Esti Hírlap, 1968. április (13. évfolyam, 78-101. szám)
1968-04-09 / 84. szám
ÍGY FEJLŐDIK ÚJPEST LAKÁSOK, ÓVODÁK, ABC-ÁRUHÁZAK, BŐVÜLŐ ISKOLÁK Újpest 1968. évi kerületfejlesztési tervét ma terjesztette elő Lajtai Endre, a tanács vb-elnöke. Az idén mintegy 199 millió forintot fordítanak a kerület fejlesztésére, elsősorban lakásépítésre. A lakóházépítkezés újabb szakaszába lép a Pozsonyi úti lakótelep építkezésével. 1012 lakás épül a régi temető helyén. A jövő év végéig valamennyi lakást, a kapcsolódó létesítményekkel — szolgáltatóházzal, iskolával stb. — együtt átadják rendeltetésének. A kerületi IKV 93 lakóházat újít fel az idén, öt és fél millió forintot fordítanak utak, járdák építésére, aszfaltjárda épül a Fóti út még hiányzó szakaszán, a Klapka, az Attila és a Munkásotthon utcában. Még az idén átépítik a Szabadságharcosok útja nagyobbik szakaszát is. Tervezik a Fóti út kiszélesítését, és a földutak olajozását. Az Árpád úton, az Istvántelki úton és a Dózsa György úton korszerűsítik a közvilágítást. Az Elektromos Művek megkezdi az újpesti közvilágítási hálózat teljes rekonstrukcióját. A városi kórház 124 ágyas pavilonjának építkezéseit még az idén megkezdik. Az Ambrus Zoltán utcában modern bölcsőde épül. Szeptemberben megkezdik a Kossuth utcai óvoda lebontását, és a jövő év végére elkészül a három pavilonos új óvoda. A Berzeviczy Közgazdasági Technikumot szakközépiskolává szervezték át, idén növelik befogadóképességét. A Kanizsay Dorottya Gimnáziumot egészségügyi szakközépiskolává alakítják át. Az Újpesti Dózsa Sport Club korszerűsíti a műjégpályát, új lelátó készül, továbbá öltözők. A megyeri stadionban az esti mérkőzések rendezését lehetővé tevő világító berendezést szerelnek fel. Bővül a kerület kereskedelmi és szolgáltató hálózata is. Patyolat-fiók nyílt az Árpád út 77. szám alatt, újfajta szolgáltatással: otthon mosott ruhák vasalását vállalják. Az Árpád út 68. alatti szalonban ezentúl a vevő megvárhatja felsőruhájának kitisztítását. Az István téri piac korszerűsítésére 20 millió forintot fordítanak. Több új ABC-áruház nyílik a kerületben. Még az idén elkészül a város központjában és a Szilágyi téren, jövő év végéig pedig elkészül a Pozsonyi úti lakótelep ABC-áruháza is. Újpesten már al az első olyan ház, amelyet a Jarsen- Nielsen-féle házgyár elemeiből szereltek össze. Havas tavaszban indul a primőrszezon Bár átmenetileg hidegre fordult az idő, mégis indul a primőrszezon. Az ország legmelegebb vidéke, Mihálysatok naponta 500 000 csomó retket szállít a városi piacokra és exportra. Szövegen és Deszken mintegy 10 millió fej áttelelő salátát értékesítenek a nagyüzemi és háztáji kertészeteikből, s üvegházi paprikából előreláthatóan 100 vagonnal kerül piacra. Rövidesen megjelenik az üvegházi uborka és paradicsom is, amelyből primőrként 80— 80 vagont árusítanak az üzletek. Sok gazdaság fólia alatt termeszti a különféle primőröket: ezek szedése és értékesítése is rövidesen megkezdődik. Baranyában, Mohács környékén van az áttelelő kelkáposzta „hazája”, ahonnan nagy mennyiségű kelkáposzta a hónap második felében került az üzletekbe. A termelőszövetkezeteik kertészeteiben folyó szorgos munka jó ellátást ígér a kora tavaszi cikkekből. (MTI) FIATALEMBER AZ ABLAKBAN Nem gáláns lovag, rovottmúltú betörő Egy délelőtt a Szegedi út 9/b. szám alatti ház lakói arra lettek figyelmesek, hogy magas, sovány, kék orkánzubbonyos fiatalember bújik ki az egyik lakás ablakán. Mielőtt elmenekülhetett volna, körülfogták, azonban a fiatalember nem jött zavarba. — Vendégként jöttem — magyarázta —, egy hölgy hívott a lakásba, de a lovagiasságom tiltja, hogy megmondjam a nevét. A hölgy azután elment, de feledékenységből rámzárta az ajtót. Ha nem hisznek nekem, hívjanak rendőrt ... — A lakók nem hittek és rendőrt, hívtak. Mielőtt azonban a f URH-s járőr a helyszínre érkezett volna, a magabiztos, nyugodt fiatalember kitört a gyűrűből és nyomtalanul eltűnt. Néhány nappal később már nem volt ilyen szerencsés: a XIII. kerületi rendőrkapitányságon kénytelenkelletlen beismerte, hogy Szegedi úti kalandja