Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)

1968-10-28 / 254. szám

• A zajos és kápráztató sportteljesítmények árnyé­kában, szerényen meghú­zódva egy szép képzőművé­szeti sorozat is az olimpia országát idézte meg ezek­ben a napokban. A négy részből álló film a borzon­gató titkokkal és sejtelmes szimbólumokkal teli ősi kultúrától kísérte végig Mexikó gazdag művészetét addig a forrongó és forra­dalmasító mai modern mű­vészetig, amelyet a világhí­rű Siqueiros munkássága fémjelez. Árukapcsolás? Igen, nevezhetjük így is, nem vesz el ennek az iz­galmas és érdekes sorozat­nak az értékéből. Sőt, bizo­nyítja, hogy a tévé ezúttal jól használta ki lehetőségeit egy jó cél érdekében.­­ Már az írók, könyvek, kritikusok adása előtt nyilván­való volt: megfeszülhet a ri­port!*, tíz perc alatt még arra is képtelenség felelni, amit a prog -am szerényen csak „né­­hány válaszra váró kérdése­ként sorol fel, így is történt. Miután valamennyi kérdés vi­tája egy-egy önálló műsort is kitöltene, nem juthatott idő másra, mint a gyakran és bő­­­vebb terjedelemben elmondott igazságok ismétlésére — egy mondatban. Emellett viszont két hasznos kívánság hangzott el, amelyeket ezúton is szeret­nénk továbbítani. 1. Ha az anyr­r úgy kívánta, legyenek a Diák­könyvtár köteteiben ma­­gyr­ázó jegyzetek. 2. Meg kell találna­ a felnőttek körében is közkedvelt diákkönyvtári ki­adványok terjesztésének leg­­megfe­lelőbb módszerét ahhoz, hogy azok mindenekelőtt az is­kolai igényeket elégítsék ki. Mi pedig ismét elmon­da­n­ik egy kívánságunkat. A negyedórásnak indult műsor legyen továbbra is 15 perces. Am­­i mindenre jut idő a kép­ernyőn , miért éppen a könyv mostohagyerek?­­ Újra a Tv-Híradóról. Még döccen a kerék, de már sínen van a kocsi: a vasárnapi adás, úgy tűnik, a legtöbbet ígérő útra talált. A régiből megtartotta azt, a ami feltétlenül szükséges (a bemondó szereplése), és öt­vözte az élő, mozgalmas új műsorvezetési formával (a külpolitikus önálló blokkja, külföldi telefon, vezető ri­porter, kommentátor). Hét­köznap, gazdagabb hír­anyaggal a mozgalmas for­ma még hálásabb lesz. (bársony) C SZÍNHÁZ ) Operaház Erkel Színháza: Magyar Állami Hangverseny­­zenekar (vez.: Anda Géza, Té­li bék­., C-sorozat, fél 8). — Nemzeti Színház: Eljött a ta­vasz (C-bérlet, 1. előadás, 7). — Katona József Színház: Var­sói melódia (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). Madách Kamara Színház: Eny­hítő körülmény (7). — Vígszín­ház: Egy hölgy a Maximból (7). — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7). — Thália Színház: Csibe (7). — József Attila Szín­ház: Gyilkosság a paplakban (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermekszínház a Fővárosi Operettszínházban: Az utolsó pad­ban (du. 3). — Kis Szín­pad : Tizenévesek (fél 5 és fél 8). — Egyetemi Színpad: Ha­zafiak és hazafiak. — Perisz­kóp (fél 8). — Állami Bábszín­ház: Angyal szállt le Babilon­ba (Felnőttműsor, fél 8). D ALFRED DE MUS­­SET-KÉZIRATOT fedeztek fel egy montpellier-i an­tikváriusnál. A 40 oldal terjedelmű, jó állapotban levő kézirat keletkezési éve 1834. Musset ebben az év­ben George Sand társasá­gában néhány hetet Mont­­pellier-ben töltött. Varsói