Esti Hírlap, 1969. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

1969-03-01 / 51. szám

XIV. évfolyam 51. szám 1969. március 1., szombat Nem hivatalos jelentések szerint­­ a hadügyminiszter átvette a hatalmat PUCCSHÍREK SZÍRIÁBÓL Bejrút, március 1. Damaszkuszi politikai kö­rökből származó nem hiva­talos értesülés szerint —­ amelyet a Damaszkuszból Bejrútba érkezők is meg­erősítettek — tegnap Hafez Asszad, hadügymi­niszter átvette a hatalmat Nureddin Atasszi elnöktől. A jelentések szerint a megdöntött államfő házi­őrizetben van. Ugyancsak letartóztatták Atasszi rendszerének erős­emberét, Szalah el-Dzsa­­didot, a Baath-párt Szíriai főtitkárhelyettesét. A hadügyminiszter a ha­talomátvételt a hadsereg vezetőségének átszervezésé­vel készítette elő. A hírek szerint már február 24-én az Asszadot támogató kato­nai egységek ellenőrzésük alá vették a rádió- és tele­vízióadót, valamint a lapok szerkesztőségét. Csakis ezzel magyarázható, hogy a sajtó egyetlen szót sem közölt a vértelen puccsról, vagy an­nak előkészületeiről. A je­lentések szerint a szíriai hadsereg, egyet­len egység kivételével, lojális Asszaddal. A hatalomátvétel okait elemző első kommentárok megállapítják, hogy a puccs a Baath-párton belül a párt polgári és katonai szárnya között régen zajló vita ered­ménye. Nyugati jelentések szerint Asszad elégedetlen volt Szí­ria egyre növekvő elszigete­ volt elnököt. Hírmagyará­­ződésével az arab világban,­zók szerint Szíria, Jordánia Állítólag „túlzott szovjet­ és Irak nagyobb együttmű­­befolyással” is vádolja a ködésének a híve. Bizonytalanság és aggodalom Bonnban Bonn, március 1. Polgár Dénes jelenti: Négy nappal március 5-e előtt minden nyugatnémet hivatalos nyilatkozat arra mutat, hogy Bonn végre akarja haj­tani a tervezett provoká­ciót és az NSZK terüle­tén kívül, Nyugat-Berlinben kívánja megválasztani a köztársa­sági elnököt. Csütörtökön Kiesinger kancellár és Brandt külügyminiszter, tegnap Schütz nyugat-ber­lini főpolgármester és Diehl államtitkár, a bonni kormány szóvivője nyilat­kozott ilyen értelemben. Brandt ugyan hozzáfűzte nyilatkozatához: ha a kö­vetkező napok fejleményei kielégítő rendezést hozná­nak, szívesen hagyná ma­gát meglepni­­, de ez csak egy kis kapu a kivezető utat lezáró kijáraton. Egyes bonni politikusok, akik Ni­xon barátságos kijelentései után még jobban kidüllesz­­tették mellüket, mint az­előtt, szinte percenként is­mételgetik, hogy „a jog Bonn oldalán van” és hogy „az egész szabad világ” tá­mogatja a nyugat-berlini akciót. Ez a külső magabiztosság azonban bizonytalansá­got és aggodalmat takar. Még az NSZK nyugat-ber­lini „jogainak” legharcia­­sabb hangoztatói is érzik, hogy valami nincs rendben, s hogy olyan irányban in­dultak el, amely könnyen zsákutcába vezethet. Nyu­gat-Németország lakossá­gának többsége — mint azt közvéleménykutatások is igazolják —, nem helyesli Nyugat-Berlint, mint el­nökválasztási színhelyet. Bonni megfigyelők körében nem titok, hogy eleinte maga Kiesinger sem pár­tolta ezt a megoldást. Azok a politikai csopor­tok, amelyek a kancellárra nyomást gyakoroltak, most arra hivatkoznak, hogy Ni­xon Bonnban és Nyugat- Berlinben egyértelműen az NSZK kormánya mellé állt. A józanabb körök azonban tudják, hogy ez az érvelés az elnökválasztó gyűléssel kapcsolatban sántít. Nixon ugyanis egyetlen beszédé­ben sem foglalt állást Nyu­­gat-Berlin, mint elnökvá­lasztási színhely mellett, s a zártkörű tárgyalásokon is csak annyit mondott, hogy ez az NSZK kormányának az ügye és Washington tá­mogatni fogja azt a meg­oldást, amelyet Bonn vá­laszt. Ez a minimuma volt annak, amire egy