Esti Hírlap, 1968. június (13. évfolyam, 128-152. szám)
1968-06-01 / 128. szám
A RIPORTER SIKERE A Mesterségünk címere ötödik elődöntőjébe, az első pillanattól kezdve Tatabányának drukkoltam. Bizonyára az is befolyásolta rokonszenvemet, hogy Szél Júlia — a tatabányai riporter — együttérzően, érdekesen és nagyon plasztikusan mutatta be nemcsak a tatabányai szocialista brigádot, hanem az egész várost, a nagyon szolidáris és nagyon izgatott bányászközösséget. Nem ez az első eset, hogy szeretnék kezet szorítani Szél Júliával, amiért szívvel-lélekkel azonosul riportalanyaival, akiket képviselnie is kell. Tegnap este úgy éreztük, hogy a vesztes szegedi szocialista brigád helyi játékmestere, Rapcsányi László, kissé előkelő idegenként szerepelt a roppant megilletődött, lámpalázas, de igen kedves szegediek között. A riporter személyén, ha másképp nem, legalább hangulatilag roppant sok múlik. A játék akkor jó, ha minden játszótárs egyenlő kedvvel és hőfokon vesz részt benne. A Nyitott stúdióban tegnap megszólaltatott világtalan vendég története döbbenetes volt. Elmondta:kezdődő vaksága idején hiába járt panaszával különböző orvosokhoz, nem foglalkoztak vele, mert „szimulál”. A történet riasztó. Nem tudom azonban, végiggondolták-e a műsor szerkesztői, hogy a néhány mondatban elmondott eset — bizonyításra, rákérdezésre, részletek ismertetésére ilyenkor nincs idő — milyen hatást vált ki a hallgatókból. Az orvosok iránt néhol tapasztalható bizalmatlanság tekintélyes érvhez jutott. Akarva, nem akarva a legrosszabbat, az általánosítást segíti elő a mikrofon egy ilyen, át nem gondolt műsorral.____________(nóti) Tűvel írt regény Nem tollal, hanem tűvel írt regény közlését kezdte meg a Kelet Csillaga című üzbég folyóirat. A regény szerzője, Vali Gafurov, val. Tizenkét évi példátlan munkával, ezer meg ezer tűszúrással írta le a regényt, amelynek szereplői a szerző kortársai. Vali Gafurov a sztálingrádi csatában veszítette el látását. ÚJRA ITT A RANGADÓ SZUR-olimpia Táncdalénekesek autós vetélkedője a Népstadionban A rendező asztalán állandóan csöng a telefon. Karádi Bélát keresi X és Y. Már automatikusan szól a kagylóba: jegyem, az, sajnos, nincs. Sehol egy darab. Mind elfogyott. Megsértődik X és Y, éppen ő nem lehet ott. A rendező engeszteli, mi mást tehetne, így vannak most ezzel a színészek és újságírók is, így van ezzel évek óta Budapest, amióta divat lett a SZÚR. Ritka ma már a telt ház a Népstadionban, évente egyszer, a SZÚR-on azonban biztosított. A XXVI. rangadó, mint az idén minden sportesemény, az olimpia jegyében zajlik. Igaz, a rendező, bár bejárta a világot, olimpiát még soha nem látott... SZUR-t sem, bíráskodás joga. A táncdalénekesek autós vetélkedőjét az nyeri, akit a leghosszabb taps fogad. Stopperórák mérik az időt. A győztest Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán köszönti a dallal. Sor kerül artistafesztiválra, szovjet és marokkói művészek részvételével, megrendezzük a színészek háromtusaversenyét az ének, tánc, és humor kategóriában. Ennek a számnak a győztesét a népszerű svájci beaténekes, Ralp Held üdvözli. Népszerű színésznőink állnak rajthoz a gokart versenyen. A versenyt a magyarnóta-énekesek stafétája zárja. Utána lépnek pályára a csapatok Zsolt István bírónak, a Nemzeti Színház ügyelőjének vezetésével. LESZ JÁTÉK? Holnap a stadionban találkozhat a közönség népszerű színművészeinkkel és az énekesekkel, akik közül többen külföldi turnéjukat szakítják meg ezért a fellépésért, a játékért. Mert játék ez a szó legigazibb értelmében. Színészeink örömmel vállalkoztak a szereplésre, hiszen ki nem szeret játszani? Játszik tehát holnap ötszáz művész, kétszáz műszaki és 80 ezer ember, a közönség. Holnap? Hát, bizony, az időfelelőssel senki nem tudott szerződést kötni. Ki tudná ma