Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1969-10-03 / 231. szám

• Egy évforduló ezút­tal sajátos tartalommal gazdagította a nemzeti es­tek szokásos színeit. Az évforduló: az NDK meg­alakulásának huszadik szü­letésnapja. A tegnapi est tehát nem pusztán ab­laknyitás volt a tv képer­nyőjén át egy ország éle­tére, kultúrájára — mint a korábbi hasonló progra­mok esetében —, hanem egyúttal köszöntő is. S a köszöntőhöz jól illett a vi­dámság, az NDK estjé­nek legtöbb kisfilmje a jókedv­ű jegyében fogant.­­ A két háziasszony, az elragadó Fanny Danschke és a kedves Lénárd Judit szí­ves invitálására először Wart­burg festői tájára látogattunk, mondhatnánk: Goethe és Lu­ther nyomában, sőt — láb­nyomában. A történelmi kör­nyezet hangulatát nem kel­lett hirtelen „lerázni” ma­gunkról, mert a legendák múltba vesző világából tán­colt elénk a furfangos Till Eulenspiegel, aki — mi sem természetesebb — baletthős­ként is ragyogóan feltalálta magát s szerzett ezzel kedves perceket. A komoly cím: A tíz első között, nem is engedte gondolnunk, milyen ötletes és humoros rajzfilmen kísérhet­jük végig a 8(H) éves Lipcse nagy hírű vásárvárossá fej­lődését. Annál komolyabb tartalmú volt a következő ösz­­szeállítás: a dokumentum ér­tékű filmrészletekkel meg­tűzdelt képes beszámolót Berlin építéséről, a fejlődő hajógyártásról és vegyészetről, a korszerűség követelményei szerint megújhodni képes iparról. Azaz a demokra­tikus Németország jelenéről. Jót mulattunk a Tiegene­­r ellen. S végül még egy kis­­film, a Grazioso. Címének megfelelően: valóban kecses volt. És ötletes is egyben: a drezdai Zwinger udvarán les­hettük ki, mint elevenednek meg a barokk porcelánfigu­­rák, mint csábít Don Juan, s mint bonyolódik a furfangos történet Alma­viva gróf, Fi­garo, a találékony Susanne, a grófnő meg a szerelmes ap­ród köré — Mozart csodálatos zenéjére. • A főműsorban pedig megkerült a tettes és fény derült arra is, kik mozgat­ják az embercsempész­gyilkos kezét. Werner Toelke — őt láttuk a fő­szerepben — leleplező szándékkal írta meg Az árba a halál is beszámít című film történetét, ru­tinnal kezelve a bűnügyi műfaj fordulatait. Olykor azonban túl soknak tűnt a magyarázkodás, s ezek a direkt elemek inkább la­zábbá, semmint drámai­vá tették a bűnügyet. (bársony) Kiállítás napról napra A következő napok gaz­dag képzőművészeti esemé­nyekkel szolgálnak a fővá­rosban és vidéken. Ma a Nemzeti Galériában nyílik meg Medveczky Jenő ki­állítása, az Iliász-illusztrá­­ciók. Megnyitó beszédet László Gyula egyetemi ta­nár mond. Ugyancsak má­tól látható a Lengyel Kultúra helyiségében.­ Bor­nemisza László festőmű­vész Lengyelországi emlé­keim című tárlata. Debre­cenben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen hol­nap nyílik meg Ame­rigo Tot szobrászművész ki­állítása, s szintén szomba­ton nyitja meg kapuit a hatvanéves magyar repülés évfordulója alkalmából ren­dezett emlékkiállítás a Köz­lekedési Múzeumban (XIV., Városligeti körút 11.) Vasárnap két vidéki ki­állítás nyílik. A ceglédi Kossuth Múzeumban a Székely Aladár országos fotókiállítás, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban pedig a Díszfegyerek fe­jedelmi és főúri kincstá­rakból című kiállítás. KÖNYV AZ ŐSNYOMTATVÁNYOKRÓL Leletek a könyvborítóban Kilenc példány a világban ♦ Mátyás plakátja Hol jelent m meg először Magyarországon könyv­nyomtatásban? Mind ez ideig a magyar ősnyomtatvá­nyok sorában az első helyen Hess András Budai Kró­nika néven ismert históriai történeteket