előtt a József Attila téren betört egy lakásba, ahonnan fényképezőgépet és 1200 forint készpénzt vitt el. De ez csak egy ügy volt a sok közül. A 22 éves, büntetett előéletű Mózer Imre, bűnlajstromán, a vizsgálat adatai szerint mintegy 40 rendbeli lopás, betörtés, és egyéb bűncselekmény szerepel. A lopásért, orgazdaságért, jogtalan használatért korábban már felelősségre vont fiatalember néhány napig az Elzett Gyárban dolgozott. Itt két munkatársát is meglopta, majd miután a vállalattól elbocsátották, két fiatalkorú társával parkoló személygépkocsik feltörésére, fosztogatására specializálta magát. Később állást vállalt az 1-es AKÖV egyik üzemegységénél; reggel 7-kor állt munkába, és délután 2-kor már elbocsátották. Mózert ugyanis, mint kocsikísérőt , az egyik gyárból kellett volna árut szállítania — lopási kísérleten érték. Két nappal később, amikor bement a vállalathoz munkakönyvéért, alaposan körülnézett, majd éjszaka visszatért, s miután a pénztárszobába nem tudott bejutni, a többi helyiséget törte fel és magával vitt mindent, ami mozdítható volt. Néhány nap múlva a Fiastyúk étteremben reggelizett. Észrevette, hogy a ruhatáros pultja alatt két bezárt fiók van. Pillanatok alatt feltörte a fiókokat és a benne talált több száz forint értékű cigarettát zsebrevágva, a bőséges reggeli kifizetése nélkül távozott. Mózerthamarosan bíróság vonja felelősségbre. (balogh) — Nézd, mami — a lány nyugodtan rágyújt, aztán kényelmesen hátradől a fotelben és gúnyoros szemmel néz az anyjára: — Tulajdonképpen mit akarsz? Ti, szülők, mindenből olyan nagy hűhót csináltok! Nekem eleve meghatározott teendőim és kötelességeim vannak veletek szemben, hirdetitek, mióta gyereketek van. De ki akarta, hogy megszülessek? Talán én? A saját örömödre szültél, gondoskodnod is kell rólam. Kínosan érzem magam anya és lánya vitájának kellős közepén. Pedig éppen ezért hívott ide a fáradt, tehetetlen asszony. „Egyedül neveltem fel a lányomat, a férjem 1956-ban itthagyott bennünket. Tavaly megburcott az érettségin és nem tudtam rávenni, próbálja meg mégegyszer. Megmakacsolta magát és azóta nem hajlandó sem tanulni, sem dolgozni. Az anya női szabó. Egyedül dolgozik, állandó vevőköre van a környéken. Nem drága varrónő, a szétdobált ruhadarabok szolid, egyszerű asszonyoknak készülnek: terylén szoknya, fekete ruha temetésre, tweed kiskosztüm. A varrónő 41 éves. LÁNYOK: Magdi de többnek látszik, erősen őszül, kissé elhanyagolt. De a lány! Milyen szép lenne pompázó ifjúságában, karcsú termetével! A fotelből azonban erősen körülhúzott szemű, zilált, kikericssárga hajzatú „démon” tekint rám, csúfolódva és vidám füstkarikákat eregetve. Látnivaló: maga is kíváncsi, mi sül ki ebből, nyilván egy újabb „hegyibeszéd”, s ő felkészült a meghallgatásra, elvégre ritkán jár színházba az ember. Ám a várható beszélgetésnél is jobban érdekli: „Hol tetszett venni ezt az isteni szatyrot, mert, hogy nem Pesten, az egyszer biztos!” — Tedd le, hallod? — mordul rá az anyja, s a lány vállrándítva a szőnyegre ejti. Magdi az érettségi kudarca után kozmetikus tanuló lett. Ritka szerencsével jutott be, hiszen felkapott szakma. Két hónap múltán otthagyta. — Nincs kedvem hozzá — mondta. Aztán bőrdíszműves lett, az asszony egyik vevője vállalta tanulónak, de itt is csak heteket töltött. Varrni se akart. — Halálosan unom, hogy örökké a gépet hajtod. Na és az a sok kövér öreglány... Hogy engem szekáljanak? Kösz, nem kérek belőle... Karácsony óta semmit sem csinál. Kereken meg is mondta: nem dolgozik, az anyja el tudja tartani. — Minek tegyem tönkre magam? — És azóta így élnek: a lány naphosszat regényt olvas, keresztrejtvényt fejt, tv-t néz, vagy moziba megy. Még a házimunkát sem végzi el. — Kezdetben nem adtam neki zsebpénzt és nem vettem neki ruhát, „így is jó ’ — mondta Magdi szemtelenül és kért a vevőktől, kivette a fiókból, még az anyja tárcájából is. — Üssem? Erősebb nálam. Feljelentsem? Hiszen a gyerekem ... — Ha fiú volnék, akkor megérteném, miért van úgy kétségbeesve a mami. A lányokat azelőtt eltartották a szülők, aztán meg a