Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)
1968-10-28 / 254. szám
VAGYONT ÉRŐ LABIRINTUS A nagykorúság küszöbén Egy kisebb és egy nagyobb helyesbítéssel kell kezdeni. Az Új Magyar Lexikon 5. kötetének polietilén címszavában ugyanis tévesen szerepel a gyár neve. Úgy írják: Tiszavidéki Vegyi Kombinát, a helytálló Tiszai Vegyi Kombinát helyett. De ami sokkal lényegesebb: 1961-ben megjelent lexikonunk szerint a polietilént „nálunk a Tiszavidéki Vegyi Kombinát állítja elő.” S amíg az első tévedés egyszerű névelírás csupán — a második jóval több ennél, valójában Magyarországon még sehol sem gyártanak polietilént. Félreértés ne essék, a TVK ugyan már az idén mintegy kétezer tonna polietilént dolgoz fel, de egyelőre minden egyes grammját külföldről kell megvásárolni drága valutáért: tonnánként 250—300 dollárt adunk érte. NEMES MŰANYAG Szerencsére már nem sokáig, mert a TVK-ban jó ütemben dolgoznak az első magyar polietilén-gyár építői, s várhatóan 1969 végére megkezdi működését az évente 24 ezer tonna nemes műanyagot előállító üzem. Nemes, mert a világon eddig ismert műanyagok közül ez a legkisebb fajsúlyú, a vegyszerek alig támadják meg, és teljesen vízálló. Feldolgozási köre szinte végtelen: háztartási edények, palackok, vegyszertartályok, lakkok, huzalok, kábelek, csövek, ragasztók és csomagoló fóliák készülhetnek belőle. Egy ilyen gyárat nem könnyű felépíteni. A különböző hűtő- és fűtőtartályok százai, a milliónyi cső- és vezeték, torony- és égretörő emelvény között járva bármily nagy is a rend, a külső szemlélőt szinte félelem fogja el. Egy kusza labiritus az egész, amelyben minden lépésre vigyázni kell: hiába szép a szemnek a fényes, sokszínű látvány — egy meggondolatlan mozdulat, s fejed, lábad, kezed bánja. Pedig az új gyár még nem is dolgozik. Sok száz kilométeres csöveiben, tartályaiban még nem kering az etilén, ez a színtelen gázszörnyeteg, amelyet zablába fog itt az ember. A vegyészek azt mondják, érdemes. Mert igaz, hogy a levegővel és az oxigénnel érintkezve gyúlékony és robbanékony, ám a magas nyomáson és óriási hőfokon nagyon értékes műanyaggá — polietilénné alakítható. MEGFÉKEZETT SZÖRNYETEG Az épülő új üzem — 2,6 milliárd forintjába kerül a TVK-nak. Ha csak az árakat számítjuk, akkor is megéri — szinte mindenegyes műveletét automatizálják. Szovjet és angol tervek szolgálnak alapul a technológiának, az automatikát pedig a jól ismert magyar Villamossági Automatika Intézet tervezte és készíti. S hogy a félelmes szörnyet, az etilént kezesbáránnyá változtassák, az automaták zöme mindenekelőtt a biztosítást szolgálja. A központi irányítóban egy röplabdapálya nagyságú terem ezernyi műszere, regisztráló diódája, s logikai elemei vigyázzák a gyártás minden egyes fokozatát. A termelést irányító diszpécser a különböző műszerek hang- és fényjelzéseire — egyszerre jelentkezik mindkettő — néhány gomb lenyomásával azonnal elháríthatja a veszélyt, csapokat, zsilipeket nyithat meg a rakoncátlankodó anyag útjából, és a biztonsági tartályokba, vagy a levegőbe ereszti a renitenskedőt. A MELLÉKTERMÉK FŰTI A jelentős biztosítás mellett az effajta automatizálásnak még arra is marad ereje, hogy az etilén alapanyagát, a már semmi másra nem használható, nagyon alacsony oktánszámú benzint vezérelje át a kazánokon, csövek és vezetékek százain, amíg csak etilénné nem alakul. Kezdetben még az óriási hőfok eléréséhez földgázt használnak fűtőanyagul, de később már a keletkező melléktermékek veszik át ezt a szerepet, s azontúl nem lesz szükség idegen, külső fűtőanyagra. A Tisza és a Sajó háromszögében uralkodó új gyárban tehát valami készül. Nem csupán új üzem születik itt, hanem két, már eddig is rangos magyar iparág, az automatika és a vegyipar most már végérvényesen belép a nagykorúak közé. Halmai György Több száz éves templom és kolostor romjait tárják fel Pilisszentkereszt határában a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai. Jelenleg a főhajó nagyméretű tartóoszlopainak maradványait és a kolostor falromjait ássák ki a földből. (MTI fotó : Kovács felv.) Szól a barátom, hogy költözik. Lakást kapott, s hozzá műtermet is. Nagy álma teljesült, föladhatja az albérletet, ifjú nejével végre önálló életet kezdhet. A költözés természetesen nem egyszerű dolog. Bármennyire kicsi is volt az albérleti szoba, ilyenkor derül ki, hogy mégis mennyi minden belefér. — Megkérlek — mondja —, segíts ennél a hercehurcánál. Különösen a szobraimat féltem, könnyen tönkremehetnek. A kérésnek megfelelően előzetes becslést tartunk. Eszerint középméretű tehertaxit kell rendelni, a Korán reggel kezdjük a rakodást. — Helló, uraim — mondja a gépkocsivezető, akinek gyér haját borzolja a hűvös szél —, dobják föl a székeket! Barátom tisztelettel néz fel rá, amint szorgoskodó alakja ide-oda villog a platón. — Képzeld — halkítja le hangját —, bejött reggel a szobába, ránézett a cuccra és bólintott. Előzőleg féltem, hogy kicsi lesz a gépkocsi. de ő csak ennyit szólt: „Bemegy!” És bement. A szobrok kétoldalt és a sarokba szorítva, közéjük az ágy, a heverő, az asztal, a székek és egyéb holmik. Már indulnánk is az M.be vezető hosszú útra, midőn a gyérhajú így kiált föl: — Szóval, ön is jön! A műértő fuvaros — Miért ne mennék? — kérdem. —• Na, igen. De visszafelé nemkülönben? — Akár a platón is. — Hahó — áll meg rögtön az emberem —, ez nagy baj. Komoly hiba. Visszafelé csak szabadként jöhetek. — Hát akkor nem utazom vissza magával. — Hahó — emeli inteleg a kezét —, meg lehet az ilyesmit oldani. Csupán 100 forinttal emelkedik a fuvardíj, valamint Pest határában le kell csapni az órát. * Emberünk igen gondoskodó. Nagyobb városoknál megáll, érdeklődik, hogyan bírjuk a platón. — Mondtam a művész úrnak — jegyzi meg —, hozzon pokrócot az útra. Eszi az embert a hideg. Amikor egyik állomáshelyünkön néhány percre négyszemközt maradok vele, rövid és áttekintő előadást tart birkózó-pályafutásáról — „uram, még onnan ilyen tépettek a füleim" — és bizalmasan közli velem, hogy a művészek fura lények, ezt a művészt is majd a frász kitörte, amikor a szobor nyakát elmarkolta, pedig ő tudja, hogy kell megmarkolni a szobrokat, több művészt költöztetett már, nagyobbakat is, mint ez a művész. — Kérem, tisztelettel, ugyebár nem minden művész egyforma művész. Van ezek között kutyaütő is. Uram, én a költözésinél csak ránézek a képeikre meg a szobraikra és már tudom, kivel van dolgom. Velem nyugodtan zsüriztethetnék, ''nem kéne sehová sem szaladgálniuk. Megérkezünk M.-be és rakodni kezdünk. Emberünk udvariasan segédkezik. Jó tanácsokat ad. A kisváros kisváros, de ez egy remek kisváros. Szerinte az ország negyedik legszebb helysége. Este viszont vigyázzanak, főleg az aszszonyka. Végre minden holmi az új lakásban. A sofőr beül a volánhoz, elszámolni barátommal, a fuvaroztatóval. Csupa barátság és megértés, amint ebbe a kínos szituációba betessékeli barátomat. Barátom néhány perc múlva támolyogva visszatér. — Egy vasam sem maradt — sóhajt —, 1500-at mondott az induláskor. — És mennyi lett? — Kétezerkettő. Állásidő, meg mindenféle pótlék. Mire felpillantunk, már csak egy porfelhő lebeg fuvarozónk nyomában. — Nagyon komor volt — mondja a barátom —, üzeni, hogy utazz haza vonattal, az kényelmesebb. Kósa Csaba Beruházás nélkül Beruházás nélkül növeli az egyik külföldön is legkeresettebb magyar szerszámgép , a GH-gyalu gyártását a SZIM esztergomi marógépgyára. A brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert, s azóta többszörösen korszerűsített gépből az idei 430 helyett jövőre 600-at készítenek, s értékesítenek zömében külföldön. A cél érdekében több üzemrészben áttérnek a két, illetve három műszakra, s az egyes munkáikra bérszerződéseket kötnek. Az alkatrészek gyártását csaknem 300 új szerszám és készülék alkalmazásával gyorsítják meg. A terv megvalósítása gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nagy sikerű gyalugép az eddigi kis sorozatok helyett a következőkben középsorozatban készül, ami természetesen kedvezően hat majd az önköltségre, illetve a nyereségre is. (MTI) Exportjubileum az Ikarusban MA ADTÁK ÁT A TÍZEZREDIK AUTÓBUSZT AZ NDK-NAK Ma reggel NDK-küldöttség érkezett Budapestre, hogy ünnepélyes keretek között átvegye a Német Demokratikus Köztársaságnak gyártott tízezredik Ikarus autóbuszt. A virággal feldíszített jubileumi, Ikarus 66-os típusú busz oldalán magyar és német nyelven a következő felirat olvasható: „A 10 000. Ikarus autóbusz az NDK dolgozóinak”. Ezzel az eredménynyel a magyar vállalat világviszonylatban tekintélyes sikert ért el, hiszen kevés gyár van még az Ikaruson kívül, amely egy országnak ilyen nagy mennyiségű autóbuszt exportál. Míg 1952-ben 300, 1954-ben 440 autóbuszt adtunk el, addig idén, 1124 buszt szállítunk német partnereinknek. Az Ikarus egyik legnagyobb megrendelőjének kívánságára megtervezte azt a 252-es autóbuszt, amelynél maximálisan alkalmaz** kodtak a német igényekhez. A busz 11 méter hosszú, kétajtós. A gyár mérnökei most kezdtek egy szuper-luxus autóbusz tervezéséhez, amelyet az NDK Minisztertanácsa igényel. A busz érdekessége, hogy lesz benne rádió-telefon, titkárnői munkahely és egyéb, különleges igényeket szolgáló műszaki berendezés. A jubileumi autóbusz „lábon” teszi meg az utat Heidenaun keresztül Berlinig, ahol ünnepélyesen veszik át a magyar képviselőktől. „GALLIERGON GIGANTEUM" A mohák birodalmának ura Egy öreg tudós, a természet csodái által megigézett ember, könyvet írt a mohákról. A könyv — egyedülálló ritkaság a világon — tudományos érdeklődésből fogant, de egyben önvallomás is: egy szenvedélyes élet regénye. Az egzotikusnak tűnő tudományág, a mohakutatás hazai megteremtője, dr. Boros Ádám 40 éven át gyűjtötterendszerezte hozzá az anyagot, s úgy készült megírására, mint egy méltatlanul mellőzött színész élete nagy, tehetségét fellobbantó, sikertelenségeit feledtető alakítására. 20 EZER FAJ Az Akadémiai Kiadónál német nyelven megjelent „Magyarország mohaföldrajza és mohaflórájá”-hoz hasonló monográfia eddig csak Svájcban látott napvilágot, de az kevésbé részletező munka volt. Az első megfigyelés, amelyet a tudós 54 éven át vezetett naplójából felhasznált, az első világháború éveiből származik. Isaszegnél, a Rákos-patak azóta lecsapolt mocsaraiban tanulmányozott egy mohafajt, amely a sásrétegek vizes foltjaira tapadva élt a lápon. „Calliergon giganteum” néven, a 467. sorszám alatt került be könyvébe. Csak latin nevükön ismertek a mohafajok, professzor úr? — Legtöbbjük igen, bár néhánynak van magyar neve is. Csehszlovákiában található például a vígító moha, amely kis üregekbe, a fák odvába húzódva viszszaveri a rávetítődő fényt. Az ugyancsak magyar nevű, nagyüstökű tőzegmohának — kivételes módon — , gazdasági haszna is van, a kertészetekben szinte nélkülözhetetlen. Magyarmoha neve annak a fajnak, amelyet hazánkban fedeztünk fel 1924-ben, Békés megyében, Kétegyháza mellett. A piros tőzegmoha arisztokratikus, a többi fajtól elütő színével érdekes jelenség a növényvilágban, a szőrmohák pedig olykor a félméteres nagyságot is elérik. — Magyarországon hány mohafaj található? — ötszázhatvanhat. — És a világon? — Jóval több. A trópusi tájakat is beleszámolva: 20 ezer faj. VÁNDORÉLET A tudós 40 évig járta, s firtatta kiapadhatatlan energiával Magyarország és a szomszéd államok tájait. Hosszú időt töltött a természetben: hegyek között, erdőkben élt feleségével együtt, aki minden útjára elkísérte. Úticsomagjaik nagy részét a magukkal vitt újságpapír tette ki, amelyben a moha száradt. Ha szállodában, turistaházban éjszakáztak, csak az ágy kehelye maradt szabadon szobájukban, a többit beborították a padlóra terített újságok — betűikön a száradó, szikkadó mohával. — Kik voltak segítségére a könyv megírásában? — Feleségemen kívül — akit én „mételyeztem meg” a mohakutatás szenvedélyével —, egy öreg barátom, Vajda László, nem utolsósorban külföldi cserepartnereim. Franciaországban székel egy évekkel ezelőtt alakult tudományos csereegyesületünk, amelynek tagjai — 12-en vagyunk — minden évben elküldenek egymásnak 10— 20 mohafajt. FÖLDTŐL A MENNYEZETIG A gyűjtőutak, hazai és külföldi kirándulások „szerzeménye” budai otthonukban halmozódott fel. A lakás ajtaján kis tábla jelzi, hogy a lakásban védett növénygyűjtemény található. A falakat körbefutó, menynyezetig érő állványzat borítja— duzzadó újságpapírkötegekkel. Bárki, aki átlépi itt a mohák birodalmának küszöbét, egy kisvárosi iktatóhivatal irattárában érzi magát, de a polcokat — sárguló adósleveleik, szerződésmásolatok, periratok helyett — a mohák lakják, számuk százezer körül jár. Dr. Boros Ádám tollából — bár ezt a könyvet tekinti élete főművének —, kisebb monográfiák régebben is megjelentek. Most pedig őszi, jugoszláviai útjának anyagát dolgozza fel: újabb titkokat készül elmondani az élővilág különös teremteményeiről, a mohákról Ábrán László