melódia Bemutató a Katona József Színházban A színlap kétszereplős darabot ígér, de a néző nem tudja kivonni magát a hatás alól, hogy ne érezze állandóan négy alkotó je­lenlétét a színpadon. S ez az élmény már előre jelzi, hogy harmonikus egység jött létre, író, rendező és a két színész között, ami rendszerint a legbiztosabb előfeltétele, hogy a nézőté­ren kellemesen érezzük magunkat. Nézzük hát sor­ba a szálakat, amelyek él­ményeink szövetét adják. A színen láthatatlan al­kotók közül az elsőbbség természetesen Leonyid Ko­ríné, aki felfedezett szá­munkra valamit. Fogal­mazzunk pontosabban: új­ra felfedezett valamit. Azt tudniillik, hogy az érzel­mek még intellektuális ko­runkban is bírnak olyan erővel, amelyek lekötve tartanak bennünket a szín­házban ma is. Különösen akkor, ha az irónia és a humor természete biztosít­ja, hogy sehol se csússzunk át az érzelmességbe. Zorin a legtisztább emberi érzel­mekhez nyúlt: a szerelem­hez és a hűséghez. Azt mu­tatja, hogy a legerősebb szenvedélyek is milyen próbára térettnek a hét­köznapok apró és nagyobb realitásain. S a próbát ne­hezen álljuk. Mindez nem azt jelenti, hogy Zorin há­tat fordít a gondolatoknak. Nem kívánja ugyan újra felfedezni a világot, de amit bemutat belőle, azt rendkívül érdekesen és ha­­tá­sosan teszi. A másik láthatatlan, de mindig jelen levő alkotó Iglódi István, a fiatal szí­nész, aki ez alkalommal rendezőként mutatkozott be — kitűnően. Az egyéb­ként is filmszerű jelenete­­zésre épített művet hatá­sos egyszerűséggel, hallat­lan biztonsággal és minden apró mozzanatában kidol­­gozottan állította a színre. Talán csak az első rész be­fejezésének zárózeneszáma és az eredeti mű zárómon­datának elhagyása okoz né­mi felesleges hangsúlyelto­lódást. Iglódi István leg­főbb érdeme azonban a színészvezetés, s már rá is térhetünk a látható sze­replőkre. Törőcsik Mari ezzel a lengyel lánnyal színpadi pályafutásának eddig legkiemelkedőbb csúcsára ért, s helye­s immár vitathatatlanul a kevés legjobb magyar szí­nésznő között van. Alakí­tásának sok erénye közül a legfontosabb talán az, hogy ezt a színpadi ziccereket tálcán kínáló szerepet olyan színpadi „premier plánokkal” oldja meg, az­az annyira a lényegre kon­centráltan, minden túlzás­tól mentesen, csak egészen szűken adagolt hangsú­lyokkal, a naturálisnál visszafogottabb mozdula­tokkal, leheletnyi váltások­kal éri el, hogy éppen eb­ből a nagyon kevésből lesz a nagyon sok. Ebből lesz a minden, ebből áll össze egy — talán a szövegben meg­­írtnál is összetettebb — jellem, furcsa, eredeti, és mégis annyira tipikusan női karakter. Percről perc­re meghódítja a nézőt, nem lehet vonzerejéből ki­menekülni, úgy jövünk ki a színházból, hogy tudjuk: erre a Helga lányra nagyon sokáig fogunk emlékezni. Viktor, a fiú, Sztankay István. Vele különösen a második részben szűkmar­­kúan bánt az író, pusztán elszenvedheti a lány érzelmeit. De az első rész­ben nagyszerű partnere Tö­­rőcsü­knek: bumfordi báj, tisztaság és erő jellemzik ekkor s az az öröm, amit érez, átragad a közönségre. A második rész passzívabb pillanataiban csak arra vi­gyázhat, hogy megfelelő pillére legyen p­artnernőjé­­nek és az sikerül. Tegyük még