soha, egyetlen napot, egyetlen órát sem töltött az orvostudományi egyetemen. Ragyogóan felszerelt, az üzemorvosi rendelőnél lényegesen korszerűbb orvosi szobáját a laboratóriumban rendezte be, s a portástól a vezetőkig jóformán mindenkit kezelt. És minden betegséget „gyógyított” ... Mind a mai napig több száz receptje van kint. Egyébként szigorú volt: ebédidőben senki, meg a szívvizsgálatra érkező egyik vezető sem zavarhatta. Tudott tekintélyt tartani... Ellentmondó és zavaros vallomásai után arra még nem derült fény, honnan és mikor szerezte „orvosi" ismereteit az áldoktor Fodor Imola, aki az orvosszakértők vizsgálata szerint egyébként kóros pszichopatás egyéniség. De nem is ez a lényeges. Hanem az, hogy hosszú hónapokon át orvost játszott néhány felelős beosztású vezető hanyagsága és felületessége miatt. Balogh László .