tartalmazó nyomtatványa állt, amit 1473-ban Budán készített az is­meretlen nyomdász. Hess Andrásról ugyanis a nevén kívül mindössze annyit lehet tudni, hogy Budán nyom­tatott könyveket, valószínűleg Olaszországban tanulta a mesterséget, onnan hozta a betűket is, s alighanem Karay László támogatta, tekintve, hogy neki ajánlotta ezt az első könyvet is. Ebből az első magyar nyelvű nyomtatott könyvből mindössze kilenc példány van a világon, egy a Széchényi Könyvtárban, egy az Egyetemi Könyvtárban, s további példányok Krakkóban, Lipcsé­ben, Leningrádban, Párizsban, Prágában, Rómában , és Bécsben.­ Becsempészett felhívás Fölmerült azonban egy olyan elképzelés is, hogy a XV. században, 1470 és és 1480 között volt még egy nyomda valahol Magyar­­országon. Három kis nyomtatványt őriznek et­től az ismeretlen nyom­dától, az első egy búcsú­levél, amit Pozsonyban állítottak ki, a második egy gyóntató kézikönyv, a harmadik Szent Jeromos életrajza. A betűtípus itt is olasz, s feltételezik, hogy a nyomda esetleg Pozsonyban működött. Fennmaradt egy híradás egy másik ősnyomtatvány­ról is: a Bécset ostromló Mátyás plakátot csem­pésztetek be az osztrák fővárosba, amely Frigyes elleni felhívását tartal­mazta. Ez a nyomtatvány nincs meg sehol, de fel­tételezhető, hogy ugyan­abban a nyomdában — esetleg Pozsonyban — ké­szült, mint az előző há­rom. Minderről Borsa Gedeon­nal, a Széchényi Könyv­tár munkatársával be­szélgetünk, aki egy mun­kaközösség élén most ké­szítette el a Régi magyar­­országi nyomtatványok cí­mű bibliográfiai kötetet, az Akadémiai Kiadó szá­mára. Még ebben az esz­tendőben napvilágot lát a szinte valamennyi tudo­mányág történetével fog­lalkozó, szakember szá­mára nélkülözhetetlen for­rásmunka. (A kötet az 1473 és 1600 közötti nyomtat­ványokat ismerteti.) lényegében utoljára 1879- ben jelent meg. A kolozs­vári egyetem könyvtárá­nak vezetője, Szabó Ká­roly teljesen önálló ku­tatások alapján állította­­ össze Régi Magyar Könyv­tár címmel 1531-től 1711- ig a magyar nyomtatvá­nyok bibliográfiáját. A könyv rendkívüli sikere arra késztette, hogy 1885- ben újabb kötetet jelen­tessen meg, amely már a Magyarországon nyomta­tott nem magyar nyelvű­­ anyagot is tartalmazta. Az első kötet 1793 címszót, a második, amely a nem magyar nyelvű nyomtat­ványokat vette számba, 2452-t tartalmazott. Ahogy a kötetek megjelentek, már szóba került újabb, bővebb kiadások közzété­tele. 1913-ban ki is adtak egy kiegészítő kötetet. Aztán 1919-ben az Athe­­naeumban már kiszedve állt az új kötet, hasáb­levonatok imitt-amott ma­radtak is belőle, de az el­lenforradalom nyomán szétdobták a szedéseket. 1952-ben határozott az Akadémia arról, hogy is­mét hozzá kell látni a munkához és végül is 1961- ben kezdődött az Akadé­mia és a Széchényi Könyv­tár együttműködése nyo­mán az érdemi munka. — A most megjelenő kö­tetnek melyik lesz az 1-es számú tétele? — Most egy kötetbe ad­juk ki a magyar és nem magyar nyelvű, de Magyar­­országon nyomtatott anya­gok bibliográfiáját, tehát egyes sorszámmal Basilius Magnus egy kötete szere­pel. A második a Chronica Hungarorum, vagyis, nép­szerűbb nevén a Budai Krónika. Minden tételnél feltüntetjük a nyomtatás helyét, idejét, a terjedel­met. Van az ősnyomtat­ványoknak egy német vi­lágkatalógusa, amely 1500. december 31-ig készült nyomtatványokat tartja számon. Most feltüntetjük azt is, hogy ebben a világ­katalógusban az adott nyomtatvány milyen szám alatt szerepel. Ezután rövid ismertetést adunk a nyom­tatvány tartalmáról, a ki­adások történetéről és a szerzőre vonatkozó, továb­bá a nyomdára tartozó adatokról.­­ Az elmúlt 90 esztendő alatt bizonyára számos új nyomtatvány is előkerült. Mik a legfrissebb szerze­mények? Verses iskoladráma A régi könyvek kemény fedelét papírlapok összera­­gasztásával készítették. Ezek a könyvborítók ma­napság olyan leletőrző ré­tegek, mint a régészeknek az anyaföld. Szinte naponta kerülnek elő szétáztatott könyvfedelekből magyar nyelvű anyagok is. Leg­utóbb például egy Segesvá­­­­ron őrzött régi könyv táb­lájából magyar nyelvű verses iskoladrámát „bá­nyásztak” ki, amit 1576- ban nyomtattak, s így fel­tehetően a legelsők közé tartozik. Újdonság még Méliusz Juhász Péter pré­dikációinak előkerült töre­déke is. Mindezek termé­szetesen már benne lesz­nek a Régi magyarországi nyomtatványok most meg­jelenő kötetében. Bernáth László Szétdobták a szedést — Ennek a kötetnek a kiadása évtizedek óta fog­lalkoztatja a szakembere­ket — mondja Borsa Ge­deon —, hiszen hasonló jellegű munka először és FŐDÍ­J ROMÁNIÁBAN A Varsói Szerződés tag­államai hadseregeinek ne­gyedik katonai filmfeszti­válját rendezték Romániá­ban. A résztvevő orszá­gok összesen 54 katonai té­májú oktató- és dokumen­tumfilmet mutattak be. A fesztiválról a magyar kül­döttség­ szép sikerrel tért haza. A három fődíj kö­zül az egyiket, a 720 nap című, a MAFILM katonai stúdiójában készült doku­mentumfilm nyerte. A pro­dukciót Lestár János ren­­dezte, az operatőrök: G. Tóth János és Tóth Rezső. □ TÖRŐCSIK MARI és Gábor Miklós lesz a két főszereplője Herskó János M­, a halál angyala című, októberben induló filmjé­nek Az operatőr Zsombo­lyai János. □ FEJES ENDRE a Rá­diószínház felkérésére hangjátékot írt Vonó Ig­nác címmel. A stúdiófelvé­telek a minap fejeződtek be, Ruttkay Évával és La­­tinovits Zoltánnal a fősze­repben. A rendező Rácz György. □ EDDIG 40 ORSZÁG népzenei együttese jelentet­te be részvételét a francia­­országi Dijonban megren­dezésre kerülő népzenei fesztiválra. Titkárnők lázadása KOMÉDIA A KIS SZÍNPADON Ma este mutatják be Kállai István Titkárnők lá­zadása című komédiáját a Kis Színpadon. A darab a szinte örökzöld titkárnő­témát dolgozza fel. Hősei íróasztaluk mellett szeré­nyen meghúzódó szőke, barna, Vörös és fekete, karcsú és gömböl­yded höl­gyek, akik dolgoznak, fő­zik a kávét és­­ mindent tudnak a főnökről és a be­osztottakról. A bemutató érdekessége, hogy az egyik titkárnőt Kabos László ala­kítja. A népszerű komikus azonban nem női szerep­ben mutatkozik be, hanem Gabikát, a titkárt elevení­ti meg, aki szerelméért, a kibírhatatlan főnöknőjéért felforgatja a PESTERTEX vállalatot. A darab többi szereplője: Horváth Tiva­dar, Kibédy Ervin, Lórán Lenke, Alfonzó, Kabos László és Géczy Dorottya A váci sa­jtó A váci Vak Bottyán Mú­zeum a múzeumi hó­nap keretében holnap nyitja meg a Kétszáz­éves váci nyomdák, váci ősnyomtatványok című ki­állítását. A hónap folyamán a városban érdekes előadá­sok hangzanak el: Váci nyomdák, váci ősnyomtat­ványok, A váci sajtó törté­nete, A kelták vidékünkön, Vác és a felszabadulás, A váci múzeum évi munkája címmel. Dráma és játék SIKER AZ IRODALMI SZÍNPADON­ ­ Jól választott az Irodalmi Színpad. A szezonnyitó egy­­felvonásosok — Tennessee Williams: Múlt nyáron hir­telen, ill. Giradoux: Bellac­i Apolló című darabja — az elhanyagolt műfaj jeles eré­nyeit mutatja. Az amerikai szerző lélektani és krimino­lógiai feszültséget teremt, sejtelmes-jelképes cselek­ménnyel jár a nézők ked­vében. Művének