hozzá, hogy Szendrő József sok nyelvi leleményt követelő fordítása nemcsak szellemes, hanem igen hálás dialógus is. S Csányi Árpád fotókra épített díszletele­mei — különösen a háttér montázs tablója —, puritán egyszerűségükkel, elegán­san a játék hátterében ma­radnak, s pontosan annyi kapaszkodót adnak a nézők illúzióinak, amennyi elen­gedhetetlenül szükséges. Rég szórakozhattunk ilyen egységes színházi előadá­son, miit a Varsói melódia premierjén, nem hiába fo­gadta rendkívül hosszú taps a két szereplőt és a rendezőt a bemutató esté­jén. Bernáth László Televíziós játékot forgatnak Reggelire két férfi címmel, Lengyel György rendezésében. Képünkön: Tóth Judit, a darab egyik szereplője, partnerei: Sinkó László és Balázs Samu. (MTI fotó : Tormai felv.) BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEK, 1968. Beethoven, Mozart, Wagner, Brecht A BERLINI DEUTSCHE STAATSOPER VENDÉGJÁTÉKA A művészeti hetek zenei eseménysorozatának ünne­pi hangulatú befejezése volt a nagy múltú berlini opera vendégjátéka. Első estjükön, a Brecht társadalomkritikai libret­tójára készült Kurt Weill­­kompozíció, A kispolgár hét főbűne szerepelt. Ebben két nővér, a két Anna végig­utazza az USA hét nagy­városát, hogy előteremtsék a louisianai család számára vágyaik netovábbjához, a saját lakóházhoz szükséges pénzt. Egyikük szép, a má­sik okos. Az okos Anna mind a hét városban ügye­sen eladja a szép Annát, aki ráadásul táncolni is tud. Okos Anna songokat éne­kel arról, milyen nagy bűn — a tisztesség. Ezek a son­gok meggyőzi­k­ a néha-néha vonakodó szép Annát, hogy milyen nemes dolog a mocsok, ha családi ház lesz belőle. Brecht tehát itt ugyanazt mondja el a pénz kormányozta­ világról, amit a Mahagonnyban, csak egy­szerűbben. Egyszerű Weill zenéje is, mely a század eleji popzenére épül, a Ma­­hagonny és a Koldusopera igényessége nélkül. Gisela May éneke és Ilse Hurtig táncai mégis hatásosak vol­tak. A rendezés és koreográ­fia Grita Kratke munkája, aki az est másik produk­cióját, Sztravinszkij Petrus­­káját is koreografálta. Nagyjából hű maradt Fo­kin eredeti koreográfiájá­hoz, mely a mi operabalet­tünk műsorán is szerepel. Beethoven Fideliójában megismerkedhettünk 3, tár­sulat kitűnő kórusával és Mozart operája, a Cosi fan tutte olasz nyelvű előadása volt a vendégjáték kima­gasló fénypontja. A berlini színházon illet Apollo-termének ügyesen átültetett, kis színpadán el­ragadó, üde énekléssel és játékkal leptek meg az éne­kesek. Elsősorban Celesti­­na Casapietra szopránja és a vendégszerepléseiből már ismert Peter Schreier te­norja cseng még sokáig a fülünkben. Wagner zenedrámája, a Walkür zárta a vendégjáté­kot, melyben ismét élvez­hettük Theo Adam (Wotan) és Ludmila Dvorakova (Brünhilde) kivételes mű­vészetét. Erich Witte rendezése méltóságteli egy­szerűségével m­onumentá­­lisan hatott, s nagy­szerű példát mutatott a Wagner-művek korszerű színpadra állításában. Itt lépett színre operánk több­szöri vendége, a tapasztalt és kitűnő stílusérzékkel éneklő Ernst Gruber (Sieg­mund) és kellemes megle­petésként Brigitte Pfret­­schner (Fricka). A walkü­­rök együttesében is meg­szólalt néhány énekes ki­válóság, köztük a remek Jutta Vulpius. Fodor