Esti Hírlap, 1969. július (14. évfolyam, 151-177. szám)

1969-07-22 / 169. szám

Halló, itt a telefon... Modern technika ♦ Nemzetközi együttműködés Jelentős export sok országba A telefon az egész világon a legkeresettebb termé­kek közé tartozik. Fokozottan vonatkozik ez hazánkra és a többi szocialista országra, hiszen az ipar, az egész gaz­daság gyors fejlesztése elképzelhetetlen modern távbe­szélő-hálózat nélkül. Nemcsak a gazdaság, a lakosság is mind erőseb­ben döngeti a kapukat. S bár az utóbbi tíz évben évente több tízezerrel gya­rapodott a telefonvonalak, illetve a telefonelőfizetők száma, még mindig nagyon sok igénylő vár sorára, s ez a várakozás legtöbbször sok-sok hónapig tart. — Így igaz — mondják a Beloiannisz Híradástechni­kai Gyárban. — A statisz­tika szerint a világ telefon­­előfizető hálózata évente mintegy 10 millióval nő — ennyi új telefonkészüléket kell előállítani. Ezzel egy­­időben a korunkra jellem­ző technikai forradalom a telefontechnikában is érez­teti hatását: megjelentek a teljesen újszerű berendezé­sek. Az eddigi kapcsoló gé­peket például mindinkább felváltják az úgynevezett crossbar rendszerű közpon­tok, amelyeknek jóval hosz­­szabb az élettartamuk, kar­bantartásukhoz pedig keve­sebb idő kell. A feladat tehát kett­ős: az eddiginél többet, illet­ve korszerűbbet kell pro­dukálni, lépést kell tarta­ni az igények növekedé­sével és nem szabad le­szakadni a világ műszaki színvonalától.­­ A BHG-ben, úgy tűnik, idő­ben felismerték és elfogad­ták e követelményeket. A gyárban készített berende­zések nyolcvan százaléka ma már crossbar rendszerű és csak húsz százalék a ha­gyományos központ. Nagy sorozatban gyártják az al­központokat, s az ugyan­csak crossbar faluközponto­­kat — ezeket a szovjet pos­tával kötött megállapodás alapján. A telefontechnika fejlő­désének további lépcsőfoka az elektronikus áramkörök­­revezetése lesz. Világviszonylatban is je­lentős eredménynek te­kinthető a BHG mérnö­keinek — a KGST kereté­ben végzett — munkája: a crossbar rendszerű, elektronikus vezérlésű hálózat kidolgozása, amely különösen a vidé­ki telefonhálózat auto­matizálására alkalmas. A hazánkban üzemben le­vő központokban kidolgoz­ták az eddig olyannyira hiányzó távválasztáshoz szükséges berendezéseket, ennek első egységei már működnek is. A Magyar Posta megrendelésének megfelelően gyártják a to­vábbiakat. A BHG nemrég műszaki együttműködési megállapo­dást kötött az LM Ericsson stockholmi telefontechni­kai gyárral. A szerződés ér­telmében a magyar vállalat megszervezi a crossbar rendszerű, Ericsson típusú nagyvárosi főközpontok és távválasztók gyártását. E munka eredményeként a negyedik ötéves terv­ben a hazai megrendelők­nek már kizárólag mo­dern, crossbar rendszerű telefontechnikai beren­dezéseket szállítanak majd. S várható, hogy mind több kell - e szakadatlanul nö­vekvő követelmény szük­ségessé teszi a termelés ál­landó bővítését. A BUG termékei ugyanis a hazai felhasználókon kívül sok országba jutnak el: összes termelésük 75 százaléka ke­­rül exportra. Fő megrende­lőjük a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, s még mintegy húsz ország vásá­rolja cikkeiket Halmai György Tízezrek me­nekülnek a he­gyekbe, a stran­dokra, hogy a ká­nikulában egy kis hús helyet lelje­nek. Mások éppen napfürdő után vá­gyakoznak: meg­telnek a ligetek és játszóterek padjai is, ahol szabad a hancúrozás a gye­­rekeknek, s ha már mégis éget a nap, hűsítőt is ta­lálnak. Kiskereskedelmi vállalatok! MEG­ÉRKEZTEK az importált TÁSKA­ÍRÓGÉPEK a Consul 221. sz. fogyasztói ára: 2920 Ft, a Consul 231. sz. fogyasztói ára: 2160 Ft PIÉRT 1. SZ. LERAKATA Budapest, V. kerület, Kossuth Lajos tér 16—17. szám Aki Kossuth szobráról tud... A DOK SOK SZÉP SZENVEDÉLYE Szegeden, a Dóm tér kö­zelében, magas homlokú, sárgára festett, földszintes házban él egy nyugalmazott főorvos, dr. Ádámfy József, aki négy évvel ezelőtt a magyarországi Kossuth­­szobrok nyomába eredt. A kutatómunka egyik lépé­seként a sajtóhoz fordult: 36 hazai lapban adott fel hirdetést. Felhívott min­denkit, hogy akinek akár Kossuth-szobor van a bir­tokában, akár csak tudo­mása van valamelyik szo­borról, értesítse őt. Négy év alatt alig volt olyan nap, hogy ne fért vol­na be hozzá a postás. A szobrokról 600, levelező lap nagyságú felvételt őriz már lakásában. Az elsőt — 196­1. július 27-i dátumot mutat rajta a bélyegző — Karcag­ról kapta, dr. Cseppentő Rózsa belgyógyász főorvos­asszonytól. A doktor úr a szobrok életrajzi adatait — alkotóik nevét, felavatásuk időpont­ját és körülményeit — irat­tartókban őrzi. Már 130 dosszié tornyosul egy ala­csony fiókos szekrény tete­jén. Dr. Ádámfy József ez alatt a négy év alatt a Kos­­suth-szobrok le­ghivatott­abb értőjévé vált az országban. Ha a szobrokról faggatják, nincs olyan kérdés, ame­lyet válasz nélkül hagyna. Például: mikor állították fel az első Kossuth-szobrot ha­zánkban? — 1894. július 1-én — Kossuth halálának évében Balatonszabadiban, az ak­kori Siómaroson. Viszont már 1860 körül készült róla egy mellszobor, amely je­lenleg egy pécsi zenetanár, Veress Endre tulajdonában van. — És szülőfalujában, Mo­nokon? — Itt jóval később, 1960. szeptember 20-án állították fel az emlékművet, Kisfa­lu és Strobl Zsigmon­d alko­tását. — Körülbelül hány Kos­suth-szobor található Ma­gyarországon ? — Az eddigi kutatómun­ka adatai szerint 130 mell­es állószobor. Külföldön 25-­ ről van tudomásom. ^ — Ki alkotta a legtöbbet? ^ — Horvay János és Kis­f faludi Strobl Zsigmond. ^ — Melyik a legkisebb? ^ — A szolnoki Damjanich­ §múzeumban őrzik, alig tíz­­^ centiméteres. § A szobrokról — aszerint,­­ hogy hol találhatók — tér­­­­kép is készült. A Kossuth­­^ emlékeket jelző pontocskák ^belepik az egész ország te­­­ rületét.­­ Ezt a csaknem fél évszá­­zadig a gyógyításnak élő S embert a nagy hazafi em- L léke, a Kossuth-hagyomá­­­ nyok ápolásának szándéka $ indította az évekig tartó ^ munka vállalására, könyv­­­ tárak, levéltárak, magán­­gyűjtemények bolygatására. $ A nagy vállalkozás a $ vége felé közeledik. Ha ^együtt lesz minden adat, a $ doktor úr könyvbe sűríti a ^ 130 irattartó anyagát. Min­­den szobrot szeretne szám­­­­ba venni, bízik benne, hogy § nyomára akad annak a­­Kossuth-szobornak is, ame­­­­lyet Kossuth Ferenc fara­­­­gott atyjáról. Erről a szo­­­­borról a Vasárnapi Újság $ 1894-ből ’ származó 44. szá­­­­mában olvasott. Még nem ^ zárta le az irattartókat. Fel­­^ készült rá, hogy kis falvak­­^ ből, érintetlen magángyűj­teményekből, vagy valame­­^ lyik vidéki múzeum ho- S­mály borította raktárából , még előkerülhetnek eddig­­ ismeretlen Kossuth-szobrok.­­ Ábrán László NYOLCASRA a­z asszony a homlokát is törölgeti, s közben nem véli a gyereket: — Józsikám, zárd el a táskarádiót... A gyerek tovább olvas, és nem zárja el a rádiót. Viszont nyílik a fülkeajtó, s belép egy fiatalember. Magas, jólöltözött, huszon­öt év körüli. Az asszony ránéz, meg­nézi. A szemlélődés olyan feltűnő, hogy a fiatalem­ber elpirul. — Jaj, de ismerős vala­honnan — szól végre az asszony. — Csak nem tu­dom, hová tegyem. Ürügyről szó sincs, az asszony termetes, negyve­nes, ami szívén, az a szá­ján. Ha ő beszélgetni akar a háromszáz kilométeres úton, ahhoz neki nem kell kifogás. Töpreng: — Hol a csudában lát­hattam már magát? A férfi jóindulatú, sze­retne segíteni, de nem tud. Ül a padon, forgatja a fo­lyóiratot, olvasni szeretne. De nincs kímélet. — Hová való? — firtat­ja a nő. — Debrecenbe. — Mi a foglalkozása? — Orvos vagyok, a­z asszony gondolkodik, éI töpreng, homlokára csap. — Tudom , már... A gyakornok doktorka ... A fiatalember még piro­sabb lesz, mert ami tény, az tény, a főorvos után hú­zódó vizitcsóvának ő a legkisebb pontja. Sok kór­terembe mennek, sok be­teghez. Megnézi az asz­­szonyt. Piros, kissé zsíros arc, elkenődött rúzs. — Én vagyok a nyolcas­ka — mondja az asszony. — Az epekövemet vették ki januárban. Azóta iste­nien érzem magam. A fiatalember bólint, örül. Az mindig jó, ha a beteg meggyógyul. — Eszem, iszom nyugod­tan — folytatja tovább a közlést az asszony. — De hagyjuk az orvosi dolgokat — csap közvetlenül a fia­talember karjára. — Be­szélgessünk. És beszélgetnek. Min­denféléről. A fiatalember beszámol, hogy szabadsá­gon volt, most jön vissza. Elmondja, hogy még nem nős, de már van meny­asszonya, egyetemi hallga­tó. Az asszony panaszko­dik, hogy rossz vásárt csi­nált, vett egy kerékpár­­gumit, de nagyon drága. Az ura mindig rásózza az intéznivalókat. Beszélgetnek, akadozva, zökkenőkkel, egészen a végállomásig. Az asszony vidám, derűs, bőbeszédű. Joga van hozzá. Nyolcas­ka volt egy kórteremben, bal oldali ágy az ablaknál. (bende) NYÁR

Next