megmondani, hogy vajon az ég szeret-e játszani? (fehel) SZÍNPAD: ÖT KARIKA — Amikor felkértek a rendezésre — mondja —, arra gondoltam, hogy ebből a SZUR-ból csináljuk meg a mi kis olimpiánkat. A hiúság vezetett. Láttunk már Budapesten világsztárokat van már Coca Colánk, olimpiánk még soha nem volt. Tízmillió magyar nem juthat el Mexicóba, jusson valami nekünk is az olimpiából. Megrendezzük tehát a SZUR-olimpiát. Fél éve készülnek a premierre, az egyetlen előadásra. Több mint hétszáz ember próbál hetek óta, ötszázan lépnek fel a csaknem 80 ezer ember előtt, írattak olimpiai himnuszt Dobos Attilával és Fülöp Kálmánnal, készítettek SZUR-olimpiai zászlót, az öt karika színeiben pompáznak a kör alakú színpadok. Lesz felvonulás, ágyúlövés, felröppennek a galambok, lesz ünnepi beszéd, amit Brundage helyett Major Tamás mond el, és nem feledkeztek meg a fogadalomtételről sem. A KÖZÖNSÉG A BÍRÓ • Az olimpia érdekesebb versenyeire hívnám fel a figyelmet, hiszen nem egyszer a közönségé lesz a FIATALOK ! OLCSÓ UTAK AZ „EXPRESS"-SZEL! Július 3—8.: Különvonat Prágába (bélyeg-világkiállítás!) Részvételi díj: 790 Ft 4- költőpénz Július 1—8.: • UTAZÁS HAJÓN, A NOVI SAD— Augusztus 12—17.: • BELGRÁD—TURNU SEVERIN Augusztus 19—24.: • ÚTVONALON Részvételi díj: 1400 Ft-tól 1750 Ft-ig 4 költőpénz Augusztus 5—10.: 0 KÜLÖN HAJÓ BELGRÁDBA Részvételi díj: 1100 Ft-tól 1500 Ft-ig + költőpénz JELENTKEZZETEK LEVÉLBEN VAGY SZEMÉLYESEN AZ „EXPRESS“ Ifjúsági és Diák Utazási Irodánál Budapest, V., Szabadság tér 1(„ telefon: 317—777, vagy az ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZ EXPRESS-INFORMÁCIÓJÁNÁL. Finnországból kaptuk Keleti Éva felvételét: Lakatos Gabriella és Markó Iván a Hattyúk tavában a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének helsinki vendégjátékában. AMERIKA BEMUTATÓ A NEMZETI SZÍNHÁZBAN Minden néző — azt hiszem, szükségképpen — szubjektív és elfogult. Kit a primadonna, kit a férfisztár, kit a szerző iránti rokon- vagy ellenszenv befolyásol, amikor tetszését vagy nemtetszését nyilvánítja egy-egy színházi produkcióról. Egyedül a kritikust ítélte arra hivatása, hogy objektív és elfogulatlan véleményt próbáljon formálni. Megvallom, ezúttal képtelen vagyok erre. Engedtessék meg hát — kivételesen — a bevallott szubjektivitás. Mert amikor Iglódy a színen van, teljesen „meg vagyok véve”, mindent elhiszek neki. Kivételes, nagy formátumú egyéniséget köszönthetünk a fiatal színész személyében. Szakmailag épp oly sokoldalúan képzett és kulturált, akár gondolatilag. Nemcsak a színészi mesterséget tudja fölényesen — vagyis mozgásának, gesztusainak, dikciójának szuverén mestere —, hanem színpadi jelenlétének minden pillanata arról vall, hogy tökéletesen érti és átérzi Franz Kafka Amerikáját. Bizonyára igaza van Sükösd Mihálynak, Kafka magyar monográfusának: „Kafka első regénye, az Amerika, nem remekmű... Olvasmánynak érdekes, mint regény, közepes, mint kafkai regény, bizonytalanul felemás.” A Max Brodféle színpadi változatban kiváltképpen árulkodóak a szerkezeti és formai egyenetlenségek: az önálló novellákból lazán összefércelt drámaszövet, a kissé erőszakoltan naiv gyermeki hős jellemének változatlansága, és az a kissé bedekkerízű Amerika-ábrázolás, amely elsősorban dr. Hollitschernek — Kafka korában közkedvelt — útikönyvéből táplálkozik (hiszen, mint tudjuk, az Amerika szerzője sohasem járt az Újvilágban). S ha prózában, olvasva, ma reálisnak és — a világ egyik felének közérzetére — jellemzőnek fogadjuk is el Kafka szorongásos leírásainak abszurditásait, ez a sajátos mesevilág meglehetősen hiteltelennek hat, amint a színpadi realitás vas törvényszerűségei közé kényszerül. Ezért — elvben —■ épp oly lehetetlennek tűnik fel a Kafka-dramatizálás, mint például a mi Krúdynk illékony álomvilágának hús-vér valóságos