férjük. Most nekik is dolgozniuk kell. Hát én nem akarok modern nő lenni. Engem csak tartsanak el. Lukács Teréz A VEZETŐVEL, NÉGYSZEMKÖZT A főmérnök Egy félreértés miatt ismerkedtem meg vele. Azt mondták nekem, hogy a Mélyépítő Vállalat ígérete ellenére nem kezdi meg a főváros egyik fontos csatornaépítését. A főmérnök udvariasan tiltakozott. Náluk ilyesmi még nem fordult elő, nézzek utána, valaki tévedett. Évekkel ezelőtt történt. Azóta sokszor találkoztunk. A tudományos egyesületben, a kelenföldi lakótelep építkezésén, a Köröndön, a felbontott utcákban, a felszíni vízműnél, Százhalombattán, a Megyeri úti házgyárban. Sietős mondatokat váltottunk, ő szemlén járt, én riportutakon. Mindig sietett, de észrevettem, sietés közben is maradt ideje arra, hogy meghallgassa a munkásokat, a műszaki problémákon kívül kérdezősködött családjukról is. A főmérnök mérnökként kezdte. Friss diplomájával 1950-ben került Dunaújvárosba, s négy év múltán főmérnök lett, a maga korában is legfiatalabb főmérnök. Harminc éves koráig a Dunántúlt építette. Aztán a minisztériumba került, öt esztendeje — a sok jó ajánlat közül akkor talán a legkevésbé jónak tűnőt választva — került a Mélyépítő Vállalat főmérnöki székébe. A főmérnökökről az járja: nyugtalanok az éjszakáik. Eleinte vele is valahogy így volt. A DCM-et építették. Ipari építkezés volt, egészen más, mint a vállalat profilja. És csak átmeneti időre szólt, egykét esztendőre kellett átszervezni egy koncentrált munkához a vállalatot. Munkásokat kerestek, műszakiakat. A DCM-re egy kicsit büszke. Akkor még a minisztériumból irányított. Úgy érzi, ott, akkor önmaga előtt is bizonyított. A sikert, a befejezést mindig az újrakezdés követi. A vállalatnak, s az új főmérnöknek is gondot okozott: hogyan tovább? Aztán közbejött egy átszervezés, beindultak a házgyárak, megsokszorozódott, hihetetlenül meggyorsult a lakásépítkezés tempója, s nekik — a közművek létesítésével — a budapesti építkezések előtt kellett járni. Csatornázni, gáz- és távfűtésvezetékeket fektetni, s mindezt hagyományos módon, majd nem úgy, mint a rómaiak csihálták. A főmérnök elmereng. Azt hiszem, az álmai, a tervei,ennek a „római módszernek” a felszámolása, a mélyépítés korszerűsítése, iparosítása, a magasépítés rohanó tempójának közelítése. Budapest szép város — mondja Farkas József, a városimádó. De elavult — teszi hozzá Farkas József, a főmérnök. Mindent így, kétféleképp néz. A mérnököt a korszerű megoldások, a modern építészet izgatja, ezért zsörtölődik, gyakran kritizál. A pesti ember sok, szép lakást akar. S ez a két kívánság valahol találkozik. Háromezerháromszáz ember dolgozik a vállalatnál. Naponta egymillió 400 ezer forint értéket építenek, méghozzá úgy, hogy áttértek a 44 órás munkahétre. Naponta sok-sok levelet ír alá, fegyelmi döntéseket hoz és jutalmakat oszt. Végigjárja az irodákat, észreveszi a lányok új frizuráját, dicsér és kritizál. Az az elve, hogy jól dolgozni, csak úgy lehet, ha mindenki tudja, mit várnak tőle, ha biztos abban, hogy a kitűzött prémium azért jár, amiért ígérték. Náluk valahogy így van. Nem ő és nem is az igazgató keresi ennél a vállalatnál a legtöbbet. A fizetési listán több építésvezető és mérnök jár előttük. A főmérnök nem jár haza autóval. Azt beszélik róla, az igazgatóról és a főkönyvelőről, hogy öle hárman túlságosan szerények. A gépkocsivezetője nem érti, miért szeret délutánonként haza gyalogolni. Ő tudja. Ilyenkor látja a várost, a púposodó utakat, amelyeket majd nekik kell kiegyengetni, megnézheti az oly sok bosszúságot okozó „buzgárokat”, mert Pesten gyakori vendég a csőtörés, sokszor eldugul a csatorna, akadozik a távfűtés. — Milyen fizetésre számít 1969-ben? — Nem leszek a 75 százalékos fizetésű vezetők között. Ez biztos. Hogy mennyivel lesz több? Ki merne erről ma felelősséggel nyilatkozni? Inkább arról beszélek, ha megengedi, hogy igyekszünk mindenkinek biztosítani a vállalatnál az ideihez hasonló nyereségrészesedést, s hogy nem fogunk lemaradni egyetlen, határidővel sem. De ez már nem újdonság náluk. Évek óta így van. Dolecskó Kornélia