jelentése, szemlélete több értelmű, az viszont kétségtelen, hogy tö­mör párbeszédei, feszes je­lene­tezése, a szerepek íve hatásos. A francia író in­kább a költői játékosság futamaival — néhol kevéssé eredeti, máshol meggondol­­koztató ötleteivel — igazol­ja a darabválasztást. Mind­két szerző tehetséges, értő tolmácsolót kapott Lengyel György személyében. Né­hány dologban lehetne csak a rendezővel vitatkozni, s meglehet: kifogásaink nem őt, hanem a körülmények kényszerét illetik. A szerep­­osztás kiegyensúlyozatlan; a színpad és a­ nézőtér ará­nyaitól idegen artikuláció elég gyakran zavaró; a Giraudoux-játék kelléktá­ra szegényes. Mindezeknél fontosabb azonban, hogy a Múlt nyáron hirtelen at­moszférája (Fehér Miklós díszletében) sűrű, és jó — helyenként kiváló — a három főszereplő: So­mogyi Erzsi, Telessy Györgyi és Bozóky Ist­ván. Lengyel rendezői elgondolása hármójuk ki­választásában és szerepépí­tésében valósulhatott meg. Somogyi Erzsit hosszú idő után, formátumához illő szerepben élvezheti a kö­zönség. Mestere a fokozato­san, idegfeszítő késlelte­téssel kibontakozó önlelep­lezésnek, a látszat mögött lapuló igazságsejtetésnek. A hazugságaiba kapaszkodó öregasszony mániákus go­noszsága Somogyi Erzsi ál­tal valóban jelképpé nő. Telessy Györgyi rokonszen­ves, ígéretes tehetség. Bo­zóky István mindkét szere­pében sikerszerző. (d) Bán Frigyes temetése Bán Frigyes Kossuth-dí­­jas filmrendezőt október 6-án, hétfőn délután 2 óra­kor temetik a Farkasréti temetőben. Német írók érdekképviselete kétezerötszáz német író, kritikus és műfordító ér­dekképviseleti szövetségbe tömörült. A Kölnben meg­tartott alakuló gyűlésen amelyen Heinrich Böll is felszólalt, tizenkét pontból álló programot hirdettek meg. Vidékre indul A kertész kutyája Lope de Vega, A kertész kutyája című színművét ta­nulta meg a szerződés nél­küli színészek egy társula­ta. Az előadást bemutatták az Országos Rendező Iroda és a Művészeti Dolgozók Szakszervezete képviselői előtt, a produkciót a bi­zottság elfogadta. A Hor­váth Ádám rendezte elő­adással a társulat a fal­vakban s kisebb települé­seken lép fel. Pincetárlat Rövidebb szünet után is­mét kiállítás nyílt a fe­­ferencvárosi Pince­tárlat Mester utcai helyiségében. Az őszi nagy budapesti ki­állítások mellett bizonyá­ra kevés figyelem jut erre az egyetlen kis"'­­Seremre. Pedig érdemes odafigyelni Bencze Klára textiltervező és Szilágyi Mária kerami­kus közös tárlatára. Ben­cze Klára olyan műfajban alkot újat és vonzót, amelyben nagy a hiány: a gyermekközösségeknek, bölcsődéknek, óvodáknak, s a gyermekszobákba ké­szített ízléses faliképeket. Kiállításán a Kisoroszlán és a’Kiszsiráf az anyjával című képe a közönség be­jegyzései szerint is rend­kívüli sikert aratott. Ben­cze Klára egyéb, nem gyermekeknek készült, ba­tikolt faliképei is egy ér­dekes, harmóniára törő egyéniség képét mutatják. Szilágyi Mária kerámiái új utakat jeleznek ebben a manáj­ság oly virágzó mű­fajban. Érdekesen tágítja a határokat. Aranyborjúja például nemcsak ötletében, de kivitelében is egész ki­váló; a Zsuzsánna és a vé­nek, a Don Quijote, a Nap ugyancsak azt jelzi, milyen sok lehetőség­­ van az agyagban. Hírek szerint ugyan a zsűri egynémely munkáját vitatja, szobor­nak tekinti — ezért nem is engedték a kiállításra —, amiben csak az a furcsa, hogy akad-e Magyarorszá­gon ma esztéta, aki egyér­telműen meg tudja hatá­rolni a szobor műfajának határait. Amit a kiállításon láttunk, mindenképpen kerámia — méghozzá igen érdekes. —bel—*

Next