megjelenítése. És mégis, mindezek ellenére, élményt nyújt és illúziót kelt a Nemzeti Színház Amerika-bemutatója. Azt hiszem, alapvetően Marton Endre szereposztási telitalálatának eredményeképpen. Marton rendezése egyértelműbbé tette az Amerika társadalombíráló kicsengését is, s diszkrét, de határozott formai megoldással tulajdonképpen befejezte a befejezetlen művet: megoldotta az Oklahomai Nagy Színház sokat vitatott záróképét. Erről egyébként polemizálni is lehetne az előadással, mert az Oklahoma Nagy Színház látomását exponáló revübetétek meglehetősen, alacsony színvonalúak, de a rendezés meghagyja azt az értelmezési lehetőséget is, hogy szándékosan ilyenek: e rosszul táncolt és rosszul énekelt revüszámor a filléres álmok valódi értékére utalnak. Ettől eltekintve, a népes együttes minden tagja példás műgonddal és művészi alázattal szolgálja a kafkai mondanivalót. Az olyan jelentősebb mellékszereplők, mint a Fűzőt megszemélyesítő Szirtes Ádám, a Clarát játszó Béres Ilona, a Therese alakjában színre lépő Törőcsik Mari, vagy a Főszakácsnő szerepében Mattié Erzsi , éppoly hibátlan, átgondolt alakításokkal remekelnek, mint néhány perces epizódszerepeikben Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Gelley Kornél, Sztankay István, Csurka László, Balázs Samu, Sinkó László, Szokolay Ottó, vagy a többiek. Emlékezetes, kitűnően eltalált karakterfigurákat formál a két csavargó alakjából Sinkovits Imre és Avar István. Várady Hédi Bruneldája a második rész első felében volt illúziót keltő. Ladislav Vychodil nagyvonalú, ötletes díszletmegoklása, Schäffer Judit karakteres jelmezei és Gonda János kifejező kísérőzenéje egészítette ki az előadást. A darab szövege, Örkény István nyelvi erőben, leleményben gazdag fordításában minden bizonnyal egyenértékű az eredetivel. Franz Kafka nagy művei közül a Per után most már az Amerika is méltó előadásban került a magyar közönség elé. A kétségkívül kimagasló és iskolát teremtő íróról végre már nem elfogult mítoszok és ellenmítoszok jegyében ítélkezünk. Maguk a művek perelhetnek önmagukért. Zsugán István VI., Bajcsy-Zsilinszky út 5. IX., Ráday u. 16. XII., Krisztina krt. 23. A GELKA tranzisztoros szervizei Meghalt Kamarás Gyula Debrecenben, Horváth Árpád nagy hírű társulatéban kezdte pályafutását és a győri Kisfaludy Színháznál érte a halál. Nagyon fiatal volt, súlyos betegség ragadta el 53 éves korában Kamarás Gyulát. A debreceni kezdés és a győri vég között játszott a Vígszínházban és a Nemzetiben, újra a Vígben és a Vidám Színpadon, az Ifjúsági Színházban, a Petőfi Színházban, a Jókai Színházban. Nagyon sok filmben alakított kisebb-nagyobb epizódszerepet, gyakran megszólalt a rádióban és a televízióban is. A tv révén néhány utóbbi munkáját az egész ország megismerhette. Közvetítette például a televízió a győriek Teli Vilmos előadását, amelyben utolsó szerepét, Gesslert alakította. Fájdalommal búcsúzik tőle a színház- és filmszerető közönség. Néprajzi fotópályázat A Magyar Fotóművészeti Szövetsége és a budapesti Néprajzi Múzeum pályázatot hirdet néprajzi vonatkozású fényképekre. A pályázaton bárki részt vehet. Beküldhetők fekete-fehér és színes képek, vagy képsorok is. A bíráló bizottság egy első díjat tűz ki, 4000 forint értékben, továbbá két második díjat — 3000—3000 forint —, három harmadik díjat — 2000—2000 forint — és három negyedik díjat darabonként 1000 forint értékben. A Művelődésügyi Minisztérium a legjobb néprajzi múzeumi tárgyfotóért 3000 forintos különidíjat ajánl fel. A pályamunkák beküldési határideje 1968. december 2. Cím: Magyar Fotóművészek Szövetsége, Budapest, V., Báthory u. 10., illetve Budapest 5. Postafiók 203. Ne mulassza el megtekinteni a Divatcsarnok június 3-i cipőkirakatát! Érdemes megnézni! Divatcsarnok, VI., Népköztársaság útja 39. (-)