Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
1969-09-20 / 220. szám
MÉG EGYSZER Jön a szakfelügyelő A pedagógus egyénisége Megszűnt a brigád vizsgálat Szeptember elsejei számunkban Jön a szakfelügyelő címmel cikk jelent meg, amely a pedagógiai módszerek ellenőrzésével foglalkozott. A cikk — elsősorban az érdekeltek körében — nem egyértelmű visszhangot váltott ki. A Fővárosi Tanács oktatási osztálya szakfelügyeleti és továbbképző intézetéhez többen telefonáltak, szemrehányást tettek, amiért ilyen információt adtak. A tájékoztatást nem ott kaptuk, de most felkerestük Kaján Lászlót, az intézet vezetőjét, hogy cikkünkről és a témáról beszélgessünk. Túl a holtponton . Cikkünket azért írtuk, hogy szó essék a pedagógusok egyéniségéről, jelentőségéről az oktatásban. Szóltunk a korlátokról is, amelyek esetleg akadályozzák az egyéniségek kibontakozását. A szakfelügyelők véleménye szerint nincsenek módszereikben egyéniséget korlátozó tényezők? — Bizonyos, hogy sem a pedagógiai szakirodalom, sem az irányítás, sem a felügyelet nem foglalkozott eddig eléggé a pedagógus egyéniségének problémáival. Pedig mindannyian tudjuk, milyen fontos az iskolai oktatásban és a nevelésben egy-egy érdekes pedagógusegyéniség. Ma is vannak ilyenek, bár talán nem ösztönözzük eléggé a pedagógusokat, hogy ilyenekké váljanak.Ugyanakkor az is meggyőződésem, hogy a szakfelügyelet ma már nem akadályozza a pedagógusegyéniségek kifejlődését. Budapesten a múlt években kimozdult a szakfelügyelet a holtpontról, ahol még figyelmének, energiáinak javarészét arra összpontosította, hogy a tanár óravázlatait, időbeosztását, a tanítás sablonjait kérje számon. Most a figyelem középpontjába a tanítás eredményességét, hatásosságát kívánjuk állítani.jók,hogy négy év alatt kell az iskola minden szaktárgyában egyszer vizsgálódnia a szakfelügyeletnek. Módszereinket úgy alakítottuk, hogy egy-egy kerület iskoláit járjuk végig. Mindez azonban csak a felügyelet új kerete. Az eredmények értékelése alapján megközelíteni egy tanár munkáját, sokkal bonyolultabb, mint a hagyományos módszer, s valójában most próbáljuk kidolgozni a hatásvizsgálat eszközeit. Kaján László szavai illusztrálására példaként tesztlapokat mutat. Lapok segítségével egy kerület valamennyi iskolájában megvizsgálták a földrajzoktatás eredményességét. A tapasztalatokat közzé is tették. Más tantárgyakban is használnak hasonló módszereket. — Valójában az lenne eszményi állapot — magyarázza Kaján László —, ha minden tárgy tantervének elfogadásakor már gondolnának azokra a módszerekre is, amelyekkel az eredményes oktatást megnyugtatóan ellenőrizni lehet. Ben az Esti Hírlapban jelent meg riport egy általános iskolai magyar tanár új nyelvtanítási módszeréről. Erről a tanárról — nem annyira módszeréről, mint munkájának egyéb vonatkozásairól — meglehetősen elmarasztaló véleményt írt a szakfelügyelő, s ez a jelentés most a kezünkbe akadt. A tanár azonban két sűrűn gépelt oldalon védi a maga igazát. Ez is a jelentés mellett található. A távolból — és utólag — aligha lehet eldönteni, kinek van igaza. Tény, azonban, hogy ez a magyar tanár egyéniség nem sablonosan foglalkozik szaktárgyával. A hírek szerint tanítványai visszajárnak hozzá megköszönni, amit tőle tanultak, mert a középiskolában is ebből a tudásból élnek. S lám, ez a tanár mégis „fennakadt” a szakfelügyelet szűrőjén. Lehet véletlen, de lehet jelzés is: ha a korábbi holtpontról kimozdult is a szakfelügyelet, a pedagógus-egyéniségek kibontakozásához még több segítséget kell adni .Bernáth László Tesztlapok — Mennyiben sikerült a szakfelügyelet ilyen átállítása? — Az elején tartunk, de talán szerénytelenség nélkül elmondhatjuk: vannak már bizonyos eredményeink. Megszüntettük például a brigádvizsgálatokat, amelyek kedvezőtlen szellemi légkört teremtettek az iskolában. Annak a túlzó követelésnek is ellenállunk, hogy minden évben jussunk el minden iskolába. Azt az elvet követ Vitatkozni lehet Szakfelügyelői jelentéseket olvasunk. A jelentések nem kötődnek szorosan a módszerek elemzéséhez, mint korábban, inkább kiegészítik a szakfelügyelők szóbeli észrevételeit. Gond viszont, hogy gyakran sem a tanár, sem az igazgató, ám a kerület nem veszi eléggé figyelembe a szakfelügyelők észrevételeit. Pedig a pedagógus nem köteles minden további nélkül elfogadni a szakfelügyelő véleményét, vitázhat vele, s ezt írásban a jelentéshez csatolhatja. Ép • Az Egyedül volt tegnapi befejezése igazolta a korábbi gyanút: a kisfiús mosolyú magánnyomozó egynémely lépésének feltűnő naivsága valóban csapda volt. Ravasz csapda, amelybe a „szép vad", a gyilkos asszony besétál, pedig nem is egy alkalma lett volna messze elkerülni, vagy meremmisíteni. A történet végső fordulata, a gyilkos lelepleződése, nemcsak a műfajban kötelező meglepetéssel szolgál. Váratlanul érte a nézőt azért is, mert mindvégig egy gonddal felépített politikai -bűnügyi filmet véltünk látni, de végül mégis homályban maradt az egykori SS-tisztek szerepe, nem derült ki egyértelműen a gyilkosságban való részvételük. Azaz: éppen az nem tisztázódott, amire a szerzők elejétől végig ráirányították a figyelmet, s aminek lelepleződését a nézők kezdettől fogva elvárták. No meg a műfaj szabálya is megkívánta volna. Szinte sajnáljuk, hogy végéhez közeledik Az öltözködés művészete című sorozat. Dózsa Katalin, Kútvölgyi Katalin és Kernács Gabriella produkciója nagyon kellemes színfoltja a tévéműsornak, humora van, könnyedén szórakoztat és játékosan közöl kultúrtörténeti ismereteket. Tegnap is jókat mulattunk, a századvég nekünk már oly furcsa divatján, bár kissé félve gondoltunk rá, hogy a fantáziadús divatkreátorok ezekből a békebeli ruhavonalakból vajon mit találnak felhasználhatónak a jövő évi divatban ... (bársony) KÉP SZÖVEG NÉLKÜL Egy kis citromíz... A lemeztasak hátoldalán karikatúra: a Metró együttes koncertjét hirdeti a plakát egy házfalon. A ház ostromlott várhoz hasonlít, tolonganak a rajongók, fentről léghajón a négy Beatles közeledik. John Leftnon ijedten hajol ki és lesi, vajon bejut-e... A karikatúra túlzását leszámítva: a Metró valóban népszerű együttes, s akárcsak a két másik vezető beat-zenekarnak, ennek is nagy tábora van a tizenévesek körében. Első önálló nagylemezük az öt fiú — Sztevanovity Zorán és Dusán, Frenreisz Károly, Schöck Ottó és Brunner Károly — közös produktuma. A tizenkét új szerzemény szövegében és zenéjében egyaránt akad egy kis „citromíz”, fanyar, groteszk hang. A lemez a vásáron már kapható volt, szeptember végén pedig a boltokban is megjelenik. Mielőtt magáról a zetjéről beszélgetnénk, a hívekről esik szó. — A vezető együttesek közül mindnek kialakult aprofilja. Hogyan fogalmazzák meg a magukét Metróék? — Az improvizatív beat az, amit mostanában leginkább kedvelünk — mondja Frenreisz Károly. — Ez a hangszeres betéteket hangsúlyozza, magasabb hangszertudást követel és azért is leköti a hallgatóságot, mert váratlan és mindig más, hiszen a szólisztikus hangszerek elszabadult fantáziával játszhatnak. (t. f.) Malvin Gdanskban Kerekes Imre Malvin című darabját a tavalyi szezonban mutatta be a debreceni Csokonai Színház. Néhány hónappal később a televízió is közvetítette. Az előadásra a hazánkban járt lengyel színházi szakemberek is felfigyeltek. Megállapodás jött létre Giricz Mátyás főrendező és a gdanski Városi Színház vezetősége között, hogy megrendezi Kerekes művét. A darabot lefordították, s Giricz hamarosan Gdanskba utazik, a premier előkészítésére. MA KEZDŐDIK Budapesti hetek — Ma délben, a magyar képzőművészet legújabb ne-egyedszázadának reprezentatív bemutatásával megkezdődik a budapesti művészeti hetek idei eseménysorozata. Délután már fővárosunkról, régi és mai napjairól szóló költői-irodalmi válogatást hallgathatunk, este Bartók műveitől indul a táncművészek műsora, holnap pedig bemutatkoznak a fesztivál első külföldi vendégei... öt héten át koncertek, operák, drámák, televíziós és rádiójátékok, filmek, kiállítások sokasága, vendégtársulatok és szólisták jól csengő névsora alkotja a programot. Új művekkel ismerkedhetünk és élesztjük hagyományainkat, a művészet szépet és valót mutató nézőpontjáról tekintünk a világra. Tehetjük ezt máskor is, ünnepi fanfárok nélkül is — csak egy kicsit másképpen. A mindennapi élménykínálat óriási tömegében, a zenés, táncos szórakozások, a filmek, a televízió és rádióműsorok sokaságában lassan már nemcsak eligazodni és válogatni lesz nehéz, de még nehezebb meglelni azt az ünnepi érzést, amely a művészetet évezredeken át övezte, minden megnyilvánulását kísérte. Egészen addig, míg árucikké nem vált. A modern fesztiválkultuszt ez az ünnepi élményvárás élesztette fel és ösztönzi. Budapest külső és szellemi arculatát nem kevéssé alakította, s alakítja ma is a művészete. Amikor reflektorfénybe állítjuk, mintha ünnepi öltözékben állnánk a tükör, a világ elé. Azt öltjük magunkra, amink van, de abból, amiben önmagunknak és másoknak tetszeni szeretnénk. Nem hiúságból, hanem a megértés és megértetés Ady fogalmazta vágyából: „ ... hogy látva lássanak”. Amit így prózában szemérmesen nehéz kimonndani: szeretnénk, ha szeretnének. És szeretnénk, ha tradíciókban gazdag, ma is eleven művészéletünk tovább szépítené városunk külső és szellemi arculatát. Ha a művészet ünnepnapjai új alkotások, új erőfeszítések ihlető erőivé válnak. Ha izgalmas, de olykor fárasztó napjainkat és amikkel naponként találkozunk, korunk csodáit megszépítené és emberibbé nemesítené a művészet évadjainak ismétlődő ünnepi nyitánya. A nagy mesterek nyitányai magukba sűrítik, előre vetítik a várható élményt, a művet. A budapesti művészeti hetek programjában is így szeretnénk felismerni a magyar művészet törekvéseit, ígéreteit, muzsikusaink, színházaink, képalkotóink, az új lehetőségekkel birkózó, fiatal műfajok, a film, a rádió, a televízió gyermek nyelvén alkotó tehetségeink érett szándékát. Mit elevenítenek fel a múltból, mit hoznak elénk a világkultúra nagy tárházából — ez is önálló mondanivalót takar. S hogy mit akarnak elmondani a nevünkben, ez nem lehet közömbös senkinek. Híradó a Tv-noteszről Bizony, nem könnyű dolog újságot írni és szerkeszteni, hiszen maradéktalanul tájékoztatni kell a közönséget fontos és apró, mindennap ismétlődő vagy egyedülálló eseményekről egyaránt, s amellett még érdekesnek is kell lenni. Éppen ezért minden újságcsináló ember, s köztük a Tv-Híradó munkatársai is örömmel fogadják, ha egyszerű néző vagy mélyen elemző kritikus tanácsot ad, javaslatot tesz arra, hogyan lehet e naponta megújuló munkát teljessé és jobbá tenni. Köszönet illeti tehát a (bársony) jelzésű Tv-notesz íróját is és itt fogadjuk meg neki, hogy az unalmasan forgó magnó képével nem fogjuk közönségünket terhelni. Jómagam is rendkívül tisztelek mindenfajta alkotást, legyen az a kőműves, a lakatos, a kaszával széles rendet vágó ember vagy teszem azt újságírókolléga munkája, s ítéletemmel úgy igyekszem segíteni, hogy aránylagos egészéről, vagy legalábbis átfogó részéről szólok, nem kiragadott mozzanatáról. Nem tudom pontosan hová tenni a szerdai Tv-Híradóról szóló Tv-notesz írójának meglepetését azért, mert e híradóban jó estét kívántak kedves nézőinknek. Hiszen mindjük két hetet alapul véve szinte minden megfelelőalkalommal, legalább ötször megtettük ezt. Igaz, hogy a Tv-notesz legutoljára — csak az emlékezetemre vagyok utva! — tavaly május táján ejtett el egy-két mondatot a híradóról, tehát azóta e köszönés újdonságnak számít. Nem hinném, hogy másfél év munkáját felölelve alapos a bírálat, ha egy külsőséget megdicsér, egyet elmarasztal, ugyanezt téve az érintett nap két híradójának számtalan anyagából egy-egy riporttal, majd végül nemtetszését fejezve ki egy ún. színes anyaggal. Nagy bajban voltam akkor is, amikor a dicséretet továbbítani akartam Balogh Máriának, a riportot ugyanis Vajek Judit készítette. Arra kérem tehát Tv-notesz íróit, nézzék többet a híradót, mert akkor biztos sokkal több tanácsot tudnak adni munkánkhoz, mint csütörtökön tették. Kollégiális üdvözlettel: GARA GYÖRGY, a Tv-Híradó munkatársa NAGY NYERÉSI LEHETŐSÉG ÉS OLASZ MÉRKŐZÉSEKRE TIPPELHET | a TOTÓN! MÉG MA VEGYEN TOTÓSZELVÉNYT, ÖN IS ! THALIA SZÍNHÁZ SZEPTEMBER 20-ÁN, SZEPTEMBER 27-én : ÉVADNYITÓ Móricz Zsigmond^ KALEVALA KAZIMÍR KÁROLY előadás Légy jo minonauig (bemutató előadás) I