szövetsé­ges hatalom vezetője köte­lezve van. A bizonytalanság és ag­­­godalom fő oka természe­tesen az, hogy senki sem tudja Bonnban, hogyan fog reagálni a Szovjet­unió, az NDK és a többi szocialista ország, ha a provokációra tényleg sor kerül. S másrészt: a felelős nyugatnémet vezetők nem felejtették el, hogy Carap­­kin szovjet nagykövet azt mondta Kiesingernek a múlt vasárnap: az elnök­­választásnak Nyugat-Ber­­linből való elhelyezése ked­vezően befolyásolná a Szovjetunió és az NSZK viszonyát. Mindezek az okok és kö­rülmények furcsa helyzetet teremtettek a nyugatnémet, fővárosban. Kifelé „szi­lárd” és „kemény” nyilat­kozatok hangzanak el, ame­lyek Bonn határozottságá­ról tanúskodnak, közben azonban mindenki várja, hogy a Szovjetunió az utol­só percben valamiféle lé­pést tegyen, amely kihúzná az NSZK-t a kátyúból. Úgynevezett jólinformált körök már el is terjesztet­ték , s egyik bonni koalí­ciós párt bizalmas kiadva­(Folytatás az 5. oldalon) Újítás a hadseregnél: feketét kapnak az őrszolgálatot teljesítő katonák. «— Amióta a presszóból hozzák, még a szolgálat után se tudnak aludni... (Endrődi rajza.) Nixon római látogatása bő­velkedett „forró pillanatok­ban”. Képünkön­ egy férfi áttört a tömegen és a las­san haladó karavánhoz, Ni­xon kocsijához jutott — ál­lítólag azért, hogy valami írásos petíciót nyújtson át az elnöknek. A motoros testőrök elsodorták és né­hány pillanattal a felvéte­len látható jelenet után őrizetbe vették.­­ (MTI — Telefoto) Párizs, március 1. A Francia Kommunista Párt felhívta Párizs lakos­ságát, hogy szombaton délután tün­tessen Nixon elnök láto­gatása és a vietnami há­ború ellen. Az Humanité nagybetűs címmel adja hírül, hogy a tüntetés színhelye a Place de la République lesz. A tüntetés időpontjában az amerikai elnök az Egyesült Államok párizsi nagykövetségén lesz, ahol fogadást ad De Gaulle el­nök és más francia veze­tők tiszteletére. Megfigyelők a két állam­fő első eszmecseréjét és a pénteken este De Gaulle A Nixon-De Gaulle találkozó mai programja MA DÉLUTÁN TÜNTETÉS PÁRIZSBAN által adott vacsorát jó kezdetnek tekintik az éveken keresztül egyre feszültebbé vált francia —amerikai viszony ren­dezésében. Megfigyelők a francia—brit ellentétekre látnak utalást abban a kijelentésben, amelyet Nixon a vacsora közben nevetve intézett De Gaulle elnökhöz. „Nyu­godt lehet, hogy megbe­széléseinkről a beszámo­lót nem bízom diploma­ ta ciai csatornákra” — mondotta, feltételezhe­tően De Gaulle elnök Soa­­mes brit nagykövettel foly­tatott ismert párbeszédére utalva. Podgornij Algériába látogat Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnö­ke márciusban hivatalos látogatást tesz Algériában. Az erről szóló moszkvai közlemény szerint Pod­gornij Bumediennek, az algériai forradalmi tanács és minisztertanács elnöké­nek meghívására látogat el az észak-afrikai országba. Bomba vagy petárda ? Róma, március 1. Bomba — egyes jelenté­sek szerint csupán petárda — robbant az elmúlt éjjel Rómában a szenátus kapu­jában. A robbanás követ­keztében a bejárati kapu megrongálódott, az épület számos ablaka betört. Fel­­tételezések szerint a bom­bát Nixon ellen tüntetők helyezték el. Ír minisztériumok Bangui, március 1. Kormányátalakításra ke­rült sor a Közép-afrikai Köztársaságban. Megszün­tették az ifjúság és a sport kérdéseivel foglalkozó tár­cákat és két új minisztériu­mot létesítettek­ a pénz­ügyek és a külügyek szá­mára. Vita a boszorkányról (2. oldal) Hajnali úszás Kár a gőzért (3. oldal) Blaha Lujza mosolya Vissza a börtönbe (1. oldal) Bajnoki rajt, kitűnő pályán (7. oldal) Rágcsáló­irtás Zsebelés a Kupában (8. oldal)

Next