Lajos „A szerzetesek és asszonyok festője66 A dinnyeevő göndör utca­gyerekek és a hozzájuk igen hasonlatos angyalkák meg a csillogó szemű spanyol asz­­szonyok nagy tudású festő­je, Murillo évszázadok óta változatlanul népszerű festő az édes déli érzelmek ked­velői körében. Képein a bibliai történetek ábrázolá­sa is megejtően földi és hét­köznapi, lágyságáért és lí­­raiságáért kapta hazájában a „szerzetesek és asszonyok festője” melléknevet. A Szépművészeti Mú­zeumban november 9-én Bartolomé Esteban Murillo születésének 350. évforduló­jára kiállítást rendeznek a Márványcsarnokban, Muril­lo és kortársai címmel.­­ A spanyol múzeumo­kon kívül a világnak kevés képtára vállalkozhatna ilyen, viszonylag nagyszabá­sú kiállításra, a népszerű spanyol festő műveiből. Ezt is, mint annyi mást, az Es­­terházy-vásárlásoknak kö­szönheti a Budapesti Szép­­művészeti Múzeum — tud­tuk meg Harasztiné dr. Ta­kács Mariannától a kiállítás rendezőjétől. — A külföldi gyűjtők és a kereskedők a napóleoni háborúk idején és után kialakult zűrzava­ros helyzetben sok Murillo­­képhez jutottak. Spanyolor­szág megszállása idején a sevillai Alcazar termeibe összehordott képek között 43 Murillo-mű volt. Napó­leon a párizsi Musée Napó­leon termeibe szánta a kin­cseket, de a franciás tábor­nokok olyan csodálattal adóztak Murillo és Zurba­rán oltárképeinek, hogy sa­ját gyűjteményüket is gaz­dagították vele. A zűrzava­ros helyzetben külföldi kö­veteknek, francia kereske­dőknek is lehetőségük nyílt a képek közül válogatni, így jutott el a spanyol festmé­nyek újabb hulláma pári­zsi, londoni és amszterdami és a magyar Esterházy­­gyűjteménybe.­­ Ezeknek a vásárlások­nak köszönhető, hogy ma a Budapesti Szépművészeti Múzeum Murillónak­ több olyan festményét őrzi, mint például „A kis Jézus kenyeret osztogat a zarándokoknak” című világhírű alkotást, va­lamint követőinek, utánzói­nak és néhány fontos kor­társának képeit, amelyek le­hetővé teszik az emlékkiál­lítás megrendezését. A ké­peknek mintegy felét még sohasem mutatták be. Kiál­lítják a spanyol gyűjte­ménynek néhány eddig, helyhiány miatt be nem mutatott képét, amelyeket erre az alkalomra frissítet­tek fel a múzeum restaurá­torai. (f. f.) ÉRKEZÉS KERÉKPÁRRAL GÁRDONYI GÉZA DIÁKNAPOK Elkészült a Gárdonyi Géza Diáknapok program­­tervezete. A négynapos ta­lálkozót tavasszal rendezik Egerben, s akárcsak koráb­ban, most is Pest, Nógrád, Szolnok és Heves megye középiskolásaiból, szak­munkásaiból álló művészeti csoportok, klubok, szakkö­rök mérik össze tudásukat. A diáktalálkozóra a rész­vevők ezúttal kerékpárral érkeznek. A programterve­zetben szerepel a „Diákna­pok” című időszakos napi­lap újbóli megjelentetése. CSILI Az esztétikai nevelés fon­tos szerepet kap a Pester­zsébeti Vasas Művelődési Központ, a Csili program­jában. Ezt a célt szolgálja a Korok és stílusok címmel induló irodalmi sorozat. Az első előadás keretében Lengyel Dénes beszél a ro­mantikáról; közreműködik Vedres Tamás előadómű­vész. MI LESZ VELED ESZTERKE? Magyar filmvígjáték Rendezte: BÁN RÓBERT Csak 16 éven felüliek látogathatják! Címszereplő: HALÁSZ JUDIT BEMUTATÓ: OKTÓBER 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék