Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-20 / 220. szám

MÉG EGYSZER Jön a szakfelügyelő A pedagógus egyénisége Megszűnt a brigád vizsgálat Szeptember elsejei szá­munkban Jön a szak­­felügyelő címmel cikk je­lent meg, amely a pedagó­giai módszerek ellenőrzésé­vel foglalkozott. A cikk — elsősorban az érdekeltek körében — nem egyértelmű visszhangot váltott ki. A Fővárosi Tanács oktatási osztálya szakfelügyeleti és továbbképző intézetéhez többen telefonáltak, szem­rehányást tettek, amiért ilyen információt adtak. A tájékoztatást nem ott kap­tuk, de most felkerestük Kaján Lászlót, az intézet vezetőjét, hogy cikkünkről és a témáról beszélgessünk. Túl a holtpont­on . Cikkünket azért írtuk, hogy szó essék a pedagó­gusok egyéniségéről, jelen­tőségéről az oktatásban. Szóltunk a korlátokról is, amelyek esetleg akadályoz­zák az egyéniségek kibon­takozását. A szakfelügyelők véleménye szerint nincse­nek módszereikben egyéni­séget korlátozó tényezők? — Bizonyos, hogy sem a pedagógiai szakirodalom, sem az irányítás, sem a felügyelet nem foglalkozott eddig eléggé a pedagógus egyéniségének problémái­val. Pedig mindannyian tudjuk, milyen fontos az iskolai oktatásban és a ne­velésben egy-egy érdekes pedagógusegyéniség. Ma is vannak ilyenek, bár talán nem ösztönözzük eléggé a pedagógusokat, hogy ilye­nekké váljanak.­­Ugyanak­kor az is meggyőződésem, hogy a szakfelügyelet ma már nem akadályozza a pe­dagógusegyéniségek kifej­lődését. Budapesten a múlt években kimozdult a szak­­felügyelet a holtpontról, ahol még figyelmének, energiáinak javarészét ar­ra összpontosította, hogy a tanár óravázlatait, időbe­osztását, a tanítás sablon­jait kérje számon. Most a figyelem középpontjába a tanítás eredményességét, hatásosságát kívánjuk állí­tani.­jók,­hogy négy év alatt kell az iskola minden szaktár­gyában egyszer vizsgálód­nia a szakfelügyeletnek. Módszereinket úgy alakí­tottuk, hogy egy-egy kerü­let iskoláit járjuk végig. Mindez azonban csak a fel­ügyelet új kerete. Az ered­mények értékelése alapján megközelíteni egy tanár munkáját, sokkal bonyolul­tabb, mint a hagyományos módszer, s valójában most próbáljuk kidolgozni a ha­tásvizsgálat eszközeit. Kaján László szavai il­lusztrálására példaként tesztlapokat mutat. Lapok segítségével egy kerület valamennyi­­ iskolájában megvizsgálták a földrajz­oktatás eredményességét. A tapasztalatokat közzé is tették. Más tantárgyakban is használnak hasonló mód­szereket. — Valójában az lenne eszményi állapot — magya­rázza Kaján László —, ha minden tárgy tantervének elfogadásakor már gondol­nának azokra a módszerek­re is, amelyekkel az ered­ményes oktatást megnyug­tatóan ellenőrizni lehet. Ben az Esti Hírlapban je­lent meg riport egy általá­nos iskolai magyar tanár új nyelvtanítási módsze­réről. Erről a tanárról — nem annyira módszeréről, mint munkájának egyéb vonatkozásairól — megle­hetősen elmarasztaló véle­ményt írt a szakfelügyelő, s ez a jelentés m­ost a ke­zünkbe akadt. A tanár azonban két sűrűn gépelt oldalon védi a maga igazát. Ez is a jelentés mellett ta­lálható. A távolból — és utólag — aligha lehet eldönteni, kinek van igaza. Tény, azonban, hogy ez a magyar tanár egyéniség nem sablo­nosan foglalkozik szaktár­gyával. A hírek szerint ta­nítványai visszajárnak hoz­zá megköszönni, amit tőle tanultak, mert a középisko­lában is ebből a tudásból élnek. S lám, ez a tanár mégis „fennakadt” a szak­­felügyelet szűrőjén. Lehet véletlen, de lehet jelzés is: ha a korábbi holtpontról kimozdult is a szakfelügye­let, a pedagógus-egyénisé­gek kibontakozásához még több segítséget kell adni­ .Bernáth László Tesztlapok — Mennyiben sikerült a szakfelügyelet ilyen átál­lítása? — Az elején tartunk, de talán szerénytelenség nél­kül elmondhatjuk: vannak már bizonyos eredmé­nyeink. Megszüntettük például a brigádvizsgálato­kat, amelyek kedvezőtlen szellemi légkört teremtet­tek az iskolában. Annak a túlzó követelésnek is el­lenállunk, hogy minden év­ben jussunk el minden is­kolába. Azt az elvet követ­ Vitatkozni lehet Szakfelügyelői jelentése­ket olvasunk. A jelentések nem kötődnek szorosan a módszerek elemzéséhez, mint korábban, inkább ki­egészítik a szakfelügyelők szóbeli észrevételeit. Gond viszont, hogy gyakran sem a tanár, sem az igazgató, ám a kerület nem veszi eléggé figyelembe a szak­­felügyelők észrevételeit. Pedig a pedagógus nem kö­teles minden további nél­kül elfogadni a szakfel­ügyelő véleményét, vitáz­hat vele, s ezt írásban a je­lentéshez csatolhatja. Ép­ • Az Egyedül volt tegnapi befejezése igazolta a korábbi gyanút: a kisfiús mosolyú magánnyomozó egynémely lépésének feltűnő naivsága va­lóban csapda volt. Ravasz csapda, amelybe a „szép vad", a gyilkos asszony besétál, pe­dig nem is egy alkalma lett volna messze elkerülni, vagy mer­emmisíteni. A történet végső fordulata, a gyilkos le­lepleződése, nemcsak a műfaj­ban kötelező meglepetéssel szolgál. Váratlanul érte a né­zőt azért is, mert mindvégig egy gonddal felépített politikai -bűnügyi filmet véltünk látni, de végül mégis homályban maradt az egykori SS-tisztek szerepe, nem derült ki egyér­telműen a gyilkosságban való részvételük. Azaz: éppen az nem tisztázódott, amire a szerzők elejétől végig ráirá­nyították a figyelmet, s ami­nek lelepleződését a nézők kezdettől fogva elvárták. No meg a műfaj szabálya is meg­kívánta volna.­­ Szinte sajnáljuk, hogy végéhez közeledik Az öltözkö­dés művészete című soro­zat. Dózsa Katalin, Kútvölgyi Katalin és Kernács Gabriella produkciója nagyon kellemes színfoltja a tévéműsornak, hu­mora van, könnyedén szóra­koztat és játékosan közöl kultúrtörténeti ismereteket. Tegnap is jókat mulattunk, a századvég nekünk már oly furcsa divatján, bár kissé fél­ve gondoltunk rá, hogy a fantáziadús divatkreátorok ezekből a békebeli ruhavona­lakból vajon mit találnak fel­­használhatónak a jövő évi di­vatban ... (bársony) KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Egy kis citromíz... A lemeztasak hátoldalán karikatúra: a Metró­ együt­tes koncertjét hirdeti a plakát egy házfalon. A ház ostromlott várhoz hasonlít, tolonganak a rajongók, fentről léghajón a négy Beatles közeledik. John Leftnon ijedten hajol ki és lesi, vajon bejut-e... A karikatúra túlzását le­számítva: a Metró valóban népszerű együttes, s akárcsak a két másik vezető beat-zenekarnak, ennek is nagy tábora van a tizenévesek körében. El­ső önálló nagylemezük az öt fiú — Sztevanovity Zo­rán és Dusán, Frenreisz Károly, Schöck Ottó és Brunner Károly — közös produktuma. A tizenkét új szerzemény szövegében és zenéjében egyaránt akad egy kis „citromíz”, fanyar, groteszk hang. A lemez a vásáron már kapható volt, szeptember végén pedig a boltokban is megjelenik. Mielőtt magáról a zetjéről beszélgetnénk, a hívekről esik szó. — A vezető együttesek közül mindnek kialakult a­­profilja. Hogyan fogalmaz­zák meg a magukét Met­róék? — Az improvizatív beat az, amit mostanában leg­inkább kedvelünk — mondja Frenreisz Károly. — Ez a hangszeres betéte­ket hangsúlyozza, maga­sabb hangszertudást köve­tel és azért is leköti a hallgatóságot, mert várat­lan és mindig más, hiszen a szólisztikus hangszerek elszabadult fantáziával játszhatnak. (t. f.) Malvin Gdanskban Kerekes Imre Malvin cí­mű darabját a tavalyi sze­zonban mutatta be a deb­receni Csokonai Színház. Néhány hónappal később a televízió is közvetítette. Az előadásra a hazánkban járt lengyel színházi szakembe­rek is felfigyeltek. Megál­lapodás jött létre Giricz Mátyás főrendező és a gdanski Városi Színház ve­zetősége között, hogy meg­rendezi Kerekes művét. A darabot lefordították, s Gi­ricz hamarosan Gdanskba utazik, a premier előkészí­tésére. MA KEZDŐDIK Budapesti hetek — Ma délben, a magyar képzőművészet legújabb ne-e­gyedszázadának reprezen­tatív bemutatásával meg­kezdődik a budapesti mű­vészeti hetek idei esemény­­sorozata. Délután már fő­városunkról, régi és mai napjairól szóló költői-iro­dalmi válogatást hallgat­hatunk, este Bartók művei­től indul a táncművészek műsora, holnap pedig be­mutatkoznak a fesztivál első külföldi vendégei... öt héten át­ koncertek, ope­rák, drámák, televíziós és rádiójátékok, filmek, ki­állítások sokasága, vendég­társulatok és szólisták jól csengő névsora alkotja a programot. Új művekkel ismerkedhetünk és éleszt­jük hagyományainkat, a művészet szépet és valót mutató nézőpontjáról te­kintünk a világra. Tehetjük ezt máskor is, ünnepi fanfárok nélkül is — csak egy kicsit máskép­pen. A mindennapi élmény­kínálat óriási tömegében, a zenés, táncos szórakozások, a filmek, a televízió és rá­dióműsorok sokaságában lassan már nemcsak eliga­zodni és válogatni lesz ne­héz, de még nehezebb meg­lelni azt az ünnepi érzést, amely a művészetet évezre­­deken át övezte, minden megnyilvánulását kísérte. Egészen addig, míg árucik­ké nem vált. A modern fesztiválkultuszt ez az ün­nepi élményvárás élesztette fel és ösztönzi. Budapest külső és szelle­mi arculatát nem kevéssé alakította, s alakítja ma is a művészete. Amikor ref­lektorfénybe állítjuk, mintha ünnepi öltözékben állnánk a tükör, a világ elé. Azt öltjük magunkra, amink van, de abból, ami­ben önmagunknak és má­soknak tetszeni szeret­nénk. Nem hiúságból, ha­nem a megértés és megér­tetés Ady­ fogalmazta vá­gyából: „ ... hogy látva lás­sanak”. Amit így prózában szemérmesen­ nehéz kimon­­n­dani: szeretnénk, ha sze­retnének. És szeretnénk, ha tradí­ciókban gazdag, ma is ele­ven művészéletünk tovább szépítené városunk külső és szellemi arculatát. Ha a művészet ünnepnapjai új alkotások, új erőfeszítések ihlető erőivé válnak. Ha iz­galmas, de olykor fárasztó napjainkat és amikkel na­ponként találkozunk, ko­runk csodáit megszépítené és emberibbé nemesítené a művészet évadjainak is­métlődő ünnepi nyitánya. A nagy mesterek nyitá­nyai magukba sűrítik, elő­re vetítik a várható él­ményt, a művet. A buda­pesti művészeti hetek programjában is így sze­retnénk felismerni a ma­gyar művészet törekvé­seit, ígéreteit, muzsiku­saink, színházaink, kép­alkotóink, az új lehetősé­gekkel birkózó, fiatal mű­fajok, a film, a rádió, a te­levízió­­ gyermek nyelvén al­kotó tehetségeink érett szándékát. Mit elevenítenek fel a múltból, mit hoznak elénk a világkultúra nagy tárházából — ez is önálló mondanivalót takar. S hogy mit akarnak elmondani a nevünkben, ez nem lehet közömbös senkinek. Híradó a Tv-noteszről Bizony, nem könnyű dolog újságot írni és szerkeszteni, hi­szen maradéktalanul tájékoz­tatni kell a közönséget fontos és apró, mindennap ismétlődő vagy egyedülálló események­ről egyaránt, s amellett még érdekesnek is kell lenni. Éppen ezért minden újságcsináló em­ber, s köztük a Tv-Híradó munkatársai is örömmel fogad­ják, ha egyszerű néző vagy mélyen elemző kritikus taná­csot ad, javaslatot tesz arra, hogyan lehet e naponta meg­újuló munkát teljessé és job­bá tenni. Köszönet illeti tehát a (bársony) jelzésű Tv-notesz íróját is és itt fogadjuk meg neki, hogy az unalmasan forgó magnó képével nem fogjuk kö­zönségünket terhelni. Jómagam is rendkívül tiszte­lek mindenfajta alkotást, le­gyen az a kőműves, a lakatos, a kaszával széles rendet vágó ember vagy teszem azt újság­­írókolléga munkája, s ítéle­temmel úgy igyekszem segíte­ni, hogy aránylagos egészéről, vagy legalábbis átfogó részéről szólok, nem kiragadott mozza­natáról. Nem tudom pontosan hová tenni a szerdai Tv-Híradóról szóló Tv-notesz írójának meg­lepetését azért, mert e híradó­ban jó estét kívántak kedves nézőinknek. Hiszen mindjük két hetet alapul véve szinte minden megfelelő­­alkalommal, legalább ötször megtettük ezt. Igaz, hogy a Tv-notesz legutol­jára — csak az emlékezetemre vagyok ut­va! — tavaly május táján ejtett el egy-két monda­tot a híradóról, tehát azóta e köszönés újdonságnak számít. Nem hinném, hogy másfél év munkáját felölelve alapos a bírálat, ha egy külsőséget meg­dicsér, egyet elmarasztal, ugyanezt téve az érintett nap két híradójának számtalan anyagából egy-egy riporttal, majd végül nemtetszését fe­jezve ki egy ún. színes anyag­gal. Nagy bajban voltam ak­kor is, amikor a dicséretet to­vábbítani akartam Balogh Má­riának, a riportot ugyanis Va­­jek Judit készítette. Arra kérem tehát Tv-notesz íróit, nézzék többet a híradót, mert akkor biztos sokkal több tanácsot tudnak adni mun­kánkhoz, mint csütörtökön tet­ték. Kollégiális üdvözlettel: GARA GYÖRGY, a Tv-Híradó munkatársa N­AGY NYERÉSI LEHETŐSÉG ÉS OLASZ MÉRKŐZÉSEKRE TIPPELHET | a TOTÓN! MÉG MA VEGYEN TOTÓSZELVÉNYT, ÖN IS ! THALIA SZÍNHÁZ SZEPTEMBER 20-ÁN, SZEPTEMBER 27-én : ÉVADNYITÓ Móricz Zsigmond^ KALEVALA KAZIMÍR KÁROLY előadás Légy jo minonauig (bemutató előadás) I­­

Next